FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Hát gondolom akkor most valamiféle depressziós tüneteket produkálsz. Mondjuk ez így télen nem is csoda, már eléggé régen láttuk a napot hosszabb időn keresztül sütni. Én azt csinálnám a helyedben, hogy végiggondolnám, mik voltak régebben azok a tevékenységek, amik örömet szereztek. Aztán szépen elkezdenék velük foglalkozni - és persze nem várnék lángolást, csak azt, hogy rákapjak az ízére. Aztán majdcsak javulnak a dolgok. Talán az a legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban azt, hogy az öröm rajtad múlik és benned dől el. Minden, ami kívülről jön, csak ideiglenesen hat, és talán az a legfontosabb, hogy nem Te alakítod, formálod. (És persze mindezt mondja az az ember, aki alig várja már, hogy kisüssön a nap, és egy kicsit jobb kedvre derüljön tőle :-))
Szedsz antidepresszánst? Csak mert az antidepi-bogyók mellett elvileg nem is fogsz égő vágyat érezni semmi iránt, mivel nemcsak a negatív érzéseket tompítja el, hanem a pozitívakat is. Ha bogyókat szedsz, ne vágyj az elérhetetlenre, hanem keresd meg az izzó parazsat, ami lehet, hogy még melegebb is lesz, mint az égő tűz...
Nem tudjátok, hogy lehetne valami iránt "égő" vágyat érezni? Korábban sokkal jobban szerettem volna dolgokat, most meg csak úgy teszem-toszom módra, csinálok bármit is, de nincs benne lélek. Ez nyilván a depresszió. Sosem gondoltam, hogy a depresszióm olyan mély lesz, hogy már nem fáj semmi, nem érdekel semmi. Valahogy lélekkel kénye csinálni a dolgokat, de nem megy ...
Sziasztok! Bár én is nagyon nyűgös vagyok (ilyen pocsékul már egy éve nem voltam, és nagyon reméltem, nem is leszek), de az új évet valahogy csak igyekszem olyan szemmel nézni hogy hátha pozitívabban alakul... És persze változtatni a rossz dolgokon. Bárcsak rajtam múlnának...!
Békés boldog új évet kívánok minden kedves fórumozónak!
Új évre Az év végére elkoptak a napok, a naptár is már újabb után lapoz, de most miénk egy percre tán minden: múlt, jelen, jövő... ugye drága kincsem?
Rohanó percek, múló események, emlékek, mik már kenyeret sem kérnek, szerelem, könnyes félelem, bánat, elmondom idén utolsó imámat:
Gondolom én sokszor, bár fák lehetnénk, s lombot hullajtva bűneink letennénk, télen tisztulnánk nyugodt békességben, új életet kapnánk minden új évben...
A világ ma már ingyen nem oszt semmit, tanulnánk meg hát mi egymást szeretni, akkor boldog lenne az új esztendő... ha az emberben önzés helyett szív nő!
Szerintem az ünnepek közeledtével tört rád ez a pánik!
Ez depressziósoknál így szokott lenni. A karácsony-szilveszter periódus az egyik legszebb időszak, de csak azoknak az embereknek akiknek rendbe van a magánélete.
Aki magányos, annak ez egy borzalmas időszak, pláne ha több éve tart. Egészséges emberek el se tudják képzelni, hogy a reménytelenség mennyire borzasztó tud lenni. Az évváltásnak igazából nincs jelentősége, de azzal hogy jön egy új év, a depressziósoknak csak azt erősíti meg hogy az elmúlt évben sem sikerült kilábalnia a bajából, hiába reménykedett benne év elején és most íme itt a következő év. Egy év megint eltelt, ismét öregebb lett az ember, nem történt előrelépés, kevesebb a remény, stb.
Számomra se jelenti egyáltalán a reményt az évváltás.
30 éves vagyok, igazából ez nem nagy élekor, mégis most én is kezdem teljesen reménytelennek látni az életet. Idén van az első szilveszter hogy teljesen egyedül vagyok (igaz önként választottam). Nincs kedvem társasághoz és az éjféli kongás meg pezsgőkoccintásos protokoll se érdekel, nem fogok himnuszt, meg köztársasági elnököt hallgatni, mert nem érdekel. Telefont is kikapcsoltam, ne keressenek (nem mintha túl sokan keresnének).
Segítség ... félek ... mindentől. Legfőképp félek a jövőtől, félek az egyedülléttől.
Péntek este volt egy munkahelyi buli, ahol eléggé bepiáltam (saját magamhoz képest persze, mert egy fél deci pálinka, 1 deci pezsgő és 4 deci bor azért nem mennyiség), és azóta ... úgy ... megzuhantam kissé.
Előző héten egész jól megvoltam már, jó kedvem volt, még a vonaton is leszólítottam egy csajt, de azóta elszállt minden "erőm", lelkierő persze, valamint bátorság, lelkesedésem elmúlt. Nem tudom, mi van velem.
Három éve volt egy munkahelyi IHB-parti, akkor is elég csúnyául berúgtam, és azután kezdtem el lefelé csúszni. Persze azóta sem tudtam összeszedni magam, az utóbbi időkben talán egy kicsit mintha ... de most hétvégén megint zuhantam egyet.
Igen, ezeket ismerem (pl. magas vérnyomás), de én mint természetes antidepresszánst emeltem ki a nátrium-kloridot.
Közhely (kérdés, igaz -e), hogy a csokoládé illetve a kakaó bír még hangulatjavító hatással. Szerintem az NaCl hatásfoka sokkal erősebb. Itt nem az ízélményekről van szó természetesen, hanem az agyműködésre gyakorolt hatásukról.
Ez nem jelenti azt, hogy nem kell szedni az orvos által felírt szert. Én "rásegítő" természetes anyagokat keresek mintegy hobbiból.
Nekem az a véleményem, hogy egy nő és egy férfi más miatt lép félre.
Egy férfi a változatosság miatt általában, de eszébe sincs elhagyni a meleg otthont.
Ha egy nő lép félre, az már komolyabb ügy, mert egy nőre az érzelmekkel lehet hatni, így ha egy nő lép félre, akkor annak a házasságnak nagy valószínűséggel vége. Persze lehet, hogy valami oknál fogva (anyagi, gyerekek) még együtt maradnak, de az már sosem lesz a régi.
Az a tapasztalatom, hogy az átlagosnál magasabb NaCl (nátrium-klorid, konyhasó) bevitel markánsan csökkenti a depressziót és egyéb lelki bajokat. Nem mellesleg a nátrium-klorid az idegrendszer normális működésének fontos kellékanyaga. Hiána törvényszerűen idegrendszeri panaszokat von maga után.
Nem mellesleg nagyságrendekkel olcsóbb, mint a gyógyszerek !!
Megrémített amit a másik rovatban írtál!!!!Én is gondoltam ilyesmire annak idején de ez nem megoldás,mindíg van másik út!!!!Beszélgess velünk legalább hidd el segít!!!!!
Sajnos tanácsot adni nem tudok,de szerintem ilyesmiben nem is lehet.Soha nem lehet elég okos az ember.Nemrég én is ebben a cipőben jártamcsak annyi különbséggel,hogy nálunk a gyerkőc 3 éves és nem volt kihülve a házasságunk.A férjem azóta észhez tért és most minden rendben köztünk.Neki egy kis kicsapongásra volt szüksége,amit megkapott és most lehiggadt.Nálatok viszont más a dörgés.....szerintem ha a feleséged teljesen kihült irántad nem érdemes erőlködni.Kérdezd meg tőle mit érezne,ha elveszítene téged.Ha azt mondja semmit akkor nincs miért kapaszkodni.Esetleg bejöhet ha megpróbálod féltékennyé tenni,de elsülhet rosszul is a dolog.Ellened fordíthatja .Amikor dolgozol keres téged?Úgy értem felhív,vagy érdeklődik utánad????Lehet nem hült ki a kapcsolatotok ,csak fel kellene valamivel ébreszteni ezeket az érzelmeket!!!!!
Mivel az aki igazán segítene a bajomon nem foglakozik velem, ide írok, hogy valahol kiöntsem magamból.
42 éves vagyok 22éves házasággal 4 nagy gyerekkel. egy egyre jobban romló házasságban.
A helyzetem szerintem tipikus:
elhidegültünk egymástól, a 4 gyerek nevelése elvette tőlünk a szerelmet, a romantikát, és minden gépiessé vált köztünk. Most hogy a gyerekek nagyok, nem ők az első gondolatai a feleésgemnek, és felbukkantak benne ez eddig elfojott igények. De nem ültünk le ezt megbeszélni, de jelezte hogy hiányt érez, és nem boldog mellettem. Vagy csak én nem vette,m észre épp azért mert én is ig yérezve magamba zárkóztam. És ő is. Most pedig 4 hónapja másuk munkahelyxen dolgozm, másik városban, és csak hétvégén járok haza. És észerevttem rajta lelki, alaki változásokat.
amit szerintem egy kezdődő új kapcsolat hozott ki belőle. Én féltékeny vagyok, őrülten, és éles szemmel figyelve apró jelekből látom ezt. Például céges bulin volt, és ő, aki eset tizkor már a filmjén elelszik, fél hatig táncolt, és olyan jól érezte magát, ahogy tán még sose. Pedig én akkor jöttem haza pestről, és meg beszéltük, hogy ha tud akkor kocsival, taxival, vagy az első busszal (4 óra) hazajön, hogy velem lehessen. De nem igy volt. És nem hivott fel, hogy bocs, nem megyek, mert nem lehet, vagy jol érzem magam. Semmi. Bevallotta, hogy szébe sem jutottam. Én meg itthon szenvedtem mint állat. Másnap amikor felkelt délután, mert fáradt volt, akor probáltam vele erről beszélni. De mindent tagadott, még bűnbánata sem volt, nem érezte (érdekelte?) hogy mekkora fájdalmat okozott ezzel nekem. Van egy személy, egy Kollégája, akit próbáőlt takarni, egy időben sokat beszélt róla, és ajnározta, és mimor megmondtam neki hogy féltékeny vagyok erre a kollégára, onattól ezek a beszámolók elmaradtak, és ahol lehetett tagadta hogy vele enek meg a dolgai, inettől egy kollégám , vagy kollégák lett, és apró elszólásból és 3. személytől derült ki, hogy igenis Őróla van szó. Tehát én úgy érzem, hogy tőlem már eltávoldott, annyira hogy közömbös vagyok neki, nem szeret, és egy új útra lépett. Most még tagad, talán magának is, de nemsokára rá fog jönni, hogy valóban vonzódik ahoz a férfihez.
Mindezeket elmondtamneki, és kértem, hogy a romokban álló kapcsolatunkat javítsuk ki (ezt készséggel elismerte, mert rákérdeztem) de igazából "Nem tudja" hogy mi legyen. Szerintem nem akarja a régi életét, újat akar, és nem velem.
Nem haragszom ezért, megértem, és próbálom megmenteni a kapcsolatunkat, de úgy érzem, hogy semmi haszna.
Őszintén elmondtam neki bajomat, és az összes általa felhozott problémára, hibáimra megigértem, hogy megjavuélok, és tényleg dolgozom ezen. De semmi eredmény, és úgy érzem ezt csak én akarom, ő passzív , kivár, vagy egyszerűen nem is akarja már. Vele nem tudom ezt mégjobban megbszélni, kérdeztem fogduljunk-e szakemberhez, de nem akarja. Mivel igazi barátaink nincsenek igy senki segítségére nem számíthatok.
Szia!Annyira örülök neked,hogy nem tűntél el!!!Nem vagy könnyű helyzetben az biztos,viszont ez is jobb megoldás a semminél.Idővel jobb lesz,biztos vagyok benne.Ha a srác tutira szeret, türelmes lesz és örül neki,hogy maga mellett tudhat.