Sokunk gyermekkorát idézik ezek a képek, melyeket sokan szívesen nézegetünk: milyen is volt akkor a vasút, amikor még komoly teherforgalom volt, a járműpark a jelenleginél sokkal színesebb és nagyobb darabszámú volt. Az Interneten - és a fórumokban is - szinte vadászni kell ezekre a képekre, ez a fórum az ilyan képek gyűjtóhelye lehet.
Az utolsó mondatoddal csak kihozod belőlem a vadállatot! Most milyen hálásak lehetünk, amiért a kétharmados uralkodótokkal az élen, minket -na nem megesznek, hanem- SZŐRÖSTŐL-BŐRÖSTŐL FELFALNAK!!
Kíváncsi lennék rá, tizenhárom nap múlva is tapsikolni fogol a gyönyörtől, meg pézsé hegyeket sírsz tele örömödben, hogy nem gyűlik tovább a tengelyszolgálatos időd? Na nem akkor fogod ezt érezni, amikor 2013-ra lapozzuk a naptárakat, hanem majd amikor - a közös kocsmánkbeli szóhasználatunkkal élve!- rég "állami gondozott" lennél, de cirka 60 éves fejjel még mindig valami lomon döglődesz majd! Ha jól számolok, 13-mal vagy fiatalabb nálam, 27 év tengellyel, azaz, eddig 5 év korkedvezménnyel. A többi zsuga-zsír! Kíváncsi lennék, idén vajon hány mozdonyvezetőnek lesz ki a négy éve, de már az is zsír! Te csak hármat buksz! Majd 60 éves korodban gondolj rám!
A Putyilov művekben ( MÁV ÉFM ), egyszer nyári gyakorlaton egész napi feladatom a "selejtezés" volt.
Vadiój fekete lámpabúrákat kellett a földhöz vagdalni, hogy selejt legyen. Ugyanis azok belül voltak majd minden mozdonyban. Mivel csak a foncsorokat-foglalatokat cseréltük a búrákat nem. Ezért, hogy nehogy legyen fölös-plusz, össze kellett őket törni. Azon kívül més sok-sok mindent...
Az anyagok évvége előtt a szemétre dobálása, mert ha marad sok, akkor jövőre kevesebbet adnak.
Szocialista terv és egybéb gazdálkodás , így szerettünk. Mondjuk hálásak lehetünk nekik mert saját magukat ették meg...
Úgy általában az a véleményem, hogy a jelzett cég "kezelésében" a világ legstrapabíróbb járművei is nagy gyorsasággal mennének tönkre. Mindez nem zárja ki azt, hogy a cégnél nagy számban dolgoznak tisztességes, lelkiismeretes munkaerők, akik szívüket, lelküket kiteszik azért, hogy menjen a szekér. Csak hát bármit egyszerűbb és gyorsabb lezülleszteni, mint azt onnan feljavítani.
Csak három szemléltető példa ugyanabból a ma már nem működő buszgarázsból.
Az autóbusz akkumulátorában alacsony a savszint. Kérek az akkumulátorostól desztillált vizet. Kiderül, hogy az egész garázsban (2-300 autóbusz) nincs egy deci sem. Mennyivel csökkenhet a csapvízzel utántöltött akkumulátor élettartama?
Ugyanitt a szemétdombon újszerű állapotú Ik 260 homlokajtó kissé roncsoltan. Benne van mindkét sértetlen irányjelző lámpatest. A saját kocsiját is így javítaná aki ezt így a szemétre dobta?
Újdonság volt az utastérajtókon az a szerkezet, amely visszanyitja akkor, ha közé szorult valaki. Továbbképzésen ismertették a szerkezetet. Illetékes művezető megjegyzése: Nem baj, majd kiiktatjuk.
"milyen színvonalú a karbantartás manapság is a BKV-nál" - Vigyázzunk, mert ez a kijelentés ÍGY igen kétélű fegyver!
Először is. Az én munkám pontosan a ß@rból várat, illetve a ß@rból még ß@rabbat, de erről ennél többet nem óhajtok mondani! (Egy darabig szükségem van még a munkahelyemre!)
Másodszor. Nagyon sokan, régiek és fiatalabbak szívünket-lelkünket, minden tudásunkat adjuk, hogy a javított-karbantartott járművek a lehetőségekhez képest minél jobb műszaki állapotban álljanak forgalomba! És itt "a lehetőségekhez képest"-en van a hangsúly!! Az, hogy a felsőbb vezetésnek NEM igazán ez a szándéka, nem azoknak az elhivatott szakembereknek (nekünk!) a hibája (hibánk)!
Azt nem mondtam, hogy mennyit használják, de akkor is az! Nem is tudom, 29, mindjárt 30 éve, hogy onnan eljöttem! Rizibácsi kérdezte, mi az, én tudom, ergo, megmondtam.
Önjáró alagútmosó gép. Időnként a 3/69-es Erzsébet királyné útjánál lévő felszíni vágánykapcsolatot igénybevéve a Kisföldalatti alagútjába is "be-betéved".
Ezt sejtettem, mert amiket hallok időnként belső hírforrásból, hogy milyen színvonalú a karbantartás manapság is a BKV-nál, akkor az Általad leírtakon a legkevésbé sem lehet csodálkozni. A szar és a vár esete...
"a levegőműködtetésű ajtók úgy működtek, hogy a vezetőfülkében volt a szelep"
Közben eszembe jutott az, hogyan lehetett hirtelen működésre sarkallani az ilyen ajtót. A kapcsolónak lényegében három helyzete volt.
1. Az ajtóműködtető léghenger egyik oldala összeeresztve a segédlégtartállyal, a másik oldala pedig a szabad levegőre nyitott.
2. Középállásban a léghenger mindkét oldala nyitott a szabad levegő felé.
3. Az ajtóműködtető léghenger egyik oldala a szabad levegőre nyitott, a másik oldala van összeeresztve a segédlégtartállyal.
Ha az ember nyitott ajtó esetén szép óvatosan a középállásba mozdította a kapcsolót, akkor a léghenger kiürült. (Az ajtó ekkor kézzel szabadon mozgatható lett) Ezután a kapcsolót egy határozott mozdulattal a zárás felé lökte az ember, akkor az ajtó villámgyorsan bevágódott.
Mégegyszer végiggondolva, két dolgot még megemlítek.
A 620-asokhoz képest minőségi előrelépés volt. Persze azután a 260/280-as az automata váltóval mindent vert.
A leírt panaszlista jelentős része nem a gyártmány hibája, hanem az üzemeltető cég sara volt. Úgy sejtem, hogy a repülőtéren szolgáló néhány 556-os, néhány ember keze között nem volt ennyire elzüllesztve.
Milyen jó kép a régi Latrináról! Egyszer ültem ilyenben, ha jól emlékszem 1980-ban. Felejthető élmény volt. De akkor meghökkentem, hogy létezik még 3 sebességes autó.
Szerintem nem csak ezért selejtezték. Akkoriban volt felfutóban az Ikarus termelése, a szocialista gazdaság még valahogy működött, igaz, ekkoriban már a hiteleket is elkezdték felvenni, ami a szocializmus halódását egy darabig elodázta, majd az összeomlást meggyorsította...
Ha már akkor elkezdődött volna az összeomlás, akkor talán még ma is láthatnál 556-ost, meg 180-ast... De legalábbis az ezredfordulón még futott volna belőlük. (Lásd: Ziu trolik!)
Köszönöm az alapos és izgalmas "élménybeszámolót" - ez rettenetes. Gondolom, a korabeli hazai technikai megoldások ennyit tettek lehetővé ipari méretekben, de akkor is gyászos. De így legalább már nem csodálkozom, miért selejtezték őket olyan lelkesen 6-8 éves élettartam után - nem nagyon van mit sajnálni a történteken, az az egy példány pedig jó helyen van a múzeumban.
A parancsnoki Gaz 69-ben igazatok van, én tévedtem - és a fotód tényleg zseniális, légy csak büszke rá ma is!
Akkor még egy, 1970.-ből. A BEA Tridentje húz ki a képből, a traktorok azonosítása talán egyszerűbb. Lehet, hogy tényleg Multicarok ezek a járművek? A tetős targonca az csúcs. Parncsnoki GAZ az volt a forgalmistáknak is és a Határőrségnek is egy darabig.
Igaz, engem a járművek akkor nem annyira, de egy utaskisérő annál jobban érdekelt. 41 év házasság lett belőle. Az is jó volt. Üdv, Rizmajer.
VI., Podmaniczky utca a Ferdinánd-híd Izabella utcával szembeni felhajójával.
Az Ik 180 és 556 volt az első típus, amelyeken elektro-pneumatikus ajtóműködtetés volt. ( a gkv. villanykapcsolót nyomogatott és az ajtó közelében levő EP szelep terelte a levegőt a munkahenger egyik, vagy másik oldalára) Az összes korábbi típuson (Tr-5, Ik 30, 31, 60, 601, 620, 630, 66, meg amit kifelejtettem) a levegőműködtetésű ajtók úgy működtek, hogy a vezetőfülkében volt a szelep. Így ezek lényegesen lomhábban is mozgatták az ajtókat.
Rizmajer.
