Lehet, hogy igazad van, régebben azt mondta egy idősebb ismerősöm, hogy jegyezd meg jól ha már elmúltál 50 és egy napon arra ébredsz, hogy nem fáj semmi, akkor jól tapogasd körbe magad, mert lehet, hogy már meghaltál. Akkor sem most sem vettem komolyan, de van benne valami.
Hm, engem altattak. Amikor betoltak a műtő előcsarnokába, ott rohadt hideg volt. Gondoltam is magamban, biztos innen nyílik a hullakamra is, azért van iylen hideg. :) MIkor a műtét után ébresztgettek, rohadtul fáztam. KÉrdezgettek, hogy hollom-e amit mondanak, meg hogy mondjak valamit. Csak annyit tudtam kinyögni: Borzasztóan fázok. Azt mondták rendben, majd betakargattam, ezután filmszakladás. MÉg némi emlékfoszlány volt arra, amikor az ágyba fektettek, akkor megint fáztam, de gondosan betakartak és aludtam tovább. Én nem lettem fázósabb, vagy hidegebb igényű. Viszont pár éve, ami nagyjából egybe esik a műtéttel, a kánikulát rohadtul utálom. Korábban szinte közömbös volt.
Engem délután fél ötkor toltak be a műtőből, lefolyt két infuzió, azután el kellett kezdeni inni, azt mondták amint tudok azonnal kezdjek el pisilni és járkálni.ez éjfélkor sikerült addigra ment a lábamból a zsibbadás.Aludni nem tudtam, feküdni se nagyon, igy járkáltam - ez túlzás- inkább totyogtam. Reggel ötre már megborotválkozva, megmosakodva vártam a nővéreket. A fejem nem fájt, viszont a gerincemen a tűszúrások helyét még mindig érzem. Egy dologról viszont még nem irtam, a jéghideg műtőben két és félóráig ugy átfáztam, hogy vacogott a fogam, a nővérek a szobába két plusz takarót raktak rám, ez a vacogás a zsibbadással eggyűtt elmúlt, viszont azóta jobban fázok mint előtte, erről nem irt eddig senki.
Van tudományos magyarázata a fel-nem-kelésnek. Amikor megszúrják a gerincvelőt, akkor némi gerincvelői folyadék is távozik - ez az agyvíz háti folytatása. Ha az ember felkel, akkor a kialakult levegő helyére lefolyik az agyvíz a gravitáció miatt, amitől ott lesz egy ideig egy kis hiány, amitől aztán baromira fáj a fej. Valahogy így magyarázták nekem. Úgyhogy eszembe sem jutott aznap felkelni, igaz, nem is nagyon volt kedvem. Inni azt nekem is kellett, mint a gödénynek. :)))
A kórteremben velem is volt érzéstelenített, de 24 órás fel nem kelésről szó sem volt. Az tény, hogy a "zsibbasztottak" később kelhettek fel, mint akiket altatásban műtöttek.
Nálam epidurális érzéstelenitéssel kezdődött, de valószínű nem jó helyre adták nem zsibbadtam el és ráaltattak, a csövezéstől kimozdult alul két fogam, annak idején erről beszámoltam. Az érzéstelenités a lábamra, heréimre hatott, csak a hasam nem zsibadt el. Nagyon sok múlik az altatóorvos szaktudásán, nekem a gerincbe kétszer szúrtak, ezek szerint rosszul.Egyébként a műtét előtt az egyik altatóorvos altatást javasolt, a műtét előtti este egy másik az epidurális érzéstelenitést a kor miatt / 57 év/ minkettőnek igaza lett volt mindkettő. A háló megtapadása és a belső varrat nagyobb probléma, a főorvos azt mondta ez is előfordul 100-ból 1 esetben, azt mondta, az a megoldás, hogy úgy álljak ezentúl a munkához, hogy más is hozzáférjen, mondtam, hogy köszi, saját magam foglalkoztatom, ha nehéz munka lesz, majd hívom segiteni, poénnak vette, pedig nem annak szántam.
Legalábbis nem emlékszem hogy mondták volna. Sőt, amikor elbüszkélkedtem a nővérkének, hogy kirándultam a WC-re, akkor sem kifogásolta, hogy ezt azért még nem kellett volna. Sőt, azt mondta, hogy másnap reggeltől minél többet kell mozogni, hogy az emésztés és a székelés is rendesen beinduljon, mert amíg nem, csak pépes kaját kapok.
Nekem nem mondták, hogy 24 órán keresztül nem szabad felkelni, csak azt, hogy inni-inni-inni, hogy meginduljon a vizelet. Estefelé már fel tudtam kelni, hogy kimenjek a WC-re, és szerencsére nem fájdult meg a fejem!
Értem. Neked is köszönöm a megnyugtató szavakat, remélem tényleg nem fog fájni. Hiba volt megnéznem a youtube-os videókat ezekről az injekciókról és elolvasni az ott lévő hozzászólásokat, mivel ott pont az ellenkezőjét állítják. Egyébként ezt a 24 órás dolgot nem értem, mert nekem meg pont azt mondták, hogy a műtét után 5-6 órával már járkálhatnék. Egyébként remélem rosszul érzed, és nincs szükséged újabb műtétre. Üdv.
Jam Én ugyan most lehet, hogy egy újabb műtét előtt állok (persze ez még csak a saját diagnózisom - igen, köhögésnél mintha érezném!), viszont öt éve, amikor bal oldallal műtöttek, gerincközeli érzéstelenítést alkalmaztak (nem epidurális, hanem spinális, itt máshová adják az injekciót, mint az epidurálnál. Epidurálist azt hiszem nem gyakran alkalmaznak ilyen műtéteknél, a spinális a gyakoribb. Persze nekünk igazából mindegy). Na szóval kicsit én is tartottam tőle, de komolyan mondom, az egészben ez volt a legkellemesebb. Mivel ugye a hátadba böknek, nem is látod a tűt. Előtte érzéstelenítik a bőrfelületet, úgyhogy a szúrást sem nagyob érzed, azt meg főleg nem, amikor beadják az érzéstelenítőt. Utána pedig tényleg elég fura érzés, ahogyan elzsibbadsz deréktől lefelé és akár fel is szeletelhetnének, azt sem érzed. Én műtét közben beszélgettem az orvossal, persze valószínűleg csupa marhaságot mondtam, mert előtte kaptam nyugtató injekciót is, ami viccessé teszi az érzékelést. :) Szóval alapvetően pozitív élmény volt a dolog, az egyetlen hátránya, hogy utána 24 órán át nem kelhetsz fel, mert baromira megfájdul a fejed. Mindazonáltal legközelebb altatásban szeretném, ha műtenének, mert azt még nem próbáltam! :)))
A cső ledugás tényével én is scak a második műtét előtt szembesültem. Addig nem is tudtam róla. Ha nerm mondják, sosem mondtam volna meg, hogy csövet dugtakl a torkomba. Mondjuk gondolható, mert altatásban az kapott gyógyszerek miatt nem biztos, hogy a légzés önmagától fennmaradna.
Egyébként az altatás sokkal macerásabb és több kockázattal jár, ráadásul több idő is mint a ge4rincbe adott érzéstelenítés. Gondolom ezért húzgálják a szájukat az orvosok ha altatásban kívánja a páciens. AZ altatás és az ébresztés majdnam hosszabb idő mint maga a műtét. :) De máskülönben meg én is azt mondom, hogy had a beteg döntse már el, hogy melyik módszerrel legyen. Mi van akkor, ha azt mondja a páciens az érzéstelenaítés mellett kardoskodó dokinak, hogy "Ha nincs altatás, nincs műtét. Összepakolom a cuccaimat és már itt sem vagyok."
Ha nincs az altatást kizáró ok, akkor véleményem szerint az előnyök, hátrányok felsorolása után az orvosnak el kell fogadnia azt, hogy a beteg hogy szeretné.
Ami pedig a gerincbe szúrkálást illeti: AZ első műtétem előtt, mikor a kivizsgáláson voltam, a váróban a falon demonstrációs plakátok voltak. Többek között olyan is, hogy alsó végtagon végzett műtétek esetén a gerinc mely pontjába kell szúrni a tűt és befecskendezni az érzéstelenítőt. Velem volt az egyik ismerősöm is. MIkor meglátta a lképet, azt mondja: "Huhuhuhú, én ebben nagyon nem hiszek ám! Olyan, mintha lenne egy zsák krumplid, aminek a közepén lenne egyetlen rohadt szem. Egy hosszú kötőtűvel úgy kellene azt a rohadtat megbökni, hogy a többinek ne legyen baja." Mikor mondtam az altató orvosnak, hoyg altatásban szeretném és mit mondott az ismerősöm az érzéstelenítésre, csak annyit mondott nevetve a doki: "Van benne valami."
Ezt a csöves dolgot nekem említették, mielőtt legútóbb altattak és állítólag ébredés után az volt az első mondatom, hogy "nem is fáj a torkom" :), persze ez nekem teljesen kiesett.
Én mindenkép az altatásra szavaznék,engem tavaly augusztusba mütöttek ,tölem is megkérdezte az aneszteziologus vagy ki...hogy hogyan szeretném,én eccere montam hogy altatással ,mire ö ugyanigy huzta a száját,dehát nem érdekelt hadd én döntsem már el... egyébként semmi különös vizsgálat nem volt mivel nem dohányzom különösen asszem csak 1 vérnyomás mérés volt,,elöttem volt 1 faszi 50 fölötti lehetett+dohányos ,nemtom mivel müthették de öróla vettek 1 ilyen szivultrahangos vizsgálatot ,ami elég pocsék lett neki...mindegy lényeg mivel "fiatal"(21) vagyok,és nem dohányzom ezért nem kellett különössebb vizsgálat!Szoszo én az altatásra szavaznék sztem azt jogod van eldönteni...viszont azért azt nem is gondoltam volna ,hogy altatásnál például lenyomnak 1 csövet a torkodon ,ezt utólag tudtam meg mert kissé fájt a torkom,azt monta a doki hogy ez elöfordul ..
Végülis ha újra dönthetnék én akkor is az altatást választanám...
Ezt a gerincbe érzéstelenitéstöl még a hideg is kirázz rossz szurás kitudja milyen következményekkel járhat,persze mindennek megvan a veszélye nem akarom elvenni a " kedved":)én maradnék az altatásnál
Nem, egyelőre vele még nem beszéltem, gondolom majd a műtét napján. Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalataidat így már talán az epidurálist is könyebb lenne elviselnem. Szerencsére nekem nem kellett sokat várnom. Konkrétan tudom, hogy ma van 4 hete, hogy sérvet kaptam, egy hete voltam orvosnál és szerdán már műtenek is.
Altatóorvos beszélt már veled? Csak mert ezt vele kell egyeztetni. Velem a műtét előtti napon konzultált a leletek ismeretében, és mivel dohányos vagyok, az altatás nem jöhetett szóba, így maradt az epidurális érzéstelenítés. Végül is nem bántam meg, mondjuk csak harmadszorra sikerült beadniuk, de hogy mekkora tűt használtak, azt nem néztem, így nem is idegeskedtem miatta :)
Kértem még egy kis nyugtatót is pluszban, így az elejére egyáltalán nem emlékszem, de aztán észhez tértem még a vége előtt, és olyan érdekes volt átélni, hogy hogy csak mindenféle nyomkodást meg ilyesmit érez az ember, miközben tudja, hogy éppen valahol a lágyékában matatnak.
Lehet, hogy a következő műtétnél nem kérem majd az a plusz nyugtatót :)
Az utóhatással kapcsolatban magamat idézem: Amíg kiállt a lábamból a zsibbadás, időként megfogtam a combomat, irtó furcsa érzés volt, mintha nem is hozzám tartozott volna. Az viszont kimondottan félelmetes volt, hogy a farkamat sem éreztem, amikor megpróbáltam a kacsába vizelni... Na, ezt az érzést az ellenségemnek sem kívánom, mintha az ember elveszítené a második legfontosabb testrészét :((((
11.30 körül kerültem vissza a kórterembe, és csak valamikor estefelé tudtam "kiszaladni" a wécére, bár szerintem embere válogatja, hogy ki mennyi idő alatt lesz újra járóképes. Az egyik szobatársamnak a lábán műtötték az ereket, és ő már "vidáman" jött-ment, amikor én még csak hevertem, mint egy fadarab :((
Én is féltem a műtéttől, főleg mert majd' három hónapot kellet várnom rá, de hidd el, nem vészes, ki lehet bírni!
22 éves vagyok, és jövő szerdán lesz jobb oldali lágyéksérv műtétem. Idejében észleltem a betegségem és a sérvem még csak "kis diónyi" méretű. A vizsgálat során elfelejtettem megkérdezni, hogy hogyan zajlik majd a műtét, tehát helyi/epidurális érzéstelenítéssel, vagy altatásban. Később már csak az asszisztensel adódott lehetőségem beszélni, akinek mondtam, hogy altatással szeretném. Ő csak húzta a szályát és mondta, hogy szerinte a doktor úr az epidurális érzéstelenítésre fog voksolni, vagy pedig a helyire. Én mindkettőtöl félek, mivel már egy vérvétel során sem vagyok képes ellazulni, állandóan görcsölök és köztudottan az epidurálist nem kis darab tűvel adják be... Korábban már kétszer műtöttek a kezemmel, de mindkét alkalommal altatással, viszont egy másik kórházban. Szerintetek tartsak ki a saját akaratom mellet, vagy pedig próbáljak meg beletörődni az ő általuk javasolt módszerek egyikébe. Nagyon félek már a gerincbe adott érzéstelenítéstől is, hát még a műtéttől. Ha ébren kell lennem szerintem az ájulás határán leszek, mivel ugye ráadásul éhgyomorral kell mennem. Előre is köszönöm válaszaitokat, és kellemes ünnepeket kívánok!
Szerintem nincs jelentősége a kapcsozásnak vagy varrásnak. AZ csak a sebszéleket fogja össze. A hálót máshogy rögzítik. Az, hogy kinek mennyire érzékeny egy náthás időszaktól, sok mindentől függhet. A sérv nagyságától, a nátha, ppontosabban köhögés, tüszkölés méretétől. És a fene tudja még mitől. Nekekm mindkét oldalon meg van műtva, vagy 2 hónap különbséggel. Érdekes módon, ha taknyos vagyok, a végén mikopr előjön a fájás, pontosabban csak érzem, hogy volt ott valami, azt mindig csak a jobb oldalinál érzem. Megjegyzem, a jobb oldali volt a nagyobb és jobban is fájt műtét után mint a bal.
Nekem valaki a műtét előtt javasolta, hogy előre a műtét előtt egy héttel- mivel január 31-én náthás időszakban volt a műtét-szedjek köhögés csillapitót, szót fogadtam nem is volt ezzel gond. A múlt héten a korai jó idő miatt- megfáztam, 3-4 napig nagyon köhögtem a gyógyszerek nem nagyon hatottak. A műtét helye a köhögéstől újra érzékeny lett nagyon, köhögési roham esetén fogom a hasam úgy érzem kiakar szakadni. Ehhez valószínű az is hozzájárul, hogy a belső varrat még mindig nem szívódott fel teljesen, még mindig Fastum gélezni kell naponta háromszor.
A köhögéssel megszenvedtem eléggé. Pont a műtétet megelőző héten bekaptam valami náthás-hurutosköhögős-taknyos akármit, így hát kalmopyrinen éltem azon a héten. A köhögést leszámítva sikerült is kikúrálnom magam. Amikor bevonultam a kórházba, megpróbáltam olyan diszkréten köhögni, hogy a dokik ne vegyék észre, nehogy már emiatt halasszák el a műtétet. Néhány diszkrét köintést leszámítva ez sikerült is egészen addig, amíg a műtéti előkészítőben rám nem jött egy jókora köhögőroham, amit persze rögtön meghallottak. Sikerült kidumálnom, hogy a hanyattfekvés miatt biztosan a torkomra ment valami.
Utána viszont valami kegyetlen dolog volt, amíg végre elmúlt. Mindenféle tornamutatványokat kellett csinálnom, hogy a lehető legkevésbé fájjon a köhögés. Ha éppen feküdtem, akkor kiültem az ágy szélére, felhúztam a combomat egészen a mellkasomig, a tenyeremet rászorítottam a műtét helyére és így tudtam aránylag fájdalommentesen köhögni. Ha meg éppen az utcán voltam, akkor gyorsan kerestem egy lépcsőt vagy egy magasabb szegélyt, arra tettem fel a lábam, előrehajoltam, stb. Gondolom, jónéhányan hülyének nézhettek :) De végre vége ennek!
Annak is örülök, hogy röhögni is tudok újra. Pont ma hajnalban, mert nem tudtam aludni, néztem meg egy régi Hofi-videót, és szétröhögtem magam fájdalom nélkül :)))
Persze hogy az ilyen jellegű fájások mikor jelentkezhetnek a legváratlanabb pillanatokban, az teljesen kiszámíthatatlan. Régebben belinkeltem ide egy cikket, ami pont erről szól, és az az oka, hogy a műtét közben figyelmetlenségből vagy mert muszály, átvágnak olyan idegszálakat, ami miatt akár évek múlva is a legváratlanabb esetekben nyilalhat bele a fájdalom - és az egyik példának a szeretkezést hozták fel :(((
Az jó. De ha egy alapos náthán túlleszel egy csomó tüszköléssel és has-hátfájási tartó köhögéssel, ami napokig eltart, majd rájössz, hogy hol is a műtét helye. Bár lehet, hogy ez nem általános, de engem rohadtul leterít a tajonykór. Minimum 2 hét.
Már egy ideje nyugodtan köhöghetek meg nevethetek, de ma végre néhányszor akkorát tüsszentettem, hogy majd' leestem a székről, és csak utána tudatosult bennem, hogy nem éreztem semmit a műtét helyén :))))
Ha ez így folytatódik, lassan tényleg elkezdhetem a kerti munkákat...
Elkapott a para, hogy sérvem van a másik oldalon is. Sajnos nem tudom egyértelműen diagnosztizálni, mert mióta megműtötték a bal oldalon, azóta ott sokkal homorúbb, mint a másikon, így most nem tudom, hogy normális-e, hogy a jobb felem kissé "teltebb", vagy ez a sérv tünete. Ráadásul mióta ezt a fejembe vettem, azóta ott fáj is. :)))