nekem itt a hozzáértők (vagy legalább is alapos ismeretekkel rendelkezők) sokszínű véleményéből az jött le, hogy még a repülésben sincs minden "agyonszabályozva", van számos nagy terület, ahol a résztvevők aktuális mérlegelése, józan belátása dönt a követendő eljárásról. (és ezt nem érzem feltétlenül bajnak.)
>Majd holnap beírom, hogy a repülőgép az kanyarodik, hátha tered adok vele pár embernek és végre megszólalhat.
már pedig take off előtt és touch down után az bizony szokott kanyarodni. :)
Ez elfogadható, én is valószínűleg felkészültebb lennék, mint a nagy átlag. Aztán lehet majd élesben kiderülne, hogy nem.
Engem a topic-pszichológia keserít el. Szakmai és ember nézőpontok érintettség szerinti elfedése vagy előtérbe helyezése. Majd holnap beírom, hogy a repülőgép az kanyarodik, hátha tered adok vele pár embernek és végre megszólalhat.
Én csak két dolgot mondok ettől a konkrét esettől függetlenül. Az egyik, hogy nem várható el a kapitánytól, hogy push-back után otthagyja a helyét és ajtókon nézelődjön ki (még akkor is, ha utólag úgy tűnik is, hogy lett volna rá idő), egyszerűen vannak dolog, amik esetében meg kell bíznia a földi emberekben, az ő rutinjuktól vagy oktatásuktól függetlenül. A másik pedig az, hogy ha utasként nekem besüvöltik, hogy evakuászión, én futok poggyász nélkül, már azzal is megelőztem öt olyan önkéntes hullajelöltet, aki az útlevelét meg a fényképezőgépét akarja megmenteni maga helyett. Aztán ha false fire, majd maximum utólag kinevetnek, hogy "némá a beszarit", vállalom.
Egyszerre jelenik meg a gondolatmenetben az, hogy elég sok ideig zajlott a történet, nagy holtidőkkel és a "rohadt gyorsan dönteni kell, mert éghet az alumínium és mindenkinek kampec".
Továbbra is vállalom a véleményem, hogy ez egy nagyon kényelmes, de mérhetetlenül nem életszerű nézőpont.
Nem létezik végtelenül kis kockázat. Minden alkatrész öregszik, azoknak is van kockázata a normál üzemidőn belül is. Az időjárás kiszámíthatatlan, annak is van kockázata. A szigorú ellenőrzések ellenére feljuthat egy barom a fedélzetre és veszélybe sodorhatja a gépet, ez is egy kockázat. És sorolhatnánk.
Ezt a kockázatot vállalják. Mindenki. Az utas (kénytelen), az üzemeltető, az irányítás, a gép tervezője és gyártója stb.
Az aktuális történettel pont az a gondom, hogy egyelőre nem úgy néz ki, az elvárt kockázati szintet meghaladó helyzetben született a döntés. Mindenki azonnal megsértődött, mivel hazai esetről van szó, védi a volt és jelenlegi kollégákat, ismerősöket, barátokat, ami teljesen érhető. Az nem hibázik, aki nem dolgozik. Csak én ugye nem mondtam, hogy akasszuk fel őket, ellentétben az utasokat kreténezőkkel.
Szerintem az esetnek sokkal több tanulsága van a szolgáltatásban részt vevő összes szereplővel kapcsolatban, mint az utasokkal kapcsolatban. De a máskor napokig tartó szakmai vitákkal ellentétben most mindenki csak az utasokig jutott.
Debrecen nem London Heathrow, ezért nyilván több idő jut(hatna) a handling személyzet képzésére, beleértve a hamutaposókat, vagy a toronyban ülőket is. Egy ilyen jeges ügyet ennyire benézni azt jelenti, hogy van még mit csiszolgatni a gyémánton...
Nem tudom, pontosan mikor zajlott (meg hát hallhatóan több perces vágások vannak benne, mert hirtelen a végén azt kérdezik, hogy ti is kiszálltok-e (ie. a crew)).
Csak mondom, hogy képzelje mindenki oda magát, ha ő a felelős százvalahány utasért, a személyzetért meg a repülőgépért (és ezeken túl áttételesen akár a légitársaság jövőjéért is) és döntenie kell, akkor fenn marad-e a hídon vagy lemegy a kazánházba nézelődni. Utólag lehet bármerre csavarni, de az az érzés, hogy senkinek nem lett baja, az megfizethetetlen. Lehet, hogy uvva drága a gépet restaurálni, meg kibírni másnap reggelig az utazással, de inkább a könyvelők aludjanak rosszul, mint a törénet bármelyik másik résztvevője.
Ha azt mondják neked a földről, hogy ég a gép, majd kijön a tűzoltó és már fújja is rá a habot (miközben már kitolták a gépet, tehát jogilag már elindult a járat teljesítése) hol helyezkedjen el a kapitány?
A: a kisszékében, ahonnan tud beszélni ATC-vel, rampással, cabin crew-val, legalább ez gép orra felé kilát félkörben és bármikor el tudja indítani az evakuációt (és azt elméletben senki más nem tudja, ha feltesszük, hogy az agyhalottak nem tapossák le a cabin crew-t, mint a Smartwingsen Tel-Aviv felé) vagy B: az első konyhában álldogáljon kilátás és rádió nélkül arra várva, hogy a légiutaskísérők disarmolgassák az ajtót, hogy ki tudjon nézni? Nekem inkább az A.
Lehet azon vitatkozni, hogy mennyi a típusismerete a ground crew-nak, de inkább mi vitatkozzunk itt családi körben, mint a bíróság 2 év múlva bármilyen fokú sérültekkel, neadjaisten áldozatokkal. A kézipoggyászról pedig csak annyit, hogy aki látott már alumíniumot égni de a böröndjét rángatja, az meg is érdemli. Ha a kapitány azt mondja a hangosba (lexarom, mit tud, vagy mit nem tud, de utasként nálam biztos többet), hogy szálljunk ki gyorsan, én úgy elfutok a gondosan megjegyzett legközelebbi vészkijáraton a g.cibe, mint a nyúl. Minden egyéb körülmény utólag magyarázandó móricka. Azt kivánom mindenkinek, hogy az legyen a legnagyobb gondja, hogy az élő utasok milyen ország himnuszát énekelgetik utólag.
"Másik gondolat, hogy a vízszintes vezérsík egy üres aluminium doboz, a végén a magassági kormánylapokkal. Van benne egy földelő kábel, néhány statikus kisütő és egy villanydrót a lámpának. Magyarul nincs benne, ami égjen."
Ehhez ugye ismerni kell a konkrét típust, hiszen több szélestörzsűnél ott is van tank. Lehet erre nem tudna a történet minden résztvevője azonnal válaszolni.
"Másrészt, a két perc alatt a pilóta megtehette volna, hogy kiszáll a székből, kinyitja a bal első ajtót húsz centire és hátranéz, hogy mi történik. "
Valami ilyesmit hiányolnak páran. Nekem is fura.
"Ilyen volt a zöd lézerezés is, pár éve még nagyon ment a dolog, de aztán jól megszellőztették, hogy az első néhányat lecsukták két évre, most már nagyon ritka, hogy szembevilágítanak."
Annál egyértelműen bizonyítható a rossz szándék. Egy pánikhelyzetben lévő utas teljesen más helyzet. Jobb ha belenyugodtok, hogy emiatt a büdös életben nem fognak senkit (érdemben) felelősségre vonni, mert jogilag nem életszerű. A haragot értem, csak ez nem több, mint amikor kalapáccsal a szeg mellé ütsz, és elkiáltod magad, hogy "b@szódjon meg a kalapács ott ahol van". Pont annyira logikus.
Van valóság alapja a megjegyzésnek, hogy a társaság egyszerre piros betűs ünneplő hisztis társasággá kezd változni. Helyezzük szakmai alapokra a kérdést, ugyanis
...sok embernek van itten igazsága, sok a részigazság, de ez egy olyan terület, ahol nem lehet egy dolgot kijelenteni, nincsen predesztináció, ugyanaz a szituáció másépp és másképp értékelendő, ahogy telik el az idő és jönnek be új információk. És azt se feledjük, hogy midenki az ő saját egyéni látásmódján alapulva oszt meg információkat, benne van a szubjektivitás csalóka lencséje is az alkalmazott látásmód előtt.
Van igazság amiket itt -a teljesség nélkül!!! - Roboter Viricsi, CSa80, VGY Kroner kollégák írtak, csakhogy ezeket nem lehet az iparban összegyúrni.
Néhány gondolat az én szemszögemből.
A vészkiürítés egy nehéz és rettentő sok veszéllyel , úgy értem sérülésveszéllyel járó folyamat. Normális esetben húzzuk, halasztjuk amíg lehet, de ha kell, akkor viszont nincs pöcsölés, mindenki kifelé.
Másik gondolat, hogy a vízszintes vezérsík egy üres aluminium doboz, a végén a magassági kormánylapokkal. Van benne egy földelő kábel, néhány statikus kisütő és egy villanydrót a lámpának. Magyarul nincs benne, ami égjen. Másrészt, a két perc alatt a pilóta megtehette volna, hogy kiszáll a székből, kinyitja a bal első ajtót húsz centire és hátranéz, hogy mi történik.
A rampásokat pedig nem szeretném bántani, mert nem az ő hibájuk, hogy az anyagi megbecsülésüknél csak az erkölcsi a kisebb, de szakmailag sajnos a teljes felhigulás tapasztalható. Régen néha morogtunk, amikor szóltak, hogy a futómű akna alól folyik valami folyadék, nézzük már meg (nyáron ha megy a kondi, ott folyik ki a kondenzvíz) de már nem is szólnak, mert vagy ne látja, vagy azt sem tudja, mi a kondenzvíz vagy a hidraulika folyadék között a különbség, mert nem mondjákel neki - tehát már nincs is min morogni, az utolsó biztonsági láncszem, aki ránéz a gépre indulás előtt, már gyenge láncszem lett sajna).
Más. Tudvalevő, hogy a jégtelenítő folyadék mit tud produkálni, Az utasok balról szállnak be, a bal szárnyvég piros színű lápájánaka búrájára is rá szokott folyni a jégtlenítő folyadék és ott a forró lámpabúrán látványosan párolog, ami a lámpa piros színe miatt ijesztőnek hat, főleg a laikus , vagy az eleve félős utas esetében. Piros füst a szárnyvégen=ég a repülő!!! Érdekes, jobb oldali utasok sosem panaszkodtak, jogy zöld füsttel ég a repülő :)
Vészkiürítés. Az NTSB már 2000-ben foglalkozott a dologgal és megállapították, hogy ez a rendszer nem biztonságos, foglalkozni kell sürgősen a dologgal. Ha jól tudom, lassan egy hete már 20 év telt el.....
Végeztek kiürítési kísérletet, ahol is az egyetemisták rekordidő alatt, szépen fegyelmezetten kimenekültek. Akkor fordult a kísérlet drámaira, amikor közölték, hogy az első 20 ember, aki kijut, jutalmat kap. Kialakult a káosz, ami személyi séróülésekhez s vezetett ugyanannál a teszt csapatnál, volt, aki a székeken és a társai fején átmászva igyekezett a jutalomért előre. És itt szó sem volt tűzről, füstről, pánikról!!! Emlékezzünk vissza az A380 vészkiürítési kísérleteire. Az elején minden rendben volt. Aztán bedogbatk annyi trükköt a jutalom mellé, hogy egy vagy két vészkijárat nem működött, de ne mondták meg, hogy melyik. Ha jól emlékszem, volt vagy 30 komolyabb sérülés, egy teljes lábtörés is.....
Igazat adnék azoknak is, akik a bilincset hozták elő (Meg a Kalasnyikovot, habár a 7,62*39 lőszer a 2 mach kezdősebességgel még a gépet is lebontja) mégpedig azért, mert kellenek a precedens értékű esetek. Nem kell itt az összes utast lecsukni, hanem csk az első néhányat, aki tényleg nagy cuccal jött le, aztán fontos, hogy jó nagy nyilvánosságot kell csapni a világsajtónak róla. Ilyen volt a zöd lézerezés is, pár éve még nagyon ment a dolog, de aztán jól megszellőztették, hogy az első néhányat lecsukták két évre, most már nagyon ritka, hogy szembevilágítanak. Itt is az lenne a jó, ha iparági összefogással jól ráijesztenének a közönségre, hátha megjegyzik. Sok emberről van szó, tavaly a wisszér elvitt 33 millió, a rinyaér pedig 130 milliót és ez csak két fapados cég.
Végezetül egy elméleti kérdés. Mit várnánk el a videón látható úriembertől, mit fog tenni egy vészkiürítés során, ha a poggyász behelyezésével is csak második lett?
> én legelőször pont egy kereskedelmi pilótától hallottam a csőpincér kifejezést (valójában kettőtől), ez számomra azt sejteti, hogy "házon belül" sem magas a respektjük ... az utaskísérőknek
Szerintem ez a fapados légitársaságok előretörésével függ össze. A hagyományos légitársaságoknál régebben gyakran kint aludtak a személyzetek, néha ma is, így meg kellett becsülni a sztyuvit, különben nem feküdt a pilóta alá - aztán ki tudhatta előre, kiből lesz pilóta feleség (elég sokukból lett). Ettől függetlenül is a kint tartózkodások során a személyzet egymásra volt utalva távol-külföldön, volt kollektíva.
A fapadosok viszont hajnaltól éjfélig körbe repülnek, pl. Ferihegyen kezd és végez is a gép és vélhetően mindenki a saját ágyában alszik. Innentől a pilóták szemében a sztyuvik olyan tárgyak, amiket az utasok használnak, nem ők. (Dollies store your trolleys - konkrétan elhangzott egy Wizz repülésen a hangosban...)
Majdnem két percig csak beszélgetnek róla, hogy most van valami, vagy nincs semmi, vagy mi a fene van, vagy izé. Ez nem tűnik egy vészhelyzeti cselekvéssornak.
Azt is mondja a végén, hogy felmennek a tűzoltók a gépre. Erre kíváncsi vagyok, hogy megtörtént-e, és mikor. Netán kinyitották az első ajtót a csúszdával az utasoknak, közben a hátsón meg már jöttek is be a tűzoltók? Ha igen, akkor mit mondtak az utasoknak?
Nekem nagyon furcsa, hogy felmerül az a kérdés, hogy a torony tud-e kommunikálni a tűzoltókkal. Én úgy képzeltem, hogy triviálisan igen, hiszen ők irányítják az egész repteret.
1 percnél mit mond, ki értesítette a tűzoltókat? Ezt nem értettem.
nem értek a tornyosok pontos feladataihoz, azt sem tudom kivel rádiózik a pilóta (ADC? GRC?), de nekem ez a "Vegyem elő a távcsövet?" kérdés, laikusként egy kicsit nem oda illőnek tűnik.
Pöcsöltek vele rendesen, hogy jajj mi lehet, szóval nem egy ember és hirtelen döntötte el, hogy húvaze. Valamint ha ez igazi tűz lett volna, akkor ott nagyon durván beszopnak.
nekem is ez jutott eszembe marjori felvetésére, amit a cikk ír. általában a személyzetnek (légiutas-kísérők, váltás) sincs sok helye a motyóinak és a csomagjaik egy részét (többek közt eü doboz, mentőmellény, mobil újraélesztő) ők is ott tartják. főleg elöl meg a hátul, de olyat is láttam, hogy megnézték az utaslistát és az üresen hagyott (el nem adott) sor fölé pakoltak be. rosszul jönne ki, ha pl. egy turbulens időben pont ők nem férnének hozzá a szükséges eszközökhöz vagy helyi álkulccsal kellene bajlódniuk.
"gond nélkül" = értsd, lelkifurdalás nélkül. aztán később, biztos szarul érezném magam, de ha azt látom, hogy akkora a káosz, hogy a személyzet már nem tud menteni és csak rosszabbodik a helyzet, magam (párom, társam) menteném, akár más kárára.
A beszállással/becsekkolással elfogadta az utazási feltételeket.
A precedens hiányzik mindössze, amit lentebb írtam. A légiközlekedés/emberélet veszélyeztetés miatti sitt és kitiltás mindenhonnan. Az első 3 ilyen eset után a maradék 2-3 mrd utas rögtön tudná a dolgát.
Én nem a "szakmai" alapot hiányolom, hanem a "jogi" életszerűséget.
A bombával fenyegetőzés a repülőgépen kívül is bűncselekmény, a tiltott tárgyak felvitele ellen pedig mindent megtesz a repülőtér, figyelmeztetések és ellenőrzések egész sorát veti be.
De te el tudod képzelni, hogy egy bíróságon egy utast azért vonnak felelősségre, mert egy pánikhelyzetben magához ölelte az értékeit? Ráadásul úgy, hogy az ok-okozati összefüggést igen nehéz lenne bizonyítani, egy esetleges másnak vagy magának okozott sérülés során.
Mit szólnának az utasok (és a társaságok, repülőterek), ha az ellenőrzés azért lenne 5 perccel hosszabb, mert egy dokumentált, kötelező oktatáson kellene átesni az utasoknak? Mondjuk mindenkit bevinnének egy fülkébe tesztet kitölteni. Vagy mi lenne, ha egyfajta utas-jogosítványhoz lenne kötve a repülés? Egyik sem életszerű, de ahogyan a példa mutatja, a fedélzeti módszer nem vált be már sokszor. Ha ez tényleg ekkora gond, akkor viszont kezdeni kell vele valamit, mert az utasokat lekreténezni nem hatékony, a társaság pedig nem fogja azáltal megúszni, hogy "ő megmondta előre".
az utaskísérők megítélésén szerintem az nagyon sokat ront, hogy már butikosnak, kasszásnak meg büféárusnak is felhasználják őket a társaságok, ami azért a közvélekedésben degradáló egy felszolgálóhoz képest. én legelőször pont egy kereskedelmi pilótától hallottam a csőpincér kifejezést (valójában kettőtől), ez számomra azt sejteti, hogy "házon belül" sem magas a respektjük. (bár két pilóta, nyilván nem nagy minta)
én biztos vagyok benne, hogy nem nyúlnék semmilyen cuccom után kiürítéskor, kizárólag élő személyt (pl. gyerek) mentenék. nem tudok elképzelni olyan értéket, amiről ilyen helyzetben vállrándítással ne tudnék lemondani, illetve egyszerűen kényelmetlenül érezném magam, hogy másnap itt írogatnának rólam a topictársak a fórumon. :) (amúgy tényleg nem mentenék semmit, nem érdekelne. amikor egyszer lepottyantam utasként örültem, hogy kikecmeregtem a gépből, eszembe sem jutott még csak vissza se menni a fedélzetre a holmiaimért. baleseti vizsgálók adták le a reptéren a csomagomat és másnap vittem el. pedig csak ketten voltunk a gépen, és a törzs ernyővel, egészben jött le, komolyabb sérülés nélkül, nyitható volt a kabin és a hatóságra is vártunk a gép mellett vagy két órát.)
ellenben én sem vagyok szent. ha látnám pl. hogy bedugult a folyosó és káosz van, nem állnék le önkéntes rendőrködni vagy forgalom irányítani egy megzavarodott tömegben. gond nélkül másznék előre a székek tetején a folyosó mellett a kijárat felé, nem különösebben érdekelne, hogy éppen van-e valaki alattam a székben vagy nincs. ha gyerek lenne velem, őt is tolnám át a székek felett.
Őszintén: nem tudhatom. Lehet hogy annyira demens állapotba kerülnek erős stressz alatt hogy vinném. De ha elő fog fordulni, nagyon fogom szégyellni magam és nagyon őszintén motyós kreténnek fogom magam érezni.
Ha negyvenen meghalnak mögöttem.... Azt az érzést nem is tudom nem is akarom most elképzelni.
