"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
A felebarát és a testvér nem ugyanaz, Te ezt nem érted?
De. Ezt ertem. Azonban nem a testvered az atyadfia :-) Az 'atyamfia' a felebarat szinonimaja.
Tegnap azert fellapoztam a lexikont, es abban nalam okosabbak azt irtak, hogy felebarat az, aki az utadba kerul. Mivel barki kerulhet az utadba (jo es rossz ember egyarant), ezert potencialisan mindenki a felebaratod, ha jobban tetszik atyafiad(lanyod).
A süti meg nincs benne a szükségben (a kenyér igen), a süti IGÉNY.
Noha a sutit en is tulzasnak erzem, de Jezus vilagosan kijelenti, hogy ha 1 merfold utra kenyszeritenek, te menj el 2-re....
Szikszai a tanarokhoz irt intelmeiben figyelmeztet arra, hogy a tanar ne legyen szemelyvalogato. Ne csak a gazdagok gyerekeivel torodjon, hanem a szegenyekevel is. Sot, a gyengebb kepessegu tanulokkal szemben ne legyen turelmetlen, hanem meg tobb turelemmel viseltessen irantuk.
Azert en azt mondom, ne essunk at a lo tulso oldalara, mert akkor a jo tanulok szenvedhetnek hatranyt. Egyebkent a jobb-gyengebb tanulok kozotti kulonbsegeket celozza meg az un. differencialt tanitas.
Actionman, kérdezed tőlem:
„.szamodra mi a szeretet, mert amig ezt nem tisztazzuk, addig csak ures szavak a levegobe...”
Én meg már meggyőződtem róla, sajnos amúgy is csak üres szavak a levegőbe az én írásaim – neked.
Hát ilyesmiről ne kérdezgess engem, hisz megtapostad, mit neked adtam. Neked inkább bizonyítani kéne, hogy nem vetsz meg, nem vagy velem felületes és hanyag, hogy komolyan veszel.
Bizonyítanod kéne, hogy legalább az atyafiak felé (ha egyáltalán azok vagyunk egymásnak) már képes vagy a hajlandóságra (mert én ennek ellenkezőjéről győződtem meg nálad. Ehhez el kéne kezdened ennek az útját, azaz, mit Péter javasolt: ...teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Látohatod, ennek az útnak a végén ott a szeretet, akkor tán ez a kérdésed sem lesz felém...
Igaz, e topicba szólók némelyike el sem kezdte, nem is fogja járni ezt az utat, de gondolom, te idővel csakugyan ezen akarsz járni, nem? Csak járd, és meglátod, idővel nem fogsz tőlem ilyet kérdezni!
(Válasz pedig nem mindenkinek és nem mindenről jár.)
Egyrészt Biga megfelelt neked. Hogy nem azt mondta Mózes, hogy gyűlöld ellenségedet, ha Jézus azt is mondta. Én is rákerestem erre a gyűlöl* szóra (Károliban), így csakugyan nem mondta Mózes. Azaz olyan ellentmondás sincs, amire te kérdezel.
De Jézus csakugyan mondta, hogy Mózes mondta :)
Gondolom (csak feltételezés), Mózes megöletett atyafit-felebarátot is, ha törvénytaposó volt, meg vérbosszúra is adatta, ki gyűlölte felebarátját és megölte azt (de annak is rendelt menedéket, méghozzá a papoknál). No és az Istentől idegen népeket ki kellett volna irtani, kik helyére kellett volna bemenni Kánaánba, stb. Azaz Izrael ellenségeit kellett volna megölni Mózes szerint, Jézus pedig más ellenség-fogalmat hozott be.
Gondolom, ha erről kéne neked bölcsesség, megint csak Istentől kéne kérned, feltéve, ha nem elméd pallérozására, okoskodásra, azaz gerjedelmedre kell (hanem, hogy mit tegyél).
Hogy ellentmondásokat találsz a Bibliában, erről csakugyan komoly lajstromot készíthetnél, de most túl jelentőset nem találtál. De, ha lényegest kérdezel, ígérem, megpróbálok válaszolni.
Most csak annyit, nekem nincs kiirtandó Kánaán, sem más, most a kegyelem ideje van, Mózesnél meg a szemet szemért volt. Mózes a szombatrontó esetén nem azt kapta Istentől, hogy a szombat az emberért, Isten, gondolom, népén szentelte meg magát. Ez eltartott egy ideig, míg a nép csakugyan szentté (elválasztottá) vált (a többi néptől-nemzettől).
De Krisztuséi nem így szentelődnek meg, mert nem a többi néptől, hanem a világtól választódnak el.
Hogy Isten a gonoszokra felhozza napját, nemrég írtam valahova, inkább a búza-konkoly példázatra asszociálok, hogy mi ne törvénykezzünk, ne harcoljunk az Úr nevében a gonoszok ellen, hagyjunk nekik békét (ne menjünk nekik hitbeli dolgokkal).
Azzal nem értek egyet, hogy a gyűlölet kevés szeretet. A gyűlölet a gyűlölt fél halálát kívánja, vagy legalábbis romlását, míg egy téglát nem szeretek, nem is gyűlölök. A legtöbb emberrel ugyanígy vagyok, akit nem ismerek, nem vagyok vele viszonyban, szeretni sem tudom. Persze örvendezem sokszor az emberek szépsége miatt (mert szép a teremtés, mert jó a Teremtő), dicsérem is Őt, emiatt is), de az még nem szeretet, legfeljebb jóindulat.
Az optimális értelmezés szerintem katasztrófa, aki ezt keresi, valamilyen gonosz hatalmasság esetleg ki fogja szolgálni, és jól kinevetik. Hogy milyen távol kerül a bárány dolgától, meg a kis gyermek alázatától. Mert a dolgok egyszerűek (és az egyszerűség istenes, a bonyolultság meg e földé, hisz Benne mindent tudunk, ami az élethez kell). Ha tehát valaki nem elégszik meg, és lelkét (értelmét) írástudásra, stb. adja, és éhezi és szomjazza, no nem az életrevaló, hanem a hiábavaló dolgokat, az hiábavalóság után epedezik. (Mert Salamon ugyan bölcs volt, de ez a bölcsessége is hiábavalóság, mondta Prédikátorként). Szóval ezt lehet egy darabig művelni, gondolom, Isten is jóindulattal szemléli, de mit gondolsz, ha egy gyermek állandóan azon rágódik, amit ő akar, és nem érti meg, hogy könnyebben, egyszerűbben, jobban is lehet, nem lesz ezzel a gyerekkel baj egy idő után?
Kedves újvári, kérlek, lásd be, megint azt keresed, hogy értsünk, mit tegyünk, és mit ne. És ezt értelemmel keresed, méghozzá a betűből.
Én meg lelkiismeretemre (meg szellememre) hallgatok, és örülök, és nyugodt vagyok (gondtalan, mert gondjaimat Rá vetem), mert tudom, mert tudom, mert tudom, nagy bajt nem tehetek, mert jó kezekben vagyok, és, ha hibázok is, van értem Közbenjáró, stb. És Isten örül nekem, úgy, ahogy vagyok, NEKEM ÖRÜL, mert Ő a szeretet, és ha gond volt velem, Ő újjászült, nem pedig mindenféle gyötrelemre és hiábavalóságra adott (tudod, mit Salamon talált az ő nagy bölcsességével). Most te reméled, hogy többre mész, mit Salamon? Lásd be, kérlek, én többet találtam! Mint mindenki, ki a Királyság polgára. És ez nem nehéz, hanem könnyű!
Igen gyakran a közvetlen környezetünk reakcióit sem értjük, hogy is akarjuk megérteni a régenvolt emberekét.
Persze ezt csak azért jegyeztem meg, hogy ellensúlyozzam, hogy alapjaiban egyetértek mindazzal amit írtál. :-)
én sem mondtam, hogy mindent várjunk Istentől!
És nem várok jelet a fuldoklót látva :)
Én megteszem, ami tőlem telik, aztán Isten vagy hozzátesz, vagy nem, szándéka szerint. Éppen ezért nem vagyok hajlandó elismerni azt, hogy az én "érzéketlenségemen" szárad valaki.
Kedves Ugrifüles, nem várhatunk mindig mindent Istentől! Ami nem az én dolgom, abban úgyis hiába avatkozom bele, úgysem fog sikerülni ezt én is így gondolom.
De ha egy fuldoklót látok, akkor ki akarom menteni és nem várom Isten jelét, hogy megtegyem-e.
Ismétlem, nem a minden áron való ragacsos setíteni akarásról beszélek (ez a fajta szándék való a pokolba vezető út kikövezéséhez azt hiszem) hanem a saját szándékom megnyilvánulásáról. És ha az a "ragadozó" az utamba került, (még akkor is ha esetleg áldozatként én kerülök elé) az nagy valószinüséggel nem véletlen.
Nagy valószinüséggel idéztem már azt amit most idemásolok, de talán nem tul nagy baj. Ebben a topicban is idéztünk már többen is ugyanazt a részt a Bibliából, talán ezt is elviselitek:
Egyedül Isten
Egyedül Isten adhatja a hitet,
de a hitedről te is tanúságot tehetsz.
Egyedül Isten adhat reményt,
de te is felkeltheted a bizalmat testvéreidben.
Egyedül Isten ajándékozhat meg szeretettel,
de te is bizonyságát adhatod szeretetednek embertársaid előtt.
Egyedül Isten ajándékozhat békét,
de az egység magvait te is elhintheted.
Egyedül Isten adhat erőt,
de a csüggedőt te is felkarolhatod.
Egyedül Isten az Út,
amelyet te is megmutathatsz testvéreidnek.
Egyedül Isten a Világosság,
de te is fényt gyújthatsz vele a többiek szívében.
Egyedül Isten az Élet,
de te is életkedvet fakaszthatsz testvéreidben.
Egyedül Isten képes a lehetetlent megvalósítani,
de a lehetségest te is megteheted.
Egyedül Isten elégséges önmagának,
mégis szeretné, ha számíthatna rád.
ha szeretetre van szüksége, és tőlem van rá szüksége, akkor Isten megadja, hogy szeressem őt. Erőltessem magamtól tán, hogy ne lássanak érzéketlennek? Találgassam, mi lenne jó az ő esetében? Elégítsem ki minden igényét, csak hogy lássa: igenis szeretve van? Nem, nem úgy kell vele bánnom, ahogy ő szeretné, hogy bánjanak vele - ez nem járható út, az anyu esetéből tudom saját bőrömön. Mert amit ő kívánna tőlem, azt nem tudom neki megadni, mert nem az én hatalmamban van, amim meg nekem van, és adnám, azt ő kevesli, mert nem AZ, amit tőlem vár.
És Jézus azt mondta: tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy Veled tegyenek. Ez a biztos, Ő tudta, mit beszél.
Tudod, én igen ritkán értek teljesen egyet bárkivel - önmagamat is beleértve. Ennek az az oka, hogy igen nagyon szeretem az igazságot és ezért mindig mindent igyekszem több oldalról megvizsgálni. Ezért érezhetik igen sokan hogy mindig szemben állok vele, hiszen jól érzed, hogy akivel egyetértek sem vagyok azzal. Az igazságot keresem és nem az egyetértést. Sokkal inkább a megértést.
Adott esetben pedig azt érzem veled kapcsolatban, hogy minősíted a másfajta véleményt, meggyőződést. Pedig ebben a témában ez lelkiismereti kérdés, ami azt jelenti hogy jobb szembenézni esetleg saját magunk előtt is rossznak tartott önmagunkkal, mint az önbecsapás.
Tehát abban igazat adok CSerfának (és azt hiszem ezt alapjaiban senki nem vitathatja) hogy nincs olyan ember aki mindenkit tudna szeretni. (Bár ilyenkor bennem mindig felmerül a kérdés, vajon Isten országában képes lesz-e?) Viszont azt rossznak tartom hogy míg önmagára talál megfelelő ideológiát, másnál a másét igencsak kritikus szemmel nézi.
Azon kívül az sem tiszta előttem, hogy számodra a szeretet a rosszal együtt való elfogadást jelenti-e, azaz a "süteményes" szeretetet?
Látom, vagyunk itt a topicban páran, akik forgatják a Bibliát. Aki nem, nyugodtan hagyja ki a hozzászólásomat. Az én véleményem a felebarát dologról...
Jézus korában a farizeusok így gondolták a felebarát fogalmat: minden rokont, barátot, egy közösségben élőt beleértettek, de kizárólag zsidókat éreztek felebarátjuknak. Egy-két iskola messzebb ment, és a prozelitákat is méltónak gondolta a felebarát értékelésre. Általános volt a meggyőződés, hogy felebarát csakis jó ember lehet. Bűnösök, paráznák egyértelműen nem voltak ebben a csoportban.
Aki megkérdezte Jézust, nagyon is tudta, kit gondoljon felebarátnak, ez a kérdés sem volt más, mint egy teszt Jézus felé, akár a császár pénzével kapcsolatban. Jézus válaszával kapcsolatban érdemes azt tudni, hogy a szamaritániusok az egyik legjobban utált nép volt a zsidók körében, az ő tekintetükben teljes volt az egyetértés minden iskola között, hogy nem felebarátok. Ezt tanúsítja az Írás is:
Jn. 4.9 A samáriai asszony ezt mondta: „Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
Látható, hogy az asszony teljesen meg volt döbbenve, hogy Jézus zsidó létére hozzá szól. Ezek után érdemes újra átgondolni Jézus válaszát a felebarátra vonatkozóan. Ott is egy utált szamaritánius segít, egy olyan, akinek még a földjén se szívesen utaztak a zsidók, inkább kerülőt tettek.
De mit mond az Ószövetség a felebarátról? Egyáltalán nem igaz, hogy az Ószövetség ilyen szigorúan korlátozza a felebarát fogalmát, mint ahogy itt páran gondolják:
2Móz. 11.2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket.
Itt az Írás a szomszéd szónál a héber Rea szót használja, ami a felebarátot jelöli. Később, ha tovább olvassuk a kivonulást, jól látható, hogy az egyiptomiak adnak ezüst és arany ékszereket a zsidóknak.
2Móz. 12.35 és Izráel fiai Mózes beszéde szerint cselekedtek, mert ezüst és arany ékszereket, meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.
Egy másik ige:
3Móz. 19.34 Olyan legyen a köztetek tartózkodó jövevény, mint a közületek való bennszülött! Szeressétek, mint magatokat, mert jövevények voltatok Egyiptomban. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!
Isten a zsidókat a kivonulásra emlékezteti, és felszólítja őket, hogy bánjanak úgy a jövevényekkel, mint saját népükből valóval. Hol volt ez a tanítás már Jézus korában!
Ráadásul a felebarát értelmezése szorosan összekapcsolódik az ellenség gyűlöletének félreértésével. A farizeusok és a legtöbb iskola úgy gondolta, hogy az ellenséget gyűlölni kell, és ezt megtaláljuk az esszénusok hitvallásában is. Érdemes megfigyelni, Jézus nem azt mondja itt, hogy "írva van", hanem hogy "megmondatott", amivel egy szóbeli hagyományra utal. Ha alaposan utánajárunk, az ellenség gyűlölete sehol sem szerepel explicite az Ószövetségben, ellenkezőleg, az Írás "lovagias" viselkedésre szólít fel velük kapcsolatban!
2Móz. 23.4 Ha ráakadsz ellenséged eltévedt marhájára vagy szamarára, hajtsd vissza hozzá!
Péld. 24.17 Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved, 18 mert az ÚR meglátja, rosszallja, és elfordítja haragját róla.19 Ne haragudj a gonosztevőkre, ne irigyeld a bűnösöket!
Péld. 25.21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,
Jézus nem hozott be semmiféle új doktrínákat, az Ószövetség világos parancsaira emlékeztette az embereket, próbálva megszüntetni a hagyományok helytelen értelemzését! De mit jelent az, szeretni?
Mi a szeretet tehát?
Jézus szavaiban sem a storge (családi szeretet), sem az eros (szerelem, erotikus vonzalom), sem pedig a phileo (baráti szeretet) szó nem szerepel! Szép nyelv a magyar, de a szeretetre nincs annyi szavunk, mint a görögnek. Jézus az agapé görög szót használja, mely egy ember számára tökéletesen "idegen" szeretet-fogalom. Ez a szeretet, mellyel Isten szeret minket, aki a fiát adta értünk. Ez nem elsődlegesen érzelmi alapú szeretet, ahogyan sokan gondolják, hanem tudatos, feltétel nélküli szeretet! Jézus sohasem kért minket arra, hogy úgy szeressük az ellenségeinket, mint családunkat, barátunkat, szerelmünket!
Szó nincs arról, hogy Jézus szavaiban az ellenség valamiféle gyülekezeti ellenlábasra vonatkozna csak, sőt:
Mt. 5.44 Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
ApCsel. 7.52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti,
Komoly üldözésről, erőszakról, bántalomról van szó! A korai keresztények komolyan vették Jézus szavait, és nem gyűlölték meg sem a júdaizálókat, sem a rómaiakat az üldözésért. Jézus mellett István egy tökéletes példája az agapé alkalmazásának:
ApCsel. 7.60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.
Szvsz nincs ember, aki őszintén érzelmileg szeretni tudná azt az embert, aki például legyilkolja a családját. De szeretheti úgy, mint Jézus, mint István: imádkozik értük. Keresztény értelemben az ima a szeretet egyik legjobb kifejezője az agapénak, mert azt kérjük, Isten segítsen az ellenségünkön. Ki tudja, talán Saulért is imádkozott valaki.
Keresztény felfogásban ezért kevésbé elfogadott a humanizmus, ugyanis a keresztény agapé gyakorlása csakis kegyelemből, megtérés után lehetséges. Ezt a szeretetet Jézus adja, önmagunktól nem vagyunk képesek a feltétel nélküli szeretetre:
Jn. 15.5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.
Jézus külön kiemeli, hogy nem vagyunk különbek a vámszedőknél, a bűnösöknél, ha azokat szeretjük, akik minket is, mert ezt megteszik ők is. Jézus számtalanszor kér arra, hogy legyünk olyanok, mint az Atya. Mivel nem vagyunk Istenek, egyedül az agapé gyakorlásában tudunk az Istenhez hasonlóvá válni, felnőttkorúvá lenni, amiről Pál is beszél. Az ellenség Isteni szemmel csak sajnálni való, akinek segítség kell. És irgalom.
Lk. 6.36 Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.”
Isten mindenkire napfényt és esőt bocsájt, az igazra és a bűnösre egyaránt. Mindenkinek megadja az esélyt. Jézus már meg sem említi a felebarát szót, amikor Isten szeretetéről és arról a szeretetről beszél, amit az agapé jelent:
1Jn. 4.11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.
Pál szavaival búcsúznék:
Róm. 12.20 Sőt, „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére.”21 Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.
Azért itt tennék egy megjegyzést. Ha kisiskolásról van szó, akkor előbb meg kell tanítania valakinek, hogy hogy kell tanulni. Aztán tudja eldönteni, hogy akar-e.
Ezt a lépést nem szerencsés kihagyni, mert a tanulás lehet olyan kényszer is, amit egy életen át kerülni akar, ha rosszul kezdtek hozzá.
Azokkal foglalkoznék, akik akarnak tanulni, mindegy, hogy ötös vagy kettes tanuló, vagy bukásra áll.
De ha nem akar tanulni, megszakadhatok, ha a többieket elhanyagolom is a tanulni nem akaróért.
Az olyan embert, amilyet leírtál én sem tudnám és nem is akarnám szeretni.
Csakhogy szerintem ilyen ember nincs. Legalábbis én még nem találkoztam ilyennel. Mindig van motiváció és mi nem ismerhetünk mindent. (Emlékeztetnélek egy régi nick mottójára: nincs gonosz ember, csak olyan, akit nem szerettek eléggé) Aki te leírsz, az maga a Gonosz és én azt fel nem foghatom és őszintén szólva nem is akarom.
Akit te ragadozónak látsz, lehet hogy erőszakból született, csak erőszakot látott maga körül, csak erőszak áldozata volt és a többi rendes ember a környezete miatt őt is megveti, kerüli. Milyenné lehet válni így, szeretetlenül?
Én hiszek a szeretet erejében, az mindent legyőz, az mindig megrendít és mindig hat valamilyen formában. Lehet, hogy te vagy én nem vagyunk képesek erre adott esetben, de másvalaki talán. Akkor pedig a legfőbb bűne a "ragadozónak", hogy mi ketten érzéketlenek voltunk iránta.
És én sem a "süteményes" segítésre gondolok, hanem szükségre. És lehet hogy a legjobban a szeretetre van szüksége, arra hogy megértse a "süteményt" nem közönyből nem hozom, hanem azért hogy szerintem nem arra van szüksége. A többi a lelkiismerete dolga.
Tudod, én pl. minden kutyát tudok szeretni, azt is ami "ragadozó", mert tudom a körülménye tette ilyenné. Hogy minden emberrel nem tudok így lenni az ugyan tény, de egyáltalán nem vagyok rá büszke és nem tartom jónak és főként nem akarom hogy így legyen.
Lehet hogy van akiknek a sorsa a kárhozat - de azt én a szeretet vereségének tartom...
Am, ne kavarj :)
Ki az atyámfia? A testvérem, az Atyám fia!
A felebarát és a testvér nem ugyanaz, Te ezt nem érted? :O Ha a testvéremért kell az életemet adnom, akkor őérte kell, és nem azért, aki nem is felebarátom. Kivéve, ha Isten kifejezetten ezt kéri tőlem, de akkor meg nem a Biblián keresztül üzeni meg.
A süti meg nincs benne a szükségben (a kenyér igen), a süti IGÉNY.
Ezt ertem, de a kerdes az volt, hogy ha _a tanfelugyelo utasitasat akarnad ertve kovetni_ akkor mit tennel. Nem az iskolarendzert akarom elemezni, hanem az utasitasok ertelmezesenek modjat es mikentjet.
Ha én lennék a tanár, fütyülnék rá, mit mond a tanfelügyelő.
Tanfelügyelővel vagy anélkül, mindegyik diákkal igyekeznék - mindentől függetlenül - EGYFORMÁN foglalkozni. És még ha lenne is szívemnek kedvesebb köztük, a világért sem érteztetném ezt, sem egyénileg sem kollektívem, (senki sem tudná meg).
Adott egy iskola. Vannak benne tanarok, diakok. Az alaphelyzet az, hogy a tanaroks szeretik a jo diakokat.
Arra jon egy tanfelugyelo, es azt mondja: nem jol van ez igy! Ha ti tanarok csak az otos diakokat szeretitek, akkor nem jutunk elore. En azt mondom nektek, hogy szeressetek a bukasra allo es bukott diakokat is. Foglalkozzatok veluk, mert stb...
Kerdezem az itt hozzaszolok velemenyet, hogy szerintuk az a tanarfelugyelo kivanta-e, hogy a tanarok foglalkozzanak a kettesre allo diakokkal, meg a harmasra, meg egyeb jegyekre allokkal?
Ha te lennel a tanar, es szeretned erdve kovetni a tanarfelugyelot, mely diakokkal foglalkoznal, es melyekkel nem? (Es miert?)
Lk10,30-37-et olvasva felebarat az, aki segit rajtad. Egy zsido embert megsebesitettek a rablok. Arra ment egy pap es egy levita (mindketto zsido, mint az elesett ember), es egyik sem segit rajta. Arra megy egy samariai, akit a zsidok megvetettek, leneztek (most mindegy jogosan v. sem), es o segit rajta, akirol sose hitte volna.
Te megveted es irtozol a bunozo, ragadozo, verszivo akarkitol. Hogy jogosan v. sem az most mindegy. De mit mondasz akkor, amikor te leszel a foldon, es egy ilyen ember, akibol sose nezted volna ki, o ment meg teged, mikozben a sajataid ott hagynak a padlon.
Mondom, az egyszeri zsido sem gondolta volna, mint ahogy most te sem.
Aztan, a samariai azt mondta a fogadosnak, itt van 2 penz, meg majd meg amennyi penzt visz el az ittartasa: megadom, es ebben, kicsi ugri, bizony meg a suti is benne van.
Magasan van a lec, bizony magasan, csakugy, mint a Jezus altal kovetelt szeretetnel. Olyan jo olvasni Jn3,16-ot, hogy Jezus mindenkiert adta az eletet. Csak kozben elfelejtunk 1 pillantast vetni 1Jn 3,16-ra, ahol Jezus arra tart igenyt, hogy mi is adjuk eletunket atyankfiaert (es atyanklanyaiert :-)), ha arra van szukseg.
Ezzel lehet egy keresztyen tobb, mint egy pogany, hiszen ok is jot tesznek az emberrel. Ja, ha fajtajukbeli.
Es akkor most jon a kibuvo, hogy ki az en atyamfia(lanya)?
>azzal, aki szándékosan a gyengébbek ellen tesz, mivel felmérte, hogy azok képtelenek védekezni
>ellene, nem kívánok közösségbe, kötelékbe kerülni, nem akarom, hogy közöm legyen hozzá, csakis addig,
>míg a szüksége ideje tart. Bajban van? Nem érdekel. Szükségben van? Az érdekel.
...
>Amint nincs rám szorulva, menjen, amerre akar
:,)
De hát ez a SZERETET! Nem?
Ez AZ, amit csak nagyon kevesek tennének meg. A gyakrolatban az átlagember, de többnyire legszentimentálisabb, legájtatosabb keresztény "szentember" is leköpné az ilyen ragadozót és kielégült bosszúszomjjal nézné végig haláltusáját. Nem?
Szerintem NAGYON NAGYON kevesen nyújtanának neki segítő kezet, a szükségben volna.
(nem egészen értem egyébként a baj és a szükség közti különbséget, de részletkérdés, használjuk a "szükség"- szót, nekem mindegy)
Tehát ezzel számomra igazolod, amit korábban is tudtam már, hogy tiszta a szíved és tudsz igazán Szeretni ! :)
Irigyellek. Én speciel akármennyire is szeretném, aligha tudnék uralkodni az indulataimon egy ilyen ...-al szemben...
Csak azt nem értem még mindig, minek variálni annyit a felebarátsággal meg a többi maszlaggal...? :o)
(jó-jó ezt az uccsó mondatot ne vedd túl komolyan) ;)
Kicsit elgondolkodtam, és arra jutottam, talán még nem is szeretett igazán az az ember, aki azt meri mondani, ő mindenkit szeret.
Mert van különbség.
Ha ez így van, akkor az fejletlen, és nem ért, nem is értheti azt, aki már szeret. Nem mindenkit, hanem egyiket így, másikat úgy. Hiszen az egyetlen parancsolat sem az, mindenkit szeressünk, akárhogy is ragozzuk a témát, ha van jelentése a szavaknak, a mindenkit szeretni akarók, meg az ezt elvárók totál értelmetlenségbe fulladnak a szeretet terén, ami a lényeg.
Jézus szerint szó sincs arról, hogy mindenkit és mindent szeretni kell.
Aki meg fel sem tudja fogni, mi a szeretet, aki még nem szeretett, aki nem szeret, azt minek győzködni? Ha meg mondja, hogy ő mindenkit szeret, hazudik. Ha meg kérdi, mi is a szeretet, és kötözködik, szvsz csak kibúvókat keres, annak bizonyítására, mindent mindenhogy lehet érteni, és Jézus is, tanítványai is csak olyanok, mint a többi. De Jézust az emberek megölték, mert nem olyan volt, mint a többi. stb., stb. Nem kell megfelelni mindenkinek, akinek megfelel az ember, annak meg is kéne azt becsülni. És magyarázat nem mindenkinek jár, voltak, akik Jézusnak csak példáit hallották, mert nem mindenkinek jár a magyarázat sem.
Én mindenesetre mindenkit hamisnak tartok (színlelőnek, szerepet játszónak, aki legfeljebb magát is becsapja), aki mindenkit szeret, vagy akar szeretni, mert tudom, mi a szeretet, azt is, ha engem szeretnek, azt is, ha én szeretek. Ha valaki engem ezért elítél, mit sem törődöm vele.
Ha valaki megkérdi, miért a szeretetről írok a felebarát topicba, a válaszom, szeretni a felebarátot kell.
És azért írom ezeket, mert innen úgy látszik, mintha éppen a szeretetből hígabb emberek kezdenék faggatni a nemesebbet. Hogy miért különbözik a felfogása az általánostól, miért nem szeret mindenkit, miért becsületes (mert aki állítja, mindenkit szeret, az fentiek szerint már nem teljesen becsületes.) Aki letesz valamit az asztalra, meri vállalni, ha valamit meg nem tesz le, akinek vannak gyümölcsei, meri vállalni akár a hibáit is, stb. Aki meg csak ábrándozik, könnyű, annak minden emberi érték csak legfeljebb szép, de súly nélküli gondolat. És a szeretet-felebarát dolgot letudja olykor (hátha tényleg van valamilyen isten), hogy ad néha a koldusnak (hisz a koldus eleve ilyen lelkiismeretnyugtató intézmény), meg szép és humanista eszmék mellé áll, és ezért olykor kötözködik is azzal, aki már nem csak a szép ábrándokról ábrándozik. A Mester is felrúgta az ilyen ábrándokat, egész forradalmi látásmódja volt, igaz, meg is ölték.
Nem felebarátom, mert bántja a nála gyengébbet. Ragadozó, vérszívó, és élvezi, hogy az.
Azt szeresse, aki akarja, vagy akinek küldetéstudata van. Nekem nincs, és magamat sem szeretném, ha ragadozó lennék.
ActionMan, biztos vagyok benne, hogy a ragadozó nem felebarátom. Amint nincs rám szorulva, menjen, amerre akar - és az nem arra van, amerre én akarok.
Kedves Pasa, olvastam.
Nem látom benne azt, hogy hol van: _mindenki_ a felebarátom. Azt látom benne, hogy legyek mindenkivel (mindegy, kivel) irgalmas. És ez nem ugyanaz.
Imádkozni érte még rendben volna, de követni azért nem kell, ugye? Ellene mondok neki, megvetem, azaz nem hallgatok rá, nem teszek kedvére, stb. Akár még gyűlölhetem is a módszereit, a tetteit, sőt, mindezek miatt akár őt magát is. Miért ne? Nem kell vele közösséget vállalnom, mert egy Sátánfajzat nekem nem a felebarátom.
