A „Cserehát turistája” körtúrát két részletben 1995 és 1996-ban jártam be.
A terület megközelítése katasztrofális, gyakorlatilag csak autóval lehetséges. Mi úgy terveztük a túrát, hogy az autót valamelyik faluban (első alkalommal, Tomor; második, Keresztéte) hagytuk egy háznál. Az ottani lakosok rendkívül segítőkészek, úgyhogy beállhattunk az udvarukba.
Szálláslehetőség elég korlátozott a térségben. Javaslom, hogy a települések önkormányzatát hívogassátok telefonon és ott érdeklődjetek szállásról. Ilyen módszerrel sikerült szállást szerezni Szemerén, potom pénzért, zuhanyzós szálláson (igaz hálózsákot kellett vinni).
Ha mégis úgy döntenétek, hogy csillagtúra keretében küzditek le a távot, Miskolci bázissal, akkor meg tudom adni a megfelelő busz-vonat megközelítési lehetőségeket, általam optimalizált verzióban. Ennek szépséghibája, hogy a túrát nem lehet folyamatában végigjárni, csak négy nap alatt, szakaszokban. Ekkor is csak úgy, ha Miskolcról vasárnap reggel 651-kor indultok vonattal a Tiszai pályaudvarról Tornanádaska irányába. Ez azért jó, mert Miskolcon van olcsó és jó vasutas szállás (civileknek kb 800 Ft).
A jelzések akkor tűrhetők voltak, csak Debréte-Becskeháza között kényszerültünk aszfaltra jelhiány miatt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már sötétedett. Az utat akkor mindenhol jól lehetett követni, bár azóta 6-7 év telt el.
Aki a kéket járta már a Cserehátban az tudja, hogy ott az élelmiszer beszerzésre nagyon kell vigyázni, mert a boltosok csak a helyi lakosság ellátására elegendő árut tartanak.
Az észrevétel "lyogos":o)
Köszönöm. Az okot nem tudom megmagyarázni.
De mielőtt lezárjuk a probléma körülírását, még egy adalék. Az én 1996/97-es térképem alapján még egy rejtély látszik megoldódni. (Kár, hogy a helyszínen nem vettem elő a térképet, csak az atlaszra hagyatkoztam.)
Beszámolómban is leírtam, hogy a Szeleste előtti hosszú egyenes megtalálásakor vannak problémák. (Ezen a hosszú úton van egyébként a vadcseresznyefa.) Az atlasz egy keskeny utat említ, melynek végén látszik a magasles. A valóságban ez a magasles már nincs. De ha valaki emlékszik rá, akkor én jeleztem, hogy a letérés után találtam kék jelet egy szinte járhatatlan patakvölgy közeli úton. Namármost a térképemen a jelzés az atlasztól eltérően, a Szelestei-erdő "alatt" lévő, a valóságban sóderes úton vezet tovább a Vadkörtei-dűlő irányába és a jobbra elkanyarodó szekérúton csatalakozik a patak völgyében az atlaszban is jezett (az atlaszban ott a magasles) hosszú, egyenes útra. Ennek tükrében "természetes", hogy megtaláltam a kék jelet. A folytatást pedig azért nem, mert az út teljes egészében járhatatlan.
Jó kis kavarások lehettek az elmúlt években ezen a vidéken. Van egy sanda gyanúm, hogy turisták nem kedveltek errefelé. Jó vadászhelyek lehetnek az ottjártamkor száraz medrű patak környékén.
Azt olvastam, hogy többen jártatok a Zemplénben kék túra szakaszokon.
Gratula hozzá!
Most az érdekelne , hogy ki járt a Zemplén 700-as csúcsain vagy/és a Cserehát turistája útvonalán? Minden infó érdekel.
Amikor mi jártunk arra, a társam Kőszegen megvette a legújabb térképet. Azt, valamint az én 15 éves térképemet felváltva használtuk Kőszeg és Szeleste közt, mert hol ez, hol az ábrázolta jól az útvonalat. A kettővel együtt lehetett boldogulni. Azt mondta, hogy másnap visszaviszi a boltba a "legfrissebbet".
"A relytély tehát megoldódott." Igen, az "ly" rejtélye legalább!
"Jegyeztem az új bélyegző helyet is." Rosszul jegyezted (meg)! Bélyegzőhely.
A régi és az új útvonal egyébként még több helyen is különbözik Kőszeg után. Pl. amikor a város után a mútról le kell térni. Most ugye van az a kb. 500 m-es szakasz, ami a műúttal párhuzamosan megy, vagy 15 m-rel beljebb. Na régen ez sem volt, hanem a letérés csak ott volt, ahol végleg be kell kanyarodni az erdőbe. Ez így jóval értelmesebb volt anno, teljesen felesleges ez a kicsi és értelmetlen törés az útvonalban. Aztán közvetlenül Szeleste előtt is egyszerűbb volt némileg, nem volt annyi kanyarodás korábban mint most. Ez persze mind nem lenne gond, ha mindenhol profin lenne az új útvonal jelezve.
Pontosítok. Késve és figyelmetlenül olvastam beszámolódat. De most már világos. A "régi térkép" elkerülte a figyelmemet. Az atlaszban csak az új útvonal van, a térképeimet pedig otthon tartom. De ma este megnézem.
A relytély tehát megoldódott. Most már csak azt nem értem, hogy az atlasz szerzői miért nem említették eme tényt. Emlékeim szerint sok helyen elmerengtek a szerzők (pl. Bódvarákó után, Csőszpuszta után, stb.) azon, hogy merre ment régen a kék. Egyébként az új út sem lenne rossz, csak ne kéne a szedresben járni és a kerítésmászás sem éppen lélekemelő. De ha arra járok, bejárom a régit is. Most már "mindent" tudok erről az egyébként nem különösen lélekemelő szakaszról.
Jegyeztem az új bélyegző helyet is. Felazso-t nem kell tájékoztatni, hisz Ő jelen volt. Majd ellenőrzöm, hogy átvezette-e a változást?!
nagypapi
"Azért ez a "környezetvédelem" elég furcsa dolog. A Kéket az utóbbi évben elterelték... ...és a Bodajk-Isztimér szakaszról is."
Mint korábban írtam, nem környezetvédelmi okok miatt, hanem összefüggő vadászterület kialakítása miatt.
Güsziológus, meg mindenki
A hétvégén KÉKeztünk Ötvöstől Hosszúperesztegig. Az erdő tényleg szép volt. Aszfalt nem sok, így a vizes fütől szétázott a zoknim. :-(((
Bélyegző mindenhol megvolt. A Szajki-tavakban sem sikerült az eső után megfürödnünk.
Ezt a szakaszt tényleg nem lehet az Ölbő - Porpác szakaszhoz hasonlítani.
Tömördi szállás: töredelmesen bevallom, hogy hanyag voltam, a kocsma ugyanis nyitva volt, de ott elfelejtettem megkérdezni. A faluban a főutcán sasoltunk ugyan mindenfelé, mert nem tudtuk előre, hogy hol lesz a bélyegző, de egyik háznál sem láttunk feliratot.
Az ölbői szállást meg nem bánom annyira, végül is jól sült el a dolog, és tudtunk folyamatosan haladni.
A volt Gór VÁ után túlfutottunk - ahogy írtad - de mivel megtaláltuk a régi OKT útvonalat, és be is azonosítottuk elég hamar, egyáltalán nem aggódtunk. Szerintem az új útvonal jobb és szebb biztos nem lehet, mint a régi, ezért is ajánlottam, hogy érdemes inkább ezt követni. Azt egyébként nem tudom és nem értem, hogy miért nem volt jó a régi útvonal? Miért kellett bevinni az erdőbe, és összevissza kanyarogtatni, kerítést mászatni a túrázókkal, mikor a régi sokkal könnyebb és egyértelműbb ? Vadászat miatt? Nem hinném, hogy valami spéci védenivaló lenne a régi útvonal mentén.
Zete!
"Azért a Sárvár-Sümeg távot most nagyon elraktam."
Azért ne tegyünk egyenlőség-jelet a két síkvidéki szakasz közé! Sárvár után, ha az ember kijut a városból és eljut az erdő széléig, akkor kellemes erdei utakon, néhány falu (Sitke, Gérce, Káld, Hosszúpereszteg) érintésével, gyönyörű erdőkben vezet az út. Különösen szép a Gérce - Káld szakasz. Hatalmas fák árnyékában gyönyörű lehet (én télen jártam arra), csak az a baj, hogy az utat kb 4 km hosszan aszfalt borítja. (Nekem jó volt, mert száraz maradt a cipőm.) Nem igy van azonban a Szajki-tavak után. Jó 15 km az erdőben. Feledhetetlen!!!
Az igazán unalmas szakasz az Ötvöst követő. Kezdetben aszfaltmentes dűlőutak nyílt terepen, aztán forgalmas aszfalt Sümegig.
Kicsit megkésve olvastam beszámolódat. Ezek szerint Nektek is sikerült túlfutni és megtaláltátok a jeleket a "volt vá." után?
Sajnálom, hogy lemaradtatok a szállásról. Én beszéltem a tulajjal, mielőtt közzétettem a telefonszámot!!!
Elfelejtetted Tömördön felírni a telefonszámot, vagy nem találtad?
A fémbélyegzőket utálom. Legfőbb baj velük, hogy a betűket belevésik és azok sülyesztve vannak, ahelyett, hogy kiemelkednének. Ráadásul annyira nincsenek belevésve, hogy jól kivehetők lennének a nagy tintapacában.
Másik baj, hogy az összes "S" betű fordítva van rajtuk és a szöveg girbe-gurba.
Egyszóval; szörnyű.
Elképzeltem olyan fémbélyegzőt, ami ugyanolyan lenyomatot hagy, mint a gumi és a betűk legalább 1-2 miliméterre kiemelkednek a bélyegző síkjából. De azt hiszem ez az álom kategóriájába tartozik.
A Piros L jelzés vezet le a Szád-várról nyugat felé, az Atlasz úgy jelzi, hogy szinte rögtön elágazik belőle a kék L, ami visszavisz az Országos Kékre. A valóságban sokkal lejjebb ágazik ki É felé a kék L (Talán ezért is könnyű ezen a részen elkavarni). A piros L Szád-vár és Lakatos forrás közti szakasza az Atlaszban még nincs is jelölve! Ezzel együtt, aki arra jár semmiképp se hagyja ki a Szád-várat!
Sajnos a Ménes-völgy - Lófej-völgy szakaszról elterelték a Kéket, pedig ez sokkal szebb lehetett, mint a mostani (Szelcepuszta-Jósvafő)szakasz. Szelcepusztánál egyébként egy kb. 6m magas vaskerítés mögött néhány vaddisznó kószál, aki az erdőben nem látott, az ott megtekintheti őket (ha azóta át nem ugrottak a kerítésen...)Őzt, szarvast szinte biztos mindenki fog látni ezen a szakaszon!
Azért ez a "környezetvédelem" elég furcsa dolog. A Kéket az utóbbi évben elterelték a Ménes-völgyből, az Őserdőből és a Bodajk-Isztimér szakaszról is. Tényleg annyira bezavar az az évi néhány kéktúrázó???
Más: A fémbélyegzőket nem tudom ki készíti, de a pecsétek nem igazán tartoznak az ötvösművészet remekei közé. Igaz, marha bonyolult lehet pl. egy S betűt úgy kialakítani, hogy az a papírra pecsételve ne fordítva álljon!
" a természeti látnivalók leírása kissé háttérbe szorult a vendéglátóipari egységek részletes taglalása mellett "
Hát igen, mivel éjszaka mentünk a szakasz egy jelentős részén...
Egyébként én nem bántam meg, hogy nem aludtunk még egyet valahol félúton. Nappal a Szeleste utáni rész sokkal rosszabb lehet, mint éjszaka. Pl. éjjel egy országút széli pihenő sokkal hangulatosabb mint nappal, kisebb a forgalom, stb.
Azért a Sárvár-Sümeg távot most nagyon elraktam. Egyelőre elég volt a síkvidéki terepből /esetleg akkor, ha ismét összejön egy ilyen kiváló csapat:) / Legközelebb a CSerhátba megyek ismét, Nógrádsipek-Mátraverebély, 2 részben.
Gratulálok a Szádi várhoz való felmenetelhez! Tavaly ősszel mi is ezt az utat csináltuk a nejemmel, BSzilasról Jósvafőre, és a vár volt a legjobb! Azon a meredek, útnak nem is nevezhető szakaszon nem volt semmi feljutni. Az, hogy négykézláb kellett menni végig, az egyáltalán nem tükrözi a nehézségeket. Tele volt az út ágakkal, kövekkel, kapaszkodási lehetőség alig van, nagyon kell vigyázni. Ennek ellenére viszont nem szabad kihagyni, csak épp elég időt kell szánni rá (mi pl. ezért értünk csak késő estére Jósvafőre). A vártól lefelé pedig van egy kis kavarás, ugyanis a piros rom jelzés fentről szépen kanyarogva araszol lefelé, de ha nem figyel az ember, könnyen el lehet menni Szögliget felé.
Az erdészháznál már ekkor is csak a régi fémbélyegző volt, de jól tudtuk használni. Ezt legalább nehezebb leszakítani, ennyi előnye azért van.
Vadakkal nem találkoztatok? Mi nem egy vaddisznót zavartunk meg a hűsölésben, a szagok alapján meg csak úgy hemzseghetnek arrafelé.
Azért valljuk be, ebben az utóbbi beszámolókban a természeti látnivalók leírása kissé háttérbe szorult a vendéglátóipari egységek részletes taglalása mellett, ami egyáltalán nem baj, viszont teljesen érthető. Én azt a szakaszt (Tömörd-Sárvár, 2 nap) szerencsétlenségemre ex-barátnémmal jártam végig, ami amellett, hogy teljesen elvette a kedvét a további túrázástól. Engem ráadásul a lehetőségtől is megfosztott, hogy az útbaeső kocsmákat ilyen részletességgel megismerjem. :(( Azóta lehetőség szerint inkább barátokkal - vagy egyedül - túrázom.
Én kullancs ügyben nagyon vakmerő vagyok: semmit nem szedek/használok és oltást sem kértem. Nyáron egyébként sem szeretek túrázni a meleg miatt.
A Kohász kék klasz, csak rövidke (5 nap). Ha tetszett az OKT és az ott használt bélyegzősdi, akkor folytatásként a Dél-dunántúli kéket javaslom. Ott ugyanazok a bélyegző tipusok vannak és a túra hosszúsága is 500 km fölött van. (Még mindig 555 km?)
a korsó Ászokért a 300 elég sok (helyi viszonylatban legalábbis), ráadásul a vele egybeépült kocsmából hozzák át, ahol ugyanazt 170-ért árulják
Kicsit kék az én hasonló tapasztalatom is. Bükkszentkereszt (azt hiszem, az a kék ott a Bükki Kék), Bognár(?) Vendéglő (a buszmegállónál). Kint büfé, bent vendéglő. Bent a sör 180 körül van, kint 130. Igaz erre tábla figyelmeztet, ám kissé rejtélyes megfogalmazással: "Büfé áraink önkiszolgáló jellegűek."
Utánanéztem egy-két dolognak otthon. Találtam egy régi, 1989/90-es kiadású Kőszegi-hg. térképet, ami nagyon tanulságos volt megérteni ennek a résznek a sajátosságait. Jelenleg ugye az Ablánc Csárdától a turistaút a műúttól picivel beljebb megy, aztán jobbra kanyarodva kb. 2,5 km elér a vasúti aluljáróhoz. Eddig semmi gond nem volt, jól lehetett látni a letéréseket.(89-be viszont a műton ment az út, egész a sinekig, és az mellett ment végig a régi VÁ-ig. Úgy emlékszem egy kollega tavaly írt is erről, hogy nem mentek be az erdőbe, hanem ezt az utat választották, és láttak is régi jeleket.) Itt viszont, a mostani úton, miután átmentünk a sinek túoldalára egy kicsike kanyar után a sinekkel párhuzamosan kell menni majd 6-700 m-t, utána elfordulni a térkép szerint vagy 50 m-ig, majd ismét jobbra. Mi itt ezt az 50 m- utáni eltérést elmulasztottuk, ugyanis a továbbra is előre (a vasútra merőlegesen) kiválóan lehet haladni egy széles sóderos úton, sőt a fákon régi kék jelek is láthatóak. A régi térkép bizonyította be, hogy ez nem tévedés, akkor még erre ment a kék, amint ezt az akkori térkép jól mutatja. A mostani útvonal nagyon kacifántos ezen a szakaszon, az atlasz sokat ír a pontos követéséről. Viszont ezen a régi úton minden további nélkül lehet haladni (a nyomvonal az atlaszban is jól és egyértelműen látszik), majd kb. 2 km után egyszerűen belefut a hivatalos kék útba, a Szelestei-erdő felirat előtt, kikerülve ezzel a problémás új részt. Még 1x: tehát nem érdemes szerintem letérni a volt Gór VÁ után merőlegesen elkanyarodó útról, hanem azon tovább. A 2 km-es távon van négy magasles is az út mellett, jól látszanak egymástól is. Az útvonal szép, jól követhető, nekünk tetszett. A Szelestei-erdőt elérve ismét problémásnak ígérkezett az út követése, de semmi gond nem volt Szelestéig. Az elágazásokat azonnal észrevettük mindenhol. Jelek ugyan ritkák, de azért 100-150 m-enként minimum vannak. Az óriás vadcseresznyefát ugyan nem vettük észre, mert rendesen kiléptünk, de ezen kívül nincs is semmi látnivaló. A falu előtt van egy kis kavar még, de mi itt a templomnál már lesétáltunk a főútra, így hamarosan a Golf büfé sörét élvezhettük. Rövid pihi után mentünk tovább, és alig 1 km után újabb kocsma egy tágas térség előtt, kint székek. Itt is üldögéltünk egyet, de az igazi az volt, hogy amikor letelepedtünk kint, majd bementünk rendelni, a pultos leányzó egyből átnyújtott egy zsír új bélyegzőt, kérés nélkül. Azért is meglepődtünk, mert tudtunkkal Szelestén a VÁ-on volt eddig a bélyegzés. Persze ez sokkal jobb választás, jó kis árnyas helyen üldögélve, olcsón mért sört (meg unikumot) iszogatva sokkal jobb itt megállni, mint a falun túli VÁ-on.
Ja, hatalmas poén volt még, hogy bent a kocsmában amikor szóba elegyedtem a helyiekkel, mondták, hogy ritkán látott feltűnést keltettünk, amikor odaértünk. Többen emlegetni kezdtek bizonyos bűntényeket elkövetőket, akik most térhettek vissza az erdei tanyájukról stb., szóval remek volt a hangulat...
Itt már kezdett sötétedni, de a kedvünk szerencsére nem lankadt, elhatároztuk, most már nincs mese, lenyomjuk Sárvárig a hátralévő kb. 20 kilcsit, az eddigi kb. 32 után. Enyhe sötétségben indultunk útnak, mire a sinek mellé értünk, már ránk is esteledett. Itt bebizonyosodott, hogy a politika után a tőzsdei dolgok azok, amikről az unalmas szakaszokon érdemes beszélgetni. Ugyanis a sinek melletti 5 km-t szinte szemvillanás alatt letudtuk, nekem legalább is úgy tűnt. Lámpa nem kellett, elő sem vettük egész végig. Elérkeztünk Bögöt széléhez, és találgatni kezdtük, lesz-e nyitva tartó hely? Utólag hülyeség volt ezen morfondírozni, mivel a kis falu szélénél már hallattszott is, hogy megy a buli rendesen. A hangok irányába indulva egy kis térszerű helyen egy kiváló buli kellős közepébe csöppentünk (lehet, hogy sejtették, hogy a ZTE lesz a bajnok?), ahol már a bejárat előtt hangos "Hello fiúk!" köszöntéssel fogadtak minket. A kocsmában bent meg egyből mondták, hogy nem itt van a bélyegző. Ez viszont már kezdett idegesíteni, elvégre ide nem "A BÉLYEGZŐÉRT" jöttünk, hanem inni egyet, ahol nyitva van ugyanis a kocsma, ott még soha nem fordult elő velem, hogy nem adtak volna amúgy is céges bélyegzést. (Hosszabb távon pedig: elsősorban túrázunk, és nem bélyegzünk, ugye...)
A csapos srác mindenesetre nagy tisztelettel fogadott és szolgált ki, adtunk is neki munkát rendesen. Az különösen tetszett, hogy kulturált, jó színvonaló volt a hely, és nemcsak fiatalok voltak, hanem idősebb generáció is. (Bár ennek FeLaZso nem biztos hogy örült, mivel egy öreg tag egyből megtalálta és elkezdte neki mesélni az ifjúkori sztorijait...)
Végül a helyiek előbb mentek el mint mi, de szó sem volt arról, hogy akár udvariasan távozásra kértek volna fel. Itt aztán maradhattunk volna addig, amíg jólesik (meg amíg rendelünk, gondolom...)
Végül kissé leharcoltan, de indultunk tovább, viszont kihagytuk azt az erdei kanyart, és inkább az aszfalton mentünk, azt könnyebb volt követni. Csénye szélénél egy árokparton heverésztünk jó félórácskát, és már itt feltűnt az elég nagy autóforgalom. Egy polgárőrautó meg is állt, és kérdezte, hogy vajon mi a zsírért vagyunk itt, hová megyünk, stb. Mikor mondtuk, hogy Sárvár a cél, köszönés után egyből elmentek, szerintem nem igazán tudták mire vélni. Nemsokára megoldódott az autósforgalom titka. CSénye közepén egy iskolaszerű épületben hatalmas bulit nyomtak a fiatalok, folyt a sör, bent és kint egyaránt táncoltak, mulattak, ismét kiváló volt a légkör (nekem legalább is tetszett...) Bent kértünk egy-egy ászokot, és csodák csodája, itt nem lepődtek meg a láttunkra. Az udvaron a falhoz vonulva elnyúltunk a fűben, iddogáltunk, élveztük a kellemes időt, meg pihentettük kicsit a lábunkat. Akár maradhattunk is volna reggelig, mivel úgysem volt hajnalban vonat haza, de fő a közös megegyezés, ezért nemsokára már mentünk is tovább. Csénye újmajornál elég könnyen ráakadtunk a bélyegzőre, de az útt melletti kis domb tövénél majdnem elaludtunk, itt már kezdtünk hosszú lenni a nap. Sárvárig elbandukoltunk még az aszfalton, a VÁ szerencsére nyitva volt, így bent egy órát hevertünk a padokon. 05-13-kor volt egy vonat Bobáig, aztán onnan IC-vel haza.
Ilyen túrákat ritkán csinál az ember, de ezt különösen nem fogjuk elfelejteni!
Ügyesek vagytok, gyorsan átjutottatok a Kék legunalmasabb részén. Én általában nem vagyok a Nagy Rohanások híve, de ennél a szakasznál (főleg Szeleste-Sárvár) ez érthető. Kiváncsi vagyok, erről a szakaszról is tudsz-e érdekes beszámolót írni!
Gratulálok a bajnokság megnyeréséhez is :))
Güsziológusnak üzenem, hogy természetesen nem egyszerű átjutni Jósvafőről Pálházára, annak ellenére, hogy közigazgatásilag egy megyében vannak. Elég jó volt a busz-vonat csatlakozás, ezért 16,35-ös jósvafői indulás után tízre már Pálházán voltunk (természetesen Miskolcon keresztül)! :(
Vigyázzatok a jósvafői vendéglővel (a falu közepén van, a buszmegállónál), az árak elég normálisak (az adagok nem!), de a korsó Ászokért a 300 elég sok (helyi viszonylatban legalábbis), ráadásul a vele egybeépült kocsmából hozzák át, ahol ugyanazt 170-ért árulják.
"Itt már kiderült, hogy az eredeti utat elvesztettük, de az irtáson keresztül kísérletet sem tettünk a megkeresésére."
Így kimaradt nektek a patak mellett eredő kis forrás. A lenti ösvény tavaly márciusban nem volt túl rossz, de kellett figyelni a láb alá a 10 cm magasságban kiálló facsonkok miatt. A túratársam lábkörme bánta!
Gratulálok Zete!
Jól nyomtátok.
Én 1997-ben jártam arrafelé. Úgy olvasom, hogy nem sok minden változott az útvonalban. Talán kevesebb volt akkoriban a bozótos rész, bár mi április elején túráztunk.
Június közepén készülünk bicajjal bejárni a Zemplén 700-as csúcsait valamint a Cserehát turistája útvonalát. Ha valakit érdekel csatlakozhat. Beszámoló pedig lesz.
:)
Reggel 7-kor indultunk Kőszegről, mivel úgy határoztunk, hogy amennyiben bírjuk erővel, megpróbálunk elmenni egész Sárvárig. Az ölbői szállást ugyanis egyszerűen nem tudtam felhívni, nem vették fel egyszer sem a telefont. A VÁ-nál reggeliztünk a sarki kocsmában, majd a rövid kék kereszt jel mentén sétáltunk ki a vasúti átjáróhoz, ahol a K halad kifelé. Az eleje teljesen érdektelen, amíg be nem ér az erdőbe az út, innentől viszont nagyon figyeltük, hogy hol lesz a letérés. Szerencsére észrevettük a térképen jelölt keresztet, ahol be kell fordulni az erdőbe. Egyébként megjegyzem, hogy nem érdemes azt a kb. 400 m-t, amely párhuzamos az úttal bent az erdőben megtenni, mivel gizgazos, cserjés ösvényen lehet csak haladni, és a sok aszfalt után ez a kis hosszabbítás már nem oszt nem szoroz. Ott ahol végül derékszögben elfordul az ösvény, szintén van egy behajtó út az aszfaltról, szerintem könnyű felismerni. Innentől egy szép nyiladékot követ az út, majd egy rövid balos forduló után ismét az eredeti irányt veszi fel. Útközben megtaláltuk a jelölt magaslest is, de mivel a környező fák jóval magasabbak, nem sok kilátást ad. Ezután egy forduló után elértünk egy nagy irtást, ahol jobbról bejön a piros sáv. Itt a jelzett őskohóknak nyomát sem lehetett látni, de a űt útkövetéssel semmi gondunk nem volt. Viszont ezután nemsokára egy hatalmas irtás jön baloldalt, jobbról zárt erdő, ennek a széle mellett megy az út. Amikor ennek is vége van, tovább egyenesen kell haladni az Ablánc-patak felé, ami teljesen száraz volt.. Itt már sűrűbb a növényzet, több a susnya is, de az utat könnyű követni. Azonban elkezdődik egy balkanyar, aminél figyelni kell, mert az eddigi széles dűlőót kikanyarodik egy rét szélére, ahol egy magasles is van. A kikanyarodás előtt kell betérni az erdőbe, végül is az eredeti útirányt követve. Mi először kicist továbbmentünk az említett rétig, de amikor visszatértünk, majd kiszúrta a szemünket a sok jelzés, ami a patakmederhez közvetlenül vezető ösvényt jelzi. Tehát minimális figyeléssel meg lehet találni. Itt sajnos egy fél méteres csalános szakaszon kellett átvágni,a mi nekem rövidnadrágban nem volt épp kellemes. Nyáron, nagy melegben ez lehet az első kritikus rész az erre járóknak. Innentől ritkák ugyan a jelek, de azért egyértelmű az út egy jókora tarvágásig. Ennek a bal oldalán, a patakmederhez egészen közel kell haladni, viszonylag könnyen volt most járható ez a rész. Jel ugyan egy ha volt, de az irtás végénél át kell vágni a letarolt területen, és a túlsó oldalon jól látható az a hely, ahol be kell térni újra az erdőbe. Nyáron, nagy dzsumbujban viszont erősen kell figyelni! Itt jöttek aztán a gubancok. Az út az erdőben szépen lassan emelkedik, de egyre rosszabban járhatóvá válik. Egy idő után el is hagytuk, és a hegyoldalban araszolgattunk egyre felfelé, balra lent látszott a patakmeder, a túloldalán egy hatalmas méretű tarvágás. Végül felértünk egy kis gerincszerű tetőre, ahol egy balra tartó jól járható dűlőutat választottunk. Itt már kiderült, hogy az eredeti utat elvesztettük, de az irtáson keresztül kísérletet sem tettünk a megkeresésére. Az említett dűlőút jó 2 km után aztán beletorkollott a lentről érkező jelzett ösvénybe. Szerintem inkább jól, mint rosszul jártunk így, egyrészt nehezen találtuk volna meg a hivatalos utat, másrészt a követhetősége és a járhatósága is erősen bizonytalannak tűnt. Innen már hamar beértünk Tömördre, ahol az erősödő meleg elől bezuhantunk a kocsmába. (A templom előtti oszlopon két db jó minőségű bélyegző is volt.)
Innen az Ablánci csárdáig vezető út szintén problémákkal kecsgtetett, de ezt szerencsére elég olcsón megúsztuk. Kincsédpuszta után a hosszú egyenes szakaszon eljutottunk egy bokros, indás alagútszerűen benőtt keskeny sávhoz, ahol az addig követett dűlőút balra majd visszafelé elkanyarodik. Itt nekivágtunk ennek az alagútszerű útnak, és némi bujkálás és tüskeharc után áthatoltunk ezen. A lényeg, hogy nem kell ebből az útból kiszállni, bármennyire is kínálja magát a szántóföld széle. Persze, nyárra biztosan iszonyat durván benő mindent a növényzet. A csárda előtt egy kisebb rétnél jobbra kell fordulni, amit azért sem bántunk, mert épp egy méhész ügyködött a másik irányban, és láttunkra széles karmozdulatokkal jelezte, hogy szerinte húzzunk innen pont a másik irányba. A csárdába betérve meglepődve észleltük a relatíve kedvező árfekvést, gyorsan be is vágtunk egy-egy bográcsgulyást és somlóit. A gulyást kicsiny bográcsokban szolgálták fel, nagyon finom volt, 690 HUF-ért. Megkérdeztem a szállást, a legolcsóbb lehetőség: 3 ágyas szoba 9700 HUF/éj, reggelivel - meggondolandó...
(Bélyegző a csárda kapujánál.)
Na, itt most gondban vagyok, mert nincs előttem az atlasz. Ebből holnapi folytatás lesz.
Akár azt is mondhatnám, hogy elkezdtük a Kéktúrát, mivel ez az első szakasz a túrafüzet szerint a több mint 1000 km-es útvonalon. Viszont a már megtett több mint 700 km után ez mégse dukál, de azt se állithatnám, hogy csak egy „sima” szakasz bejárására indultunk. Az ország szélére, s egyúttal a Kéktúra egyik végpontjára eljutni mindig különleges érzéssel jár. Megtapasztalja az ember a határokat, a korlátokat, valaminek vége van itt, ezen a ponton (Az Írottkő csúcsán) a túloldal az már valami más, kicsit idegen, ismeretlen, titokzatos (?)
Szóval induljunk el Kéktúra kezdeti és/vagy végpontjához! Az Írottkőre való feljutásra több lehetőség is kínálta magát, mi Velem községből terveztük, a P sáv útvonalon. Noha reggel 7-kor indultunk BP-ről, Velembe csak délután majd egy órára értünk be. De nézzük a dolgok jó oldalát (ebben is), vagyis így legalább volt idő Szombathelyen egy korai ebédre, a buszpályaudvartól nem messze, egy kulturált és olcsó kajáldában. Neve most nem jut eszembe, de pont egy múzeumépülettel szemben volt, ha felidéződik, majd megírom, mert érdemes útba ejteni. A buszra várva még legurult egy sör, aztán nekiláttunk a majd egyórás buszozásnak, amelynek során több zsákfalu is növelte a menetidőt. Velembe érkezve már a község szélénél meglepődve láttunk egy hatalmas, de impozáns tábor-kemping komplexumot, a községben pedig örömmel nézegettük a jó állapotú szép házakat. A központban egy boltíves kapu pedig egyenesen városias képet kölcsönzött a falunak. Indulás előtt kicsit félve ugyan a várható árszínvonbaltól, de még beugrottunk a kívül-belül igényesen kinéző Gomba vendéglőbe, hogy aztán újabb kellemes meglepetéssel konstatáljuk, nem lesz gond a fizetéssel (Soproni ászok pl. 190 HUF/üveg). Összehasonlításként Felazsóék itt idézték, hogy a Balaton-felvidéken tavaly egy csárdában, a kéktúra mellett 250 HUF volt egyetlen kávé…
A P sáv útja kezdetben egy mély völgy alján, egy patakmedert követve emelkedik egyre feljebb. A házak gyorsan elfogytak, igy nemsokára már csak a csendet élvezhettük. Az útvonal követésével itt semmi gond nem volt, sőt Kőszegig minden útkeresés nélkül jutottunk el. A kilátóhoz közeledve aztán egyre meredekebbé vált az ösvény, gyakrabban kellettek a pihenők, de jól fogyott az előttünk álló táv is. A kilátó előtt néhány tiz méterrel, még az erdősáv szélénél egy fán két bélyegzős ládikát is találtunk, és az egyikben volt is egy meglepően jó minőségű, a kilátót stilizáló fémbélyegző. Stemplizés után pedig felmásztunk a kilátóba, ahol legalább félórát maradtunk. Az épület tövében 2 osztrák sógor határőr köszöngetett mosolyogva az ideérkezőknek, fent mindenki jól érezte magát, fotózva, beszélgetve múlatta mindenki az időt. A magyar oldal felé fordulva látszott, hogy a Kőszegi-hg hazai része milyen kicsiny is valójában, szinte karnyújtásnyira volt a Dunántúl jóval laposabb régiója. Az osztrák rész pedig ezzel szemben messzire elnyúló, fenyvesekkel bőven tűzdelt hegyoldalaival már a távolabbi, magasabb régiók előképét idézte.
Továbbindulva a kilátótól először a Hörmann-forrást értük el, amely ugyan nem sok látnivalót kinál, de hűs vize azért nagyon jól esett, és egy forrástól nem is vár többet az ember. Stájerházaknál egy nagyon szép fából készölt pihenőhelyen pihentünk egyet, majd megindultunk a jó minőségű aszfaltos úton Óház-tető irányába. A kiválóan megépitett, széles műúton anno a határőrség autói járőröztek, hogy elcsipjék azokat a honfitársainkat akik a legfőbb rossznak beállitott Nyugat felé igyekeztek – általában nem önszántukból. Ezeknek az időknek szerencsére vége, igy csak áldatlan tevéenységük nyomaival lehet találkozni, mint pl. A Hétforrásnál lévő egykori laktanyaépület romjával. Előtte azonban még felmentünk az Óháznál lévő kilátóba, ahonnan már Kőszeg városát is alaposan szemügyre tudtuk venni. A kilátó után egy meredek szerpentinen haladtunk lefelé, amelynek kezdeti részéről okos módon lemeszelték a kék jeleket, de újakat már elfelejtettek festeni ezek helyett. Itt egy rövid polémiába kezdtünk arról, mi a jobb: lefesteni a régi, nem szabályos méretű jeleket, és aztán hónapokig nem tenni semmit, vagy egyszerűen csak otthagyni, mivel általában úgyis nagyobbak, jobban észre is vehetők. A vita eredménye egyelőre döntetlen lett közöttünk.
Hétforrásnál csináltunk egy-egy palack mixelt vizet a hét forrásból, majd a laktanya romló állapota láttán arról értekeztünk, hogy milyen kiváló turistaszállást lehetne csinálni belőle, ha lenne aki szponzorálná a helyreállitást (Ó, az álmok..)
Kőszeg előtt még megálltunk a Kálváriánál, ahonnan ezután egy nagyon hosszúnak túnő, sittel leöntött szerpentinen poroszkáltunk le a város szélső utcájára. Rövid keresgélés után megtaláltuk a szállásunkat, még épp a sötétedés előtt, és még este elkezdtük találgatni, mi várhat ránk vajon holnap?
Erről a szakaszról tehát csak jót lehet elmondani, példás a tisztaság, szemétnek nyomát sem lehetett látni (kivéve a Kálvária utáni kb. 1 km-es szakaszon, dehát ez már a város közelsége miatt lehet), a szép szálerdővel boritott hegyoldalak ideálisak akár kisebb sétákhoz, akár komolyabb túrákhoz. Ezt a részt érdemes mindenkinek egyszer meglátogatni, akár kéktúrázik, akár nem.
Gratulálok én is. Egy orrhosszal megelőztél. De június 1.-én, ha minden összejön én is bejárom a hátralévő zempléni szakaszt.
Jó hír a bélyegző, ezek szerint az MTSZ-ben nem hazudósok ülnek, csak "Isten malmai lassan őrölnek".
Emlékszem a Bódvaszilast megelőző (én Jósvafő felől nyomultam) szakaszra. Még lefelé is kemény volt. Azért az érdekelne, hogy jutottál el Jósvafőről Pálházára!
Én egyébként kaptam innivalót Rudabányácskán, mert a tulaj a kocsma melletti házban lakik és "ideiglenesen kinyitott". Igaz, meglehetősen csípős idő volt novemberben.
Köszönöm!
Már körbenéztem az MTSZ (nem ma frissített) honlapján, van még egy pár jelvényszerző túra. A Kohász Kék érdekelne igazán, azért is, mert vagy olyan részen megy, amelyet nem nagyon ismerek (Ózd-Starján), vagy olyanon, amelyet nagyjából ismerek, viszont nagyon szép (Diósgyőr-Ózd).
A dunántúli túráktól azért is tartok, mert arrafelé igen barátságtalanok a kullancsok, belőlük meg lehet most bőven!
Az igazi indok persze az, hogy jobban szeretem a Borsodit, mint a Kanizsait :-)))
Nektek van-e vmi módszeretek kullancs ellen? Én a Polibét szedem (kockázatok és mellékhatások tekintetében...), eddig bejött, de a zempléni túra alatt csak összetalálkoztam eggyel.
Sikeresen lenyomtuk az Írottkő-Sárvár szakaszt, ráadásul mindössze 2 részben (a 2. nap egy laza 50km-es menettel). Az Írottkő-Kőszeg részt gondolom nem kell méltatni, utána viszont Sárvárig már több mint kalandos volt (azért túléltünk mindent, még a kocsmákat is). Beszámoló holnap.
