Na drága Boszi, ha csütörtökön már megint Rád-Rátok gondoltam ,akkor vajjjon hol is járhattam????
Hát egy kulináris szempontból katasztrofális hétkezdés és mérhetetlenül szégyellinvaló tévedés után csütörtökön meglátogattuk ismét a Szabadság bisztrót az Aulich utcában az örökmécsesnél és óriási quick lunch ebéd menűben részesültünk.
Szeptemberben már jártunk itt és akkor is nagyon meg voltunk elégedve - bár a desszert: a diós rakott palacsinta kissé furcsa felfogásban került elénk, finoman szólva sem ízlett, randán szólva legszivesebben kidobtam volna...
De már akkor is sejtettem ,hogy nem akárki főzhet itt, mert a többi eszméletlen jó volt. Egy hétköznapi ebéd menűben...
Most végre tetszett a heti étlap, időnk is lett végre az unokázás és egyéb teendők között... A menű 3 fogásos és ird meg mondd 3.000.-Ft-ba kerül. A múltkori (fergeteges) sajtleves után most a fantasztikusan bolondított paradicsomlevest a zellerkrém leves még tovább űberelte - amit először eszembe se jutott volna választani, mivel én mindenhol a paradicsomlevest tesztelem,ahol van. (Eddig azt hittem, hogy az Alessio viszi e témában a
pálmát, de ez kb. 1,5x jobb volt.) A durbincsba csomagolt fokhagymás paraj és hozzá a szarvasgombás rizotto meg zöldbokor rakás is elképesztően jól sikerült. Befejezésnek kicsit bátortalanul - okulva a szeptemberi pofára eséstől, kettőnknek kértünk egy mákos marcipános tortaszeletet mindenféle színes gyümölcs, szirup és habdíszítésekkel. A mi kis kapacitásunknak egy is elég volt, de igazság szerint kettőt kellett volna kérni, mert igazi csoda lett ez is.
Utólag értettük meg, hogy miért is ájultunk a zellerkérmnél. Mint látható, alul egy kávéskanálnyi ananász churtney pacni lapult és ez őrjítette meg a végletekig a zellert... :A nejem most a várost túrja ilyen maszatért, mert ő is ki akarja próbálni...)
Azt rögtön elhatároztam, hogy bárki is a séf, a leveseibe szerelmesek lettünk - de azért otthon megpróbáltam önerőből utánajárni, hogy mi is, ki is lehet az illető... Noha ez Hepci, meg mondjuk Alpári úr vadászterülete és engem Boszihoz hasonlóan borzalmasan nem érdekelnek a sztárok meg nevek, de annyi kiderült, hogy Kovács Levente a tettes, aki a Zónát is irányítja (ha még....)
Mondjuk ettől a kis "felfedezéstől" rögtön meg is világosodott a hely egészen megnyerő kifinomultsága, a hibátlan, flott kiszolgálás, a kellemes interiőr, mivel noha külön étlapból dolgozik a két hely, azért így már árulkodó a sok más hasonlóság és nyilvánvaló "összefüggés"....
Maga a hely korábban nem hatott meg nagyon, nem tudtam eldönteni, hogy ez most valami eltekert retróskodás, vagy mi a fene és hogy mi maradt meg az előzőtulajok előző berendezéséből, viszont karácsony előtt 1-2 hétig zárva voltak felújitás ürügyén (nem is értettem, hogy a még elég friss átvétel óta mit is kéne felújítani?), de ez finomítás, finomhangolás volt inkább. Most sokkal hangulatosabban néz ki, sokkal jobban, mint a korábbi, kissé sivár "gyári" fotókon...Látványosan bővült a kínálat a számomra nagyon fontos, ráadásul szintén nem hétköznapi süteményekkel,
(Különösen izgató a középső flódni, amit amúgy utálok, de ez már így is, üveg mögül is nagyon csábítóan néz ki.)
szendvicsekkel, szóval egy igazi, fulltime hely lett reggeltől estig, akár kávéházi jelleggel, akár esti zenés vacsorával. És tetszett a hely irodalmi múltjának felélesztése, elvégre Ady és Osvát Ernő kedvenc helye volt a 10-es években. Most is sok könyv található olvasgatni és újságok is...
Boszi!!!!! Polgári helynek tartják magukat és ez szerintem igazán az. Inkább, mint a Rosenstein, és akár a Zóna....:) A környezetéről nem is beszélve.... Valószínűleg ezen a héten is megyünk, újabb levesek vannak (e héten pl. édesburgonyakrém szarvasgombás tésztával, illetve erdeigombakrém pestoval és rukkolával...), de mindenképpen lesz egy késő délutáni kávézgatás-sütizgetés is, hárfa zenével aláfestve....
