Az örökké fiatal egyház titka c. vitatopic faliújsággá történt nyilvánítása miatt itt lehet tovább folytatni a politikával fűszerezett vallásról, egyházról, hitéletről szóló vitákat. Egyházi rendezvények reklámozása szigorúan tilos!
Már miért lenne riogatás :) "Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit." :) Vagy azt gondolod, hogy Viktornak református létére csak úgy potyára adták a Szent Gergely Rendet azzal a bazi nagy szalaggal? :)
Mint mondtam, nem a jelszavakkal van a baj, hanem a tettekkel, amiket azokra hivatkozva követnek el. Igaz hogy a piacképesség csak nyomokban látható, de pl. az általános műveltséget erősítő tudásanyagot erre való hivatkozással csökkentették.
Éppen azt találom furának, hogy a szabad versenyt hírdették, de mégis erős központi szabályozást próbáltak megvalósítani. Erőszakosan szabaddá tenni valakit/valamit?
Mondjuk ha a piacképességet komolyan vették volna, akkor az elmúlt 8 évben a szakképzéseket látványosan erősítették volna. Lehet hogy csak én nem láttam ezt?
A "nemzeti önismeret" nem egy megfogható
Nem megfogható, de mégis létező, és egyre fontosabb dolog. A franciák, németek, stb vásárlási szokásai, értékrendje sem felnőtt korban kezd kialakulni, hanem már gyerekként úgy szocializálódnak, hogy egyfajta nemzeti büszkeségük van. Ha a polcon az egyik termék hazai, akkor inkább azt veszik meg, pl. Az is valószínű, hogy pl. az adómorált, közügyek iránti érzékenységet, vagy akár a közbiztonság szintjét is befolyásolja egy egészséges nemzeti büszkeség. Nem véletlen az erősödő bevándorlóellenesség az adott országokban.
Az lehet hogy mi az oda vezető útról vitázunk, de épp a szadi volt az, aki a tettek szintjén elég sokszor és határozottan próbálta a dolog célszerűségét vitatni, egyúttal nevetségesnek, maradinak, hátrányt okozónak beállítani a "magyarkodást".
egyébként az értékelési mód és a fegyelmezési lehetőségek kapcsán látható ez a irányzat Itt most megint nem világos, hogy mire gondolsz.
Mi a pedagógus lehetősége hogy fegyelmezzen? Mindig azt nyomatták, hogy értsék meg és engedjék a gyereket "kiteljesedni, önmegvalósítani", ma nemegyszer fordul elő, hogy egy intő miatt is a pedagógust intik meg....
Én nem igazán látom őket, sőt.
Pl. az általános műveltségi szint magasabb, fegyelmezettebb az oktatás. Egyébként nem a poroszos mellett érvelek, csak azt mondom, a módszerekben van előny és hátrány is, ráadásul diákja válogatja, mi az ami számára kedvezőbb.
Lehet, hogy kontraproduktív lesz, de mivel Orbán már megtapasztatlta, milyen az, ha a népek bevágják a durcát, erre többet nem fog hagyni alkalmat. És mivel az elmúlt nyolc év alatt folyamatosan gondoskodott arról, hogy szinte minden (állam) hatalmi tényezőt lenullázzon, a népeknek már fel sem tűnik, hogy /ha ezek nem a megfelelő módon működnek, illetve ha a működésük a vicc kategóriába tartozik.
Itt van ez a Rózsika, aki oktatási "miniszter" lesz - nem lesz az szerencsétlenje, mert egyre jobban látszik, hogy mint régen, most is strómanok ülnek majd a mindenféle tárcák élén, és őkegyelmessége fogja megmondani a tutit, szokás szerint :-) -, és akiről tudni való - még a hangsúlyozottan keresztényire alakított önéletrajzából is akár -, hogy nem más, mint egy qrvára szervilis, vonalas nő, akinek a hozzáértése minimum megkérdőjelezhető a legutóbbi idióta megszólalása okán. Tehát a látszatra sem kell adni, illetve de: lehet demosntrálni az ilyen Rózsikákkal, Semjénekkel, médiacézárokkal, hogy mennyre szarja is le Orbán azt, hogy mit gondolnak a következő időszakról.
Ha a legkisebb jele is lenne annak, hogy tanult a korábbi évekből, illetve, hogy tényleg tenni akarna az ország érdekében, akkor most nem ezt látnánk, hallanánk.
Tualjdonképpen nem vagyok meglepve, akkor lennék, ha nem ez és nem így történne. Nem is számítottam másra. Lettek volna annak ugyanis már jelei. De nem voltak.
Az a francosság ezekkel a dógokkal, hogy nekem pölödö vastagon meggyőződésem, hogy ez a bolsevista nyomulás már középtávon is kellően kontraproduktív lesz, tehát nagyon nyugtalankodnom nincs miért, csak ugye ott az a feneség, hogy én most élek, nekem ez a tempó most bassza az ízlésemet, és akárhogyan is szépítem, de egyre kevesebb négyévem van hátra, így csak nem tudom olyan nyugodtan fogadni az ilyen középtávon ható stratégiákat. :)
Ezekkel a bolsevista vircsaftokkal nem is az a legnagyobb bajom, hogy ideológiailag milyenek, hanem hogy ízléstelenek. Már nem elkészem, hogy ki mondta, de valami ilyesmi volt: elvei ellenére élhet az ember, ízlése ellenére nem. Ez a káplán egy gusztustalan gerlice volt, ez a legnagyobb bajom vele.
Akkor most szétoffoljuk a topikot?:))) Ha kikapunk, akkor a felét leülöm én, díl? :)
Amikor pl. a piacképesség kizárólagossá válik, már nem tekinthető pozitívumnak. Milyen szerencse, hogy még a fontossága se kap kellő hangsúlyt, kizárólagosságról meg még csak álmodozni sem álmodozunk. :) Én azt látom, hogy a piacképesség nem egy opció, hanem egy kényszer. Kiállhatok én a placcra, hogy kéremszépen, megtanultam remekül nyúlszájat csinálni, tessenek engem ezért eltartani, mert ugyan ez nem piacképes, viszont nekem nagyon bejövős. Sajnos ma van egy olyan elvárás a közoktatással szemben, hogy az outputja egy olyan emberke legyen, aki tud valami olyasmit nyújtani, amiért más emberkék hajlandóak valamennyi ellentételezést is nyújtani. Javasolj valami más berendezkedést helyette, hátha bejön. :)
Egyébként ha a konz. oktpollal vetjük össze, akkor talán egy legszembetűnőbb különbség a nemzeti önismeret súlyozása, Már ne is haragudj, de ez így értelmetlen. A "nemzeti önismeret" nem egy megfogható, adott, dogmatikus, netántán egyenesen kanonizált valami, hanem sokal inkább egy olyan fogalom, aminek többféle narratívája is létezik, és ezek a leírások biza egymással eléggé egyenértékűek. Ha engem kérdezel, akkor én elmondhatom, hogy számomra a bolsevista stílusban erőltetett narratíva a visszataszító, amikor a hatalom, vagy egy roppant hangos és erőszakos kisebbség akarja nekem megmondani, hogy mi a nemzeti, hogyan kell ahhoz viszonyulni, és hogy megfelelek-e én az ő "nemzeti érzelmű"-kritériumuknak.
Nem, upi, itt nem a nemzeti vs. nem-nemzeti vita zajlik, hanem arról perlekedünk időnként, hogy szabad-e nekem mást gondolnom arról, hogy hogyan célszerű a nemzeti önismerethez eljutni. Tehát nem a célról vitázunk, hanem az útról.
Egész konkrétan a lányom járt 2 évet egy ilyen jellegű suliba Hát, ilyen is lehet, nekem durván mások a tapasztalataim, és megfordultam pár iskolában, de lássuk be, hogy mindkettőnk empirikus, első kézből származó ismeretei elégtelenek ahhoz, hogy az egész országra érvényes megállapításokat tegyünk.
egyébként az értékelési mód és a fegyelmezési lehetőségek kapcsán látható ez a irányzat Itt most megint nem világos, hogy mire gondolsz.
Az értékelési mód perszehogy visszás, hiszen még mindig arra van kihegyezve, hogy a minél több lexikális tudás beseggelését és minél torzításmentesebb visszaadását kérje számon, miközben kutatások igazolják, hogy pár évvel az érettségi után a középiskolai tudásnak csak a mintegy 9%-a marad meg. Mert arról ugye nem lehet ebben a turulpörkölttől tocsogó országban vitázni, hogy talán lehetne már hagyni a francba a Kincskereső kisködmönt, meg Berzsenyi Dánielt, hanem mégiscsak inkább az értő olvasást forszérozzuk, hiszen az kevésbé ciki, ha a társadalom fele nem hallot soha ezekről, mint az, ha a társadalom harmada funkcionálisan analfabéta.
A poroszos rencernek is vannak előnyei Én nem igazán látom őket, sőt.
de erre mondom hogy amíg nincsenek megfelelő emberek és tárgyi eszközök hozzárendelve, addig hiba felforgatni a régit Ez nem így működik. A társadalmat nem lehet pár évre eltenni naftalinba, hogy bocsika, de ma még nincsenek écáink arra, hogy hogyan lenne a tutifrankó, amíg meg nem szüljük addig szíveskedjetek hibernálni csöndben. A régi az felfordul magától, nem kell azt forgatni. Az oktatás, a nevelés nem a társadalmon kívűl zajlik, hanem szerves része annak, és így biza vele együtt fog változni. Orbánnak pld. nem volt más választása, mint az egyetemi helyek brutális felemelése, mondhatni egy csomó fiatal rászabadítása a felsőoktatásra, mi rengeteg problémát okozott, ez látszik már nagyon jól, de nem igazán volt más mit tenni. Illetve lett volna, de vélhetőleg az még szarabb helyzetet eredményezett volna. Persze abban sok vita nincs közöttünk, hogy az utóbbi húsz évben nem sikerült valami fényesen kezelni ezt a spontán felfordulást, csak az okokban, a miértkeben nem egyezünk meg.
viszont a régebbi alapok sem működnek már számos helyen Mire gondolsz? A szocialista embertípus kinevelése, mint régebbi alap ma már nem működik? De kár. ;) De én tényleg nem értem, hogy mi ez a fundamentalista forradalom manapság. Mindenki egyfeszt valamiféle régebbi akármikkel jön, mintha lett volna egy valami régen, egy paradicsom, vagy mi, ami elveszett. Mik voltak azok a régebbi alapok, és mikor?
Ha lyól tudom, miniszteri rendeletek szabályozzák a lehetőségeket, egy "szigorkodó" tanárt 2 perc alatt elmarasztalnak, merthogy a gyerek jogai, meg tolerancia, nameg a szülők tiltakozása.. Mit értesz az idézőjelezett "szigorkodó" alatt?
de egy romló szinvonalú gárdával végképp marhaság alapvető átalakításokkal kísérletezni Ez nem opció. Ha dől, meg kell próbálni valamit csinálni, mert maga alá temet. Egyrészt. Másrészt pedig a rendszer, mint ahoygan azt már írtam az előbb is, nem olyan sokat ad hozzá, vagy vesz el, a lényeg a jó pedagógus. Mondok egy példát: kurvára mindegy, hogy egy szar tanító osztályozással nem tudja megfelelően értékelni a rábízott gyereket, vagy szövegesen. Ezzel szemben egy jó pedagógus szövegesen jobban tudja, mint osztályzattal. Tehát az átalakítással veszíteni nem veszítünk, viszont megteremtjük a nyerés lehetőségét. Az már a mi kibaszottnagy pechünk, ha a tanítói matéria olyan, hogy képtelen önállóan leírni egy fél oldalnyi értékelést félévente a diákjáról, helyette ilyen idióta netről letöltős, aláhúzogatós sablonokkal operál.
Az oktatás rendbetétel meg biztosan nem egy 4 éves kormányciklusban megvalósítható dolog. Ezt minden további nélkül elfogadom. Ezért is butaság bolsevista módon közelíteni az oktatásügyhöz. :)
(de mintha lett volna ott még nekem pár kérdésem, amire nem igazán tértél ki, bár az is lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet)
Gőzöm sincs, hogy Diana hercegnő temetését adta-e a köztv, de én nem is a temetés közvetítésére utaltam... a lengyel-magyar barátságba ez még bele is fér. A többivel van gondom - de látva az előjeleket, már szinte természetesnek tartom. :-D)
Te nem fedezed fel a hívőt magadban, viszont vannak sokan, akik meg igen. Kellemes szórakozást ígérnek ezek a coming out-ok az elkövetkezendő hetekre, hónapokra...:-)
A fiatalabbja keres magának másik egyházat? Amennyiben az agymosás már az általánosban - sőt, most hallottam: már az óvodában!, óvodai hittan formájában -elkezdődik, erre kevés esély fog mutatkozni.
A renomé visszaállításának lehetősége kapcsán arra utaltam, hogy a katolikus állam honorálja-e valahogyan a Semjén-féléknek azt, amit készülnek elkövetni az országban ...?
Nem a kulcskifejezésekkel, hanem azok "megvalósításával" van gond, szvsz. Amikor pl. a piacképesség kizárólagossá válik, már nem tekinthető pozitívumnak.
Egyébként ha a konz. oktpollal vetjük össze, akkor talán egy legszembetűnőbb különbség a nemzeti önismeret súlyozása,. Talán emléxel a vitákra, mikor a magyar irodalom néhány nagyjának a kihagyása volt porondon. A másik a tekintély/fegyelem kérdése.
Az is igaz, soxor kívánatosan könnyű egy eszmére hivatkozva megelégedni a fújjolással. Tekintve hogy nálunk 8+4 évig a szadi kezében volt az oktatás, a fújjoláson túl is felelősnek érzem őket a jelenlegi nem túl rózsás állapotokért.
Egészen konkrétan hol?
Egész konkrétan a lányom járt 2 évet egy ilyen jellegű suliba, egyébként az értékelési mód és a fegyelmezési lehetőségek kapcsán látható ez a irányzat. No meg persze az alaptanterv, érettségi rendszer is a kevesebb tudás irányába hat, és mindez sajna a készségfejlesztés egyébként kívánatos fejlődése nélkül zajlik.
A poroszos rencernek is vannak előnyei, amitől persze még lehet és kell is változtatni, de erre mondom hogy amíg nincsenek megfelelő emberek és tárgyi eszközök hozzárendelve, addig hiba felforgatni a régit. Én spec. ezt komoly gondnak érzem.
Valóban nem általánosan érzékelhető a liberális felfogás, viszont a régebbi alapok sem működnek már számos helyen.
valamint a fegyelmezés intézményesítését is elmulasztották
Ha lyól tudom, miniszteri rendeletek szabályozzák a lehetőségeket, egy "szigorkodó" tanárt 2 perc alatt elmarasztalnak, merthogy a gyerek jogai, meg tolerancia, nameg a szülők tiltakozása..
Az egy alapprobléma hogy milyen a pedagógus utánpótlás minősége, de egy romló szinvonalú gárdával végképp marhaság alapvető átalakításokkal kísérletezni.
Az oktatás rendbetétel meg biztosan nem egy 4 éves kormányciklusban megvalósítható dolog.
Amit én várnék (és a szadisoktól asszem hiába is vártam volna ilyesmit) a közoktatás jelenleginél erősebb állami kézbentartása, a fő irányvonalak hosszútávú, lehetőleg széles konszenzussal megerősített meghatározása, oly módon, amely maximálisan figyelembe veszi a magyar helyzetet, gazdasági, szociális, etnikai és sok más szempontból. Ezt a fajta "nemzetieskedést" pl. a neolibek teljesen elvetették, vagy legalábbis igyekeztek elvetni. Szvsz...
A neolib oktatáspolitika kulcskefejezései a piacképes tudás, verseny, öngondoskodás, illetve az erre való képesség, tolerancia. Mondj egy olyan oktatáspolitikát, amelyiknek nem kulcskifejezése a piacképes tudás, a verseny, a képességek fejlesztése. :) A toleranciának meg lassan nincs alternatívája, tehát difóttá válik. Nem nagyon tudtál arról meggyőzni, hogy az, amit felvázoltál egy neolib oktatáspolitika lenne, szerintem konzervatívnak is simán elmenne.
Ezekkel önmagukban persze incs baj, és ezért nem könnyű a neolib oktatás hibáit nyakoncsípni. Abszolút így van, de tegyük hozzá, hogy nem is igazán szok ilyesmivel pöcsölni senki, hanem ami hibát látni vél arra rámondja, hogy az a fújabelemjönki neoliberáncs izék miatt van, és már boldogan hátra is dől.
Nagyon szélsőségesen fogalmazva és leegyszerűsítve az történt, hogy a gyermek önmegvalósítására bízták hogy mit és mennyit tanuljon Egészen konkrétan hol? Azokban az iskolákban, amelyekben én megfordultam nem túlzottan tapasztaltam ilyesmit, és ilyen felmérést se nagyon olvastam. Te milyen adatokra alapozod ezt a kijelentésed?
Ezzel szemben én azt látom, hogy nálunk sokkal inkább a poroszos, tekintélyelvű, lexikális tudást frontális, vertikális módszerrel átömleszteni próbáló pedagógusok vannak erős túlsúlyban. Az iskolákban a liberalizmus nyomokban sem felismerhető, sőt, a mindenféle autoriter viszonyulások a dominánsak.
A pedagugustól megvonták a fegyelmezés lehetőségeit Konkrétan? Hogy nem pofozhatja meg a gyereket? Vagy nem rúghatja ki?
Szerintem meg az van, hogy a pedagógus, valamint az iskola baszott kialakítani a fegyelmezéshez szükséges alapokat, például a normakövető attitűd iskolai megteremtéséért kurvakeveset tettek, valamint a fegyelmezés intézményesítését is elmulasztották, tehát oké a megvonás, de ezt biza saját maguktól vonták meg.
a minimálisan szükséges tekintélyét lerombolták Kik? Mert ha azt mondod, hogy azok, akik évtizedeken keresztül elfogadták azt, hogy pedagógusnak egy-egy adott kohorszból csak a leglúzerebbje megy (pláne tanítóképzőre, ugyi), azokból is a legjobbak rögtön az elején elhagyják a pályát, akkor egyetértek veled. De a mostaniak megítélésében már nem, ezeknek biza ennyi a tekintélyük, mert ez egy erősen kontraszelektált populáció, tehát nincs itt semmiféle rombolás, ez a hegy ilyen magas, gyárilag. Aki pedagógus mégis küzdene, próbálna valamit a változás érdekében azt seperc alatt megeszik.
de működő iskolai rendszert felszámoltak Melyik volt az, miben állt a működőképessége, és miben áll a felszámolása? Nem gecizek veled, én tényleg nem tudom, hogy mi van ezek mögött a lózungok mögött, és időnként megpróbálom kideríteni, de többnyire csak újabb lózungokat, vagy rosszabb esetben lehülyézést (ezt ne vedd magadra :)) kapok.
A régebbóta piaci versenyre épülő társadalmakban a gondoskodó állam szerepének csökkentésére számos forrás és tapasztalat nyújtott segítséget, de ez náluk nem volt meg. A piaci versenyt soha meg nem tapasztalt társadalmakban a gondoskodó állam szerepének a csökkentése semmi komolyabb problémát nem okozott, lásd Romániát, Szlovákiát, csak úgy, példálózó jelleggel. Amiket te sorolsz, azok sokkal inkább az oktatáshoz, mint egyik igen fontos jóléti jószágunkhoz való hozzáférés lehetőségeiről szól, de nem szól az oktatás minőségéről, ugyanis a legtöbb kutatás egyetérteni látszik abban, hogy kurvára mindegy a forma, hogy önkormányzati-e, vagy állami, hogy kiscsoportos-e, vagy sem, ésatöbbi, hanem a legmeghatározóbb tényező az biza maga a pedagógus. Ahol van jó pedagógus, ott van jó közoktatás, és ott van jó pedagógus, ahol a pedagógusi pálya már rögtön az elejétől rendkívül vonzó. Tehát ha nálunk nem a Corvinus nemzetközi gazdálkodás szakára lenne a legnagyobb tolongás, hanem a tanítóképzőre, akkor olyan húsz év múlva lenne nálunk is jó közoktatás.
Az elitképzés vs. közoktatás meg egy másik vita, mert valahol az is a problémák számát növeli, hogy nagyon sokat elitképzőkre jellemző elvárásokat támasztanak a közoktatással szemben is, mondván, hogy amikor ők érettségiztek bezzeg. Ja, tényleg bezzeg, csak ugye ehhez a bezzeghez az is hozzátartozik, hogy abban az időben egy-egy évjáratból csak alig pár százaléknyi gyerek jutott el az érettségiig, míg ma gyakorlatilag szinte mindenki. Hogy ez jól van-e így, megint egy másik vita, de szólok előre, hogy az sem egy egyszerű vita lenne. :)
Abban egyetértünk, hogy sok probléma van a közoktatással, sok hibát követtünk el, és sok bölcs dolgot nem léptünk meg, de hogy liberális oktatás ebben az országban nem igazán folyt, azt igen jelentős összegben le merném fogadni, pedig alapvetően egy óvatos duhaj vagyok. :)
"A magyar televízióban a hétvégén mise mise hátán..."
Nem követtem az eseményeket. A misét pedig betudtam a lengyel-magyar barátságnak. (Végülis Diana hercegnő temetését is közvetítették. Ezt akkor miért ne.)
"mikor hirtelen igen sokan fedezték fel magukban a hívőt"
Én nem szeretnék semmilyen hívőt felfedezni magamban, bár ez a veszély nem fenyeget, mert én már nagyon öreg vagyok azoknak a bizonyos papoknak az ízléséhez... (Hogy ezért hogy kivágtak volna ismét a testvér-topikból)
"A nagy kérdés persze az lesz, hogy valódi hívők hogyan tolerálják ezt és legfőképpen: meddig?"
Szvsz a fiatalabbja keres magának egy másik egyházat.
"felhasználja-e a saját renoméjának javításához"
Ha igazi hívőket nem is, de pénzt talán tudnak ezzel szerezni. Szvsz felújítanak néhány templomot állami pénzből, a kdnp-sek szemét pedig kiszúrják néhány súlytalanabb tárcával.
Nézz körül! A magyar televízióban a hétvégén mise mise hátán ... ma reggel a Ma reggelben Járai Judit(!!!) magyarázza, hogy mekkora egy jóember volt a Wawelbe - feleségestül - eltemetett Kaczynski, miközben aki kicsit is figyelt Lengyelországra az utóbbi időben, az pontosan érzékelte, hogy inkább megosztó, erőszakos, bigott emberként képviselt egy dohos, idejétmúlt eszmerendszert (még akkor is, ha sokan szimpatizáltak vele)...
Sőt, ennél még jobban fognak nyomulni, hiszen - úgy tűnik - Orbán ezen a téren szabad kezet ad a Semjéneknek, Hoffmann-féle szervilis-vonalas kompenzálni óhajtó kádereknek.
A templom kb. ugyanazt fogja jelenteni, mint közvetlenül a rendszerváltás után, mikor hirtelen igen sokan fedezték fel magukban a hívőt. Már most is megkezdődött a tülekedés ...
A nagy kérdés persze az lesz, hogy valódi hívők hogyan tolerálják ezt és legfőképpen: meddig? (Sok kétségem nincsen ezzel kapcsolatban, elég olvasgatni akár csak itt a Diliben a hozzászóásokat...)
Az éppen folyamatosan hanyatló katolikus egyház vajon beárazza-e a magyarországi változásokat és felhasználja-e a saját renoméjának javításához?
a pap leakasztotta a falról a mise végén a keresztet, utána jött a rabbi és felrakta a dávidcsillagot Én már poénkodtam templom-plázával is, hiszen egyházból van vagy párezer, hát miért is ne lehetne egy böszmenagy plázát építeni, ahol mindegyik bérel egy, a számára éppen megfelelő méretű részt belőle, a hívek meg tobzódnak a kínálatban. :)
Nem tudom, hogy máshol is így van-e , vagy csak ezen a környéken. De errefelé az jött a szokásba, hogy a pap csak akkor temet, ha a hozzátartozók lerendezték az egyházadót. Passz, nem tudom, nagyikám esete nem volt tipikus, ott közrejátszott az erős benyalási kényszer a híres embernek (félreértés elkerülése végett: nem én voltam az, hanem az öcsém), de a gyakorlatról én is hallottam.
Egyébként vicces, hogy ahány felekezet, annyi templom. Követendő példa lenne (legalább a keresztény felekezetek közt), amit sajna eddig csak egy amcsi sorozatban láttam, hogy a pap leakasztotta a falról a mise végén a keresztet, utána jött a rabbi és felrakta a dávidcsillagot.
(Nem tudom, hogy máshol is így van-e , vagy csak ezen a környéken. De errefelé az jött a szokásba, hogy a pap csak akkor temet, ha a hozzátartozók lerendezték az egyházadót. Már Isten országába való belépéshez is vízumot kell fizetni.)
Nagyon szélsőségesen fogalmazva és leegyszerűsítve az történt, hogy a gyermek önmegvalósítására bízták hogy mit és mennyit tanuljon, A pedagugustól megvonták a fegyelmezés lehetőségeit, a minimálisan szükséges tekintélyét lerombolták, az évtizedeken kersztül jól-rosszul, de működő iskolai rendszert felszámoltak anélkül, hogy lett volna helyette egy kipróbált és a hazai viszonyokra alkalmazott új rendszer.
A régebbóta piaci versenyre épülő társadalmakban a gondoskodó állam szerepének csökkentésére számos forrás és tapasztalat nyújtott segítséget, de ez náluk nem volt meg. A centralizált, állami irányítást ebben a környezetben nagy hiba volt szétszedni, egy túlzottan szűk réteg számára maradt meg az u.n. elitképzési lehetőség, a tömegek gyorsan romló színvonalú képzést kaptak.
Erre még rárakódott a szakképzés elbénázása, illetve a piacinak és versenyképesnek hitt területek támogatása (mondjuk ebben a fidesz is ludas volt...)
Káin történetéből már kiderült, hogy Isten nem vega, mostanában pedig már az MSZP-sekre is fúj.
Innentől már így fognak prédikálni a papook is? Hogy:
Egy mszp-st megtámadtak, megsebesítettek, kiraboltak és otthagytak az út szélén. Később egy pap és egy levita halad el mellette, de egyik sem áll meg segíteni; végül egy szamaritánus áll meg, és jól meg is rugdossa. Amikor végül Jézus megkérdezi, hogy a három ember közül ki volt az MSZP-s felebarátja, a törvénytudó kénytelen elismerni, hogy az MSZP-seknek senki sem a felebarátja.
Megboldogult nagyanyámat, az írni-olvasni éppencsak tudó parasztasszonyt az isten háta mögötti falujában egyszer nagyon megbántotta a tiszi, de annyira, hogy utána hosszú évekig be se tette a mama a lábát a református templomba. Viszont erősen istenfélő asszony volt, valamint a córesznak köszönhetően azon a vidéken eléggé pragmatikusak voltak az emberek, így a nagyi is fogta magát, és lelkesen elkezdett járni a baptistákhoz, isten-isten, és én úccse értem a különbséget, mondta, és többet nem is igazán foglalkozott a dologgal.
Persze papok jönnek, papok mennek, lett új tiszi, próbálták is visszaudvarolni a nagyit, de az vállat vont, jó nekem ott is, nem kocsma ez, hogy az ember minden héten másikba járjon. Temetni a reformátusok temették, az éppen ügyeletes tiszteletes bő órán keresztül meaculpázott, magyarázkodott és kérte a halottól a sűrű elnézést, miközben az öcsémmel nem bírtunk szabadulni attól a gondolattól, hogy ez az egész mosakodás lényegében nem is annak a szerencsétlen öregasszonynak szól, hanem a "híres ember" unokának.
Így lehet elérni azt, hogy valaki kiszeressen egy egyházból. Ha ez nekik jó...
de asszem nemzeti alaptantervet, kultúrális oktatást és az eddigitől eltérő esélyegyenlősigi politikát akar az oktatásban Oké, és? Az lenne a meglepő, ha egyrészt az eddigiekkel mindenben megegyező bármit szeretne, másrészt pedig ha teszem azt olyasmiket szeretne, mint hajóvonta, epresjoghurt és szopóálarc. Nyilván minden új politikus el tud mondani három kellemesnek tűnő hívószót, és mindegyikük valami gyökeresen újat szeretne.
Egyrészt jó lenne tudni, hogy konkrétan mit szeretne, másrészt pedig tán azon sem árt elmerengni, hogy az eddigi teljesítménye alkalmassá teszi- e Hoffmannt egy ilyen fontos poszt betöltésére.
a nálunk meghonosított neoliberális oktatáspolitika upi, akkor te vagy az én emberem. Áruld már el nekem, hogy az oktatáspolitikánk neoliberális jellege miben áll, mert ezt hivatkozta eddig boldog-boldogtalan itt, a fórumon, de én hiába kérdeztem rá, eddig még senki sem tudta elmondani, hogy mit is ért a neoliberális oktatáspolitika alatt.
már csak azért is, mert egy másfajta társadalmi közegben jól működő rendszert próbáltak egy az egyben ránkerőltetni, amiből az lett, hogy az előnyei elkallódtak, a hátrányait viszont "magunkévá tettük" Ezt viszont így, ahogyan van, a maga teljességében nem értem. Konkretizálnád egy kicsit, vagy átfogalmaznád, mert így nem igazán tudok vele mit kezdeni?
Nem vagyok Rózsából naprakész, de asszem nemzeti alaptantervet, kultúrális oktatást és az eddigitől eltérő esélyegyenlősigi politikát akar az oktatásban, de ez mondjuk csak ilyen futólagos ismeret...
Részemről miondjuk a nálunk meghonosított neoliberális oktatáspolitika a katasztrófa esetei közé tartozik, már csak azért is, mert egy másfajta társadalmi közegben jól működő rendszert próbáltak egy az egyben ránkerőltetni, amiből az lett, hogy az előnyei elkallódtak, a hátrányait viszont "magunkévá tettük".
