A ragadozók igenis alkalmasak a szelektálásra, mivel azok a gyengét, a szaporodásra képtelen prédát keresik. Minden fajnak van ragadozója és prédája. Az ökoszisztémában meg jelen vannak az invazív fajok, amik a térhódításból élnek. (az élő élni akar, ezért öl)
„Valamelyik halva születik, de vannak, amelyek csodálatos és sokszínű evolúciós színteret szolgáltatnak. A variációk, lehetőségek tárháza végtelen, akárcsak a DNS esetében. A világegyetemek evolúciójának szervezőerői, motorjai talán a fekete lyukak, és minden mögött maga Isten.”
Ha van Isten, és van semmi, akkor csak az Isten képes a semmiből valamit teremteni. Azonban csak feltételezzük mindkettő létezését, mert nem tudjuk igazolni. Amennyiben a mindenség alapját, a létalapot keressük, az a végtelen nagy potencia, a LEHETŐSÉG. A potenciaerő, a féken tartott ősenergia, lehetne kiindulópontja az univerzumnak, de mi tartaná egy pontba sűrűsödve még a teret és az időt is? Isten és körülötte a semmi? Ki látott már ilyent? Amennyiben az energia, mint munkavégző képesség, szellemi képességgé, tudattá formálható, úgy a tudatos önmegtartóztatás volt az, ami megelőzte a teremtést, vagy az ősrobbanást. Nem véletlen, hogy ez a két változat tartja magát a legjobban az értelem számára.;-)
"Ma már párhuzamos univerzumokról, multiverzumról, 10-21 dimenzióról, a normállogika mellet „őrült” és egyébb logikákról értekeznek a tudósaink. Kérdésem az, hogy akkor melyik univerzumról van szó?"
Minden univerzum más-más alapvető fizikai konstansokkal, fizikai állandókkal rendelkezik már a megszületése pillanatában. A sötét anyag és a sötét energia aránya is már benne van minden bébi-univerzum "magzatában". Ezek az állandók minden születésnél végtelenül finoman vannak kalibrálva. Ezeknek az együtthatóknak a kifinomult szerkezete egyfajta DNS-e a születendő világoknak. A születés Planck idejében már eldől az univerzum sorsa. Valamelyik halva születik, de vannak, amelyek csodálatos és sokszínű evolúciós színteret szolgáltatnak. A variációk, lehetőségek tárháza végtelen, akárcsak a DNS esetében. A világegyetemek evolúciójának szervezőerői, motorjai talán a fekete lyukak, és minden mögött maga Isten.
Az a tény, hogy van az univerzumban élet, az ember esetében axiómának számít a tudat, a szellem létére is. Amennyiben az energiának van olyan megnyilvánulási formája, ami nem csak egy biológiai agytevékenységből ered, akkor szellem az anyagtól függetlenül is létezik. A pszichológiai mező, a közös TUDAT, már olyan feltevés, aminek kísérleti igazolása még várat magára. Sokan beszélgetnek Istennel, de csak „négyszemközt”, privátban. Ha majd a greenwichi idő szerint megszólít minden Földlakót a saját nyelvén Isten, vagy az emberiség közös tudata (lelkiismerete), akkor beszélhetünk a Föld megmentéséről, vagy az elhagyásáról.;-)
„Az első szám az (N) amelynek értéke 1 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000. Ez az atomokat összetartó elektromos erőnek és a köztük fellépő gravitációs vonzóerőnek az arányát adja meg.
A második szám e (epszilon), amelynek értéke 0,007, azt adja meg, hogy az atommagok mennyire szorosan kötöttek, és hogyan formálódott ki minden - Földünkön is létező - atom. Ennek értéke szabályozza a Nap energiatermelését, továbbá azt, hogy a csillagok hogyan változtatják a hidrogént a periódusos rendszer valamennyi elemévé.
A harmadik az W(ómega) az univerzumunkban levő összes anyag mennyiségét méri - a galaxisokét, a diffúz gázfelhőkét és a „sötét anyagét". Ez az Wárulja el nekünk az összehúzó gravitációnak és az univerzum tágulásának viszonyát.
A negyedik a l(lambda) új erőhatás - a kozmikus „antigravitáció" - befolyásolja univerzumunk tágulását, jóllehet milliárd fényévnél kisebb méretekben nincs kimutatható hatása. Ahogy táguló univerzumunk egyre sötétebbé és üresebbé válik, úgy gyűri egyre inkább maga alá ez az erő a gravitációt és a többi erőhatást. Szerencsénkre (és az elméleti szakemberek nagy meglepetésére), a kozmológiai állandó l értéke nagyon kicsi.
Az ötödik szám a Q Univerzumunk szerkezetét egyetlen Q szám határozza meg, amely két alapvető energiafajta aránya, és értéke 1/100 000. Ha Q valamivel kisebb lenne, az univerzum élettelen volna és szerkezet nélküli, ha pedig sokkal nagyobb lenne, akkor olyan viharos hely volna, amelyben sem csillagok, sem bolygórendszerek nem maradhatnának fenn, és amelyet hatalmas fekete lyukak töltenek ki.
A hatodik szám a D (dimenziók) száma, ami 3.”
„Bámulatba ejtő, hogy egy táguló univerzum, amelynek kiinduló pontja olyannyira „egyszerű", hogy csupán néhány számmal meghatározható, hogyan fejlődhetett (feltételezve, hogy e számok „össze voltak hangolva") a mi komplex szerkezetű univerzumunkká.”
Az univerzalitás elve, egy univerzumra értendő. Ma már párhuzamos univerzumokról, multiverzumról, 10-21 dimenzióról, a normállogika mellet „őrült” és egyébb logikákról értekeznek a tudósaink. Kérdésem az, hogy akkor melyik univerzumról van szó?
Amikor az ember szabad szemmel csodálta az éjszakai égboltot, annyi volt az univerzum számára. Ami óta űrtávcsöveink vannak, nagyságrendekkel nőt az univerzum. Amikor kiderült, hogy gyorsulva tágul, már csak a léptékfaktorok módosítása a téma. Ha az univerzális állandók, valóban állandók, akkor az univerzumnak nem szabadna tágulni, gyorsulni, és kihűlve semmivé enyészni.
Az a hat szám, amiről idéztem, megfeleltethető a teremtés 6 napjának is, a 7. már nem a miénk, hanem a Teremtő pihenőnapja. Amikor újra „munkába áll”, bizonyára mást fog csinálni. Azt, hogy rosszabbat, vagy jobbat, csak ő tudná megítélni. A mi teremtésmítoszunk szerint, amit alkotott azt jónak ítélte. Talán csak az Ember lett a mintánál gyengébbre sikerült másolat?( az Isten rosszabbik énje) :-(
Amikor szupercivilizációkat vízionálunk az Univerzumban, akkor nem feltétlenül antropomorf létformák jöhetnek szóba, amelyek előszeretettel gyarmatosítanak, harcászkodnak, hódítanak, gyengébbet elpusztítanak stb. Hasonló létformákra kell gondolni, mint Asimov Nemezis vagy Lem Solaris című műveiben szerepelnek. A Nemezis vörös törpe csillagrendszer egyik holdján, az Erythrón egy prokariótákból álló csoportos tudat uralja az égitestet. Az ilyen típusú csoportos tudatot képző prokarióták lehetnének intelligensebbek, mint az átlagos baktériumok, és különféle módon manipulálhatnák a környezetüket vagy akár egymást is. Előfordulhat, hogy ez a tudat egyfajta kollektív intelligenciát hoz létre, amely koordinált módon irányítja a Hold felszínén található mikrobiális életet, vagy akár befolyásolhatja a Hold körüli tevékenységeket is.
Lem Solarisa egy gondolkodó óceán, ami szintén lehet a kollektív tudat egyik formája. Az óceánban található élőlények között létezik és kommunikál. Ez a kollektív tudat lehetne képes érzékelni és reagálni a környezetében zajló eseményekre, és akár irányítani is azokat. Például befolyásolhatná az időjárást, vagy kommunikálhatna az emberekkel vagy más intelligens fajokkal.
Asimov Alapítvány és Föld című regényében található a Gaia nevű bolygó, amely egy ökológiai egység, egy összefonódott tudat, amelyet az egész bolygó lakossága alkot. Bliss Gaia bolygójának része, és képes kapcsolatba lépni a Gaia kollektív tudatával, ami miatt képes megosztani a bolygó tudását és érzéseit másokkal, pl. szerelmével, Pelorattal.
Szerintem az Univerzumban a fentiekhez hasonló csoportos, kollektív tudatformák fejlődhetnek évmilliókön keresztül a fogalmaink szerint szupercivilizációkká. Nem feltétlenül a Homo Sapienshez hasonló létformákra kell gondolni, amikor intelligens létformákat kutatunk a világegyetemünkben.
A jelenlegi tudás szerint az alapvető fizikai törvények és az alapvető fizikai konstansok mindenhol azonosak az univerzumban. Ezek a törvények és konstansok alapvető módon határozzák meg az univerzum működését és fejlődését. Meghatározzák a kémiát és a biológiát. Ez az az univerzalitás elve. De viszont az is igaz, hogy nem mindenhol határozzák meg azokat, mert a kozmosz egyes részein a kozmikus feltételek, például a hőmérséklet, a nyomás, a sűrűség stb. jelentősen változhatnak, és már módosul a kémia és biológia. A gravitációs törvény, az elektromágneses törvények, a kvantummechanikai törvények valszeg az univerzalitás elvének hatálya alá tartoznak.
Nem mondom, hogy lelkileg összetörnék annak tudatában, hogy itt maradunk a Földön. A jövőkutatók egy része már régóta nem bolygó-kolonializációkat képzel a jövő századokba, hanem inkább azt, hogy vissza fogunk térni a lóval/ökörrel szántáshoz. Szóval ez rávilágít az emberiség törékenységére is.
Volt egy elképzelés arról, hogy egy értelmes lény nem áll meg a saját bolygója teljes uralma felett, hanem kiterjeszti uralmát a környező bolygókra, majd a távoliabbakra is. Legalábbis mi ezt képzelgessük az ún. szuper-civilizációkról. De egyre inkább azt gondolom, ezt a lépcsőt mi már nem fogjuk megugrani, mert záros időn belül elfogynak az ásványkincseink, és a hatalmas űreszközök, mind azzal járnának, hogy azok anyagával is kevesebb lenne a Földön.
Ezt az "itt ragadást" olyan szempontból tartom "tragédiának", hogy a földi élet, az ember sérülékeny: elpusztíthatja magát egy atomháborúval, nekünk jön egy kisbolygó, nagy aszteroida, üstökös, halálos járványok törhetnek ki... Szóval egy csomó dolog, ami ellen nincs védelem. De ha kolonizáljuk a Marsot, Holdat, esetleg a Vénuszt, úgy megnő az esély, hogy az ember, és sok más élőlény túléli az apokalipszist és az emberiség kalandja folytatódik.
De ezekről a dolgokról többször írtam már az évek során:
„Az élőlények sikeresen boldogulnak nélkülünk. Elromlunk mi is, meg a környezetünk is, ha ezt a kettőt sem bírtuk megóvni, ne ácsingózzunk a zűrbe. Remélem lesz esélye a Marsnak, és nem érünk oda. „
„A Gaia elmélet szerint, a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, azaz tág határok közt képes fenntartani létezésének feltételeit (nagy a pufferkapacitása).”
Gaia velünk is számol, és benne vagyunk a puffer kapacitásába. Egy szupervulkán kitörése (Yellowstone Nemzeti Park), a bekövetkező porfelhővel lehűtené annyira a légkört, hogy a sarki jégtakarók és gleccserek meghíznának. /Gaia „bevette a lázcsillapítót”/. Az ember felelőssége ott kezdődik, amikor nem tud gátat szabni a mohóságnak. De nagy különbség van a mohóságban, a tekintetben, hogy az mire irányul. Akit kiszárít a szomjúság, mohón issza a vizet, amikor hozzájut, de ha nem fogja vissza magát rosszul lesz tőle. Akinek mohósága a hatalomra irányul, az nem fogja vissza magát, mert attól lesz rosszul. (diktátorok élete igazolja) A környezetvédelmet, a természeti népek ösztönösen gyakorolták, amíg a civilizált konkvisztádorok „tudatosították” velük, hogy amire vigyáznak, az nem az övék. Persze az őslakók is a dédunokájuk tulajdonának tartották, nem a sajátjuknak. Ez a tulajdoni vita nem izgatja Gaia asszonyt, mert ő a Nap miatt aggódik. Ha az befűt neki, nekünk is annyi.;-)
El tudod képzelni, hogy az elkövetkező párszázév alatt gyakorlatilag feléljük ezeket. El tudod képzelni, micsoda tragédia lesz ez, ha az előtt következik be, hogy kolonizáltuk volna a Marsot? Azt jelenti, hogy örökre itt ragadtunk a Földön. Az űrben utazó űrvárosok pld. hihetetlen nyersanyagmennyiséget igényelnének
Nem bánom az itt ragadást. Akinek nem elég a létezés ezen a bolygón, menjen Isten hírével. Az emberekből túl sok van, meg az üzletből. Ezekre nincs szükség. Az élőlények sikeresen boldogulnak nélkülünk. Elromlunk mi is, meg a környezetünk is, ha ezt a kettőt sem bírtuk megóvni, ne ácsingózzunk a zűrbe. Remélem lesz esélye a Marsnak, és nem érünk oda.
Azok a gyermeteg sziklarajzok diszkrét baglyok, három ujjal és dupla-rés szemekkel. Soha ne nézz bele.
A szőnyegmintákba sem szabad beleolvasni.
A felélés után analfabéta, nemet váltott fantomok kirajzanak, hogy bányavállalkozók legyenek.
Az ufók csalódottan visszafordulnak, nincs több ijedős bakter, a nők terméketlen műbabák.
„A természeti törvények a világegyetemben mindenhol azonosak.” Ez egy optimista extrapoláció. Nem lehet igazolni, vagyis közel áll a hithez.
„A természeti feltételek függvényében (lakható zóna variációi stb.) más és más formációkat hozhatott létre az evolúció.” Ennek van jó esélye, mert egy gyakorlati példa már van, a miénk.;-)
A természeti törvények a világegyetemben mindenhol azonosak. A természeti feltételek függvényében (lakható zóna variációi stb.) más és más formációkat hozhatott létre az evolúció. Másrészt viszont, szerintem az élhető világok sokasága nem zárja ki ai isteni teremtés gondolatát. Csak nem tudjuk, hogyan működik mindez. De erről nem is kell az emberiségnek tudnia. Mert ha erről tudna, akkor maga is istenséggé válna.
„Mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, hogy ebben a végtelen téridőben egyes egyedül a mi planétánkon alakult ki értelmes élet, és egyedül csak a mi 5000 évesre saccolt civilizációnkban alakult ki tudásalapú társadalmi fejlődés. Ezeknek a valószínűsége nulla.”
A mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, ha valaki kijelenti valamiről, hogy a valószínűsége nulla. Az a tény, hogy az energia/anyag olyan létformát alkotott, mint a tudat, már nem nullavalószínűségű. „Gondolkodom, tehát vagyok”. Az ateista tudósok „bölcsebb”hányada, nem zárja ki Isten létezését, a valószínűsége nem nulla.;-)
„Teljesen felesleges emlegetni, hogy hány millió galaxis van, ha egyszer nem látunk semmiféle "mozgást", "üzenetet" abból a sok millió értelmes lény lakta bolygókról. Lehet, hogy nincsenek is? Mondjuk ezért is jobban kellene vigyáznunk a Földre...”
Ateista változat szerint, a világegyetem anyaga véges. Azért szóródott szét az univerzumba olyan sok galaxist alkotva, hogy kísérleti „laborként”szolgáljon az élet „előállításához”. Amelyik galaxisban nem sikerül a kísérlet, azt élet nélkül elnyeli a szuper nagy fekete lyuk. (vissza a feladóhoz) Amelyikben sikerül, az belakhatja a galaxist, de egy másikba már nem tud átköltözni a növekvő távolságok miatt.
A teista változat szerint, Isten azért teremtett anyagi világot, hogy a tökéletes lelki, vagy (ön) tudati világát próbára tegye. Mivé lesz a világ, ha az Emberre bízza, akit hasonlónak teremtett önmagával. Vagyis, Isten tükörképei vagyunk az anyagból. Ennél fogva, nincs más értelmes lény az univerzumban, mert Isten mindent EGY lapra tett fel. Ha méltatlanok vagyunk az isteni szerepre, akkor elbukott Isten terve velünk együtt. Ha sikerrel járunk, a mi feladatunk lesz az univerzum benépesítése, és Isten nyugdíjba vonulhat a maga világában.;-)
Nem azért kell vigyáznunk nagyon a Földre, mert egyes egyedül csak itt fejlődött ki értelmes élet a végtelen Univerzumban, hanem mert az emberiségnek jelenleg (és valszeg nagyon hosszú ideig) csak ezen a bolygón van lehetősége a fenntartható boldogulásra.
Mérhetetlenül pökhendi, nagyképű hozzáállás az, hogy ebben a végtelen téridőben egyes egyedül a mi planétánkon alakult ki értelmes élet, és egyedül csak a mi 5000 évesre saccolt civilizációnkban alakult ki tudásalapú társadalmi fejlődés. Ezeknek a valószínűsége nulla.
Én azt gondolom, hogy mikrobák lehetnek éppenséggel sok bolygón, de a fejlett élet rendkívül ritka lehet, talán tényleg csak a Naprendszerben volt erre lehetőség, és a Föld két "versenytársa" (Mars, Vénusz) végül elbukott. A fejlett élethez olyan összetevők kellettek, amik talán csak itt voltak meg. Ezt nehéz elhinni, főleg nekünk, hogy mi vagyunk az a kivétel és az egész univerzum lakatlan az értelmes civilizációk szempontjából. Teljesen felesleges emlegetni, hogy hány millió galaxis van, ha egyszer nem látunk semmiféle "mozgást", "üzenetet" abból a sok millió értelmes lény lakta bolygókról. Lehet, hogy nincsenek is? Mondjuk ezért is jobban kellene vigyáznunk a Földre...
"A tudósok 53 és 99,6 százalék közötti esélyt látnak arra, hogy egyedül vagyunk galaxisunkban, és 39 és 85 százalék köztire tették annak valószínűségét, hogy egyedül vagyunk a világegyetem teljes eddig számunkra belátható részén."
2-2,5 billió (kétezerötszáz milliárd) galaxis létezik a világegyetemünkben. Egy átlaggalaxisban kb. 400 milliárd csillag van (a vörös törpékkel és a barna törpékkel együtt). Ha galaxisonként 400 milliárd csillaggal számolunk, akkor összesen 1000 trillió csillag van, ami 1 billiárd milliárd csillagnak felel meg. Leszögezhetjük tehát, hogy csak a mi világegyetemünkben, ennyi csillagrendszerben nemcsak az élet hemzseg, hanem még az értelmes élet, sőt a kozmikus környezetük energiáit hasznosítani tudó szupercivilizációk vagy szuper életformák is hemzsegnek.
„Hogy egy hódító bányászott volna itt, abban biztos vagyok (ha valóban itt járt volna). Csak az emberből indulok ki, hogy a nyersanyagok után kutatva ismertünk meg idegen világokat, szigeteket, sarki területeket, óceán fenekeket. Ez vezette a konkvisztádorokat Amerikába. Még Sitchin is bányásztassa az anunnakikat.”
Ebben magam is biztos vagyok. A nyersanyag bányászat létfontosságú dolog az elhasználódás miatt. Ha majd olyan szintre jut a technológia, hogy az atomjaira bontott hamburgert, (összetett anyagot) egy perlikátorban újra összerakja, akkor is kell bányászni az entrópia, hő veszteség miatt. (A Star Trek-ben Picard kapitány minden bolygónál megáll „tankolni”)
Gondolom nem mindegy milyen körülmények vannak egy bolygón, ha vannak bányászható fémek. Másik, hogy kell egyáltalán egy civilizáció, ami képes utazni a világegyetemben, s ez igen kérdéses. Jól mondta előttem őszszakál, hogy egy 10 millió fényévvel arrább lévő civilizációval, nem hogy találkozni, de kommunikálni se tudnánk. Ha jelet küldenénk nekik, a választ csak 20 millió évvel később kapnánk meg. Nem hogy találkoznánk.
Az élet viszont nagyon apró szinten (mikrobák) képes terjeszkedni a világűrben. Ha a naprendszerben a kezdetekkor több bolygó is hasonló körülményekkel rendelkezett, táptalaja lehetett az életnek, úgy a meteoritok révén egyikről a másikra juthatott az élethez szükséges mixer.
Hogy egy hódító bányászott volna itt, abban biztos vagyok (ha valóban itt járt volna). Csak az emberből indulok ki, hogy a nyersanyagok után kutatva ismertünk meg idegen világokat, szigeteket, sarki területeket, óceán fenekeket. Ez vezette a konkvisztádorokat Amerikába. Még Sitchin is bányásztassa az anunnakikat. Hozzáteszem, a Föld ásványkincsei végesek, nem termelődnek újra. El tudod képzelni, hogy az elkövetkező párszázév alatt gyakorlatilag feléljük ezeket. El tudod képzelni, micsoda tragédia lesz ez, ha az előtt következik be, hogy kolonizáltuk volna a Marsot? Azt jelenti, hogy örökre itt ragadtunk a Földön. Az űrben utazó űrvárosok pld. hihetetlen nyersanyagmennyiséget igényelnének (amik már soha nem kerülnek vissza a Földre!). S ha a Mars mellett volna egy olyan bolygó a naprendszerben, amin lennének tengerek, oxigén, erdők és primitív létformák, úgy gondolható, hogy nem a Marsra, hanem ide mennénk...
Nem hiszek abban, hogy valami rejtélyes civilizáció idejön, készítenek pár szelfit a földlakókkal, majd mennek tovább. Charroux is azt írta a hatvanas években, hogy milyen nevetséges az az elképzelés, hogy az idegenek galaxisokat repülnének át, csak azért hogy egy brazil bakterrel bújócskázzanak, vagy egy ohiói nőt molesztáljanak szexuálisan...
Éppenséggel lehetnek értelmes civilizációk az űrben (ezt lehetetlen lenne tagadni), de tőlünk olyan messzire, hogy bármiféle kapcsolat elvethető. Egyébként az ősűrhajózás képviselői, amiket mutogatnak: sziklarajzok, mítoszok, jelképek, stb. gyakorlatilag nem egy szuper-civilizáció jelenlétére vallanak a Földön, ami hatalmas űrvárosokat épít, fénysebességel képes haladni a kozmoszban, csillagokat kapcsol le, hanem csak olyannak, amik valamivel fejlettebbek a 21. századi embernél...!
„Egyre inkább az az érzésem, vagy mindenhol élet van (oroszlán csillagképben is találtak bölcsőt), vagy nincs. Ugye nagyobb a valószínűsége egy galaktikus köztársaságnak (számkivetett renitensekkel, szakadárokkal), mint elfogadni egy olyan egyszeri, megismételhetetlen létezést, amit lehetetlen átfogóan felfogni, ha a racionalitás nem segít, már csak az intuíció marad, hogy híd lehessen a túliba.”
Tegyük fel, hogy ha volt ősrobbanás, akkor 13,8 milliárd éves az univerzum, és cirka 5 milliárd éves a Nap a rendszerével. Az értelmes lények is több millió éve reinkarnálódnak a Földön. Az emberi fajt kb. 800.000 évesre gondoljuk. A rádiózással 100 év óta jeleket küldünk az univerzumba, vagyis 100 fényéves körzetben tudhatnak rólunk a Xantik, ha van olyan technológiájuk, amivel felfogják a jeleket.
De mi van akkor, ha nem volt ősrobbanás, az univerzum öröktől fogva létezik, és olyan részhalmazok sokaságából áll, amelyek alkalmasak az életre, és nem alkalmasak. Az életre alkalmas halmazok (miniverzumok) olyan távol vannak egymástól (10 milliárd fényév), hogy még a párhuzamosan egyszerre létező kommunikációra képes civilizációk se tudnak kapcsolatot teremteni a fizika törvényei szerint. (fénysebesség) Ez azt eredményezi, hogy galaxisok sokasága lakhatatlan és lakható. Egy lakható galaxisban vagyunk, de nem minden csillagnak van lakható bolygója. A lakható bolygók sem egy időben lakottak, vagyis olyan csillagot kell keresnünk, ami a miénkkel egyidős, lakható bolygója van. Mondjuk, találunk 100-at, de 90 bolygón nincs űrkommunikációra képes civilizáció. A maradék 10 bolygóból 5 nem használ elektromosságot, mert telepatikusan kommunikálnak egymással. Marad öt bolygó, ebből 3 nem szándékozik jeleket adni magáról, elzárkózó. A maradék kettő meg háborúban áll egymással, hogy a jobb feltételekkel rendelkező bolygót megszerezze magának. El vannak egymással foglalva.
Mi marad nekünk, a kíváncsiságon, és a felfedezési vágyon túl? Hát marad a hit, hogy létezik a mennyek országa, ahová ki kell érdemelni a meghívót. De az is lehetséges, hogy az új Főldi életek alapanyagának lenni az egyetlen alternatíva. (Lesz idő, amikor nem temetnek, hamvasztanak, hanem müzlit készítenek belőlünk!?)
Nagyon ragaszkodsz a bányászathoz. Lehet, hogy a látogatók teljesen készen vannak, nincs szükségük semmire, csak egzotikus létformákat keresnek, hogy (ronda szóval) kimaxolják a gyűjteményüket.
Örvendeznének egy polippókmadárnak, csak nehéz a tartásuk, a megfelelő élőhely kialakítása, és a vadonból befogott példányok tele vannak parazitákkal. Ilyen fogásokért hajlandók nagyobb távolságokat is megtenni, és mellékesen az extrém bolygólátogatás is jó kalandtúra.
Ha már eljönnének ide bányászni, csak mintákat vennének, hiszen ha eljutottak ide, akkor egész bolygókat kitermelhettek, néha levágnak egy fehér törpét, vagy robbantgatnak... persze, nem gondolom komolyan, csak vigyázó szemeiteket vessétek a váltakozó magnitudókra.
Egyre inkább az az érzésem, vagy mindenhol élet van (oroszlán csillagképben is találtak bölcsőt), vagy nincs. Ugye nagyobb a valószínűsége egy galaktikus köztársaságnak (számkivetett renitensekkel, szakadárokkal), mint elfogadni egy olyan egyszeri, megismételhetetlen létezést, amit lehetetlen átfogóan felfogni, ha a racionalitás nem segít, már csak az intuíció marad, hogy híd lehessen a túliba.
„Intelligencia által felismert és szükséges programmódosítások végrehajtása és telepítése.. Nem javuló programot futtató hardverek működésének megszüntetése káresemény bekövetkezésének elkerülése érdekében.”
Azt mondják, hogy az anyag magán viseli a róla szóló összes információt. Az információt, pedig tudtommal az élő tudja hasznosítani. Az élethez szükséges alapanyagnak, atomoknak, molekuláknak is, egy kódra van szüksége ahhoz, hogy lemásolják, megkettőzzék magukat. Az anyag is intelligens egy bizonyos összetettsége után. (emergencia) Azt kell jól definiálni, hogy hol kezdődik az élet, hol kezdődik a tudat, és hol az én tudat. Az értelem már ott megmutatkozik, hogy létrejön a kód, RNS;DNS. Ha úgy vesszük, akkor az evolúció is értelmes, mert szelektálni képes a szerint, hogy milyen környezetbe van jelen az élet. Ha megengedi az evolúció, hogy a csillaközi térben, a csillagporban jelen legyen az élet, és nem csak a kőzet védőburokban utazó élet spórák, (aminosavak, fehérjék) akkor van rá esély, hogy valahol van Polippókmadár.;-)
