Üdv.mindenkinek.Most keztem elolvasni a mogyoróallergiát és nekem a 209-224.oldal hiányzik,a 208.oldal után a 193.oldal jön.Ezért most abba is hagytam az olvasást.Nem mondom,hogy nem olvastam még jobbat,de összeségében nekem tetszik.Nem tudom másnál is ilyen hiányos-e a könyv,bár senki nem írja itt a forumon ugyhogy valoszinü,hogy én vettem meg a híbás könyvet.Az a kérésem lenne ha valaki esetleg be tudná szkennelni a hiányzó oldalakat (209-224.)és felrakni az oldalra azt nagyon megköszönném.Vagy ha esetleg fent van valahol a neten és tudja honnan lehetne letölteni az is jó lenne.A segítséget elöre is köszönöm!
Befejeztem a Mogyoróallergiát is. Szerintem sokkal jobb, mint az első könyv. Nekem tetszett ez a párbeszédes stílus, legalább történt benne valami, míg az elbeszélős első részt már eléggé untam és úgy éreztem, hogy semmi sem történik benne igazából. Nyilvánvalóan nem ez a legjobb könyve, de azt mondom, hogy a Mogyoróallergia nem volt rossz. Annyira semmiképpen, mint ahogy előttem felvázolták. Természetesen jóval egyszerűbb történet, mint a Lawrence krimik, nincs 100 oldalas végkifejlet, de azt hiszem nem is hiányozik 5-6 töltelékszereplő, akik igazán csak a történet végén kerülnek elő és olyankor 5 percenként változik a helyzet, hogy most éppen a jó, vagy rosszfiúk kezében van a fegyver.
Egy szó mint száz, a Mogyoróallergia szerintem nem sikerült olyan rosszul, hogy olvashatatlan lenne, főleg, hogy egy új sorozat elején járunk.
A hétvégén volt időm befejezni az eslő könyvet. Kicsit én is csalódott vagyok. Egyszerű volt, rövid volt, kicsit olyan, mintha annak a korosztálynak íródott volna, mint amilyen Debby is. Afféle ifjúsági krimi, vagy mifene. A végkifejlet is egészen egyszerűre sikeredett. Nem lesz a kedvencem ez a könyv, azt tudom.
Én ugyan még csak az első könyv felénél járok (150. oldal), de egy kissé unom. Valahogy nem tudom beleélni magam és kicsit lapos számomra ez az egész mesélősdi.
És még ami kimaradt: semmiféle kulturális többlettartalom nem volt a könyvben, ami a régebbieknél nagy kedvencem volt. LLL maga is mondta, hogy fontosnak tartja az ilyen fajta ismeretterjesztést. Most már úgy látszik, nem tekinti annak.
Ez a két könyv borzalmasan szar volt. De valami egészen hihetetlenül. Iszonyúan felbosszantott. Kezdődött azzal, hogy még mindig abban reménykedek, hogy egyszer végre LLL bácsi visszatér ahhoz a kőkemény komoly stílusához, ami most hirtelen a neandervölgyis trilógiában, a Kegyetlen csillagokban vagy épp a Kicsik első részénél volt jellemző. (Én is a Lawrence-történetek félvicces stílusa miatt kedveltem meg, de az az utóbbi 10 évben bugyuta hülyéskedéssé fokozódott, szóval a sci-fi történetek stílusa az utolsó mentsvár.) Na de erre várhattam, a Lawrence-könyvek stílusa került ebbe is.
A szerző szerintem kicsit rég volt már gyerek, vagy a szándék hiányzott, mert nekem éppen nem egy 14 éves gyerek stílusa jött át. Beszélhetnék a szóhasználatról is, de nem az a fő probléma. Az előző hozzászólóval ellentétben ugyanis szerintem éppen ugyanaz volt mint Lawrence vagy Lendvay stílusa. Ok, nem járta végig a gyilkosság helyszínét, de ugyanaz a mindenre gondoló szuperzseni detektív stílus volt itt is (figyelmezteti a potenciális áldozatokat; holttestet talál, de nem szól senkinek, szó nélkül elmegy onnan, stb.). A végén sután próbálta elintézni, hogy legyen valami kis gebasz a leszámolásnál, de amúgy tökéletesen ugyanaz a "nagy leszámolás, mindenki egy helyen végződés" volt, mint a többi könyvben.
Aztán: a könyv az elején elbeszélésszerű volt, de aztán sajnos ez is átment abba a trágya, önismételgetős, párbeszédes jellegűbe, ami az összes könyvében a sírba tesz az utóbbi években. De a gyereknek a családjához és a környezetéhez való viszonyát is kicsit terméesztellenesnek éreztem. Teljesen személytelenül beszélt a szüleiről a kiscsaj, ez pedig szerintem még a kamaszkonál se ilyen, pedig gondolom erre akart volna célozni.
Az, hogy minden fickó minimum félpedofil a könyvben, na attól ökölbe szorult a kezem elég sokszor. Mindenki a lány "kebleit" (ilyet szerintem élő ember nem mond ma) nézegette, megjegyzéseket tett rá, stb. Ez arra utal, hogy a szerző közelében nem sok ilyen korú gyerek lehet, vagy elég furcsa a gondolkodása, mert egy 14 éves lány még ma is kicsi. Ennyire betegnek pedig még az amerikaiakat se tartom.
Ennyit az első részről. A másodikat minősíteni se nagyon tudom, többször majdnem leraktam, annyira rossz volt. Itt már az elejétől kezdve csak párbeszédek vannak szinte, mindent 25-ször elmondanak, mintha az olvasó fogyatékos lenne. A zseniális fizikus Saintfleur-csávó öngyilkosságának a története olyan 40-50 oldalanként elhangzott. Hansen lett a Harrisekből az első kötet óta. A kiscsajból 18 éves korára tapasztalt magánnyomozó vált, és nyilvánvalóan valami szupermodell a történet szerint (ha legalább 25 éves lett volna...). Itt már tényleg elgurult a gyógyszer, a csaj bejárta a levéltárat, fizikai témában tudományos oknyomozást végzett, lényegében még Lawrence-t is túlszárnyalta, mert ő legalább néha telefonon kér segítséget a haverjaitól.
Az amerikai egyetem leírása szerint olyan mint a pokol, mindenki a kis intrikáial jön, meg akarják ölni egymást, folyamatosan csak a szex szerepel. Sokat nem tartok látatlanban az USA egyetemeiről, de ennyire undorítónak azért nem tudom elképzelni. Az is jó, hogy a kiscsaj 1-2 hónap egyetemre járás után már ennyire rutinos minden tekintetben.
A bűnügyi szál eröltetett volt, de a házasodási poénkodásnál már átfordult kabaréba, nem is tudom, hogy bírtam ki a végéig.
Végül pedig néhány szót "álmaim asszonyáról": baromi nagy átvágásnak éreztem a címet végigolvasva a két részt. Alig szerepelt benne a szellem(?), akkor is inkább lényegtelen helyzetekben. A gyilkossági-kísérletekkor kötelező jelleggel, sablonszerűen megjelent megmenteni, de semmi több. A szuperdetektív csajnak meg 14 éves kora óta nem volt érkezése kicsit nyomozni utána, hogy ez ki lehet. No comment. Értem én, hogy ez átívelő szál akar lenni a későbbiekre, de itt a minimálisnál is kevesebb szerepe volt ennek a természetfeletti alaknak (aki, gondolom, Báthory Erzsébet grófnő lesz). A második részben már egészen lényegtelenné vált, önmagáért sose szerepelt, nem is foglalkoztak vele, a csaj egész végig azon fáradozott, hogy lehetne letagadni a létezését.
Úgyhogy összességében ez egy igen rossz sorozatkezdés volt.
Két napja elkezdtem a Mogyoróallergiát is végre, bár sokra még nem jutottam vele (150 oldal), lassan de biztosan azért haladok :) Na ez a könyv már közel sem olyan mint az Álmaim asszonya volt, ez már nem leíró-elbeszélő ifjúsági-krimi-regény beütésű (az első kb. 50 oldalt leszámítva) hanem cselekményes-párbeszédes, LLL-könyvekre emlékeztető igazi krimi... :) Tetszik az is, hogy - idézve valakit "Debby továbbra is az a buta kislány maradt - a négy év alatt Debbyből nem lett kiváló profi nyomozó és női Rambo, hanem egyszerű diák maradt... Kíváncsi vagyok mi sül ki majd belőle a továbbiakban, eddig kriminek egész jó :)
No, emberek, egy hét alatt végére értem az Álmaim asszonyának. A regénnyel kapcsolatban a véleményem a követkető:
Az első 50-100 oldal meglehetősen furcsa volt, meg kellett szoknom hogy teljesen más stílusról van szó mint a többi könyvben, nehezen is indult be és olyan sok kedvem nem volt egyszerre sokat elolvasni belőle (sok minden nem történt) de a végére már nem volt gondom vele, ott már eléggé olvastatta magát. Néztem a fórumhozzászólásokat, eddig elég sokan megszólták a regényt aki olvasta (a Mogyoróallergiáról még nem tudok véleményt alkotni, holnap kezdem el - nem sietek :P; de azt is volt aki leszólta), szerintem azonban egyáltalán nem sikerült rosszra a sorozat első könyve.
Ami a furcsaságát adta a regénynek (számomra) hogy a hagyományos cselekményes-párbeszédes könyv helyett a nagy része egy elbeszélés, sok leírással és kevés párbeszéddel. Ezt meg kellett szoknom, leginkább egy ifjúsági regényre emlékeztetett az első 100 oldal kis sci-fi elemekkel. Azonban belegondolva a főszereplő személyébe, teljesen logikus. Egy 13-14 éves kislány nem fog benne lenni az események sűrűjében, nem fog a gyilkosságok helyszínén forogni, nem fog aktívan részt venni a nyomozásban, nem fog pisztollyal gyilkosokra vadászni, hanem másodkézből értesül mindenről. Az LLL és sci-fi könyvekből megszokott pörgős, akciódús eseményektől így eleve elesünk, de ez szerintem baromság is lenne ilyen korú főszereplővel, egy abszurd hülyeséget eredményezne. És Debby butaságát, naivságát sem tartottam zavarónak benne (ezt is megszólta valaki) hiszen nem profi nyomozóról van szó, hanem kislányról; végre egy olyan "főhőst" kapunk, aki hibázni is képes, és hibázik is! nem egy szuperment aki mindenhonnan tökéletesen kivágja magát és mindenre gondol, egy 20 szálon futó történetben is mindenkiről pontosan tudja mindenféle háttérinformáció híján, hogy ki-kicsoda, micsoda... Szerintem elég jól sikerült megteremteni azt a hangulatot, hogy egy tapasztalatlan tinédszerlány történetét olvashatjuk.
A másik, amit még kiemelnék: az első regény fő-szála, a sorozatgyilkos utáni nyomozás. Egy ilyen sztori, így megírva, szerintem ismételten teljesen oké volt. Bele lehetett volna tenni a szokásos minden fa tetejéről és bokorból hullák potyognak mindenfelé, aztán vándorútra indulnak dolgot, megspékelve több gyilkossal, szellemekkel, mítoszokkal - de már százszor lerágott csont és meg is lett sokszor szólva ez is. Ez nem egy Lawrence-könyv... Most végre nem a trancsírozáson és kísértetjárás-tömkelegeken van a hangsúly. 1-2 laza gyilkosság, az is főleg csak hallomásból, és kész. A nyomozósdi pedig, a bizonyítékok gyűjtése, a logikázás ettől még folyik. És kisebb csavarok is vannak benne (természetesen a gyilkos személye és leleplezése a végén semmiféle meglepetést hozott, elég könnyen megsejthető). És nincs benne egy rakat mellékszál, időt rabló ostobaság, nincs benne 30 szereplő akiből 18 gyilkos (és legalább három szálon gyilkolnak többfelé), aztán 6 másik akiknek egyéb stiklije van... Egyetlen szálat visz végig, kisebb fordulatokkal és csavarokkal, ami itt untig elég is.
Végezetül még annyit, ami a sci-fis kísértetasszonyos részt illeti, abból és Debby saját történetéből egyelőre nem sok derült ki, de kezdik pedzegetni és felvezetésnek szerintem ez is elég volt. A 6-8 regényes sorozat végére remélhetőleg úgyis minden kiderül. Vagy nem... Ez sem lenne nagy baj :P
Természetesen közel sem állítom, hogy ez lenne Lőrincz L. László legjobb könyve. Nem. És még csak a sorozat sem az - jelenleg. Az első rész semmi extrát, eget rengető dolgot nem tartalmazott - egyszerű volt, rövid, lényegre törő, eleinte kicsit unalmas; de mégis valamilyen szinten fordulatos; egyszerű felvezető, amiből később még bármit ki is lehet hozni. Azonban mégis újítás volt, hiszen a stílus az eddigiektől teljesen más, ami tetszett. Aztán a Debby felnőtt korát bemutató későbbi regényeket már ismét meg lehet akciódúsabbakra és pörgősebbekre írni, bár Én személy szerint nem bánom, ha nem egy Debby O'Hara nevű Lawrence-t kapunk majd.... (gondolok itt a John C. Lendvay nevű Lawrence-re, hiszen egy Mau-Mau vagy Vadász és egy hagyományos Lawrence-történet közt már az égvilágon semmi különbség sincs, csak a főszerelő neve más).
Összességében Én azt mondom, hogy egy egyszer simán végigolvasható, szórakoztató, könnyen emészthető és könnyen el is felejthető egyszerű krimi-regénnyel van dolgunk, amit vártam azt meghozta. Aztán majd meglátjuk, sikerül-e a folytatásokkal felemelni a színvonalat és valóban valami igazán komoly újítást bemutatni :)
Lőrincz L. László most megjelent új stílusú regénysorozata után, ismét egy klasszikus Lawrence regény várható "Rabszolgák" címmel. Tele rejtélyekkel, gyilkosságokkal és egyik kedvenc főhősünkkel, Leslie L. Lawrence-szel, aki ismét a gazemberek nyomába ered.
Hamarosan megjelennek Lőrincz L. László új regényei. Addig is, míg erre várunk, készítettem egy videóajánlót az új könyvek kapcsán. A videót a regények tartalma alapján állítottam össze. Remélem sikerült eltalálni a hangulatot így, hogy még nem olvastam. Várom a véleményeket a videóról. Ne kíméljetek! :)
Az előbb fejeztem be a Monszunt, immár harmadszor (nem mintha időmilliomos lennék, de egy jó könyvért nem sajnálom az időt). Merem állítani, hogy Laci bácsi egyik legjobban sikerült műve, hasonló rajongást csak a Gonosz és a Fekete hercegnő iránt érzek. Amit mindenképp ki akarok emelni a Monszunnal kapcsolatban, az az, hogy kb már az 50.-55. könyv lehetett, amit az írótól olvastam, és már rég nem reméltem, hogy LLL nyújthat még valami újat nekem, ennek ellenére nagyon (kellemesen) meglepődtem...
Nos, szerintem ebben a regényben Laci bácsi túllép magán (és ezzel együtt művei 99%-án). Talán a helyszínválasztásért (Thaiföld, Myanmar és Laosz határa, másnéven az Aranyháromszög)jár a legnagyobb pluszpont, de az sem hátrány, hogy a Monszun egy Lendvay-történet. Bár a fickó akár a Lawrence- figura ikertestvére is lehetne, mégsem egészen az (a stílusa profánabb, sokkal lazábbra veszi a figurát). Ne rémüljön meg senki, ha azt mondom, kb kétszer annyi a szereplő, mint egy átlagos Lawrence-krimiben, ez csak az elején zavaró. Apropó, eleje... lassan indul a könyv, talán ez az egyetlen gyengéje, de ha túléljük az első 100-150 oldalt, nem akármilyen élményben lesz részünk.
A sztori sem annyira egyirányú, mint a legtöbb regényben (Nem fogok spoilerezni, ennyit a könyv ismertetőjéből is kiolvashattok) A magánzsaru Lendvayhoz bekopog két fickó, és egy munkát ajánlanak neki, miszerint egy szépségkirálynő-verseny dobogósait kellene elkísérnie egy jutalomkirándulásra, testőri minőségben. Miután hozzájuk csapódik pár turista, minden készen áll a nagy útra. De sajnos már a repülőgépen is különös dolgok történnek, az Aranyháromszögbe érkezve pedig csak fokozódik a baj- nem elég, hogy monszun idején érkeznek, és óriási áradás veszélyezteti őket, de megjelenik Khumbakarna is, a környék kegyetlen rablóvezére,aki elrabolja a turistákat, azzal a tervvel, hogy váltságdíjat kérjen értük... viszont fogalma sincs róla, hogy a túszai talán nem éppen azok, akiknek mondják magukat, és így egy sor kellemetlenség vár rá...
dióhéjban ennyi, de egy tucatnyi meglepetés és fordulat vár ránk a továbbiakban is. A műben kegyetlen realisztikus módon elénk tárul egy elkeseredett turistacsoport tagjainak története, amint egy távoli országban, derékig érő árvízben, reménytelenül caplatnak emberrablóik gyűrűjében, az életbenmaradásért küzdve. Miközben olvastam, a világ másik felén ülve is hallottam a tengerméretűre áradt Mekong folyó vad zúgását és az eső kopogását. Aki olvasta, talán tudja miről beszélek, aki nem, annak bátran ajánlom elolvasásra. Ha ez nem elég kedvcsinálónak, a megfelelő kulcsszavak beírása után a yutyubon bárki megnézheti a magam készítette videojánlót a könyvről. Sziasztok, további szép napot ;)
Na ez lényegében igaz az összes mostani könyvre. Na jó, a piramisos legutóbbi talán kevésbé volt poénkodós, de csak alig-alig tért el a Lawrence-es könyvektől. Pont ez az eröltetett, amerikai típusú, rettentően béna humorizálás volt még egy olyan elem, amit a lentebbiek között talán kihagytam a hozzászólásaimban, és erősen hozzájárult a színvonal leszállásához (lezuhanásához). A tévében is idegesít ez a stílus, de a könyvekben még jobban, az elvileg kedvenc szerzőmnél meg felrobbanok tőle. Szóval ha ezt vesszük, nem csak A fekete anya kígyúja "kerülendő", hanem mindegyik kb. 6-7 évre visszamenőleg és sajnos valószínűleg előreláthatólag is. De ugye nem is azért olvassuk itt többen...hanem nem is tudom már miért :-(
Elolvastam,mert azzal etettek,h Az Ördög fekete kalapjának ez a folytatása.Nos,amennyiben egy folytatáshoz elég annyi,hogy a könyv elején tegyen az előző könyvre egy utalást,meghogy ez is nágaföldön játszódik,és hogy az ördög fekete kalapjában alig szereplő hajókapitányt itt megtegye főnyafogó humorforrásnak szánt bohócnak,akkor ez tényleg az.Amúgy meg elárulom,hogy semmi köze a két könyvnek egymáshoz.A már említett hajóskapitányon kívül nincs bennük közös szereplő,se közös múlt,se közös ügy,se történeti viszony,se előzmény,se semmi.Ez egy új történet,új szereplőkkel és cselekménnyel,ééés sajnos a rosszabbik fajtából.
A könyv eleje olyan sótlan,mintha nem is Lawrence írta volna.Tele kurta,furcsa tőmondatokkal.A folytatás viszont még ettől is szörnyűbb.Minden helyzetben erőlteti a humort,és próbál folyamatosan sokkokat pufogtatni,de sajnos pont az ellenkező hatást váltja ki vele.Az egész köny csak úgy fuldoklik a már unalomig ismert Lawrence kliséktől.A hold felbukkan,füstkarika,whisky,értelmetlen gyilkosságok,szándékos ködösítés,miden nő vele akar dugni,gányul összetákolt háttértörténet,és agymenés a harmadik hatványon,logikai bakugrások tömkelege,felületesen megrajzolt karakterek,végén a nagyjelenet,amiben mindenki felvonul,hogy pár percig egy kicsit mindenki átvehesse a terepen a hatalmat,és persze a sok tudományos koponya,akiknek ez,meg az a szakterületük,de most átmennek gyilkosba.......stb.Nemelég hogy igen trehány munka lett a Fekete anya kígyója,de még ezt az alacsonyra rakott szellemi lécet is sikerült levernie azzal,amit a végére tartogat az olvasónak.Megdugja ugyanis Sybillát,az ördöghívőnek álcázott Los Angelesi zsarucsajt,akivel ha két mondatot beszélt össz-vissz a majd négyszáz oldal alatt.Minderre az utolsó pár oldalon kerít sort,teljesen értelmetlenül és feleslegesen.
A könyvet sajnos a humor sem menti meg,mint annyi másik Lawrence könyvet,kimondottan idegesítően hat benne az esetek többségében.Kerülendő produktum!!!
Én a portugál április I. kötetét keresem, csak az elsőt...valaki esetleg el tudná adni így önmagában nekem? Nagyon örülnék, ha valakinek van ajánlata, írjon az e-mail címemre: ssss1@citromail.hu
Leslie L. Lawrence, Lőrincz L. László könyvei szép állapotban eladók! Több darab vásárlása esetén kedvezményt adok, és szállítási költséget is megtakarít!
Ördög, ördög ki a házból 2010 (ÚJ, olvasatlan, RENDELHETŐ!!!)
A vérfarkas éjszakája 2010 (ÚJ, olvasatlan, RENDELHETŐ!!!)
A vérfarkas visszatér 2010 (ÚJ, olvasatlan, RENDELHETŐ!!!)
A sólyom kinyújtja karmait 2011 (ÚJ, olvasatlan, RENDELHETŐ!!!)
A Suttogó árnyak öble 1998 (dedikált) Mau - Mau 1999 (dedikált)
A gonosz és a fekete hercegnő 1989 (dedikált)
A vérfarkas éjszakája 1988 (dedikált)
Tulpa 1999 (dedikált)
Csöd (dedikált)
A gyűlölet fája (dedikált)
A karvaly árnyékában (dedikált)
A VadászI-II. 2001 A vérfarkasok kastélyában I-II. 2010
Siva újra táncol I-II. 2003
A Fekete Anya kígyója I-II. 2004
Akicsik nyomában I-II. 2002 A tizenhárom kristálykoponya I-II. 2004
Szádhuk I-II. 2005
Három sötét király I-II. 2006
A vízidisznók gyöngyökről álmodnak I-II. 2006
Portugál április I-II. 2007
Thumo I-II. 2007
A lófejű démon I-II. 2008
Manituk I-II. 2008
A fekete özvegy I-II. 2009
Kilenc csontfarkas I-II. 2009 Hannahanna méhei 2010
Hogy nem szubjektív? Vagy hogy nem _teljesen_ az? Ha utóbbi, akkor azt elismerem, hogy jogos, nem túl szerencsésen használtam a jelzőt. De hogy szubjektív, ahhoz szerintem kétség nem férhet. Ellenkező esetben nem fordulhatna elő, hogy egy könyv valakinek tetszik, másnak meg nem.
Azért az irodalom mégse csak annyi,h zöld,meg piros,melyik a szebb.Ha így lenne nem lenne jó köny,meg rossz köny,csak könyv.A végletekig nem kell leegyszerűsíteni a témát,mert annyira nem az.Nekem pl.mindkét általad említett mű tetszett,a Vörös és fekete különösen.Viszont ugyanettől az írótól a Pármai kolostor meg egyenesen az idegeimre ment,soha többet nem veszem a kezembe mégegyszer.Aztán ott van pl.a nemrég divatossá vállt Gyűrűk ura trilógia,amit szerettem nézni,de szörnyű volt olvasni könyvben.Egész végig nem tudtam kibékülni Tolkien száraz,minimalista,ám eközben gyerekesen csapongó stílusával.Persze értékelem a határtalan fantáziáját,amivel mitológiát,nyelvet,történetet alkotott,azekkel semmi baj sincs,csak a stílusa hozta rám a fenét.Vagy a fordítás volt annyira szar,nemtudom.
