Szeretném összegyűjteni, hogy milyen publikálási lehetőségek vannak olyan tanulmányok megjelentetésére az új fizikához kapcsolódó cikkek, tanulmányok, könyvek számára.
"Ami hülyeség az az, hogy az idő relativitása csak mérési probléma, ami miatt mégiscsak fiatalabb lesz a visszatérő ikertesó.
Egy mérési probléma hogyan okoz valóságos eltérést?
Sohasem gondolkodtál el ezen, mert leszoktattak a gondolkodásról."
Te csak írsz, mint aki se lát se hall, ezért nem jutsz soha egyről a kettőre.
Most is összetévesztetted az idődilatációt az ikerparadoxonnal.
A dilatáció két (egymástól) távoli esemény időeltérése két különbözőképp mozgó rendszerben mérve.
Míg az ikrek indulásának és érkezésének eseményei nem egymástól távol, hanem azonos helyen történnek, és a közöttük lévő időkülönbséget ugyanabban a rendszerben mérjük. Az egyes ikrekre kapott időkülönbség mégis különböző lesz, ha azok a két találkozás között különböző sebességgel mozogtak.
Ez a különbség teljesen világos, csak nem vagy hajlandó elismerni, mert azzal összeomlana a rögeszméd. Inkább ostobának tetteted magad, s azt hiszed, másokat is becsaphatsz vele, mint magadat.
De még az idő dilatációja meg a hosszkontrakció se puszta mérési probléma, hanem objektív jelenségek. Egyszerűen arról szólnak, hogy az események közötti időkülönbségek és távolságkülönbségek függenek attól is, hogy milyen rendszerben határozzuk meg azokat. Alaptalan az a régi illúzió, hogy a távoli események egyidejűsége abszolút eldönthető kérdés, függetlenül a megfigyelő mozgásállapotától.
„De a felemelés közben változik a gravitáció erőssége is, ezért egy picit megváltozik egy tárgyon belül a viszonyok.”
Ha felemelés közben kiborítom az egész kanál csípős paprikát, egy picit megváltozik a leves erőssége. Ez még mérhető is a paprika kapszaicin szintjének alapján.;-)
Szó nincs "mérési problémáról", az csak az értetlenségedből fakadó ostobaság. Te nem a relativitáselméletről beszélsz, hanem arról a zavaros katyvaszról, ami a fejedben van relativitáselmélet címszó alatt.
Aztán persze, hogy csak értetlen hülyeségekre vagy képes.
és utánanéztem a másik oldalnak is. Az én gondolkodásomat ez befolyásolja.
A "másik oldal" a tények tagadásán alapuló konok ostobaság. Készséggel elhiszem, hogy a te gondolkodásodat az befolyásolja. Innen származnak "az erők egyensúlyának következménye a keringés"-féle hülyeségek.
Csak arról van szó, hogy már fiatal koromban megértettem, hogy a tanítás nagyon egyoldalú és utánanéztem a másik oldalnak is. Az én gondolkodásomat ez befolyásolja.
A Newton törvényekkel is vannak gondok, de a relativitás az tök hülyeség.
"nálunk az egyetemen is egyesek azt tanították, hogy centrifugális erő nem-lé-te-zik."
Nem figyeltél rendesen, így most se tudod értelmesen felidézni.
Nyilván arról beszéltek, hogy a centrifugális erő (ahogy a többi inerciaerő is) inerciarendszerbennem létezik, csak a forgó rendszerben történő leírás esetén, de ott se lehet forrást tulajdonítani neki. Egyszerűen a d'Alembert elv alapját alkotó egyenletátrendezés folytán, a Newton II.- törvény egyenletében a erő oldalán megjelenő "-ma" tag neve.
Egyszerűen arról szólnak, hogy az események időkülönbségei és távolságkülönbségei nem abszolút mértékűek, hanem függenek attól is, hogy milyen rendszerben értelmezzük illetve határozzuk meg azokat.
Einstein emiatt találta ki a tömbuniverzumot. Mert ha mozgok, egy nagyon távoli galaxis jövőjével vagyok egyidejű. És ha ott is mozog valaki - eltérő sebességgel - ő meg esetleg az én múltammal egyidejű. Tehát a múlt-jelen-jövendő egyszerre létezik. (A kötelező J.A. idézet szerint a Dunának a hullámait is ide kellene hordani, de most nem jut eszembe szó szerint.) Teller Ede viszont tagadta ezt az elgondolást. Szerinte a jövő nincs megírva és a pillanatnyi véletlen folyamatosan gyártja a kiszámíthatatlan jövőt. (Logikailag sajnos nem lehet eldönteni, hogy kinek van igaza.)
Mindenesetre a kaotikus folyamatok egyenletei ugyanolyan determinisztikusak, mint az iskolában tárgyalt példák. A különbség az, hogy nincs stabil monkapont, ahova a kitérített rendszer visszatér. Egy idő után pedig a kerekítési pontatlanságok tűrhetetlen mértékben felhalmozódnak. Viszont a klasszikus fizika csak határesete a kvantumfizikának. Abban az esetben, ha a potenciál változása kicsi a vizsgált objektum (elemi részecske) méretéhez képest.
Azt hiszi, az egyenletes körmozgást végző égitestekre nulla erő hat
Erről sokat vitatkoztunk idétlen időkkel ezelőtt egy másik fórumon. Sok - önmagát fizika tanárnak nevező - nick azt állította, sőt, nálunk az egyetemen is egyesek azt tanították, hogy centrifugális erő nem-lé-te-zik.
Tétel: A tanár azt tanítja, amit tud. Jó esetben.
Jó esetben ért ahhoz, amit tanít. Sometimes it is not the case, unfortunatelly.
"És akkor a visszatérő űrhajósnak ugyanannyi idősnek kellene lenni, mint az itthon maradottnak, amikor ismét találkoznak."
Te folyton összekevered az idődilatációt az ikerparadoxonnal, noha már sokszor felvilágosítottalak róla, hogy ezek alapvetően különböző jelenségek.
A dilatáció két (egymástól) távoli esemény időeltérése két különbözőképp mozgó rendszerben mérve.
Míg az ikrek indulásának és érkezésének eseményei nem egymástól távol, hanem azonos helyen történnek, és a közöttük lévő időkülönbséget ugyanabban a rendszerben mérjük. Az egyes ikrekre kapott időkülönbség mégis különböző lesz, ha azok a két találkozás között különböző sebességgel mozogtak.
A kétféle jelenség eltérő volta annyira világos és egyszerű, hogy szerintem még te is érzed, csak nem vagy hajlandó elismerni, mert azzal összeomlana a rá épített érved, és rögeszméd. Ezért inkább ostobának tetteted magad, remélve, hogy másokat is ugyanúgy becsaphatsz vele, mint magadat.
Megjegyzem, hogy még az idő dilatációja meg a hosszkontrakció se puszta mérési probléma, hanem objektív jelenségek. Egyszerűen arról szólnak, hogy az események időkülönbségei és távolságkülönbségei nem abszolút mértékűek, hanem függenek attól is, hogy milyen rendszerben értelmezzük illetve határozzuk meg azokat. Mindez azért, mert alaptalan hiedelemnek bizonyult az a régi illúzió, hogy a távoli események egyidejűsége egy abszolút értelemben eldönthető kérdés, független a megfigyelő mozgásállapotától.
A mellettem álló repülőről tudom, hogy 10.000 méter magasan nem megy össze légy méretűre.;-)
Hogy magamat idézzem. Azonban a háromszoros hangsebességgel repülő gépet, valóban rövidebbnek mérik, mint a hangárban állót. Járj utánna, ne másokat nevezz butának!
"Honnan tudod, hogy a relativitás alapján működik?
Onnan, hogy ezt mondták neked."
Szuperfizikus magából indul ki, azt hiszi, más is ugyanúgy képtelen az ilyen dolgok önálló ellenőrzésére. Mint ő, aki még az egyszerű Newton törvényekkel se tud számolni. Azt hiszi, az egyenletes körmozgást végző égitestekre nulla erő hat, "mert agravitációt éppen kiegyenlíti a centrifugális erő".
Egy ennyire ostoba fickó képzeli magát mindenkinél okosabbnak.
