Érdemes végigolvasni
Bányai Péter
POLITIKAI NAPLÓ
Újévi ajándék: Năstase hűségnyilatkozatot ad Amerikának
[6.1.2004]
Sajátos kiegyezést kötöttek Năstase és Iliescu érdekcsoportjai: mindkét fél lemond arról, ami az ő oldalán pozitívum, és átveszi a másiktól mindazt, ami rosszabb. Ezt jelzi Năstase vezércikke a Chicago Sun-Timesban.
Năstase és Iliescu rivalizálása még 2000, a PSD kormányra kerülése előtt kezdődött, és az azóta eltelt három év alatt gyakorlatilag megszakítás nélkül folytatódott 2003 novemberéig. Ekkor született meg ez a sajátos kiegyezés és kompromisszum: a győztes szárny nyilvánvalóan az Iliescu-csoport.
Kissé leegyszerűsítve azt mondanám, a megegyezés lényege, hogy mindkét csoport lemond arról, ami az ő oldalán pozitívum, és átveszi a másiktól mindazt, ami rosszabb.
"Alakítsunk frontot a korrupció ellen, s kezdettől fogva utasítsunk vissza bármely törvénytelen próbálkozást. Ne adjunk semmit a portásnak, ne adjunk borítékot az orvosnak, ne fizessük le az ügyfélszolgálatoknál dolgozókat és a magasabb rangú hivatalnokokat sem. A hivatali dolgozók alacsony fizetése nem indokolja, hogy korrupttá váljanak, mivelhogy szerte az országban általában keveset keresnek az emberek. A baksist elfogadó hivatalnok törvényt és alkotmányt sért, ugyanakkor a lefizető fél is elítélendő, mert tovább korrumpálja a hivatalnokréteget, amely bevett szokássá teszi a korrupciót."
Ion Iliescu nyilatkozata, november 28.
Vegyük például a korrupció témáját. Amilyen mértékben Iliescu hatalma szilárdulni látszik (azaz a választások utáni korszakra bebiztosította magának a PSD vezetését), olyan mértékben keményít be. Ameddig feszültség volt az elnök és a kormányfő közt, ameddig Iliescu 2004 utáni státusa bizonytalan volt – legalábbis szavakban – keményen küzdött a korrupció ellen.
De ez is valami, hisz Năstase szerint
korrupció nem is létezik, csupán a "mazochista román nép kitalációja". Amióta Iliescu bebiztosította jövőjét, a korrupció is kevésbé aggasztja. Sőt cinikusan azt nyilatkozta, az állampolgároknak kell küzdeniük a jelenség ellen, nem a hatóságoknak. Az idő bebizonyította: csupán eljátszotta a "bölcs, toleráns öregembert", átvette Năstase-tól a korrupcióról tudomást sem vevő stílust. A külpolitika terén pedig Năstase vette át, ami Iliescu negatívuma, azaz a feltétlen Amerika-pártiságot. Ennek egyértelmű jele Chicagóban megjelent vezércikke.
A chicagói napilap elismert, nagy példányszámú, konzervatív napilap – mégha nem is a New York Times-szal, a San Francisco Chronicle-lal vagy a Los Angeles Times-szal fémjelzett klub tagja. Az efféle konzervatív lapok közönsége örömmel olvas, illetve szerkesztősége szívesen közöl külföldi kormányoktól bármilyen Amerika-barát álláspontot. (Szinte nem is számít, miféle országnak a főhercege, emírje, elnöke, csak dicsérjen minket az iraki beavatkozás kapcsán, miután a gaz németek és franciák oly hálátlanok lettek!).
Năstase vezércikkét ez a lap hozta le december 27-én. A miniszterelnök felsorakozott Amerika hű barátai közé. Cikkének címe is sokatmondó: Románia az Egyesült Államok büszke partnere az új Európában. Kulcsmondatai:
"2004-ben NATO-tagok leszünk, az Egyesült Államokkal együtt lelkesen készülünk első vonalbeli országnak lenni, a többi kelet-európai új tagállammal egyetemben, amelyekkel együtt nemrég szabadultunk a kommunizmustól." "Románia hozzá járul a NATO haderejéhez, komoly Amerika-barát erőt kívánunk létrehozni az új Európában."
Teljes ellentétben régebbi,
sokszor idézett nyilatkozataival, felkarolja Donald Rumsfeld védelmi miniszter legocsmányabb kijelentését, azaz megosztási kísérletét, az "Új Európa" és a "Régi Európa" különbségtételt. Năstase már a címben használja az "új Európa" kifejezést. A következő mondatban mintha árnyalna, engedményeket tesz Colin Powell külügyminiszter politikája, vagy a "régi Európa" felé: " Segíteni, közvetíteni szeretnénk bizonyos országok nézeteltérései ügyében, például Amerika és Franciaország között."
Továbbolvasva kiderül, ez az árnyalás csak egy mondatnyi. Rögvest a következő mondatban a kormányfő így ír: "Készen állunk a kemény döntésekre, mint 1991-ben, amikor Szaddám Kuvaitból történő elkergetésre szavaztunk." Az 1991-es döntés egyáltalán nem volt "kemény", ezzel a mondatával inkább arra céloz, hogy vitatott helyzetekben is Amerika mellett fog kiállni.
"Az amerikai kormány arról értesített minket, új katonai támaszpontoknak keresne helyet, esetleg a Németországi amerikai csapatokat is "átköltöztetnék". Románia lenne az ideális hely számukra." Ez teljesen érthető: business, bár Románia nagyon ráfizethet.
"Nemzeteink büszkén küzdenek együtt Irakban a szabadságért és a demokráciáért." E szégyentelen, sztálinista stílusú hazugság mellett megemlíteném, hogy ez a mondat idióta, túllihegett talpnyalás is. Ennek olvastán még a legmarkánsabb Bush-hívek is elkacagják magukat: "Micsoda? Együtt küzdünk? Tán csak nem lettünk egyenrangúak, öcsikém?"
És Năstase ugyanebben a szellemben folytatja: "Ünnepeljük Szaddám elfogását, mert ez nem csupán egy diktátor végét jelenti, nem csupán az amerikai csapatok Nagy Győzelme. Ez annak a jele, hogy az iraki nép számára megszületett a lehetőség, hogy saját kezébe vegye sorsát, elindulhat a szabadság, demokrácia és a függetlenség útján." Mit lehet ehhez hozzátenni azon kívül, hogy émelyítő szöveg?
Lezárult egy korszak.
A miniszterelnök egész mandátuma alatt egyetlen dologért érdemelne dicséretet: kevésbé lihegett Washington kiszolgálásáért, mint Ion Iliescu, sőt mintha fékezni próbálta volna ezt a politikai kurzust. Akadtak kimondottan szellemes, bölcs nyilatkozatai. Épp egy évvel ezelőtt így szólt: "Attól félek, hogy Szaddam megnyeri a háborút, mielőtt elkezdődne. Az Európa és Amerika, valamint az európai országok közötti széthúzás a diktátorok és a terroristák pozícióját erősíti".
Vagy: "Románia az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval egyaránt jó kapcsolatot kíván fenntartani. Rumsfeld értékelésével kitünteti a térségbeli országokat, Romániának azonban egyformán jó kapcsolatokat kell ápolnia a NATO-val, az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval. Románia az ENSZ Biztonsági Tanácsának függvényében dönt az Irak elleni hadmûveletekben való részvételről."
Összehasonlításképpen Năstase külügyminiszterét, Mircea Geoanăt a Biztonsági Tanács döntése nem is érdekelte 2003 januárjában, Bagdaddal szemben fenntartás nélkül az amerikai és angol álláspontot követte. Iliescu ugyanúgy beszélt, mint a külügyminiszter, csak egy fokkal homályosabban. Năstase a fentiekkel szöges ellentétben újra és újra azt sugallta, hogy Amerika és Európa közt lavírozni kényszerültünk, s ha azt nem is lehet állítani, hogy ő Európát választotta, de nyílt, bonyolult kérdésként kezelte az iraki kérdést, az amerikai-EU ellentéteket.
Egy évvel ezelőtt még elképzelhető volt,
hogy a naivabbak őszintén azt higgyék: Irakban a terrorizmus elleni harcról van szó, a diktátor, a diktatúrák ellen folyik a küzdelem. Azt is elhihették, hogy Szaddámnak tényleg vannak "csodafegyverei". A nagyon naivakkal azt hitették el, hogy az irakiak rock n’ rollozni fognak örömükben, hogy végre amerikai gyarmattá válhatnak, és pár hónap alatt olyan demokráciát építenek fel, hogy a svédek is irigykedni fognak.
Szóval azoknak, akik egy évvel ezelőtt Bush oldalán álltak, e naivitást el lehetne nézni, most viszont nyilvánvalóvá vált a háborút igazoló hazugság, és az is nyilvánvaló, hogy Irakban hosszú éveken át, nemhogy "demokrácia" nem lesz, hanem béke sem. És ekkor áll be Năstase az "Új Európa"-kurzus hívei közé! Az is fura, hogy nem itthoni interjúban, beszédben, vagy külpolitikai esemény alkalmával tette e kijelentéseket, hanem cikk formájában.
Egy korszak lezárult. Romániában már nincs egyetlen politikai erő, szándék sem arra, hogy fékezze az ország amerikai gyarmattá válását.
Miért történt ez a nyilatkozat? Elképzelhető, hogy Năstase megijedt, amikor Bush "aggodalmát fejezte ki, amiért Iliescu nem lehet többé elnök". Ezzel az amerikai politikus nyilvánvalóan azt jelezte, a kormányfőben nem, vagy kevésbé bíznak. Ekkoriban elterjedt a hír: Washington esetleg mindenestül ejti Năstaset, és Geoanaból próbál elnököt csinálni Bukarestben. De ez nehéz és veszélyes játszma lett volna, mert Stolojan ellenében Năstase választási győzelme sem biztos, hát még a Geoana-é.
Így születhetett meg az újabb kompromisszum, avagy a régi kiegészítődött egy újabb elemmel: Năstase explicite kifejezi behódoltságát Amerika irányába, és "bűnei mindenestül elfelejtődnek". Ám a Szabad Európa Rádió (SZER) egyik bukaresti szerkesztője szerint nem csupán a "fenyegetés" hatott, fizettek is a kormányfőnek.
"Előlegként" megszelídítették a BBC
román nyelvű adását: figyelmeztették a munkatársakat, csak óvatosan a PSD-vel! Utána egyik napról a másikra kirúgták azt, aki a figyelmeztetésből nem értett, bár ő, Traian Ungureanu volt a rádió legnépszerűbb munkatársa. Washington emellett megszünteti SZER román nyelvű adását. (Sőt a nyugati pénzekből finanszírozott média visszafogása egész Közép-Kelet-Európában megtörtént, ez afféle közös ajándék a rumsfeldi új Európának).
A Bush-adminisztráció gesztusa kétszeres értékű. Egyrészt objektíve e rádiók ártottak a PSD jó hírnevének, a kormánypárt népszerűségét csökkentették. Ne értsük félre, nem arról van szó, hogy e hírműsorok miatt elveszthette volna a párt a választásokat. De pár fontos százalék azért múlhat azon, hány korrupciós ügyüket teszik nyilvánossá (a témáról részletesebben lásd keretes írásunkat).
Másrészt Năstase különösen gőgös, hiú ember. Sajtótájékoztatókat kénytelen volt tartani, kénytelen volt a kellemetlen kérdésekre is válaszolni, de számára ez önmagában is megalázó és kínos volt. Felháborodása efféle lehetett: Miféle világ az, ahol szemtelen senkiházi újságírók, méghozzá a Nyugat pénzén odáig merészkednek, hogy Velem szemtelenkednek, az én szennyesemben turkálnak? Számos esetben borult ki kellemetlenebb újságírói kérdések kapcsán, ilyenkor ízléstelenül jópofizni, sértegetni kezdett. Most hálás lehet Washingtonnak, hogy az a szabad sajtó megfojtását nem csupán elnézi, hanem aktívan támogatja is.
Egy nyugati politológus barátom, Románia-szakértő
magánlevelében így reagál Năstase cikkére: ha ez megtörtént, akkor pár hónapon belül lehet, hogy Kadhafi tábornok, líbiai diktátor bértollnokai is hasonló cikkeket fognak közölni amerikai lapokban.
E szinte teljes behódolás után ugyan kit izgat az Washingtonban, hogy teszem azt 13 újságírót megvertek idén Romániában, hiszen Năstase "a mi gazfickónk". Tehát a washingtoni adminisztráció egy része úgy tűnik, megelégedett Năstase nyilatkozatával, de mégis akadnak amerikai hivatalosságok – lásd például Michael Guest bukaresti nagykövetet – akik szkeptikusak Năstase "megtérésével" kapcsolatban. Ez utóbbiak úgy vélik, a kormányfő opportunistább, köpenyegforgatóbb politikus, mint Románia vezetői voltak 1944 augusztusa előtt.
A legnyugtalanítóbb dolog az, hogy úgy tűnik, Washington megelégedik a Romániában művelt "laza demokráciával" "(democracy lite)", mit sem fog törődni az ország problémáival, ugyanúgy, ahogy nem foglalkoztatja az sem, hogy az USA új barátja, Kadhafi tábornok mekkora diktátor. Egyedül a civil társadalom marad a romániai demokrácia védelmezésére, és erre legalább saját túlélése érdekében is szüksége lesz – így az elemző.
A demokrácia helyzetéért az Egyesült Államokban is aggódnak, és nemcsak a demokraták, hanem már a republikánus, jobboldali meggyőződésű polgárok egy része is (bár utóbbiak ezt nyilvánosság előtt még nem hangoztatják). Sokan tapasztalják, hogy a Bush-adminisztráció a – kétségtelenül létező, de eltúlzott – terrorista-veszélyt ürügyül használja a szólásszabadság, az amerikai alkotmány hírneves első kiegészítését korlátozó intézkedéseket foganatosít: szeptember 11. után új, belbiztonsági minisztériumot hozott létre.
A Bush-kormányzat január 5-én arra kérte fel a Legfelsőbb Bíróságot (LB) titokban bírálja el egy bevándorló kérelmét. Mohamed Kamel Bellahouel algíri pincért szeptember 11. után tartóztatta le az FBI azért, mert a terrortámadásban résztvevők közül két gépeltérítő többször ebédelt a támadás előtt abban az étteremben, ahol dolgozott. Bellahouelt perbe fogták; a letartóztatás és a tárgyalás teljes titokban történt – a pincér 20 újságíró-szervezet és médiacég támogatásával arra kérte fel az LB-t, döntsön arról, helyes volt vagy sem a kormányzat eljárása vele kapcsolatban. (Az esetről az Associated Press tudósít.)
Mára az amerikai titkosszolgálatokat arra is felhatalmazzák, hogy békés tüntetőket az elnök autókonvojának közeléből is eltávolítsanak. A rendőrség a titkosszolgálatok utasítására közbelép, ha a tüntetők a helyszínen levő sajtóstábokkal (vagy fordítva) szóbaállnak. Ez a demokráciát éltető polgári szabadságjogok megsértése – állítja számos értelmiségi, kiknek többsége szerint szinte ugyanazt az megfélemlítő légkört tapasztalni az USA-ban, mint amilyen az '50-es évek, az elvakultan kommunista-üldöző McCartthy-korszak volt.
És végül egy spekulácíó: Guest nagykövet miért
Năstase legmarkánsabb, vagy a kormányfőt legnyíltabban kritizáló politikai ellenfele? Elképzelhetőnek tartom, hogy a konfliktus hátterében személyes, erkölcsi motivációk is meghúzódhatnak. Guest homoszexuális, és ezt nyíltan vállalja, egész élete, karrierépítése során bizonyára megküzdött ő is az előítéletekkel, és nem felejtett.
Năstase karrierje fiatalkorában, a hetvenes évek elején állítólagosan épp úgy indul, hogy elárulja homoszexuális partnerét. Ilyen kapcsolat akkoriban bűncselekménynek minűsült, mindkét fél komoly büntetésre számíthatott. Năstase meglepetésszerűen vádlottból a vád tanújává válik, és csupán partnere kerül börtönbe.
Logikus a feltételezés, hogy bizonyos célokból kedvezményeztek vele, így Năstase – megbízható feltételezések szerint a Securitate segítségével – elkezdi építgetni karrierjét. De menekülésének ára, hogy zsarolható marad. Ez akárhogy is nézzük, erkölcstelen tettnek minősíthető, de feltételezésem szerint Guest az átlagembernél talán érzékenyebb lehet a homoszexuális kisebbséget eláruló karrieristára.
A szabad sajtó ellehetetlenítése
Mindig is óriási volt a különbség a SZER és a BBC, illetve az "itthoni" újságírók státusa közt A két külföldi hírrádió esetében gyakorlatilag nem sokat lehetett tenni az újságírók elhallgattatása céljából, s fizetésük is külföldről érkezett. Az itthoni szerkesztőségeket rengeteg hatásos módszerrel, többek között a reklámozás beszüntetésével (vagy fordítva) lehet zsarolni.
Továbbá a magukat "demokratikusnak" vélő újságok, rádiók még abban az esetben is, ha hagyták magukat némileg lefizetni, picit zsarolni – épp a SZER és BBC miatt kényszerhelyzetben voltak. Ha a független rádiók leadtak egy bombahírt (hozzátenni, teszem azt, PSD-s korrupciós ügyet, nem tehették meg, hogy hallgatnak, mert így nyilvánvalóvá vált volna, hogy lefizették, megzsarolták őket. Kénytelenek voltak ehhez igazodni, olvasóik ezt megkövetelték, hisz most azokról a lapokról van szó, amelyeknek olvasóinak többsége PSD ellenes. De ha rövidesen egyetlen rádió, újság sem hoz le egy nagyon fontos, leleplező hírt – honnan tudhatjuk meg, hogy az illető ügy egyáltalán létezett?
Ezen az őszön a PSD vezetősége – és Năstase személyesen – kvázi nyíltan bejelentette, hogy a választási évre "új szabályokat" vezet be a médiában. Gyakorlatilag megszünteti a szabad sajtót. És nem csak szóbeli fenyegetőzésről van szó! Több, a PSD-t bíráló újságírót súlyos bántalmazás ért. A tettes ismeretlen – de azt tudjuk, hogy a verés (majdnem-gyilkosság) előtt a PSD-s sajtó rágalmazta, fenyegette, illetve "figyelmeztette" a PSD korrupciós ügyeit leleplezőket. Egyesek megijedtek, mások folytatták a bírálatot, ezeket ismeretlen tettesek félholtra verték (például Ino Ardeleleant, az Evenimentul Zilei temesvári munkatársát.)
A Réporteres Sans Frontieres (RSF) figyelemmel követi a visszaéléseket, világgá kürtölte a temesvári újságíró bestiális megverését, követelte miniszterelnöktől a tettesek megbüntetését. Ugyancsak a RSF nyilatkozta, súlyos hiba a Szabad Európa Rádió megszüntetése, hisz Romániában (és nem csak) a sajtószabadság egyre erősebb veszélybe kerül. A Freedom House (FH) amerikai civil szervezet felmérésében mégis szabad országnak minősítette Romániát, egy évvel korábban az ország csak "részben szabad" minősítést kapott. Az FH véleményezése azért keltett feltűnést, mert december elején ők rótták meg Bukarestet a sajtószabadság korlátozásáért többek között az Ino-eset miatt.
A PSD-kormányzás három éve alatt három különféle politikai vitaműsorát szüntették meg Stelian Tănase politikai elemzőnek. Újévre döntött úgy az állami közszolgálati TVR adásszerkesztősége, hogy Tănase Daráló (Masina de tocat) című műsorát leveszi képernyőről. A politikai elemző korábban az Antena1, majd a Realitatea TV adókon vezetett vitaműsorokat (vö.: "Hazafiatlan tévéadás" ellen lép fel a PSD)
A sajtószabadság elleni küzdelem régi téma, s a legjobb módszer nem is a megfélemlítés, hanem a megvesztegetés. Ilyen eseteket tonnával ismerek, egyes újságírók, egész szerkesztőségek egyszerűen abból élnek (méghozzá nagyon jól), azért kapják a pénzt, amit nem közölnek; de sehol semmi konkrét bizonyíték. Bár meggyőződésem, hogy hitelesek az erről szóló bukaresti sztorik – de mégiscsak pletykaszintű információk.
