Sziasztok! Sajnos nekem is el kellene mennem egy lágyéksérv műtétre... Úgy tűnik hogy valamelyik 1 napos sebészetre lenne a legjobb menni, viszont nem Budapesten lakom és nincs ott rokonom/ismerősöm sem akinél tudnék lenni pár napig. A kérdésem az, hogy van-e olyan klinika, ahol 1 napos sebészetet csinálnak, de az ember ott tud maradni néhány napot ha szükséges?
Szervusztok Lágyéksérvesek! Muszáj írnom, mert nekem már 3x volt műtétem. Az első az helyi érzéstelenítéssel zajlott gond nélkül. Az elsőnél nem fájt a műtét alatt, de utána igen.(háló nélkül volt) Eltelt 2év s kiújult az operált sérv. Húztam halasztottam, mert szeretek teniszezni, edzeni, de csak-csak közöltem a Dokimmal, hogy jelentkezem a tatamira egy újabb műtétre.
A másodiknál már a Dokim nem kérdezett semmit, hanem a kötelező vizsgálatok után közölte, hogy" altatás és háló" Mindenbe beleegyeztem s aláírtam a paksamétát. A műtét a 18.kerületi Rendelőben zajlott le. Minden nagyon korrekt s fájdalom mentesen zajlott. Éjszaka hivatalból ott tartottak. Reggel a családtagom értem jött s távoztam elégedetten. Semmi komplikáció nem lépett fel s 4hét múlva a teniszpályán voltam. Tudtam, hogy rövidesen megint kés alá kell feküdnöm, mert a Dokim szolt, hogy a baloldalit is műteni kell, előbb vagy utóbb. Most 2009. 07.01-én berendelt (mert vállaltam) a műtőasztalra. Altatás, háló. Minden flottul lezajlott, fájdalom mentesen. Kb délelőtt 10kör a műtét megtörtént Délután kísérővel 18óra körül elhagytam a rendelő intézetet. Most egy hetes vagyok. Sokat mozgok, sétálok s minden oké. Kedves sors Társaim. Ajánlom nektek a 18.kerületi Rendelő Intézett Sebészeti Osztályát. Dr. Velti N István főorvost, Gaál altatóorvost. Persze nem hagyom ki a kedves nővérkét sem Juditot. Bennük bízhattok. Aranykezűek.
Ezt csak azért írtam le, mert olvastam, hogy máshol milyen lelketlenek voltak az egyik klinikán (Laser) egy hölggyel.
Mikor a kórházból hazamentem, egészen a varratszedés után néhány napig a sebet Betadine-el kenegettem naponta 3-4 alkalommal. Ezzel is csökkentve a begyulladás veszélyét. Nem is volt semmi gubanc. Lehet, hogy enélkül sem lett volna, de ez egy biztonsági intézkedés volt. Nyáron voltak a műtétek, aztán az izzadtságtól könnyebben begyulladhatott volna. Nem hátrány kenegetni.
fú, de jó sok beszámoló van itt, már olvasom is visszafelé. :) örülök, hogy mindenki jól van a műtét után! most hogyan vannak a laproszkópos és a szikés olvtársak? ki hogyan gyógyul?
Nekem meg összehasonlítási alapom is van. :) Öt éve hagyományos módszerrel műtöttek, kb. 9-10 cm lehet a heg a bal oldalon. Egy hónapja pedig miniplasztikával, 3 cm a heg, szinte hajszálvékony. A régebbi jobban látszik, nem csak azért, mert hosszabb a vágás, de szélesebb is a heg. Amúgy engem helyi érzéstelenítésben operáltak most másodszorra - mint korábban leírtam - és elviselhető volt a dolog, bár nem egy kéjmámor. Ha az orvos nem tartja veszélyesnek az altatást, akkor szerintem nyugodtan vágjatok bele. Fiatal szervezet jól tolerálja. :))
Naja, azt elfelejtettem írni, hogy nekem is alig látszik. Szépen voltak a sebszélek összeillesztve, így aztán nem látszik rajta húzódás, feszülés. De amúgy is olyan helyen van, hogy nem látszik csak úgy. :) Annak idején, mikor még műtét előtt álltam, uygebár mint mindenki, utána jár a dolgoknak. Kutakodás közben belebotlottam olyan képbe is, ami a műtéti heget mutatta gyógyult állapotban. Hát, azt a képet inkább elrettentésként kellett volna mutogatni, mert olyan rondán volt összevarrva, hogy úgy talán még én is össze tudtam volna őckölni. Egy rongybabát szebben varrnak össze. De azért gondolom nem ez a jellemző. Végül még egy dolog. Nekem mindkét oldalon meg lett műtve, ugyanaz az orvos végezte, persze nem egyszerre. Olyan két és fél hónap volt a két műtét között. A két vágás olyan szimmetrikus, mintha csak tükörképei lennének egymásnak. :) Szinte hajszál pontosan ugyanakkora és ugyanolyan szögben van döntve. Jó, persze nyilván nem lehet 10 centivel odébb vagdosni, de az érdekes, hogy szinte milliméter pontossággal ugyanott van mindkettő, csak ellenkező oldalon. Még az esztétikára is ügyelt a sebész. :)
Mindenképp folytathatja ,én amugy focizok(tam) ,de a lényeg nálam doki azt monta én ezér direkt be is mentem külön megkérdezni mütét után,hogy 3 hónap mulva lehet sportolni,kondizni,stb,szal lehet 100százalékosan terhelni,nálam durván 8cm lehet a heg ami már szinte láthatatlan!!!
mindössze azér nem focizok,mert lustaságból,nameg idöhiányába nemigen értem rá,de jövöben tervezem!!
Az egyik ismerősöm azt mondta, a műtéti heg mérete attól függ, mekkora a sebész keze. :) Viccet félre térve, nekem 9,5 centi hosszúságú.
Nyilván az orvos tudja hogy 16 éves korban érzéstelenítéssel, vagy altatásban végzik-e a műtétet. Ha azt mondta, hogy altatásban végzik, akkor valószínűleg úgy is van. Itt arra tudok gondolni azért, mert még fejlődik a testfelépítés, csontozat, minden. Így a gerincbe való piszkálásnak talán nagyobb lehet a kockázata mint egy kifejlett csontozató személynél.
Gyógyulás után biztos, hogy folytathatja a kézilabdázást. Nem hinném, hogy kizáró ok lenne. A lényeg, az edzéseket majd óvatosan és fokozatosan növelje.
A borotválást én magam ejtettem meg a műtét előtti napon otthon, így aztán azzal nem kellett foglalkozni. Nekem mindkét műtétet altatásban csinálták, de nekem sem volt torokfájás. Sőt mi több, az elsőnél nem is tudtam, hogy ez hogy is megy. A második előtt mondta el a doki, hogy egy csövet ledugnak a torkomon, amit a műtét végén eltávolítanak és VÁRHATÓAN ugyanebbe a kórterembe hoznak vissza. :) Még jó, hogy ugyanoda visznek vissza. Persze van még néhány alternatíva, de az egyik sem valami kecsegtető. :)
Nálam csak lágyék tájt borotváltak le ,melkhas tájt nem, ja és nálam volt torokfájás is,akkor még fingom nem volt arról hogy altatásnál egy csövet is ledugnak,de nem volt vészes! Sztem is nálad valszinű labroszkopós módszerrel végezték a mütétet,amit ha beirsz googleba máris felvilágosodsz:) a mütét után kb 2-3-4 hétig ugymondd kimélni kell azaz azt csinálsz amit akarsz de ha nem muszáj nem kell cementes zsákokat emelgetni!:),nekem úgymonta doki ,hogy durván 3 hónap mulva már nyugodtan lehet terhelni 100 százalékosan,na persze engem sem labroszkoppal mütöttek.egyébként meg énis sokkal rosszabra számitottam,de 1-2 hét mulva már szinte felsem tünt ,hogy nemrég mütöttek,most megmár igy lassan 1 év távlatából semmi különössebb fájdalom vagy érzés nincs efelöl!
A leírtak alapján neked a laporoszkópos módszerrel végezték a műtétet. A végeredményben nincs különbség. A te fajta módszered könnyebb a betegnek, hiszen kisebb a vágási felület, gyorsabban gyógyul. Talkán bonyolultabb és nagyobb felkészültséget igényel tudásilag és felszereltségileg is a hagyományois szikéshez (nekem így csinálták) képest.
Csodaszer szerintem nincs, türelmesnek kell lenni. A fájdalom napról napra csökken majd. Se a túlzásba vitt mozgás, se az állandó fekvés nem jó. Mozogni kell. Inkább többször keveset, akárcsak az evéssel.
Nekem mindkét oldalon volt már műtve. Szerencsére még egyiks em szakadt ki, így nem tudommiylen lehet. De úgy gondolom, mivel az első, eredeti szövet szakadást sem vettem észre, ezt sem venném. Előbb tűnne fel a kidomborodás mint a fájdalom. Bár lehet, hogy tévedek.
Nekem két napja volt lágyéksérv műtétem, 25 vagyok. Leírom mi hogy történt.
Legtöbben azt írjátok húzta a száját a doki az altatás miatt, nekem egyből ezt ajánlotta fel, el is fogadtam. Dohányzom én is, a leleteim közül az egyetlen problémás a gama gt volt, ez egy picit magasabb mint kellene.
Délben volt a műtét. 10:30 körül leborotvált egy fickó mellkastól derékig, majd kaptam egy véralvadás gátló szurit meg infúziót (szerencsére ezt már egy kiscsajtól), ez már az altatás része volt. El is pilledtem egyből, bár nem biztos hogy ettől, elég fáradt voltam amúgy is.
Dél körül ébreszt egy pali, hogy indulunk, "átdobott" egy másik ágyra. Műtőbe be, betakargattak, kaptam sapit, stb. Gyenge poénokkal igyekztem elnyomni a parát, jókat röhögtünk a műtősökkel. Itt már összefolynak a dolgok, valamikor elaludtam. A következő kép, hogy a pali aki átemelt a műtős agyra, visszatesz a kórtermi ágyra. Na ez fájt. Alvás.
Valamivel később arra ébredtem, hogy anyám és a barátnőm ülnek az ágy szélén. Mondta nekem is a doki, hogy kapok csövet a torkomba amit altatás után tesznek be és ébresztés előtt vesznek ki (azaz nem élem át), viszont pár napig fájni fog kicsit a torkom. Hát szerencsére az én torkom egyáltalán nem fáj, semmi ilyesmit nem érezek. Azt hittem, hogy ébredés után szét fog robbanni a fejem, meg rosszul leszek, de semmi ilyesmi, mindössze szédültem egy kicsit és persze fájt a hasam. Egyből ki akartam pattanni az ágyból, de visszatessékeltek, mondván ha elnyalok még a végén szétszakad amit nemrég "raktak össze". Pár óra múlva a szédülés is elmúlt. Tudtam olyan pózban feküdni, hogy semmit nem éreztem csak a mozgás volt fájdalmas. Totyogva tudtam csak sétálni. A vizeléssel nálam nem volt próbléma, simán jött. (Leszámítva azt, hogy csak ilyen görnyedt hülye pózban, támaszkodva tudtam pisilni, végül mindig lehugyoztam a lábam egy kicsit ;-) )
Következő nap reggel haza is engedtek. Tíz napon keresztül, napi egyszer be kell adnom bőr alá egy ilyen véralvadásgátló szurit. Szerencsére ez is olyan, hogy egyáltalán nem fáj, semmit nem érzek amikor beszúrom. Betáraztam hashajtót is, arra az esetre ha nem menne a székelés, erőlködni ugyanis nem szabad.
Egész jól elvagyok itthon, tudok állni, ülni, feküdni úgy, hogy nem fáj, csak a váltás nehézkes köztük. Engem szombaton engedtek el, zárójelentést ilyenkor nem adnak ki, így két nap múlva vissza kell mennem. Egyelőre kb ennyi a történet.
Írtok itt mindenféle szakszavakat, hogy kinek milyen módszerel végezték, csak sajna nem értem. Nekem most három kb 4*4 centis tapasz van a köldököm felett. Három pici vágás/lyuk. Ezek enyhén fájnak, nem olyan nagy ügy. Ami jobban fáj az a köldököm és a pöcsöm töve közt félúton van kicsit balra a felszín alatt (azaz itt nincs tapasz), gondolom oda rakták a hálót (baloldali sérvem volt). Csak, hogy tisztán lássak, nektek is ilyen módon végezték? Hogy hívják ezt?
Milyen ütemben múlik a fájdalom? Nem olyan durva, de azért kellemetlen, pár nap múlva jobb lesz már?
Másik amit nem tudok, hogy ha valami gebasz van, "kiszakad a háló" vagy ilyesmi, akkor az nagyon fáj? Kérdésem lényege, hogy ha baj van akkor azt egyből, egyértelműen érezni és tudni fogom?
Mivel tudom segíteni a gyógyulást? Ha sokat fekszek vagy ha sokat járkálok? Sajnos az én dokimból is harapófogóval kellett kihúzni a válaszokat és amikor ott voltam, hogy kérdezhetek, semmi nem jutott eszembe.
Mondták, meg írjátok is, hogy olyat ne egyek ami puffaszt. Logikus, ne feszüljön feleslegesen a hasam. Esetleg valami csodaszer, jól bevált módszer vagy marad a türelem?
Ülőmunkát végzek, azt mondta a doki bő egy hét múlva mehetek is melózni.
Akik ilyen műtét előtt állnak ne parázzanak. Pár éve volt egy mandula műtétem helyi érzéstelenítéssel. Az nagyságrendekkel rosszabb volt. Sokkal-sokkal-sokkal roszabb. Ez ahhoz képest semmi.
Előre is köszi a válaszokat, jobbulást és kitartást mindenkinek.
(Barátnőm biztos rátalál erre a bejegyzésre, innen is üzenem, hogy köszi és nagyon szeretlek)
Dehogy van hálapénz, hiszen amúgyis fizetsz a műtétért, többek között ezért is volt szimpatikus. Piaci alapokon működik, igénybe veszel egy szolgáltatást, aminek szabott ára van és te azt megfozeted. Ezzel le is vannak tudva az anyagiak, cserébe pedig a pénzedért azt kapod, amiért fizettél. Tiszta ügy. Azért kell a háziorvosi beutaló, mert annak ellenére, hogy fizetsz, a műtét egy részét - vagy lehet, hogy az egészet - a TB állja. Amiért fizetni kell, az a klinikai ápolás és a szolgáltatások (gondolom a sütemény, meg a tea, meg a magazinok az ágyba, meg az összes többi). Beutaló nélkül is mehet a dolog, úgy azonban valamivel drágább. Maga a beutaló viszont nem nagy ügy: elmentem a háziorvoshoz, mondtam neki, hogy ide és ide kell egy műtéti beutaló, mert megoperáltatom a sérvemet, ő pedig megírta és kész, egy perc sem volt az egész. Amúgy lehet, hogy nem fáj, csak növekszik - a fájdalom attól függ, hogy nyom-e ideget, vagy sem. Ha olyan helyen van, ahol nem futnak idegek, akkor egyáltalán nem is kell fájnia. Ettől függetlenül viszont még ott van. Most egyébként, három héttel a műtét után már semmi bajom, szinte el is felejtettem az egészet, a heg is alig látszik. Már másfél hete dolgozom, mintha mi sem történt volna. :)
Hú, a kétoldali egyszerre az jó lehetett, abból felépülni igazi hőstett... :) A bal oldalit nekem is a hagyományos módszerrel csinálták és a heg meg is maradt, mint egy kis csomó a bőr alatt.
Hát nem volt kellemes a műtét utáni másfél-két hét, főleg a szövődmény miatt, de mára már teljesen jól vagyok, nem fáj a tüsszentés, se a köhögés, nem is érzem a vágások helyét. Tegnap voltam utolsó kontrollon, figyelni kell az emelésre még egy jó darabig, de ennyi. :)
A branül már a mezei kórházakban sem az a hagyományos fém eszköz. Valami műaynagból van, ami hajlékony, tehát ha az ember mozgatja a karját, akkor sem kell félni, hogy átszúrja a vénát. Nálam már 4 évvel ezelőtt a megyei kórházban is ilyeneket használtak. SZóval ez nem profi eszköz, hanem általános. :) Szerencsére.
:) Az infúziót én is utálom, vagy inkább gyűlölöm. Rettentően idegesít, hogy bent van a karomban, hogy nem lehet mozgatni, mert egyből érzed a tűt. Itt azonban máshogy volt, a profi személyzethez profi felszerelés is jár. Nem tudom, milyen volt a branül, vagy mi a fene, de egyáltalán nem lehetett érezni. Ráadásul az egész nem is volt bent sokáig, jóformán csak a műtét alatt. Akkor pedig igazából az érdekelt a legkevésbé, bár egyszersmind az egyetlen szórakozást is az nyújtotta, hogy néztem, hogyan csöpög a lötyi. Amúgy egy sima ringer-laktát sóoldat volt, volt benne egy kis antibiotikum is. Amennyire tudom, egy műtétet sem rendeznek infúzió nélkül, kell a folyadék-utánpótlás. Pisilni csak a vécébe kellett, igaz, felkelés után kicsit zavaró volt a nővér, aki kint állt a vécé előtt és kérdezte, hogy minden rendben van-e, amíg én bent koncentráltam. :) Aggódott, hogy elájulok, vagy mittomén. :) A műtétnél mindössze hárman voltak, az orvos, egy asszisztens és a műtősfiú. Ja igen, és labor tényleg nincs.
Na igen. Az infúziótól tartottam. Nem a tűvel van a bajom, hanem a vénás dolgokkal. Attól nekem végem. De korábban írtad, h labor nincs. Ezek szerint csak az az egy infúzió, amit gondolom vénába kötnek. Bár az jelen esetben nem értem az infúzió lényegét.
Nem a 11. kerben voltam, hanem az Istenhegyi úton. Épp tegnap operáltak meg, délelőtt tízkor. Négykor már itthon is voltam, némi izomláz-szerű tompa fájdalommal, ami egyáltalán nem vészes. Magáról a személyzetről csak a legjobbat mondhatom el, mintha a saját anyám gondoskodott volna rólam, úgy éreztem magam. A dolog egyébként úgy zajlott, hogy bementem reggel fél kilencre, beköltöztem a szobába (mint egy szálloda: egy ágy, kis és nagyszekrény, külön fürdő, wc) aztán jött a nővér mindenféle aláírandó papírokkal. Utána jött az orvos, megvizsgált még egyszer, elmondta, hogy zajlik a műtét, aztán kaptam a seggembe egy nyugtatót és bekötötték azinfúziót. Bekísértek a műtőbe, felfeküdtem az asztalra, és kezdődött a buli.Két injekciót kaptam a műtéti részre, kellemetlen volt, de csak két másodpercig, aztn hatni kezdett. Azt sem tudom, mikor vágtak fel, ezeket nem lehet érezni, csak azt, hogy dolgoznak az emberen. Ezt úgy kell elképzelni, mintha erősen nyomkodnák a hasadat, de nem fájdalmas csak oyan fura. Egyszer volt, hogy éles fájdalmat éreztem, akkor mondtam, hogy ez most szar volt és kaptam még egy adag érzéstelenítőt. Közben végig lehet beszélni az orvossal, aki amúgy elég jó fej, ha érdekel, elmondja, hogy épp mit csinál. :) A műtét után visszavittek a szobába, ott már be volt készítve a tea, víz és sütemény(!). Újra jött a nővér, kérdezte, mi újság, kiszerelte az infúziót, kaptam olvasnivalót és mondta, hogy aludjak kicsit. Egyébként fél óránként mindig jött valaki, hol az orvos, hol a nővér, szinte a sejhajomat is kinyalták. :) Műtét után másfél-két órával felkeltem, elmentem vécére, aztán nem sokkal később mondtam, hogy akkor lassan indulnék is haza. :) Cataflamot adtak, naponta hármat lehet belőle bevenni, de igazából annyira nins fájdalmam, hogy nem is kellene. A felkelésnél érzem, hogy kicsit húzódik, be kell járatni, de amúgy egész használható vagyok. :) Maratont még nem futnék, majd két hétmúlva. :)