Új szavak:
CSESZNYE = nagyanyám ezzel jellemzett mindent, ami már a kifejezhetetlenül rossz kategóriába tartozott nála..
FÁJIN = na ezzel a nonplusultrát fejezte ki..
FAJTALAN = perverz
Olyan nyüzüge, hogy truccolni sincs ereje, pedig nyomja magába a serclit, de mégis belepi a cicomás zúzmara, amikor az asszony elagyabugyálja
a sok papramorgó miatt...
üdv
van egy mai kedvencem, ami ajánlatom is egyben...:
tutáliber /sajna nem tudom mit jelent.../
remélem figyelmesen olvastam, és nem volt még nevezve...
Ugye nem szabad leírni azt, hogy filctoll. (A filcet még csak érteném, de a toll biztosan van olyan magyar szó, mint az irón, azzal a különbséggel, hogz utóbbit élőben senki sem használja)
A másik baj az, hogy Neked is mindent el kell olvasnod:)))))))))))))
Na, akkor ez megszervezendő. Maaarjanka, ha egyszer visszatérsz külhonból, Ril, ha olvasod - szóljatok hozzá, merre szervezhető dödöllézés. Budapest megfelel vagy máshonnan tekintesz miránk? Ha kell, keresek vidéken helyet, csak merre legyen?
tegnap kiolvastam ICO szövegkiemelőm oldalát: "fluoreszkáló festékkel töltött rostirón" van ráírva. Micsoda képzavar...! festékkel megtöltött rostból álló írásra való ón, ráadásul foszforeszkál! Hmmm...
Hát, éttermet Kőszeg-Szabóhegyen tudnék ajánlani - ha még müxik, rég voltam ott - oda elég körülményes partit szervezni. De ha tudtok mást: nosza!
Én is szívesen főzök esetleg nagyobb társaságra, de ahhoz kell egy nagyobb konyha, ahova beengednek. (A sajátomban ketten is csak úgy tudunk ténykedni, hogy helycseréhez kimegyünk, és fordított sorrendben jövünk vissza). Nem feltétlenül a Hilton konyhájára gondolok (a Gundelére meg mostanság pláne), de mondjuk egy koli konyhájában már meg lehetne oldani, ha a felszerelést meg összedobjuk.
A pudva a pudvás valaminek a fellazult, már nem rendesen funkcionáló része. Próbálok kicsit konkrétabb lenni: ha kemény, de rugalmas anyagú növényi rész - retek, karalábé, répa, faág - belsejében üregek, keményedések, ilyesmi elváltozások keletkeznek, fa belseje esetleg porlik, azt nevezzük pudvásnak. De tulajdonképpen már szántásból előkerült csontra is hallottam (pontosabban olvastam, talán Móránál). Talán a "belülről elszárad", belülről szárazon romlik (nem rohad) fedi leginkább a pudvásodés folyamatát.
Nem emlékszem, hogy volt-e már, ha nem akkor jó.
Javasolnám a kenyérvég különböző elnevezéseit: sercli, dumó, csücsök,
Biztosan van még olyan is amit nem ismerek.
Remélem azért lassan beindul! Nálunk az iroda továbbra sem látja az Indexet... A tűzfal külföldön van, esélyem sincs rálátni. Emiatt is kiesik néhány hozzászólás. Hál'istennek van dájeláppom... Mindenesetre nagyon zártkörűek lettünk így. Bár jó társaságban el lehet az ember... ;-)
Nem tipikus, de szerintem az egyik legjobb (ha nem a legjobb) regénye. A hegytetőre, kőbányába száműzött büntetőbrigád esti "játéka" a tűznézés, visszaemlékezés a múltra, a völgyre...
Előre is bocs az OFFért, de amikor meglátom ezt a topicot, mindig ez a részlet jut az eszembe:
"Recseg a tűz, táncol a fény.
-Mi van a Völgyben?
Guggolnak, néznek, nem tudják. Valaki felkiált rekedten.
-Töltőtoll.
Nagy zúgás! Kitűnő!
-Töltőtoll! Ez jó!...
-A töltőtoll nagyon jó... - közlik egymással fürge fejmozgások közben buzgón.
Csillog a szemük, és a pár centiméteres lángot nézik... Ott most töltőtolltáncot jár a tűz. Fehérre mosott, finom férfikéz ír... töltőtollal. Leitatja....Íróasztal.... Az íróasztal eloszlik a füstben.
- Barlang! - mondja Az Őrvezető, Akinek Szíja Van.
- Ez nem jó! Nem jó! Itt is lehetne!
Sipítozva lehurrogják.
A por zizegve csapódik. Valaki sipít:
- Előcsarnok! Óriási lelkesedés.
- Előcsarnok!.... Előcsarnok... Ez nagyon jó....Előcsarnok! ...
- A Völgyben sok előcsarnok van! Én voltam....
- Én is voltam!
Nagy zajjal örülnek e szónak. Táncol a láng... nézik meredten.
Látják A Völgyet. Ahol sok víz van, ház és idő. Múlt van. Család, öröm, levegő.
És előcsarnok.
- Mi volt a Völgyben? - sikoltja Figaro.
- Megrendelő! - rikácsolja báró Naftalin. - Ezüstlamé, puffos vállal, és túlórázás. Ez volt A Völgyben. Öreg hölgyekkel sok baj van.
Valaki egy követ dob feléje. Volpi, A Dorong belepiszkál a tűzbe. Fellobog a láng.
- Vasárnap - sipítja Manszki, A Karikalábú.- A Völgyben vasárnap volt.
- Vasárnap, ez jó szó. A Völgyben vasárnap volt!
- Itt is van.
- De ki tudja.... Senki!!
- Nincs vasárnap!
- Úgy van! - sikoltja báró Naftalin. - Vasárnap nincs, csak túlóra. A kézilányoknak jár a tűpénz!
Most különös, mély hangon megszólal A Kétfogú, Akinek Kalapja Van.
- Mit látsz a tűzben? Te... ott a nagy kőnél!
- Nem nézem....- feleli csendesen.- Én tűz nélkül is mindent látok.
A Vak volt az, Akinek Lámpása Van.
Kissé hallgatnak.
A sivatag meszibe nyúló sárga halmai furcsa sugárzással terülnek el az éjszakai égbolt kupolája alatt. A szél áramlása időnként búgó muzsikával átvonul , és csapkodja a sziklát.
Fújtató lihegés hallatszik. Nagy mondásra készül Volpi, A Dorong...
Jól tudják, és készülődnek rá, fürgén helyezkednek ültükben. Meredten bámult a roppant csontbrigadéros, hördülve, apró fújásokkal, kimeredt szemmel.... Végül kiböki:
- Nő...
Ámult sóhajjal lehelik utána, elhűlten, kissé félve:
- Ó! Nőőő....
Huhog a szél. egy sem mozdul, és ezután felsír keservesen valaki:
-Jaj!... Jaaaj....jaaaj!..."
