Ez egy német nyelvü tanulmány arról, hogy a küönbözö idöpontokban hozzáadott chips mennyire befolyásolja a csersavtartalmat (gyakorlatilag semennyire), a fás jegyeket (a legjobb az erjedés és a biológiai savcsökkenés után hozzáadni az újborhoz), milyen pörkölési fok ajánlott (medium, az ennél jobban pörköltek gyak. füstös, égett, vagy egészen kesernyés aromákat adnak a bornak).
Szóval én nem írnám le a helyedben a chipset, amennyiben nem a tannin növelése volt a cél, viszont mindenképp max. medium pörkölésüt választanék, és azzal próbálnék elöször kis tételben kutyulni.
Szerintem chips és chips között is van különbség. Én múltkor a soromat vártam a boltban és láttam hogy különböző színben, porkolesi fokozatban tudsz valasztani. Nem lehet hogy ezzel volt a baj?
Illetve ugyazzal az anyaggal, a mennyiség és az idő valtoztatásával lehet játszani. Nekem ezt javasolták egyik oldalról. Másik oldalról azt a tanácsot kaptam, nem kell ennyi tudományt belevinni az egészbe.
:-))))))
(Én raktam rozéba is, forráskor. Mert volt ehy kis maradék, nem akartam pakolaszni. Pár nap kellett mire rájöttem miért van olyan érdekes színe.... A hülye gyerek....!!!!)
A hordóim készítőjét személyesen ismerem, tervezek vele egy alapos konzultációt, de mivel ő nem használja csak gyártja a hordókat, a fórum tagjainak tapasztalatait sokkal értékesebbnek tartom.
A chips és tölgykockák használatánál egyébként mindenben követtem a gyártó ajánlásait, de az eredmény várakozáson aluli volt.
Más felhasználók is alapvetően az én tapasztalataimat erősítették meg, pedig a gyártó azzal is büszkélkedett, hogy termékeiket még Mexikóba is exportálják.
Most látom, hogy használtál chipset. Itt is az van mint minden adalékanyagnál. Először kis tételben kell kipróbálni, különböző adagolással, ill. az is számít, mennyi ideig ázik benne.
Pl. a Pannon Kereskedőház Vittnyéden forgalmaz felújított barrique-hordókat, rendelésre, megmondhatod, mennyire pörköljék meg.
Az a baj a barrique-hordókkal (sajnos a legtöbben a barrique-hordóra értik a tölgyfahordót, pedig a barrique csak részhalmaza a tölgyfahordö fogalmának), hogy vékonyak a dongái, hogy hamarabb oxidálódjon a bor, felgyorsítva az érési folyamatokat, szemben a normál fahordóéval. Ráadásul, hogy a felülete nagyobb legyen, még nút is van belemarva, így ha a te hordód üj volt, akkor még egyszert fel tudod üjíttatni, de többször sajnos nem igazán, mert elkopik a fa. A barrique-olás amúgy nem épp környezetvédő borászati technológia a 3-4 évente lecserélt hordókkal.
A bordeaux-i hordökat viszik pl. Skóciába wisky-tárolásra. Amügy, ha fás ízeket akarsz, rakhatsz bele fachipset is, bár ez nem tudom, mennyire legális (nem tudom, hogy a Bortörvény vagy a helyi rendtartásotok megengedi-e).
Tölgyfahordóban bort érlelők tapasztalatai felől érdeklődnék.
A szakirodalom szerint a tölgyfa hordók a kívánt hatást általában 3 évig képesek gyakorolni a borra, de 5 év után már semmikép sem lehet számítani rá.
Ezt az én hordóim is megerősíteni látszanak.
Van egy hordóm amibe kétszer, egy másikba most van negyedszer vörösbor. Ez utóbbiban már valóban nem tapasztalni annyira a tölgyfatannint, mint akár egy évvel ezelőtt.
Konkrétan az érdekelne, hogy a hordó úgynevezett felújítása - szétszedést követően a dongák belsejének és a fenéklapok kikaparása - után legalább részben felfrissül e a hordó?
Jóval több mint 5 éven túli hordónál végeztettem egy kísérletet, de beleszagolva úgy döntöttem nem kockáztatok.
Lehet, hogy fiatalabb hordók esetében megérné?
Már írtam korábban, hogy a tölgyfachipszet és tölgyfakockákat is kipróbáltam, de eredménytelenül ( pl. a pörkölt tölgyfakockák után a bor egyszerűen koromízű lett) .
Úgy lesz. Kupfat-ról olvasgattam. Valamiért óvva intenek a használatától. Kupfat használata után kell még valamivel kezelni, vagy csak a keletkezett üledéket eltávolítani a hordóból? Úgy rémlik egyik szomszéd azzal rakta rendbe a záptojás szagú borát, de nem rémlik, hogy kupfat után még csinált volna valamit.
A Reduless csak akkor használ ha még nem "levegőztetted" meg a bort. Ha megtörtént, az aktívszén segít de abból lepárlás után csak tojás-likőr alapanyag-féle lesz, brandy már nem. De az jobb mint a semmi...
A Kékfrankos erjedése közben volt egy alkalom mikor egy nagyon gyenge H2S szagot éreztem, 3x 10 gr/hl Uvavital segített ezen. Később a Kokoferm-mel beszéltem erről mire Ők azt ajánlották, hogy egy száraz évjárat után ez még bor korában is előfordulhat tehát állandóan ellenőrizzem...
Kipróbáltam, kiszedte a borhibát meg minden mást is. Egy néhai sztk-s alkoholos fertőtlenítő szagú valami lett belőle. A zsírt jól oldja, de érdemi italt nem sikerült csinálni belőle (vagy nekem magasak az igényeim?).
Igen, igen. Mondjuk, nekem egy boromhoz kellett mellé még a granucol ge is, de aztán végül sikerült annyira kivenni a karfiolszagot, hogy keverve egy jobb borral lett íze is (az ilyen kezelt borokat legjobb mindig házasítani, mert nagyon megnyúzzák ezek a szerek). Én anno a biborásznál vettem, de most nem látom náluk, de van kupfat és kupcit szerük:
Mindenképpen profi borásztól heylszíni tanácsot kérni, a kezelés elött próbakezelést végezni, a leírásban foglaltakat hajszálpontosan betartani, attól semmilyen irányban nem eltérni!!!
A speciális, borászati aktív szenet attól függöen, hogy milyen borhibára használod, bele kell keverni a bprba, még aznap többször felkeverni, majd egy-két nap után levenni a zaccról (minél tovább tartod rajta, annál inkább el/kivesz a borból). Lehet direktben is borászati szürövel szürni, de akkor elég hamar eltömödhet a szürö, inkább az a célravezetö, ha leszeded a zacról, majd kb két hét múlva szüröd.
Kérdéses még, hogy milyen ízhiba az, ami megmarad lepárlás után? ha ecetes/tejsavas, akkor derítheted7szürheted/adalékolhatod,az ugyanúgy ecetes/tejsavas marad. Pl. a kénhidrogén-változatokat elméletileg kezelheted borászati aktív szénnel, de jó bor már nem lesz belöle. Ha valami enyhébb ízhibája van, akkor https://www.gazdabolt.hu/boraszati-segedanyagok/3481-harmovin-cf-borharmonizalo-500g.html vagy valami hasonló cucc kellene neked, mindenesetre mielött elkezdesz kutyulni, mindenképp beszélj valami szakképzett borásszal/laborral, hogy egész pontosan mi is a baja a borodnak, hogy a megfelelö kezelést tudja kapni. Bort csakis borászati célra szánt anyagokkal/eszközökkel kezelj!
Saválló vonalat nem ismerem, de türknél vannak kisebbek, nekem is van pár 160 literesem. Illetve bármilyen kicsit elkészítenek kis túlzással. Szóval olcsóbb, elfogadom, ha ez számít.
Adott kb 150 liter bor ami ízhibás. Lefőzetném brandy-nek, de az ízhiba nem tűnt el a próbafőzés során. Aktívszenes szűrést szeretnék alkalmazni. Ami eszembe jutott, hogy a szűrés hatékonysága fokozására egy szivacsos akváriumszűrőt vetnék be, ami kb 100 liter vizet forgat meg óránként. Így a szenezett bort forgatná folyamatosan. Ki mit gondol? Életképes az ötlet? Próbálkozott valaki ilyesmivel?
Jópár éve használok tömlős, türkös tartályokat. Mivel az átmérője kellően nagy (55cm kb), a fedél fújáskor tud annyi torzulni, hogy ne nyomjon fel bort. Egy kóstolónyit így pont ki lehet engedni belőle. ha 1-2 liter kell, akkor leengedm, kiengedem, körbetörlöm, akár még a tömlőt is. És a felfújás után még kiengedek 1dl-t, ahogy kolléga említette is már. Igen, kicsit macerás, de 2-4 hetente ennyi belefér nekem. Tömlők pár jól bírják évente 1-1 tönkremegy esetleg, akkor leereszt, ilyesmi, de ugye akkor is a bor tetején marad. Felnyomni bort max. akkor szokott, ha mozog, mondjuk utóerjedése van, almasav megindul, de erre általában készülök teszek rá kotyogót. A hőmérsékletemelkedés okozhat még felnyomást, de ritkán emelkedik annyit egyszerre, hogy ne tudjak beavatkozni. Fémtartályom teteje merevebb, ott már más a helyzet, hiába van egy kis dudor a kotyogó miatt, többet kell kiengedjek felfújás után. De a parafinost nem szerettem, csináltattam rá türk-ösökkel műanyag, tömlős fedelet.
A kezdetekben én is találkoztam mindazzal amit leírtál, de idővel különböző praktikákkal próbálom kiküszöbölni a problémákat.
Pl. a szivattyú tömlőjébe, mielőtt csatlakoztatnám a szivattyúhoz, levegőt fújok a parafinrétegen történő átdugáskor. A szívó tömlőt egy hosszabb pálcához kötöm és jellel látom el így a szivattyút leállíthatom mielőtt az olajréteget felkapná.
Igazad lehet, hogy közvetlen a parafin alatt lévő bor oxidált, de ezt már az aljaborral együtt a csapon engedem ki és nem teszem a lefejtett borhoz. No de nem untatlak a további részletekkel.
Egyébként többnyire 100 l-es tartályt használok és tömlőset még nem is próbáltam.
200 l-es. Lehet, hogy csak 3 deci, mindenesetre nem spórolok vele, de így se az igazi, összehasonlítva a tömlőssel. A rés az gyártótól és átmérőtől függ, van ahol csak fél centi, van ahol akár több centi is lehet.
Nekem van tömlös (többféle) és paraffinos is, a paraffinosra rámegy egy fél liternyi paraffin, hogy kitöltse a rést, ha leveszem az úszófedelet, akkor ez a paraffin filmet képez a tetején, ha ebbe dugom le a szivattyú tömlöjét, akkor összekeni az egész szivattyút, pláne, ha szürni is akarom, akkor ez így felejtös. Fejtésnél a paraffin alatt közvetlenül található bor sosem olyan, mint a lejjebbi rétegek, kifejezetten oxidált érzete van, plusz lehetetlen leválasztani a paraffinról (mint amikor megpróbálod melegen leszedni a zsírt a kocsonyaléröl: lehetetlen küldetés). Müködik a paraffinos lezárás, de csak kompromisszumokkal, a bor minösége összevetve a tömlössel messze nem ugyanaz, én legfeljebb 100 l-es méretig ajánlanám, efölött mindenképp a tömlöset favorizálnám, a meglévö olajost is fel akarom szerelni tömlös fedéllel, talán Almásfüzitön van egy cég, akik árulnak külön pumpás úszófedelet ilyen méretben.
