Nem volt sar, teljesen fel volt szaradva a talaj. Piliscsev utan pedig a homok egy kis nedvesseggel fuszerezve azt hiszem jobb lett volna, mert igy nehez volt haladni. Gondoltam Matyira, hogy vajjon hogy futott ezen a reszen. De kvte azt irta, hogy jol ment neki.
Viszont nem tudom, mi tortent a Kesztolc feletti Ketagu-hegy oldalaban. Az egesz domboldalban le volt egetve a fu, a fak nem tudom tuleltek-e a tuzet. Csak leegettek, mert ultetni akarnak oda valamit? Vagy erdotuz? Tudja valaki?
Kihasznaltam, hogy a hetvegen hazamentem, es a hetvegen sok mindent hatterbe szoritva elmentem Kekturazni. Ido hianyaban es Larzen beszamoloinak inspiralasara nekialltam futni. jolesett. Az ido gyonyoru volt, csak hat megszoktam a huvosebb idojarast, igy az otthoni melegben igencsak izzadtam a dupla nadrag+dupla pulover kombinacioban.
Amugy kis rovidket, DOrog-Piliscsabat csinaltam, 3 ora alatt. Klastrompusztan jo femes belyegzo van.
Na udv.
Hévízen jártam tegnap.
Megálltam az egregyi templom mellett és visszanéztem a völgybe, Zalaszántó irányába. Hát mit látok? A Sztúpát. Gyönyörű tiszta idő, emlékek, apró örömök, elhatározás, hogy ma megírom. Azért az öreg templom sem kutya !!!
Apropó Hévíz.
Hévíz után, ahogy átkelünk az országúton, van egy nyílegyenes szakasz. Az atlaszban írtak alapján mindenre el voltam szánva, de csoda történt. Kitisztították az ösvényt, az út két szélén gallyak és ágak sokasága emlékeztet csak az atlaszban leírt állapotokra.
Még a Keszthely előtti szemétnek sincs nyoma (néhány papír és műanyag fecni van a bokrokon, de a leírt állapothoz képest már-már üdítő).
Az illetékesek lehet, hogy olvasták az atlaszt?
Máshol is találkoztam már a leírtakhoz képesti pozítív irányú változással.
Lassú víz, partot mos.
Január végén jártam arra (Bakonykúti), egy szombati napon. Kolmoly hó és jég volt még. A falu kihalt, kocsma zárva, a falu két vállalkozója síelt. Összefutottam az expolgármesterrel, nem is tudott arról, hogy OKT pecsételőhely lett a faluban. Egy busz jött, vettem 15 Ft-ért egy jegyet (ez volt a legolcsóbb), ezen rajta volt a dátum és Bakonykúti neve. Remélem, elfogadják.
Visszatérve a témához, kértem a szimpatikus idősebb urat, hogy tolmácsolja javaslatomat, miszerint a buszmegállóban lévő szép kis házikóra szereljenek külső pecsétet, mert nagyon kicsi a falu és talán a Polgármesteri Hivatallal szembeni helyen elég nagy a biztonság is. Bátorkodtam javasolni, hisz az atlaszban az olvastam, hogy a község vezetése örül az útvonal módosításnak.
Lehet, hogy nem ennek következménye a megvalósulás, de nekem ez jutott eszembe.
Szerintem valami el lett mérve azon a bizonyos 11. napon.
A kéktúra füzet alapján a napi táv 50.0km (nem 60.0). Így 30 km-t futottunk együtt, nem ötvenet. Gyanús is lett volna a du. 2 órás beérkezés, a várnézések, pihenők után.
Persze ez nem csökkent semmiféle érdemet, mert az egész ettől még ugyanúgy 1100km. :)
Lehet. De várható volt, hogy nevemen neveznek. Ha zavarna, akkor szóltam volna előre, hogy ne említsék az IRL nevemet.
Nekem megtiszteltetés, ahogy a közös fényképek is.
Matyin gyanúsan tiszta cipő volt, kiderült, hogy kedd-szerda környékén kezdte el a második párat koptatni (Saucony ofkoz :).
Az első hét végén kétségbeesett telefon Pestre, valahonnan Észak-Magyarországról: "Gyerekek, az összes zoknim szétmegy lassan a csúszkálás miatt, hozzatok még..."
A kéktúra futás 12. napja egy húzós szakasszal indult. Nem a szint volt vészes, inkább az, ahogy Matyinak be kellett melegítenie a lábait. Csókakőnél kisebb sziklamászás volt műsoron, melyet Bodajk után kerítésmászás koronázott meg. A Gaja-patak szurdoka csodálatos volt, az elmúlt napok esős időjárásának köszönhetően sok víz volt a mederben.
Az új útvonalat szépnek találta, Bakonykútiban két hét múlva készül el a szabadtéri pecsételő. Ugyancsak tetszett a Burok-völgy melletti rész is. Kisgyónban zárva volt a büfé, Csőszpuszta mellett pedig majdnem bélyegzés nélkül futott el. Jásd mellett, az egykori szálláshelyünket jelentő vízimalom üres volt, de rendezett.
Az eső miatt szép volt a Bakonynána melletti Római fürdő is, ám a Nagysztergárig tartó sáros résznek Matyi már nem örült annyira. Zircen volt ugyan a szálláshely, de a távok jobb elosztása miatt még tovább, Borzavárig kellett futni. Ma is kellemes idő volt.
Mikor megkérdeztem Matyit, hogy hogyan viseli immár tizenegyeik napja a futást, csak annyit mondott, hogy fizikailag mindössze kissé fáradt. Egy furcsa jelenséget észrevett azonban az első napok után: nevezetesen azt, hogy folyamatosan aludna, amikor nem kell futni...
Reggel Koldusszállásról indult, a Somlyóvár környéki szakasz nagyon tetszett neki. Jó idő volt mindvégig, a jelzések sem hátráltatták: lehetett haladni. Szárligetre a bányatelep után érkezett, innen Szabó Gáborral (larzen) futottak együtt az utolsó 50 km-en. Jótt tett az egójának a két Vitányvár utáni forrás (Szarvas kút, Mátyás kút)...
Várgesztesen még korábbról ismerte a gondnokot, így a felújítás ellenére is fel tudtak menni a vár tetejébe. Kőhányáspusztán a bélyegzőgumit lopták el, ennyi elég volt a tolvajoknak. Mindszentpusztáig elég fárasztó emelkedő jött, majd a hosszú fenyves völgy aljában becsorogtak Gántra. Este kis kommandónk tett látogatást nála, képek hamarosan.
A Pilisben és a Gerecsében vezető szerdai nap már nem volt túlságosan megerőltető Szarvas Matyi számára. Az idő is jobbra fordult, mi tagadás, ideje is volt. Klastrompusztáig nagyon jó volt futni, a Fekete-hegy oldala pedig szép kilátást kínált. Dorog után következett a Gete, amelynek meredekebb lejtős szakaszain csak óvatosan lehetett haladni az izomgörcsök miatt.
Sorban jöttek a falvak: Tokod, Mogyorósbánya, majd Péliföldszentkereszt, ahol a kolostorból lehetett bélyegzést kérni. Utána búcsú a civilizációtól jópár kilométerre a Gerecse-hegy környékén. Koldusszállásnál ért véget ez a nap, a szállás Tatabányán volt.
Erre a szakaszra összességében nem lehetett rosszat mondani, a táj és az időjárás a szebbik arcát mutatta.
Az a Matrai Sztupa legyen inkabb Cserhati.
Igazibol a ketto kozotti volgyben van.
Az azert erdekes, hogy 2 Sztupa van Magyarorszagon, es mindketto az OKT vonala kozeleben fekszik.( A "Matrai" Sztupa Samsonhaza es Matraverebely kozott van, a kektol kb 15-20 percre.)
A Sztúpa egy buddhista békeszentély Zalaszántó "felett". Csodaszép. Érdemes megnézni.
Zalaszántóra busz Keszthelyről elég sűrűn, de megközelíthető Sümeg felől is. A hegyre fel kell mászni! Megéri. Nem vészes a magasság, de a panoráma !!!
Más megközelítésben az OKT egyik látványossága.
Rengeteg lap van a neten. Google "sztúpa Zalaszántó".
Sajnos, linket beilleszteni nem tudok, de egyet példaként:
http://www.sienet.hu/travel/zalaszanto/latni01.html
A Tátika hegy sem semmi persze, de nem ez volt a kérdés.
"A sztupa Buddha szellemét, ugyanakkor bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együtt-érzését és szeretetét is jelképez. A béke, a boldogság és a megvilágosodás jelképe.
Őszentsége, a l4. dalai láma, Tenzin Gyatso 1993. június 17-én ünnepi keretek között nagy örömmel személyesen avatta fel ezt a sztupát. A Magyarországi Buddhista Béke Sztupa Alapítvány elnökének, Bop Jon koreai buddhista szerzetesnek a kezdeményezésére jött létre ez az emlékmű."
(A sümegi sztupa honlapjáról)
alt="Tar" width="70" height="100">
