"Hajtűkanyaszerűen fordulunk vissza a kis völgyecske másik partján, és egy kicsit majdnem az eddigi menetirányunkkal szemben haladunk. Furcsa módon ezen a fontos ponton nem láthatók jelenleg jelzések!"
Hát ez a pont speciel egyáltalán nem vészes. Az az út, amelyen eddig a pontig haladtunk (enyhe emelekedővel) erőteljesen emelkedve elindul kicsit balra egy egyértelműen jelzetlen ösvényszerű úton. A mi utunk a jobbra kanyarodó jól járt szekérút, mely valóban az elején jelzetlen, de itt már nem lehet eltévedni, más út ui. nincs. Balra felfelé a hegy, jobbra lefelé a völgy, melynek bal oldalán haladva eddig eljutottunk. Látszanak lefestett jelek, nagy ritkán kék jelzés is, de eltévedni nem lehet. Jó 1 km-t kell nagyjából szintben haladni. Ekkor "megjön" a kék és innen már minden OK. Elkezd erőteljesen emelkedni a jelzett földvár irányába, de én vár szerűséget nem láttam. Igaz, hogy nem is volt időm, mert eltévelyegtem előtte és a tetőtől futni kellett, hogy elérjem a buszt.
A lényeg tehát az, hogy ez a pont nem veszélyes, hisz nics susnya, szép, tiszta az erdő és jól kivehető a völgy is és a domb is. Az igazi szívás előtte van, de erről már írtam.
Van még egy pici szivató lefelé is. Itt az a fő szabály, hogy ha 2-300 méter után sincs jelzés, akkor vissza kell fordulni és a másik úttal kell próbálkozni. Én két olyan elágazásra emlékszem, melyen öszönszerűen kell kiválasztani az utat. (Nekem sikerült, de ez nem jelent semmit.) Hangsúlyozom, folyamatos és tiszta a jelzés, a hiányok a fontos pontoknál vannak.
Nekem furcsa volt közvetlenül a Hollókő vára előtti "befelé mutató" jelzés. Én balra indultam, utóbb kiderült, hogy előbb jobbra kellett volna egy kicsit, aztán balra. Itt is a fő szabály az irányadó.
A problémákat szerintem az okozza, hogy ez az út régen "helyi" út volt (P-) a kék nem erre vezetett. Időközben a szekérút alsó szakasza (a már előzőekben "körüljárt" völgyfőt megelőző szakaszra gondolok) elgazosodott, az erédészek ui. a vülgy másik oldalán közlekednek. (Első bejárásom alkalmával volt szerencsém arra tévelyegni, innen tudom. Szép a völgy onnan is, kár, hogy a víz nem a völgyben van, hanem az úton.)
Lehet, hogy a Hollókő-Nógrádsipek szakaszt jobb Hollókő felől nyomni. Onnan mi nem tévedtünk el.
A Remete-hegyre fel lehet jutni a kék háromszögön az OKT-sárga sáv kereszteződésből A Bézmára szintén visz egy ilyen jelzés az országút kozárdi elágazójából.
Nagyon izgalmas, amit a Nógrádsipek utáni részről írtatok. Már alig várom, hogy bejárhassam ezt a részt is. Elolvastam az atlasz leírását, és ez is csak megerősítette, hogy komly nehézségek adódhatnak. A Dobogó-tetőig tartó részen pl. 5 alkalommal irányít BALRA vezető ösvényre a leírás - á lá asciimo. Van egy ilyen rész is a szövegben:
"Hajtűkanyaszerűen fordulunk vissza a kis völgyecske másik partján, és egy kicsit majdnem az eddigi menetirányunkkal szemben haladunk. Furcsa módon ezen a fontos ponton nem láthatók jelenleg jelzések!" - biztató...
Viszont feltűnt egy-két dolog:
Míg a Dobogó-tető előtti földvárat említi a leírás, addig a balra lévő Pusztavárhegyen lévő várromról semmit sem ír. Nem próbáltátok esetleg megkeresni?
A Malom-völgytől jobbra, kb. 1 km-re mutatja az atlasz a Dobos-kút nevű védett helyet. Tudtok róla valamit? Ahogy nézem, nem lehet egyszerű fellelni...
A Cserhát 500-as csúcsai nevű túramozgalom kiírása említ egy Remete-hegy nevű csúcsot (info a régi MTSZ-es honlapról), ami helyileg a Dobogó-tető közelében van, viszont sem az atlasz sem a térkép nem jelöli. Hol lehet vajon? Az atlasz szintvonalai alapján a Dobogó-tetőt követő elágazás (S sáv Kutasó felé) után van egy 500 m magasságot jelző vonal, lehet, hogy ez az?
És még egy: A Bableves-csárdától fel lehet menni a Bézmára? Jelzés a térképen nincs.
Előre is köszönet minden használható infóért, mint ahogy az eddigi észrevételekért is!
Mi az atlasszal eddig csak a Nógrád - Szandaváralja részen mentünk, ott néhányszor kifejezetten hasznos volt a szöveges része, sajnos ez viszont az idő múlásával egyre kevésbé biztos segítség.
Amit negatívumnak érzek a térképhez képest az az, hogy -amint Te is jelzed- erősen a kékre koncentrál, a távolabbi területek "kimaradnak". Másrészt viszont nem is a térség atlaszának készült, hanem célzatosan a OKT útvonalát mutatja be, ezért vittem egy Cserhát térképet is, ezzel ezt a problémát a lehetőségekhez képest orvosoltam. Ami viszont komolyabb fejtörést okozott, hogy a 35. és az 50. oldal között nyilvánvaló az eltérés a léptékben és a részletességben is. Mintha két teljesen különböző térkép egymás mellé illesztésével készült volna. A jelzés követését ez ugyan nem befolyásolta, de a megtett táv térképen való pontos mérését lehetetlenné teszi. (a Szendehely - Katalinpuszta közti területre gondolok a két térképszelvény közti "átfedésen") Máshol ilyen durva hibát nem vettem észre, de mivel nem is néztem át még az egészet tüzetesen, így lehet, hogy nem itt az egyetlen ilyen bibi.
Mi is beszéltünk VadMalaccal arról, hogy csak le lehet valohol vezetni az aszfaltról a jelzést ezen a szakaszon, majd otthon megnézem a térképen, hogy mit javasoltál.
Egyébként nem tudom, mit gondoltok az atlasz Cserhát-béli térképszelvényeiről, de szerintem:
-részletesebb annál, mint ha egyszerűen felnagyították volna az 1:40000-st,
-de sokkal kevésbé megbízható - főleg a K-től 500 m-rel távolabb - , mint egy normális 1:40000-es turistatérkép. (ld. a Cserhátsurány és Szandaváralja közti szakaszt, melyről tapasztalataim majd későb írom be.)
Megnéztem az atlaszban, mi a Gyurinka-forrást kerestük, de "beértük" volna azzal is, ha a Mária-forrásba botlunk. Érdekes, hogy a térképen nincs rajta, pláne, hogy ha bögre is van, az azt feltételezi, hogy nagyobbrészt van vize is.
A jelzést az atlaszban úgy említik, hogy "A szinten haladó úton, a köveken föl-föl tűnnek a kék jelek, nyilak", csak arról nem szólnak, hogy sasszem vagy nagy mázli kell ahhoz, hogy valaki fölfedezze őket, és szerintem a "föl-föl tűnnek", is erős túlzás, inkább a "nagy ritkán egyet-egyet észrevehetünk" lenne helyénvaló. Mint említettem mi teljesen véletlenül láttunk meg egyet, ez alapján még a többes szám jogossága is kétséges. Ezzel együtt továbbra is úgy érzem, hogy Te jártál jobban azzal, hogy végül nekivágtál toronyiránt.
Bar nem lettem megszolitva, de azert beleszolok, mert en is szeretem a Cserhatot.
Szerintem a "tankolas" Alsotoldon megoldhato. Azert felesleges lenne levezetni a jelzest Cserhatszentivanra, hogy ott tankolj, mert a CSerhatszentivan-Nagybarkany es az Alsotold-Nagybarkany utvonalak hossza kozott kb. 1 km kulonbseg van.
Az aszfalt szerintem se jo, de latnivalo van, az a panorama-kanyar Alsotold utan. Latni a Bezmat, Cs.Szt.Ivant, a Dobogo-tetot, tiszta idoben a Szanda-varat.
Ha aszfaltot akarnank sporolni, egyszerubb lenne mar Felsotoldtol levinni a mezore az utat, amely parhuzamosan haladhatna a betonuttal, CsSztIvanig.
Amugy a Cs.SztIvan-rol indulo K+-ben is van beton, de a kesobbiekben egy szep volgyben visz az ut.
na udv, asciimo
Most hetvegen megint megprobalkozok elmenni kirandulni, de a csalad ugye....
Cserhát-barát túratársam!
Mi a véleményed az alábbiakról?
Alsótold és a Bableves csárda "között" a völgyben, (jobbra lent) van egy takaros kis falu, ha jól emlékszem, Cserhátszentiván. Ide kéne levezetni a K- jelzést és innen a jelenleg K+ jelzésen fel lehetne jutni a csárdáig. (Régen, amikor még üzemelt a turistaház, akkor az megtörte a monotóniát, de azt tapasztaltam, hogy ez az idő véglegesen elmúlt.) Kicsit hosszabb, de jó 3 km országutat meg lehetne takarítani. A többlet látnivaló megérné a többlet utat. Úgy tudom, a falut barátságos népek lakják (egy családot ismerek is), turistaút vezet fel a Dobogó tetőre.
Én Hollókőről mentem Mátraverebélyre (atlasz iránya) és emlékeim szerint a Felsőtoldot követő 6 km aszfalt volt a legborzasztóbb. Arról nem beszélve, hogy a csárda árai nem a bakancsos turisták pénztárcájához igazodnak. Márpedig Nagybárkányig 15 km van, szükségképpen kell "tankolni".
Ez csak egyike ötleteimnek, de most eszembe jutott és megfogalmaztam.
Várom észrevételed.
Ha már ennyien irtatok a Cserhátról,kicsit én is beszállnék. Húsvét hétfőn a tavaly nyári Katalinpuszta-Felsőpetény, Felsőpetény-Becske, Mátravarebély-Hollókő szakaszok után sikerült teljesiteni a cserháti kéktúra szakaszt a hátralévő Hollókő-Becske résszel.
Tehát április elsején reggel 8.46-kor értünk Pásztóra, ahonnan az előzetes tájékozódásnak megfelelően 9.59-kor megy a munkaszüneti napokon közlekedő 4 busz közől az első Hollókőre, ráadásul Bp-ről jön, igy mivel volt időnk, VadMalac túratárssal (ld. tt. topic) megkerestük az előző megállót és igy legalább kellemes állóhelyönk volt Hollókőig. (A falu előtt kb. 2 km-rel megállt a kocsisor, annyian szerettek volna eljutni a zsákfaluba, de a Nógrád Volán jól képzett sofőrje egyszerűen átlépett a záróvonalon, s felszáguldott velünk az aut. vt-ig)
Itt komoly nehézségekbe ütközött a kéktúraszakaszon való elindulás, ugyanis az utca elején belépőt szedtek... VadMalac egy lendületes lépéssel egyszerűen kikerülte őket, majd próbáltunk bélyegzőt kérni a Szabó kocsmában, ahol úgy néztek ránk, mint a marslakókra. (Novemberben ugyanitt bélyegeztünk.) Elhagyva a falut, mintegy varázsütésre eltűnt a tömeg, és csodálatos, verőfényes időben vághattunk neki az imádott Cserhát utolsó szakaszának.
(folyt. köv., majd ha itt lesz nálam az atlasz, mert nem akarok hülyeségeket irni)
asciimo!
Láttad már felazso új html lapját a bélyegzőkről?
Ebben egy kicsit már benne vannak az általam "felfedezett" helyek is.
felazso be van havazva, de természetesen beszámolok Neki is, kösz a figyelemfelhívást.
Kétségtelen tény, hogy az OKT bejárás egyik nagy élménye a pecsételőhelyek (na és a pecsétek)megtalálása, de ezzel kapcsolatban lenne egy észrevételem.
Jómagam lelkesen "könyvelek" minden tapasztalatot és próbálkoztam az MTSZ-el is felvenni a kapcsolatot, de ez utóbbi kilátástalannak tűnik. A Fejér megyei MTSZ titkár volt eddig a legrugalmasabb és legnaprakészebb (Bakonykúti és Bodajk), de Budapesten süket fülekre találtak leveleim és telefonjaim.
Bejelentettem, hogy Kőhányáspusztán nincs pecsét, mire azt a választ kaptam, hogy az a sporttárs, aki ezzel foglalkozik, csak egy hét múlva lesz, de átadják az üzenetet. Feltételezem, hogy egy idősebb úriemberről van szó, aki egészen biztosan mindent naprakészen tud, de számára nem fontos, hogy élő kapcsolata legyen azokkal, akik járják a terepet. Szép példa erre a Hoszúpereszteg kapcsán leírt eset. Valaki kiszállította az új bélyegzőt, a TAR büfében tudtak is róla, ebből feltételezem, hogy valaki nyilván is tartja, hogy hova és mikor helyezett el bélyegzőt. Sajnos kevesen olvassák a topic-ot, de remélem, hogy számuk növekedni fog.
Erről jut eszembe, hogy Péliföldszentkereszten sincs, be kell jutni a templom háta mögött az eklézsiára(?) és ha van ott valaki, akkor kaphatunk egy szép egyházi bélyegzőt.
Summa-summárum lassan lezárom ezt a fejezetet, mert már csak 75 m van hátra (kb. 10 pecsételő hely "felfedezése") és akkor egyeztetek felazso-val. Az új lapon szerintem jobban követhetők a pecséttel kapcsolatos információk (hely, típus, minőség) és az "ellenőrzés" hitelességét tanúsító "záradék" (ki és mikor ellenőrizte).
Talán egyszer még azt is megérjük, hogy az MTSZ partnerként kezeli azokat, akik másokat segítendő veszik a fáradtságot és közzéteszik az információkat. Nem hiszem, hogy attól kéne félni, hogy még többen élnek vissza és gyűjtik be a pecsétlenyomatokat tényleges teljesítés nélkül.
"Ősagárd-Felsőpetény között is hatalmasat szívtam."
Mi is.
Sőt, én már Ősagárd előtt is a bekerített részen!
Akkor sem volt még atlasz, ezért péntek du. Ősagárdról indultam felfedező útra. Visszafelé egész jó volt. A Naszály nyergétől lefelé mentem egy kis faluba (Kosd) a piroson. Ez egy nagyon szép út és a falu is takaros, a környezetével együtt. Busz sűrűn van Vácra.
Érdekes, hogy Felsőpetényből könnyebb Ősagárdig eljutni, de visszafelé két szívás is van.
Ősagárd után a völgyben felfelé, ha többen mennek csatárláncban, akkor nehezebb eltévedni, jelzések ugyanis vannak, de ösvány az nincs.
A nagy tisztás után viszont mi sem találtuk a jelzést, ezért mentünk toronyiránt lefelé.
Így utólag már nekem is tetszik a Cserhát, de ennyit egyetlen szakaszon sem szívtam, mint ott. Még a teljesen ismeretlen és messzi Cserehát is jobb volt! Pedig az atlasz olyat írt a Bódvarákót követő szakaszról, hogy már azt mérlegeltem, hogy iránytűt viszek! De vaklármának bizonyult, az út tiszta volt. Összefutottam Irotán az erdésszel, aki elmesélte, hogy tényleg elhanyagolt volt a szakasz, de ők szeretik a turistákat, ezért kitisztították. Lelke rajta. Szerintem az ISM közbelépett és adott egy kis pénzt, meg "bíztatást".
A Nógrádsipek utáni szakasz is úgy sikerült egyébként, hogy hosszú tévelygés után megtaláltam a jelet a hegy teteje körül és elindultam vissza. Ekkor konstatáltam, hogy Nógrádsipek felől az út jobbra megy, de a kék balra, jelzés viszont csak jó 20 méter után van a sűrűben!
Sár, susnya és minden hasonló "jó" viszont végig.
Ja, és a Nógrádsipek előtti eltévelygés!
35 fok volt és mentem lefelé a hegyről. Csak nem akart jönni balról a térkép szerinti jelzés, pedig már nagyon hosszúnak tűnt a lefelé!
Ekkor kiértem egy tisztásra, szemben egy magasles (akkor nem volt felszántva a rét) és megcéloztam. Találtam is egy ösvényt az erdőben, de jelet azt nem. Mentem lefelé és megtaláltam a falut.
Most már tudom, hogy a rét elérésekor 90 fokban balra kell fordulni és csak jó 500 méter után jobbra. Ekkor jön egy kezdetben szép erdei ösvény, melyből ki kell menekülni és az erdő szélén lehet folytatni. Ezt követi a "kellemes", agyagos lejtő. Itt jár a csorda.
A Nógrádsipek utáni szakaszról tömören csak annyit tanácsolhatok, hogy ha 300 méter után sincs jelzés, akkor érdemes visszafordulni és utat váltani, mert ennél hosszabb jelzetlen szakasz nincs!
"Viszont a kék jelzés valóban a vár alatt vezet egy szekérúton, úgy, hogy a vár balkéz felől látszik és ez az út marad a várhoz legközelebb." - kukucs33
Hát, én pont erre mentem (az atlaszt követve), de jelzést egyet sem láttam, viszont visszajutottam arra a kis tisztásra, ahol felfelé menet 90 fokban jobbra fordulva kell menni fel a csúcsra. Itt ezzel pont szemben tértem le egy erősen lefelé haladó ösvényre, de ez hamar megszűnt, utána csak érzésből mentem a falu felé, így találtam rá a forrásra is. Jelzés sehol nem volt. A faluban a mesélős tag egyébként azt mondta, hogy a forrásnál most álló kereszt anno a várhegyen volt fent, de később lekerült ide. Ja, és a neve Mária-forrás, ez még a térképen sincs rajta!
Güsziológus!
Jó, hogy leírtad a tapasztalataidat. A gerincút keresés során először én is az erdőszélen próbálkoztam. Ide a sarokra egyetlen nyíl elég volna, amely a helyes irányba mutat, hogy megoldja a problémát. De az egész nap egyetlen új jelet sem láttam, csak mindenféle stílusú és árnyalatú régieket. Úgy látom, ráférne az atlaszra és a Cserhát térképre is a javítás. Ahogy láttam, az atlasz csak lemásolta a régi térképet, nem módosított rajta semmit. Ez elég sajnálatos persze, tekintve, hogy a kiadás előtt bejárták a terepet. Ettől eltekintve viszont, ha nagyvonalúan kezeljük a dolgot, így a Cserhát csak még érdekesebb terep a túrázóknak. Kevesen járják, ezért az utak sincsenek kijárva - vagy mindenki másfelé megy a kritikus szakaszokon. Erősödik a túrázás felfedező jellege, legalább több tapasztalatot szerez az ember, még ha savanyú is a szőlő néha. Nekem egyáltalán nem ment el a kedvem a Cserháttól, annak ellenére sem, hogy korábban Ősagárd-felsőpetény között is hatalmasat szívtam, ráadásul akkor júliusban jártam arra és majd elolvadtam a melegben. Hollókőről pedig 2x próbáltam eljutni a Dobogó-tetőre, de a Cserhát mindkétszer győzött.
Nógrádsipek előtt egyébként rengeteg szarvast láttam az erdőben, egy csapat szinte az ösvényen feküdt, csak akkor rohantak el, mikor egész közel értem. Ezen a részen az atlasz annyiban jött be, hogy a balról jövő piros sáv jelzést tényleg nem láttam. Viszont amit a kék követhetőségéről írtak, az én nem tapasztaltam, simán megtaláltam az utat végig.
"En tavaly oktoberben fent voltam a Szandavaron, es ahogy fent ultem es nezelodtem, elolvastam az atlasz leirasat." - asciimo
Pont így csináltam én is, de mire leértem, lent már nem tűnt olyan egyértelműnek. Azért szerencse, hogy a falu iránya adott, azt azért nehéz eltéveszteni. Persze volt már sok példa ilyenre is, de itt talán mégis könnyebb a helyzet. Szandaváron fent az volt a legjobb egyébként, hogy a környék tálcán kínálja magát: elővettem a térképet, és szépen sorban könnyen be lehetett azonosítani mindent.
Kösz a biztatást a Nógrádsipek utáni szakaszra. :-) Emlékeim szerint itt az atlasz is riogatja az embert rendesen pl. azzal, hogy pont a kritikus szakaszokon nincsnek jelzések, stb. Ebben a hónapban már valszeg nem jön össze, mert ápr. 20-án Lemaradásra megyek, utána máj. 1. Kohász-túra, ami után kell egy kis idő amíg helyre jövök... De május második felében ezzel a résszel fogom folytatni a kéktúrázást.
Hat, Zete, nem olvastad el az atlaszt?
En tavaly oktoberben fent voltam a Szandavaron, es ahogy fent ultem es nezelodtem, elolvastam az atlasz leirasat. Ott par sort kihagytam, (az erdos reszt ugyse lehet kovetni fentrol, viszont ahogy leirta a mezot, ahol az ut nekimegy a magaslesnek az istenien megfigyelheto volt fentrol, meg a maganyos cseresznyefa is. Egy pillanatig sem bizonytalankodtam ott. A Cserhatsurany elotti elagazas Atlsz nelkul igen nehez, de nekem az atlasz leirasa kituno volt egybol ratalaltam a kekre. Egyebkent nem vesztettel sokat, a kek is hamar ugyanabban a susnyasban kotott ki, ahova Te is kevertel...
Nogradsipek utan en is hatalmasakat kavartam egy haverommal, vegul Kutason(!) kotottunk ki, mondvan "lattunk egy jobbra leagazo osvenyt, biztos ott ment el jobbra a kek". Persze a kek Nogradsipek utan igen hamar BALRA ter le!! Aztan bent az erdoben is nagyon figyelj es ajanlom, hogy gyanus keresztezodeseknel mindig a BAL utat vizsgald meg eloszor.
Most szombaton lehet hogy Bakonykuti, de lehet hogy Vertes50 lesz nekem!
udv, asciimo
GUSZi, ird meg a belyegzovaltozasokat Felazsonak is!!
Zete!
"Örülök", hogy nem csak én vagyok balszerencsés.
Nekem másodszorra sikerült megtalálnom Szandaváralja után a gerincen vezető szekérutat.
Először elmentem a széles úton az erdősarok irányába (jelzést persze nem találtam), majd mikor "rátaláltam" a műútra, betájoltam magam a térképen és átvágtam egy szekérúton. Onnan a jelzett úton folytattam.
Első alkalommal még nem volt atlasz és a vidék is ismeretlen volt, de a második próbálkozás után már csak azt a hibát említeném, hogy a szántó szélén nincsenek jelzések.
Emlékeim szerint én összesen egy jelet véltem felfedezni, de lehet, hogy az is csak látomás volt. A gerincen az út mindenesetre kiszélesedik és több mint két km hosszon jól jelzett. Az igazi probléma ezután jön. Rossz ui. az atlasz térképe. A kék a mező sarka után kb 50 méterrel egy széles földúton elindul lefelé (a térképen jelzetlen szekérúton), majd 100 méter után jobbra be kell menni a sűrűbe, onnantól a kék már jó. (A térképen ezzel ellentétben előbb kéne elkanyarodni, de út nincs.) Az erdőben a magaslesig van jelzés (egészen jó minőségű és sűrű), de onnan csak a térkép alapján lehet tájékozódni és rátalálni a nádas szélén egy szekérnyomra. Egy rövid szakaszon méteres a gaz. Jelzés "természetesen" csak az országútnál van. Onnan viszont egészen Cserhátsurányig OK.
A faluban, a kocsmával szemben van egy cukrászda. Én ott pecsételtem. Tiszta és barátságos hely.
Mázlid van, hogy Nógrádsipek előtt száraz volt az út, mert azon az agyagon eső után nem egyszerű leereszkedni!!!
Nem akarlak elkeseríteni, de Nógrádsipek után még rosszabb lesz! Erősen rá kell érezni az útra, mert a jelzések ritkák és az út szinte járhatatlanul sűrű. Rengeteg a buktató. Én ezt a szakaszt is kétszer tettem meg, egyszer a Mátrába menet bemelegítésként (felfedező túrán), másodszor élesben. Első alkalommal óriásit kavartam és jókat csúszkáltam a sárban. Esős időt követően nem ajánlom ezt a szakaszt!
És ha túljutsz Hollókőn, akkor megint lesz egy jó km jelzetlen völgytalpi út, majd egy iszonyúan sáros völgy. Utána viszont vége Cserhát iszonyatainak és a Tepke valóságos felüdülés lesz. Felújították a kilátót, látszik a Nyugat-Mátra (Muzsla, Ágasvár, stb.) és a teljes Zagyva völgy.
Jó túrázást!
A Szandavár alatti forráshoz csak gratulálni tudok, mi tavaly augusztusban elég sokáig kerestük, de nem akadtunk rá, pedig oda terveztük az esti pihenőt. Viszont a kék jelzés valóban a vár alatt vezet egy szekérúton, úgy, hogy a vár balkéz felől látszik és ez az út marad a várhoz legközelebb. A jelzés a kövekre volt fölfestve (de eléggé esetlegesen, és kopottan), lenn az út közepén, úgy emlékszem mi is csak véletlenül vettük észre. Egy idő, és egy csomó vonzó irányú letérő út után van egy határozott jobbos letérés, onnantól már fákon is van egy-egy jelzés és immár hátat fordítva a várnak, amit majdnem megkerültél, kb 1 km után balról elhagyod a térképen jelzett ("természetesen" kiszáradt)gémeskutat. Az első szakaszon nagy szerepe volt az atlasznak és az iránytűnek is, de még így sem voltam biztos a dolgomban amíg a jobbos fordulónál végre pontosan meg tudtam határozni hol is vagyunk.
Szandaváraljáról vegyesek az emlékeim, mert -fentemlített forráselkerülés miatt- szerettük volna igénybe venni a falu vendégházát, akár az udvaron sátorozva is, csak tisztálkodni lehessen, de azt éppen akkor tatarozták és elég negatívan álltak a "pecsételőhely" vendégei a dologhoz egyébként is. A vörösboros kóla és a sör viszont nagyon jól esett, a falu is nagyon szép, de, mivel már amúgy is a tervezett túra vége felé jártunk és kezdett határozottan ránkesteledni, mi inkább hazajöttünk az utolsó busszal ami arra járt.
A Becske-Hollókő távot néztem ki magamnak a hétvégére, egy napra, BP-ről indulva és oda visszaérkezve.
Becskére aszódi átszállással utaztam (indulás a Keletiből a 7-05-ös vonattal), és először még csodálkoztam, mennyien is vannak a kis vonaton, és mindenki túráról beszélget, aztán Püspökhatvannál egyszer csak kiürült a szerelvény (Hoppá, ugye Ecskend ttúra). A Becske-alsó megállóhelynél csak egy kicsi esőbeálló és egy felirat volt, egyből indultam is be a faluba. A buszfordulónál van baloldalt a Vadász-büfé, ahol a bélyegző van, szerencsére nyitva volt. A bélyegzés (új gumibélyegző van) után azonnal húztam is kifelé, a bent látottak nem voltak nagyon bizalomgerjesztőek... Szandavárig nagyon jól jelzett (tényleg) az út, kb. 1 óra alatt jutottam fel a várhoz. Erre a távra több mint 500 m szintet ír az igazolófüzet, ezt egy kicsit kevesebbnek véltem, szerintem max. 400 lehet. A várhegyen szuper a körpanoráma, ideális nézelődőhely, még huvös időben is megéri fent eltölteni hosszabb időt. A tiszta időnek nagyon örültem, legalább nem hiába cipeltem fel a fényképezőgépemet is. A várrom ugyan már alig nevezhető annak, mivel egy meredek kicsi falszakasz és néhány fákkal benőtt rész kivételével más nincs. Azért jó helyre építkeztek anno, az biztos, hogy innen rendesen szemmel lehetett tartani a környéket. A várromra azért ráférne egy alapos kitakarítás. Na, nem annyira a szemét miatt (mindössze egy kekszes zacskó virított a köveken), hanem azért, mert a fák és bokrok kezdik szépen benoni az egészet, még néhány év, és ha így folytatódik, eltunik az egész. A hosszú nézelodés végül oda vezetett, hogy jókora idohátrányba kerültem a tervezetthez képest, a Hollókoig való eljutás már kétségessé kezdett válni. Innen lefele, Szandaváralja irányába indulva kezdodtek a gondok. A térkép szerint is kacifántos az útvonal, de a valoságban… Lejutottam a vár alá-elé, itt hirtelen háromfelé futó földút, jelzés sehol. Mivel a térkép szerint itt kissé felfelé kell menni, elindultam a vár oldala mentén, de jelzés továbbra sem volt. Végül meguntam és toronyiránt elkezdtem menni Szandaváralja irányába. Útközben találtam egy forrást, mellette fakereszt és szentkép, a víz egy fatörzs tövénél csöpögött le egy kis mederbe, a forrás fejénél egy bögre is volt mellékelve. Az egész egyébként egy kicsi, de hosszan húzódó horhos végénél van és a térkép is mutatja. Innen már csak egy szántóföldsávon kellett átkelni és már lent is voltam a falu egyik utcáján. Mindenhol szép régi de felújított, jó karban lévo házak, kellemes látvány volt. A bélyegzőig még kellett egy kicsit menni, amikor a turistaút felfelé elknyarodik a muúttól, akkor már mindjárt oda lehet érni, a ház előtt "Pepsi Drinkbar" felirat, ott kell lemenni az alagsorban kialakított sörözőbe. Itt mindjárt megszólított egy helyi arc, aki olyannyira elkezdte mesélni a környék dolgait, hogy 3/4 órás maradás és közös sörözés lett a vége. Kiderült, ez a fickó a helyi mindentudó ember, aki a környék minden zegét-zugát ismeri. Mikor viszont elkezdte mesélni a mondákat is a várakról, meg a titkos alagutakról, akkor már csak lestem. Kapásból elmondta 5-6 helynév eredetét, meghogy hol mi állt anno, stb. Stílusára leginkább az volt a jellemző, hogy a sztorijait így fejezte be: "Marha érdekes dolgok ezek b…..g!". Végül felajánlotta, hogy autóval elvisz ahová csak akarom - na, ezt inkább kihagytam, főleg azután a szeszmennyiség után, ami benne volt… Azért érdekes volt hallgatni, ha erre jártok hétvégén szerintem könnyen összeakadhattok vele, merthogy a faluban ez az egyetlen kocsma…
Végül kissé bágyadtan indultam tovább, és a falu után mindjárt meg is volt a következő bukfenc. A dűlőút kikanyarodik egy erdőszélre, ahol jelzés nincs. Lehet előre menni egy bokros rész mellett, de nem ez a jó út. Ugyancsak errol az útról kissé balra leágazik egy jól látható csapás, de ez sem a jó irány. Élesen balra kell fordulni, lejtősen menni a domboldalakon lefelé, balra feltűnik a Csukori-erdőt rejtő kiemelkedés, annak a gerincén kell majd folytatni. Az Atlasz most nincs nálam, de itt elég homályosan fogalmazott, mindenesetre én nem úgy írnám le itt az utat. Aztán ahogy áthaladtam ezen a részen, jó sokára kiértem egy újabb szántó szélére. Itt semmi jelzés, több dűlőút, elindultam az egyiken, amely a térképen jelzett helytől balra ért le a műútra. Mivel ezt ekkor még nem tudtam, elindultam balra, és eljutottam majdnem Cserháthalápig, ahol is rájöttem a tévedésre. Ez egy csöppet feldühített, úgyhogy átgázoltam azon a susnyás részen, amely a másik muúttól elválasztott és szinte beszáguldottam végre Cserhátsurányba.
Ez a falu egyáltalán nem tetszett. A műemléktemplom ugyan impozánsan trónol jobboldalt egy kisebb dombtetőn, de a házak összevissza elszórva, gondozatlan belső területek, stb. Az út másik oldalán lévő kastély is elég lepattant, pedig valamikor jól nézhetett ki. Egy kis térnél két kocsma is van, a bélyegző a baloldali, "Nosztalgia" vendéglőben van. Itt már láttam, hogy Hollókőig nem fogok időben eljutni. Elolvastam az Atlasz előrejelzését a következő szakaszra, és erre a részre írta a legtöbb problémát, a legnehezebben tájolható szakaszt. Erre föl Nógrádsipekig semmi gondom nem volt, még csak keresni sem kellett az utat sehol. Pedig még egy hófúvást is kaptam a nyakamba, amikor is a látótávolság hirtelen lecsökkent vagy 20 m-re, kb. 1/2 órán át. Itt az Atlaszban is bemutatott Kemény Huszár büfében van a bélyegző. A képen nagyon meggyőzően mutat az épület, de valójában belül semmiben sem különbözik az eddig látott kocsmáktól: félhomályban üldögélo, fröcsöző, nem túl bizalomgerjeszto arcú helyi tagok, mogorva csapos, meg ilyesmik. Az ilyen helyek előnye viszont a hihetetlen olcsóság: üveg sör max. 170, stb. Rákérdeztem a menetrendre, de azt mondták, csak egy óra múlva van busz Szécsénybe. Azért gyanút fogva kimentem előbb, és jött is a busz frankón. (Ez azért nem semmi: innen egyedül Szécsénybe jár busz, és mégse tudják mikor).
Legközelebb tehát folytatás innen. Kíváncsian várom az újabb cserháti szakaszokat. Általánosan tehát: nagyon kell figyelni végig, a térképben, Atlaszban sem szabad feltétel nélkül megbízni. Nagy szerepet kaphat az a bizonyos "ráérzés" (némely profi túrázók ezt tereprutinnak nevezik). A közlekedési kapcsolatokat is érdemes alaposan feltérképezni és lehetőleg "lazára" venni, különben könnyen itt ragadhat az ember.
Káld - Ötvös
A hét végén sikerült teljesítenem ezt a hiányzó szakaszt. Probléma egy szál sem, a jelzések jók, emelkedő szinte semmi.
Káldon hosszabb szünet után kinyitott a Hubertus vendéglő, de a pecsét még a szemben lévő kocsmában van (Korona).
Hosszúperesztegen az atlaszban leírtaknak megfelelően a TAR büfében van (Káld felől a 8-as út után, a templom előtt, jobb oldalon).
A büfében van meleg étel is.
A templom kerítésén (hátul) van új gumi bélyegző, remélem, hosszabb életű lesz, mint az elődje.
A Szajki-tavak még kihaltak, de a bélyegző a helyén van és jó is. Van néhány telefonszám, ha valakit érdekel közzéteszem (otthon hagytam).
Ötvös állomás teljesen kihalt, de bélyegző van.
Az út Hosszúpereszteg és Ötvös között (20 km) végig erdőben megy. Sok az irtás, de vannak idősebb fák is. Még 2-3 hét és lesz lombkorona is.
A "robur" tényleg ott van, lehet, hogy kéne belőle szállást csinálni. Két-három ember elalhatna a fiatalos szélén álló kaszniban, tűzrakóhely már van.
Ötvös előtt az atlaszban is leírt magaslesről csodálatos a panoráma (180 fok).
Sajnos az idő nem volt a legjobb (a tavaknál aludtunk), reggel havas háztető látványa fogadott. Állítólag nyáron nagy élet van, még strandolni is lehet.
Szombaton a Cserhátban kéktúráztam a Becske - Szandaváralja - Cserhátsurány - Nógrádsipek távot jártam be. Most csak röviden: minden faluban a kocsmákat kell keresni bélyegzőkért, és mindenhol megvannak. A Cserhát viszont még az Atlasszal megtámogatva is nehezen járható: a jelzések nagyon rapszodikusak, az Atlasz leírása pedig egyáltalán nem pontos, illetve nagyon nehezen illeszthető rá a látottakra. Részletes beszámolót majd később írok.
Topictársak
Járt valaki mostanában a Törkmezői th-nál? Úgy hallottam felujutás alatt áll. Ami érdekelne, a Büfé és az étterem működik?
Előre is köszi
Stiggs
Hi!
Lehet, hogy volt már szó róla, nem olvastam vissza, bocsi.
hétfőn kékeztünk és Hollókőn a Szabó kocsmában csak néztek, hogy pecsétet akarunk. Hová lett???
Március utolsó hetében négy napot a Bükkben túráztunk. Az első három nap a „Jubilleumi körtúrát” teljesítettük a következő bontásban:
Bükkszentkereszt-Hollóstető-Répáshuta-Felsőtárkány
Felsőtárkány-Szilvásvárad
Szilvásvárad-Bánkút-Ómassa-Lillafüred-Bükkszentkereszt
Ez egy kb. 60 km-es körtúra, végig jelzésen, ami kb. 2000 m szintemelkedéssel jár. A jelzések jók, tájolót nem kellett használni. Az út rövid szakaszokon a Bükki kékkel egy nyomvonalon halad, ami nem azonos az OKT-vel. Egyébként Bánkúton „találkoztunk” azzal is, sőt a túrajelentére a kéktúra bélyegzőt nyomtam, ami kifogástalan állapotú és a síház gondnokától kell kérni.
Ez a körtúra egyébként nem jelvényszerő, hanem csak egy egyszerű körtúra.
Azon ínyencek kedvéért, akik az országos kék után is vágynak egybefüggő, több napos túrákra, leírom ide amiről tudok:
Dél-dunántúli Kéktúra Dél-dunántúli Piros túra (körtúra) és Pest megyei Piros Kohász Kék és Cserehát Turistája (körtúra) Balatoni Kéktúra Olajos körút (körtúra) Rákóczi emlékút Bükki Kék (körtúra) Jubileumi körtúra
Szoval ido hianyaban annyira jutottam, hogy elmentem Kisgyonra, de nem innen gyalogoltam, hanem utana atmentem Bakonynanara, es ott setalgattunk a Romai furdoig, meg a masik iranyba is.
A Kisgyon-Bodajk halasztva egyelore.
A Kisgyoni pecsetet szerencsesen megtalaltam, ugy van ahogy mondtad, Güszi. A Videoton kulcsoshazban egy nagyobb tarsasag hasznalt sportLadakkal keszulodott bulizni, kint heveresztek a teraszon es a tuzo nap ellen szuszi-szemuveggel vedekeztek, jozansag ellen pedig sorrel. :)
A hazban bent egy szogon log egy nejlonzacsko, benne parna+pecset.
Van egy telefonszám az atlaszban. Ha jól tudom, Südy Árpádné a gondnok, Ő biztosan tudja, mikor vannak a "hivatalos" kulcsosházban. A bélyegző ui. bent van a házban, de ha a ház zárva van, akkor Zete módszere a célravezető.
A gondnok Két túra teljesítő (rajta van Felazso listáján), biztosan készségesen segít.
Az sem mellékes, hogy a hét végén már vélelmezhetően lesz élet és a büfé is működni fog.
A platón kicsit figyelni kell, mert a kanyarodás jelzése nem a legjobb!
A bélyegzők begyűjtéséhez:
Kisgyónnál nem tudom, jelenleg mi a helyzet, de tavaly eltartott egy ideig, amíg a helyszínen rábukkantam. Szóval, a jelzett kulcsosház udvarán volt ugyan egy tábla, hogy ez a bélyegzőhely, de ott nem volt senki. Egy másik háznál láttam kisétálni egy öregurat, attól érdeklődtem, és kiderült, hogy náluk van. Ez a másik épület egyébként működő kulcsosház volt akkor legalább is. Tehát a legjobb, ha addig nézelődsz és kopogtatsz, amíg elő nem kerítesz valakit, nem kell egyhamar feladni :-)
jelzésen, ami kb. 2000 m szintemelkedéssel jár. A jelzések jók, tájolót nem kellett használni. Az út rövid szakaszokon a Bükki kékkel egy nyomvonalon halad, ami nem azonos az OKT-vel. Egyébként Bánkúton „találkoztunk” azzal is, sőt a túrajelentére a kéktúra bélyegzőt nyomtam, ami kifogástalan állapotú és a síház gondnokától kell kérni.
és 
