Jó kérdés! Az tuti, hogy régi v.ö.: Te vagy a legény Tyukodi pajtás... Tehát már a régi kurucok is! A pajta az egy fajta nagyméretű gazdasági épület, amiben amikor idénymunka volt a napszámosok aludtak. Gondolom össze is cimboráltak és később úgy beszéltek egymásról, hogy a "pajtásom".
Én a huszadikai héten mindíg a nagymamámnál, unokatestvéreimmel élveztük a nyarat Mezőtúron. Ezután viszont én már alig vártam, hogy kezdődjön a suli! Persze nem a tanárok és a tanulás miatt, hanem a majd három hónapja nem látott kedves barátokkal, iskolatársakkal való találkozás örömére.
Ötvenegynéhány évvel ezelőtt, ilyenkor Augusztus 20.-án nekem már görcsölt a gyomrom. Nem volt étvágyam, nem volt kedvem játszani. Csak az a rohadt iskola járt a fejemben, a hülye tanárokkal és azoknak a majdani hülye kérdéseivel együtt.
Érdekes módon, ez a görcs mára feloldódott.
Ha ilyenkor látok egy fiatal gyereket jókedvűen, azt mondom magamban:
- Röhögj csak, nemsokára rácseszel!
Mostanában kifejezetten szeretem a szeptembert, októbert. Kevesebbszer kell zuhanyozni, kisebb a dezodor fogyasztás. Megtanultam szeretni az őszt.
Gyerekkoromban az ősz a borzalom időszakának kezdete volt. Amikor azt hallottam az öregektől, hogy milyen szép az ősz, azt gondoltam, ezek idióták.
A "láb alól" kifejezés szerintem teljesen érthető: útban van, akadályozza a mozgást. Szerintem inkább az a kérdés, hogy a "láb alól eltenni" kifejezés (mely először is tárgyra vonatkozik és pusztán azt jelenti, hogy valamit arrébb teszek, ne akadályozzon) hogyan vált a gyilkosság szinonímájává?
Egészen biztos, hogy én erről az élményről lemaradtam valamilyen okból. Halványan sem dereng semmi, pedig azokból az időkből jelentéktelen dolgokra is tisztán emlékszem. (Abban persze már nem vagyok biztos, hogy tegnap melyik alvállalkozónak mit is ígértem.)
1962 tavaszán, egy könnyű reggelen, Kiss Gyuszi egy labdával állított be az osztályba. Úgy emlékszem tanárnőnk, Kissné is érdeklődéssel figyelte társunk előadását. A Chilei VB hivatalos labdája volt, aminek egy példányát (táskahordók figyelem!), Gellér Sanyitól kapta kölcsön az előadás alkalmára. Sanyi az édesapjától (Gellér Sándor, MTK) szerválhattata, aki akkor már nem volt válogatott kerettag, Grosics mellett Ilku és Szentmihályi volt a két tartakék kapus Ezt nem azért tudom, mert jó a memóriám, hanem mert ma már van Internet. Sanyi bátyánk ezt a labdát valószínűleg a válogatott barátaitól szerválta, mert akkor még mindenki szervált, nem pedig privatizált. Igy gondolom, ezt a lízingelt (az én mai szóhasználatommal:rizlingelt) labdát Gellér Sanyi (táskások, megint figyelem!) hozta be az iskolába és ott adhatta kölcsön bemutatásra, közel lakó barátjának, (talán rokonának is) Sz. Kiss Gyuszinak, hogy behozhassa osztályunkba, az előadása megtartására,mindannyiunk legnagyobb ámulatára. Emlékszem tanárnőnk és egyben osztályfőnökünk kék szemének csillogására, ahogy kedves áhitattal figyelte a bemutatót. Kezében tartva a sötét narancssárga gömböt ( lehet, hogy rosszul emlékszem, csak ez a szín teljesen elhomályosította elmémet az utóbbi években), Gyuszi barátunk elmesélte, hogy a játékosok meglehetősen - a nemzetközi normákhoz képest is , - keménynek tartották a labdát. Volt szerencsénk néhányunknak kipróbálni, mi lehet az a bizonyos "nemzetközi szinten is kemény" laszti. Azon mázlisták közé tartozom akik pipellőjükkel érinthették a chileit. Voltak akik megpbóbáltak dekázni vele (siketelenül, mert lehúzta a lábukat a súly), volt aki stukkolni próbált (ön- és fejveszélyes módon), én megpróbáltam belepöccinteni. Azóta jobb lábam nagyujját izületi fájdalmak gyötrik, néha bicegek, időváltozások környékén sántikálok. Ez negyvennyolc éve történt, folyjon ki a szemem, ha nem így volt. Ezek szerint már akkor körbeküldték a világon a VB-re kijutott csapatokhoz az aktuális VB- labdát, gyakorlásra.
Értettem! Kérek engedélyt meghunyászkodni! Hát akkor jöjjön a megmondó ember! (habár így zárójelesen volna még két tippem: 1. vasbeton labda, 2. V.b. labda= az ötödik bé labdája)
Köszi a pontosítást! Lehet, hogy az zavart meg, hogy manapság egy megyei harmadosztályos már azért is családi házat kap, ha heti öt edzésből négyre elmegy.
62-ben volt a chilei VB. A négy közé nem tudtunk bejutni, mert egyrészt a Schroiff kivédte a szemünket élete legjobb formájában, meg a Tichy Lajos bombagólját nem adta meg a bíró, pedig a felsőlécről a gólvonal mögé pattant. Olyan csapatunk volt, hogy Grosics, Mátrai, Sípos, Sárosi, Bundzsák, Kotász, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. A Bozsik nem sokkal a VB előtt visszavonult, az Uruguay elleni 100-dik válogatottsága után. Ekkor költözött az államtól jutalmul kapott házba a Ménesire. De, hogy "a VB-labda"???
