Erre gondoltam tehát, s ezért várom reszketőn, csordultig teli lélekkel Vásárhelyi Mária nekrológját.
Ne reménykedj, nem fog rólad nekrológot írni. Ezzel a bizonyossággal kell megadnod reszketéssel csordultig teli lelkedet a megváltó megkönnyebbülésnek.
Mi, internetes barátaid azért majd, ha a Fennvaló segít megérnünk a napot, néhány sort utánaderesztünk, csak szólj szeretteidnek, hogy közöljék, most már tényleg tartósan akadályoztatva vagy, nem csak kitiltattad magadat ezredszerre valami szokásos ízléstelenséged folytán, mint fent.
Ércesen visszhangzó és viharos háborgású, ugyanakkor szokásos módon szarralbefenős soraid szerint Eörsi Istvánról legalább négy regényt lehetne írni.
V ásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem írt legalább négy regényt Eörsi Istvánról.
Továbbá Eörsi Istvánról lehetett volna az életének jelentősebb állomásait felsoroló és méltató nekrológot írni.
Vásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem olyan nekrológot írt róla, amilyet az Index.
Hanem másmilyet, személyes megemlékezést.
Vásárhelyi Mária tragikai bűne, hogy nem olyan mint amilyennek te szeretnéd és nem négy regényt írt és nem enciklopédikus nekrológot és hogy akasztófahumort csempészett - egyébként Eörsi szellemében - megemlékezésébe, és hogy nem hagyta említés nélkül, a te hipokrita elvárásaiddal szemben - egyébként Eörsi szellemében - hogy vitáik és viszályaik voltak és hogy úgy érzi, sebet ejtett rajta.
Szánalmas és ostoba akadékoskodás.
Ja, és pontatlan és hiteltelen is az aljasságán túl, mégpedig a védelmedbe vett, de arra nem szoruló Eörsi kárára, akinek általad hibásan idézett "szintagmája" kapcsán az idióta és kretén szavakkal játszadoztál el. A te "szintagmád" valóban idióta és kretén, de téged dícsér és nem Eörsit, ugyanis Eörsi soha azt le nem írta.
Szíves tájékoztatásodul ugyanis Eörsi nem "züllött nőszemélynek" nevezte Schmidt Máriát szerinted "idióta" mondatában, "kretén" szintagmájában, a pontosság és ha tudod, mit jelent, a tisztesség kedvéért, kedves Gespenst, hanem "közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurájaként", ami óriási különbség, mivel Schmidt Máriát nem női minőségében, és nem is személyes vonatkozásaiban nevezi züllöttnek, hanem, megítélésem szerint meglehetősen találóan és éles pontossággal, közéleti figuraként, amit egyébként egy későbbi reflexiójában egyértelműen ki is fejt:
"Természetesen a "züllött" szó olyan szövegösszefüggésben is szerepelhet, amelyben súlyosan sérti annak magánszféráját, akire alkalmazzák.
Már dr. Schmidt ügyvédje is utalt arra a tárgyalás során, hogy e szó pellengérre állíthatja védencét családanyai minoségében is. Én azonban e szót igen következetesen a közszférára vonatkoztatva használtam. Nagyon sokáig kellene törnöm a fejem, míg olyan témát találnék, amely kevésbé hoz lázba, mint az általam személyesen nem ismert dr. Schmidt a maga családanyai minoségében.
Én ugyanis a "közéletünk jobboldalának egyik legzüllöttebb figurája" epitheton ornanst használtam dr. Schmidt jellemzésére. A "közéletünk jobboldala" kifejezés eloszlatja annak még leghalványabb gyanúját is, hogy dr. Schmidtet mint családanyát vagy mint a kétnemu világban kedve szerint kószáló magánszemélyt bélyegeztem meg."
Nekrológ
(részlet)
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.Előzmény:Eörsi István költő halála
Eörsi István tehát Valaki.
Persze. Na, de kicsoda? Ki ez a Valaki?
Éppen „csak” erre a kérdésre nincs válasz a nekrológban.
A szerző arról locsog végeláthatatlanul, hogy Eörsit Schmidt Mária beperelte, majd a bíróság elmeszelte a publicistát egy idióta mondata miatt. Vásárhelyi részint ezen kesereg, részint ezen poénkodik a nekrológban, s legalább olyan hülyén, mint amilyen kretén volt Eörsi inkriminált szintagmája: „züllött nőszemély”.
Továbbá arról ír még Vásárhelyi a nekrológban, hogy ő és az elhunyt sokáig nem voltak jó viszonyban, merthogy az elhunyt csúnyákat írt róla, „sokszor igazságtalanul és durván” bántalmazta becses személyét. Ennyi.
Ennyit tudtunk meg arról, hogy ki volt az a „Valaki”, aki meghalt, aki nekrológot érdemelt ki az Élet és Irodalomban.
Az Élet és Irodalom nekrológjában nincs szó arról, hogy a „Valaki” költő volt. Drámaíró volt, dramaturg, publicista, műfordító (Heinét, Shakespeare-t, Lukács Györgyöt fordított)… na most én nem vagyok Eörsi-szakértő, csak úgy mintegy kapkodom elő nehéz kőműves fejemből a csökött ismereteket, vagyis nem nekrológot írok, s tán’ nem bűn, ha kihagyok valami fontost…
Szóval Eörsi még történelmi személyiség is volt pluszban. Tagja a híres Budapesti Iskolának (életének már csak ez a mozzanata történelmi személyiséggé emeli), továbbá Eörsi 1956-ban egyik fontos aktivistája a Nagy-budapesti Munkástanácsnak: „az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője” (Index).
Értelmiségi-munkás összekötő. Emblematikus funkció. Regényt lehetne írni róla, nem csupán egy satnya nekrológot, de Vásárhelyi cikkébe még ez sem fért bele. Csak az ő személyes siráma. Eörsi később börtönben ült, majd egyik szervezője a hetvenes-nyolcvanas évek polgári-liberális értelmiségi-politikai mozgalmának.
Eörsi érdekes, izgalmas személyiség volt. Túlélte a genocídiumot, és sztálinista lett belőle. Majd marxista. Marxistából „neomarxista”, végül szégyenlős marxistává alakult – regényt lehetne írni erről is, nem csak egy nyamvadt nekrológot, de az Élet és Irodalomba ez se fért bele.
Eörsi egy sajátos („vigyori”) életstílust példázott a börtönben is, a börtönön kívüli rácsok között is – regényt lehetne írni róla stb.
Vagyis Eörsi valóban volt valaki (nem akárki), a probléma „csupán” annyi, hogy az Élet és Irodalomban egy senki írta róla, hogy „Valaki”. Ami pedig elég ijesztő, különösen, ha az ÉS legendás múltját vesszük tekintetbe.
Meg lehet nézni az Index portálján, hogy milyen egy korrekt nekrológ. Nem briliáns, de tisztességes írás. A költő halála után azonnal, mintegy „kapásból” állította össze a szerkesztőség, míg Vásárhelyi közel két hónapon át gyürkőzött a nagy feladatnak… ez buggyant ki belőle: „A tárgyaláson a szerző, Eörsi István - objektív akadályoztatás: elhalálozás - miatt nem lehetett jelen”. Így poénkodott a nekrológ rút lelkű szerzője, s e poén több variánsát is elővezette az Élet és Irodalomban, mert (jól látható) tetszett neki a saját humora nagyon. Megosztotta hát az olvasókkal is.
Most pedig lapít. Vagyishogy a (12684)-es sz. hozzászólás végén olvasható fölvetés még megválaszolatlanul áll, ezért (s hogy ne kelljen keresgélni) idézem:
„elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet” a „hozzá legközelebb állókon”, és mennyiben igazságtalanul, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében”.
Ebben a kérdéskörben sajnos egyet kell értsek az általam nagyon rühellt [kiemelés tőlem] Ein Gespenst-tel. Megengedhet-e magának - mármint következmények nélkül - egy ilyen sekélyes "magyarázatot" a Bácsfi-jelenségre egy, a témakörben állítólag jártas társadalomtudós? A Bácsfi-történet csakis a hírre éhes média működéséről szólna?
Mindössze arról lenne szó, hogy Bácsfi - miután "egzaltált" ugyan, ám egyúttal "ambíciózus" és "túl intellektuális" - meg akar botránkoztatni embereket? A gyilkos eszmék nyíltszíni hirdetése afféle "figyelmet keltő" performance?
Vásárhelyi MáriaÉlet | és | Irodalom 2005.12.02. (350 Ft)
Nekrológ
(részlet)
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet.Gyakran haragudtam rá [kiemelés tőlem] igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.Előzmény:Eörsi István költő halála
Azt már tudjuk ugyebár, noha talán nem árt ismételni, nehogy elenyésszen e lényegi tudás: „Triste az Triste”.
Ilyen értelemben pedig nyilván: Vásárhelyi az Vásárhelyi (legalábbis könnyen elképzelhető).
Nekem pedig – személy szerint – teljesen mindegy. Ha Triste, akkor legyen Triste. Én ugyanis azt szeretném, hej, de nagyon szeretném, ha szabad ilyesmit kívánnom, hogy majd Vásárhelyi Mária írja az internetes nekrológomat. És nem is volna muszáj, hogy a polgári nevén közölje; jó lesz úgy is, ha csak mint Triste (az Triste); egy a lényeg, ha majd Vásárhelyi fogalmazza meg a nekrológomat, talán rólam is kiderül: voltam „Valaki”. Mint Ady Endre például. Vagy mint Eörsi István. Ők is voltak ám „Valakik”, és én is szeretnék végre „Valakivé” lenni. Miként épp az emlegetett Ady írja: „Lennék valakivé, lennék valakivé”. Hogy látva lássanak. És akkor válnék én abszolúte „Valakivé”, ha Vásárhelyi Mária „Valaki”-vé emelne értelemszerűen, és persze szintén nekrológilag. Ezért hát a nekrológhoz mereven ragaszkodom, merthogy úgy ér valamit az egész. Ha hivatalosan (értsd: Vásárhelyi Mária által) elismert „Valaki”-vé magasztosul az ember „ebben a senkik által determinált” virtuális „világban”. Ezért már elpatkolni is nagyon érdemes.
Vagyis, ha valakiről maga Vásárhelyi Mária mondja ki, hogy immáron ő is egy „Valaki”, akkor az már valami. Mert Vásárhelyi a Fő-fővalaki. Ő üti „Valakivé” az ÉS-ben a „feleslegesen durvuló”, igazságtalankodó akárkiket (akikre amúgy gyakorta haragudott a Nagy Valakiző), s ha ez így van, akkor én miért ne járhatnék jól? Én, aki aztán igazán, hamisítatlanul vagyok „irgalmatlan” és „nagyon rühellt” fórum-garázda. Nekem ne volna némi esélyem?
Erre gondoltam tehát, s ezért várom reszketőn, csordultig teli lélekkel Vásárhelyi Mária nekrológját.
Kedves Vásárhelyi Mária,
ezúttal nem egy Önhöz dörgölődző antiszemita, hanem egy antiszemitához dörgölődző kontra-antiszemita vallomásából idézek:
macstappancsok ékeválasz | megnéz | könyvjelző 2006.07.26 10:48:57 (12697)
ugyan, Felség, soha nem fogja megérteni, hogy a "frontvonal" nem az antiszemita/nem antiszemita vonallal azonos, hanem a humánus/nem humánus vonallal azonos...
Itt ugye az van kimondva nyíltan, kendőzetlenül, minden szégyenérzet nélkül, mintegy az olvasó képébe van okádva, hogy a törésvonal nem az antiszemiták és a „nem antiszemiták” között húzódik, hanem másutt. És már helyből cáfolom is az ellenvetését: ne mondja erre, hogy nem jellemző, mert ez az ember amúgy egy idióta, tudniillik mind ilyen. Az Ön egyik szerelmetes beszélgetőtársa, nevezett Állományjavító tavaly szinte szó szerint ezt fogalmazta meg ebben a rovatban. Vagyis a homo interneticusok maguk kimondják: adott esetben egyáltalán nem számít nekik, hogy például Önt itt éveken át „végtelenül gusztustalan” módon gyalázták, hovatovább rasszista uszítás is folyt Ön ellen, nem számít nekik, merthogy ennél van számukra fontosabb dolog is. Például az, hogy bizonyos emberek együtt tudjanak röhögni időnként. Szó szerint: „hogy értelmes emberek markáns nézetkülönbségeik ellenére is egyet tudnak érteni bizonyos dolgokban és tudnak együtt röhögni a bornírtségon [sic.]”.
Egyébként én végig erről beszéltem: a kontra-antiszemita fő ismérve (s ez különbözteti meg a filoszemitától, vagy más normális embertől), hogy az antiszemitizmust, a nácizmust, a rasszista uszítást „markáns nézetkülönbségnek” tartja és nevezi minden további nélkül.
Mondja, Mária, Ön szerint van rá garancia, hogy az a nick, amely Önt a monitoron is átsütően reszkető indulattal nevezi zsírgombócnak, vagy minek, szóval hogy az adott esetben nem küldené a gázkamrába is? Ön szerint nem küldené? Ön szerint van erre garancia? Ha van, ha ez garantált, akkor egy szavam nincs, jó szórakozást hozzá! Viszont ha nincs rá garancia, akkor megkérdem: Ön milyen alapon tagadja a kontra-antiszemita minősítést azon homo interneticusok mentegetéséül, akik a potenciális, virtuális náci népirtóval is szívesen röhögcsélnek együtt, mondván: csak „markáns nézetkülönbség” van közöttük?
Erre feleljen nekem!
Ön nemrég lekapta tíz körméről Babarczyt, merthogy elbagatellizálta a „Bácsfi-jelenséget”. Igaza volt. Na, de hát Ön nem ugyanazt teszi, hölgyem, nem ugyanazt csinálja, amikor úgy érzi, a kénye ezt diktálja? Ön régebben gyűlölködő („rühellkedő”) szavaival tette, most pedig a gyáva hallgatásával bagatellizálja az internetes nácizmust, illetve a kontra-antiszemiták súlyos felelőtlenségeit.
Ön, kedves Mária, ezeket az embereket hónapokon át felnőtt, felelős nickeknek állította be, s engem nevezett a fórum garázdájának (emlékszik?), azt mondogatta imamalomszerűen, hogy ezek az emberek föllépnek az antiszemitizmus ellen. Persze, én is azt mondtam, föllépnek, ha nincs kellemesebb dolguk. Például, hogy együtt röhögjenek a „végtelenül gusztustalan” (ez az Ön jelzője) rasszistákkal, ha a röhögős kedvük éppen azt diktálja. Így köszönik meg Önnek a kiállást. Ön engem tart garázdának, miközben máig ott áll azok mellett (a szerintem valódi garázdák mellett), akik az Ön állítólagos zsidó őseit gyalázták itt az uszításig menően.
Persze „csak” hallgatólagosan áll mellettük, de ez a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag egyértelmű kiállást jelent.
Biztos abban, kedves Mária, hogy Ön teljesen tisztában van a szavak, a fogalmak s a különféle gesztusok súlyával?
Ön ezt írta tavaly Eörsivel kapcsolatban: „Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében.”
Egészen biztos abban, hogy Önnek volt igaza, azokban a kérdésekben, amelyekben nem értettek egyet Eörsivel? Biztos abban, hogy az indulatai, a „rühelletei” megbízhatóan kalauzolják Önt az élet szörnyű labirintusában?
Ez szép volt. Kár, hogy gyakorlatilag teljesen felesleges. Érdekes alak, azt kéri számon rajtad, ami ellen kézzel-lábbal kapálózik. Ha kitiltják az a baj, ha nem tiltják ki az. Ha nem kéred, hogy kitiltsák akkor meg az. Fáj neki az élet. Mindegy mit csinálsz, nem lesz neki jobb. Szenvedni akar és fog. Gyűlölni akar és fog. Közben egyébként be van szarva attól, hogy ismét törlik "halhatatlan bölcsességeit", ezért próbálja visszafogni magát. Persze azért még támad egy-két embert, aljas és méltatlan módon, de már zsidózni is csak fű alatt mer. Szánalmas, gyenge és tehetségtelen.
"Higgye el, azért érzi magában ezt a mély gyűlöletet s a bornírt gyűlöletbeszéd fokozott igényét, mert az olyan emberek föltétlen megbecsülésére vágyik, akikből képtelen kicsalogatni, kiküzdeni magának az áhított tiszteletet. Ezért gyűlöl, ezért rühell, ezért hadonászik, ezért manifesztálja szimpla gyűlöletét folyvást. Ezért igazságtalan azokkal szemben, akiket igazságtalansággal vádol."
Ha ezt ennyire szépen elmondta neked a pszichiátered, és annyira igaznak tartod, hogy másoknak is elmondod, akkor te vajon miért nem gondolkozol el ezeken a szavakon? Ugyanis ez teljesen pontos leírása saját személyednek.
Ipamnak írom, napam is értse. Nem vagy kissé következetlen?
Apróság ugyan, de: a topikindítót épp a két publicista közti konfrontáció eredményezte.
A topiknyitó (aki nem topikgazda) időközben betegeskedett, aztán évekig internet-kapcsolata sem volt, sőt, szerződést sem írt alá az Index fenntartójával, hogy kérni köteles bármely gusztustalan, akár zsidózó, akár Mengelét megkövető, zsírtáltosozó és egyéb primitív hozzászólás törlését. Erre ugyanis - akárcsak a topik esetleges törlésére - vannak megfelelő megbízással és jogkörrel rendelkező moderátorok. Akik éltek is többször jogkörükkel törlésileg és kitiltásilag.
Még valamit a "Fórum" szó jelentéséről. Ahogy ez a portál már az első belépéskor is tudtul adja az ide betérőnek: ez egyfajta Hyde Park's Corner. Ahová nem elhatárolódni járnak, akik ide jönnek, mert természetesnek veszik, hogy mindenki a saját véleményét mondja. És általában - egy kivételtől eltekintve - tudják, hogy minden nick önmaga megnyilvánulásáért felelős. Elhatárolódni akkor kell - látom e szó értelmezésével is gondjaid vannak - ha egy közösség (nem általad meglévőnek vélt, hanem ténylegesen vállalt közösség) nevében tagja által tett megnyilvánulás nem egyezik a közösség vállalt értékeivel, ennek következtében pedig esetleg éppen magának a közösségnek árt.
De ezt egyszer már valamelyik egyéniségeddel(?) megbeszéltük. Akkor sem értetted.
Na helyben vagyunk, ismét a közösség; szóval ezért próbálsz kifarolni a direkt vitából. A mocskolódókkal ugyan én semmiféle közösséget soha nem vállaltam (hogy mikor vigyorgok elégedetten a bajszom alatt, azt webkamera híján nem láthatod, vagyis hazudsz), viszont úgy tüntetsz fel, mintha egy közösségbe tartoznék veled. Antiszemitának tartasz. Mengele doktor is antiszemita. Te pedig megkövetteted Mengelét. Következésképp vizionálsz egyfajta közösséget hármónk között. Nos, ezúttal kivételt teszek: mint topiknyitó elhatárolódom doktor Mengelétől és az őt megkövető soknnickű egyes megnyilvánulásaitól. Utóbbi által vízionált és sugalmazott közösség ugyanis nem létezik.
"- ha vanak - "
Bizony, bizony. Ezt ugyanis nem tudhatom. Az itt megnyilvánulók nagy része ugyanis, bármennyire is ocsmány esetenként (akárcsak tenmagad), nem igazán tekinthető ellenségnek. Lévén egy arctalan senki. Wie ein Gespenst. Az "ellenség" kitétel tehát nem erre a körre vonatkozott. Ezért vagyon utána az állítmány is feltételes módban fogalmazva. :-))))
"Engem viszont inkább érdekelne József Attila falka-tudata."
Én téged egy primitív (olykor egészen bugris módon viselkedő) antiszemitának tartalak. Lehet, hogy nem vagy az, bennem viszont ilyen benyomás alakult ki rólad az Index-fórumon tanúsított hozzászólásaid, reakcióid alapján.
Márpedig én József Attiláról prosztó antiszemitákkal ugyanúgy nem vitatkozom, miként az agresszív kontra-antiszemiták ilyen irányú ("Ámde") közeledését is elhárítottam. Tudniillik van egy bizonyos nívó, ami alá nem züllesztjük József Attila bölcseletét.
"Tetszik látni, tisztelt Vásárhelyi Mária?! Ezt nevezem én – egyebek között – az antiszemiták és kontra-antiszemiták lelki szimbiózisának."
Hm.
Elég stupid elmére van szükség ahhoz, hogy a két idézetből Auschwitzra asszociáljon valaki. Lévén, hogy egyik megjegyzésnek sincs semmi köze ehhez a tárgyhoz. De te nem vagy stupid. Csak elfogytak az érveid más területen, ezért megpróbálsz új frontot nyitni.
Talán érzed ezt magad is, ezért hívod most kétségbeesve segítségül azt a Vásárhelyi Máriát, akit korábban olyan jól megvédtél (még dicsekedtél is holmi hálálkodó levélkével - hja, a szolgalelkűség, a tekintélytisztelet, a pondró-lét), hogy még az ellenségei is - ha vannak - a szájuk szélét nyalogathatták örömükben.
Engem viszont inkább érdekelne József Attila falka-tudata. Igaz, az egy másik topik.
Tisztelt Vásárhelyi Mária!
Most pedig idézek Önnek egy hozzászólásrészletet, mégpedig azon homo interneticus tollából származó mondatot, aki a Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát! rovatot ily megkapón bülbül szavakkal indította dicső útjára: „Lovas meghívása és szereplése kapcsán szalonna olvtársunk kis statisztikai összehasonlítást közölt. Ami nem volt teljesen fair, mert politikusokkal hasonlította össze Lovast. Publicistát a publicistával! Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát, audiatur et altera pars!”
Fölhívom rá a figyelmét: itt Ön Lovassal lett egyazon kalap alá véve (méghozzá tiszteletteljes meghívás ürügyén), s ha Lovas antiszemita, akkor itt Ön kontra-antiszemitának lett minősítve (tiszteletteljes meghívás ürügyén). És ugye ezután alakult ki az az állapot, amelyet Ön „végtelenül gusztustalan”-nak nevezett levelében (emlékszik?).
Fölhívom rá a figyelmét: a topiknyitó ember egyetlen esetben sem kérte, indítványozta e „végtelenül gusztustalan topic” törlését, soha nem javasolta valamely antiszemita, rasszista megjegyzés kigyomlálását a rovatából, egyetlen esetben sem határolta el magát, mint topikgazda, a „végtelen gusztustalanságoktól”, sőt fölvetéseimre válaszolva több ízben is a szólásszabadság részének minősítette a leggennyesebb, legundorítóbb szövegféleségeket is.
Joga van hozzá, persze, nem is vitatom ezt a jogát, csak jelzem: ez egy ilyen tovaris itt az interneten. Nem kurkászom a tételes szövegeit, nincs is rá szükség, elég a fentiek figyelembevétele ahhoz, hogy felelősséggel kimondható legyen: az illető minimum indirekt antiszemitának tekinthető (az indirekt alatt értem: boldogan eltűri mások náci csaholását, tán’ még vigyorog is sunyin magában).
És most ez a fazon dörgölődzött, s most már személy szerint Önhöz, kedves Mária. Olvassa csak:
„Talán érzed ezt magad is, ezért hívod most kétségbeesve segítségül azt a Vásárhelyi Máriát, akit korábban olyan jól megvédtél (még dicsekedtél is holmi hálálkodó levélkével - hja, a szolgalelkűség, a tekintélytisztelet, a pondró-lét), hogy még az ellenségei is - ha vannak - a szájuk szélét nyalogathatták örömükben.”
Nézze csak! Itt ez áll: Önnek tehát nem is biztos, hogy vannak ellenségei („még az ellenségei is - ha vannak”), vagyis Ön végső soron annyira jó ember, hogy még a nácik se haragszanak magára. Itt az lett leírva, hogy e „végtelenül gusztustalan topic” elindítója és aktív, rendszeresen hozzászóló gazdája nem tekinti magát az Ön ellenségének. Saját magát biztosan nem, sőt még másokat is csak talán, ha, esetleg, netán, föltéve, de meg nem engedve…
Mert a mellőzöttség olykor egészen faramuci dörgölődzést indukál.
Most már csak az hiányzik, hogy Ön is visszadörgölődzék ezekhez, s akkor végképp elmondható lesz: Na, most már aztán igen szépen vagyunk!
Tetszik látni, tisztelt Vásárhelyi Mária?! Ezt nevezem én – egyebek között – az antiszemiták és kontra-antiszemiták lelki szimbiózisának.
Itt már nincsenek elvek (végső soron), valószínűleg soha nem is voltak, csak szaros kis emberi hiúságok vannak megsértve, s ha egyforma a bánat, akkor egyforma, egymásba kapaszkodó a reakció is. Ilyenkor Auschwitz kitörlődik a képből. Ilyenkor az antiszemiták és kontra-antiszemiták egymást nyalják csontvelőig ható szapora nyelvcsapásokkal. Ilyenkor semmi sem számít.
Vagyis tudomásul kell vennie, kedves Mária: az, hogy Ön személy szerint nem dörgölődzik közvetlenül az antiszemitákhoz, még nem jelenti, hogy a jelenség nincsen. Nem jelenti, hogy mások is olyanok, mint Ön (ebben a vonatkozásban).
Ilyen az élet. Különbözőek vagyunk. Antiszemiták, kontra-antiszemiták és olyanok is – elvétve – akik fölötte állnak e stupid vircsaftnak.
Ön hol áll? Hová akar állni? Tudniillik az nem megoldás, hogy egyfelől finnyásak vagyunk: „csak időnként belekukkantok ebbe a végtelenül gusztustalan topic-ba” (emlékszik?), miközben különféle nickeken, alattomban boldogan tapicskolunk a mocsok kellős közepén.
Ez csalás, kedves Mária. Mi több: öncsalás. És aki csal, aki hazudik, becsapja sajátmagát is, becsapja embertársait is, bizony, nem várhat tiszteletet, legyenek ideológiai lózungjai bármily veretesek. A tisztelet, a megbecsülés nem a vallott értékeknek, hanem az emberi minőségnek dukál. Hiába takaródzik magasztos elvekkel, pőre doktrínákkal, ha emberileg gyöngének, satnyának minősül mindegyre, tiszteletet legföljebb a közvetlen falkája-béliektől nyerhet (ha nyerhet). S ha ezzel megelégszik, akkor szerencséje van. Ha viszont nem, akkor egy permanens gyűlölködés, „nagyon rühellés” marad az élete. Nyilván ilyesmit érzett Eörsi Istvánnal szemben is az elmúlt évtizedekben: a teljes és föltétlen megbecsülés igényét és hiányát érezte. Sértett dühében ezért taposott bele végül a halott emberbe tavaly decemberben. Ezért írta a nekrológban, hogy Eörsi durva volt és igazságtalan. Ezért írta nekem is többször, hogy „irgalmatlanul verem” Önöket, miközben egyetlen igazságtalan mondatomat sem volt képes megjelölni, noha többször is kértem, tegye meg, ha tud ilyenről.
Higgye el, azért érzi magában ezt a mély gyűlöletet s a bornírt gyűlöletbeszéd fokozott igényét, mert az olyan emberek föltétlen megbecsülésére vágyik, akikből képtelen kicsalogatni, kiküzdeni magának az áhított tiszteletet. Ezért gyűlöl, ezért rühell, ezért hadonászik, ezért manifesztálja szimpla gyűlöletét folyvást. Ezért igazságtalan azokkal szemben, akiket igazságtalansággal vádol. Ezért rugdosódik (igazságtalanul) még a bajtársa nekrológjában is.
Egyébként én erről beszéltem mindvégig: a homo interneticus nem homo ideologicus és még kevésbé homo morales. A homo interneticus két csoportra osztható, úgymint antiszemitákra és kontra-antiszemitákra. Ezek olykor – kétségtelen – egymásra is vicsorognak, s talán ez a vicsorgás téveszti meg Önt, amikor úgy véli, nincsenek kontra-antiszemiták. Csak antiszemiták vannak és jóemberek vannak, akik „föllépnek” az antiszemitizmus ellen. Nyilván az időnkénti belterjes csaholás és kontracsaholás téveszti meg Önt, amikor tagadja az antiszemiták és a kontra-antiszemiták közötti lényegi egyezőséget.
Tanácsolom, olvassa el újra, és elemezze a fent idézett két hozzászólást!
Előzmény:kívül a magyarázat (12684)
Na most itt látszólag a humor eróziója megy végbe, mert mint látható féléve sokkal, de sokkal viccesebb volt a megállapítás, az olvasó (politikai, ideológia, világnézeti hovatartozására való tekintet nélkül) egyszerűen kifeküdt a kacagástól; ti. a desznyó, mint humorelem, különösen kurziválva, gyakorlatilag ellenállhatatlan.
Ám csak látszólagos a visszafejlődés, ugyanis a félévvel későbbi (mai) változat a maga humanitárius letisztultságában, bizony, mélyen szellemi lényegű, úgy is mondhatjuk: kiteljesedett intellektualitás jellemzi; igen, ne fukarkodjunk a szavakkal, mondjuk ki kereken, mert nincs ebben semmi túlzás: e visszafogott derű, e minden mellékzöngétől immár letisztult, szublimált komikum a pürrhóni ataraxiára emlékeztet.
Klaus Vieweg írja A komikum és a humor mint irodalmi-poetikus szkepszis – Hegel és Laurence Sterne című művében: „… a humor komikumával egy átmenti pont tűnik fel a szép világa és a fogalom világa közötti határterületen, két szövegtípus közötti, két nyelv közötti hídon. Az a szféra, amelyben Hegel szerint a szép mint olyan a legfőbb, már a múlté”. Majd az Esztétikai előadásokból idéz a szerző: „A költészet teljeséggel elmerülhet a szellemiben, a művészet >éppen ezen a legmagasabb fokon szárnyalja túl önmagát, mivel elhagyja a szellem kibékült megérzékítésének elemét, és a képzet költészetéből átlép a gondolkodás prózájába<”.
Hát igen, pontosan erről van szó. S ha szabadna belekotyognom az idézett esztétikai fejtegetésbe, fölhívnám rá a tisztelt olvasó figyelmét: a fenti két hozzászólás nem csupán azt példázza, hogy a kötészet, hanem hogy az a bizonyos „átmeneti pont”, nota bene maga a humor is „teljeséggel elmerülhet a szellemiben”. Mert – figyeljük csak! – a fent idézett két hozzászólás „éppen ezen a legmagasabb fokon szárnyalja túl önmagát”, vagyishogy a „a képzet [ezúttal komikum] költészetéből” (desznyó) „átlép a gondolkodás prózájába” (disznó).
Ezért bátorkodtam határozottan állítani: a visszafejlődés csak látszólagos. Már akkor persze, ha Hegelnek igaza van abban, amit az Esztétikai előadások nevezetes lapjain fejteget. Mindenesetre a fenti két hozzászólás belső dialektikájának tükrében nagyon úgy néz ki, hogy Hegel ezúttal sem tévedett.
kedves Ein stb.! Ha valóban ezért mondta le az előfizetést, akkor bizony rosszul tette. Én ugyanis végigolvastam Vásárhlyi M. kötetben összegyűjtött összes És-ben megjelent írását, és az Ön által idézett öntömjénezést nem találtam. De még ehhez hasonlót sem. Ha Ön megírja, hogy hol és mikor írta ezt, akkor esküszöm küldök Önnek egy hatalmas csoki nyuszit. De ha mégse találna ilyet, akkor szépen fizessen újból elő az ÉS-re és kérjen bocsánatot VM-től. Mert másokat olyasmivel hírbe hozni, amit nem tettek, az bizony nem szép dolgo, különösen egy olyan szigorú erkölcsű embertől, mint Ön.
*
Tehát trapko végigolvasta Vásárhelyi „összes ÉS-ben megjelent írását”.
Ugyanakkor trapko azt is tudja, hogy Vásárhelyi egyetlen cikkét sem hagyta ki a gyűjteményes kötetből, és trapko azt is tudja, hogy a könyvben Vásárhelyi írásai pontosan úgy jelentek meg, (minden javítás, változtatás nélkül), ahogyan azokat az ÉS-ben közölték.
trapko gyakorlatilag minden lényeges intimitást ismer Vásárhelyi kötetével kapcsolatban, trapko mindent tud Vásárhelyi Máriáról, valószínűleg közel állnak ők egymáshoz, úgyszólván egészen közel. Olyannyira közel, hogy minden bizonnyal „trapko az trapko”.
És ha trapko mindent tud Vásárhelyi írásairól, akkor azt is tudja, hogy a szerző az Eörsi-nekrológon kívül még mikor és hol kifogásolja a költő igazságtalan, méltánytalan kritikáját „a hozzá legközelebb állókkal” szemben. Mert ugye arra gondolni sem merünk, hogy Vásárhelyi amúgy soha sem bírálta Eörsi igazságtalanul sértő megnyilvánulásait, csak közvetlenül a halála után támadta meg az elhunytat. Tudniillik, ha így volna, akkor sajnos meglehetősen különös dolgokat kéne gondolnunk Vásárhelyi Máriáról.
Tételezzük föl – s ebben trapko majd vagy cáfol, vagy megerősít bennünket –, hogy Vásárhelyi Mária többször is nyilvánosan kifogásolta Eörsi gyalázatos magatartását (mert másokat igazságtalanul sérteni, másokon méltánytalanul „sebet ejteni” kétségkívül gyalázatos dolog), szóval, ha Vásárhelyi ezt több ízben is szóvá tette a sajtó hasábjain, bátran kihívva maga ellen az éles eszű, vitriolos tollú debatter haragját (jobb esetben vitázó kedvét), akkor csupán bugrisság nekrológban is buzerálni a halottat; ám, ha Vásárhelyi soha nem támadta meg az élő Eörsi Istvánt, vagyis megvárta, amíg a költő meghal, gondolván, a koporsóból már nem üthet vissza, akkor Vásárhelyi gesztusát – tetszik, nem teszik – gyávának, alattomosnak kell minősítenünk. Aztán, hogy mi a helyzet valójában, azt csak trapko tudhatja egyedül, ő a Vásárhelyi-filológus.
Sőt Vásárhelyi Mária esetleges Eörsit bíráló, kritikus írásaiból, a bennük lévő utalásokból azt is kikövetkeztethetnénk, hogy Eörsi mikor, hol és mennyiben volt igazságtalan a „hozzá legközelebb állókkal” szemben. Vagy bárkivel szemben. Ezt is csak trapko tudhatja igazán, ő itt a nagy mindentudó, legalábbis Vásárhelyi munkásságának vonatkozásában.
Ezért volna nagyon fontos (elsősorban Vásárhelyi Mária barátai, harcostársai számára volna megnyugtató), ha trapko nem a csoki nyuszival poénkodna (már különben sem aktuális), hanem átfutná még egyszer Vásárhelyi írásait, és beszámolna az eredményről.
Nekem legalábbis evidenciának tűnik: ha valaki a másikat igazságtalansággal vádolja, sértő, „sebeket ejtő” igazságtalansággal (ráadásul nekrológban), akkor illik bizonyítania, hogy ő maga nem viselkedik igazságtalanul frissen elhunyt eszmetársával szemben. Ellenkezőképp bárkiben megfogalmazódhat a következtetés: Vásárhelyinek az antiszemitizmus, a nácizmus, a gyűlöletbeszéd elleni föllépései is csak annyit érnek morálisan, mint a halott Eörsi Istvánnal szembeni nekrológbeli kirohanása.
Még annyit, ne legyen félreértés: én mindezt nem Eörsi nevében kérdezem (nekem ő se kutyám, se macskám, semmi közöm hozzá), hanem amint tegnap is írtam, „Eörsi helyett” kérdezem. Egy halott ember helyett. Bárki lehetne az illető, tudniillik egyszerűen arról van szó, hogy a halott ember már nem tud visszakérdezni. Továbbá nagyon fontos: én nem a bántást kifogásolom (noha, ismétlem, nekrológban nemigen szokás rugdalni a halottat, de ez inkább csak ízlés dolga), tehát nem a bántást kifogásolom, főként Eörsi esetében nem, hiszen ő volt a magyar publicisztikai irodalom történetének egyik legnagyobb bántója, szóval nem a bántást kifogásolom, hanem azt gyanítom, hogy a védekezésképtelenné vált költő rugdosása méltánytalan, igazságtalan gesztus. Magyarán: nincs valós alapja, vagyis a nekrológ utolsó fejezete nem egyéb, mint a szerző primitív indulatának szimpla lenyomata. Ezért kellene, elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor és hogyan „ejtett sebet” igazságtalanul a „hozzá legközelebb állókon”, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében.
Na most, ezek olyan súlyos kérdések szerintem, hogy e kérdéseket már nem lehet „megválaszolni” az obligát lapítással.
