Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
Jelenleg az USA-ban elhasznalnak evente 130-140 milliard gallon üzemanyagot. Ugye ez jelenleg szinte kizarolag fosszilis eredetü (nehany % bioethanol).
Az autok takarekossagaval le szeretnek vinni a fogyasztast 100 milliard gallon ala (az nem tul sok, csak ~25%). Közben az alternativ üzemanyagtermeles is növekszik. 2030-ig olyan 30 milliard gallon/evre szeretnek a termelest felvinni (aminek a nagyobb resze cellulosic ethanol lesz, aminek a mennyisege jelenleg gyakorlatilag zero).
Akkor fosszilisböl mar "csak" ~70 kellene.
A masik az autopark szerkezetetöl függö megközelites.
Az autok fogyasztasanak 1/3-a a szemelyautok. Ezeknel 30-35 % javulas meg lehetseges (jelenleg az atlagfogyasztas 11-12 liter).
A masik harmad az LDV (Light Duty Vehicle), a kisteherautok birodalma. Az USA-ban a fogyasztasuk 18-20 liter körül van. Ezt az erteket le lehet vinni 10 ala (pl. Egy Mercedes-Sprinter, Citroen Jumper,... mar ma is tud ilyet). Az LDV a vallalatok flottai. Igy ezek lecserelese gyorsan törtenhet (4 eves leiras).
A harmadik a truck-ok 1/3-a. Az USA truckjainak a mileage-a 5-7 mpg (ami 40-50 liter/100 km, tehat gyalazatos). Hasonlo truckok Europaban 25-35 litert fogyasztanak (es meg az is fejlödökepes, pl. hibrid meghajtassal,...).
Azonkivül szeretnek a földgazt is egyre intenzivebben hasznalni. Pl. truck-okban LNG-t (folyekony gaz).
Az összes tenyezö optimalis kihasznalasaval kb. meg lehetne felezni a jelenlegi meretü mobilitas fosszilis energiaigenyet. Persze egyesek szamolnak növekedessel is, ugyhogy mennyisegileg lehet, hogy nem a fele lesz a köolaj input.
Egy barrel olajbol kb. 0,75 barrel üzemanyag keszithetö (energiaipar belsö energiafelhasznalasa). Tehat a lefele skalazassal az összinput tovabb csökken.
2030-ig talan az elektromos autok (plugin) is jatszanak bizonyos szerepet, ...
De amiről én beszéltem az az, hogy maga a fogyasztás már fizikálisan nem pörgethető sokkal feljebb - csak alapvetően új technológiákkal, energiahordozókkal, nyersanyagbázissal. És ezek az újak egyelőre még nem piacérettek - indokolt tehát kalkulálni azzal, hogy a mennyiségi növekedés minőségivé konvertálható, de a volumen már korlátos.
Szerintem a volumen csak szamszerüleg korlatos. Minösegeben, hatasaban nem annyira egyertelmü.
Mo.-on pl. elfogyaszt egy pógar 3500-4000 kWh vellanyt evente. Europaban atlagban 6000-7000-et, az USA-ban pedig 12 000-t (ahol pl. Californiaban 8000 körül van, mig Idahoban 19 000 kWh).
Tehat pl. az elfogyasztott villamosenergia mennyisegeböl nem lehet egyertelmüen az eletszinvonalra következtetni. Meg az energia altal nyujtott juttatassal sem.
A rendszerben levö immanens tartalekok miatt meg plane nem.
Pl. rendesen megepitett, leszigetelt hazakkal, jo kazanokkal le lehetne könnyeden felezni az epületek energiaigenyet.
Szinten mosolyogva meg lehetne felezni az USA-ban a közlekedesben felhasznalt üzemanyag mennyiseget. Europaban mar nehezebben.
Abból ítélve, hogy még csak a földben lévő olaj 2/3 lent maradt vagy az következik, hogy a peak erőforrás készlet mennyisége az 1-es eroi alatti tartományban van, vagy az hogy ez 1nél nagyobb eroi-ra teljesül, de még nem értük el ezt a szintet.
Arrol van szo, hogy rövid idön belül, illetve maris leteznek technologiak, amivel az adott olaj-/gazkutakat tovabb lehet fejni. Nem 1 körüli ERoEI-val, hanem a kut kb. korabbi tulajdonsagaival. Nyilvan egy kicsivel kevesebb, de, mondjuk nem 30, hanem pl. 18.
Az ERoEI hatekonysagi görberöl azt illik tudni, hagy 4-5 felett minden rendben van.
Magyarországon perpillanat a gdp 32% keletkezik iparban, ehez jön hozzá kb 3 vagy 4% mezgaz. Ez egy ütt optimistán 36%.
Ezzel a 36%al Magyararország nem önellátó iparcikkból, merthogy mérhető külker hiányunk van, ami az elmúlt évek trendje szerint általában beáll a gdp 3-4% a körüli szintekre. Ettől legutóbb pl pozitív irányba tért el, lement a hiány nullszaldó közelébe, a tavalyról utólag revideált érték szerint kb 1%os gdp arányos külker hiányt hoztunk össze. De ehez magyar szinten kell fogyasztani.
Ehez képest a "fejlett" nyugati társadalomban az ipar + mezgé összesen kitesz vagy 20%ot a gdp-ből. Elég nyilvánvaló hogy ezt kizárólag az ipar outsource-olásával lehetett megoldani, náluk még nagyobb a külker hiánya, igaz magasabb fogyasztási szinttel együtt.
Ez egyértelműen egy fenntarthatatlan állapot, és az új egyensúly ami majd egyszer beáll, nem úgy fog megvalósulni, hogy nyugaton még kevesebben dolgoznak az iparban, hanem vissza kell ide jönnie az iparnak, és ki kell egyenlítődnie a kelet-nyugati versenyképesség
ennek viszont az lesz a következménye, hogy a kelet-nyugati reálbérek is közelebb kerülnek egymáshoz, és az bizony az itteni nyugatiaknak nem fog tetszeni, nekünk se ami azt illeti
A minisztérium véleménye szerint Magyarországon a személygépkocsi-értékesítési hálózatban túlkapacitás van. A teljes magyar kereskedői hálózat értékesítési kapacitása 400 000 jármű, ami a legnagyobb csúcseladások (kb. 200 000 jármű) idején is jelentősen meghaladta az igényeket. A valós piaci nagyság 150-160 ezer személygépkocsi, vagyis kevesebb, mint az értékesítési kapacitás fele. Ebből következően a kereskedők és a hozzájuk szorosan kapcsolódó javítóhálózat jelentős része − válságtól függetlenül − piacvesztésre, bezárásra van ítélve.
szerintem ez egy általános jelenség, ami most az egész nyugati szférán végig fog söpörni, és a hatékonyság illúziója (az outsource) meg fog szűnni
utánna persze lehet, hogy már automatizálás lesz, de helyben, ennek egyenlőre ellentmond a hitelkamatok magas szintje, amíg azok le nem süllyednek, vagy valahogy az infláció utol nem éri, addig nem lesz automatizálás
911: Ambivalensek az érzéseim. :-))) Először is: a XX. század második felében - elsősorban az olcsó és bőségesen rendelkezésre álló energiahordozókra és nyersanyagokra alapozva - egy olyan termelési robbanás következett be a világ legfejlettebb országaiban, ami a történelemben először lehetővé tette azt, hogy a népesség egy egész kis hányada előállítsa az össz-népesség számára szükséges javak mindegyikét. Két évszázada a lakosság 90%-a a mezőgazdaságban dolgozott, és rossz években így is éhínség volt. Ma ez az arány 2-3-4%, és permanens a túltermelés - de ez a magas fokú gépesítésnek és a műtrágyázásnak köszönhető. Az ipar sem képes a munkaerő 10-15%-nál többet felszívni, egyszerűen nem kell több munkaerő.
Ezen az úton túl sokat előre menni már nem lehet, mert az arányokon alapvetően már az sem módosítana, ha az emberi munkaerő-szükségletet a termelésből teljesen kiküszöbölnénk. A fejlődés tehát arrafelé mutat, hogy valami mással kell lekötni az embereket. Szolgáltatás - tittytainment...
De amiről én beszéltem az az, hogy maga a fogyasztás már fizikálisan nem pörgethető sokkal feljebb - csak alapvetően új technológiákkal, energiahordozókkal, nyersanyagbázissal. És ezek az újak egyelőre még nem piacérettek - indokolt tehát kalkulálni azzal, hogy a mennyiségi növekedés minőségivé konvertálható, de a volumen már korlátos.
Elég gyakori hiba az ipari növekedést a nehézipar teljesítőképességének növekedésével összetéveszteni. És - SZVSZ - a következő innovációs hullám iránya is megvan már a genetikával, biotechnológiával, orvostudománnyal. Egyik sem a klasszikus nehézipari erőforrások felhasználásáról szól, pedig GDP dolgában potenciálisan igencsak 'ott' van mind.
"Sokak szerint, ha ezeket is korrekt módon, valós értékükön vennénk figyelembe, akkor az derülne ki, hogy a világ már a 70-es évek végétől stagnál, pontosabban az azóta elért növekedés GDP-ben rögtön kimutatott értékét eléri-meghaladja az externális károk (sehol nyilván nem tartott) értéke."
"Igen, szerintem megvan a reális veszélye-lehetősége annak, hogy az ismert gazdasági modell a fizikális korlátokba ütközés után itt lecövekel, és stagnálni kezd. Nem lesz semmiféle világgazdasági fellendülés, ezen az erőforrásbázison a fizikális javak termelése és fogyasztása már lényegesen nem fog tudni nőni."
Ez szvsz ugyanúgy nem fogja megállítani a növekedést, mint az, hogy egy időben hozzászoktak az új kontinensek felfedezéséhez, aztán már nem fedeztek fel többet, ráadásul a potosi ezüstbánya is akkoriban merült ki.
Olvastam egy tanulmányt az ötvenes évek végéről, ami arról szólt, hogy az ipari növekedés üteme állandósult, viszont az új erőforrások (itt még elsősorban a munkerő) bevonásának korábbi üteme nem tartható, az innovációtól se várható semmi komoly, így a hatvanas évek közepére törvényszerűen civilizációs krízis jön. Pedig hol volt akkor még az olajsokk?
Egy másik tanulmány szerint ha a brit bankrendszer a 2000-es szolgáltatási szintet akarná megvalósítani az 1950-ben rendelkezésre álló technikai feltételekkel, akkor az 1950-es Brit Nemzetközösség teljes lakosságának a bankrendszerben kellene részletszámításokat végeznie napi 24 órában.
Szóval nem hinném, hogy 1950-ben vagy '55-ben akadt olyan nobel díjas, aki prognosztizálta volna, hogy a mikorprocesszorok megjelenése egy évtizeden belül átírja a távlatokat, húsz-huszonöt éven belül pedig teljesen átrendezi a világot és a korábbi paradigmarendszert mindenestül eltörli.
Persze semmi biztosíték nincs rá, hogy az innováció ismét megajándékoz minket valami ilyesmivel, de kizárni se lehet.
Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor hajrá olaj, mert inkább az azonnali helyettesítésére szavazok környezetvédelmi, és stratégiai okból is, dehát engem nem fog erről egyik fejes se megkérdezni.
Erre céloztam egy korábbi írásomban, ahol a peak mögöttes okait próbáltam leírni. A peak mögött a könnyen hozzáférhető készletek kifogyása áll.
A geológiai realitás lehet olyan, hogy a leggyakoribb földben megtalálható lelőhely kitermelése 1 fölötti eroival megvalósítható, ilyenkor a peak egybe fog esni a földben található leggyakoribb erőforrás kitermelésének az idejével. Az egyes erőforrás csoportokat sorban a legkönnyebben kitermelhető felől a legnehezebben kitermelhető felé haldadva szedik ki, a kitermelés volumene pedig egyenesen arányos annak az erőforrás csoportnak a volumenével, ami az adott eroi, vagy kitermelési nehézség mellett létezik. Az pedig követi a gauss eloszlást, ezért lesz a kitermelési görbe is gauss alakú.
A másik eset az, amikor az erőforrás leggyakoribb készlete 1 alatti eroival termelhető csak ki, mert ebben az esetben a peak nem esik egybe a geológiai gyakorisággal, mert 1 alatti eroival már nem fogják az adott erőforrást kitermelni, vagy legalábbis nem energetikai célból, a kitermelés megszűnése a helyettesítőktől függ elsősorban, hogy melyik helyettesítő lesz nála olcsóbb.
Ha nincs helyettesítő, akkor az 1-es eroi felé közeledve elvben végig nőne a kitermelés, aztán 1 alatt egyből nullára zuhan. Gyakorlatilag mindig van helyettesítő, legfeljebb az az emberi erő, vagy a szamár, és ezeknek nyilván nagyobb eroi-ja van mint 1. (már a rabszolga gazdája szemszögéből persze)
Mindkét esetet torzítja a technológia fejlődése, ami elvileg a gauss görbét a jobboldali részén nyújtja meg, illetve magát a csúcsot is kitolja.
Abból ítélve, hogy még csak a földben lévő olaj 2/3 lent maradt vagy az következik, hogy a peak erőforrás készlet mennyisége az 1-es eroi alatti tartományban van, vagy az hogy ez 1nél nagyobb eroi-ra teljesül, de még nem értük el ezt a szintet.
Szerintem a 2. esélyesebb, és kellően magas olajár mellett elterjednek, illetve lesznek új technológiák is, amelyekkel az összes olajkitermelés meg fogja haladni a 2006ost, legalább 15-20%al. Ennek a nagysága tulajdonképpen becsülhető egy gauss görbe alakjából, ott is az első harmadpont kb a csúcs alatt 20%os értéknél van.
Marmint, hogy a peak-oil-röl valo sopankodas peakelt-e? Erdemes a cikket elolvasni. Meg a benne levö referenciakat is.
...
Consider, for instance, this fascinating article by Guy Chazan from the Wall Street Journal’s special report yesterday on energy. It’s called “Squeeze That Sponge.” Highlights:
Despite the engineering advances of the past century, nearly two-thirds of crude still gets left in the ground. So oil companies are raising the ante, investing billions of dollars in cutting-edge technology to increase the amount of crude they can tap. The potential rewards are huge: Raising the average recovery rate world-wide to 50 percent from 35 percent would boost the world’s recoverable oil by about 1.2 trillion barrels — equal to the whole of today’s proven reserves, the International Energy Agency says.
Mellesleg ez az 1,2 trillio (1200 milliard barrel) annyi olaj, amennyit az emberiseg eddig ÖSSZESEN felhasznalt.
Nincs igazán értelme Kim Dzsong Illel szívózni - nem éri meg, semmiféle nyereséggel nem kecsegtet. Észak-Korea kifejleszthet pár atombombát, meg néhány hordozórakétát, és fenyegetheti ezzel Japánt, Kínát, Dél-Koreát - de akkor mi van? Valójában ez tényleg arról szól, hogy egy ordas sztálinista diktatúra saját népével olyan cudarul bánik, hogy reálisan retteg attól, hogy csak emiatt a világ végül megpróbálja őket elmozdítani, ezért berendezkedik körkörös védelemre.
Ha nem támadják meg őket, akkor ők sem fognak végül senkit sem megtámadni, mert ez esetben letörlik őket a térképről. Ezt ők is tudják. A térséget pedig igazán már destabilizálni sem tudják, mára már Kína is karantén alá vette az országot. Szépen ki kell várni, amíg magától bedől az egész - nem fog már sokáig tartani. Szerintem egy évtized legfeljebb.
Szaddamot sem lerohanni kellett volna, hanem megvenni kilóra.
Az USA a maga demokrácia-exportjával elég egyértelműen egy súlyosan elvi hibás útra lépett rá, teljesen negligálva azt a tapasztalatot, hogy a társadalmi fejlődésnek muszáj végigjárni a maga útját (lám, 80 év kommunizmus után is Oroszország egy emelt szintű cári rendszer felé billent vissza, valódi plurális demokráciához pedig kell még vagy kétszáz év), másrészt a működő plurális demokráciákhoz széles és képzett középosztály, tehát viszonylagos, több generáció óta természetes jólét és színvonalas közoktatási, képzett, tájékozott lakosság egyszerűen elengedhetetlen. Enélkül káoszba fullad az egész - ennek jeleit saját magunkon is tapasztalhatjuk.
Hiba volt lerohanni Irakot, ha már a személyét nem bírták, akkor puccsal valami Szaddam 2.0-át kellett volna odatenni. Hiba volt a demokratikus működésre totálisan képtelen társadalmú Afganisztán modernizálásában megakadályozni az SZU-t, az ország akkor fejlődött a lehetőségeihez mérten a legjobban, amikor Brezsnyevék megszállták, végre elkezdtek valami közegészségügyet-közoktatást csinálni, levetették az asszonyokról a fejkendőt. Hosszú évtizedekig ez lett volna az elérhető maximum - ehelyett most visszaesnek a középkorba. Hát, hasonlóan hiba lenne bármit is csinálni Észak-Koreával. Kordában kell tartani, és ennyi. A többit majd saját népe elintézi.
Kicsit más: Venezuelában a kormány megint pattog. Kíváncsi vagyok, hogyan folytatják a kutatásaikat, ha kivonul a Schlumberger és a Halliburton. Amúgy is 'jó' minőségű és 'könnyű' olajat tudnak felhozni...eklatens példája annak, mi történik, ha az ideológia felülírja a józan észt. http://www.upstreamonline.com/live/article177039.ece
Azért én nem látom ennyire egyszerűnek az észak-koreai hadsereg lesöprését. Ráadásul figyelmen kívül hagyod, hogy a demarkációs-vonal mellett 1 millió katona áll harckészültségben, nagyon komoly előkészítés tudná csak megállítani őket a 15km-re lévő Szöul előtt. Nos, ha ez nem jön be és visszaszorulnak Phenjanig, ne legyenek illúzióid, ellentétben Szaddammal, ők bevetik a valóban létező biológiai és vegyi fegyvereiket, nem is beszélve pár piszkos-bombáról, ha nincs működő plutónium-bombájuk. Ha van, utóbbit is simán bevetik harctéren.
Szerintem ezek olyan lehetőségek, amiket nem vállal fel semmilyen amerikai és dél-koreai kormány. Viszont egy kiprovokált északi agresszió esetén teljes nyugalommal hirdethetnek egy totális háborút, a világ közvéleménye elfogadná, főleg ha megspékelnék egy-két szörnyű jelenettel Szöul utcáiról. Még egy kínai intervenciót sem tartanék elképzelhetetlennek, így megelőzve az amerikai érdekek érvényesülését, jelezve a térségnek, ki az úr a háznál. (lásd. Grúzia)
hát igen, irakban van olaj, és gáz is, ez lehetett nyilván a döntő szempont, az iszlám fanatikusokat meg lebecsülték
észak korea esetén az egyik alapvető előny lehetett volna, hogy ott a rezsim miatt nincsenek iszlám fanatikusok
vietnam2-re több okból sem kerülhetett volna sor, egyrészt nincs nemzeti töltése a dolgonak, hiszen az egyik harcoló fél szintén korea, csak dél korea
másrészt korea nem dzsungel, vietnam azért egy elég speciális földrajzú ország, ott is megvoltak a bizonytalan határok, ahol ideoda lehetett vándorolgatni, észak korea esetében ez a határ a kínai határt jelenti, tehát az észak koreaiak ellenállását kína hozzáállása determinálja
az ország kettészakítását valszeg eddig is kína érdeke eredményezte, hogy ütközőállamot akartak maguk és a japánok-usa között tudni, perpillanat viszont lassan alakul az a kép, hogy dél korea gazdasági behatolás eredményeképpen lassan inkább válik kínai semmint usa érdekszféra részévé, ha ez bekövetkezik, észak korea ütközőállam szerepe okafogyottá válik (bár azért ez még messze van)
az észak koreai hadsereg jelentős részben mára nagyon elavult technológiájú szárazföldi haderőből áll, kínai vagy orosz gyártmányú légvédelemmel, és légierővel kiegészítve, de a hangsúly erőteljesen a szárazföldi védelmen van, és a légvédelmen
ezeket az eszközöket az usa technológiai fölénye látványosan elsöpörte volna, gyakorlatilag pont ilyenek ellen van kifejelesztve, és épp a low tech gyalogsági-partizán harcmodor az, amivel nem tudnak mit kezdeni irakban
a legynagyobb szívást jelentő megszállást nem az usa-nak kellett volna végigcsinálnia, hanem dél koreának, tehát emberéletbe is nekik kerül, ha egyáltalán kerül
más kérdés, hogy ezzel az egésszel az usa külpolitikailag mit nyerne? egy sikeres észak korea elleni hadművelettel visszaszerezhették volna a nemzetközi tekintélyüket, illetve valamelyest beszorítják kínát (amennyiben ezzel kína veszít, és nem nyeri meg ezzel együtt dél koreát is az érdekszférájába)
valszeg az elérhető rövid távú előnyök nem indokolják a kockázat felvállalását
Hagyományosan nem kalkulálunk az "externáliákkal", az előre felélt erőforrásokkal, a majd unokák által eltakarítandó környezetszennyezéssel, a rablógazdálkodás kései következményeivel. Sokak szerint, ha ezeket is korrekt módon, valós értékükön vennénk figyelembe, akkor az derülne ki, hogy a világ már a 70-es évek végétől stagnál, pontosabban az azóta elért növekedés GDP-ben rögtön kimutatott értékét eléri-meghaladja az externális károk (sehol nyilván nem tartott) értéke.
Pontosan, a termelés-kihelyezés adja a torz képet, mind energiafelhasználási-, mind környezetszennyezési-mérleg szempontból. Illene az importáruk ilyen szempontú 'bekerülési költségét' is illene elszámolni, máris kedvezőtlenebb lenne a mérleg. Így pedig kicsit disszonánssá válna Kína elszámoltatása környezetvédelmi szempontból, ahogy szerintem az is. ;)
Kiegészíteném annyival, hogy valószínűleg nem lesz oly mértékben erőltetve a perifériák felzárkóztatása a centrumokhoz a jövőben, miután egy stagnáló rendszer ezt nem teszi lehetővé. Így viszont komolyabb és véresebb háborúkra kell felkészülni a jövőben a harmadik világban. A mi szempontunkból ez annyiból előnyös, hogy egy új erőforrásokat kutató szisztéma egyértelműen az innovációra fog alapulni, ezzel leállítva ezt az esztelen és erőltetett fogyasztási paradigmát. Ez pedig a normális átalakuláshoz és egyáltalán a túlélésünkhöz elengedhetetlen.
Érdekes különben, hogy ha képesek lennénk egy civilizált szintre hozni a perifériákat is, a népességrobbanás problémája is megoldódna. Csak ehhez már túl kevés energia áll rendelkezésre.
Országspecifikusan értem, ezt nem lehet általánosítani, szerintem. Pl. Oroszországnál egyértelműen energiaexportra gondoltam, de Kínánál pedig általánosan az exportra.
A válság mindenképp évekig fog elhúzódni véleményem szerint. Komoly paradigmaváltásokkal fog járni, egy egészen más fogyasztói kultúra fog kialakulni, egyértelműen környezettudatos és takarékos északi-féltekével (aposztrofálhatjuk 'nyugati-kultúrkörnek', 'keresztény-civilizációnak', centrumországoknak, kinek mi tetszik, én az utóbbit fogom használni), a maihoz hasonlóan vazallus, termelésre átállított fél-perifériákkal (Kínát és a Távol-Kelet jó részét már centrumnak tekintem!) és szinten tartott, 'leszögelt' perifériákkal. Tehát a fő struktúra szerintem megmarad, hiszen ez kényelmes a centrum országoknak, márpedig a gazdasági és csapásmérő erő itt koncentrálódik. Csupán meg kell találni a multikulturalizmus és demokrácia által átitatott 'politically correct' elvárások és az átalakulással járó 'elkönyvelhető veszteségek' közötti egyensúlyi állapotot. Tudom, ez nagyon opportunista álláspont, de én egyértelműen a civilizációk harcát vizionálom, amihez a mai liberális rész-elvek (nem alapelvek!!) bizonyos mértékű feladása feltétlen szükséges, ha csak az iszlamizmust hozom példaként opponens civilizációnak.
Tehát a fogyasztásbővülést legfeljebb egy Kína-India tengely miatt látok, kérdés, hogy az utóbbi képes-e komoly innovációs veszteségek nélkül átvészelni a válságot és az eszkalálódó külpolitikai problémákat, gondolok itt konkrétan újfent az iszlám ellen oldalra, Pakisztán formájában. Kína mindenképp fog hozni egy bővülést, de nem hinném, hogy a mostani tartalékban lévő 3-4 mbpd-nél ez több lenne. Ahhoz, hogy ez meg is maradjon, feltétlen vissza kell tornászni az olaj árát $100/b környékére, különben nagyon is nagy korlátokba fogunk ütközni egy-két éven belül, akkor pedig vissza is tértem a projektek akadozása témához. :)
