Szömörce! A lányom turkált a Picasa-n és talált néhány reformkori babarucit. Barbie méretű babákra készültek, az meg ugye jó eséllyel akad szinte minden lányos háztartásban. A gyerekek nem fogják egyszerűnk találni, de hátha ihletet tudnak meríteni belőlük.
Szó nélkül hagytad? Én annak idején megreformáltam az iskolát... tanító néni évekkel utána is olyan szeretettel borult a nyakamba, hogy milyen sokat tanult tőlem, pedig akkor már 50 körül volt lazán. :o)
Amúgy a padagógusokon nem csodálkozok, egy alsós tanítónéni pl. nem tudta, hogy hol van az Őrség amikor meséltem róla. a helyi oviban azért nem viszik ki levegőzni a gyereket, mert nem tud önállóan felöltözni és szülőin( óvoda) felhívták a figyelmet arra, hogy otthon feladatlapokat oldjanak meg a gyerekekkel ... az óvodai farsangon pedig a Piros bicikli...szólt:((
Így van... Barbi és Ken magyar reformkori viseletben.... most kb. nekem is ez a véleményem a suliról.... hmmmm... pedig mi itt milyen jól kitaláltuk... papírbaba meg népviselet meg történelem... meg művészettörténet... meg irodalom... meg népdalok... áhhhhhhh.... :o)
Ahhhha!! Szóval nem kötelező??!! Jól megvezettél minket!! :D Nekünk áltisk-ban azt találták ki a tanarak, hogy a helyi népviseletekről tartsunk osztályok között verseny, babával, előadással stb... Kb. két hét megfeszített kutatás után a gyerekek és szüleik kitalálták, hogy NEM LÉTEZIK Fejér megyei népviselet.. Bruhhaha... :D Akkor lett szabadon választható. Anyum varrta meg az egy méteres álló műanyag babámra a gyönyörű rábaközi viseletet, azóta is abban pompázik.. perpill még a padláson.. :D
Akkor egy ügyes kezű anya öltöztesse fel Barbiet és Kent!! :D
... két gyermekkel végigcsináltam.... ha nem is így, de én remek ötletnek tartom ezt az anyagfeldolgozást.... hjóóóó nálunk apuka nem volt, aki a lexikont forgatta volna, de kisiskolás korukban mindig néhány leckével előrébb jártam mint ők, hogy elegendő érdekességet tudjak eléjük tálalni. :o)) Amikor Vicus alsós volt, akkor adta ki az Orbán Viktor az Ezeresztendő című kettős könyvet, egy olvasókönyv és egy daloskönyv volt hozzá. Most Orbán Viktorról nem becéééééégetünk, mer' csak, de a könyv az pont ilyen családi beszélgetésekhez íródott.... mi nagyon szerettük. :o) Aztán nálunk a népitáncnak is ilyen szerepe volt.... Ne légy pesszimista IO... van ilyen. :o)
Édesem, szerintem Te sokkal idealistább vagy, mint a tanár... de szép dolog másokról jót feltételezni.. :D (pl. a szülőkről: jaj, az nagyon szép lenne: este ül a család a kandallónál, anya öltögeti mosolyogva a babát, apa meg nagy lexikonokkal az ölében (keble áttüzesül és arca felpirul..) magyarázza a csillogó szemű, figyelmes fiacskájának az a csodás időszakot, amikor MAGYARNAK lenni tényleg jelentett valamit..) szerinted??
Kao, Köszi. És még egy kérdés: Kimossam az anyagokat még1x géppel, hogy ne legyen ecet szaguk? Hogy szokás? Tizenéves koromban festettem utoljára ruhát és nem emlékszem. :)
További kérdés: Ki tudja hol lehet kb. 50x50 cm-es szegett géz darabot venni (kb. mint az orvosi)? Blanka etyeki kezes-lábosos kendőjéből elment a szín az első mosás után, most meg beleraktam az első vízbe és rózsaszín helyett piros lett. Én naiv... Gyógyászati segédeszköz bolt lehet a megoldás?
Reformkori baba témában én az öltöztetős papírbabára szavazok. Tessék tanítónénit jobb belátásra bírni! Én imádtam az öltöztetősöket. Nemrég meg is találtam egy adagot nagymamámnál. Még hurkapálca is volt a hátulján bábozáshoz.
Így van... mert őket tanítják a suliban... történelem és irodalom órán. :o) Valószínű ezért adta a tanár a feladatot, hogy egy kicsit mélyebben bele lehessen ásni.... jó feladat egyébként, mert ha a szülő is komolyan veszi, akkor nagyon érdekes a téma, és nagyon jó dolgokról lehet beszélgetni közben.
Egyszer egy kis leány[*] mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbujdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már épen indúl; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? -
Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi: Papa megdorgálja s a mama megfeddi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Melynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára.
A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félreül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, mikép álljon bosszút. Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja, Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja: De a keményszivű elveri a macskát, Orrára nyomintván egy goromba fricskát.
Jön az ebéd sorja, csörög tányér, kalán: Ez a kis haragost megbékíti talán? Ó dehogy! akármint terítnek, tálalnak: Ő még arra sem néz, elfordul, a falnak. Majd összekeresi, ami csak az övé, Szép rendetlenségbe köti mind együvé; Nem marad ki semmi, vele megyen a báb: Lesz kivel az úton beszélni legalább.
Akkor megcsókolja szüleinek kezét, Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd; Anyja szépen kéri: "Ugyan hova mennél? Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél? Ne menj el galambom! ne menj el virágom! Ki lesz akkor az én kedves kis leányom? Ha te engem itt hagysz, ugyan hova legyek?" Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek.
De az édes apja komolyan így szóla: "Már fiam, ha elméssz, nem tehetek róla: Itt van egy fehér pénz a nagy útra, tedd el; Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel." Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez, Otthon maradásra szinte kedvet érez; De örökségét már kiadá az atyja, Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja.
Elindult világra, de az utcaajtónál egy kutyát látott, s nem mert világra menni. A. J.
