Keresés

Részletes keresés

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.03 0 0 957

SZABÓ LŐRINC

IMA A GYERMEKEKÉRT

 

 

Fák, csillagok, állatok és kövek

szeressétek a gyermekeimet.

 

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

 

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

 

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

 

Te, homokos, köves, aszfaltos út,

vezesd okosan a lányt, a fiút.

 

Csókold helyettem, szél, az arcukat,

fű, kő, légy párna a fejük alatt.

 

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,

tanítsd őket csillagos éjszaka.

 

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,

csempészd zsebükbe titkos aranyad.

 

S ti mind, élő és holt anyagok,

tanítsátok őket, felhők, sasok,

 

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,

vigyázz reájuk, hatalmas világ.

 

Az ember gonosz, benne nem bízom,

De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

 

Igaz rokon, hozzátok fordulok,

tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

 

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:

szeressétek, akiket szeretek.

 

miafranc*** Creative Commons License 2011.06.03 0 0 956

Dukai Takách Judit

 AZ ÉN MAGÁNYOM

 

 

Itten töltöm vígan napjaimat

E szalmafödeles együgyű kis házban.

Itt öntözöm zsenge virágimat

E kis kertecskének híves homályában.

 

Dalra fakaszt madárkák zengése,

Elandalít a falevél újulása,

A tavaszi zefír sziszegése,

Égi reménnyel gyújt rózsák bimbózása.

 

Így, - így élek, távol frigyektől.

Kicsinyek gondjaim, de egyszersmind nagyok

S ha magányom a bölcsebb lelkektől

Látogattatik, - óh!- akkor boldog vagyok!

 

Emma_ Creative Commons License 2011.05.27 0 0 955

Kosztolányi Dezső

 

A nyár

 

A nyár az én szerelmem, érte égek,
halálthozó csókjára szomjazom,
erdőket áldozok szilaj tüzének,
bár ajkam is hervadna el azon.

 

Görnyedve várom télen a szobámba,
a tűz körül álmodva csüggeteg,
lángóceánját képzeletbe látva,
mely semmivé hamvasztja a telet.

 

S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül,
s zöld pártadísze hullong a fejérül,
virrasztom árva, bús menyasszonyom.

 

Zokogva már hülő keblére fekszem,
s elsírva ottan legnagyobb szerelmem,
sápadt, aszú haját megcsókolom...

 

gamidka Creative Commons License 2011.05.17 0 0 954

Balla Zsuzsanna

Hegyvidék 

 

Széles horhosokban tapogat a hajnal

Az omladékos parttal versenyt szalad.

A mélyben elidőz, oszlat árnyékokat.

A teknők alján keskeny vízmosás

Sodorja a szelídített felhőszakadást.

Álmosan nyújtózik a nyereg,

Kúpok között utat terelve szendereg.

A gerincen kőcsipkék peremén

Egyensúlyoz, szökken, aláhull a fény.

 

 

gb. Creative Commons License 2011.04.27 0 0 953

:)

gamidka Creative Commons License 2011.04.08 0 0 952

Radnóti Miklós

Hajnal

 

Lassan száll a szürke és a kék még

lassabban szivárog át az égen,

homályban áll az erdő s minden ág

puhán mozog, úgy mint a vizfenéken.

 

A szürkeség eloszlik, győz a kék,

minden égi füstöt magába fal

s a dudoló hajnal elé szalad

két fiatal fa, sötét lábaival.

 

Harsány fürtökben lóg a fény s a táj

sok ág-bogán ökörnyál lengedez,

ragyogva lép az erdő szerteszét,

lépte vidám és egyszerre lenge lesz,

 

nedves fején a nappal táncba kezd

s a réten nem jöhet most senki át...

ezüst halakat virágzik a tó

és az éleshangu reggel így kiált:

 

halihó ha-hó ha-hó halihó!

 

Emma_ Creative Commons License 2011.03.01 0 0 951

Robert Burns

 

FELFÖLD, HEGYEIM!

 MY HEART'S IN THE HIGHLANDS


Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!... Fegyveresen
száguld a vadász... fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

 

Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
Út bárhova, észak akárhova vet,
Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!

 

Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!

 

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!... Fegyveresen
száguld a vadász... fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

 

(Szabó Lőrinc fordítása)

 

Emma_ Creative Commons License 2011.02.20 0 0 950

Kosztolányi Dezső

 

Üres erdőben 

 

Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.

 

Magam vagyok s megyek tovább, csak
a fákon át az estbibor
borús közönnyel vet nehányat
hamvas, fakó rózsáiból.

 

S én csak megyek a kínkeresztre,
a vak homályba mélyedek
temetkező helyet keresve,
temetni álmot, életet.

 

Hajlonganak a néma, tar fák,
nő az avar és a homály,
mint hogyha vesztemet akarnák,
fönn hűs, ezüst köd szálldogál.

 

S én csendesen zokogni kezdek,
szorítgatom a fegyverem,
és áldom a nagy, méla estet,
mely rám suhan már nesztelen.

 

S avart söpör felém az árok,
szorít a csöndes pusztaság,
fölöttem egy nagy varju károg,
s gúnyolva szól: "Jó éjszakát!"

 

DuraAce Creative Commons License 2011.02.10 0 0 949

Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Emma_ Creative Commons License 2011.02.10 0 1 948

Juhász Gyula

 

Felhők

 

Mint másaink, úgy húznak át az égen
S elmúlnak, mint mi, szépen, csendesen.
A semmiből bukkannak föl fehéren
Vagy komoran s övék a végtelen.
Oly idegenül szállnak, egyesülnek
S oly nyomtalanul tűnnek ők tova
S fölöttük az örök azúr derűnek
Tovább ragyog fölséges mosolya.

 

Az egyik felhő szelíd, mint a bárány,
Másik sötét, mint bika, egy a vég,
Van, amelyiket átölel szivárvány
S van, mely sívár, mint vén váromladék.
Ó felhők, sokszor elnézem futástok
S ballagástok, távol testvéreim
S amíg ti mentek, én tűnődve állok,
És nem találok ösvényt bánat, átok
És borzalom bús földi térein.

 

Emma_ Creative Commons License 2011.02.09 0 0 947

Tóth Árpád

 

ERDŐSZÉL


Itt valaha Mátyás király
Nézhette az estéli táj
Kék fényében a megbuvó vad
Nyomán felrebbenő rigókat.

 

Azóta, hogy leáldozott
Az a nap, itt mi változott?
A szikla omlott pár vonalnyit,
S a gyom, amely virít, meg elnyit,

 

A dercefű s a fecskefű,
Melyhez a kóbor kecske hű,
Most is csak úgy hullatja sorra
Laza szirmát az úti porra,

 

Mint sok száz éve már, örök
Közönnyel, mindegy, hogy török
Csatákon elhullt janicsárra

Vagy májusittas ifju párra -

 

És az Idő, a vén gyalú,
Csöndben munkál a rőt falú
Sziklákon, és az alkonyatban
Nem bánja, mily forgácsa pattan:

 

Dicső királyok hullnak-e,
Csaták és csókok múlnak-e,
Vagy annyi az Élet kalandja,
Amennyi a csöpp sárga hangya

 

Futása a naptól meleg
Kövön, melyet míg figyelek,
A gyom közt, mely virít meg elnyit,
Fejem lehajlik pár vonalnyit

 

A föld felé, a rög felé,
A biztos, biztos sír elé,
S vállamra végtelen alázat
Épít nagy, csöndes csigaházat.

 

gamidka Creative Commons License 2011.02.01 0 0 945

Birtalan Ferenc

Hirdetmény

 

FIGYELEM! FIGYELEM!

Tekintettel a hóra,

hidegre,

erkélyemen

idényjelleggel, térítésmentesen

működik a

téli madárétterem!

 

gamidka Creative Commons License 2011.01.22 0 0 944

            

 

Mátyás Ferenc

Kankalin

 

Kurta tőn látod meg a kankalint,

mosolyából már meleg tavasz int,

hosszú száron virágzik pompázva,

öltözete haragos kénsárga,

méhek röpdösnek fel szirmairól,

latinul: Primula elatior.

gamidka Creative Commons License 2011.01.19 0 0 943

                       

Mátyás Ferenc

Hóvirág

 

Hagymaházából kibújva néz miránk,

fehér csokrát mutatva a hóvirág,

levelére, mintha hat lepke szállna,

korán fürdik fürtje a napsugárba,

hajolj hozzá, bemutatkozik máris

szép latin nevén: Galanthus nivalis.

 

gamidka Creative Commons License 2011.01.13 0 0 942

gamidka Creative Commons License 2011.01.09 0 0 941

Áprily Lajos

Madarak

 

Hó esett. A tar hegy orma

habfehéren integet.

Erdőkből a hó leűzött

őszapókat, pintyeket.

Almafánk és csipkebokrunk

madarak tanyája lett...

Walther von der Vogelweide

lelke száll a kert felett.

Titkos erdőn, vadcsapáson,

babonás ösvényeken

ez a nyugtalan madár-raj

hányszor volt kíséretem.

Mennyi füttyös és bolondos,

vígan cserregő barát...

Megetetem Walther von der

Vogelweide madarát.

Most a ködből méla hangok

hullanak, mint halk rimek.

Bús pirók-jel. Csak varázsló

és poéta érti meg.

Pinty felel rá. Cinkeszó. - Most

szállingózni kezd a hó.

S Walther von der Vogelweide

megölel a múlton át, mint

mesebeli nagyapó.

 

gamidka Creative Commons License 2011.01.04 0 0 940

Szabó Lőrinc

Ujévi katica

 

Hegyi házamból, vérpiros, kis

remény, tavasz s nyár bogara,

fedeles szárnyad emelintve

vágyad már ki, szabadba vinne,

réglátott katica?

Vadkan csörtet a havas erdőn

s varjaival károg a tél.

Bent víz vár, méz, lekvár, – ajándék:

hétszer-hét nap kell, vagy talán még

több is, hogy kint megélj!

Túlkorai fény csalt elő: jobb,

ha még ablakomban maradsz.

Az uj évnek vagy hírhozója,

mint a kéményseprő, a gomba

s a szerencsemalac, –

ne menj hát halni, pici Hétpötty!

Volna csak itt, példádon át

szemeimmel hátra s előre

a hét pecséttel zárt jövőbe

látna ma a világ!

gamidka Creative Commons License 2010.12.31 0 0 939

Kányádi Sándor

Ballag már

 

Ballag már az esztendő,

vissza-visszanézve,

nyomában az öccse jő,

vígan fütyörészve.

 

Beéri az öreget

s válláról a terhet

legényesen leveszi,

pedig még csak gyermek.

 

Lépegetnek szótlanul

s mikor éjfél eljő,

férfiasan kezet fog

Múlttal a Jövendő.

 

 (Vámosi Tamás)

 

Mindenkinek békés, boldog Újévet kívánok...:)

Emma_ Creative Commons License 2010.12.23 0 0 938

Pilinszky János

 

Mi és a virágok

 

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszegezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

 

 

 

Emma_ Creative Commons License 2010.12.23 0 0 937

Előzmény: Emma_ (936)
Emma_ Creative Commons License 2010.12.23 0 0 936

Nagyon szép, köszönöm!:)

Boldog ünnepeket mindenkinek!:)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 

Sztevanovity Zorán

 

Az ünnep

 

A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel,
A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el,
S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

A béke, nehogy végleg elfelejtsd, üzen, hogy létezik,
Mondd, meglep-e, ha átnyújtom neked az ünnep perceit?
S csak félrekapcsolt csengetés, ha drága hangot vársz
Vagy régi zsebben maradt pénz, mit szűk napon találsz
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mit ér az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

S mint szelíd kéz a lázas gyermek forró homlokán,
Vagy rossz álom, ha felriaszt, és odabújsz hozzám,
Olyan jó-jó-jó, de mondd, hány perc az ünnep?
Oh mondd-mondd-mondd-mondd-mondd, mondd, meddig tart?

 

 

Előzmény: miafranc*** (916)
gamidka Creative Commons License 2010.12.22 0 0 935

József Attila

Betlehemi királyok

 

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!

Három király mi vagyunk.

Lángos csillag állt felettünk,

gyalog jöttünk, mert siettünk,

kis juhocska mondta – biztos

itt lakik a Jézus Krisztus.

Menyhárt király a nevem,

Segíts, édes Istenem.

 

Istenfia, jónapot, jónapot;

Nem vagyunk mi vén papok.

Úgy hallottuk, megszülettél

szegények királya lettél.

Benéztünk hát kicsit hozzád,

Üdvösségünk, égi ország!

Gáspár volnék, afféle

földi király személye.

 

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!

Jöttünk meleg országból.

Főtt kolbászunk mind elfogyott,

fényes csizmánk is megrogyott,

hoztunk aranyat hat marékkal,

tömjént egész vasfazékkal.

Én vagyok a Boldizsár,

Aki szerecseny király.

 

Irul-pirul Mária, Mária

boldogságos kis mama.

Hulló könnye záporán át

alig látja Jézuskáját.

A sok pásztor mind muzsikál.

Meg is kéne szoptatni már.

Kedves három királyok,

jóéjszakát kívánok!

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 934

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 933

 

Móra László

Karácsony édes ünnepén



Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 932

Bíró Ida: Karácsony

Hópihe álma
Hosszú téli éj.
Dermedt ruháján
Táncot jár a szél.
Száz csengő hangja
csilingelve száll.
Betlehemi csillag
Születésre vár.
Angyalok szárnya
Lebben selymesen.
Ezüstport szórnak
E fénylő éjjelen.

 

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 931

Áprily Lajos: Karácsony-est

 

Angyal zenéje, gyertyafény -

kincses kezem hogy lett szegény?

 

Nem adhattam ma semmi mást,

csak jó, meleg simogatást.

 

Mi győzött érdességemen?

Mitől csókolhat úgy kezem?

 

Simogatást mitől tanult?

Erembe Krisztus vére hullt?

 

Szemembe Krisztus-könny szökött? -

kinyúló kézzel kérdezem.

 

Áldott vagy a kezek között,

karácsonyi koldus-kezem.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 930

                                             

Weöres Sándor

 Nő a dér, álom jár

 

 

Nő a dér, álom jár,

Hó kering az ág közt.

Karácsony ünnepe

Lépeget a fák közt.

 

Én is, ládd, én is, ládd,

Hóban lépegetnék,

Ha a jeges táj fölött

Karácsony lehetnék.

 

Hó fölött, ég alatt

Nagy könyvből dalolnék

Fehér ingben, mezítláb

Ha karácsony volnék.

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 929

Juhász Gyula

Karácsony felé

 

Szép Tündérország támad föl szívemben

 Ilyenkor decemberben.

 A szeretetnek csillagára nézek,

 Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

 Ilyenkor decemberben.

 

 …Bizalmas szívvel járom a világot,

 S amit az élet vágott,

 Beheggesztem a sebet a szívemben,

 És hiszek újra égi szeretetben,

 Ilyenkor decemberben.

 

 …És valahol csak kétkedő beszédet

 Hallok, szomorún nézek,

 A kis Jézuska itt van a közelben,

 Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

 S ne csak így decemberben.

 

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 928

Karácsony ünnepén

 

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég.
Békesség jelképe
A gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat, emberek!
Égjen a béke- láng
Mindenhol már!

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt,
Miért nem jön már?

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés;
Mikor lesz vége már,
Kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben
Nincs nyugalom.

Ki mondja meg nekem,
hogy éljek, s mit tegyek,
hogy karácsony ünnepén
Boldog legyek?

 

miafranc*** Creative Commons License 2010.12.20 0 0 927

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!