”Ebből a naiv mondatból megint csak kiderül h te életedben nem foglalkoztál emberekkel, nem tanítottad, nem oktattad őket semmire. Nem bíztak rád tizenéveseket sosem. (Vagy ha igen, semmit nem tanultál ebből.)”
Khmmm... Esetleg olyan oktathatná a tinédzsereket aki vamzer és beszólogatós nick neveket is fenntart és saját magának is ír dicsérő kommenteket?:)) Ugyan mint mondana erre a pszichiáter? Csak remélni tudom hogy nem vagy tanár...vagy már nem...
Szubjektívvel nem az a fő gond, h butaságokat ír valamiféle szakértőnek képzelve magát, hanem hogy bezzegnorvégozva magyar válogatott játékosokat gyaláz. És mikor kapcsolna rá, ha nem éppen a Nemzeti Ünnep előtt? (Ami kb. mindent elmond róla...)
Az edző sokat lát, de nem mindent, és nem mindent szankcionál, és főleg nem köti az orrodra, vagy a sajtóéra.
Nyilván látja, ha félgőzzel dolgozol, de hogy 80-100 százalékkal, azt már nem biztos. És ha látja is, nem hagy ki a csapatból, ha hasznos tudsz lenni, és bár igyekszik ösztönözni, de nem fog beleőrülni és visszavonulni, mert te nem teszed meg a maximumot a fejlődésedért.
És általában a pluszmunkánál sincs jelen, főleg ha nincs is pluszmunka, és nem számolja a rizseshús kalóriáját sem, bár előfordulhat..., és a fejedben lévő gondolatokat sem uralja, bár előfordulhat...
"aki azt hiszi h az élsportolók hozzáállása az h minél kevesebbet eddzenek és minél többet elcsaljanak a rájuk bízott feladatokból."
Ezt senki nem hiszi, de legalább megint egy ordas nagyot ferdítettél...
Bebaszna, ha 80 százalékban egyezne a véleményünk, 80 százalékban még magammal sem értek egyet, nemhogy egy ostoba dilettánssal... (Mondjuk az igaz, hogy téged nem gátol a kötözködéseidben és harcaidban, ha ugyanazt gondolod.................)
Senki nem látja fekete-fehérnek, nem arról van szó, hogy az egyik csapatnak van, a másiknak nincs!
Nemcsak erőnlétről van szó a fizikumon belül, hanem atletikusságról (több összetevővel) és erőről is.
Az erőnlétet nehéz mérni meccsek alapján, mert a meccsek sokváltozós összetett produktumok, de ha már ide tévedtünk: A norgék sem használtak több embert, és kb. 20 százalékkal tovább bírták, miközben mi mindent beleadtunk, ők meg ki tudja mennyit.
A svédek tartalékoltak, az oroszok legázoltak, a franciák is inkább kiengedtek, mint megszakadtak, és ezek a csapatok végig meneteltek. Azt nem tudjuk, hogy bírtuk volna, ha továbbjutunk. Azt aláírom, hogy a spanyoloknál jobb az erőnlétünk, de az nem nagy kunszt.
Ha gondok vannak a versenysúllyal, eleve nem lehet kiváló az erőnlét, és az atletikus teljesítmény is többnyire arányos az erőnléttel.
És hát bármilyen összegben fogadnék, hogy a norgék levernének minket egy Cooper-tesztben... (de valószínűleg nem csak ők...)
Az az edző aki nem látja h a játékosa mikor nem végzi koncentráltan az edzést, pláne h mikor 'csal' vagy nagyon zöldfülű még, vagy nem jó szakember.
Mondjuk az sem konyít sokat a témához aki azt hiszi h az élsportolók hozzáállása az h minél kevesebbet eddzenek és minél többet elcsaljanak a rájuk bízott feladatokból. Ez marhaság, extrém cinizmus vagy merő rosszindulat.
Persze h el lehet ismerni de "objektív" muszáj h néhány témában olyan véleményt hangoztasson ami az én véleményemmel szöges ellentétben áll. Mert milyen lenne az hogyha szinte ugyanazt írná mint én....? Egyébként a véleményünk 80%-ban megegyezik, az évek hosszú során ez már kiderült.
"Objektív' is tudja ezt így aztán muszáj egy-két témában teljesen mást írni mint én. Valahogyan meg kell magát különböztetnie. Általában ebben az egy-két témában a leghangosabb és ezeket ismétli legtöbbször, néha már kétségbeesett monotonitással. Gyerekes hozzáállás.
"....Azt csak a játékos tudja pontosan, hogy ő mennyire intenzíven és koncentráltan végzi az edzést, hogy mikor lazít, csal. Te nem...."
Ebből a naiv mondatból megint csak kiderül h te életedben nem foglalkoztál emberekkel, nem tanítottad, nem oktattad őket semmire. Nem bíztak rád tizenéveseket sosem. (Vagy ha igen, semmit nem tanultál ebből.)
Ha értenél hozzá ilyen butaságokat nem írnál. Dehát tőled mi mást várhatunk...
Azért annyit sztem el lehet ismerni, hogy az olimpián erőnlétben egész jól bírták a mi lányaink is. A hatodik meccs utolsó tíz percében volt érezhető csak, hogy fizikailag elfáradtak, de ebben erősen benne volt, hogy addigra három játékosunk középről kiesett, egyben nem bízott az edző és peches volt a tartalék nevezésünk is (harmadik beálló, amikor irányító vagy átlövő jött volna jól). És ehhez még ott volt Tomori, aki nem az erőnlétéről híres.
Szóval én nem látom ennyire fekete-fehérnek a dolgot.
én már rég lemondtam arról, hogy a kalapok kialakítását valaha is megértsem.
most pl a horvátoknak elég volt egy kicsúszott Eb, így egyből első kalaposak lettek, míg a svédek, montenegróiak, magyarok csak a másodikba nyertek besorolást.
aztán a továbbiak mindig szépek.
pl a harmadik kalapból jöhetnek a brazilok vagy a csehek, ugyanakkor, ha szerencsésebb vagy, jöhet Kamerun, egy észak-amerikai csapat, vagy akár az ázsiai 3. is.
a 4. kalapba kerültek az európai szabadkártyások, így onnan is kaphatod Szlovéniát, ugyanakkor jöhet Kongó, a dél-amerikai 3., vagy éppen az ázsiai 4-5-6.
olyan csoport is kialakulhat, mint a miénk (csupa európai csapat), de olyan is, ahol lesz két ázsiai, két afrikai, vagy akár két dél-amerikai.
eleve nincs 32 világszintű csapat, főleg hogy nem jöhet mindenki Európából, ezért óhatatlanul felborul az erőegyensúly. és akkor még ott van a sorsolás szeszélye, ami a legerősebb csapatokat valahogy pont nem a spanyolok ágára fújta.
a mi négyesünk amúgy egész erős, de a párhuzamos csoportok sokkal gyengébbek, mint a túloldalon, így akár elődöntőbe is juthatunk (igaz viszont, hogy ha nem jól jön ki a lépés a hasonló erejű válogatottak ellen, benne van a 9-12., legrosszabb esetben pedig a 13-16. hely lehetősége is).
Egyébként az, hogy a 8 csoportos sorsolás ilyen egyenlőtlen ágakat szülhet, 2023-ban, amikor már olyan VB lesz, ami az olimpia szempontjából is fontos, komolyan visszaüthet nekünk is egy gyengébb sorsolással. Ezért fontos lesz a jövő évi EB, hogy ott 8-ba legyünk és 1. kalapból húzzanak minket. Egyébként azt a VB-t a svéd-dán-norvég trió rendezi.
Viszont, ha tényleg egy Vjahirjeva, Kuznecova, Dmitrijeva nélküli orosz csapat lesz, akkor szerintem a dánok bőven 3. erő a francia, norvég párból (a svédek csak valamelyiket előzve mehetnek 4-be).
dánok helyezései a legutóbbi vb-ken és Eb-ken: 6., 6., 9., illetve 4., 8., 4. (hazai pályán).
németeké: 13., 12., 8., illetve 6., 10., 7.
magyaroké: 11., 15., 14., illetve 12., 7., 10. (ezek után érdekes, hogy mi kijutottunk az olimpiára, ők meg nem, és így ugye van még pluszban egy 7. helyünk)
koreaiaké: 14., 13., 11., olimpián 8.
Ez alapján mondjuk tényleg a dánok eredménysora a legjobb az elmúlt években (még akkor is, ha korábbi önmagukhoz képest azért gyengébbek).
Látom, a dánok már alapnak veszik, hogy 8 közé jutnak, pedig a dán, német, magyar, koreai/japán négyesből csak kettő jut el a 8-ig (és még a csehek is bekavarhatnak).
Nos, akkor itt az egyértelműsítés az ágakkal kapcsolatban, ha bejutunk a 8 közé, akkor a spanyol, horvát ágról kapunk ellenfelet, nem pedig a francia-oroszról. Az IHF logisztikai okok miatt változtatott az ágrajzon.
Basszus, te ennyire vak vagy az elvakultságtól?! Csak nézd meg a norvég válogatott játékosokat! Akár tehetségesek voltak, akár nem, ordít róluk, hogy legalább fizikálisan kihozták magukból a maxot, vagy ahhoz közel. Szinte mind atléta és/vagy gladiátor: Herrem, Solberg, Kristiansen, Reistad, Ofi, Brattset, Löke, Skogrand, és bizonyos szempontból Mörk és Frafjord is ide sorolható. És nálunk? Zizi a fénykorában, és kész. De a franciáknál és hollandoknál is sokkal jobb a helyzet. És akkor a mentalitásról még nem is beszéltünk.
Megnézheted az edzéseket, beszélhetsz játékosokkal, de nem érsz vele szinte semmit, mert dilettáns vagy és soha nem sportoltál, és még buta is vagy, már ami a logikai képességeket illeti.
Azt csak a játékos tudja pontosan, hogy ő mennyire intenzíven és koncentráltan végzi az edzést, hogy mikor lazít, csal. Te nem. És akkor még ott van a pluszmunka, a versenysúly és erőnlét tartása, javítása, a motiváció stb.
A norgék talán csodabogyót szednek, vagy a zseniális edzéstervük tesz csodát? Lófaszt. Az elhivatottság, a mentalitás, a szorgalom, az áldozatok. (És persze ott vannak még a jó körülmények és a sikerek is segítségnek)
Egyébként tanulságos összehasonlítani a Reistad-ról és Klujberről írt két cikket. Már az is sokatmondó h a Klujberről írt cikk eredetileg az EHF-honlapon jelent meg, és távol áll a dicshimnusztól. Kitér arra is h kiket tart Keti példaképének, kire néz fel és hosszabban ír arról is h miben kell fejlődnie.
A Reistad-ról szóló cikk ellenben egy magyar médiamunkás önfeledt buzgalmában írta, és itt visszafogottabb mondatot is nehéz találni, nemhogy egy bekezdést arról h Heini miben is javulhatna vagy kitől tanulhatna.
Igen, sajnos ilyen a közeg, a jó pénztől elkényelmesednek a játékosaink, és nincs meg az a tudatosság, tervszerűség, ami egy elit norvég játékosban megvan.
Ott, aki eljut odáig, és felteszi az életét a sportra, az nagyon elhivatott, nem pedig "elvagyok a langyos vízben, ide elég ez is" típus. Ha megnézzük Zácsik pályáját, ebből a lányból világklasszis lehetett volna, a fejét kivéve minden adottsága megvolt hozzá.
Most nyilván a világelitről beszélek, hogy hozzájuk képest nagy a lemaradásunk.
Néhány lány talán némileg mást képvisel, pl munkamorál, reális önkép, stb tekintetében, de véleményem szerint ők is inkább otthonról hozták ezt, mintsem a közeg pozitív hatása lenne, sőt.
Azzal pedig nem sokra megyünk, hogy a 15-30. legjobb magyar játékosok LEHET (ez sem biztos), hogy vannak olyanok, mint a norvégok vagy a hollandok 15-30. legjobbjai, vagy akár jobbak is, mivel náluk van kb 8-10 olyan kiemelkedő játékos, akikkel jelenleg nem tudjuk felvenni a versenyt.
Ha a B válogatottak csapnának össze, abból lehet, hogy jól jönnénk ki, mert nálunk sok jó játékos van, de kiemelkedő teljesítményű nagyon kevés.
Valódi érdeklődés a sportág iránt, keveseket láttak annyi kézilabdát nézni, mint őt kiskorában.
A mérkőzések ismétlését is állandóan megnézte, a házban mindig hallani lehetett a meccs háttérzaját.
Vö. Zácsik, aki már "nagyon unja, hogy még nyaraláskor is Fradi-szurkolókba botlik, és ők is a kézilabdáról kérdezgetik"; Klujber, aki "sosem nézi vissza a meccseit" (a kötelező videózásokon kívül).
Mindig imádta az edzéseket, a testmozgás sohasem volt gond számára.
Vö. Tomori legendás edzésmunkája a kezdetektől napjainkig.
Megtanulta prioritásként kezelni az iskolát és a sportot, mindkettőben sikeresnek bizonyult.
Vö. Háfra Noémi az angol nyelv útvesztőiben.
Célokat tűzött ki, terveket készített és azokat céltudatos követte.
Érdemes meghallgatni random magyar játékosok nyilatkozatát, hogy mennyire tudatosak, mennyire összeszedett gondolatmeneteik vannak.
Van néhány kivétel, pl Bíró, Kovacsics, Szucsánszki, Tomori, Vámos, Márton, Faluvégi.
Keresi a kihívásokat az élet más területein, például a matematikatanulásban.
Azt tudom, hogy nálunk Kirsner Erika korrepetálta Zácsikot kémiából.
„... tizenkilenc évesen kint voltam azon a vébén, láttam miben kell fejlődnöm, min kell dolgoznom... “
Szépek az ambíciók, csak a magyar közeg nem enged efféléket, s pediglen azért nem, mert a lóvé az ambíció nélkül is zsebben van, s a teljesítménnyel lehet hogy ez elveszne. Egyszer mondjuk szívesen megnézném Huisheer és Klujber fizetési kimutatásait, s vágnék "facepalm" arcot. Vagy egy húszéves dán leánykáét és Vámosét. (Persze FU seperc alatt kimutatná, hogy egy Bundás-III-ligás holland leánykával kell összevetnem Vámos teljesítményét, és nem egy tehetséges húszéves dánnal = mert "csak".)
