Na igen, van egy ilyen sejtésem. Mondjuk eleve csak sárgarézzel próbálkoznék, illetve a névlegesnél kisebb csapmérettel, vagy nagyobb furatmérettel. Még az is lehet, hogy megrendelem a metszőt/fúrót, aztán ha nem működik, megkereslek.
Még középiskolás koromban az első esztergályos munkáim egyike a praktika gépem M42-es foglalata volt, amibe sikerült beleszorítanom valamit, ezért újra kellett gyártanom. (a nyolcvanas évek romániájának szépsége: matematika-fizika osztálygimnáziumban is fémforgácsoló képzést kaptunk, havi 1 hét műhelygyakorlattal. Imádtam.)
de igen. csak éppen a kolposzkópért egy IR átalakított gépet kellene előállítanom, ahhoz viszont előbb kellene legyen annyi időm, hogy ne tegnap éjjel 1 órakor fejezzem be azt a fordítást, amit egy héttel korábban kellett volna, és ami után már csak úgy 2 havi munkám van felhalmozódva. kb így állok....
A kolposzkópnak NAGYON örülnék - de nem erre a feladatra. Ide az a fontos, hogy a mélységélesség annyira kicsi legyen, hogy kb 1-2 század mm-re be tudjam lőni. És az is fontos lenne, hogy a gép (CMOS) LEFELÉ álljon. Persze a kolposzkóppal is lehetne hanyatt fekve.
Ha megmondod milyen hosszú kell, esztergályozok neked egyet.
Nem vagyok biztos benne, hogy ezt a fúrót csak úgy bele tudod hajtani az anyagba. Én nemrég egy 14x1-essel próbálkoztam, nem ment a metsző se. Szerintem inkább arra jó ez, hogy késsel nagyjából kiesztergált menetet véglegesíts.
ha úgy csinálod, ahogy én, vagyis a Bayert is leszeded, akkor MUSZÁJ védeni, nem az a baj, hogy porosodik, hanem hogy akkor már a bond-szálak is ott vannak szabadon, kicsit nagyobbat fújsz rá és kinyuvasztottad a cmos-t.
Én egyet már csináltam próbaképp és most készülök a következőre. Viszont gondolkodok, hogy valamivel csak kéne védenem a szenzort a koszolódástól, az eredeti kramancok helyett. Az infraszűrőt nem akarom beépíteni a gépbe. Mit gondolsz, rakjak oda valami üveget, vagy ne sajnáljam néhanapján letisztogatni a pucér szenzort magát?
Nnna, végül találtam M19x0.75-ös toldót is .... alig 25 euróért :( https://rafcamera.com/extender-m19x0-7-7mm-black Viszont a jó hír, hogy az M19x0.75 menetfúró és metsző EGYÜTT 5300 forint....
Mondjuk biztosan nem egy Zeiss minőség, de valószínűleg lesz olyan, mint amit késsel vágok.
igenám, csak ez egy végtelenes objektívű mikroszkóp, M19 menettel. RMS extenderből van a neten egy csomó - M19 miért is lenne... :( Mondjuk éppenséggel van esztergapadom, de nem biztos, hogy érdemes ilyet készíteni, ha létezik készen.
Ez végtelenes mikroszkóp, azt gondolnám, hogy készítek egy külső/belső menetes adaptert, közé tekerek mondjuk 50 mm tubust és kész. Működne ez?
Elviekben működnie kellene, de próbáld ki előbb egy fotókartonból készített ideiglenes csővel, hogy ennyire hosszú toldással is működik-e a dolog, mert a fényveszteség nagy lehet.
Nem tudom, milyen az asztalfelfogatása ennek a gépnek, de lehet érdemes lenne egy olyan keskeny asztalt barkácsolni hozzá, aminél nem kell plusz 3 centit toldani a tubuson, csak hogy elférjen a markolat is.
Egy Canon SLR gépben van annyi hely, hogy akár az egész objektív belefér.
A CMOS előtt még van kb 3 mm vastag IR szűrő, ami kb 2 mm-re van a cmos-tól, aminek a mintázatát kellene nézni. Tehát eleve nem lehet mondjuk 8 mm-nél jobban közelíteni. Mondjuk ha jól gondolom, a kisebb nagyításoknál nem probléma. Összességében valószínűleg bőven elég 100x össznagyítás, mert mondjuk 2 mikronos pixel távolsággal számolva tényleg csak annyit akarok látni, mikor éles a kép.
A váznak a mérés közben nagyon pontosan kell a bajonetten állnia, folyamatosan merőlegesen a mikroszkóp optikai tengelyére, ráadásul nem a cmos közepén akarok mérni, hanem a sarkokban. Azt még csak meg tudom tenni, hogy két mérés közben leemelem a vázat, majd visszateszem 90 fokkal elfordítva, de akkor is maradnia kell az asztalnak. Mert bár MINDENT hajlandó vagyok szétflexelni, ha az indokolt, a mikroszkópot azért mikroszkópként is megőrizném.
Egy inverz mikroszkóppal kellene megnéznem egy tárgyat (konkrétan: egy fényképezőgép CMOS-t) ÖSSZESZERELT állapotban. A Canon-nál a bajonett/film távolság 43 mm, még szükségem van további 30 mm-re (azért, mert a gép markolata "kilóg" a bajenett síkjából) - vagyis kb 75 mm tárgytávolságra kellene ráállnom, ami egy sztereomikroszkópnál normállis munkatávolság, de nekem egy EPITYP2 gépem van.
1. Hogyan tudnám a valamelyik objektívet a lehető leginkább kiemelni a forgó tartójából, ahhoz, hogy rá tudjam közelíteni a CMOS-t (ami ugye a fényképezőgép aknájában van)? Ez végtelenes mikroszkóp, azt gondolnám, hogy készítek egy külső/belső menetes adaptert, közé tekerek mondjuk 50 mm tubust és kész. Működne ez?
2. Milyen módon lehetne megnövelni a munkatávolságot? Barlow lencse? A torzítás, pláne a képszéleken nem érdekes - nekem csak egyetlen dolgot kell tennem vele: a képmező közepét élesre állítani.
Egy nagy doboz. Valódi hálytek. Falat kellett bontani, mert nem fért be az ajtón. De nem nagyon engedtek a közelébe. Messziről megnézhettük, mint az állatkertben a viziovat.
Mondjuk engem jobban érdekelne, hogy holografikus úton hogyan lehet fúkuszálni.
Az még a Fresnell-lencsénél is laposabb lehet(ne).
Szerinted megcsinálható? Vagy már megint a hidegvizet találtam fel?
Valamikor a ccd kamera és a plumbicon tube előtt volt a mechanikus Nipkov-tárcsa.
Próbáltál már kulcslyukon át leselkedni?
Az ajtó eltakarja a fényt, csak a lyukon látsz át valamennyire. Az ajtó vastagsága korlátozza a látószöget, hiába helyezkedsz. A röntgen sugarakat például vastag ólom lemezzel lehet kitakarni, hasonló a probléma. Csakhogy - az ajtóval ellentétben - az ólom lemezt (a rajta lévő lyukkal együtt) lehet mozgatni, forgatni.
(Persze ha kinyitod az ajtót, a kulcslyukon át is többet láthatsz.)
Szegény ember vízzel főz.
Mellesleg ezt a techinkát alkalmazza a "szeletelő" tomográf.
(A sugár forrás és a detektor egyrészt forog, másrészt a merőleges síkban is mozog.)
Valamikor volt egy olyan elképzelésem, hogy számítógéppel készített holografikus lencsét lehetne használni különféle célokra. A hologram lényege, hogy a hullámhossznál finomabb rajzolatot kell a filmen létrehozni.
Tudja valaki: használják a röntgen mikroszkópot bármire a gyakorlatban?
Én annyit tudok, hogy jóval nagyobb szívás ilyet csinálni, mint amennyi haszna van.
Azért szívás, mert a röntgen egy konok dög, az istennek csak megy előre, az istennek se akar meghajolni.
Kicsit tudományosabban: ebben a tartományban minden anyag törésmutatója szinte 1. Az elektronmikroszkópokban levő mágneslencsék dettó hidegen hagyják Mr.X-et.
Szóval vért kell pisilni, ha az ember "röntgen lencsét" akar csinálni.
Amennyire emlékszem, diffrakciót (Fresnel zónalemez), meg nagyon lapos beesési szögnél fellépő visszaverődést használják ki.
Biztosan vannak, mert az elmúlt hetekben több fluo- és vertival cuccot is vettem. Csak gyorsabban gyűlnek az anyagok, mint ahogyan feldolgozni képes vagyok.
Ha van esetleg Fluo- vagy Vertivalos dokumentumod (vagy egyéb felsőmegvilágítós Mikroval) azokon kívül, amelyek a Mikroskop-online-on fent vannak, akkor nagyon erősen érdeklődnék irántuk.
Láttad a képen a feneke felől, hogy körben a lencsék körül fénykábel van? Szóval 1,35 NA-val tényleg sötét látóteret ad, csak ügyesebben, mint a Leuchtbild.
Az okulárral nézve, de kb. ugyanaz van a szenzoron mint a látótérben.
Oké, akkor igazából a szenzoron kisebb, kb. az okulár nagyításának hányadában. Úgy gondolom a 6× állás az kb. 0,6× a szenzoron és a 31× pedig 3,1× és az okulár 10×-es (tényleg, mi van ráírva?).
Ez megdöbbentő. Pedig a mélységélesség nagyobb nagyításnál gyorsan csökken és itt blendézésre utaló hatás nem látható. A 6× és 31× nagyítások a szenzoron értendők vagy a mikroszkóppal, ha okulárral nézed? Ha a második, akkor az lehet a trükk, hogy igazából a szenzoron kisebb a nagyítás a névlegesnél.
Az okulárral nézve, de kb. ugyanaz van a szenzoron mint a látótérben. Blende nincs.
A Lomo adapter az úgy hogy? :)
A gyári Wild méregdrága is meg kell hozzá lencse is. A Lomoval meg pont elketyeg :)
"És még egy kérdés: fotózásnál az objektív közepén megy át a fény, vagy továbbra is excentrikusan?"
Nem tudom, milyen a sugármenete, de a fotózásnál csak annyi az eltérés, hogy a bino fej (és a tubuslencsék) alá bebillen egy képosztó prizma, ami a fény egy részét viszi a fényképezőgép felé.
Az egyik tubustól vagy más furfang is van ott?
"Ja, még harmadik kérdés is van: ez ugye fókuszsorozat?"
Nem, egyik se. Jó a mélységélessége.
Ez megdöbbentő. Pedig a mélységélesség nagyobb nagyításnál gyorsan csökken és itt blendézésre utaló hatás nem látható. A 6× és 31× nagyítások a szenzoron értendők vagy a mikroszkóppal, ha okulárral nézed? Ha a második, akkor az lehet a trükk, hogy igazából a szenzoron kisebb a nagyítás a névlegesnél.
Kész lett a Vertival V1.0 felsőmegvilágítója, nemsokára bemutatom itt. A két hiányzó szűrőcsúszka méretezett rajzáért ezer köszönet rferinek, pont olyanok lettek, mint a gyáriak (csak műanyagból).
Jelen állapotában felszerszámozva a Vertival minden állítgatás nélkül alkalmas akár egyszerre alsó- és felső megvilágításra. Ha rajta hagyom a DIK közdarabot, akkor a sötét látóteres felső megvilágítás ugyan ideiglenesen nem működik (mert a prizma és a közdarab furata az objektíven kívüli fényt nem engedi át), viszont van áteső és ráeső DIK. Mint például ez a 10 forintos érme részlet 6,3× objektívvel fotózva:
Érdemes megnézni, hogy a szemre tükörfényes felület a dombornyomott számok alatt mennyi karcot hordoz.
És még egy kérdés: fotózásnál az objektív közepén megy át a fény, vagy továbbra is excentrikusan?
Nem tudom, milyen a sugármenete, de a fotózásnál csak annyi az eltérés, hogy a bino fej (és a tubuslencsék) alá bebillen egy képosztó prizma, ami a fény egy részét viszi a fényképezőgép felé.
Ja, még harmadik kérdés is van: ez ugye fókuszsorozat?
A kopulációs csatorna (járom) két sejt között alakul ki, azaz ivaros szaporodásnál. A képeden nem látok ilyet, szerintem csak részben egymáson van a két moszat.
Kifli formájú járommoszatokat fotóztam. Closterium sp. Ezek kb 0.12-0.15 mm-esek. Azt olvastam, hogy járommoszatok két szimmetrikus sejtfélre tagoltak, melyek között osztódáskor csatorna (járom) alakul ki. Innen kaphatták a nevüket. Ezek szerint akkor ezek most éppen osztódás előtt állhatnak ?
Jó mikroszkóp ez a Wild M7. Apokromatikus az objektívje?
És még egy kérdés: fotózásnál az objektív közepén megy át a fény, vagy továbbra is excentrikusan? Mert a prizmahatás miatt fellépő másodlagos spektrumot nem látom.
A Zeiss új sztereóinál úgy oldja meg a kérdést, hogy az alsó lencsét a felső sugármenet optikai tengelyébe tolja (amit én is tervezek megbarkácsolni az enyémen).
Ja, még harmadik kérdés is van: ez ugye fókuszsorozat?
Nem volt. 6x-31x nagyítás tud a gép, az algás képek 31x állásnál készültek, és természetesen minden víz alatt volt. Szárazon sokkal jobb a helyzet, de nagy nagyításon jelenleg nem a mikroszkóp a limitáló tényező a képi világot tekintve, mint a BTC-semnél, hanem a megvilágítás.
Csináltam pár növényképet. Ez most jó téma, de a legtöbb esetben nem ilyen kontrasztos a végeredmény. Valaki kitalálhatná, hogy az első kettő (6x nagyítással) mit ábrázol, a második kettő az ragadós galaj (6x és 31x).
Hoztam némi zöldalgát kirándulásból. A Gerecsében jártam és ott a Pap-réti tavat mintáztam meg, az alaposságot teljesen mellőzve. Hogy az unalmas Spirogyrát feldobjam, csináltam sztereós képeket is (nemrég készültem el az adapterrel, nem sikerült még kiismerni a rendszert, így vastagon van fotosopp a sztereós képeken), hogy mi tud beleakadni az algába, aztán ezt folytattam a fénymikroszkópba is.
Szerintem a "b" képen látható kivitel az egyszerűbben kivitelezhető és talán stabilabbra is készíthető.Maga az elsó és a felső lap bizotsítja egész felületén a billenés mentes kivitelt. Természetesen ez a rendelkezésre álló anyagoktól és gépi háttértől is függ. De nekem az a szimpaikusabb konstrukció.
Szerintem ez a perem a legegyszerűbb megoldás és mivel épp csak a nyomáspont környezetében akadályozza meg a billenést, ezért nem okoz máshol feszültséget.
De akkor meg azt nem értem, hogy miért nem a lap két szélét fogja meg két függőlegesen álló U profilban. Abból elég nehezen fordulna ki, és útban sem lenne.
Nem nyolc pont és nem rossz a 3D rajz (szerintem ezt a CAD program generálta amúgy). Azok, amiket nyolcnak látsz nem a nyomópontok, hanem a nyomópontok alatt és felett lévő peremek, hogy a vízszintestől ne hajoljon el a lemez hajlítás közben. Én is terveztem magamnak ilyet már akkor, amikor ezt az ábrát nem ismertem, ugyanis a vékony lemez hajlítás közben mindig ki akar fordulni a síkból.
Elvben! Mert a rajzon látott módon biztos,hogy nem! Ha kinagyatod aképet,akkor látható,hogy az a négy pont (ha ennyi lenne,akkor fel sem merült volna a kérdés!),az bizony nyolc!
Ha marad a feszítőállás, akkor egy darabig igen. Időnként lehet lazítani és újraállítani, mert a polikarbonátnak hidegfolyása van, tehát de, megváltozhat idővel a szerkezete. Bár ezek nem nagy feszítőerők.
Gondoltam fordított feszítésre is: ha megfeszítem a lemezt, majd 135 °C felett hagyom a feszültséget kiegyenlítődni, akkor lehűtés után a keretről levételkor ellentétes irányú feszítés marad a lemezben. Még nem próbáltam ki.
A 6 és 3 mm-es polikarbonát lemezt Angliából vásároltam egy GFG Plastic Fabrications Ltd. nevű cégtől. A legutoljára ezt:
Ha egyszer be lett állítva a feszítőerő, akkor a feszültség az konstans marad a polikarbonátlemezben? Nem változik meg a szerkezete idővel a tartós erőbehatás miatt?
Nem hülyeség és próbálkoztam hasonlóval, amíg nem érkezett meg a polikarbonát lemez. Sajnos a vonalzós dolognál se lenne egyszerűbb az eljárás, mert ellenőrzött feszítőerő kell. Az nem működik, hogy csak úgy hajlítgatom. Meg hát a beállított feszülést meg kell tartania a későbbiekben. Amit néztem az volt, hogy egy vonalzón nincsen-e eleve olyan feszültségrégió, amelyik éppen a szükséges mértékű. Vagy hét-nyolc vonalzót néztem végig és csupán egyiken volt egy pici ilyen rész, de azon se volt egyenletes, szóval csak úgy-ahogy működött. És még valami: a műanyagot az asztal síkjában kell hajlítani, az nem jó, hogy fix az egyik vége és a másikat felemelem.
Ez a leszorítósdi szerintem azért nem jó, mert a görbült feszítésnek szimmetrikusnak kell lennie a sugármenetre. Ez ebben a szituban nem jönne össze. Közben dönteni is kéne a leszorítós véget. Akkor meg már ez jobb.
Lehet,hogy nagy hülyeséget kérdezek,de: miért is kell ilyen bonyolult szerkezet? Arra gondolok,hogy ha egy egyenes műanyag vonalzót a két végén megfogok és kissé meghajlítok,akkor (SZERINTEM) pontosan ilyen deformáció jön létre a vonalzó belsejében. Ha ez igaz,akkor innen már csak egy ugrás,hogy a vonalzó egyik végét fixen leszorítom az asztalra és a másik szabad végét emelem fel (vagy nyomom le). Sokkal kisebb és egyszerűbb lehet egy ilyen mechanika.
Igen, a 4. ábra "b" része mutatja a Sanderson prizmás megoldást, ha objektívprizmának (is) használják. Ha csak a kondenzor alatt van, akkor az "a" ábra érvényes.
Azért kell egy másodlagos fókuszsíkot létrehozni, mert ez Wollaston- és nem Nomarski-prizma ekvivalens. Azt az objektív hátsó fókuszsíkjába kellene rakni, ott pedig nem fér el. És igen, így nagyon hosszú lesz az optikai út, de ők inverz mikroszkópot használtak és nem felfelé, hanem az asztalon vízszintesen terjeszkedtek. Úgy sokkal kényelmesebb. Pl. csizmlának ez pont jó lehetne, ha nem volna egyébként is DIK prizmája :)
Szerintem kis nagyítású objektíveknél, lupeobjektíveknél érdemes házilagosan az objektívprizmás megoldást választani. Ilyenre hivatkozott Laci pár napja. Egyrészt kevés a kis nagyítású, <5:1 objektívhez készült gyári prizma. Másrészt ezeknél jobban "kijön" a hátsó fókuszsík a foglalatból, vagy ha nem (mert előrehozott fókuszos), akkor se zavar annyira az eltolódás, mint egy nagy nagyítású rendszernél.
Igazi előnye abban van, hogy 1 db gyári objektívprizmával -- főképp a csavarral állítható, minden objektívhez közös fajtával -- feleslegessé teszi az objektívenként egy-egy különböző kondenzorprizma beszerzését. És igazi buli pankratikus kondenzorral, ugyanis nem kell minden objektívhez másikat használni, a pankratikus rendszerrel zoomolható. Nekem egyféle jó mindegyik objektívhez, legalább a 6,3-astól felfelé (bár a 4-essel is elmegy). Közös objektívprizmát pedig sokszor már 100 000 HUF alatt kapni.
A 2. hivatkozásban van a 4. ábra. A b. jelzésü részén lenne a műanyagos "prizma ", ha jól értelmezem. Miért kell az az extra 56 cm-el (200+200+160 mm) megnövelt fényút a Nomarskyhoz képest ? Hogy oldják ezt meg ? Ez így már nem is mikroszkóp, hanem légvédelmi ágyú a kb 80-90 cm-es hosszával, ha csak valamit félre nem értek ebből a rajzból .
Hát ez az, hogy attól függ. Nekem van 3 mm-es és 6 mm-es, de a jelenlegi méretek mellett túl sűrűk az interferenciasávok mindkettőn. Nyilván a tömb arányaitól és a nyomópontok helyétől is függ, ezt akarom optimalizálni.
Elküldöm majd Neked, sajnos a mikroszkópos adaptációs nincsen nekem se, csak a többi. Majd azt is megpróbálom megszerezni, de egy az egyben úgyse lehet saját készülékre átvinni, módosítani kell a helyi viszonyokhoz.
Az enyém még nem a végleges változat, mert most szórakozok azzal, milyen az ideális méret, bütyöktávolság, praktikusság, stb. Ha kész lesz -- úgy értem nem akarom már továbbfejleszteni - akkor úgyis leírom.
Kell egy polikarbonát lapból kivágott téglatest és vagy fémből, vagy műanyagból egy feszítőkeret. A keret legalább egyik oldala csavarral mozgatható legyen a szemközti oldal felé, nevezzük ezt a két oldalt pofáknak. Ezek párhuzamosak a műanyagdarab hossztengelyével és úgy működnek, mint amikor satuval szorítunk valamit össze, avval a különbséggel, hogy a két pofán két-két hengeres bütyök van, csak ezek fogják két-két ponton a műanyagot nyomni. Nem egymással szemben állnak, az egyik pofán közelebb vannak a műanyag végeihez, a túloldalin pedig távolabb attól. Így ha a két pofa közeledik egymáshoz, akkor elfordul a műanyag mindkét végén, de ellentétes irányban. Azaz a hosszabbik oldala mentén egyik szélén széthúzódik, másik szélén összenyomódik.
Ennél rövidebben nem tudom leírni, el kell olvasni a cikket, mert abban ábra és egy lehetséges méretezés is található.
Mert mi nem világos? Egy átlátszó műanyag hajlítóerők hatására kettőstörő lesz. Például egy műanyag vonalzó. Csak ennél megfelelő irányú hajlítás esetén a hajlítás síkjára merőlegesen beeső fény úgy törik meg a kettőstöréstől, hogy az egyik irányú polarizált komponens és a rá merőlegesen polarizált komponens nem az eredeti haladási irányban folytatja tovább útját, hanem arra plusz fél-mínusz fél divergenciaszöggel állnak.
Íme itt egy példa arra amikor a szines DIC olyan dolgot is megmutat ami a szürkével nem látszik. Egy evezőlábú rákon (cyclopoid copepod ) csak színesben látszik a két világos sáv (amiről gőzöm sincs, mi lehet )
A differenciális interferenciakontraszt a tárgyponton, valamint a tőle adott távolságra áthaladó fénysugarat interferáltatja, az útkülönbség alakítja ki az interferenciaszínt. Ezt poláros fénnyel szokás végezni, amelyet az objektív fölött elhelyezett Nomarski-prizma(*) két egymásra merőleges polarizációjú hullámra bont úgy, hogy a két hullám divergálni fog egy bizonyos szöggel (nyírási szög). A tárgy képe megkettőződik a nyírási szögnek megfelelően és minél nagyobb ez utóbbi, annál távolabbi pontok közötti útkülönbséget fog interferáltatni a mikroszkóp. Ha nagyon nagyra veszik a nyírási szöget, akkor már zavaróan kettőz a rendszer, tehát azt általában a feloldóképességi határig célszerű csak fokozni. (Ha mérni akarnak törésmutatót, kettőstörést, vastagságot, stb. akkor viszont általában a kettőzött képet használják fel.)
Alapállapotban DIK-hez síkhullámnak kell a tárgyat érnie. Ezt keskeny réssel állítják elő, csak ennek hátrányai vannak: egyik irányban csökken a feloldóképesség, illetve sötét lesz a kép, a defókuszált tárgyrészletek a rés irányában megnyúlnak, valamint az inteferenciavonalak felerősödnek az élek mentén. Ezért, ha nem mérésre készül a rendszer, akkor kondenzor oldalon az objektívprizmáéval egyező mértékű, de ellentétes nyírású kompenzációs prizmát kell használni (mármint a kondenzoron való áthaladás után kell a nyírási szögeknek megegyezniük és ellentétes irányúaknak lenniük). Ez gyakorlatilag úgy működik, mintha a korábban rés által kiválasztott egyedi interferenciaszínt a kompenzációs prizma "szétkenné" az egész apertúrán, azaz a változó útkülönbséget állandóra kompenzálja a kilépő pupillán. Máshogy mondva nem változik az útkülönbség pontról-pontra az objektív hátsó fókuszsíkjában, hanem mindenhol ugyanakkora marad. Ehhez sajnos ismét Nomarski-prizma kell, ráadásul objektívenként különböző.
Itt jön a képbe Sanderson, aki rájött arra, hogy nem csak drága kvarcék-párral lehet Wollaston-prizmát létrehozni, hanem fillérekbe kerülő hajlított átlátszó anyaggal is. A polikarbonát különlegesen jó erre, mert nagy a hajlítási kettőstörése. A téglatest alakú műanyagdarab négy ponton érintkezik egy feszítőkengyellel, ennek hatására a tömb két oldalán ellentétes irányú forgatóerő lép fel. A forgatóerő az anyag nyújtásával kettőstörést hoz létre, ennek mértéke a rúd hosszabbik oldalára merőlegesen lineárisan változik, tehát a Wollaston prizmának megfelelő divergencia lép fel. A Sanderson-prizmának még annyi előnye van a kvarcprizmához képest, hogy a feszítőerő változtatásával a divergenciaszög állítható.
(*) Vagy Wollaston-prizma, ha sikerül pont a fókuszsíkba helyezni.
Ha mindegy lenne nem szórakoztam volna vele annyit :)
Abban a szerencsében van részem, hogy csaknem minden fénymikroszkópos kontrasztfokozási módszert kipróbáltam már. Mindnek van előnye és hátránya, de nem véletlenül használnak DIK-et világszerte. Az egyik előnye az, hogy pillanatok alatt alakíthatod ki az optimális kontrasztot a mintán belül vagy a minta és a háttér között. Mással ezt sokkal nehezebb (vagy nem lehet). A háttér interferenciaszín se csupán szórakozásra jó, mert finom részleteket illetően egész különböző hatásokat lehet vele elérni, a színekre a szem nagyon érzékeny. Csinálok egyszer (mikor? fene tudja...) egy alaposabb összehasonlítást egyazon mintán különböző módszerekkel, csak jó alanyt kell találni.
Egyébként a DIK elsőrendű szürke módban a legjobb általában, a kontrasztfokozás annál a legkifejezettebb. Sajnos ferde megvilágítással ilyen grádienst igen nehéz elérni -- igaz, a feloldás viszont lehet nagyobb is.
Nagyon kezdő kérdés, de ez a Sanderson prizma dolog megvalósítható házilag? Múltkorában, mikor itt téma volt, olvasgattam kicsit, de megköszönök minden infót, hogy ehhez mi kell, és hogy lehet megvalósítani.
Nem, csak a kérdéshez méltóan röviden válaszoltam, reméltem értékeled. Egyébként egy kis molekulatömegű polisztirol származék, a VTMS-hez hasonló tulajdonságú. Nagyobb a törésmutatója a kanadabalzsaménál és nem savas.
Jó kérdés, a katalógus szerint Anemone pulsatilla (azaz Pulsatilla grandis), tehát igen, de lehet nyugati kökörcsin is (Pulsatilla vulgaris, ezt is szokás Anemone pulsatilla néven nevezni). Egyes források szerint a kettő nem külön faj, csak alfajok. Van így pár élőlény, nagyon közeli rokonok és vita van arról vajon tekinthetők-e külön fajoknak. Mindenesetre gyönyörű szép és most virágzik.
Még az előző témához, kissé lemaradva (Pulsatilla virágpor SAMS lefedőben):
25×/0,50 Planachromat, Mf Projektiv K 3,2:1 + reduktor. Interferenciakontraszt, most már teljes értékű -- azaz elkészült a Sanderson prizma a kondenzorhoz.
Sajnos arra most végképp nincs kapacitásom, hogy csiszolgassak jelenleg. Viszont nemsokára bemutatom a kókányolmányaimat a fórumon, csak még nincsenek mind készen.
A fb csoportban már téma volt, de mivel én is választás alatt állok, megkérdezlek titeket, mi a véleményetek. Sztereo mikroszkópok közül a makszutovos vagy a BTC-s lehet jobb? Szerintem optikailag hasonlóak lehetnek, de a BTC-s masszívabbnak néz ki, viszont ahogy látom, nem szabályozható külön az alsó és felső megvilágítás erőssége, cserébe mintha magasabban lenne a trino kihuzata. A makszutovoshoz viszont több dolgot lehet kapni (tárgyasztal mozgatás, plusz felső megvilágítás) Ti mit gondoltok? Köszi!
Az enyém például szilícium-karbid. De az keményebb a wolfrám-karbidnál, úgyhogy csak nem teszek próbát.
Egyébként a SiC-nak igen magas a hővezető képessége, de az elektromos vezetése a fémekénél jóval kisebb. Alkalmas anyag termikus ragasztókba vagy zsírokba (készítettünk ilyeneket jó eredménnyel).
Egyébként érdekes, hogy az Ásványtanon simán belerakosgatják a mikroszkópba a csiszolatot ellenőrzésre. Tudom, lemossák, de az itthoniakba nem raknám bele munka közben. Elég macerás alaposan kimosni a kezedet a csiszolóportól, munka közben meg ki akar ötpercenként körmöt kefélni és bemosakodni.
Hát bizony igen ,minden munkaszakasz befejeztével alapos elmosás szükséges (simán folyó vízzel) legyen azt követő mérés,ellenőrzés, csiszolási lépcső váltás. Kézmosás is mert, cipelhetsz a kezeden korábbi durva szemcsét ami később megbosszulja magát. Tapasztalat szerint azonban mindenki a saját kárán tanul ....több esetben én is.
Vagy lehet venni egykétezer forintért egyet direkt erre a célra.
De azt is leginkább a lelkiismeretünk megnyugtatására: én se használnám "a" mikrométeremet erre a célra, de sose fog elkopni. Minden valamirevaló mikrométernek karbid mérőfelülete van.
Előbb leméred az üveget, majd utána a ragasztás előtt felrakod rá csak simán a mintát, aminek a hátán is kialakítottál valami mérési síkot. Megméred őket együtt.
MAjd ragasztás, és ezt a méretet megméred még egyszer. A különbözet a ragacs vastagsága.
Pedig egy átlagos, kengyeles mikrométerrel ha a legelején leméred az üveg vastagságát, felírod, majd csiszolás közben a teljesn vastagságra néha ránézel, szerintem elég jól be tudod majd lőni, hogy hol tartasz. Azt kéne csak kitapasztalni, hogy a ragasztó mennyire vastag szokott lenni.
A mikrométeres mérés azért is lehet jó, mert ha körbeméred a sarkokon és középen is, látod, hogy merre ferdült el, és korrigálhatsz.
Ezt a gyémánt tárcsás előcsiszolást azért tartom ötletesnek, mert az Ásványtanon gyakorlatilag fürdenek a csiszolóporban a nagyoláskor, mivel lelöki a korong a felesleget. A tárcsa kevésbé koszol és csak annyi fogy belőle, amennyi elkopik.
Egyébként a finomcsiszolást is szokás 1000-1200-as papírral végezni, csak ilyenkor üveglapra tapasztják a papírt nagyon kevés vízzel.
Arra gondolok, hogy tulajdonképpen meg lehetne nézni házilag is, akár kengyeles mikrométer nélkül. A finomállító beosztása használható ilyen célra, vagy ha élére állítod a csiszolatot egy tartóban az asztalra merőlegesen, akkor kis nagyítású objektívvel (amelyiknek nagy a tárgytávolsága) kimérheted.
Egyszer majd,ha már nem fenyeget ez az undorító járvány megkeresnélek egy herkentyű mustrára mert úgy érzem,hogy amit összehoztál túlmutat a csupán mikroszkópi csiszolat készítésen,más mindenre is ígéretes lehet ...ha nem tolakodás a felhívás keringőre.
Nem tudom, ezzel kinek mi baja lehet, de szerintem is jó, hogy nem hajítottam ki a mosógép házát, hogy aztán építsek valamiből egy állványt, ami ugyanazt tudja :)
Értem én, hogy azért van a gép, de leírásodból tűnik ki, hogy nem minden fokozathoz van gyémánt tárcsád, valamint a 150-es és a 600-as között túl nagy az ugrás - kellene még egy 300-320-as is a minőségi munkához.
Ez teljesen igaz, a gyakorlatban úgy tűnik el lehet dolgozgatni azért így is, de bármelyik nap most már megjöhet Kínából a 400-as tárcsa.
A 800- as is por nem tárcsa. Itt jön a kézi munka
Ennél a finomságnál az már nem olyan fárasztó. Nem mindig megy gyorsan, de nem pénzért csinálom :)
Egyébként minek neked a mikroszkóp alá nagy felületű csiszolat? A felület növelésével a befektetett munka és idő nem négyzetesen emelkedik, ugye tudod!!! De megpróbálom megérteni - talán a vizsgálandó minta inhomogenitása miatt, vagy van más szempont is van?
Van indok :)
- igen, az érdekesebb minták (vulkanikus / magmás kőzetek, meteoritok, fosszíliák), azok kifejezetten inhomogének tudnak lenni, és nem tudod előre, melyik négyzetmillimétere lesz pont a legérdekesebb
- inkább csinálok 2 nagy csiszolatot, mint 20 kicsit
- ha menet közben véletlenül nullává csiszolom a minta egyik - másik szélét, a közepén még mindig lesz használható produktum
Abban maradtam magammal, hogy egy ráfogatott mobilos keret marad a kezdőlépés, az 8k, a tartó jól jöhet máshova is.
Ezek a kijelzős szkópok nem megnyerők nekem, kaptam kölcsön hasonlót, és hát a papír síkját élesre állítani elég macerás, a mechanikája nem precíz, és hát a lencse is eléggé torzíthat a széle felé.
,,Csak épp mi van akkor, ha nem találok kvarcot, vagy nem ismerem meg :)''
Arról nem is beszélve, hogy olyan kvarckristályt kell találni, ami ráadásul még jó irányban is áll.
A retardáció függ attól, hogy kvarckristály optikai tengelye milyen szöget zár be a fényével. Akkor a maximális, ha derékszöget - a kettőstörés mértéke erre az állásra nézve van megadva
Értem én, hogy azért van a gép, de leírásodból tűnik ki, hogy nem minden fokozathoz van gyémánt tárcsád, valamint a 150-es és a 600-as között túl nagy az ugrás - kellene még egy 300-320-as is a minőségi munkához. Van ilyen porod is. A 800- as is por nem tárcsa. Itt jön a kézi munka
Egyébként minek neked a mikroszkóp alá nagy felületű csiszolat? A felület növelésével a befektetett munka és idő nem négyzetesen emelkedik, ugye tudod!!! De megpróbálom megérteni - talán a vizsgálandó minta inhomogenitása miatt, vagy van más szempont is van?
Köszönöm, de pont azért van a gép, hogy a borsónál nagyobb csiszolatokat csináljak :) Megy a dolog, ahogy a képeken is láthattad, de remélem hamarosan élőben is megmutathatom.
Ha csak archiválási vagy vmi. hasonló szinten kell kell a fénykép és van már egy jól használható mikroszkóp, akkor a legolcsóbb meg a legegyszerűbb, ha egy okostelefont rak az ember az okulárhoz. Ezt lehet kézzel, meg lehet adapterrel.
Ha olcsón akarsz kijönni, akkor erre a célra teljesen megfelel, ha egy olcsó nagy zoomos fényképezőgépre ráraksz egy Raynox 250 -es makrolencsét. Állvány használata erősen ajánlott.
Nekem az egyetem Ásványtani Tanszékén azt mondták, hogy ismert kettőstörésű ásványok interferenciaszíne alapján ellenőrzik a csiszolat vastagságát. Ha jól emlékszem a kvarcé alapján.
Nem tudom, nyitva vannak-e már, de ha arra jársz, közelben laksz, érdemes bemenni, és saját szemeddel belenézni, mert annál nehéz jobbat mondani távolról. :) Meg persze az is elképzelhető, hogy más fórumtárs, aki valóban rendelkezik ezen szerkezetekkel, tud konkrét típust javasolni.
Én egy viszonylag drágább mikroszkópot használok (Scopium XSP-151T) és DSLR gépet rá, ez bőven felette van az általad megadott értékhatárnak, ráadásul biológiai, nem felső megvilágításra van kitalálva. (és szerintem túl sok is nagyításban) A legolcsóbb a kis ebayes vacak, nekem már nincs, még anno eladtam, mert nem volt olyan jó a képminősége. Azzal kb ilyet látnál: link
Ahol érdemes szétnézni, ha komolyabbat szeretnél: makszutovbtc
Nekem még nem sok tapasztalatom van sztereo mikikkel, a következő célom venni egyet, viszont szerintem olyat válassz, amin több nagyítás is elérhető. A telefont rá lehet szerelni az okulárra, és akkor meg tudod örökíteni a látottakat, nyilván nem tökéletesen, de aránylag költséghatékonyan.
Szia! Biztosan nem én rendelkezem a legtöbb tapasztalattal a kérdésed megválaszolására, de ami elöljáróban viszonylag biztosan kijelenthető, hogy nem szükséges nagy nagyítás egyáltalán, sőt.
A fenti képet most készítettem a biológiai mikroszkópom legkisebb (4x) objektívjével, és egy fényképezőgéppel. Ez a betű egy kb 6-os méret lehet, vagy kisebb, és már így is alig fért a látómezőmbe. Tehát látható, hogy kis nagyítás is elég, leginkább sztereo mikroszkóp szerintem. A kérdésedből nem derül ki, hogy mennyire "üzemszerűen" végeznéd ezt, azaz csak kipróbálod, megnézed, vagy naponta x fotót kell készítened róla. A telefonos optikákról elég negatív véleménnyel vagyok, ha mindenképp olcsón szeretnéd megúszni, akkor esetleg olyan USB-s webkamerával integrált mikroszkópot lehet beszerezned, azzal már biztosan látni fogod, de nagy minőségre ne számíts! Ha profibban szeretnéd, akkor vagy egy sima sztereo mikroszkóp + okuláros telefon adapter, vagy trinokuláris miki, és fényképezőgép, de az előbb felsoroltak lefedik a 3000ft- 180000 ft értékhatárt, szóval rajtad áll a dolog. Ez csak az én véleményem, a többiek sokkal több tapasztalattal biztosan további tanácsokat tudnak adni.
1. A minta kiinduló mérete ne legyen nagyobb egy jókora borsószemnél (ez még kézzel tartható a
csiszoláskor)
2. A mintát kézben tartva addig csiszoljuk amíg a csiszolt felület a kívánt nagyságú nem lesz. A borsó példánál maradva félgömb.
3. Ha a csiszolás felülete elérte az optimális méretet és a csiszolat már 800-as finomságú, kanada- balzsammal a tárgylemezre ragasztjuk. (mindig kanadabalzsamot használj)
4. A minta még mindig nagyon vastag, a csiszolást ( visszafordított tárgylemez :-) ) tovább folytatjuk,
ez még az elején kézben tartva is kontrolálható. Ha már nem a tárgylemez mindkét végére egy-egy fedőlemezt ragasztunk és a csiszolást tovább folytatjuk most már csak a 800-as koronggal vagy porral. A fedőlemezek biztosítják a csiszolt felületek párhuzamosságát. Ha a csiszolat elérte a fedőlemez vastagságot a csiszolást belehet fejezni.
5. Az egyes csiszolási lépcsők között a preparátumot finoman de nagy gondossággal el kell mosni.
Nagy bosszúság, ha az előző durvább csiszolópor szemcse csíkot húz a finomabb felületre.
6. Polírozás: Adtam Neked valamikor két 10 mm vastag plán paralel üveg korongot.
A 800-as porból (most már ez is van Neked) csinálj kevéske enyhén sűrű vizes szuszpenziót és a két korong közé cseppentve
csiszold egymáson úgy félórán át (a szuszpenziót ezalatt 3-4 szer gondos elmosás után pótolni kell
mert kisodródik.)
A végén az üveg felületek áttetsző bársonyos felületűek lesznek. Ferdén fény felé tartva tükrözőek.
Gondos elmosás után az egyik korongra finom ecsettel cérium-oxid (ez is van Neked) szuszpenziót kenünk és körkörös mozgással polírozunk negyed-fél óra. Vigyázat!!! ha a mozgatás nehezedik azonnal oldalt lehúzni a mintát és pár csepp víz a korongra a folytatáshoz, mert másodpercek alatt odaragad és az eddigi munkád veszélybe kerül.Közben néhányszor ellenőrzés mikroszkóp alatt.Ha megvagy elégedve akkor kész. Jól dolgoztál. :-)
Szervusztok! A tapasztalatokra van szükségem, teljesen kezdő vagyok mikrószkópok terén, fényképezni szeretnék vele.
A feladat: különféle papírtípusokat és a rajtuk lévő nyomatokat, a festék terülését, a pigmentek elhelyezkedését szeretném lefotózni. A minőségnek nem kell múzeuminak lennie, szóval ha ez megoldható egy telefonra rakható kütyüvel, az is jó, de ha ehhez szkóp kell, akkor is kérdés, milyen nagyítású.
Van egy régi Arnhem mikroszkópom, annak nagyítása egész jó, de hát annak képét is rögzíteni kéne valahogy. Ilyesmi kép kinyerése a célom:
Én is gratulálok a csiszolatokhoz, mikor ezt egy videóban láttam pár hete, pont azon gondolkoztam, mekkora munka, és kitartás kellhet hozzá. :) Jövök azért az algáimmal, most fluoreszcens megvilágítással mókáztam. Amire rájöttem, hogy jó lenne "beépíteni" a mikroszkópba a lámpát, és akkor egyenletesebb megvilágítást kapnék.
- csiszológépen tovább vékonyítás sorban 60-as, 150-es gyémánt tárcsával, addig, amíg át nem látok valamennyire a mintán ***
- simítás sorban 600-as, majd 800-as szilícium-karbid csiszolóporral, síküvegen **** *****
- epoxival fedés fedőlemezzel
* régebben vizes csiszolópapírt használtam, de mivel annak a széle mindig felpöndörödött az üvegről, a minta szélébe kicsit belekapott, nem lett teljesen sík, a végeredmény az lett, hogy a minta széle eltűnt
** az epoxiból próbálom kivákuumozni a buborékokat, porózus kövekbe is próbálom bevákuumozni felragasztás előtt
*** ha el nem rontom, mint pl. a struvitkőnél, ahol túltoltam a 150-es tárcsát, látszanak is a mély karcok
**** lehet majd ráállok arra, hogy pluszba lesz 1 kör 1000 / 1200-as porral is, egyelőre nem látom szükségét
***** nem tudom tartani fixen a pontosan 30 mikronos vastagságot a végeredménynél, de úgyse tudományos célból csiszolok, nekem a lényeg az, hogy jól nézzen ki a végén
Muszáj kicsit belerondítanom a zöldalgázásba, ugyanis végre - köszönhetően nem kis mértékben Péternek és Ferinek - elkészült és aktív használatba került a csiszológépem. Már évek óta szó volt erről itt is, ugyan jó ideje nem került elő mint téma, de szerencsére mos már használható nagyrészt. Ez úton is köszönöm Péternek és Ferinek a közreműködését.
A gép lelke egy dögnagy motor, amit Pétertől kaptam (ez úton is köszönöm). Ez egy régi NDK cucc, 48 Volt, 15 Amper. Ha jól tudom, régi, szekrény méretű számítógépes szalagos adattárolókba tervezték. Mivel a 48V15A tápok rohadt drágák, ezért egy 24V15A tápot vettem hozzá, az se annyi pénz volt, mint a Vikidál nóta, de bőven elég a teljesítménye a feladathoz.
A motor azonban kevés, annak meg kell hajtania egy tárcsát egy valamiben, amiből csak egy irányba (méghozzá egy általam megszabottba) távozik a szennyvíz. Ezen agyaltunk sokat, hogy lehetne ilyet jól megbarkácsolni, mire jött az ötlet (ha jól emlékszek az enyém volt, de ki emlékszik már arra...), hogy létezik már olyan használati tárgy, ami forog is, meg vizes is, ez pediglen a mosógép. Tiszta szerencse, hogy volt a pincémben egy régi előltöltős darab, ami már csak a helyet foglalta.
A kezdeti koncepció ez volt, pár módosítással így is valósult meg:
Íme a szétszedett mosógép.
Az üst (Ü) a mosógépnek a vízzel telt része. A képen a padló fele áll az üstszáj (népiesen: ablak), itt egy gumi tömíti a rendszert az ajtó fele. Az üstben forog a dob (D), amit három kar rögzít a tengelyhez (T). Ezt két szimeringes csapágy tartja, ez a másik pont, ahol lyukas az üst. A tengely másik végén, ami már kilóg az üstből, van egy ékszíjtárcsa (É), amit egy szíjjal hajt meg a motor (M). Adja magát a feltételezés, hogy az ember használja az eredeti motort az eredeti meghajtással, de nem jó megoldás. A mosógépmotort arra tervezik, hogy perceket menjen, majd pihenjen. Kis terheléssel, nagy fordulatszámmal. Ide nem ez kell.
Az átalakítás során az üstöt kb. félbevágtam és a hajdani üstszájjal felfele állítottam. Az egyik szélső pontjába belerakam egy sima mosogatóteknő leeresztőt, ami elvezeti a hulladékvizet egy kannába. Az eredeti tengely helyett Feri inkább esztergált egy újat, amit ez úton is köszönök, amihez esztergált egy nagy vastárcsát, amit szintén köszönök. Ennek közepén van egy menetes furat, aminek köszönhetően mindenféle átmérőjű és szemcsemérettel rendelkező kínai gyémánt csiszolótárcsák rögzíthetőek. Meg akár más is, a végén még vázákat is korongozhatok rajta. A munka után fotózott gépen jól látszik, hogy a tengely közelébe alig fröcsög valami, hiszen domború a teknő alja, nem kell különösen védeni, csak egy kis kacsaszalag gallért raktam oda.
A vezérlése viszonylag egyszerű. Foroghat jobbra, balra, meg semerre. Egy tekerőgombbal lehet szabályozni a fordulatszámot, amit a kijelző nem /percben mutat, hanem százalékban, de nekem ez így pont elég.
Az egész cucc állványa végül magának a mosógépnek a kasznija lett, amiben a falhoz csavarozott lécek tartanak mindent. A motort ráerősítettem egy darab munkalapra, ami egy nála valamivel nagyobb lukkal rendelkező munkalapon csúszkált el, így egész jól be lehetett játszani, hogy a tárcsa meg a motor tengelye nagyjából egy vonalba essen. A kettő közötti kapcsolatot egy kínai tengelykapcsoló biztosítja, ami egy műanyagbetéten keresztül köti össze a kettőt, így egyik sem teszi tönkre a másikat amiatt, hogy csak nagyjából vannak egy vonalban.
Ez a gép se csiszolja le magától az anyagot, de hatalmas segítség és rengeteg időt, energiát megspórol a folyamatban. Leginkább a kiinduló minta első sík felületének létrehozásakor és a tárgylemezre rögzített minta levékonyításakor lehet használni. Még egyszer köszönöm Péter és Feri segítségét, a projekthez való hozzájárulását!
Arra gondolok én is, hogy a méretnek is nagy a szerepe a fenntartható egyensúly elérésében a természetes hőmérsékleti és fényviszonyok mellett . Egy gyógyszeres fiolában sokkal hamarabb megbüdösödik a víz és csak a baktériumok maradnak életben, mint egy befőttes üvegben. Érdekes módon a tengervizes mintámban már másfél éve nyüzsögnek az élőlények. Igaz, teljesen megváltozott benne a fajok aránya a gyűjtés óta. Egy napsütötte erkélyen tartom 1/3 részig töltött 7 dl-es üvegben. Már többször is olvastam David Latimerről aki egy kb 25-50 literes üvegballonba rakott talajt, vizet, növényeket amit légmentesen lezárt. Kb 60 éve volt ez és a növényzet azóta is virul az edényben. www.mini-kert.hu Feltételezem, hogy teli van algákkal és egyéb mikroszkópikus lénnyekkel is az edénye.
Arra gondolok én is, hogy a méretnek is nagy a szerepe a fenntartható egyensúly elérésében a természetes hőmérsékleti és fényviszonyok mellett . Egy gyógyszeres fiolában sokkal hamarabb megbüdösödik a víz és csak a baktériumok maradnak életben, 8mint egy befőttes üvegben. Érdekes módon a tengervizes mintámban már másfél éve nyüzsögnek az élőlények. Igaz, teljesen megváltozott benne a fajok aránya a gyűjtés óta. Egy napsütötte erkélyen tartom 1/3 részig töltött 7 dl-es üvegben. Már többször is olvastam egy pasasról aki egy kb 25-50 literes üvegballonba rakott talajt, vizet, növényeket amit légmentesen lezárt. Kb 50 éve volt ez és a növényzet azóta is virul az edényben. Feltételezem, hogy teli van algákkal és egyéb mikroszkópikus lénnyekkel is. Lehet, hogy kipróbálnom. Sajos reményem sincs rá, hogy megnézzem 50 év múlva az eredményt ! :)
Én nagyon nem bánnám, ha rájönnél, hogy lehet tartósan fenntartani egy kis akváriumot, amibe tenyésznek a növények - állatok fajgazdagon, mert ez egyelőre rejtély számomra. Persze nem válnak sterillé ezek a büdögék, de max. pár hét után eltűnik belőle majdnem minden. Kérdeztem hidrobiológus szakembert erről egyszer, ő sem tudott megoldást. Kerti tavat kell csinálni :)
(A kommentet szerintem nekem címezted, de ha nem, akkor elnézést) A középső már legalább 1 hónapos, a két szélső 1 hetes. Én úgy tapasztalom, hogy a napfény a kulcs. Előtte, amikor az akváriumnál tartottam őket, az UV lámpa ellenére sem éltek túl pár napnál többet. Amúgy amit akartam kérdezni, hogy a vízi apróságoknak (vízibolha, kandicsrák, papucsállatka, zöldalga, kovamoszat) mennyi az élettartamuk? Tudom, hogy lelkesen elszaporodnak magukban, ezért a kérdésnek csak elvi jelentősége van, de érdekel.
Sorban 20x, 10x, 10x obikkal készültek, a kék ferde megvilágítású szűrővel. Azt tapasztalom, hogy a nagyon "koszos" vízmintáim is elkezdtek kitisztulni, az algafonalak leváltak a törmelékről, és a víz átlátszósága is javul. A vízibolhák, kandicsrákok, férgek jól elvannak.
A kovamoszatok nem mindegyik mintában érzik jól magukat, most 3+1 befőttesüvegben vannak minták, mindegyik más állapotú.
Csak napi 2-3 órán át süt ide a nap, de úgy látom, azért elvannak vele. Végül pedig egy kép arról a héjas amőbáról, amit múltkor is találtam, 10x-el:
Jó, legyen akkor most ismét a zöldalga a téma a következő 2 hétre ! De, mivel ez egy hatalmas csoport é, legyen benne egy minimális kihívás . Szűkítsünk rajta egy picit. Keressünk minnél több féle fonalas algát !
Ma ismét egy kis számomra új dolgot találtam a vízben. A múlt héten vett mintáimban amúgy nagyon nagyra nőttek a vízibolhák, és kandicsrákok, mindig is akartam egy rákocskás akváriumot, így befőttesüvegben össze is jött. :D Nappal az algák ontják a buborékokat is, egyelőre 1 hét alatt egész jól önfenntartották magukat. Az érdekesség pedig:
Szerintem valami amőba lehetett, mert kidugta a kis állábait, itt pont látszik. 10x objektívvel. Többet is láttam, többnyire algafonalakon. A szokásos dolgok is előfordultak:
Closterium 20x-el.
Végül pedig kovamoszatok algafonálon, 20x-el.
------ Az új téma engem is érdekel, már kicsit kezdek elmerülni a sok vízezésben saját részről. :) Ma megérkezett a HDMI capture kártya, amivel végre be tudom küldeni az élőképet a számítógépbe, így nem a kis vacak kijelzőn kell szórakozni az élesség, és expo beállítással. A fényképezőgép már jobban hasonlít egy sündisznóra a sok kábeltől.
A lentebb elhangzottak alapján előtúrtam egy Lidl áruházas (optikailag egészen jó, mechanikailag kalap szar minőségű) binokulárt, és az asztali kb 4 dioptriásnak gondolt, 12 cm átmérőjű fénycsöves lupéval készítettem egy fél CMO mikroszkópot.
A lupénak brutális CA-ja van, de teljesen jól működik. Egészen jól el lehet vele játszani, köszönöm az ötletet :)
Egyébként a jó öreg Zeiss Lu lupeobjektívekkel nagyon alkalmas kis nagyítású fókuszsorozatra. Leeresztett asztal mellett sok hely van élesre állásra, van tárgymozgató és finomállító, mindkettő beosztással. Lehet alulról világítani, de rúdon állítható lámpával felülről úgyszintén. Egy pillanat alatt rá lehet tenni binokuláris tubust a téma megkeresésére, majd kicserélni közgyűrűkre/harmonikára és fényképezőgépre. Még váltótubus is használható.
Másik jó módszer CF-250 objektíveket rakni rá menetátalakítóval, a kar fecskefarkára pedig teleobjektívet applikálni tubuslencsének.
Akkor maradjunk annyiban, hogy a CMO egyedi, párhuzamos de nem-egybeeső optikai tengelyű rendszer. Mivel az optikai tengelyek egymással párhuzamosak és a tárgysíkra merőlegesek, jól használható fotózásra a tárgysík megdöntése nélkül. Fókuszsorozatra kevésbé, de ugyanez a Greenoughra is igaz, tárgysíkdöntéssel együtt.
Most nézem a Zeiss aktuális sztereomikroszkóp brosúráját, ők is használják az objektíveltolást parallaxismentes megfigyeléshez. Annyival kiegészítve, hogy az objektív eltolása bekapcsol egy képosztó rendszert és mindkét tubusban ugyanaz a kép látszik, nem csak az eltolás irányába eső tubusban.
A Yolo-t nem tudom, hogy mi (kellene?), de a másik két példád (Schiefenspiegler, excentrikus nyílás) teljesen más mint a CMO, ahogy mondtam, kár idekeverni. Ezekben ugyan valóban nem az optikai elem közepét használjuk, de az egyes tagok optikai tengelye egybeesik.
Ezek inkább ahhoz hasonlatosak, ahogy a nagyfelbontású sztereó mikroszkópok működtek régen - az egyik szem az apertúra egyik, a másik szem a másik szélét ,,látta''.
Úgy vélem meg kell tudni alkudni a lehetőségekkel. Szerintem Halmos Feri képei nagyon jók, és egyelőre nem a National Geographicnak fotózunk. A speciális ketyerét még a sztereónál is ritkábban venném elő (esélyem sincs állandóra felállítani), tehát még több érdekes képről maradnék le. Sajnos amúgy is hajlamos vagyok a perfekcionizmusra, tehát a nagy terveim többnyire azok is maradnak... Ahogy Szánthó Lajos mondta: "az a jó távcső, amelyiket sokat használnak".
Hááát,az az blendézet Newton nem túl jó példa: Nap,Hold megfigyelésére "szokták" alkalmazni,kényszer megoldás gyanánt. Ha a részleteket is látni akarod,akkor szűrő vagy Herschel prizma... (de ezt Te is tudod! v:-) )
" Aki perfekcionista, az meg használjon makrót (de plánapokromáttal ám!).": azért erre a lenti linkre érdemes ránézni! :-)
Felsem merült az "ötletlopás" gyanúja. (Én is régen olvastam a NET-en) Én úgy voltam ezzel,hogy tudomásul vettem,hogy ezt az eszközt nem erre a célra tervezték. Ha meg már valamit csinálni kell,akkor egy erre kihegyezett eszközbe kell fektetni a munkát. A csúsztatás helyett lehetne egy olyan,az eredeti obi helyére behelyezhető obi konstrukció,amelyikben egy kisebb méretű,de azonos fókuszú lencse lenne úgy befogalva,hogy az a galileivel egy optikai tengelyű lenne. Megint csak az a kérdés,megéri-e ezzel bajlódni? :-)
Igen, a Yolo és a Schiefenspiegler jó példa, de egyszerűbbre és általánosabbra is gondolok: a Newton-távcsövek excentrikus nyílása napmegfigyelésre. Minden tükrös távcső tubusfedelén szokott lenni.
Ami a CMO-t illeti, szerintem teljesen jó fotózásra. Egy centiméternél kisebb magasságú tárgyaknál nem látok az elvből adódó minőségromlást. Ha rossz eleve az optika, az más ügy. Nekem van CMO és Greenough sztereóm egyaránt, a második se jobb semmivel. Aki perfekcionista, az meg használjon makrót (de plánapokromáttal ám!).
Igen, elnézést, Te is ezt írtad. Némi mentségül csak az szolgál, hogy nekem már tíz éve a szekrényben állt e célra a csúszka, úgyhogy becsszóra nem Tőled loptam az ötletet :)
És az is biztos, hogy akkor sem én voltam az első.
Igazából csak azt nem értem, hogy miért nem vált általánossá ez az elv (vagy Alpár háromlencsés javaslata).
Olyan nagyon sok nincs és van is gond a torzítások kompenzálásával: vagy speckó tervezésű, optikai tengelyben megdöntött korrekciós lencse,vagy ugyancsak speckó csiszolatú tükör. (a Yoló rendszer egy jó példa erre)
De maradva a CMO-nál: most ugye arról beszélünk,hogy hogyan lehet "elfogadható" minőségű képeket készíteni egy nem erre a célra specializált eszközzel ?
Érdekes kérdés ez egy olyan társaságban,amiben mindneki a maximumra törekedik! :-)
Nem vitatom,hogy "elfogadható minőségű" képeket lehet a CMO-val is készíteni (hála a digitális képfedolgozásnak és az internetes képmegosztás felbontásromboló hatásának). Arra célra,amire Levi írta (találok valami érdekeset és lelövöm) tökéletes. De ennek a képminőség az ára (SZERINTEM!).
Sajnos egy hátránya lesz azért: a látómező el fog tolódni a tubustávolságok felével. De sztereomikroszkópnál ez az eltolódás a látómező méretéhez képest nem nagy (1-1,5 cm), szóval még az objektum benne maradna.
Vagy az objektív fix és a felette levő rész mozog. Kár, hogy ilyet nem gyártottak.
Igazából van ilyen, csak sajnos nem az a rész mozog, ahol jó lenne (amelyeket ismerek). A Galilei-távcső feletti részt lehet csúszkán a jobb, illetve bal furat között váltani. Értelme ennek is van: sokkal gyorsabb és egyszerűbb sztereofotózáshoz, mint a Zeiss Jena "csatold le, fordítsd meg" módszere.
De továbblépek: lehetne a főlencse felett 3db Galilei-távcső. Egy középen a fotózáshoz, a két szélén pedig a sztereó nézegetéshez.
Lehet, hogy ilyen is van, ki tudja? Vagy talán a távolság kicsi egymás mellett 3 lencséhez. Meglévő mikroszkópon azért az objektív csúszkáztatása egyszerűbb. Különösen, hogy úgyis végtelenes, nem zavar egy kis plusz távolság a Galilei-távcsövektől. Bele kell egy csúszkába adaptálni, az ellendarabot meg a tubusra. Van csúszkám egyébként erre, de ez is egy ezeréves jegelt tervem.
Van erre rengeteg alkalmazási terület, megfelelő terminológiával. Csillagászati távcsöveknél nagyon sok excentrikus felépítésű rendszert konstruáltak már. De mint mondtam a sík képhez ennek nincs köze.
Nem tudom mire kell vigyázni, de amit írsz, az totál lényegtelen.
Miért ne lenne lényeges? Nem a képelmászás volt János problémája, amire azt írtam, hogy nem kell CMO-nál dönteni. Azt hitte a CMO-nál is meg kell dönteni a tárgyasztalt, hogy éles legyen a kép teljes felülete. Erre pedig a CMO főlencse optikai tengelyállása miatt nincs szükség.
Éppen azért, mert a további optikai elemek nem ebben a tengelyben vannak. Ha az optika rendszer egészét nézed (mármint az egyik szemhez tartozót) akkor a "fő lencse" logikailag egy lencse és egy prizma együtteseként funkcionál (kb.). Szóval nem marad ott a tengely.
Ez erős leegyszerűsítés. De ennek semmi jelentősége ebből a szempontból, a teljes képsík éles a CMO-nál, ha plán (és az).
Tovább megyek, ha egészen rigorózusak akarunk lenni, akkor magának az ,,optikai tengely'' kifejezésnek sincs értelme ebben a kontextusban.
Az a kifejezés Gauss optikából jön, ami az optikai sugármemettel szinte párhuzamos sugármeneyek modellezésére jó. Itt meg pont nagyon nem erről van szó.
,,Vigyázat, a CMO-nál az alsó (fő) lencse optikai tengelye...''
Nem tudom mire kell vigyázni, de amit írsz, az totál lényegtelen. Éppen azért, mert a további optikai elemek nem ebben a tengelyben vannak. Ha az optika rendszer egészét nézed (mármint az egyik szemhez tartozót) akkor a "fő lencse" logikailag egy lencse és egy prizma együtteseként funkcionál (kb.). Szóval nem marad ott a tengely.
A tárgy döntésének valóban semmi értelme. Az élességállítás irányvektorát kellene dönteni, de mechanikailag nem tudom hogyan lehetne ezt kivitelezni. Esetleg a mikroszkópot lehetne dönteni az élességállító fogasléchez képest.
,,Eltolható főobjektív'' - Jó ötlet. Vagy az objektív fix és a felette levő rész mozog. Kár, hogy ilyet nem gyártottak.
De továbblépek: lehetne a főlencse felett 3db Galilei-távcső. Egy középen a fotózáshoz, a két szélén pedig a sztereó nézegetéshez.
Azért látok jó pár állítási lehetőséget -- sajnos :) Ugyanis mindkét tubus alján van három-három lelakkozott csavar, amelyikkel gondolom az optikai tengelyre merőleges síkban mozgathatók el. És talán még arra meg is dönthetők kicsit, de ez már szadizmus lenne. A prizmák csavarjai nem tudom sintén felhasználandók-e beállításhoz. Első menetben nem nyúlnék hozzájuk, csak a tubusok alján a 3-3 centrálócsavarhoz.
Igen, de ez a Greenough rendszerre igaz. A CMO-nál a főlencse optikai tengelye merőleges a tárgysíkra, tehát ha plánlencse, akkor az egész tárgysíkot élesen képezi le a szenzorra. Ebből a szempontból írtam, hogy nem kell megdönteni a tárgysíkot CMO-nál. Mivel a tubuslencse ehhez képes excentrikus, azért valójában valamekkora képhiba lesz a kép széleinél (kóma, asztigmatizmus). Mindenesetre korábban kipróbáltam, 1× dobváltóállás felett gyakorlatilag a prizmahatáson kívül más számottevő képhibám nincs, egy tárgyasztalra rakott raszteres papírlap képe mindenhol éles.
Vigyázat, a CMO-nál az alsó (fő) lencse optikai tengelye a lencse geometriai középpontján megy át és merőleges a tárgysíkra. Attól, hogy a furat felette excentrikus, még ugyanott marad az optikai tengely, a sugárátmenet is ugyanúgy szerkeszthető, csak éppen megfelel egy nem központosan szerelt rendszerének.
A CMO főlencse felett lévő rendszer (Galilei-távcső és tubuslencse) optikai tengelye viszont nem esik egybe a főlencséével, de párhuzamos vele. Ez egy érdekes és ritka optikai felállás (most fejből nem tudom hivatalosan ezt hogyan szokták nevezni), nem véletlen, hogy az első sztereomikroszkóp után fél évszázaddal alkották meg a CMO-kat. Csillagászati távcsöveknél gyakrabban használnak ehhez hasonló elvet.
Abban valóban igazatok van, hogy a defókuszált, vagy épp mélységélességen belüli képek oldalirányban elmásznak, ez a rálátás szöge miatt van, ugyanis kissé oldalról lát rá mindkét tubus a tárgyra. Sajnos a tárgyasztal megdöntése se tökéletes megoldás, torzulások továbbra is lesznek, mivel a mozgatás és a megfigyelés iránya között így is eltérés lesz. Jobb megoldás a tárgy mozgatása lenne a rálátási tengellyel párhuzamosan, például döntött tárgyasztalra szerelt, arra normális irányba működő emelőszerkezettel, mozdulatlan tubusnál. Emiatt a szokásos makró felállás optikailag célravezetőbb, csak hát a korábban említett okokból mégis hasznos sztereomikroszkóppal fényképezni. És látván sok remek sztereós képet a torzulásokat azért minimális szinten lehet tartani.
Van egyébként egy optikai ötletem, amely minden előnyt egyesítene: az eltolható főobjektív. A főobjektívet egy csúszkára szerelve az egyik végállás a szokásos sztereomikroszkópos elrendezést adja, a másik végállásban pedig a főobjektív és a felette lévő rendszer optikai tengelyei, valamint a mozgatás tengelye egybeesnek. Ezáltal nincs prizmahatás, képelmászás, de megmarad az összes kényelmi funkció és egy pillanat alatt lehet váltani vizuális és fotó mód között.
ha a közös lencse tökéletesen síkban képezné le a képet a közepén is, meg a szélein is.
ok, nem fogalmaztam pontosan.
tehát, ha a közös lencse az ő optikai tengelyére (tehát a mozgatási tengelyre is) merőleges tárgysíkban lévő összes pontot tökéletesen képezné le mindkét betekintő optikai rendszer képsíkjába, most tökmindegy, hogy abban a síkban egy cmos van, vagy pedig egy szálkereszt. A lényeg, hogy ha a cmos közepén éles a kép, akkor jobb oldalt/bal oldalt, fent/lent nem lesz éles a kép. (Ezt korábban lesi fotós is írta.). És akkor erre jön még az, hogy a z-távolság változása miatt az x és y pozíció is változik.
Az a baj, hogy olyan fogalom nincs, hogy leképezési sík, emiatt különböző dolgot értetek alatta.
Egyrészt van a képsík, azaz az a sík, ami élesen képződik le az okárra felgyutacsolt szenzorra. Levente erre gondolt, és ez valóban vízszintes, azaz merőleges a mikroszkóp élességállításának a síkjára.
Másrészt pedig van az optikai tengely, ez viszont nem függőleges. Egészen pontosan útközben megtörik, mert a közös objektív egy prizmaként (is) funkcionál. Mindenesetre alul nem függőleges. Aminek valóban van egy olyan következménye, hogy "elmászik a kép" élességállításkor, ahogy János mondja.
Harmadrészt, nem árt pontosan megfogalmazni, mit jelent az, hogy "elmászik a kép". Azt jelenti, ha van egyetlen porszem a képen (nincs számottevő kiterjedése egyik irányba se), akkor az élesség állításakor ennek a képe mozogni (és élesedni-életlenedni) fog. De egy térbeli kiterjedésű tárgy egymás felett levő pontjai közül az éppen éles mindig ugyanoda kerül a szenzorra.
Ez azért okoz némi galibát, mert van mélyélesség is, ezért az éles részek is mozognak. Emiatt focus stacking-hez valóban az lenne az igazi, ha az optikai tengellyel párhuzamosan (azaz nem függőlegesen, hanem ferdén) mozgatnánk az mikroszkópot (vagy a tárgyat).
u.i. Természetesen minden a CMO rendszerre vonatkozik, amit fentebb írtam.
Ha két szemmel nézel a mikroszkópba, akkor a két okulárkihuzat eltérő irányú hibája kikompenzálja egymást. ....
... a fejemben (látóközpontomban). Szerintem az, amit mondasz, akkor lenne igaz, ha a közös lencse tökéletesen síkban képezné le a képet a közepén is, meg a szélein is. Hát, lehet, hogy így van.
Egyszer nagyon megnézném ugyanazt a képet egy ilyen CMO rendszerűvel, meg egy olyan Greenough sztereomikroszkóppal, mint az enyém. (Makszutov SZM 200B vagy valami ilyesmi volt, mindenesetre nem zoomolható, és egy revolverfejben van alul 2x2 objektív, 100 munkatávolsággal, amire jön még a 0,5x Barlow)
Értem én, hogy nem KELL, de így a lencse leképezési síkja folyamatosan szöget zár be a mozgatás irányával (azt a bizonyos 7.5 vagy mennyi fokos szöget.
A CMO-nál a lencse leképezési síkja nem zár be a mozgatás irányával szöget, illetve dehogyisnem, pont 90°-ot zár be vele. Tehát a mozgás a lencse optikai tengelye mentén történik. Gondolj rá úgy, mintha a rekesz a lencsének nem a közepén, hanem excentrikusan lenne. Attól a képsík ugyanaz marad és ebből gyakorlatilag nincs leképezési hiba. Ami csekély van, az színi -- ugyanis mivel nem koncentrikus a rekesz a lencsével, van egy enyhe prizmahatás. Olyan, mint amikor akváriumba ferdén fotózol és ez a hiba viszonylag jól korrigálható pl. a Gimp CA javító plug-injével. Ha két szemmel nézel a mikroszkópba, akkor a két okulárkihuzat eltérő irányú hibája kikompenzálja egymást.
Jeff koncepciója alapján készült, a finomállító gombot mozgatja a mikroszkópon. 3D nyomtatott műanyag kupak adja át a léptetőmotor forgó mozgását a gombnak, a motort egy Bunsen-állvány befogóval rögzítem. Elegánsabb lesz, amikor kerettel kapcsolódik a váz alá, mert akkor majd a mikroszkóphoz illeszkedik közvetlenül a motor, csak még nem nyomtattam ki.
Teljes asztalmozgatást Jeff készített, az ő megoldása x-y-z irányú pásztázást tud végezni. Nekem is meg van zömében ami kell hozzá, de most más a prioritás. Egyébként az elv ugyanaz, csak kell még két léptetőmotor az asztalmozgató gombokra. Az Arduino a léptető(ke)t vezérli.
Arról van szó, hogy mikroszkóppal egyszerű fényképezni, fényképezőgéppel pedig sokkal körülményesebb mikroszkópozni. Ha csak az a cél, hogy minél jobb minőségű legyen a kép, akkor jobb makrózni. De ehhez meg kell találni azt a -- sokszor nagyon elrejtett vagy kicsi -- részletet, amit fényképezni akarsz. Szoktam makrózni és sztereóval fotózni egyaránt. De ha "barangolás" közben találok valami érdekes/szép részletet, akkor vajon kiszedem a tárgyat, a makróállvány alá rakom, kikeresem megint a fotóalanyt? Ugye, hogy nem? Meg se biztos, hogy találom. Esetleg azalatt rég elmászott a kis állat, elpárolgott a vízcsepp, lekonyult a moha, stb. Na, erre kell sztereós fotófeltét: tíz másodperc alatt cserélem a tubust a feltétre és már fotózhatok is. Sőt a modernebbeknél ennyi sincs, csak eltolsz egy tolattyút és megy a fény a gépbe.
Egyébként ha utánakeresel láthatod, hogy teljesen vállalható felvételeket lehet készíteni sztereomikroszkóppal. Meg nem mondod gyakran a képről, hogy sztereomikroszkóppal vagy makróval készült.
Erről van egy vázlatod? érdekelne, hogyan oldottad meg (...vagy az, aki készítette).
Még korábban gondolkodtam azon, hogy kis löketeknél nem csapágyazást, pláne nem csúszó felöleteket alkalmaznék, hanem egyszerűen szimmetrikusan elhelyezett laprugókra tenném az asztalt (azt hiszem a CD-lejátszókon mozog így a fej függőlegesen). (nekem akkor egy mérőfejhez kellett volna)
A közös főobjektíves (CMO) mikroszkópoknál nem kell.
Értem én, hogy nem KELL, de így a lencse leképezési síkja folyamatosan szöget zár be a mozgatás irányával (azt a bizonyos 7.5 vagy mennyi fokos szöget. Az én logikámnak egyszerűen ellentmond, hogy ha a kép létrehozásához kevesebb dolog is elég (tehát pl a szoftvernek nem kell ezt IS korrigálnia), akkor miért ne csak így készüljön a kép. Nyilván értem, hogy ezen a módon marad a kétszemes látás stb, de pár napja éppen arról volt szó, hogy vannak ugye nem kívánt reflexiók stb, amiket az ember szeme agyban simán kompenzál, a fotón meg ott maradnak. Márpedig minél kevesebb optikai elem van a fényútban, annál kevesebb veszteség, visszaverődés üvegfelületeken, lerakódott porszemeken, üvegfelületek lerakódásán.
Szia, nekem 151T van, összességében lehet vele jó fotókat lőni (link), de nem rajzolja ki az APS-C-t, így barlow lencsével kapok csak jó képet, és sok utómunka van bennük. A másik nagy gond, hogy nem, vagy csak nehezen fejleszthető, így később fáziskontraszt obit, apokromátot, vagy bármi extrát, ami a gyári felszerelésnél jobb, nem tudsz rárakni. Egyszer én is inkább egy régi, fejleszthetőbb mikit fogok venni, de amíg nincs jobb, el lehet vele nézelődni. A 251 nem tudom, mennyiben jobb, mint az enyém, de kb amit látok, hogy abban plan obik vannak rögtön, és nagyobb a tárgyasztala.
Ezt az oldalirányú elmozdulást jól kezeli a Picolay (stack program) A "stack operation" menü alatt választom az "auto-aligne position / resize " lehetőséget és csak utána rakatom vele össze a fotókat egy képpé. Ha nincs a képsorozatban nagy, hirtelen "bakugrás" akkor szépen működik.
Nekem volt egy scopium-xsp-151b-led-biologiai-mikroszkópom. Egy év után eladtam 30 %-al olcsóbban és azóta régi, de profi mikroszkópokat használok. Mechanikailag sokkal jobbak. Nem bántam meg ! Én az ön helyében körülnéznék valamelyik mikroszkópos szervizben is. Szoktak lenni teljesen fölújított, régi, de márkás mikroszkópjaik, több éves garanciával.
Szükségem lenne egy mikroszkópra, amivel gombaspórákat, konidiumokat szeretnék vizsgálni és fényképezni, 10-100 mikrométeres tartományban. A keretem 150-300.000 ft lenne. Tudnátok olyan magyarországon is forgalmazott eszközt ajánlani, amit bátran megvásárolhatok?
"A közös főobjektíves (CMO) mikroszkópoknál nem kell." Hmmmmm... Ez addíg igaz,amíg nem akarsz a nagyobb málységélesség miatt fókuszsorozatot készíteni.Akkor ugyanis ez történik:
Azaz: a tárgy helyzete nem csak az optikai tengely mentén kerül közeleb v. távolabb az objektívhez,hanem arra merőlegesen is elmozdul a leképzés során. Volt nem is régen egy talán pollenes kép -majd megkeresem,ha jól emlékszem valami pollen kép volt - amelyiken jól látszik,hogy nem lehetett tökéletesen steckelni sem,mert ezt az elmozdulást már nem tudta kezelni a program. A CMO egyszerűen nem erre való.Jó megoldás az lenne,ha az objektívet el lehetne csúsztatniúgy,hogy optikai tengelye a Galileo optikai tengelyébe essen.... Ezt meg egy jobb makró konfiggal is el lehet érni! :-)
Szerelésben gyakorlottaktól kérdezném a következőt. A Reichert zetopant sikerült már korábban jól összerakni csak egy problémát nem tudtam még megoldani. A két okulárban a kép egymáshoz képest kissé el van csúszva. Ezen a fej más rendszerű mint a többi mikroszkópomon és ezen nem tudom, hogy miként lehet a két okulár képét fedésbe hozni. Kívül semmi állítási lehetőséget nem találtam csak a szemtávolság állító csavar és a dioptriaállító van rajta. Így néz ki belülről:
A T2 adaptert a Nikon d5200 -vel használom. Gyakrabban használom a Panasonic G7-et mert azon van elektronikus zár és kényelmesebb is vele fotózni. (Megoldható a Nikonnal is a berázkódásmentes fotózás, de akkor a videóból kell kimenteni a fotókat, amelyek kisebb méretűek-de azért még jó minőségűek. Elindítom a videófelvételt, azután kb 10 másodpercenként állítom az élességet a fókuszsorozathoz)
A G7 -et így rakom rá a Makszutovra :
Csak egyszerűen egymásra pakolom a cuccokat. A fecskefarok nagyobb átmérőjű mint a fotócső de az alatta levő csavaron stabilan áll. A tubus meg a fekete papir belóg a fényképezőgépbe, de ügyeltem rá hogy ne érje el az érzékelőt. A fecskefarok pont beleillik lötyögés mentesen az adapterbe Elég hevenyészett megoldás, de kiválóan működik és ez a lényeg.
A Reichertekre esztergáltattam 2 db műanyag csatlakozót, ezek így néznek ki :
A felső , nagyobb átmérőjű db M42 menettel csatlakozik a gép adapteréhez. Ez így nekem megbízható és könnyen kezelhető megoldás.
Ha fotózni kell, én nem a tárgy megdöntését választanám, hanem magát a sztereomikroszkópot fordítanám el a saját állványához képest, és akkor csak a fényképezéshez használt lencserendszet optikai tengelyében mozgatnék.
Csak a Greenough rendszerű mikroszkóphoz kell az aszalt dönteni. A közös főobjektíves (CMO) mikroszkópoknál nem kell.
Egyáltalán, nem lenne egyszerűbb kivenni a rendszerből MINDENT az objektíven és a projektíven kívül? Elég egy egyszerű cső. A gépnek úgyis mindegy, ha fordított a kép.
Optikailag igen, csak praktikus, hogy ott az élességállító a vázon és a nagyításváltó. Az adaptert a binokuláris fejre cserélve pedig tovább tudod nézni a tárgyat. És még valami: felváltva kétoldalról fotózva sztereopárokat lehet fényképezni. Igaz, ezt egy billenthető asztalkával makrózva is lehet.
Ha arra gondolsz, hogy a mikroszkópot meghagynánk, csak a prizmákat és a tubust vennénk ki, akkor ez teljesül a fotófeltéttel: a binokuláris fejet le kell venni és a Galilei segédtávcsövek fölé egy tubuslencse kerül. Anélkül objektíves gépet kellene használni, mert a végtelenbe vetít a CMO sztereomikroszkóp. A Greenoughnál nem, ott viszont mikroszkópobjektíveket kell cserélni nagyításváltáshoz.
Sztereomikroszkópon manuálisan, mert arra még nem adaptáltam a léptetőmotort. "Rendes" mikroszkópon előfordul, hogy kézzel -- ha nem tervezem sokáig használni --, egyébként Arduinos léptetőmotoros megoldással.
Nem is jó projekciót használni sztereomikroszkópon, túl nagy lesz a nagyítás.
Én egy CZJ sztereomikroszkóp fotofeltét aljat (a rekesszel bezárólag) teszek a mikroszkópra, arra csináltattam egy rövid finommenet-M42 adaptert, arra csavarozom rá egy M42 anyával a MOM mikrofotó feltét M42-fecskefarok adapterét. Utóbbi szerencsére pont fordítottja a Zeissnek, azaz anya fecskefarokban végződik. A fecskefarokba pedig a Pentacon mikroközdarab M42-fecskefarok átalakítója megy. A hosszak úgy vannak tervezve, hogy pont ott van a szenzor, ahol a sztereomkroszkóp fotofeltét tubuslencséjének a fókuszpontja, a MOM adapter célja pedig az, hogy a fecskefarkon keresztül szabadon forgatható a fényképezőgép.
Nem, ezt csak akkor kell, ha fényképezel. Ugyanis mindkét objektív optikai tengelye 7-7,5° szöget zár be a függőlegessel (de csak a Greenough rendszerűnél!) és ezt kell kompenzálni. Kétszemes vizsgálathoz kell az összesen kb. 14-15 fokos szög, mert közelre nézés során ekkora szöget zárnak be a szemek.
Kézzel tekergetem a fókuszáló gombot. Nem okoz gondot. Fotózás előtt mindig kipróbálom, hogy hány lépésbe fér bele és beállítom a sorozatszámot a fényképezőgépen. Ezután már csak a fókuszálógombot tekergetem, figyelve a gépet, hogy mikor exponált.
Egy T 2-es adapteren keresztül csatlakoztatom a mikroszkóphoz. Nincs hozzá projekciós lencse, nem gyártanak hozzá. Kipróbáltam egy Zeiss pr lencsével, de nem lett jobb a kép. A stack során elmászik a kép, de a Picolay-al így is szépen össze lehet rakni egy plussz funkció alkalmazásával. ( Emiatt kérdeztem a 7,5 fokos tárgyasztaldöntést )
Milyen módon készítitek el a sorozatokat? Manuálisan léptek közelebb vagy távolabb a tárgyhoz? Vagy van léptetőmotoros asztalotok? Ha fotózni kell, én nem a tárgy megdöntését választanám, hanem magát a sztereomikroszkópot fordítanám el a saját állványához képest, és akkor csak a fényképezéshez használt lencserendszet optikai tengelyében mozgatnék.
Egyáltalán, nem lenne egyszerűbb kivenni a rendszerből MINDENT az objektíven és a projektíven kívül? Elég egy egyszerű cső. A gépnek úgyis mindegy, ha fordított a kép.
Nézd meg melyik lencséhez mekkora méret kell. Élesre állítod okulárral, majd teljesen nyitod a kondenzorrekeszt, kiszeded az okulárt és megnézed mekkora a kivilágított rész egy átlátszó műanyag vonalzót vagy valami milliméter beosztású skálát rakva a kondenzorrekesz alá. Szerintem a 4-es objektívhez is lehet ilyen rekeszt készíteni, legfeljebb az átlátszó rész kissé nagyobb legyen. Kis nagyításnál jó jön egy kis extra apertúra. De a kék folt maradjon azon belül.
Mit akarsz, ez szerintem teljesen oké. Hogyan használod? Közvetlen a gépbe fényképezel, vagy van valami projekciós lencse a mikroszkóp és a gép között?
Valaki érdeklődött korábban, hogy milyen minőségű a Makszutovos sztereró mikroszkóp. Íme 2 kép. Az egyik a legkisebb, a másik a legnagyobb nagyítás mellett készült, az árvacsalán virágáról. A kisebb nagyítású kép 13 mm szélességű a valóságban Mindegyik fókuszsorozattal készült 18 illetve 20 fotóval.Az erősebb nagyítással már nem az "igazi" . De ez csak a fényképezésnél ilyen, szabad szemmel jó a felbontás, ott a pollenszemcsék szép éles körvonalakkal látszanak. Talán a sztereó hatás miatt.
Elkezdtem 3D modelleket készíteni hozzá, egyik ismerősömnek van 3D nyomtatója, ha sikerül, és vállalható lesz, akkor felrakom thingiverse-re, vagy valahova, hogy ki lehessen próbálni. Több méretet is gyártok, meglátjuk, melyik lesz a legjobb.
Nem is használom a 100x-et, többnyire 40x a max, most a revolverben csak a 4x, 10x, 20x, 40x van, ez a legtöbb dologhoz, amit nézelődök, megteszi. A szűrő a 4x-nél nem jó, de a többinél elég szép képet csinál, főleg a 10x-el. Ha egyszer visszamegyünk dolgozni, akkor majd nyomtatok bent ilyeneket, mert kézzel nem vagyok túl ügyes. A legjobb lenne 3D modelt csinálni hozzá, de ahhoz még nem értek.
Természetesen mindegyik objektívhez más méret lesz optimális. A 100-ashoz sajnos nem fogod tudni használni ilyen módon, mert ott a kék az egész apertúrát ki fogja tölteni és azon túl nem marad már elég az átlátszóhoz.
Pont tegnap jutott eszembe, hogy kísérletezni kellene a méretekkel. Én az oldalon lévő belső átmérőjű kék körrel készítettem el, úgy leginkább a 10x és 20x objektívekhez jó. Szerintem akkora kell legyen a középső kék rész, hogy pont kitakarjon, mint a sötéttér szűrő.
Na, most ezt a szűrőt azóta nem értem, amióta évekkel ezelőtt olvastam róla. Melyik rész mekkora az objektív apertúrájához képest? A kék kiér a széléig és a fehér kint van belőle? Vagy mind belül van és kívül tök sötét? Ilyen a használhatatlan leírás iskolapéldája.
Ez a valami már nem valami, hanem két valami :)) Valami csillós lehet? 10x-el
Ma voltam kint Petőfitelepen a Szillér-Baktó-Fertő főcsatorna vízéből mintát venni. Főleg hosszúkás téglalap-szerű kovamoszatokat találtam, de az algában sok izgalmas dolog van. Később még rakok be azokról is.
Ismét virágporokat mutatok. Az első fotón normál , a másodikon glicerintől hidratált állapotban. 0.03-0.04 mm méretűek. Az első képen fedőlemez nélkül, szárazon fotóztam a virágporokat. 40x obj, Reichert diapan. Fókusz sorozatokból összeállított képek. Az első kép kevésbé éles minta második, gondolom a fedőlemez és a beágyazóanyag hiánya miatt, de nekem mégis jobban tetszik mert térhatású és jellegzetesebb mint a duzzadt példányokat ábrázoló.
Köszi a választ, én is hasonlóra gondoltam. Nem baj, most a következő lépés majd a sztereo miki lesz egyszer, utána meg még a jövő zenéje, de muszáj lesz beszereznem egy CZJ-t, vagy egyéb minőségibb darabot.
Pont a nagy apertúrájú lencséknél nem szabad a mechanikai tubushossztól eltérni. Az lehetne esetleg, hogy amennyivel objektív oldalon hosszabbít az adapter, annyival rövidebb okulárkihuzatot használsz. Mert az mindegy, hogyan jön ki a mechanikai tubushossz, csak kijöjjön.
És meg valami: az apokromátokhoz kompenzációs okulár kell, anélkül kellemetlenül színezni fog a kép szélei felé. Tehát lőttek a Barlow-lencsének, pozitív nyújtásnak csillagászati okulárral, fényképezésnek a közvetlen képsíkban...
Sajnos ~40mm a legközelebbi távolság, amit tud a tárgyasztal. A végállító csavart teljesen kitekertem. Átalakító alatt ilyesmire gondoltam: https://tavcso.hu/termek/JIS-DIN hogy lehet máshoz is, de ebben a témában nem vagyok járatos, gondolom a 160mm miatt nem nagyon lehet játszani, átalakítóval megnyújtani a fényutat.
Átalakítani ezt nem lehet. Ha a mikroszkópod olyan, hogy tárgyasztalt olyan közel tudod vinni a revolverhez, hogy a tárgylemez és a menet pereme között cca 33mm legyen, akkor használhatók ezek az objektívok. Ha nem, akkor nem.
Az illesztési távolság úgy emlékszem, ~45mm, szóval biztosan kellene valami átalakító. Sajnos nem vagyok ebben otthon, hogy mi jó rá, segítsetek, ha van ötletetek! Most ilyen objektívek vannak a mikin: link
Régi rövid tubusos objektíveket nem tudsz használni a mikroszkópodon? Azok jutányosabb áron forognak, Zeiss Jena vagy ЛОМО.
A hosszú tubusos 40x-es Zeiss Jena Apochomatokért bizony 80-100EUR-t is elkérnek, de tegyük hozzá, hogy adni nem adnak ennyit értük. Szóval ezek fent vannak évekig, aztán néha megjelenik egy-egy olcsóbban, vagy szabad liciten, amit kis szerencsével meg lehet csípni. Szóval türelem Apo-t terem.
Egyébként nekem most ez a kedvencem. Sose gondoltam volna, hogy egy objektív is tud ronda lenni:
Elkövettem azt a hibát, hogy rákerestem ebayen :D Azt hiszem, egy darabig még elleszek ezzel a 0.65-el. A sima plan obiknál 0.65 volt mind, amiket láttam DIN-ben.
Aki keres, az talál :) Akadnak azért más kovamoszatok is, csak elég picikék. Egy kis Gomphonema constrictum lehet.
40x kellett hozzá.
A következő "mi is lehet ez?" kérdésem alanya, az információkat hálásan köszönöm: 20x obival készült. Elkezdtem egy füzetbe kiírni magamnak rajzzal, amiket találok, hogy ne kérdezzek feleslegesen. :)
Mostanában egész vállalhatók a 40x-el készült képek is. A felbontást amúgy lehet "növelni" a nagy obiknál? Mámint nagyobb numerikus apertúrájú objektívet vásárolni? Ez 0.65-ös.
Scenedesmus quadricauda és Pediastrum duplex 40x-el, ferde megvilágítással.
Szuper lett ez a tetves fotó ! Az a lótetű meg akkora mint egy ló, ha a tücsköket vesszük emberméretűnek. Igaz, hogy éngem nem emlékeztet egyetlen tücsökre sem. A leghelyesebb neve talán a ronda dög lehetne !
Akkor megmutatom azt is, hogy fejlesztettem tovább a fogkefét.
Nem lehet ugyanis minden nyálkás tereptárgyat kiemelni a vízből - nagy kő, cölöp, uszály, vízihulla, stb - de mintát venni meg égetően szükséges ilyenkor is.
Ezért megfúrtam a fogkefe fejének a közepét, oda megy a cső, aminek a másik végén egy fecskendő van. A felület dörzsölése közben ha folyamatosan szívom lassan a fecsit, elég jó hatásfokkal működik.
Azta, köszönöm a linket, a fogkefés módszer még eszembe sem jutott. Itt folyik mellettünk egy kis csatorna a töltédnél, majd azt is megnézem, csak elég "sűrűn lakott" erdő van arra, úgyhogy a biztonság kedvéért lejjebb fogok sétálni inkább.
Kovamoszatot szinte minden vízben találhatsz. Ha az út szélén egy árokban látsz valami ronda trutymós békanyálas vizet az is nagy eséllyel teli lesz vele.
Folyóvízből szerintem macerásabb, de onnan is szokás. Most rákerestem, a Tiszának van Szeged mellett több holtága, nem tudom, mennyire jutsz el oda könnyen, de azokat szerintem érdemes lenne meglátogatni. Itt van egy PDF, hogy honnan hogy lehet mintát venni:
Köszönöm szépen! Sajnos itt Szegeden ilyen kis mesterséges tavak vannak többnyire. Egyszer haza kellene mennem Tótkomlósra, ott van a Száraz-ér nevű kis folyó, már-már mocsár, abban sok érdekességet találhatnék, de majd Szegeden is bejárom a többi tavat, hátha másokat találok benne. Az óraátállítást minden évben kétszer akarják eltörölni, pár év múlva talán sikerül is. :) Kicsit elszomorít, hogy egy ennyire egyszerű dolog bevezetése miért tart sok-sok évig, de ez van. Előre is köszönöm, ha majd preparálsz nekem is. Szerintetek a Tiszából lenne értelme mintát venni? Folyóvízben gondolom nehezebb ilyesmit találni.
Változó, hogy hol milyen gazdag a kovamoszatflóra, de általában a kacsaúsztató / akváriumpecás műtavakban szűkül be 1-2 fajra. Érdemes természetes vizeket felkeresni, ott több helyről mintát gyűjteni, a sárgásbarnás nyálkás bevonatokat keresd. Állóvízben nagyobb az esély, mint folyóvízben. Rég preparáltam kovamoszatot, de ha nekiállok a közeljövőben, akkor csinálok Neked párat. De készülj úgy, hogy hamarabb törlik el az óraátállítást :)
Kicsit zavaró, hogy János először belinkelt egy panelt, amin rajta van egy chip, aztán egyszer csak áttértetek a chipre külön :)
A kérdés az volt, hogy ha a panelt fogom és ott beállítom a változtatható ellenállással, hogy a max áramot kapja a led, akkor még egy potit be lehet-e rakni a rendszerbe. Amit bekarikáztál, az a chip egyik lába, annak nincs kivezetése a panelon. Ki kéne forrasztani a helyéről ezt a lábat? Vagy elég hozzá forrasztani egy drótot?
Egyébként a Sanderson prizma hatása nem csak hasonlít a DIK-hez, hanem önmaga is DIK. Csupán a méregdrága Wollaston/Nomarski prizmák helyett átlátszó műanyagot használ ehhez, a műanyag a feszítőerők hatására ugyanolyan optikai tulajdonságú lesz.
Így van, nem szerű, hanem pont az. Már meg van a polikarbonát lemez és nyomtattam egy szorítót, csak kicsi lett a távolság a kétirányú felfekvő felületek között és túl sűrűek a színrendek. A nagyobb színrendnél már homogén a háttér, csak engem a 0-2. rendek érdekelnek jobban.
Egyébként objektívprizmának is használható polikarbonát, csak másodlagos tárgysíkot kell létrehozni és ahhoz az inverz mikroszkóp jobb, mint a rendes. Mert ugye utóbbi felfelé nagyon toronyszerű lenne a nyújtás miatt.
Neked meg van a Sandersonos DIK cikk? Ha meg van, el tudnád küldeni? Csak a képeit találtam meg az interneten egész piciben és jobb lenne az eredetiből kisilabizálni.
Köszönöm szépen! :) Jobban rákeresgélve nekem is annak tűnik. Az volt a gyanús, hogy nem úszkált olyan vígan, de valószínűleg már fogytán volt a víz a fedőlemez alatt.
Nagyon jók a képek és én szintén a nagy képeket preferálom. Egy ideje már így rakom be a sajátjaimat.
A prizmák kompatibilitása nem lep meg, általában hasonló nyírást szoktak használni hasonló nagyítású objektívekhez és ha nem nagy az eltérés, akkor jól klappolnak az eltérő gyártók prizmái egymáshoz. Most pedig épp egy olyan dolgon bütykölök, hogy ne is kelljen semelyik gyártótól se kondenzorprizma, hanem egy állítható átlátszó műanyagdarab funkcionáljon akként (az ötlet nem az enyém, már mások is csináltak ilyet, csak még nem közismert).
Csak nem bírtam ki, hogy ma ne mikroszkópozzak, elővettem a tegnapi vízmintákat, és találtam benne egy ilyen valami csillóst. Valakinek van ötlete, mi lehet? 20x objektív, ferde megvilágítás
Nem én gyűjtöttem, ez egy régi 2013-as ebay-es preparátum, a felirata Fairhaven Calvert Formation, Maryland, USA, Fossil Marine. A beágyazószer nincs feltüntetve rajta, de valószínűleg ZRAX.
Nagyon szép képek, gratulálok! A kovamoszatokat te gyűjtötted? Felénk általában Navicula-k akadnak, és szeretnék más fajtákat is nézegetni, lehet venni preparátumban, vagy hol érdemes?
Végre sikerült felraknom a Nikon TE300-ra a Zeiss DIC kondenzort. Beszereztem egy új fényképezőgépet is, egy Panasonic GX80-ast, ezen már van elektronikus zár. Sajnos a gépen nincs elektronikus kioldási lehetőség, a léptetőmotoros megoldást így nem tudtam használni (de dolgozom a megoldáson), ezért kézzel kellett tekernem a finomállítót, ami nem mindig pontos (emiatt néhol elmosódottak a kovavázak).
De egyébként ez a kevert Zeiss kondenzorprizma-Nikon objektívprizma DIC teljesen jól működik, nemsokára kipróbálom a másik fajta Zeiss DIC kondenzoromat is.
Ez zavart meg: "5PCS LED Driver 1.5A 2.8V-6V 30-1500MA Constant Current PWM Control Board Module" ...ugyanis akkor még nem néztem meg a datasheetet. Aztán kiderült, ezt arra lehet használni, hogy a maximumot beállítod a potiról, a dimmelést pedig egy max 2000 Hz jellel végezzed.
A mi céljainkra viszont tökéletesen megfelel, mert maxra töltött akkunál (4,2 volt) is csak a hasznos energia kb 30% a hőveszteség a chipen maximális áramon, még egészen kis fényerőn is csak úgy 50%, ha a LED forward feszültsége mondjuk 2,1 voltról indulna...
"lassan 30 éve nem használok analóg áramköröket, mert akkor a kézi műszereink szekrény méretűek lennének. "
Versenyezzünk?
Szerintem régebb óta használok analóg műszert,mint amilyen idős vagy! 30 éve is elfért egy jó analóg műszer még egy gyerek kezében is (bár,újszülöttnek "szekrény méretűnek" tünhettek volna).
És bizony ma is használom bizonyos feladatokhoz,ahol a digitek vagy elvéreznek,vagy marhaságot mérnek.
De ezt idáig nem éreztem szükségesnek nagy dobra verni...
"CN5711s actual power consumption is calculated with the following formula: PDact＝(VCC－VLED)×ILED Where, PDact is CN5711s actual power consumption VLED is the voltage at LED pin ILED is the current flowing out of LED pin For normal operation, PDact should be less than PDmax. "
A chip analóg szabályzó.Így nem egy ellenállás fűti el a szabályzás során keletkező energiát,hanem a chip (a szabályzó eleme egy MOS-FET tranzisztor).
Ma algáztam kicsit, hoztam friss mintát a tóból, hogy kicsit nagyobb legyen a változatosság. Már kezd bealgásodni rendesen, de a kedvenc helyemnél a parton a köveken mindig találni telepeket, így hoztam belőle, kíváncsi vagyok, ezek is benövik-e a befőttes üveget idővel.
Nekem a legizgibb ez a kis, szerintem Pediastrum duplex példány, amit a 40x objektívvel fotóztam. A kék ferde szűrő még a 40x-nél is elég jól működik (bár azért nem kevés képfeldolgozás is van benne)
A következő érdekesség számomra ez a Closterium. 20x obival
Végre sikerült tűrhető képet fotózni harangállatkáról is. 20x obi szintén
Végül pedig sikerült élő Cothurnia-t is találni. 20x objektív
Szerintem nem, mert bekapcsoláskor rövidzárként viselkedik egy pillanatra.
De előre bocsátom, hogy már lassan 30 éve nem használok analóg áramköröket, mert akkor a kézi műszereink szekrény méretűek lennének. Digitális "potméterrel" oldanánk meg. (Az nem recseg, viszont lépcsős. Mint a korszerű televíziók hangerőszabályzója.)
Ha jól gondolom, akkor ez egy Darlington áramtükör, és a recsegő potméteren a LED áramának nagyjából századrésze alakul hővé. Ha túl nagy a kondenzátor, akkor bekapcsolásnál maximális fényerővel fog világítani a LED egy pillanatra.
Talán nem is fontos az a kondenzátor. Ki kell próbálni, hogy mennyire "serceg" a potméter.
Én köszönettel élnék a lehetőséggel. Ez pont jó lehet arra, amit nemrég írtam Máténak. Megfesteni a kaját (élesztő), aztán azt feletetni vízi herkentyűkkel, amik meg meg vannak festve valami más színű cucc híg oldatával. Küldjek emailt?
The CN5711 uses a resistor between ISET pin and GND to set the LED current, the current is calculated as follows: ILED ＝ 1800V／RISET Where: ILED is the LED current in amperes (A); RISET is the resistance between ISET pin and GND in ohm, RISETs maximum value is 30K ohm. For example, if 1A LED current is required: RISET = 1800V/1A = 1.8kΩ" http://www.consonance-elec.com/pdf/datasheet/DSE-CN5711.pdf
Tehát ha pl szeretnél max 1 Ampert, akkor beteszel 1,8 kohm ellenállást, plusz mondjuk egy 10 kohmos potit.
Én nem értek a mikroszkópos metszetek festéséhez, de ha nektek van olyan projektetek, aminél zsírban oldódó festék használható lehet, hát létezik ilyen. A klímaberendezésekbe az oljba keverik, a szivárgás jelölésére, UV-ben fluoreszkál.
én még ezt a chipet lámpában nem láttam, csak a fix áramkorlátozót (350mA), esetleg abból többet. Vagy azokat a borzasztó villogó chipeket, amiknél nem lehet ki bekapcsolni.
Ebben pont az tetszik, hogy fokozatmentesen állítható, illetve nem elfűti az energiát.
Mostanában néhány Lidl lámpába tettem chipet (mert abban csak ellenállást van (!), meg akkut.
A NET-en talált leírás alapján abban az UV lámpában gyárilag be van építve az áramkorlátozó chip. (ez mondjuk logikus is,ha akku-s üzeműre gyártották) Hogy hozzáférjen az ember fia,szét kell túrni a lámpa fejet. A LED panel alatt,a hűtő másik oldalára rakták. Gndolom,ua.chip,mint a Te rajzodon.
Előkapartam az ASI-120 asztrofotós kamerámat, ami tud hosszú expot, és így tudok olyan élőképet csinálni magamnak, amin látok is valamit. A kondenzort meg lejjebb állítom, hogy ne fókuszáljon pontban a témára.
Viszont ami nagy baj, akkora a teljesítménye, hogy fordítva raktam fel a szűrőt (hogy közelebb volt a tárgylemezhez, és a fókuszált fény megolvasztotta a szűrő felületét. Innentől még szemüvegben sem nézek az okulárba szűrővel sem, mert ez nagyon bitang erős. Kár, hogy nem lehet szabályozni a fényerőt. Egy levélkét, amit odatettem, enyhén megpörkölt.
Köszi a tippeket, hétvégén játszok velük. A lámpát úgy rakom be a kondenzor alá, hogy egy zenittükörbe van betéve és éppen befér a mikroszkóp talp része és a kondenzor közé.
Ezzel az eljárással 2 gond van:
- nehéz pont középre belőni, és a fókuszálás elmozdítja picit. - nem elég homogén a háttér sajnos valamiért. Viszont első körben egész tűrhető. A filces festéket dolgot már kristályon sikerült kipróbálni, ott nagyon szépen fluoreszkál.
Működhet, de amilyen vékony mintát illik a fénymikroszkópba rakni, az felszívja secperc a festéket, ha belerakod. Készíthetsz pl. levélnyúzatot, kompressziós preparátumot, metszetet. Eltávolodva a növényektől, megfestheted híg akridinnaranccsal a vízi egysejtűeket, kerekesférgeket. Vagy - ezt még nem próbáltam - kihúzófilccel is akár, vagy abba beáztathatod az élesztőt, utána azt feletetheted velük.
Amúgy hova rakod ezt a zseblámpát a mikroszkóphoz képest? Felülről rávilágítasz a mintára, vagy betolod valahogy a kondenzor alá?
Nekem még eddig ami nyomon követhető volt mind repülőn jött . Most akkor már tudom hogy vonaton is jöhet :) Mindenesetre a Szuezi-csatornában keresztbe fordult hajó a vonatnak se akadály.
A nyomkövetés során megnéztem hol van éppen és hol rakodják át. Meg a végső érkezési terminál helyéből is, amelyik Lengyelországban van a belorusz határon. Utánanéztem a helyneveknek és írták, hogy az Alataw hágónál nagy vonatterminál van a kínai-kazah határon (Alashankou és Dostyk vasútállomások), itt dekkolt napokig a csomag -- mármint itt is és ott is egymás után.
Múltkor Kínából vonaton érkezett, amit rendeltem. Pedig csak kis led csatlakozók voltak, szóval nem nagy térfogatú. Viszont azóta tudom merre van az Alataw hágó és kik voltak a hiperboreálok.
Nagyon klassz képek. Érdekes, hogy én is aszkorbinsavat fényképeztem, csak 3D nyomtatott diffúzorral, felső megvilágítással (Alpár ötlete alapján, némileg más alakú hengerrel):
3,2/0,10 Planachromat, Mf K 2,5:1 Projektiv + reduktor.
Megnéztem a kiemelő festékét, vízben feloldva szépen világít, viszont azt még nem tudom, hogy "fessek vele". Arra gondoltam, hogy első körben szedek valami levelet, füvet, bármit, és megvárom, hogy "felszívja" az oldatot, és az erek világítanak majd. Bár ez még csak elmélet, nem tudom, működhet-e.
A 20/0,40 határeset és ez már nem is olyan jó fedőlemez nélkül végtelenre. Viszont véges, hosszú kihuzatra igen, mert fedőlemez nélküli használatkor kifelé kell húzni a tubust a korrekcióhoz.
[...] az újabb hosszú tubusos 16x-os már nem. Valószínűleg direkt belevittek egy színnagyítási hibát, hogy ne kelljen az okulárt cserélgetni.
És talán még meglepőbb, hogy később (amikortájt elkezdték a CF-250-es rendszert gyártani) a Labovalhoz ismét színnagyításhiba nélküli -- vagy nagyon kis mértékű színnagyításhibás -- objektívsorozat készült. Emlékszem, hogy hallgatóként gyakorlaton meglepve láttam, hogy rendes, nem K-s okulárral is tökéletesen jó volt a 40/0,65-ös lencse képe. Nem nagyon volt képgörbülete, de színnagyításhibája sem.
"Egyszerű a magyarázat, a Zeiss Semiplan 6,3x felkapott lett, mint nagy nagyítású makróobjektív, rovarfotózásra. Ugyanez a helyzet a Lomo 3,7x/0,11 objektívvel,..."
Ezek szerint akkor ezek az objektívokhoz nem kompenzációs okulár való?
A hosszú tubusos objektívek közül PZO 5x-t és 10x-es ismertem ilyennek, ezek nagyon jól használhatók közvetlen, okulár nélküli fotózáshoz.
A Zeissből a rövid tubusos 8x, 10x Achromatok is ilyenek (talán a 20x-os is?), de az újabb hosszú tubusos 16x-os már nem. Valószínűleg direkt belevittek egy színnagyítási hibát, hogy ne kelljen az okulárt cserélgetni.
Érdekes, hogy ez a hosszú tubusos a Semiplan 6,3x-os viszont nem igényel K-s okulárt.
,,Egyébként ez a Lomo 3,7x nagyon érdekes állatfajta, nem tudom milyen lehet az optikai felépítése, de véges objektív létére nagyon szépen teljesített a végtelenes mikroszkópon.''
Szerintem ez egy sima ragasztott duplet akromát - ugyanúgy, mint a Zeiss Jena 3,2-es Semiplan. De azon le lepődnék meg, ha a 6,3-as is ilyen volna.
Abban sincs semmi meglepő, hogy használható végtelenes mikroszkópon: ez az egész tubushossz kérdés a szferikus aberráció miatt érdekes (pont ugyanúgy, mint a fedőlemez és annak vastagsága), szóval csak a nagy apertúrájú objektívek érzékenyek erre. Kellően kis apertúra mellett az se számít, hogy véges avagy végtelen hosszú az a tubus.
Nekem kallódnak itthon laptopból bontott 18650-ek 1,5 Ah kapacitással, azokkal etetem. Bár a lámpában nincs akkuvédelem, azt írják, úgyhogy azért néha ránézek, nehogy túlmerítsem őket. Azért durva erő van benne, érezni a meleget, ha a fénybe tartom a kezem.
Egyszerű a magyarázat, a Zeiss Semiplan 6,3x felkapott lett, mint nagy nagyítású makróobjektív, rovarfotózásra.
Ugyanez a helyzet a Lomo 3,7x/0,11 objektívvel, ami régebben szintén olcsó volt, manapság az is 70-90EUR környékén megy el, ha jó állapotban van.
Egyébként ez a Lomo 3,7x nagyon érdekes állatfajta, nem tudom milyen lehet az optikai felépítése, de véges objektív létére nagyon szépen teljesített a végtelenes mikroszkópon. Amíg nem volt gyári 4x-es végtelenes objektívem, sokat használtam.
Mondom, ez nem lehet igaz, de rákerestem, és 75-90EUR között mennek el ezek az objektívok. Tudtok erre valami magyarázatot? Belül valamelyik lencsefoglalat aranyból van?
Alig többért 4 Planachromat-ot lehet venni revolverrel (közte a 6,3-as):
Viszont ha talál valaki K 5× okulárt, azt 22 mm-rel megemelve ugyanolyan (sőt picit még kisebb) nagyítású projekciót tud végezni. Szokott ilyen okulár eladó lenni és jóval olcsóbb a K 2,5:1 projektíveknél.
Illetve Halmos Feri alapján itthon érdemes körülnézni a szervizeseknél.
Lényegében számomra a megoldás a Convoy S2+ 365nm lámpa volt. Előtte többféle leddel próbálkoztam, de semmivel sem működött nekem. Ezt megvettem, és a védőszemüveggel már vizuálisan látható az algákon a fluoreszcencia. Beraktam a ZWB2 szűrőt is, bár szerintem anélkül is működne, zárószűrőnek pedig valami fotós sárga szűrő van berakva. Expoidő 2-4 másodperc körül mozgott ISO400 környékén a 4x és 10x objektívekkel. (Mivel a szűrő nem integrálható a fényútba, csak a preparátumra, így nagyobb nagyítással egyelőre nem tudok próbálkozni.)
Ezek már nagyon klasszak ! Röviden összefoglalnád, hogy mi kellett a sikerhez ? (Lusta dög vagyok most visszaolvasni 50 korábbi ezzel kapcsolatos hozzászólást .) A jól megválasztott fényforrás és expozíciós idő volt a kulcsa a jó eredménynek ?
Igazából érdemes mindent megnézni, mert sok anyag magától is fluoreszkál. Úgy tűnik, hogy a penészed is ilyen. Illetve az összes zöld növény és egyéb klorofilltartalmú élőlény. Ízeltlábúak kitinváza is gyakran fluoreszkál, különösen a skorpióké (korábban raktam fel egy skorpióról ilyen képet). A kristályok, szövetek, sőt a "rendes" szövettani festékkel festett metszetek is gyakran világítanak UV vagy ibolya fényben.
Akriflavint tudok adni, de érdemes a kiemelőfilcek kioldott festékével is próbálkozni, hiszen attól kiemelőfilcek, hogy fluoreszkálnak. Minden esetben híg oldattal kell festeni és utána a biztonság kedvéért lehetőleg tiszta vízzel kimosni a mintát -- már ha lehet --, hogy a háttér sötét maradjon.
Néha könnyű javítani rajta, néha szinte lehetetlen. Meg kellene gép nélkül nézned szemmel, hogy kb. a szenzor síkjában és helyén honnan jön zavaró fény. A trino tubusos problémát így derítettem ki. Enélkül most se tudnám mi csillant be.
A kéretlen fénytükröződésekkel kínlódok a Reichert diapannal is. Nagyon pontosan kell mindent beállítani, hogy ne zavarjon. A mezőrekeszt ha a látótér széléig vagy egy picit azon túl nyitom egyből bejön egy fényes átlós fénysugár. Ha nem nyitom a határig, akkor meg a szélek sötétebbek maradnak. Ez a jelenség főleg a 100-as objektívnél zavaró, a többinél jól beállítható . Lehet ezen valahogy javítani ?
Érdekelne, hogy miket érdemes még megnézni a klorofill tartalmú dolgokon kívül, illetve több információt a fluoreszcens mikroszkópiáról (mármint azon szintjéről, amit én kezdőként el tudok itthon végezni)
Próbáltam régi képeket keresgélni itt a fórumon, de valamiért a kereső nem volt a barátom. :) Festeni mivel lehet (mintha valami Akriflavinról is lett volna szó, ami beszerezhető), és mit érdemes? Egyáltalán hogy megy ez? Köszönöm szépen nektek a segítséget, ez már a sokadik dolog, ami a tanácsaitok nélkül nem jöhetett volna létre. :)
Nagyjából ugyanazt árulja mindenki, mert Kínában gyártják ezeket az árkategóriájú műszereket. Sokszor csak a rászitázott név változik, maga az eszköz ugyanabban a gyárban készül. Ugyanakkor nagyon pozitív hozzászólásokat olvastam arról, hogy a Makszutovnál mindig ki lehet élőben is próbálni a mikroszkópokat, ez nem mindegyik boltról mondható el.
Nekem is van makszutovos sztereomikroszkópom (meg PZO szintén, tehát van összehasonlítási alapom) és szerintem nem rossz. A becsillanásokkal mindig meggyűlhet a baja az embernek, múltkor a híres-neves Carl Zeiss JENA trinokuláris váltótubus volt a bűnös. Ugyanis Alpár ötlete alapján én is elkezdtem diffúzor hengert nyomtatni és próbálgatni. Minden szép és jó volt, de a kép egyik sarkán fénycsillogás látszott -- az eltérítőprizma oldala nem volt elég matt feketére festve. Ez talán filmnél nem okozott volna gondot, de a sokkal fényesebb szenzor esetében már nincs így. Ide-oda verődik a visszavert fény és a végén a képen köt ki.
Rögtön egy marék kérdés felmerült bennem: pl mi világíthat a konyhában falon (olaj? vízkő? zsír? egyéb?) Van esetleg egy lista azokról a hétköznapi, amik fluoreszkálnak UV hatására?
Megérkezett az UV lámpa, és a szemüveg is egyszerre. Ez valami zseniális (bár érzékenyebb lelkűeknek a házon nem érdemes szétnézni vele.) :D A fonalas alga piros fluoreszcenciája szemmel is látható. Este berakom mikroszkóp alá, de tuti látszani fog. Nagyon jó cucc lesz ez, köszönöm annak, aki javasolta anno. (Sajnos már elfelejtettem, ki volt) Azt is kitaláltam, hogy fogom belekókányolni a mikroszkóp fényútjába. Asztrofotós múltamból van zenittükröm, ami zárt, derékszögű tükör, azt fogom a kondenzor alá felfogatni valahogy, és akkor nem nagyon tud majd kijönni UV fény véletlenül sem, de természetesen a szemüveget akkor is használni fogom, és alapvetően fotografikusan észlelek majd.
Köszönöm az összefoglalódat. A becsillogásokkal én is megküzdöttem a biológiai mikroszkópommal, de szerencsére hála egy asztrofotós barátomnak, van itthon velúr bőven. A projektív lencse hiánya okozza azt, hogy túl kicsi a vetített kép, és nem tölti ki a szenzort? Én erre használom a kínai barlow lencsét.(?) Neked melyik típus van egyébként? A képeid nagyon jók mindig, ezért mernék belelépni egybe. Meg főleg az a cél, hogy "elérhető" legyen, és tudjak tervezni a vásárlással. A LED-del kapcsolatban a Lacerta mikroszkóppal jártam úgy, hogy megzabálta őket valamiért. Vagy a hozzá adott ledek voltak rossz minőségűek, de vagy 2-t megevett 1 hónap alatt, aztán a maradékkal meg elment majd fél évig, amíg eladtam.
A makszutovos sztereo mikroszkóp nézegetni nagyon jó, a fényképezés már más kérdés. Nagyon sokat kínlódtam vele a különböző becsillogásokkal, mire meg tudtam oldani a problémát. A boltban simán ráfogták hogy a fényképezőgép okozza a bajt. Ami persze nem volt igaz! Nem csak a fotótubusba, hanem a fotó adapterbe is kell tenni matt fekete papírt vagy valami szintén matt fekete szövetanyagot hogy ez megszűnjön. A másik alapvető problémám az hogy nincs hozzá projektív lencse. Zeisst próbáltam , de az nem jó hozzá. Így a fényképek sokkal kisebb felbontásuak, mint amit szabad szemmel láthatunk. Már a vásárláskor kontakthibás volt a led vezérlése, amit csak itthon vettem észre. Szó nélkül cserélték, de emiatt megint 260 km-t kellett autóznom. Egyébként masszív fölépítésű, jól kezelhető mikroszkóp. Nemrég raktam föl képeket ide a forumra, amiket ezzel mikroszkóppal készítettem egy hóvirágról. Volt egy biológiai is ettől a cégtől. Nem volt rossz az optikai része, de mechanikailag nem tetszett. El is adtam amikor meg lett a zetopánom.
Mintha úgy emlékeznék, hogy Halmos Ferenc küzdött valamelyik példánnyal. Mondjuk talán a tükröződésekkel volt baj, az a mostani mikroszkópomon is gond volt, némi velúrral orvosolható, de megköszönném, ha leírná a tapasztalatait :)
Agyalok egy sztereo mikroszkóp beszerzésén. Jó lenne trinokuláris fej, de nem tudom, milyet érdemes venni. Gondolom a makszutovos verziókat érdemes kerülni, viszont jó lenne itthon beszerezhető dolog. Még csak ízlelgetem a gondolatot, de sokszor botlok olyan témákba, amikhez a 4x objektív is túl sok.
,,A "Kísérletezz mikroszkóppal" c. könyvben láttam elég látványos baktériumfácskát (Zoogloea ramigosa), aminél az volt említve, hogy tejes vízben fejlődött ki. Próbáltam én is tejes vízet készíteni, hogy majd lesz valami, de azon kívül, hogy lábszabú lötty lett belőle, mást nem érzékelek."
Amikor Béla bácsi ezt írta, akkor még nem UHT meg ESL tejek voltak a boltokban.
Ezekben már nincs semmi baci, legalábbis pont ezek a jó kis tejsavbaktériumok nincsenek.
Ezért nem is savanyodik meg, csak idővel megbüdösödik.
Sikerült a hóvirág pollenjeit 100X olajos objektívvel is lefotózni. 25-30 mikron körüliek. Ismét glicerint használtam a tárgylemez alatt, de most lezártam a széleit körömlakkal, így az objektív mozgatása nem járt együtt a minta kimozdulásával. 10-10 fotóból raktam össze a képeket.
Köszi, akkor rendelek hozzá, ha már van. Nem akarok rá 1-2 hónapot várni, úgyhogy most magas-élet napot tartok :) Remélem ezzel már látni fogok valamit az algákon, az ablakban jól elvannak, szaporodnak, jut majd belőlük bőven erre a fluoreszcens projektre. Egy kérdés: védőszemüveget, vagy valami védőeszközt lehet kapni, hogy még véletlenül se rontsam a látásom, ha UV-vel kísérletezek? Nem akarok belenézni, de másodlagos visszaverődések elképzelhetőek, nem zárt a rendszer még. Másik kérdés: A "Kísérletezz mikroszkóppal" c. könyvben láttam elég látványos baktériumfácskát (Zoogloea ramigosa), aminél az volt említve, hogy tejes vízben fejlődött ki. Próbáltam én is tejes vízet készíteni, hogy majd lesz valami, de azon kívül, hogy lábszabú lötty lett belőle, mást nem érzékelek. Régen sikerült ilyen fácskát tenyészteni levelekkel teli vízben, de gondoltam, ez a tejes módszer is működhet. Valamelyikőtök esetleg próbálkozott ilyesmivel már?
Halmos Feri szerzett valami homokmintát nekem, amit ez úton is köszönök, miocén korú, ami tele van apró csigaházakkal, kagylóhéjakkal, meg akad benne foraminifera is. A csőféreg házakról nem is beszélve! Régóta nálam van már, de most volt időm kicsit kiiszapolni meg szelektálni belőle.
Igen, érdekes, hogy ezt nem szokták általában mondani, de én is ezt vettem észre. Illetve érdemes ecettel próbálkozni akkor is, ha homály van a lencséken és a szokásos vízzel-oldószerrel nem jönne le.
Az új és homályos fedőlemezeket ecetes ruhával vagy ecetes papírral szépen tisztára lehet törölni. Egyébként vizzel és wc papírral tisztítom a már használtakat.
Össze fogom próbálni őket. A miki bent van melóhelyen, a talp meg itthon. Eddig sosem voltak közös légtérben, valszeg azért nem jelezték, hogy összetartoznak! :)))))))))
Nagyon jó képek. A pollen azért duzzad vízben, mert ilyenkor tud majd tömlőt hajtani, ami kelleni fog a megtermékenyítéshez. Cukros vízben még könnyebben hajt tömlőt.
Igen, ez a PZO MST sorozat originál talpa. Nekem is van ilyenem, végre sikerült két éve a második PZO-hoz venni egy originál talpat. Az elsőn az a Nikon van, amelyiket még Tőled vettem :)
Bütyök az enyémen is van, de nem ilyen és nem ott. Ha megnézed, az eredetik ott lennének, ahol a szélső furatokat látod. Valószínűleg azért fúrta át újra, mert különben simán elférne az SM XX talpa a bütykök között, nem lenne mit mihez rögzíteni. Viszont így mind a PZO, mint a Zeiss balesetes lett...
Érdekes egyezések vannak az MST és az SM XX között. Nem csak az alátét hossza, hanem például a betétlyuka is pont egyforma átmérőjű a kettőben (és egyébként egy sor másik mikroszkópban szintén 95 mm). Ezért az SM XX alulvilágító passzol a PZO-ba, múltkor a Soósnál szerencsémre kifogtam egyet talán 2000-3000 forintért. Más jellegű fényt ad a kettő: a Zeissé diffúzabb, egyenletesebb, a PZO-é pedig direktebb és nappali fénnyel is használható. Illetve a lámpája elé lehet színszűrőt rakni.
Bravo, nekem az utolsó kép tetszik a legjobban. Én ma az említett B-tervet is elővettem, hátha másnak is kedvet csinál hozzá. :) Méz. Akadnak benne pollenek bőven, ez valami vegyes méz volt, 2-3 fajta pollent találtam benne. Az első 20x és 40x-el:
A másik 20x-el:
Végül pedig a méz cukorkristályai polarizált fényben, ha már arra jártam.
Az első képeken a fedőlemez nem volt teljesen tiszta, azért béna a háttér. Ti hogyan takarítjátok a fedőlemezt használat előtt?
Ilyen talpam nekem is van - feketében. Annak idejn nagyon megörültem neki, mert azt hittem az SMXX-hez lesz jó.
Éppen akkora a külső átmérője, mint a zeiss gép talpának a külső átmérője, így éppen "púp-a-púpon" fekszenek egymáson. De az enyémen nincsenek ilyen pöckök. És eszembe sem jutott volna összefúrni a kettőt.
Egy érdekes jelenséget figyeltem meg a virágporok fotózásakor. 6 féle légyszárú virág és egy fűzfa barkáját vizsgáltam. Ezek egyrészt mind nagyon hasonlók, a búzaszemre emlékeztető alakúak, másrészt ha vízzel érintkeznek, a legtöbbjük azonnal gömbformájúra duzzad. Emiatt célszerű nem vizes közegbe beágyazni őket. Glicerinnel is megduzzadnak, de azzal sokkal lassabban megy végbe a folyamat. A mellékelt képen mindkét forma látszik, ugyanannak a virágnak a pollenjei vannak rajta.(Reichert diapan dic ,40x obj, 2,5 X Zeiss proj., Pana G7 )
készítettem pár sztereomikroszkópos képet is.
Salátaboglárka
Hóvirág
Májvirág
Valamennyi kép fókuszsorozatból készült a Picolay programmal. Panasonic G7 .
Mikről maradtunk mi le digitális oktatás nélkül, nálunk szakkörön fába lehetett domborműként faragni Petőfit, de változik a világ. Érdekes, ezek szerint a fűrészporos kávé koffeint is tartalmaz.
Az események egyedi láncolata kellett ahhoz, hogy én berakjam a neszkafét a mikroszkópba ma.
Nálunk senki se kávézik. Nincs kávéfőzőnk, csak azért van itthon instant kávé, hogy ha valaki van itt vendégségben, aki nem bírja ki nélküle, akkor tudjunk neki adni ebből a társadalmilag magas presztízsű kapudrogból. De most ugye pandémia van, nincs vendégség egy jó ideje. Így a Nescafe a konyhaszekrényben csücsül, a ki tudja mióta. A mai napig.
Ugyanis mivel pandémia van, digitális oktatás is lett és a gyereknek itthon kell festenie, nem az iskolában. Kapott egy jutyúb linket (mivel nem nyilvános, nem linkelném be), ami azt a feladatot szabta, hogy fessen ki egy letölthető Petőfi portrét. Kávéval.
Nem indokolja a videó szerzője, hogy miért jobb kávéval festeni, mint vízfestékkel, amit úgyis elő kell venni, mert magyar trikolort q. nehéz festeni csak barna árnyalatokkal, de nem álltam a képzőművészet fejlődésének az útjába, előkotortam a szekrényből a kávét.
Amin láttam nagyon hamar, hogy valami történt vele. Szabad szemmel azt hittem, hogy bepenészedett, de aztán a mikroszkóp segítségével kiderült, hogy csak a koffein kristályosodott ki.
Elszórakoztam egy fél napot az alábbi képek elkészítésével, de nem mondhatnám , hogy elégedett vagyok velük. Az első 4 képet Reichert zetopannal készítettem, a mikr saját lámpája és egy ledes asztali lámpa segítségével. Ez utóbbival fölülről világítottam meg a mintát. Ez egy recéshagymájú nőszirom színes szirma és sárgás színű virágpora. A színek tetszenek, de nem lettek elég élesek a képek és a megvilágítás is lehetne jobb. (35-35 fotóból raktam össze a képeket.) Sajnos a felülről megvilágított részek mindig sokkal elmosódottabbak lesznek mint az alulról átvilágítottak. Egy igazán jó sztereo mikroszkóppal többre mentem volna, de csak egy makszutovosom van, ami nem rossz ha nézelődni akarok vele, de a fotózáshoz nem igazán jó.A többi képet Reichert diapannal készítettem 40x objektívvel és nagyon erősen ki is vágtam a képeket. Ekkora nagyításhoz már 100x objektívet kellett volna használnom, de mivel csak glycerinbe ágyaztam a mintákat ezt nem tehettem meg mert az immerziós olajon keresztűl megmozdítottam volna a mintát is a fókuszsorozatokhoz szükséges objektívmozgatások során. Az első és a 2 utolsó képet DIC prizmák használatával készítettem, így sokkal élesebb képeket kaptam mint anélkül. Ibolya, hóvirág és salátaboglárka pollenjei láthatóak a képeken amelyeket 8-15 fényképből raktam össze.
Algáztam kicsit, az ablakban lévő mintámban megjelentek a Pediastrum-ok. Nagyon szép a háttér, megérte szerintem az átalakítás. 20x objektívvel készültek, a kék ferde szűrővel.
Ez tényleg sokkal jobb háttér. Mikroszkóphoz nem ideális az SLT, a kis nyílásszögű fénynyalábok (talán így kell újabban írni?) miatt a kosz belelátszik a képbe. Rendes felvételnél nem gond, mert a fény egy kis részét takarja csak ki.
Igen :D Mint a pitypang is. Kiszereltem a szegény SLT gépemből a tükröt, így sokkal jobb, homogén a háttér végre. Gondolom a tükör koszos, és kevés fénynél nagyon előjön ferde megvilágításnál.
Ez teljesen érthető, de a digi gépek nem mostanában terjedtek el, hanem már jó tíz-tizenöt éve. Vagy most váltott mindenki cserélhető objektíves gépre, vagy valahogy többen kezdtek el CZJ gépekkel fotózni. Más gyártók objektívjeihez valószínűbbnek tartom, hogy saját márkás okulárokat használnának.
Szerintem amint a CF-250-es mikroszkópokból kezd egyre több kikerülni a laborokból magánforgalomba, megint több lesz a projektív és talán olcsóbbak is lesznek. Igazából APS-C vagy mikro 4/3-ra ideálisak a CF-250 lencsék (meg másra szintén, hiszen sokkal jobbak a régebbieknél). Nem kell egyáltalán projektív hozzájuk és az egész szenzort kitölti a korrigált képmező.
A következő adag :) Sorban pitypang 4x-el, felső megvilágítással. Utána aranyeső 20x objektívvel, vegyes, alulról ferde, enyhe felső megvilágítással, végül százszorszép 10x-el, és szintén vegyes fényben.
Nem, dehogy, csak sajnos rosszak a tapasztalataim. Még aminél nem is volt mozgás egész licitidő alatt, annál szintén belefutottam már többszörös áremelkedésbe az utolsó percben (igaz múltkor végre így is sikerült lecsapnom a régen kinézett Vertival mezőrekeszt). De azt jól tetted, hogy bemutattad, mert legalább innen is rástartolhat, akinek kell.
Egyébként észrevetted, hogy egy ideje egyre drágábban, egyre kevesebb kis nagyítású projektívet lehet látni? A K 2,5:1 már szinte fehér holló, de mostanára a K 3,2:1-ek is igencsak megfogyatkoztak. És egyre többe kerülnek sajnos. Két-három éve még rengeteg K 3,2:1 volt 25-30 EUR körül, most egy-kettő csak és inkább azok is >40 EUR.
Sikerült szerezni virágot, talán cseresznyefáé, szabadszirmú volt.
Sorban 20x, 10x, és 4x objektívvel készültek. Az első kép ferde megvilágítással, a másik kettő vegyes, de erősebb felső megvilágítással. Holnap (ha nem fog esni a hó), akkor jobban szétnézek még, mit találok.
Tegnap kivételes ki kellett mozdulnom ügyintézni, és még eléggé télnek éreztem, de van olyan munkatársam, aki még januárban is rövidnadrágban jár, szóval valóban szubjektív. A facebook ma dobta fel az 1-2 évvel ezelőtti képeimet, amin ilyenkor már virágzó fákat fotózok, szóval lehet benne valami.
Én mindenképp támogatom, hogy folytatódjon a jövőben ez a kihívás, mert sokat tanulok belőle, és olyan technikákat, mintákat is kipróbálok, amiket túl bonyolultnak, vagy nehézkesnek gondoltam előtte. Hétvégén bejárom a környéket pollenekért, bár van 2 B tervem is. :) Ami hasznos lenne szerintem, hogy vezessük valahol az eddigi témákat, aktív fórumtagokat, akik szívesen küldenek ötletet, és fenntartható lehet szerintem a későbbiekben, biztos vagyok benne, hogy sok jó ötletetetk van még, ami eddig eszembe sem jutott.
A pollent jó ötletnek tartom az mindig elérhető vizsgálati anyag. Kihívásnak sem rossz, eddig még csak ócska pollen fotókat tudtam készíteni, így hanyagoltam. Van már egy csomó kinyílt virág a szabad természetben is. Ha máshol nem akkor az út szélén, parkokban . Ezek némelyike egészen apró, megtalálhatóak kinyílva még télen is. Ha minden kötél szakad akkor az OBI virágosztályán vagy valamelyik virágboltban bő a választék nyíló virágokból. Az erdők szélén sárga virágokba borultak a somfák, virágzanak a fűzfák (barka).
Vegyél az okulárokhoz gumi szemkagylókat, pár száz Ft. Azzal sokkal könnyebb lesz jól nézni a képet. Nagy érdekes, hogy a komolyabb mikroszkópoknál nincs erre szükség, a Scopiumokat meg baromi kényelmetlen anélkül használni. Van egy Scopiumos sztereo mikroszkópom, ott még az sem mindegy, hogy milyen szögben van rajta ez a gumi. Ha elfordul rajta , már sokkal nehezebb használni.
Próbáld ki a következőket. Tegyél be valamilyen preparátumot a mikroszkópba. Állítsd be csak az egyik okuláron keresztül nézve a képet a tárgylemez mozgatásával úgy, hogy valami jól felismerhető apró részlet pontosan a látómező szélén legyen egy jól azonosítható helyen, mondjuk a képmező tetején. (Egy pötty vagy valaminek az éles sarka ) Utána nézd meg, hogy ez az apró részlet most csak a másik okuláron keresztül nézve is ugyanoda esik- e a látott képen. Ha jól láthatóan nem ugyanoda esik a keresett részlet, akkor az okozhat ilyen zavaró kettős képet amikor mindkét szemmel nézed.
A binokulár fejen kell állítani, addig amíg a rendellenesség meg nem szűnik.
Nekem is volt egy évig egy ilyen mikroszkópom, de már eladtam, így nem tudom megnézni, hogy miként állítható be, de a forgalmazónál (Makszutov) vagy valamelyik szervízben biztosan tudnak segíteni. 3 Reichert mikroszkópomnál és a Zeiss ergavalnál némi agyalás után könnyen be tudtam állítani a két okulár között található csavarok és lemezek finom mozgatásával a megfelelő helyzetet és meg tudtam szüntetni ezt a hibát. A Reichert Zetopánnál is találtam egy pici ilyen, csak kissé zavaró eltérést, de ott sajnos szét is kellene szedni a binokulár fejet és belül állítani valamivel. Egyelőre nem piszkálom, mert nem tudom mihez nyúljak és nem akarom elrontani.
Újan vettem, semmi baja a mikroszkópnak. Az előbb lejött az asszony, és 2 perc alatt kijött neki az egy körben látható 3 D-szerű, tökéletes kép, pedig neki műtötték is az egyik szemét. Bennem van a hiba, az agyam nehezen teszi össze a két képet eggyé. Egyszer már sikerült az egyik mikroszkópboltban behoznom a képet rendesen, de akkor is jó hosszú idő után. Frusztráló eléggé ez a dolog, mert tudom, két szemmel nézve sokkal másabb az élmény,mint monóval.
Fura, hogy a pupillatávolság és a dioptria beállítással sem lesz jó. Olyan, mintha a defektes lenne az a binokuláris fej. Nálam a Zeiss okulároknál akkor tapasztaltam ilyet, ha az egyik prizma el volt csúszva-állítódva benne. Újan, vagy használtan vetted ezt a mikroszkópot?
Előbb meg kéne nézni, hogy nincs-e elállítódva az a mikroszkóp, és a kép valóban kettős!
Nem ismerem ezt az adott mikroszkópot, ezért kérdezem, hogy a kondenzoron van-e rekesz, ami központozható? Ezt hívják apertúrarekesznek.
Ha van, akkor a mikroszkóp rendes beállításakor, minden vizsgálatnál be kell a látómező közepére állítani úgy, hogy magát az egész kondenzort mozgatjuk. Erre általában két, kézzel állítható csavar áll rendelkezésre, vagy esetleg csavarhúzóval állítható csavarok vannak az olcsóbb gépekben.
Szóval, ha lehet ezt állítani, akkor azt kéne csinálni az ellenőrzéshez, hogy:
- egy kis nagyítású objektívet kell befordítani a vizsgálathoz, mondjuk 10x vagy 20x
- csak a bal tubusba nézve, a rekeszt akkora méretre kell állítani, ami majdnem akkora mint maga a látómező.
- a csavarokkal ezt a rekeszt be kell állítani a látómező közepére. Körben a látómező szélétől való távolságot kell figyelni, az legyen egyforma körben
- most semmit sem szabad mozgatni, csak a jobb tubusba kell nézni. Ha ott is ugyanúgy látjuk a rekesz képét, akkor a binokulár jól van beszabályozva. Ekkor a megfigyelő tehet arról, hogy kettős képet lát.
Ha nem pont ugyanúgy áll a rekesz a jobb tubusban nézve, akkor a binokulárt be kell szabályoztatni, és lehet, hogy a látási probléma azonnal megszűnik.
Mi a teendő, ha nincs szabályozható apertúrarekesz a gépen?
Abban az esetben szerezni kell valahonnan egy olyan méretű kör alakú tárgyat, vagy valami erre alkalmas rajzot egy papíron, üveglapon, stb, ami hasonlóan majdnem teljesen kitölti a látómezőt.
A vizsgálat menete utána ugyanaz, mint előbb leírtam. Legelőször azt a kört kell a tárgyasztalon a látómező közepébe állítani a bal tubusba nézve, és a jobb tubusban ellenőrizni.
Sziasztok! Kezdő mikroszkópos vagyok. Vettem egy Scopium XSP 151 et binokuláris fejjel. Tudna valaki segíteni, hogy milyen trükkök alkalmazásával tudnám megtanulni azt, hogy ne duplán lássam a képet a mikroszkópban? Órák óta próbálom, és nem megy. A pupillatávolságot beállítottam, a dioptriát is, de mégsem megy. Nincs szemtengely ferdülésem, csak egy minimális rövidlátásom, de szemüveget nem hordok. Az egyik szemem egy kicsivel erősebb csak: a domináns bal mínusz 1,5 dioptriás, a jobb pedig mínusz 2. Szívesen fogadnék javaslatokat. Köszönöm.
,,Audax per gelidos en floret amygdala menses, Tristior et veris germina fundit hyems. Progne, Phylli tibi, fuit expectanda; vel omnes Odisti iam post Demophoonta moras?''
Én támogatom, bár felénk még nem sok virágot látni, de lehet az a gond, hogy városbéli panelpocokként csak nem jártam kint 2 hete az újabb korlátozások óta. Mikor szokott jönni a tavasz?
Azaz: a tárgy helyzete nem csak az optikai tengely mentén kerül közeleb v. távolabb az objektívhez,hanem arra merőlegesen is elmozdul a leképzés során. Volt nem is régen egy talán pollenes kép -majd megkeresem,ha jól emlékszem valami pollen kép volt - amelyiken jól látszik,hogy nem lehetett tökéletesen steckelni sem,mert ezt az elmozdulást már nem tudta kezelni a program. A CMO egyszerűen nem erre való.Jó megoldás az lenne,ha az objektívet el lehetne csúsztatniúgy,hogy optikai tengelye a Galileo optikai tengelyébe essen.... Ezt meg egy jobb makró konfiggal is el lehet érni! :-)
Az erősebb nagyítással már nem az "igazi" . De ez csak a fényképezésnél ilyen, szabad szemmel jó a felbontás, ott a pollenszemcsék szép éles körvonalakkal látszanak. Talán a sztereó hatás miatt.
40x kellett hozzá.
20x obival készült.
20x objektív, ferde megvilágítás
készítettem pár sztereomikroszkópos képet is.
Hóvirág
Valamennyi kép fókuszsorozatból készült a Picolay programmal. Panasonic G7 .
A többi képet Reichert diapannal készítettem 40x objektívvel és nagyon erősen ki is vágtam a képeket. Ekkora nagyításhoz már 100x objektívet kellett volna használnom, de mivel csak glycerinbe ágyaztam a mintákat ezt nem tehettem meg mert az immerziós olajon keresztűl megmozdítottam volna a mintát is a fókuszsorozatokhoz szükséges objektívmozgatások során. Az első és a 2 utolsó képet DIC prizmák használatával készítettem, így sokkal élesebb képeket kaptam mint anélkül. Ibolya, hóvirág és salátaboglárka pollenjei láthatóak a képeken amelyeket 8-15 fényképből raktam össze. 
