OFF
A legjobb forgatókönyv író, maga az élet.
Kb. egy hónapja beszélgettünk itt, ugyanerről a témáról.
Ime :
Ma vita támada a társasház kukáinak környékén.
Három nyugdíjas hol vitázzon ha nem az udvaron +7 fokban, a kukák körül......................:-(((
Végül lehívtak engem negyediknek, legyek békebíró.
A házban elhalt egy bácsi.
Utolsó 2 évét már nem élte itt.
Most lakását eladták.
Az új tulaj (kb. 30-35 éves) rendezkedik.
Lakást kiürít, felújításhoz előkészít, stb.
Hívott handlét az elvitte a bútorokat, ruhákat háztartási felszereléseket.
A bácsi nagy fotós volt.
Leginkább vasút és hajó fotós.
Hátrahagyott 7-8 nagy költöztető doboz fotót.
Vonatokról, hajókról.
Kb. 4000-6000 db.
Az új lakástulaj felhívott 5-6 telefonszámot, múzeumot, ezt-azt, elhajtották.
Most levitte a kukák mellé.
A három ráérő nyugdíjasunk ezen felháborodott.
Számonkérték.
Még csak nem is udvarias hangnemben:
- Hogyan merészeli kidobni ?
- Kálmán bácsinak ez a gyűjtemény az élete volt!
- Biztos kell(het) valakinek!
Stb.
Amúgy nem kell senkinek.
A legfőbb vita téma meg az lett, hogy a fényképek műanyagok e vagy papírok, hogy a kék fedelű kukába kell dobni vagy a sárga fedelűbe ?
Lementem hozzájuk.
Nem tettem igazságot.
De ott eszembe jutottak az itteni olvtársak akik kb. 1-2 hónapja írtak, ide, saját hobbijukról, hogy szerintük ha meghalnak a gyerekeik még nem, de az unokájuk ki fogja dobni a szemétbe a nagypapa szarjait.
A próféta szólt belőletek.
Nem tudom melyikőtök írta, de beteljesült.
Mással, de beteljesült.
A Kálmán bácsi vagy 40-50 évig fotózta a vonatokat, hajókat.
Sok ezer kép maradt utána.
Mivel senki se veszi át, az új tulajnak (aki nem rokona) nem maradt más dolga mint kidobni.
ON