Most egy olyan jön, amelyet öt perce még én sem ismertem, de kifejezetten megtetszett:
'testegyenészet'
Mondjuk elsőre testehenészetnek olvastam, de másodszori nekifutásra már összejött. :) Régebben ezt szerették volna meghonosítani az "ortopédia" magyar megfelelőjeként. (Az ortopédia eredete szerint pedig egyeneslábászatot jelent.)
Háááát... smi konkrét. Némi népetimológia, amivel találkoztam: 'Laca fasza' -lásd 'pöcsöl', szal a bögyörőjével játszik, ahelyett h vmi értelmeset csinálna.
Ritkán iszom szénsavas Borszékit, ha jól tudom, a szénsavmentes alapvetően úgy készül, hogy a természetesen szénsavas ásványvízből kivonják a szénsavat. Viszont a csípőssége nem tűnik el teljesen, amitől kellemesen üdítő. Ja, a mezőny nagy részét meg se tudom egymástól különböztetni:(
OFF A szénsavas és a szénsavmentes Borsec összetétele rendkívül különbözik. A szénsavmentes Borsec összetétele kiváló, a szénsavasé már-már gyalázatos. Nálam amúgy ez a dobogó: 1. Römerquelle; 2. Perrier; 3. Mohai 1374. Mint ebből látható, azokat az ásványvizeket szeretem, amelyeknek nagy az összes ásványianyag-tartalmuk, viszont alacsony a Na-tartalmuk. ON
A Borszéki a legfinomabb ásványvíz, csak veszettül drága. Nekem a szénsavas italok rendesen meg szoktak ártani, de a Borszéki még biciklizés közben is ártalmatlan:) (Megjegyzem, mind a borviz, mind a borcut szavak a román népies köznyelvbe is átkerültek, most megnézem, és egyszerűen 'ásványvíz' jelentésben.)
A borvíz szénsavat és szóda-bikarbónát tartalmazó ásványvíz Erdélyben. Ugyanezt a Mátrában csevicének nevezik. A Wikipedia szerint azért nevezték a borról el, mert savanykás íze a borra emlékeztet. Ez kifacsart ízlésre vall. Ezzel szemben minden mátrai ember tudja, hogy a parádsasvári, parádi cseviceforrások vizét borral keverve jelentősen megnövelhető az elfogyasztható mennyiség, és a keverék nagyon kellemes ízű. Egyetemsita koromban Parádsasváron a Domoszlói Muskotályt kevertük frissen "szedett" csevicével. Ipartörténeti tény, hogy a Károlyiak ennek a víznek a palackozása céljából alapították a ma is működő üveggyárat, illetve az Északi Mátrában található számos Huta nevű helység is egykor üveghuta volt. (A magas Mátra falvai: Mátraszentistván, Mátraszentimre, Mátraszentlászó mind valamilyen huta - Alsó, Felső, Ó- volt valaha).
Tehát a borvíz azért borvíz, mert rendeltetésszerűen borhoz keverték.
Amit a kottákról mondtam, az a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek zeneműkiadós könnyűzenei kottáira vonatkozott. Úgy vélem, azóta a helyzet mennyiség tekintetében lezuhant, minőség tekintetében viszont lényegesen javult. A probléma – vélelmezésem szerint – elsősorban logisztikai volt: egyszerűbb volt lekottázni egy felvételt lemezről, mint lebonyolítani azt, hogy eljusson a kézirat a kottagrafikushoz (már ha volt kézirat, tudott kottát írni a szerző). Hogy miért volt így, fogalmam sincsen.
A két kedvencem a nyolcvanas évek elejéről: „Még engedem, hogy átsodorja, szétkavarja életem” (valójában: „Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem”; Szerelem első vérig) „Csalogatóan ring a bringa, a sevró itt arat” (valójában: „Csalogatóan ring a bringa, a Chevro Impala”; Limbó-hintó)
A másik, ami szórakoztatott, hogy rendszeresen elcsúsztak a hangnemjelölésben fél hangot: a country zenében általában keresztes hangnemek a megszokottak, a bárzongoristák inkább a béseket szeretik, gondolom, ez is állhat a hátterében a dolognak, meg az elcsúszott sebességű lemezjátszó, hogy G-, D-, A- és E-dúrok helyett Asz-, Esz-, B- és F-dúrok olvashatók, főként az eredetileg belső terjesztésű, előfizetői kottákban. (Havonta egyfüzetnyi szórakoztató zenei válogatást adtak ki a friss termésből, ennek a kapkodásnak a minőség is áldozatul eshetett.)
Kösz. Ebben is csutka van. Amúgy érdekes ez a jelenség, hogy egy hangfelvételt kell etalonnak tekinteni, holott előbb volt megírva a dal, mint amikor azt Klementina megtanulta. Sőt, inkább elszomorító mint érdekes, hogy egyes kiadók mennyire igénytelen munkát képesek kiadni a kezükből nagy példányszámban.