Valóban 100 hl-t enged a törvény, és egy önszerveződésnél (ami nekem nagyon tetszik), a gazdák határozzák meg a felső határt, ami értelemszerűen ennél sokkal kevesebb lesz idővel. Már kezdetnek is nagyon szép, lesz ez még jobb is. "Jelen hazai viszonyok között ez is valami"
"a 90 ill. 70 hl./ha termésmennyiség nem túl sok?!" A törvény a minőségi kategóriánál 100hl-ert enged...
Jelen hazai viszonyok között ez is valami, a prémiumnál szereplő 40-50 pedig kimondottan visszafogott terhelést jelent a villányi éghajlati és talajviszonyok mellett. A nevet vszinű a nemzetközi piacon való könnyebb értelmezés ihlethette; bár ha a németek el tudtak fogadtatni egy Trockenbeerenauslese-t akkor mi miért nem próbálunk vmit? :)
Biztos lehetett volna a magyar borászati hagyományokból is meríteni és egy régi kifejezést újra használatba hozni. De szőlő bortársunk nálamnál avatottabb ismerője a magyar borászati múltnak, ezért javaslom kérdezzük meg őt.
köszi a meglátásokat. Pontosan azt írod amit én is éreztem.
A Cabernet Sauvignon Knights Valley valóban egy nagyon jó tétel. Kár hogy európában még nem láttam és sajnos csak egy palackot vettem amikor tavaly tavasszal Tampa-ban beugrottam egy likőrsztórba.
Mongyuk az általad javasolt "KLASSZIKUS" is lehetne egy megoldás, egy fokkal jobb. De miért nem lehet kicsit találékonyabban (hadd ne mongyam kreatívabban) megalkotni egy új szót, nem szolgai módon másolni egy-egy külföldi mintát? :))
Bezzeg a terhelést illetően nem másolnak annyira bőszen! Ott megfelel a (jóval kevésbé szigorú) helyi szabvány! :))
Ez a csucspontjan mar joval tuljutott bor nehany evvel ezelott meg hordozta magaban a chardonnayre jellemzo savakat es az ize is markansabbankepviselte a fajta jelleget. A Napa Valley Chardonnay a Beringer legalsobb kategoriajaba tartozik es fenykoraban is csak a kozepmezonybe tartozott az egyebkent jonak minositett 87 pontos Wine Spectator pontozassal. Maga a borpince Napa Valley egyik legregibb es legismertebb pinceje, es kulonosen hires a kivalo Chardonnay Private Reserved Napa Valley ($35)es Cabernet Sauvignon Private Reserved Napa Valley ($90) borairol. Ezeket Napa Valley legjobb borai kozott szoktak emlegetni. A nagyobb tetelben keszult boraikbol meg ket figyelemre melto van: a Merlot Howell Mountain Bancroft Ranch ($50) es a Cabernet Sauvignon Knights Valley ($20). Az utobbi bor keszul messze a legnagyobb tetelben (59,000 karton, tehat kb. 700,000 uveg!).
Az egyik legjobb erteket kepviselo kalifornia cabernet, amelybol en is szivesen vasarlok, kulonosen jo evjaratokban. Az osszel varhato a remek 2001-es piacra kerulese. A turistaknak felepitett kastelyszeru bemutato terme az egyik kedvelt celpontja a Napa volgybe latogato amerikaiaknak. Ha csak a vorosoket vesszuk figyelembe, akkor a kituno Beringernel is jobban tetszik a ut masik oldalan fekvo, (ha eszak fele haladsz akkor par szaz meterre a baloldalon fekvo), Beaulieu borpince, amely sokkal egyszerubb kornyezetben, izgalmasabbnal izgalmasabb borok sokasagat kinalja. Ezek kozul is kiemelkedik az ket bor, amelyek az abszolut kedvenceim koze tartoznak: Cabernet Sauvignon George de Latour Private Reserve ($70) es Tapestry Red Napa Valley Reserve ($20)(egy Meritage amelybe ugye Cabernet Sauvignon, Cabernet Frank, Merlot, Malbec es Petit Verdot lehet a vorosoknel). Ami tetszik, hogy az egyik legmereszebben ujito boraszat amely minden evben valami uj es izgalmas jo bort hoz ki. Sajnos tavaly BV-nek gondjai voltak TCA-vel (trichloranisole, egy vegyi anyag amely a borokat "dugos" izuve valtoztatja), legujabban a Gallonak vannak hasonlo gondjai.
Osszessegeben a Beringer sokkal jobb feher borokbol, de a vorosoknel szerintem szoros kuzdelemben a BV viszi el a palmat.
Így első olvasatra két területen is fenntartásaim vannak:
1. Milyen szó az hogy classic? Nem lehetett volna találni egy megfelelő magyar szót ?!
1. a 90 ill. 70 hl./ha termésmennyiség nem túl sok?! Tudom, hogy az a felső határ, de akkor is! Ha átlagnak 5000 tőke/ha tőkeszámot veszek, hát akkor aztán nem semmi az egy tőkére jutó terhelés mennyisége!
Mai Vg cikk; a puha bortv-t próbálják keményíteni. Kérdés mennyire tudják betarta(t)ni; az örömteli, h. az édes szutykok kikerülnek. Mit szól ehhez a Hungarovin, CSányiék alsó polcosai stb? A pincei kiméréseknél is sajnálatosan megszaporodtak a "maradékcukros" vörösök, hiába még mindíg van rá kereslet.
Itt a követendő példa a többi borvidék számára:
Eredetvédett borok Villányban
A villányi minőségi termelők reményei szerint a 2004-es szürettől már az új borvidéki eredetvédelmi szabályzat szerint készülhetnek a borok Magyarország „mediterrán” borvidékén. A Világgazdaság megtudta: a szabályozás tervezete már elkészült, és benyújtották azt a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek. Hazánk egyik legnagyobb presztízsű vörösboros területének borászai jelenleg a tárca rendeletére várnak. Mint arról már beszámoltunk, januárban érvénybe lépett az első hivatalos eredetvédelmi szabályzat. Az ugyanakkor nem borvidékre, hanem az egri bikavérre vonatkozik, így a villányi kezdeményezés minősülhet az első borvidéki szintű szabályozásnak.
Amennyiben a miniszter jóváhagyja a tervezetet, villányi megjelöléssel kizárólag eredetvédett borokat lehet majd forgalomba hozni a borvidékről. Az asztali és a tájborok továbbra is csak dél-dunántúliak lehetnek. Cukortartalommal bíró, édes, félédes vagy félszáraz vörösbor szintén nem adható el villányiként.
A szabályzat alapján megszűnne a minőségi bor kategóriája. Helyette lép be a rendszerbe a villányi eredetvédett classic – tájékoztatta lapunkat Gere Attila, a villányi hegyközség elnöke. Ennek feltételrendszere szigorúbb, mint amit a bortörvény a minőségi borok esetében megszab. A „legbeszédesebb” mutató, a hektáronkénti hozam részleteit ismertetve Gere Attila elmondta: csupán a kékoportó esetében engedik meg a bortörvényben is érvényesített 100 hektolitert. A merlot, a zweigelt vagy a kékfrankos esetében ez 90 hektoliter lesz, míg a legnagyobb presztízsű fajtákból – cabernet sauvignon és franc, valamint pinot noir – mindössze 70 hektoliternyi termés szüretelhető egy-egy hektárról.
A classic előírásainak teljesítése kötelező lesz a termelők számára. A csúcsot képező prémium kategória viszont választható. Eredetvédett prémium 2004-től csak hektáronként 5000-nél magasabb tőkeszámú területekről készíthető – ha ez nem teljesíthető, rendkívül alacsony tőkénkénti rügyszámot állapítanak meg –, s a termésmennyiség egyetlen fajta esetében sem haladhatja meg az 50, illetve a 40 hektolitert.
További fejlemény, hogy a villányi borokat előminősítik majd a borvidéken. Létrejön a helyi borbíráló bizottság – várhatóan 50-60 fős körből áll össze rotációs alapon az esetenként tízfős testület –, amelynek érzékszervi vizsgálata és jóváhagyása nélkül nem juthat el villányiként jelölt bor az Országos Borminősítő Intézethez.
Gere Attila elmondta még: megfogalmazódott a szándék arra is, hogy villányi bort a későbbiekben kizárólag helyben, azaz a borvidék határain belül palackozhassanak.
Eltarthatóság: nem vélemény, hanem friss tapasztalat (véleményem, már nem is tudom... konfúzus, hajlamos vagyok egyetérteni BZoli álláspontjával, csak bizonyos esetek rendszeresen kibillentenek - szerencsére, mert az mindig valami szép érett bort jelent:), múlt héten kis baráti bordói kostolón volt két idősebb és jobb nevű darab, egy Ch. Dauzac, Margaux 1986 és egy Ch. Carbonnieux, Graves 1988. Mindkettő olyan friss állapotban, csupa izom, semmi löttyedtség, hogy kezdek hinni azoknak a - hihetetlennek tűnő - ajánlásoknak, amiket látni, hogy egy-egy nyolcvanas évekbeli jobb évből származó jobb bordóit még érleljünk.
Összehasonlítottuk Weninger 2001-es sopron-balfi és horitschoni kékfrankosait.
2001 ugye nem volt a legjobb évjárat. A két ültetvény között légvonalban kb 20 km van, a klíma talán a Fertő-parton picit kiegyenlítettebb lehet, de nagy különbség nincs. Horitsconban a Hochacker egy agyagos dűlő, míg balfon a Spern Steiner némileg tufás. Jó lenne a borászokat megkérdezni, mi lehet még a különbség (pl. pincetechnológia, szemlélet, szőlő, stb., talán shiraz bortárs tud valamit!)
2001 Weninger Kékfrankos Spern Steiner: diszkrét, gyümölcsös illat, mely szellőztetés után sem lett intenzívebb, ásványos-gyümölcsös-enyhén fűszeres korrekten harmonikus ízek. Szép savak a végén. Talán picit vékonyka, lehet az évjárat miatt. 1400 HUF, 4P.
2001 Weninger Kékfrankos Hochacker: intenzívebb illatokkal indít, melyek az ízben is folytatódnak, erőteljesen gyümölcsös, némi fás íz, energikus savakkal. Minden tekintetben markánsabb, mint a "rokona". 8 EUR, 5P.
2000 Tokaj Classic Cuvée: Kései szüretelésű furmint és hárslevelű házasítása. Nagyon gazdag illat, közepesen testes íz, korrekt ár/érték arány: 9xx HUF, 4P.
Köszönet Marcellus bortársnak a kóstolóért és az eltett palackokért!
2002-es Vylyan Red: kifejezetten elegáns, harmonikus veres, mindössze 11xx HUf-ért.
Mi volt a másik tétel, amit kóstoltunk?
Hát ezzel az eltarthatósággal kapcsolatban is van egy nem túl népszerű véleményem :) De győzzetek meg ha nem így van.
Szóval szerintem egy fehérbor miután kipihente a palackozás megrázkódtatásait és más brutalitást, már nem igazán fejlődik. Vagyis egy 1-2 éves fehérbor az már a csúcsán van és onnantól kezdve max megőrzi az erényeit. Az újfahordós érlelésű fehérborok persze igényelhetnek pihenőt, hogy a fa belesimuljon a borba, de szerintem éppeszű pincészet nem hozza forgalomba a borát amig az nem stabilizálódik és nem simul ki. De szerintem ez sem nagyon tart 1-2 évnél tovább (talán adig sem)
A vereseknél más a terep, mert ott a tannintartalomnak valóban jobban bele kell illeszkednie a borba de ez sem tart évtizedekig. Szóval még egy vörösbornál is inkább at hiszem, hogy 3-4-5 éves kora után vagy megőrzi az erényeit vagy elveszti azokat.
Nem igazán hiszem, hogy egy 15 éves borhoz még adódik bármi izgalmas amíg 18 éves lesz.
Szóval én a fiatal bporok fogyasztásának a pártján állok.. és csak mondjuk egy egy nagy évjárat kedvéért ragaszkodom az egyre öregedő borokhoz... De sajnos ez is inkább egy szomorú dolog. 3-4 éve a 94-95-ös riojai-ak mesésen gyümölcsösek és vastagok voltak. Manapság a kóstólt tételek nagy részénél már csak az illat a régi, az iz az már koréntsem az a grandiózus ami miatt egykoron beleszerettem a riojai borokba. Szomorú így látni elmúlni az időt és bennem is meglenne a misztofikálási hajlam, hogy de igen ez abor egyre javul... de nem akarok hazudni magamnak.
93-ban szerintem még nem volt meg a szükséges technológia. Az utóbbi 5 évben óriási fejlesztések voltak (nem csak méretbeli :) ).
Az évjáratokat is figyelembe véve szerintem a 99-estől kellene próbálkozni.
Persze igazából úgy kellene, hogy az ember vesz két ládával és félévente-évente kibont 1 palackkal és figyeli a fejlődését. Aztán ha már nem javul, akkor uzsgyi legurítani a maradékot. Ez persze sokfélével felszorozni. :)
Na most ezzel van némi baj. Kinek van erre pénze, pincéje (sok-sok helye). Nekem további probléma, hogy messze nem értek annyira a borhoz, hogy megállapítsam, mikor van a csúcson.
De 1-2 palackot, néhány fajtából azért talán érdemes eltenni. Tanulni biztos lehet belőle.
"A juhfarkot sem félteném annyira, szerintem ha nem lenne jó, az főleg a készítésnek és a minőségnek lenne köszönhető."
Ez szinte minden bor esetében igaz, de vannak eltarthatóbb fajták és kevésbé eltartható fajták. Az olaszrizling pedig a közepes mezőnybe tartozik amit állítólag nagyon jó kezelés és jó alapanyag eetében 8-12 évre lehet eltatrani. A juhfark inkább ehhez a fajtához áll közel.
Tényleg lehet, hogy valami maradék került be a CBAhoz, ma ugyanis észrevettem, hogy Kopár mellé két francia cru is társult, 95 illetve 96ból, egyik bordói, másik stemilion, 5000 magasságban, de mnd a kettőn zöld készlet zárjegyek voltak, ami ha jól emlékszem a 2000 év csalhatatlan obelixe! (ha nem akkor majd valaki kijavít) 3 év polcon meg aligha segít...
Fiatalok,
nem kellene lefixálni a borkostolónkat? Vagy csak én maradtam le erről:) Szombat vagy vasárnap? Hánykor? És melyik hétvége is?
Sűrűsödnek a programok, ezt pedig nem szeretném lecsúszni.
Szerintem egy tisztességesen készített, jó minőségű bor fektetve, és nem a napon simán kibír pár évet egy konyhában is, persze nem a sütő mellett, de önmagában az éves lakás-hőingadozás, meg a magasabb hőmérséklet még nem vágja haza. Ez tapasztalatom is, ismerőseim példáján (nálam ennyi ideig karnyújtásnyira lévő bor meg nem marad... :) Persze, hogy ideális a pince lenne, de itt most nem érlelendő, hanem "egyszervalamikor" megivandó borokra gondolok. (A hosszabb távúak azé nekem is pincében vannak, kár, hogy nem a sajátomban, hanem egy budakeszi barátomnál. A saját ("szenes-") pincénkben az átmeneti, a konyhában meg a napi-heti készletet tartom.) A juhfarkot sem félteném annyira, szerintem ha nem lenne jó, az főleg a készítésnek és a minőségnek lenne köszönhető.
Cote de Bourg: Merlot & Cabernet cuvée, (L'ame du terroir sorozat, asszem a franszia Cora saját márkája lehet), 3.5 pont, ár-érték arányban nagyon jó (1100 HUF volt a Corában tavaly). Szép, gyümölcsös de illékony illat, ízben is ennyi: akár önmagában is csúszó, különösebb értékeket nem mutató, de hibátlan tétel. (Ha az árfekvés is tényező lenne az értékelésben, biztos több pontot kapna).
Tárolás: én egy átlagos nem panel lakás első emeletén, az amerikaikonyha árnyékos szegletében borpolcon, fektetve tárolom a boraimat, max 20 palack szokott lenni, folymaatosan cserélődő állomány, 1/2-1 évnél tovább egyik sem áll bontatlanul. Vajon ennyit kibírnak? (Ja meg van 1 palack bordeaux-i vörös 98-ból - barátnőmtől kaptam volna a 25-ikre, ha nem találom ki előre, hogy mit kapok: ezért meglepetés híján nem adta oda, hanem egy ismerős egri pincéjében figyel (bizonytalan ideig: amíg meg nem érdemlem). Ez azért bosszantó, mert így nem tudok róla meg semmi közelebbit :-(, mindössze annyit sikerült kinyomoznom, hogy legalább 35-40 €-ba került).
A somlai borok eltarthatósága egy érdekes kérdés.. uygebár a bor maga hagyományosan egy jól szállítható nem túl törékeny robosztus bor.
Mindezzel együt, korszerű értelemben véve 6-10 évig eltartható somlai bor nincsen a piacon. Hogy miért? talán azért mert kevé gazda figyel oda a technológia finomságaira, azért mert még az elismertebb somlai borászok is brutálisan túlterhelik a tőkéiket, és azért mert kevesen várják meg, hogy a gyümölcs igazán megérjen és még kevesebb gazdának van olyan helyen a szőlője ami igazán stabil somlai bort adna (a hegy szoknyája alól szürtelt bor az már nem igazán frankó) de a legnagyobb probléma, hogy igazán nincs palackos tapasztalat a hegyen... egyrészt még mindig nagyon kevesen palackoznak, mésrészt aki palackoz az is gyakran igénytelen dugóval igénytelen palackba tölti a borát nem éppen a legkíméletesebb módon. Persze tisztelet a kivételnek...
A másik probléma az a fajta. Egyszerüen nem minden fajta bírja az időt. Az olaszrizling például nem hiszem, hogy 4-8 évnél többre lenne képes. A juhfarkot szerintem nem ismerjük még, de az inkább a rizlinggel van egy kaliberben. A tramini is hajlamos eldobni a frisseségét. Viszont a furmint ésa hárslevelű tudna mutatni érdekeset, hiszen tokajban is ezek viszik a vállukon a terroirt.
Nomeg biztosat majd akor lehet mondani, ha mondjuk leveszel egy 98-as Fekete Béla Hársot a polcról 2006ban és friss, üde lesz még akkor is :) Bízzunk benne, hogy így lesz.. ugyanis azok a borok amik talán változtatnak azon amit leírtam talán már palackban vannak.
Kedves Shiraz!
Meg lehetne tudni, hogy a Monarchia címkés, Tóth István bikavér '99 milyen borokból házasult? Nagyon érdekelne a sav és extrakt tartalma is.
Levihetném őket pálinkamágus bácsikámhoz Mezőkövesdre de ennek az a hátránya, hogy ez esetben nem tudnám rendszeresen megsimogatni és magamhoz ölelni őket:-)
Megnéztem a juhfarkot, még szép áttetsző a színe nem zavaros. Ez már eredmény mert az egykor volt esküvőmre kapott "nászéjszakák bora" a tett napjára barna sárrá változott a jótékonyan takaró háncsborítás alatt.
A konyhában teljesen felesleges próbálkozni. Régebben volt itt bortárs, aki beszámolt ezirányú tapasztalatairól. Nincs ösmerősöd, aki a pincéjében tárolná Neked?
A hűtődben tárolt Juhfarknak valszeg már annyi, de ne legyen igazam...
Fektetve tudnám tárolni de sajna csak a konyhában mivel pincém nincs.
Első körben a Cuvée Carissimae-re gondoltam mert olvastam itt, hogy finom-finom de még picit érnie kell.
Van egy üveg 97-es juhfark-om aminek a perszonalizált cimkéjén az olvasható, hogy cégem 5. szülinapján felbontandó ami csak jövőre lesz. Mivel nem hallottam még a sokéves juhfarkok ellenállhatatlanságáról kicsit tartok tőle éppen ezért kínunkban a hűtőben tartjuk és néha megforgatjuk teljesen dilettáns módon, hátha iható lesz még.
Azt pedig nem mondtam, hogy el tudok rakni egy bort 7-8 évre csak annyit, hogy megpróbálom;-)
A tokajikkal kapcsolatban pedig nem voltak kételyeim valóban a vörösborok témája izgat jobban. Az a listakészítés nem volna hülyeség...
"Lehet, hogy a Zwack-éktól (Bor és Párlat) került oda. Úgy tudom még augusztusban zártak be és marad pár száz palackjuk."
Hát ha tényleg a Bor és Párlat-ból került oda az a sok bor, akkor inkább eltanácsolnék mindenkit a vásárlástól. Ott ugyanis nem volt ideális a borok raktára. Akkor meg lutri az egész, olyan mint egy hipermarketben idén a 2000-es rozé :))
