Es hogy mukodik? Mert arrol fogalmam sincs, es lehet hogy vennek egyet. Azt nem tudom, hogy mindig kezkozelben kell legyen (zsebben, ovtaskaban) es ha kutyat latsz, akkor megnyomsz rajta egy gombot? Vagy tura indulasanal bekapcs, es be a hatizsakba, es tura vegen kikapcs?
1. Most már én is láttam testközelből az ultrahangos kutyariasztót. 20ezer magyar egység körüli az ára, úgy hallottam.
2. Még tavaly év végén megjelent a második kötet is, azaz már a teljes OKT végigjárható atlasszal. Megvásárolható pl. a Cartographia boltjaiban.
Egyetértek larsen-nel !
Azok a zempléni hegyek gyönyörűek.
Új vagyok itt a topic-on, de nem új a kéktúrázók között. Elsőként pont a Zemplént sikerült végigjárni. Azóta kb 500 kilométer van meg.....
Kiváncsian olvasom tovább a topic-ot...
Kérdéseim:
1., Mi a jó módszer a kutyák ellen ? Egy hónapja harapott meg egy (kötözés, szurka meg minden), nem szeretném mégegyszer....
2., Van-e valami friss híretek a Kék Túra Atlaszról ? Lehet-e kapni és hol stb....
Köszönettel
szaferi
kvte, kösz a képeket. Még nem néztem végig, de tök jó látni az ismerős helyeket, pl. a Bózsvai ex-kisvasút ex-végállomása előtti sziklát, aminek aljában azokat a hatalmas bózsvai hamburgereket fogyasztottam.
És azok a Zempléni hegyek!!! Gyönyörűek, mint mindig.
Jelenleg is bővül. Ezek a digitális képek, az aktuális kísérő készíti, ezért nincs egy csomó hely benne. Az igazolóképek Matyi saját (hagyományos) gépén vannak, ezek majd később lesznek elérhetők.
Kéktúra - futás, 7. nap (vasárnap)
Nógrádsipek - Katalinpuszta
A futás hetedik napja a Cserháton keresztül vezetett. Előző este a nógrádsipeki alpolgármester sok sarat ígért az utakon, nem hazudott. Szerencsére legalább a meteorológia által ígért eső nem jött be, ennek ellenére meglehetősen hideg és szeles idő volt egész nap. A jelzések átlaga közepes, ami úgy jön ki, hogy a településeken belül jó, azokon kívül néhol katasztrofális.
Rögtön reggel, Cserhátsurány előtt volt egy nagyobb kavarás, majd továbbmente Szandaváralja felé voltak vérlázító szakaszok. A Szanda nem jelentett gondot, innen tovább Romhányig lehetett tartani az irányt. Felsőpetény körül jó jelek voltak. Ősagárdnál egy kéktúrás társasággal futott össze Matyi, a kocsma előtt egy közös igazolófotót készítettek.
A falu utáni fiatalos erdőben nagy volt a sár, majd a Naszály emelkedője volt még említésre méltő. Fenn tiszta idő volt, de brtális erejű szél fújt. A nehézségek még nem értek véget, mivel az utóbbi időben kidőlt fáktól a lefelé vezető szakasz is húzós volt a Bik-kút előtt. Katalinpusztára összességében jó idővel, 3-ra ért le.
. A csúcsra érve esett le neki, hogy erre a Mátrabérc túra megy, a kék nem, tehát irány vissza... Így jár, aki emlékezetből akarja lefutni a kéktúrát. :)
Kéktúra - futás, 6. nap (szombat)
Mátraháza - Nógrádsipek
A szombati, hatodik nap volt a futás esőnapja. A korábbi szakaszokon is esett rendesen egy-két órán keresztül, de olyan, hogy szinte végig hulljon az égi áldás, még nem volt. És akkor jött a szombat... A tegnapi fáradtság után kissé később indult útnak Matyi. A zárva talált Vörösmarty th. után következett a Csór-hegy összedőlt kilátója. A csúcsra érve esett le neki, hogy erre a Mátrabérc túra megy, a kék nem, tehát irány vissza...
Nyírjes és Galyatető között néhol dagonyázni kellett a sárban. Viszonylag könnyeb rész jött Ágasvárig, ahol 11 előtt járt. Két km-rel később egy nehezen járható erdőirtás jött, aztán irány Mátraverebély. Továbbmenve Sámsonháza, Nagybárkány, a Tepke (ahol többször beállt a lába), majd egy hosszabb szakasz a Bableves-csárdáig.
Kellemes, könnyen futható volt az Alsótoldig tartó aszfalt, legalábbis a szemerkélő esőhöz képest. Hollókőig sáros volt, Hollókő után nagyon sáros, kimerítő. Ez az utolsó rész a terepviszonyokhoz képest rengeteget kivett belőle, ráadásul a jelzések sem voltak ideálisak a futáshoz.
Este ötfős különítményünkkel látogattuk meg Matyit, vittünk neki paprikapálinkát, hogy gyorsabban fusson, valamint estig beszélgettünk az eddigi szakaszokról.
Kéktúra - futás, 5. nap (péntek)
Bánkút - Mátraháza
A kéktúra-futás ötödik napja meglehetősen nehéznek tűnt már a tervezés szakaszában is. A valóságben aztán be is igazolódtak a félelmek, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Bánkútról indulva keresztül kellet futni a Bükk-fennsíkon, majd egy hatalmas ereszkedés Bélapátfalvánál. Még a fennsíkon, az egyik köves részen nagyot reccsent Matyi lába. Kímélő tempó következett, és remélte, hogy nem történt komolyabb baj. Szerencsére nem sérült meg, de ez a kis kaland komoly időveszteséget okozott.
A középső, Sirokig tartó szakasz viszonylag lankásabb, de sáros volt. Különösen a Telekessy-erdészház, illetve Rozsnakpuszta után volt ez igaz. Siroktól már Matyival együtt futott Túróczy Józsi is, egyesületünk elnöke. Fél háromkor Gazoskőnél, négykor mindössze Szederjes-tetőnél jártak, szikrázóan tiszta időben. Hatra értek fel Kékestetőre, ekkorra sötétedtt rájuk. Mátraházát fél hétre érték el.
Nem egy klasszis időt futott Matyi, de a nap célja a túlélés volt - és ez sikerült.
Egy emlék:
'83-ban a túrán az egyik legélvezetesebb pillanat Kisvásárhelynél lepett meg bennünket a csodás Marcal képében. A teljesen tiszta vízben úszkálva figyelhettük az aljnövényzet között úszkáló halakat. Ez volt túránk legélvezetesebb esti és reggeli tisztálkodása. A hely varázsa 1988-ban is visszacsábított. Csekély mértékben változott a környék, az élvezet ekkor is magas szintű volt.
Viszont ezen emlékek tavalyi felidézése már nem volt ilyen sikeres. Gyerekeimnek is meg kívántam mutatni ezt a kis "paradicsomot", de a mederben posványos tócsákon kívül nem találtunk mást. A környékbeliek elmondták, hogy már nagyon rég óta ez a helyzet, mióta valahol a környéken bezárt egy bánya. A folyó a bő vízhozamát ezek szerint onnan, mesterséges úton nyerte.
Majd húsz éve nehezen aludtunk el, mert a falusi kölykök ott kiabáltak és pancsoltak a folyóban. Sajna ez már a múlté.
Hétvégén, ráérő időmben a tavalyi túrák képeit rendezgettem a honlapra. Az Alföldi Kéktúrán, Zsákán (Hajdú-Bihar megye) a bolt előtt egy érdekes faszobor áll: Nő, bevásásrlószatyorral...
Örülök a híreknek. Már-már aggódtam.
Talán még nem késő.
Borjúfő után a völgyben, a széles úton az elkanyarodó kék jelzés fenn van a hegy oldalában. Egy keskeny, meredek ösvény vezet a rétre. Utána rohadt szakasz következik (ferde, sáros út, kb. 1 km), de ez már az utolsó. Ha jól emlékszem Pilisszentlászlón van a pihenő.
Egy kis bíztatás.
Piliscsaba után, egészen Dorogig (kb. 20 km.)jók az útviszonyok. Homok, füves út és aszfalt. Kesztölcön jó hosszú, mert az eddig homokos szakaszt is elérte a civililzáció. Klastrompuszta előtt van egy kb. 500 m-es sár, kicsit talán szárad keddig.
A Dobogókő - Piliscsaba szakasszal kapcsolatos információk később.
Na és, hajrá Matyi !!!
Próbáltam este hívni. Kicsöngött, de nem vette fel. Nem akartam zavarni, úgyhogy küldtem egy SMS-t. Átadtam üdvözletünket és kilátásba helyeztem, hogy csütörtök reggel Szárligeten csatlakozom egy rövid időre kísérni.
Matyi a 12.45-ös komppal átkelt a Dunán Nagymarosnál! Kissé sietnie kellett Törökmezőtől, mert a Csóványosra felfelé valamivel lassabban haladt a tervezettnél.
Hétvégén meglátogattuk Matyit Nógrádsipeken. Vittünk neki egy kis paprikapálinkát, hogy gyorsabban fusson...
Jól volt, azt mondja szinte alig görcsölt be a lába, inkább a sár készíti ki. Nagyon várja a Börzsönyt, "ahol a sár is más". Tegnap este már Katalinpusztán volt. Az elmúlt napok beszámolói kéziratosan itt vannak, meló után begépelem és felrakom.
Van egy csomó kép is, egyelőre nyers verzióban, ha lesz időm, akkor...
14:35 Gazoskő, Matyi jól van, a Bükkben egyszer kiment a lába, akkor egy kissé kímélősre vette a figurát, de most újra halad. Gyönyörű tiszta idő van a Mátrában, csodás kilátással.
Ha találkozol a Matyival, hívd fel a figyelmét arra, hogy Nagybárkány után van egy szivató. A templomig jók a jelzések, de ezt követően csak a bokros irány tartható (több, mint 1 km a nyílt terepen). Az erdőben a balra kanyarodás nem nagyon van jelezve, figyeljen! A szekérút ui. megy tovább, de a kis rétnél úgy kell a kanyart venni, hogy jelzés csak később van.
(Bánt a lelkiismeret, mert a Felsővadász utáni szivatást nem jeleztem, ezért írom most fentieket, hátha segít.)
Hasonlóan zűrős a Felsőtold utáni szakasz. A völgyben irtózatos nagy a sár, még nyáron is, de utána van a probléma. A jelzések a kerítés mentén invitálnak az erdő szélére, de ezzel nem kell törődni, út ui. nincs, csak az irányt jelzik. A balra kanyarodó földútra kell fordulni és a völgy talpán kell haladni a szekérúton. Jó egy km jelzés nélkül. Balra is hegy jobbra is hegy, a völgyben jobbra facsoport. Akkor kell jobbra fordulni, mikor már látszik a természetvédelem táblája. A felfelé menő szekérúton már van jelzés és rögtön ezután be kell fordulni jobbra, át a gerincen és jön Hollókő.
Még egyszer, hajrá Matyi !!!
A kéktúra futás negyedik napja a vártnál simábban ment. [...] Ez már meglepően könnyen, mindössze 1 óra alatt ment, összességében 1/4 4-re ért oda. [...] A tegnapi nappal ellentétben ma nem görcsölt be a lába,
Innen már szerintem nem lesznek különös erőnléti gondok -ezt biztatásként mondom- mert a hosszútávú túráimon (egy hónapos OKT és DDK, kétszer két hetes DDK) mindig a harmadik nap volt a legnehezebb. Ezt máig nem tudom megmagyarázni, de utána a hangulatom, erőnlétem stb már beállt egy szintre és nem romlott tovább.
Most - hogy Larzen felrakta a ttt honlapra a linket - tudtam meg, hogy Mit is csinál a Matyi éppen. Ahogy átfutottam az eddigi beszámolókat, folyamatosan a hideg rázott, annyira jó volt olvasni a sorokat. Nagyon tisztelem és becsülöm a Matyit, úgyhogy ezúton is sok sikert, kitartást és sérülésmentes célbaérkezést kívánok neki. Biztosan sikerülni fog, amibe belekezd, azt végigcsinálja!
üdv
Hegedűs Ákos alias Akibacsi
SZTE
