Az olaszokról pl. feljegyezték, hogy a döntő roham idején a várfalra felérő honvédeket egyes helyeken Viva Unheria! felkiáltással fogadták.
Romantikus legenda!
Az olaszok - a Ceccopieri-kről van szó - már 1848 nyarán összecsaptak a besorozott magyar honvédújoncokkal, és Buda ostroma idején végig kitartotak, mint azt az osztrák katonai vizsgálat is kideritette.
Az olaszok iránt a Risorgimento idején keletkezett pozitiv hangulat táplálta ezt a gügye legendát, amit Jókai ültetett el végleg a Köszivűven.
A vártüzéreket illetően: Than Mór már-már fényképértékű akvarellsorozatában van egy kép, hogy egy ,magyar baka őrt áll a bástyán, körülötte a lövegek és a lemészárolt osztrák tüzérek.....
ez anakronizmus, hiszen a Vajdaság épp a szabharc UTÁN, 1850-ben jött létre :))
A magyarok döntő többsége, felekezettől és ( a mágnásokat leszámítva) osztálytól függetlenül a magyar államiság, a polgári haladás híve volt. Ez abban is megmutatkozott, hogy az önkény idején osztrák és cseh tisztviselőket kellett behozni ( Bach huszárok) az adminisztráció működtetésére.
Lehet, h Tigris 2. szemlélete "osztályharcos", a tied viszonrt avult nemesi nacionalista :))
Mind 1848 öszén, mind 1849 őszén Windischgrätz és Haynau simán, honi magyar tisztviselőkből meg tudták szervezni a császárpárti adminisztrációt.
(Zemplénben épp Kossuth Lajos Kossuth Lajos nevű :) oldalági rokona volt a Windischgrätz alatti adminisztrátor)
A főnemesség dőntő része aulikus volt, kivéve Batthyány körül tömörülő keveseket.
A magyar társadalom döntő része, különösen azok, akiknek nem volt veszteni valójuk, tényleg az átalakulás hive volt, de éppen a polgárság volt passziv - mert nekik volt mit félteniük, és mert nagy részben nem voltak magyarok.
A nemességet nemesi naciomalista érdekek vezérelték, ezt szokta a történetirás "polgári" cimkével ellátni.. :)
"Vakon, lihegve futottunk az ágyúnak, aminek láttára a tüzérek otthagyták a löveget. Ekkor a szomszéd utcában szintén a vár belsejébe törtető honvéd csapat elől menekültében, egy osztrák bomba vető szalad nekünk szembe; itt is magyarok? látszik a kétségbe esett kérdés elnémult arcán. Szúrjátok le, kiált az őrnagy, tüzérnek, bombavetőnek nincsen kegyelem. A bomba vető, kétségbe esésében, mint villám ugrott közénk, térdre borulva kérte a kegyelmet. Előre, kiált újfent az őrnagy; siettünk azért is hogy ne lássuk mint mélyednek a szuronyok a bomba vető testébe."
Karsa Ferenc (az ostrom idején hadnagy az 52. zalj-ban): Szabadságharcos napló; Zrínyi Kiadó, 1993. Más helyen, de még az ostrom idején azt is leírja Karsa (talán legélvezetesebb szabadságharcos memoárjában), hogy a fogságba esetteket viszont nem ölték meg, holott azok néha még a fogságbaeséskor is tettek azért, hogy szikrázhassanak ellenük az indulatok. Ugyanott:
"A kapu engedni kezd, pár hüvelyknyi nyílás támad, azon egy dragonyos kard kibökődik és a kard hegye Jóczik káplár szemcsontján, épen a szeme fölött, nagyot koppan. Jóczik fájdalmában elordítja magát, véres szemét kezével befogja; azután megemberelvén magát azt mondja, hogy neki muszály azt a németet megölni. A kapu engedett, egymáshoz lapulva állt előttünk néhány dragonyos, olasz, polyák. Nohát, Jóska! mondok itt van! Jóczik felemeli vérrel borított arcát, fél szemmel rájok néz... Elfordul és azt mondja: "én nem vagyok gyilkos, ha megadták magokat, lőjje meg aki akarja, de én nem." No hát senki se lőjjön, vezessétek a többi foglyokhoz, mondám."
"Hogy fogta el Benke a hét dragonyos tisztet?...
Kisvártatva kérdi az [osztrák, fogoly] ezredes , nem kíván-e még valamit? Hát mit kívánnék egyebet, mint hogy kövessenek az urak; - fogadjon el tőlünk valamit lovagias bánásáért. "Én uraim - felelé büszkén - B. honvéd vagyok, és nem rabló, ajánlom az uraknak, hogy mindenütt a sarkamban legyenek, mert csak úgy állhatok jót életükért."
A bánáti románok esetében beszélhetünk csak nagyobb arányú támogatásról, a románság döntő része viszont tudvalevőleg Erdélyben élt. Egyedül az Érchegységben 60-70 ezer román felkelővel számolt Bem, ami mint kiderült erős túlzás volt, ennek csak kis része állt egyszerre fegyverben. Bár a mócokkal kapcsolatban érdemes megjegyezni, ha nagyobb magyar sereg haladt át a vidéken akkor békés hegyipásztorokkal találkoztak, kisebb kötelékek esetén meg nagy átváltozás tanúi lehettek: hirtelen elő került a lándzsa, fokos, kard, mordály... ha azt számoljuk mennyien fordultak meg a lázadók seregeiben időszakonként, akkor valószínűleg fedi a valóságot - s ez csak Erdély egy része volt. Fogaras, vagy Beszterce-Naszód még szóba se került. Összességében minden egyes honvédnak állt (egyébként benne vannak a korábbi királyi ezredek katonái is, nem?) románra nyugodtan számolhatunk 5-6-ot aki a másik tábort választotta.
"a veressipka, csapat kitüntetés volt a honvédseregben. Csak azak a zászlóaljak kapták meg, amelyek bátorságukkal kitüntették magukat."
A két dolog összefügg; az adományozás ui. a kassai 9. zászlóalj fejviseletére vezethető vissza, az ő harctéri helytállásuk nyomán kaptak veressipkát a más zászlóaljbeli kitüntetettek.
"a románok jó része nem is volt ortodox, hanem - főleg a Partiumban - görög katolikus, a többségük mégis a magyarok ellen fordult."
Téves, a magyarországi román lakosság (szemben az erdélyivel) magyar oldalon vett részt a harcokban, kb. 20-25 ezer román nemzetiségű honvéd szolgált a seregben.
"Hamar, hamar, de a forradalom attól forradalom, h megrázkódtatásszerűen, napok alatt zajlik. Fejet be tetszik dugni, nyaktiló indul, jöhet a következő."
Ennyire nem egyszerűsíteném le.Forradalma válogatja.
Én még mindig onnan indulnék,hogy ahol meg akarják változtatni a hatalomgyakorlás módját,ott forradalom van.
Abszolutista monarchiából parlamentáris demokrácián alapuló alkotmányos monarchiát követelni:forradalmi követelés.
"Rab nép" is követelheti,egyidejüleg -így is történt.
Az,hogy egy forradalom mennyire véres,nem kritérium.
Vannak vértelen forradalmak:különösen a magyar történelemben.
(1848 március,1918 október,1919 március)
Kifejezetten szerencsés és szép hagyomány!
Az,hogy egy forradalomnak milyen mozgalom a vezető ereje (van-e ilyen egyáltalán?) -szintén nem kritérium.
Az 1848-as forradalomnak (fentiekből én annak nevezem) történetesen az országgyűlés volt a vezető ereje + úgyszólván tőle függetlenül a régóta készülődő radikális értelmiség,benne az irodalom jeles képviselőivel.
Mindkét társaság jól érzékelte,hogy "itt az idő":jókor álltak elő követeléseikkel,amikor erőszakos fellépésre ellenük alig volt esély.
Az erős polgárság hiánya nem jelentett akadályt!Hamar behozható lemaradásnak bizonyult.
Hamar, hamar, de a forradalom attól forradalom, h megrázkódtatásszerűen, napok alatt zajlik. Fejet be tetszik dugni, nyaktiló indul, jöhet a következő.
Ami viszont itt a megrázkódtatást okozta, az a függetlenség megszerszerzése volt. Hogy utána mi történt volna, az tényleg egy másik kérdés.
Most azon töprengek, h az elnevezés lényeges-e egyáltalán; akár mondhatjuk, h ez mindegy is, csak kekeckedés csupán.
Azonban úgy tűnik, h mégsem az.
Forradalmat rab nép nem vívhat. Azt ugyanis soha nem a nép vívja, hanem a hatalomból kirekesztett, lényegében az épp hatalmon lévőkhöz tökéletesen hasonlatos uralkodni vágyók. A népet csak felküldik a barikádokra hamis eszmékkel. Épp azért a forradalom mindig hazug, mocskos és eleve bukásra ítélt, ugyanis eleve átverésen alapszik, s a nép végül nemigen akaródzik magától átadni a hatalmat azoknak, akik őt oda küldték.
Itt pedig nemigen volt, aki küldte volna őket. Ezért hamis eszmékre sem igazán volt szükség, így a függetlenségi harc valóban tiszta eszmére, a szabadságra épülhetet, amiért élni, s halni érdemes.
Hogy miért is neveztetik végül forradalomnak? Talán azért, mert a forradalom "nemes" (mi más is volna, amiért halni küldtünk titeket), s így mindig el lehet hitetni a néppel, h itt most tulajdonképpen ő uralkodik, mégpedig az előző, győztes vagy sem, de mindenképpen jogos forradalom folyományaként.
És ez volt mindig is (ma is a nép uralkodik, névleg), ezért hát következésképp a mindig éppen megelőző vérontás forradalom kellett legyen.
Szóval csak annyi múlik az elnevezésen, h tiszta volt-e, vagy sem. Én, mindenesetre, hiszek Petőfinek ;)
"Valóban érdekes kérdés, h mi lett volna, ha győz a szabadságharc illetve sikerül kompromisszumot kötni az uralkodóházzal. Az utóbbi eset -gondolom- tiszta sor, alkotmányos monarchia, viszont az előbbi eset az érdekesebb: ha lett volna erős ipari polgárság, akkor a köztársaság megállt volna a lábán, így azonban Kossuth nagy király lett volna ;)"
Úgy gondolom,ezt a kérdést a kiegyezés nagyrészt megválaszolta.
Igaz,csak az "utóbbi esetre" vonatkozóan,de arra nézve igen hitelesen.
Jókai regénye természetesen nem történelmi forrás, csak azért említettem, hogy már akkor is szükségét látta ezen vád cáfolatának. Mellesleg azért Jókai egyet, s mást tudott 48-49-ről... de nézzük a konkrétumot.
Haynau hamis vádja:
" Felőlem azt a hírt terjesztik egyesek, hogy én Buda felszabadításakor osztrák tiszteket meggyilkoltattam volna. Nekem nem áll módomban más védekezés, ezért itt az utolsó percben, Isten szabad ege alatt a jelenlevők előtt kijelentem, hogy ez a rólam terjesztett hír aljas rágalom!
Ezután társaihoz fordult, és azt mondta nekik:
- Isten veletek, bajtársak! Nemsokára egy más, igazabb bíró előtt állunk, ő igazságosan ítél majd fölöttünk. "
(Leininger búcsúbeszéde kivégzése előtt)
Én inkább Leiningernek hiszek, s nem Haynaunak. Ennyi jár egy aradi vértanú emlékének.
Ez a nemzet függetlenségének elvételét jelentette,amivel szembefordulni függetlenségi küzdelem.(Fegyverek nélküli "szabadságharc".) Március 15-én (illetve már néhány nappal előbb a pozsonyi országgyűlés követei által!) ezzel fordult szembe a magyar nemzet -illetve annak legfelsőbb intézménye.
Igen, erre gondoltam.
az országot egyidejűleg alkotmányos monarchiáva,köztársasággá kívánta alakítani.
Valóban érdekes kérdés, h mi lett volna, ha győz a szabadságharc illetve sikerül kompromisszumot kötni az uralkodóházzal. Az utóbbi eset -gondolom- tiszta sor, alkotmányos monarchia, viszont az előbbi eset az érdekesebb: ha lett volna erős ipari polgárság, akkor a köztársaság megállt volna a lábán, így azonban Kossuth nagy király lett volna ;)
Ez bizony polgári forradalom:a hatalom gyakorlási módjának döntő megváltoztatása.
Ez világos, de itt csupán az elnyomás utáni hatalmi vákuum töltődött volna fel, az erős polgárság hiánya miatt én azonban úgy vélem, ez meglehetősen zavaros, polgárháborús folyamat lett volna.
A bécsi megmozdulás polgári forradalom volt:nekik a nemzeti függetlenséget nem kellett kiharcolniuk.
Ebben is egyetértünk.
Nekem úgy tűnik, az akkor világszerte fellángoló forradalmak miatt ragadt a függetlenségi törekvéseinken a forradalom jelző.
Ahogy 1956 sem forradalom volt, csak az akkori inverz-megnevezést "ellenforradalom" muszáj volt ismét invertálni, s így lett forradalom. Nem mellesleg a párt szempontjából az ellenforradalom kifejezés teljesen helyénvaló volt, hiszen nekik azt kellett elhitetniük, h itt fordított osztályharc zajlott, a fejlett szocializmus helyett a visszamaradott kapitalizmus akarta átvenni a néptől a hatalmat.
Valójában azonban ez is felkelés, majd szabadságharc volt. Hogy itt újra monarchia lett volna, netán köztársaság, esetleg a szocialista köztársaság, az bár az események szempontjából lényeges volt (hiszen ez nem volt tiszta a résztvevők számára sem, mindenki mást akart), az elnevezés szempontjából viszont épp emiatt indifferens.
Van, ami viszont meglehetősen hasonlatossá teszi 48-hoz: ez pedig az erős polgárság hiánya, egyszerűen nem volt uralkodásra képes, gazdaságilag erős réteg; s így 56 nem is lehetett forradalom valójában. Ahogy 48 sem.
"Annyi ezer forintom lenne, mint ahány menekülő magyar honcédet, civilt öltek meg a hegyek között Iancu emberei a vele között fegyverszünet után.."
Mondhatnám:nekem is.
Egy román meg mondhatná:neki annyi ezer leie lenne,ahány románt a magyarok..
De ezek sejtések és indulatok,még ha akár az enyémek is.
Nem illenek még laikusok vitájához sem,ha történelemről van szó.
Arról nem is beszélve,hogy a mindkét oldalt gyilkolók között (Iancu emberei közt is akár) hány bécsi titkos ügynök vagy közönséges (akár román) Bécs által fizetett bérgyilkos lehetett!
Bécs ezt akkoriban aligha hagyta ki!
Ez nem puszta feltevés:a délvidéki harcok idején megölt "szerb felkelők" ruhái alatt császári egyenruhákat találtak -még ennyi gondosságot sem vittek az álcázásba a kamarilla felelősei.
Lett is akkor nagy felháborodás az ügyből -sok reguláris ezredet és tisztet tartott meg ez a mozzanat a magyar oldalon.
"A tüzérek legyilkolását már Jókai is cáfolta a Kőszívű ember fiaiban.."
Egy irodalmi mű,mint történelmi cáfolat..?
Nem akarom kisebbíteni Jókai érdemeit és azt sem állítom,hogy minden esetben így jártak volna el.Ez semmiképpen nem kiadott parancs,sokkal inkább önbíráskodás volt.
Abban az időben,mikor még nem létezett ilyesfajta hadijog,se bíráskodás -más,sajnos,nem is jöhetett szóba.
"Haynau és pribékjei próbálták ezzel bemocskolni a honvédtisztek renoméját ezzel a váddal"
Én sajnos egy Budavár bevételéről visszaemlékező honvéd (tiszt vagy tiszthelyettes) visszaemlékezésében olvastam -nem tekinthetem úgy,mint hogy Haynau csempészte be oda..A rohamcsapatát vezénylő honvédtiszt adta ki a parancsot a gyilkosságra,amelyet azonnal végre is hajtottak.
Épp azon az alapon,hogy Pest bombázása barbár tett (egyfajta háborús bűntett) volt valóban.Ezt épp nem vitattam.
Abrudbányán egy szabadcsapat tevékenykedett,katonai parancs és feljebbvalók nélkül.Tudtommal.
A budai vár osztrák védereje mintegy 5400 főből állt, tüzérséggel, munícióval bőven ellátva. Az erődben osztrák, horvát, olasz és ukrán kiegészítésű zászlóaljak tevékenykedtek, eltérő harcikedvvel. Az olaszokról pl. feljegyezték, hogy a döntő roham idején a várfalra felérő honvédeket egyes helyeken Viva Unheria! felkiáltással fogadták. Ne feledjük, '48-ban az olaszok is próbálkoztak, csak Radetzky és a bresciai hiéna leverte őket.
Az ostrom után az olasz katonák egy része beállt az olasz légióba, hogy közösen harcolhassanak az elnyomó osztrákok ellen ( később ezt viszonozta a Garibaldit támogató magyar légió Itáliában).
Annyi ezer forintom lenne, mint ahány menekülő magyar honcédet, civilt öltek meg a hegyek között Iancu emberei a vele között fegyverszünet után, akkor sajnos nagyon gazdag ember lennék...
A tüzérek legyilkolását már Jókai is cáfolta a Kőszívű ember fiaiban. Haynau és pribékjei próbálták ezzel bemocskolni a honvédtisztek renoméját ezzel a váddal. Semmilyen parancs nem volt, s meg is akadályozták az attrocitásokat ( akkoriban egyébként barbár tettnek számított egy város passzióból lövetése).
Abrudbánya: a magyarok katonai műveletet indítottak, a románok pedig a magyar civileket mészárolták le, illetve a fogságba esett honvédeket. A német légió két tisztje visszavonulás közben inkább öngyilkos lett, mint fogságba essen, mert kegyetlen kínhalál várt rájuk.
A nemzetiségi megbékélés harcosa, Bem pl. a besztercei románokat ki akarta telepíteni, mivel a Moldvából kétszer is betörő Urban seregeinek megjelenésekor fellázadtak. Kossuth fújta le az akciót.
"Az nem lehetséges, h Bécsben forradalom volt, idehaza pedig inkább szabadságharc? "
Személyesen úgy értékelem,hogy 1848 előtt hosszú ideig Magyrország és Ausztria perszonálunióban élt,amelyet azonban az osztrák(német római) császár/magyar király nem tartott be,Magyarországot Ausztriának (a birodalomnak) alávetett tartományaként kezelte.Ez a nemzet függetlenségének elvételét jelentette,amivel szembefordulni függetlenségi küzdelem.(Fegyverek nélküli "szabadságharc".)
Március 15-én (illetve már néhány nappal előbb a pozsonyi országgyűlés követei által!) ezzel fordult szembe a magyar nemzet -illetve annak legfelsőbb intézménye.
A reformkori értelmiségből,felelős arisztokráciából kinövő forradalmi veztőréteg azonabn túlment a perszonálunió tényleges visszaállításán (a függetlenség visszaszerzésén):az országot egyidejűleg alkotmányos monarchiáva,köztársasággá kívánta alakítani.
Ez bizony polgári forradalom:a hatalom gyakorlási módjának döntő megváltoztatása.
Tehát korrekt a forradalom és szabadságharc meghatározás,szvsz már a kezdetektől.
A bécsi megmozdulás polgári forradalom volt:nekik a nemzeti függetlenséget nem kellett kiharcolniuk.Inkább "negatíve" lehettek volna következményei:egy polgári Ausztriának nem lett volna jogcíme megtartani Galíciát,csehországot stb.
"Vasvári csapatának tőrbe csalása sajnos harci cselekménynek tekintendő.
Bár az akkori kor is elítélte.
Tartok tőle,hogy fordított mészárlás is előfordult."
Példaként:
Perczel Mór a délvidéki harcok során átvette a szerbek kegyetlenségét,"fogat fogért" alapon.Ezért őt a magyar honvéd tisztikar kiközösítette,oly mértékben,hogy még az utókor emlkezetéből is nagyon kiesett.Pedig ő volt az egyetlen magyar honvédtábornok,aki sohasem volt aktív császári katonatiszt!(Csak kadét.)
48-as honvédmegemlékezésekben megdöbbenéssel számolnak be magyar honvédtisztek brutálisan legyilkolt kozákokról Erdélyben,magyar huszárok által.A kozákok persze adtak alapot erre -de a brutális megtorlás nem is maradt el magyar oldalon.
Budavár bevételekor a magukat megadó várvédő tüzéreket (egyáltalán nem biztos,hogy osztrákok voltak) a várat bevevő magyarok lemészárolták,mivel Pest bombázása miatt "háborús bűnösnek" tekintették őket.Holott parancsot teljesítettek..
Az abrudbányai vérengzést egy felelőtlen (vagy valakik által nagyon is átgondolt) magyar provokáció előzte meg.Bizonyos Hatvani őrnagy,meglehetősen tisztázatlan személy meglehtősen tisztázatlan akciója -előre látható következményekkel.
Én ilyenkor gyanakszom tudatos provokációra és provokátorra.
Sem román,sem szerb gyilkosokat,vérengzőket nem kívánok mentegetni -mielőtt ilyesmi merülne fel,bárki részéről!
A gyilkosság háborúban is gyilkosság,a gyilkos pedig gyilkos -ellenkező híresztelésekkel szemben.
Az említett román és szerb vérengzők a mai fogalmak szerint háborús bűnösök.
Avram Iancuval azonban a későbbiekben tudomásom szerint sikerült megegyeznie,semlegességre bírnia.Többek között Erdély sikeres felszabadításában is szerepet játszott ez.
Te sem harci cselekményekről,hanem a semlegesség feladásáról beszélsz -már a Világos előtti napokban.Nem érzem,hogy ez az általam ismert és ismertetett érveket megkérdőjelezné.
Vasvári csapatának tőrbe csalása sajnos harci cselekménynek tekintendő.
Bár az akkori kor is elítélte.
Tartok tőle,hogy fordított mészárlás is előfordult.
A későbbi korok tudatos történelemhamisítása pedig nem érv az eredeti kédésben:nemzetek,nemzetiségek között húzódott-e a törésvonal vagy alapvetően valahol máshol.
Ismétlem a korábbit:a nemzetiségek közötti törésvonalakaz épp hogy mesterségesen húzták a nemzetiségek között azok a konzervatív erők a forradalmárokkal szemben,akinek ez érdekükben állt.
És nem is sikerült mindenhova "törésvonalakat húzni" -Te Magad említetted.
Ez tényleg eléggé ellentmondásos dolog: nálunk azt magyarázzák, hogy azért robbant ki a forradalom, mert a magyarok el voltak nyomva az osztrákok által. Na de könyörgöm... Bécsben miért robbant ki a forradalom? Talán azért, mert az osztrákok el voltak nyomva az osztrákok által? Ez így ökörség! Itt valami nem stimmel...
Az nem lehetséges, h Bécsben forradalom volt, idehaza pedig inkább szabadságharc? Márc. 15.-én sem az iparilag megerősödött polgárság (merthogy ilyen nem volt) hajtotta ki népet az utcára a feudális urak ellen.
A Nemzeti Dal sem arról szól, h le a gonosz királybácsival, hanem h a magyarok rabok legyenek-e, ugyebár.
Igen, Abrudbánya Erdélyben van, mivel a délvidéki atrocitások mellett az erdélyieket is említettem, így teljesen logikus, hogy egy délvidéki város mellett egy erdélyit is említsek ( aki ismeri a történelmet és a térképet, az pontosan tudja hol és mi történt ezen nevek hallatán) , de azért a tájékozatlanok kedvéért: Abrudbánya térségében '49 nyarán, román források szerint 5000 magyar civilt mészároltak le Avram Iancu és Axente Sever felkelői.
Arról Iancu mennyire tartotta be a fegyverszünetet egy idézet: "Az augusztus 6-i nagycsűri vereség után, amelyben az erdélyi hadsereg felmorzsolódott, a Kossuth kérésére a déli hadsereg átvételére Temesvár felé tartó Bem két nappal később Lugoson tárgyalásokat folytat Iancu követeivel, és amolyan fegyverszünetfélében állapodtak meg. Ezt a román fél már nem látta szükségesnek betartani. Nyepokojcsickij idézett művében azt olvassuk, hogy augusztus 12-én Avram Iancu felkelővezér társaival megjelent Lüders tábornok szászvárosi főhadiszállásán, ahol az erre tartalékolt keretből pénzt és lőszert kapott." Mit tett volna, ha még harcalni is hajlandó?
Jártam a Gyalui-havasokban, Marisel fölött van egy nagy obeliszk emlékmű, Iancu neve van rajta, valóságban itt halt meg Vasvári, akinek szabadcsapatát csapdába csalták Iancu hegyeket jól ismerő felkelői és lemészárolták a magyarokat, majd az impériumváltás után még a múltat is meghamisították a névcserével.
A vörös sipkások pedig magyar honvédek voltak, nem szerbek! Erre egy idézet: "Knezic Károly... Amikor már tábornokként Damjanich Jánostól átvette a III. hadtest parancsnokságát, az egri zászlóaljak együtt harcoltak az igen elhíresült 9. (kassai, vörös sipkás) és a 3. (szegedi, fehér tollas) zászlóaljak honvédeivel." Tudtommal Kassán meglehetősen kevés szerb élt 1848-49-ben...
Elnézést a sajtóhibákért:ha sokat javítgatok,szétkapcsol közben a netem.
Damjanich valóban értelmezhető úgy,ahogy mondod -bár nem hiszem hogy alapvető tévedés volt felemlíteni.Knézich-csel együtt.
Damjanich "vörössipkás rácairól" is szokás beszélni -de statisztikák lennének igazán meggyőzőek,nem szemelvények.
De ha már szó esett a szerbekről:mindenütt és mindenkivel szemben,ahol háborúba keveredtek,megjelent a vadállati kegyetlenség.A horvátokkal szemben a XX. sz. végén éppúgy..túl közel még a török birodalom tatár rendfenntartóinak (és módszereiknek) emléke.
Megemlíteném,hogy Suplikac szerb forradalmár-vezér nem volt hajlandó harcolni a magyarok ellen,hasonlóan Avram Iancuhoz -csak mindkét megegyezés későn jött.
Suplikac esetében tudomásom szerint még a magyar oldalhoz való csatlakozás is felmerült.
Ez nagyszámú szerb fegyveres erőt érintett és egyáltalán nem támasztja alá a "nemzet nemzet ellen" koncepciót.Illetve azt,hogy mindent csak ezen keresztül prüóbáljanak értelmezni.
Az egész Nemeskürty-életművet tekintve (ami a történelemről való írásait illeti) nehéz "osztályharcos elméletekkel" illetni.
Szaktekintélyeknél mindig többre becsültem az érvelést,az érvanygot,a logikát.
A megválaszolatlan,"hivatalos" elméletekbe nem illő kérdések felvetését.
Nem olyan iskolába jártam,aholy szaktekintély alapján ostályozták az embereket.Ott egy hallgatónak mindig lehetett igaza egy professzorral szemben -egyéb szintekről nem beszélve.
Nem tartom megfelelő érvnek a "szaktekintély" ringbeszólítását.
Osztályharcos elmélet?
Ha valahol egy ellentétre nem húzható rá a "nemzeti konfliktus" címke,az "osztályharcos"?
Egy nemzeten belüli konfliktus (polgári forradalmak,paraszt és rabszolgalázadások) "nincsenek értelmezve"?
A szabadságharc egyébként nem "osztályharcos" hanem egyenesen INTERNACIONÁLIS jellegű,nem utolsó sorban.
Mint pl az internet..Vagy a multik..
Az akkori magyar szellemi életet és a nyomán kelt szabadágharcot épp dícséri,hogy a nemzetközi progresszió élharcosává tudott válni.Amelyet számos nemzet polgárai éreztek érdemesnek arra,hogy csatlakozzanak hozzá.
Úgy emlékszem az egyetemről, bár nem tegnap volt, hogy Nemeskürty tanár úr szakterülete nem a szabadságharc, bár szívesen kalandozik korok között, még ezzel is foglalkozott (sőt a WWII-vel is ), de nem nevezném a korszak szaktekintélyének, mint pl. Szabad Györgyöt. Egyébként azért, mert az utóbbi bő két évtizedet az István a királytól a Sacra Coronáig a nemzeti történelmet feldolgozó filmek vonzásában töltötte még lehetettek régebben osztályharcos elméletei is:)
Rosszul értelmezted a szöveget, természetesen tudom, hogy Damjanics szerb volt, sőt hozzátehetem szerb határőr, tehát katona családból származott. Rajta kívül nem sok szerbet tudsz felsorolni magyar oldalon, horvátot többet - rájuk utaltam a dunántúli horvát megjegyzéssel (akik a Nyugat-Dunánrúlon éltek, részben mai Burgenlandon) a Dráva és Duna közötti keskeny zónában.
A szerbek és románok egyébként már a kuruc időkben is a magyarok ellen harcoltak - s nem éppen úriember módon. A délvidéki, délerdélyi magyaroknak sajnos '48-49-ben is az életük volt a tét . Számtalan atrocitást kellett elviselniük, a borzalmas genocídiumok véres vonala Zombortól Abrudbányáig sorolható. A végén már a "finnyás" osztrák tisztek is elborzadtak a délvidéki martalócok tombolását látva...
A szabadságharc nem a nemzetiségi feszültségek , hanem az orosz beavatkozás miatt bukott el, de ez is benne volt rendesen. Egyébként az oroszok beavatkozása nélkül is nagyon nehéz lett volna kivívni külső segítség nélkül a függetlenséget.
Privát véleményem Horvátország elszakadását le kellett volna nyelni ( vita valószínűleg csak Eszék hovatartozása körül lett volna, egyébként határ a Dráva), a románokkal a sérelmek ellenére ki kellett volna egyezni, mint Kossuth próbálkozott. A szerbeket pedig katonai erővel leverni, az országból kiszorítani a Dunán átkelt 20 ezer szerbiai önkéntest. Ezek után már "csak" az osztrákokkal kellett volna megbirkózni.
"A Vécsey féle történet igaz, de egyedi eset volt szerencsére."
Hát ebben a mértékben szerencsére egyedi..
De amúgy korántsem.
Ottinger Ferenc,a Batthyány-kormány hadügyminisztériumának első megbízott vezetője még a pákozdi csata előtt dezertált és végig az osztrák oldalon harcolt.
A későbbi történetírások szívesen emlegették "Franz Ottinger" néven,hogy jobban illeszkedjék a dolog a "magyar-osztrák" sémába -és eggyel kevesebb "nemzeti szégyent" kelljen magyarázgatni.
A német hangzású magyar nevekkel amúgy is szívesen támogatták meg a sematizmust,osztrákként emlegetve pl a szerencsétlen sorsú Lambeg császári megbízottat.Noha Lamberg József magyar ember volt,még magyar nyelven írt is -viszont rendírhetetlen császárpárti.Tábornokként!
Igaz,a harcokat már nem érhette meg.
Az "egy szem Damjanich" horvátként aligha lehetett egy szem,lévén hogy szerb volt.
Knézich Károly viszont horvát ember volt,valóban.
De mindkettő 13-ból volt egy -és nem tizenháromezerből.
Azt gondolom,jónéhány kevésbé ismert nevet lehetne még melléjük sorolni.
