„Az pedig egy egymásra ható agyi, szellemi fejlődés, gondolati hullámok által, melyek gyorsabbak a fénysebességnél, egyértelműbbek a szavaknál/beszédnél, és őszintébbek/megbízhatóbbak a leírtaknál, hiszen azok lehetnek hamisak, hatáskeltők, vagy teljesen elavultak (túl rögzültek, idejüket vesztették)
"Mi sül ki belőle?" -> Egy ilyen értekezleten nyilván az őszinteség, ill. a hatékonyság kerül előtérbe, nincs köpönyegforgatás (tuti lebukás) nincs puncsolás felfelé, taposás lefelé, mindenkiről kiderül mit szeretne, mi lehet a legjobb kimenetel, amivel mindenki jól járhat. Persze a haszonleső mai világban ez is utópia, ameddig az a pénz értékrend, ami a ""2% dönti el, hogy mit csinál a másik 98%"" törvényére épül, addig nehezen képzelhető el, ezért is KELL leírni többször - ami a változás vitorlájából pont kifogja a szelet.”
Nos akkor maradjunk egy testületi ülésen, vagy egy Jalta típusú találkozónál, ami telepatikus úton zajlik. Nem szükséges, hogy egy szobában legyenek a résztvevők, hiszen agyak közötti azonnali kommunikáció történik. Ha minden résztvevőnek nyitott csatornája van, és mindenki adás „üzemmódban” van, az egy káoszt eredményez. Ha úgy kommunikálnak, mint a voki toki-val, akkor ott vagyunk, ahol a part szakad, mivel nem különbözik attól, ha simán beszélgetnek. Egy lehallgatás biztos telepatikus párbeszédnek meg van ma is a módja. A sumákolás, ámítás és hazudozás, még telepatikusan sem zárható ki a résztvevők részéről. Egy írásban rögzített és mindenki által ratifikált dokumentum, még időtállónak bizonyult. A lóvásáron történt tenyérbeköpött pacsizás, meg kiment a divatból. ;-)
„Kvázi virtuális fotonok. Kísértetiesen távolhatnak lélektől-lélekig. A nagyobb valóságból csak embernyit érzékelünk * a friss kvantumfizikai 'okosságok' tapogatózások pedig részben magyarázzák, részben bonyolítják oksági élményünket.
A kvantumfizika a physical phenomena mellett váratlan, szinte pszi-jelenségekkel lepi meg a kutatókat. Olybá tűnik legalábbis nekem, és ezt, mintegy kívánatos adaptációs nyomást pozitívnak könyvelem el. „
A kvantumfizika nem az oksági élményeinket erősíti, hanem a statisztikát, a valószínűségi rátát.
Ami a kísérteties távolhatást illeti, az nem más, mint az időnek, (a Planck időnek) a képletből való kivonása. Ha azonban van olyan sebesség, ami az elektromágnességet, a gravitációt meghaladó, vagyis annál jóval gyorsabb, akkor van a Planck időnél is kisebb időtartam arra, hogy információátadás jöjjön létre két elkülönült entitás között. Tegyük fel, hogy a téridő-kvantumok úgy továbbítják az információt hordozó jeleket, mint a „tűzoltó-lánc” a vödröket. Méghozzá a létező legnagyobb sebességgel. Ez egy anyagi rendszer számára nyilván, azonnali hatásnak tűnik. Ha azonban a telepátiára, a gondolatátvitelre alkalmazzuk ezt a sebességet, akkor ésszerű lesz a mondás, hogy olyan gyors, mint a gondolat. Ha a gondolat gyorsabban halad, mint a fény, ami egy tömegnélküli EM hullám, akkor a gondolat a szellem „hulláma”, ami az éterben, (vákuumban) halad. Azért nem nevezem terjedésnek, mert az minden irányú a térben, a szellem azonban célirányos, vagyis adótól vevőig halad. Legfőképpen a telepátia esetében.;-)
"A szó elszáll" -> azaz terjed, megy tovább, "szájról szájra" - ahogy változik minden, változhat hozzá, a változás örök, és folyamatos törvényét tartva.
"Az írás meg marad" -> azaz nem terjed, a leírtak rögzülnek, a változtatás bonyolultabb, a másként leírtak káoszt okoznak más nézőpontokból. A változás törvényéhez kevésbé, vagy egyáltalán nem idomul.
Lehet utópia, ha a mostani civilizációból indul ki valaki, és nem "képes" felfogni, hogy ez egy nagyon kezdeti fejlettség, bár egy gondolkodni képes fajként, de még mindig csak egy primitív, ösztön és érdek vezérelt, élősködő humanoid lényt képviselünk - amelyik az eszközhasználat túlzásaiba esve, éppenséggel az írást is alkalmazva "használ" mindent (sokszor elhasznál, feleslegesen) és indokolatlan büszkeséggel "uralja" (inkább azt hiszi) a Földet, és ezt a rabló uralmat készül tovább terjeszteni (még jó, hogy évtizedekig, vagy évszázadokig esélytelenek leszünk Marsra szállás, vagy egyéb bravúrokra) - és már úgy jó 2500 éve folyamatosan.
A napjainkban megkérdőjelezett (teljes joggal!) kollektív tudat fogalma azonban újra és újra felbukkant a történelmünk folyamán, tehát létező, valós lehetőség. Ahogy a globális sötétség képes terjedni, ahogy a butítás, a "ne gondolkozz" szellemét látjuk viszont-jön szembe, bizonyítottan, több helyen, időről-időre egyértelműen, hát számomra olyan egyértelmű, hogy annak az ellenkezője is lehetséges - illetve többször is előfordult már a világban. Az pedig egy egymásra ható agyi, szellemi fejlődés, gondolati hullámok által, melyek gyorsabbak a fénysebességnél, egyértelműbbek a szavaknál/beszédnél, és őszintébbek/megbízhatóbbak a leírtaknál, hiszen azok lehetnek hamisak, hatáskeltők, vagy teljesen elavultak (túl rögzültek, idejüket vesztették)
"Mi sül ki belőle?" -> Egy ilyen értekezleten nyilván az őszinteség, ill. a hatékonyság kerül előtérbe, nincs köpönyegforgatás (tuti lebukás) nincs puncsolás felfelé, taposás lefelé, mindenkiről kiderül mit szeretne, mi lehet a legjobb kimenetel, amivel mindenki jól járhat. Persze a haszonleső mai világban ez is utópia, ameddig az a pénz értékrend, ami a ""2% dönti el, hogy mit csinál a másik 98%"" törvényére épül, addig nehezen képzelhető el, ezért is KELL leírni többször - ami a változás vitorlájából pont kifogja a szelet.
Ezek már logikai bukfencek, ráadásul ilyen kicsi időintervallumban:
"Ha az emberiség képes lenne még évmilliókig civilizált lényekként fennmaradni, mondjuk a Naprendszerben, akkor, vajon az írást használná? Az én tippem, hogy nem." (20379)
"Az emberiség valszeg mindig szükségét érzi majd annak, hogy rögzítse és megossza gondolatait, tudását és történeteit. Az írás formái ugyanakkor változhatnak..." (20384)
Nem érted, hogy az sms, vagy a számítógépbe pötyögött szöveg is "írás"?
Mondjak ilyen okosságokat én is, hogy az a tippem, 3 millió év múlva az ember nem használ fogkefét,órát, ruhagombot, biciklit! És cipője lesz-e...?
Kvázi virtuális fotonok. Kísértetiesen távolhatnak lélektől-lélekig. A nagyobb valóságból csak embernyit érzékelünk * a friss kvantumfizikai 'okosságok' tapogatózások pedig részben magyarázzák, részben bonyolítják oksági élményünket.
A kvantumfizika a physical phenomena mellett váratlan, szinte pszi-jelenségekkel lepi meg a kutatókat. Olybá tűnik legalábbis nekem, és ezt, mintegy kívánatos adaptációs nyomást pozitívnak könyvelem el.
* Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből, egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből, én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből!
Az emberiség valszeg mindig szükségét érzi majd annak, hogy rögzítse és megossza gondolatait, tudását és történeteit. Az írás formái ugyanakkor változhatnak az idő múlásával, és már most is látjuk, hogy az elektronikus kommunikáció, például az e-mail, a digitális aláírás, azonosítás, az SMS és a közösségi média egyre inkább helyettesíti a hagyományos írást. Ami a távoli jövőt illeti, ha ez megvalósul a jövőben:
akkor már a közeljövőben a műholdas-implantátum-chip technológiával a kommunikáció átalakulhat. Évmilliók távlatában, az emberi agy mentális-pszichikus képességeinek kiaknázásával a telepatikus kommunikáció és csoportos tudat lehetnek "fejlődési" utak. A társadalmi kihívások persze óriásiak, de a nagyon hosszú idő átalakulhat minden. Természetesen az emberi test is.
A másik, hogy az egyedüllét az Univerzumban azt jelentené, hogy
1. csak a majomból volt képes az evolúció értelmes civilizációt teremteni
2. Isten egyedül a Földre teremtett értelmes lényt, a teremtés koronájaként, hogy uralhassa, benépesíthesse az egész földkerekséget, sőt, az egész Univerzumot
Az emberiség kb. 10000 év fejlődés eredményeképpen, kb. 6000 éve használja az írást. Ha az emberiség képes lenne még évmilliókig civilizált lényekként fennmaradni, mondjuk a Naprendszerben, akkor, vajon az írást használná? Az én tippem, hogy nem. Az az igazság, hogy már a mai világban látszódik, hogy az írás egyre inkább kimegy a divatból.
Milyen távolságra képes eljutni a rádiójel? Elegendően erős -e a rádiójel a vétel helyén a sikeres észleléshez? Felismeri -e a vevő lény a vett jel más civilizációtól származását? Honnan tudhatjuk nincsenek -e most a lények a Földön, vagy nem laknak -e itt már a jelenlegi emberiség kifejlődése előtti idő óta? "Ember? Az a majomszerű lény? Olyan nem létezik! Soha nem látta egyikünk sem." -gondolta a hangyakolónia tudóshangyája a sziget őserdejében lévő hangyafészek mélyén.
Sok káros és haszontalan dolgot és gondolatot erőltetnek egymásra az emberek. Nem ismerik fel azok károsságát, és ragaszkodnak azokhoz, mert tévedhetetlennek tartják önmaguk.
A képen látható esemény leírása: iehezzdbdgdhsjbegdgrxheueuwowjenxbxgtdnwkkw7nwbshdbdbwhwhnebdhdgstwbbe3sbhwzdgege. Mi történik a képen?:) A képírásnál is sokszor következtetnek a megfejtését próbálók, logikus hasznos tevékenységeket vallási rituálé csoportba sorolnak.
„A probléma ezzel a témával az, hogy könnyebb félretenni és boldogan élni, mint elfogadni a keserű pirulát, amely megkérdőjelezi minden alapvető hitünket.”
Ha már hit nélkül nem tudunk élni, jobb ha a láthatatlan, vagy a teremtésben látható istenben hiszünk, mint egy rovarszerű, vagy gyíkszerű idegenben aki istenként jelenik meg nálunk leigázóként.;-)
Igen, ezen is látszik, hogy bármit ki lehet találni, hogy miért nem jöttek mégsem ide!
Azt hittem még ilyeneket is bedobsz:
1. Fogták a jeleinket, de nem volt kedvük idejönni.
2. Nem akartak idejönni, mert már 10 ezer éve jártak itt, felépítették Baalbeket, majd elmentek és már unalmasok vagyunk nekik.
3. Mégiscsak idejöttek, de bakapcsolták a láthatatlanná tevő funkciót az űrhajójukon, mikor leszálltak, így nem láthattuk őket. (ilyen láthatatlanná tevő gombot láttam már sci-fi filmben!)
4. Elindultak ide, de az űrhajójuk a naprendszer határán beleütközött egy meteorviharba, és szerencsétlenül jártak.
5. Leszálltak a földre, de nem vettük észre őket, mert beépültek közénk, teljesen emberi formát vettek fel (ezt is láttam filmben, és scifi író is írt ilyet, majd hozom a nevét is, ha megtalálom). Meg vagyunk figyelve.
6. Idejöttek, de a CIA és KGB összejátszva csak a földi emberi főkolomposokkal találkoztak.
7. Elindultak hozzánk, de még nem értek ide...
Pont az ilyenek miatt is mondja a tudósok többsége, hogy nagy valószínűséggel, hogy egyedül vagyunk az egész Univerzumban.
1. észrevették az életjelet, de rövid idő alatt ide utazni nekik is problémát jelent
2. mi van akkor, ha egyszerűen nem akarnak kapcsolatba lépni harmadik típusú módon senki mással (mint Lem óceánja), elvannak az anyabolygójukon, esetleg kifejlődik egy csoportos tudat (Asimov: Alapítvány és Föld), Gaiaként működnek az anyabolygón, de nincs szükségük kozmikus kapcsolatokat kiépíteni senki mással
Nem mondtam, hogy rádióhullámokkal kommunikálnak, de ha ezek "évmilliós evolúciós fejlődésen áteső intelligenciák", úgy nyilván képesek észrevenni bármilyen életjelt, amikor figyelik az Univerzumot. Ha meg ezt se veszik észre, úgy nem fejlettebbek nálunk... bár nem szeretek olyanokról beszélni, akik szerintem nem is léteznek vagy létezhetnek.
Másrészt ne higgyük, hogy a világegyetemben a sok évszázezredes, évmilliós evolúciós fejlődésen áteső intelligenciák rádióhullámkkal kommunikálnak. Vagy nem akarnak azzal, vagy a csillagközi kommunikációjuk egészen más.
A bálnák, delfinek elég intelligens lények, a delfinek és a nagyobb bálnafajok, például a kardszárnyú delfin, az összes többi állat közül a legmagasabb intelligenciával rendelkezik. Bizonyos bálnafajok aktívan kibocsátanak különféle frekvencián hangokat, amelyek a szonárjel részét képezik. Ezek a hangok különböző célokat szolgálhatnak, például élelemkeresést, társadalmi kommunikációt vagy helyzetérzékelést. A hangkommunikációjuk is figyelemre méltó.
A hangyák és a méhek feromonokkal, érintéssel és rezgéssel kommunikálnak. A méhek táncnyelve rendkívüli. A bálnáknak, a migráló madaraknak, kisemlősüknek, rovaroknak, a tenferi teknősöknek fejlett mágneses érzékelésük van, ami lehetővé teszi számukra, hogy érzékeljék a Föld mágneses mezőjét, és ezt navigációs vagy tájékozódási célokra használják. A denevérek egyedülálló képessége a bio-sonar, vagyis az echolokáció, amely lehetővé teszi számukra, hogy hanghullámok visszaverődéséből információkat szerezzenek a környezetükről és a közeli tárgyakról. Sötétben is jól tájékozódnak, találnak táplálékot.
A nagy fenyves erdők fái a gyökereiken megtapadó gombafonalak segítségével bioelektromos úton információkat közölnek egymással. Egy kivágott vagy vihar által megsérült fa bioelektromos úton segítséget kér egészséges társaitól, akik a kiterjedt gombafonalak révén ugyanolyan módon vizet, tápanyagokat juttatnak megsérült társaiknak. Ezenkívül az egészséges fák segíthetnek a beteg fának a kórokozók elleni védekezésben is. Ez az egész Földre kiterjedt gombafonal hálózat a növényvilág internetes rendszereként tud működni ( "növények közötti kommunikáció" vagy a "zöld internet"). Nevezik ezt mycéleumnak is.
Óriási tárháza van már itt a Földön a különböző fajok kommunikációjának, amelyek évszázezredes, évmilliós evolúciós fejlődéssel akár kimondottan intelligens életformák kialakulásához vezethetnek. És akkor mi lehet még odakint, a világegyetem 1000 trillió csillagán, a 13,8 milliárd év alatt? Szinte végtelen lehetőségek tárháza.
Ha azt akarod hinni, hogy az univerzumban ezer számban nyüzsögnek az értelmes lények lakta bolygók, nyilván találsz pár tudóst, akik arra hivatkoznak, hogy matematikailag trilliószor trillió vagy valami hasonló büdös nagy szám az égitestek száma az univerzumban, úgy biztos kell lennie máshol életnek, de erre ezenkívül, hogy "lennie" nincs semmi. A tudósok nagy többsége (akire nem hivatkozol) azzal számol nincs sehol máshol értelmes élet, csak a Földön. Az univerzum rajtunk kívül lakatlan!
Ha meg sci-fi írókra hivatkozol, onnan valóban kapsz megerősítést, nem is nagyon van olyan scifi író, akinek az írásaiban ne fordulnának elő szupercivilizációk, galaxisokon átutazó lények és hasonló űroperás dolgok...(Bár ezek az írók még mindig jobbak, mint azon a nézhetetlen kőóriásos filmen szereplő "szakértők", amit már nem is minősítek, annyira fos az egész).
De más dolog az élet, más a fantázia: ezek az írók, vagyis nagyobb részük, nem hitt/hisz a földönkívüli civilizációk lehetőségében, azt csak amolyan irodalmi fikciónak tudta be. Asimov, akit emlegetsz, közismerten ellenezte, hülyeségnek tartotta, mind az ufók létét, mind azt hogy idegen bolygók lényei eljönnének ide.
Ha léteznének is valamiféle szupercivilizációk, mert hiszen csak azoknak van esélye eljönni a Földre. Úgy bizonyosan nincs egy se a "közelünkben", és nem is járhattak itt. Hogy honnan gondolom ezt? Onnan, hogy már több mint száz éve rádiózunk, azaz a rádiójeleink már több mint száz fényévnyire jutottak. Ha száz fényéves sugarú körben ezt fogta volna valamiféle előrehaladott civilizáció, már rég itt lettek volna. Ha meg ezen a száz fényéves körön kívül lennének, nem különösebben veszélyesek ránk...
Projekció általunk, vagy egy magára hagyott szimuláció is lehetne, de úgy fest, hogy vannak itt megfigyelők. Vagy nem avatkoznak be, ezt több Földlakó valami bigott erkölcsi kódex alapú viselkedésként feltételezi, mások szerint megállapodás van, technológiáért cserébe.
A probléma ezzel a témával az, hogy könnyebb félretenni és boldogan élni, mint elfogadni a keserű pirulát, amely megkérdőjelezi minden alapvető hitünket. Már ha van olyan. Már ha boldogan. Mármeghívó.
Írásban rögzítjük a nyelvet. Ami emlékeztet és felejtést hoz. Az írást vagy tanulták, vagy feltalálták. Egyiptomi szent hieroglifái, ami nem is képírás inkább titkosírás, /persze a többi is az/ egy eszköz amivel dekódolhatjuk mások üzeneteit, gondolatait, önmegvalósítási révedezéseit. Egyiptomban nem férhettél hozzá.
Vannak még vakok, szentinelézek és némaságot fogadók, most pedig mi, könyvmolyok kihalunk és marad a pötyögés piktogramokkal. A könyvek újra varázserővel bíró elérhetetlen és megfejthetetlen titkok őrzőivé lesznek. Élhet egy civilizáció könyvek nélkül? Igen, a könyvek elégnek, eláznak, stb. A kőtáblák és sziklarajzok jobban bírják.
A közösség létezni tud írás nélkül. : ha van aki minden este történeteket mesél, tanulságokkal, tanít, nevel, megvidámít, stb. A kommunikáció csak akkor lényeges, ha közösségben élsz. Akkor információk cserélődnek az élőlényeknél (is) gyakran oly módon, amit mi nem tudunk dekódolni. Ott van a kémiai kommunikáció feromonokkal. A növények is kommunikálnak, nem írnak, de mintha verseket suttognának, (elnézést a gyengébb idegzetűektől) és még sok hihetetlen dolguk van. A hang már nyelvnek nevezhető, (énekesmadarak, bálnák, rovarok, állatok, emberek.) Az artikulációtól a morfémákig. Van még vizuális kommunikáció, ha például az előbbivel kombináljuk, akkor emlékezzünk a harmadik típusú találkozásokra: Kodály és a kézjelek. Mindez nem lenne teljes a kedvenceim nélkül: nonverbális és metakommunikáció. Telepátia.
Az írás nekünk fontos a létezésünk több szakaszában, és talán a rajz még inkább. Másoknak nem annyira, az idegenek (még megtapasztalhatjuk) csak ráfotonódnak az elmédre és már ott is van az üzenet.
Annyi csatornát nem ismerünk még. Majd többet tudunk, ha vége lesz az előadásnak.
Még akartam valami fontosat: az írás miatt (is) nyitott könyv vagyunk/lehetünk egy idegen (bármilyen szándékú) faj számára. készségesen megmutatunk mindent, a legsebezhetőbb pontjainktól kezdve az összes tudásunkig. Abban az esetben csak, ha olvasni akarnak bennünk. De csak vicceltem, már rég tudnak mindent.
(írni és olvasni tudók aránya)
