"Nem érdemes veled kommunikálni, ha a körít és a kerít között nem találod a rokon értelmet."
Félreértetted a leírtakat.
- Senki nem mondta, hogy nincs rokoni kapcsolat a KÖRÍTÉS és a KERÍTÉS között.
- A következő mondatodra reagáltam: "a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén "
A mondatodból azt olvasom ki (szólj, ha én értettelek félre), hogy szerinted úgy keletkeznek új gyökök, hogy a benne levő magánhangzót kicseréljük egy másikra és ezzel megváltoztatjuk a gyök jelentését, miközben a két gyök jelentése közt keletkezik valamilyen rokon értelem.
Amit kifogásoltam a mondatodban, az a szóalkotás ilyen formája. Ezért írtam, hogy a körítésből nem lesz kerítés és fordítva.
Nem szándékozom egyáltalán kiforgatni a szavadat. Viszont már bocs, de te magad érveltél kivastagított szópárként a MÉN és MAG(MOG) duóra, azt sugallván ezzel hogy itt rokon értelmű szókapcsolódással állunk szemben. Pedig mindössze csak egy közös kezdő M hangjuk van mindössze, ez még ebből a szempontból semmit sem jelent.
Meg korábban már szóba került ez is, hogy a GY (G) és N hangok egyáltalán nem felcserélhetőek általánosságban csak azért mert itt egy speciális kivétel fennáll a MEN(mén) és a MEGY kapcsán.
Inkább ennek okát kéne feltárni, mert valami oka biztosan van neki. Simán lehet rövidülés is a MEN forma, jól ismerünk a nyelvünkben összehúzott szavakat. A lényeg : A GY (G) és N hangok csereberéje ezt a speciális kivételt leszámítva máshol más szavak esetén nem tehető meg, mert akkor a KAGYLÓ KANLÓ lesz, az ÍGY ÍN lesz, FONOTT kalács még nem elFOGYOTT kalács, FONÁS az nem FOGÁS és lehetne ezeket sorolni.
Tehát egy speciális kivételes eset okán nem általánosíthatunk, és épp ezért indokolatlan a MAG szót bármilyen MAN/MON/MEN/MONY dologgal összepárosítani, mivel MAG-értelmű szó így egészen egyszerűen nem kezdődik el...
Szerintem a ma = föld jelentés félrevezető, mert magyar nyelvben a ma - sosem jelenthetett földet (Nagy Géza elgondolása).
Magyar nyelvben ma-g-am és mag - mint központi testnek, tömeg is a jelentése, a latin materia így rokon vele, hiszen anyagot jelent.
Az utótagot pedig nagy hiba összetett szóként kezelni és belelátni önálló jelentést.
Az -ar, -er, -gar, -ger népnévvégződéseknek szeintem simán főnévképző szerepe van csupán, amely egy térségben nemzetközi főnévképzővé lett, mert oly korban keletkeztek, amire ez jellemző volt. Ezt bizonyítja, hogy egy rakat különböző nyelvű nép is használja. Érdekesnek találom, hogy az alternatív és a fősodratú szófejtések is mindenképpen külön jelentésből induknak ki.
Mongol, mandzsu párhuzamok a mongyer - mogyer elmélet kapcsánán:
"Se a „mongol” se a „mandzsu” szó etimológiája, jelentése nem tisztázott megnyugtatóan."
"Másrészt, ahogyan a „mongol” és a „mandzsu” szavak etimológiája bizonytalan, ugyanúgy a „magyar” szóé is az. A probléma, hogy nem lehet tudni, hogy milyen nyelvi és kulturális környezetben keletkezett, ami elengedhetetlen lenne a biztos megfejtéshez."
A MAGYAR EREDETMONDA SZERKEZETÉNEK MONGOL ÉS MANDZSU PÁRHUZAMAI Kápolnás olivér*
------------
A ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek előző korokban ilyen végződések nélkül szerepeltek:
"Nagy Géza a magyar szóban előtagként egy föld jelentésű ősugor szót gondol. Mint mondja, tényeket, nem hipotéziseket nyújt: akkád: mea, mada, mongol: modsi – föld, ország, tartomány, terület. A föld finnugor elnevezése: má, mo, mu vagy moda szó. Mordvin: moda, finn: maa, vogul: má, mo, osztják: má, mo, züljén-votják: mu, permjak: mu, ma Az akkád "mada", föld szó utótagját ugyane nyelv "bir", ember jelentésű szavában véli felismerni. A kifejlett összetételt adja vissza a közép-ázsiai törökségnél még a XVI. század elején is megvolt madsar nevű törzs, ill. a Sejbán kán seregében- valószínűleg baskíriai maradvány harcolt madsar elnevezésű üzbég törzs neve is. Elgondolását erősítő összefüggést lát Nagy Géza abban is, hogy: „a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű. mint például az akkád »kbarra« is ember jelentésű"
A magyar vagy a hozzá hasonló jelzésű népnév előfordulására kiterjedt nyomozást végzett Padányi Viktor (77). Azt találta, hogy „a Kr. e. XVII. századtól a Kr. u. X. századig a legkülönfélébb nyelveken és különböző írásrendszerekkel, módokon, tudósítások vannak egy népről, 131 amelynek neve határozottan és egységesen m hanggal kezdődik, és van a belsejében egy lágy mássalhangzó, amelynek pontos visszaadására a tudósító nyelvek fonetikai rendszere képtelen. E rejtélyes mássalhangzót megpróbálják jelölni d, dz, t, th, ts, s, k sőt x betűjeggyel is, sőt az arabok d, dzs, az örmények gh hangokkal is. Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőlega különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."
Nagy Géza felismeréséhez kapcsolható Padányi következő állítása: „Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"
„Mindezek alapján apodiktikus érvénnyel ki lehet mondani, hogy ilyen nevű nép vagy népek a Kr. e. XVII. és a Kr. u. X. századok közti korban ElőÁzsiában létezett vagy léteztek. Ezzel szemben a délkaukázusi térben és a Káspi környékén ma semmi m hanggal kezdődő nevű nép nem található, de az egész Eurázsia területén is csak három van, KeletÁzsiában a mandzsuk, Indiában a mundák és Közép- Európában a magyarok... E különböző torzulású formákból kiszublimálható fon etikai bázis feltűnően hasonlít a magyar népnévre, amelynek 1100 év alatt magának is voltak Magor, Mogyer, Megyer torzulásai.""
---
A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is.
Egyrészt : a MÉN és a MAG hanghármas kizárólag csak a kezdő M hangban egyező. Vagy szerinted akkor minden M hanggal kezdődő hanghármasunk összemosható?)) Ugye ezt te sem gondolod komolyan remélem.
---
Ilyet sosem állítottam és eléggé nem fer kiforgatni a szavaimat így, amikor be lett mutatva a "mén-megy" analógia alkalmazása a vegyes hangrendű magyar szó lehetséges kialakulására.
""… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el.""
Egyrészt : a MÉN és a MAG hanghármas kizárólag csak a kezdő M hangban egyező. Vagy szerinted akkor minden M hanggal kezdődő hanghármasunk összemosható?)) Ugye ezt te sem gondolod komolyan remélem.
Mert akkor ennyi erővel egyet jelentene a MAG, MAR, MÁR, MÁS, MÁSZ(ik), MELY, MER, MÁZ , MÉCS, MÉLY, MÉR, MÉZ, MIK, MÓD, MOLY, MOS is, egy közös kezdőhang még nem egyesíti ezen szavakat, szóval ne ilyennel jöjjünk már ,mint "bizonyíték" elő.
Másrészt : Az sem biztos hogy Ménrót volt a fater, másik verzió szerint MAGóg lehetett. Na ez viszont tényleg egybevágó a fentivel ellentétben a MAGOR névvel, itt már valóban van egy közös alap amire ezen nevek épülnek, és az nem más mint a MAG kezdet...
Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort.
1./ Anonymusz latinul írt az sem biztos, hogy magyar volt...
2./A Mogyer NEM népnév nála, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban. No, ennyit a korrekt latinból-magyarra fordításról...
Ha valakinek az sem elegendő hogy HUNOR és MAGOR ---- ebből HUN és MAGYAR , tehát történeti háttér + hangalak együttesen támasztja ezt alá, szóval aki ezek mellet is félrenéz, annak úgysem lesz jó semmilyen magyarázat sem.
--
Nézd, nem kell nekem bemutani a finnugristákat. A kis finnugor szakkör okoskodásait az őstörténeti topikban rendszeresen helyére teszem, ha követed valamennyire. Sőt, nekem csinálta ezt a topikot onnan az egyik delikvens, hogy száműzzenek végre a fétis-fórumukról.m
Nekem nagyon jó "Hunor és Mogor" Kézai Simon krónikájából, de mint láod, szeretem a pontosságot és szeretek utánajárni a dolgoknak, hogy pl. mi a MONDA és mit is MONGYUNK el a nyelvünk szerkezetéről. Ha a men(end)ésnek lehet megy képzése, akkor a mon(d)ásnak is lehetett valamikor mogy, amely gyöke a magyaráz szavunkban úgy maradt fönt, hogy a népnév része is egyben. Nem kérhetsz erről más írásos bizonyítékot, mert ha ez így volt, nagyon-nagyon régen kellett történnie, sokkal előbb, mint bármely nyelvemlék, amely a magyar népnévről fellelhető. Viszonylag késői adatok vannak erre. Muager(isz) neve a legelső, akit kapcsolatba lehet hozni vele.
A magysikkal pedig van nyelvi kapcsolat, csak azt szeretik félremagyarázni a finnugristák, hogy a török nyelvekkel sokkal több kapcsolat van, mégpedig alapnyelvi szinten, nem kölcsönzésként.
Ugyanígy az ie nyelvekkel is. Nem csoda, mert a magyar őrzi az ősnyelvi szerkezetet a legjobban, a többi meg elfejlődött melleőle. A fu nyelvek pedig izoláltak maradtak a refúgiumaikban mint egy ősi zárvány.
Ha már tények:
ANONYMUS GESTA HUNGARORUM
"Dentumoger vagy Dentü-Mogyer, a magyarok legendás őshazája... írja."
viszont Magyarokról beszél a krónikai szövegfolyam többi részében.
Ez tehát egy TUDATOS megkülönböztetésnek tűnik nekem:
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk.
Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet."
Iosephus Flavius úgy ismerte őket, mint a Genezis szerint Magógból leszármazott népet, a Japhetitákat, és Szkítáknak nevezte őket
---
Kézai Simon krónikája szintén tudatosan használja ezt a szóformát sokszor említve:
"Hunor és Mogor -ról mesél.
„Mellőzve tehát az eseményeket, mellyek kezdett tárgyunknak színt adnak, vissza kell térnünk Menróth óriásra, ki a nyelvek megkezdődött összezavarodása után Eviláth földére[* 3] méne, mellyet ez időben Persia tartományának neveznek, és ott nejétől Eneth-től két fiat nemze, Hunort tudniillik és Mogort, kiktől a húnok vagy magyarok származtak.
Ugyanakkor a magyarok bejöveteléről beszél a továbbiakban!
Na azért az elméletek közt ég és föld a különbség hihetőség tekintetében. Ne tegyük már egy lapra őket.
Ha valakinek az sem elegendő hogy HUNOR és MAGOR ---- ebből HUN és MAGYAR , tehát történeti háttér + hangalak együttesen támasztja ezt alá, szóval aki ezek mellet is félrenéz, annak úgysem lesz jó semmilyen magyarázat sem.
Visszatérve a MANYSI----MAGYAR amúgy nem létező szókapcsolatra :
Ez az egész nem más mint a finnugor propaganda terméke, az egészet Hunfalvy Pál-ék találták ki megrendelésre. 1860 előtt még nem is beszélt senki manysikról, hirtelen innentől lett ez téma. A szabadságharcot követően nem túl okkal, mily érdekes.))
Tehát a Hunfalvy féle finnugor lobbi találta ki ezt az egész nem létező szókapcsolódást, és gondolom ezt sikerült olvasnod valahol. Már a saját korában nagyon durva kritikát kapott a manysi--magyar szavak összemosása, többek között egy bizonyos Thury József személyében is, idézném :
"A szók azonosítása csak egyik példája ama visszaéléseknek, melyekkel oly gyakran találkozunk az összehasonlító nyelvészet terén " ------ és továbbá alaptalannak és önkényesnek titulálva az egészet.
És szerintem is az, eleve nem szabad finnugor lobbista "nyelvésznek" az ilyeneket elhinni, ők csak megrendeléseket teljesítettek...
Helyben is vagyunk... Csak azt tudnám, miért Szibériában keresik elődeinket?
---
Mert a "magyarok" egy része felhatolt az uráli érclelőhelyekhez és kapcsolatba került az ott talált népekkel, akik amúgy is az ősnyelv (tehát a magyarhoz közel eső) egy archaikus sokon változatát beszélték - pusztán abból az okból kifolyólag, hogy refúgiumokban éltek már akkor is és nem nagyon diferenciálódott a nyelvük.
"Mogyer (Anonymus) Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed."
Minden okom megvan rá:
1./ Anonymusz latinul írt az sem biztos, hogy magyar volt...
2./A Mogyer NEM népnév nála, hanem terület! Fordításban: "Szcítia tehát igen nagy föld, melyet Dentü-mogyernak hívnak." Ami az eredetiben dentumoger, sem Ü, sem GY nincs a latin szóban. No, ennyit a korrekt latinból-magyarra fordításról...
3./ Anonymus nem Magyarországnak nevezi hazánkat, hanem Hungarie-nek. Nem tudta, hogy ez az ország Magyarország?
4./ Béla királyt Bele regis-nek, Álmost Almus-nak írja, stb...
(Ezeket a neveket a bal oldali szövegben találod.)
Tehát a latin átírás meglehetősen zavaros, kétséges a nevek valódi hangzása.
Az igazsághoz tartozik, hogy Góg és Magóg nevét helyesen írta le, s Magógot a szkíták első királyaként aposztrofálja, akiről a MOGERnevet kapták a szkíták!
"Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a MAGYAR nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király." (A magyarra fordítás itt is pontatlan (Moger-Magyar))
Ugye, Attila mindenki szerint hun király volt, és Magyarországot is Hungarie-nek nevezte a szerző, pedig tudta, hogy Attila a Moger nép királya. Vajon miért?
"Ebből következően te Anonymusról is kapásból ezt feltételezed."
Senkiről nem tételezek föl semmit, a magyar szóban A hang van és kész. Ugyancsak A hang van a szomszédainknál, a Kaukázustól délre eső terület nyelveiben, egyszóval mindenütt, ahol minket ezen a néven neveznek.
- "Az O-val írt változat simán félrehallás lehet, olyan ember írta le, aki nem beszéli a magyart tökéletesen. A zártan ejtett A hang O-nak hallatszik... A zárt E pedig Ö-nek..." - "Ez csak egy elmélet:"
Nem elmélet, hanem tény kérdése... Próbáld ki.
"Rengeteg olyan szóalakunk van, amelyekben a magánhangzó megváltozik különböző rokonértelmű szóképzés esetén pl.:
körít, kerít"
Látod, ez tényleg elmélet... A kerítésből soha nem lesz köret és fordítva.
"Jól látszik, hogy bizonyos nagyon ősi gyököknél a mássalhangzók hordozzák a szó meghatározó értelmét."
Tényleg? És akkor miért a magánhangzó szabja meg végül a szó jelentését?
Már sok tucatszor leírtam, minden hangnak van önálló jelentése, és a hangok egyenrangúak, nincs kitüntetett hang.
"Az -ar főnévképző igen produktív lehetett őseinknél."
Az -ar, er igeképző... Ennek igen egyszerű oka van, az R hang cselekvést fejez ki. Had-ar, tak-ar, kap-ar, kav-ar, csav-ar, sziv-ar...
Germán és angolszász nyelvben százával található. (fisher, bróker, hunter...) Persze, ma már sok közülük (a magyarban is) főnévként funkcionál.
"Arabos "MADJAR" = feltehetően magyar. "Mondjar" rontása. . madzsarra. A szlávos alakok Mozsar-ra."
Itt mindegyik a MAGYAR szavunk pontosan, csak épp mikor hol és kik ezt hogyan írták át, ennyi mindössze a különbség. Nem feltehetően, hanem biztosan.
"Mondjar" népnév (és nyelv) leírás nem létezik ! Ez csak fikció, nem több. Csak a "mond" szóval kapcsolatosan létezett efféle hangalak, MAGYAR megfelelője soha sehol nem kezdődik MAN/MON formában.
