Nekem semmi ilyesmit nem mondtak, se írtak a papírra. A legtöbb óvintézkedést ezen a fórumon olvastam, a tapasztalatokkal egyetemben. Ahány hely, annyi (tájékoztatási) szokás...
Azért óvatosan. Nekem műtét után a nővér mondta,kinyújtott lábakkal üljek,vagy feküdjek,lehetőleg ne görnyedjek sokat(ülés) nem gyűrődjön fel a háló mert előfordulhat, Alsógatyát olyat ami tartja a heréket rendesen,ilyenkor nem gáz a fecske..de nem szabad csak úgy lifegnie.
Mai nap végre nem rakoncátlankodtak a heréim, úgy tűnik vissza is nyerték a régi méretüket. Nem is érzékenyek. Talán segített a jegelés, pár órákra fel is polcoltam őket. Csak maradjon így!
Ma kipróbáltam az irodai környezetet, azaz rendes forgószékben huzamosabban ülni. Hát nem olyan egyszerű, a sok nyomás miatt a hasra 1-2 óránként jól esett lefeküdni. Fél órás fekvés oldotta az addigi feszítést, illetve már maga az állás, sétálás is. Több órás ülésre még gyúrni kell.
Este az ügyetlenségemnek hála ki kellett próbálnom a leguggolást is - leejtettem a tusfürdőt a zuhany alatt - meglepően jól ment, azonban utána éreztem tisztességesen, meg persze lehet a mai sok mocorgás is adott az érzésnek.
Eddig összegezve 2 fontos dolgot emelnék ki a felépülés kapcsán:
- Türelem! Random, legijesztőbb tünetek jöhetnek elő bármikor a műtét után, de nem szabad ráparázni mindenre, időt kell adni a szervezetnek, hogy magához térjen.
- Figyelem! Koncentrálni kell tudatosan a felépülés fokozataira. Ahogy egyre jobban vagyok úgy slendriánkodnék, kapkodnék, haladnék, de ezt ki kell várni, végig kell vinni fokozatosan a 6 hetet (és utána a több hónapot a teljes felépülésig). Tudatosítani kell 0-24, hogy most lassabb, megfontoltabb időszak van.
Műteni biztosan csak pontos, 100%-os diagnózissal műtenek. Olyan nincs, hogy találomra felnyit az orvos, hiszen mire készülne fel? Én keresnék a helyedben egy másik sebészt is. Többeknek volt itt a fórumon, hogy csak a sokadik orvos tudta megállapítani a sérvet.
Hmuu ez fura én is érzek ball oldalt égő szuró érzést néha néha de nekem semmi dudo nincs ultrahang nem mutatott semmit orvos is megnyomkodott ott nem érzett semmit . Nem tudom mitől van ez de nálam független mit csinálok kivéve alváskor nem érzem . Szóval nekem ez kb fél éve így van de nincs sérv kitüremkedés . Kérdés az hogy mitől lehet. Vagy lehet kedz gyengülni ott az a rész ? Ball oldalt lágyéki részen van nálam ez . Bár nem tudom most ha elmennék egy sebészhez és felvágná mit találna vagy csak akkor lehet csinálni bármit ha dudor van ? Ha csak égő érzés van nem lehet müteni ?
Engem tavaly műtöttek novemberben, és a műtét után bevérzéseim lettek, és az egyik ilyen tovább "vándorolt" a herezacskóba, és azóta ott pici duzzanat látható, és érzékenyebb is. Azóta kétszer is voltam urológusnál, de azt mondta ez még normálisnak mondható, és nem kell vele foglalkozni.
A sérvvel érdemi változás nincs, már egész jól mozgok, nem is érzem.
Viszont a herék még mindig borzalmasak. Be-beduzzadnak, fájnak, kisugározva.A vezetékek is. Emiatt néha a séta is rossz. Jegelem őket óvatosan, naponta többször 4-5 percet. Alig várom a kontrollt, jól megszívtam ezzel a 16 nappal. Normális esetben ma kellett volna menjek eltelt napok száma szerint...
A jelenlegi frontos időjárást be kell kalkulálni a gyógyulási folyamatba! A fájdalmak felerősödnek és -mert ideget is átvág(hat)tak a műtétnél- regenerálódnia kell a belső szöveteknek, ami idő és türelem!
Még évekkel a műtét után is előfordulhat, hogy egy-egy időjárás változásnál sajogni/fájni fog a műtét helye, sajnos ezzel már együtt kell élni.
Pokoli éjszakám volt! Lefekvés után 1 órával a többek által is írt nyilalló, áramütésszerű fájdalom, lent egészen a heréknél is (!), majd zsibbadás. Bármit csináltam, ültem, álltam nagyon rossz volt, már elgondolkodtam, hogy ügyelet lesz belőle. Az egész jobb lábam bokáig zsibbadt, de csak a jobb.
A herefájdalom, pontosabban inkább mintha valamelyik vezeték fájt volna inkább volt a legijesztőbb, mert jelenthet műtét utáni komplikációt is. Szerencsére kiolvastam a fórumot, többeknél jelentkezett, de azért nem vagyok 100%-ig nyugodt, figyelem majd rendszeresen és a sebésznek is elmondom kontrollon. Nem volna jó heresorvadást kapni.
Viszont. Nem tudom hogy emiatt az esti miatt vagy nem, de a mai napra annyit javultam, mint az előző 8 nap alatt összesen. Még könnyebben mozgok, könnyebb ülni és szinte teljesen le tudok hajolni. A hasam is visszament az eredeti méretére nagyjából, elmúlt a puffadás. Lehet hogy éjjel ennyi idegpálya rendeződött hirtelen össze. Mindenesetre bitang rossz volt.
Ma voltam a legtöbbet talpon, vagy minimum nem fekvő pozícióban. Nagyon jól esett.
Kicsit már ülni is tudtam, de az még nem az igazi. Ki kell nyújtani mindkét lábam és karral támaszkodni valamibe. A felállás ülésből pokoli.
Kimentem az utcára sétálni, elsőre 3 utcát jártam meg szép komótos tempóban. Tök más volt a lakás után rendes “terepen” menni. Végig lefele néztem, nehogy akadályba ütközzön a lábam, hiába betonon mentem de igen rossz minőségű. Bennem volt egy kis félsz is a kiújulástól - tudom, feleslegesen -, a végén már sérvkötővel közlekedtem a műtét előtt.
Jó hír, hogy a lőszerraktárak duzzanatai szépen lejjebb mentek, még nem eredeti méretűek, de majdnem, és kevésbé érzékenyek.
Ma ki tudtam egyenesedni rögtön a felkelés után, nem kellett bejáratódni. Sikerült elég sokat sétálni, a tempó még kicsit lassú, viszont a lépések nagysága is kezd a régi lenni. Újra tornáztam és egész sokáig bírtam. Hajolni óvatosan, hasat nem feszítve egyre lejebb megy, ha meg tudok támaszkodni valamin. A föld még azért elég messzinek tűnik.
Fogynak a könyvek, videók is azért a fekvős szakaszokban, az unalom lesz a következő legyőzendő a jövő hét pénteki kontrollig. Ha ilyen tempóban javulok nem elképzelhetetlen a munkába állás majd 2,5 hetesen (irodai, némi sétálással).
Ráálltam a mérlegre, 85,2-vel mentem a műtétre, ma 84,1 vagyok, pedig eszem rendesen, sőt.
A kötés a melegtől meg a sok mocorgástól feljött kicsit alul, próbáltam leragasztani, befoltozni, de inkább átkötöztettem a háziorvosnál a nővérrel, az a biztos, 1 hetesen nem mertünk még itthon bűvészkedni vele. Azt mondta nagyon szépen gyógyul a seb, szép a varrás is. Ezzel azért megnyugtatott, illetve ha esetleg újra át kéne kötözni már itthon megcsináljuk.
Mára többet tudtam aludni. Lassan megvan egy rutinom, hogy hogy pakoljam a párnákat, ágyneműt, hogy kevesbé zsibbadjak.
Kicsit felszívtam magam a sétákra, tettem be zenét is, mintha edzenék, kajak sokat lendített. Módszeresen felkeltem 3 óránként sétálni, meg újra lépcsőztem. Fog ez menni, de kell tervezés.
Centiről centire nyerem vissza a régi mozgástartományom.
2-3 nap múlva megpróbálom az ülést is lassan, 2 bakról a székre ereszkedve karból.
Emeltem, odébbraktam egy megrakott raklapot és hirtelen szúró, égő érzés. Először nem jött ki a sérv, csak fájt, hanem pár órával később. Gondolom az emeléskor nyílt ki a sérvkapu. Aztán pár nap után már lett dudor is, de még kicsi, az elején ha leültem vissza is ment. Aztán egyre nagyobb, aztán már csak fekve ment vissza. És érdekes, mert végig fájt a 3 hónap alatt, viszont az utolsó héten, amikor a legnagyobb volt (majd 10 centi, és már nem is gombóc forma) akkor nem fájt, viszont felkelés után 2 percre elő is jött. Szóval pont “időben” jött a műtét.
Amikor megtörtént a baj mit éreztél ? odanyultál és csak fájt vagy volt pukli is ? vagy csak égett szúrt mintha nyomást éreznél azon a területen ? ( topicunk) ez mi ?
Nagyon rosszul aludtam, nem találtam a megfelelő pózt - már amit a háton fekvésből lehet variálni -, egész éjjel zsibbadt mindenem. Fáradt is voltam egész nap, de azért sétálgattam 10-15x15 métereket, illetve újra lépcsőznöm kellett (2*16 fok), mert segítség nélkül maradtam napközben.
Érdekes, hogy minden felkelés más fájdalom-húzódás szempontjából, ma volt olyan, hogy teljesen ki tudtam egyenesedni és rendes hosszúságút lépni, de olyan is hogy ismét kicsit görnyedni kellett. Kicsit megtornáztattam a karjaimat, vállaimat, na kb mint amit óvodában csináltunk annak a tizede szinten. Jól esett.
Este megborotválkoztam, na ott már éreztem a napot, kellett támasztani magam a végére, “rohantam” is vissza lefeküdni.
A leülés még mindig felejtős, vállból-karból próbáltam magam egy székre engedni hátrafele, de esélytelen. Valaki írta, hogy a 11. napon már autót vezetett, na azt megpróbálom belőni, de nem esek kétségbe, ha nem sikerül. Alig várom a 23-ai kontrollt, gondolom mentálisan is fog dobni, ha jót mond az orvos (csak mondjon jót 🙂)
Az előző naphoz képest szinte semmi javulás. Felkelni még mindig nehézkes. Próbálok azért sétálgatni. A fekvést viszont nagyon unom már. Viszont. Észrevettem, hogy mindkét herém, és mintha maga a zacskó is durván meg van dagadva, illetve ha mozgatom kicsit szúr is. Olvastam, hogy ez az elején még normális lehet. Remélem mihamarabb elmúlik. Maga a seb helye csak ha rosszabb mozdulatot teszek, akkor húzódik.
Nagyjából mire számitsak, mikor tudok pl az oldalamon, urambocsá' idővel hason aludni?
Így van. Apámat 2018-ban műtötték lágyéksérvvel, gyalog ment haza a kórházból (1,5 km), saját maga vitte a csomagját, és a harmadik napon már otthon mosott, és vödörből horda a vizet (nekik még a régi tárcsás mosógépük van). Természetesen nem volt semmi fájdalma, és azóta sincs.
Az tuti 🙂 Az öregem ráadásul tetőfedő, 50 év 0 és +40 fok között eltöltött idő durván megedzette. Már nyugdíjasként lett a sérve, de kb a 3.-4. héten meg nem mondta róla bárki, hogy friss műtött. Szerencsére kaptam a génjeiből sokat, a sérvhajlam mellett 🙂
A régi öregek sokkal keményebbek,abból amit a sebészeten láttam..kétszer volt műtétem,de az idősek közül volt aki még fájdalomcsillapítót sem kért,míg én mozdulni se tudtam,és már mentek,átöltöztek,stb..
Igen, a lépcsőzést még hagyom, viszont apám akinek tavaly ugyanez a műtét volt ugyanezzel a körülményekkel meg "hajtana", hogy mozogjak, sétáljak többet. Tegnap este sikerült megülni végre, hát nem volt egyszerű menet, úgy beleizzadtam mintha fürödtem volna. De legalább ez is helyreállt, annak örültem 🙂
3. nap:
Viszonylag sokat és jól aludtam. A sok fekvést már érzi a hátam, próbálok óvatosan mocorogni, helyezkedni. Fekvő helyzetben egyáltalán nem érzem a sebem, a reggeli ébredéskor hamar képbe kell kerüljek, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat még tudattalanul. Felkelni könnyebb, már megvan a technikám, szerencsére tricepszben és vállban erős vagyok, ki tudom nyomni magam kb az ágyból hogy semmi hasizmot ne használjak, csak max a törzset. Kiegyenesedés megy, alig feszül, sétálni is egyre emberibb, már kevésbé csoszogós. Az emeleten sétálgatok, a szobák közötti 15 méteres távot párszor. Inkább a félelem tart vissza a virgonckodástól, hogy nehogy bajt csináljak. Remélem azért a 23-ai kontrollra, kötözésszedésre egy jó 50%-os állapotba tudok kerülni.
Megnéztem a zárójelentést, 7,5x14 cm-es hálót kaptam, Lichtenstein módszerrel amúgy.
Kicsit korai a lépcsőzés,próbálj meg jobban vigyázni magara...próbálj parrafin olajat étkezés előtt egy evőkanállal. Érdekes amúgy műtét után nekem sem volt 3 napig,pedig minden nap reggel az az első..
Végigolvastam a topicot, sok hasznos infót tudtam meg, ezer hála!
Ma műtöttek jobb oldali lágyéksérvvel, hálós de hagyományos (nem
laparoszkópos) eljárással. Gondoltam megosztom a tapasztalataimat.
A sallang: 35 éves férfi vagyok, ülő- de azért olykor szaladgálós melót
végzek. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal mindig edzettem, középsuli
óta. Kb. másfél éve egy nagyobb prüszkölés után erős fájdalmat éreztem a
lágyéki tájékon. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, de
utána valahányszor köhögtem mindig belenyilallt abba a részbe.
Egy ideje már öszönösen odanyúltam és “szorítottam le”, ha köhögni
kellett. Márciusban egy rossz emelés után jött a baj a munkahelyen, a szokásos
égő-szúró érzés. Fél óránta le kellett ülnöm. Irány a dokik, diagnózis: a topicunk
. Slusszpoén: apámat ugyanezzel műtötték szinte napra pontosan 1 éve.
Április 20-án jutottam el a dokihoz a Medical Centerben a XVII. kerületben. Akkor
a pandémia miatt még őszi műtétet mondtak, szerencsére a nyitásokkal ez a
mai napra (július 8) módosult. Ma meg is volt a műtét, 9 körül kaptam a kanült,
szurikat, 10-10:30 körül már toltak be. 13:30 körül tértem magamhoz. A
körülményekhez képest jól ébredtem, egyből tudtam enni, inni, lassan sétálni.
Fél óra múlva a wc is ment, ez a feltétele a hazaengedésnek. Megírtuk a papírokat,
fizettem (alapítványi/kényelmi szolgáltatási díj, nem 500+ mint a magánműtétek,
”csak” 50+20 (a háló díja)). Mindennel teljesen meg vagyok elégedve.
Most itthon pihenek. Ha fekszem nem fáj, ha állok sem. Ülni nagyon rossz és az
ágyból kikelés... Ahhoz külön koreográfia kell 🙂 1-1 órákat tudok aludni.
Eszem, van étvágyam, a vizet direkt erőltetem. Fájdalomcsillapítót csak gyulladáscsökkentés miatt vettem be. Vitaminokat emelt dózisban fogok szedni. Egyelőre a nagy wc-zést érzem
majd nyűgösnek, az inger megvan, feszülök is, eredmény kb semmi.
Kíváncsi leszek a következő napokra, 23-án lesz kontroll, “kicsomagolás” 🙂
Szerintem nem varrat, olyan alakú mint egy mini lencseszem, és azt tippelem hogy nem a háló szélénél van. Én nem vagyok olyan vékonybőrű se, meg aztán szerintem laparoszkóposnál mélyebben lehet a varrat mint nyitottnál
