Szia örülök hogy Te is jelentkezel ezen az oldalon.
A 14 Szepsy rendben.Husvetre jövök,mar alig varom.
Összejöhetünk remelem egy nagy kostolora.
Rot?-Weiß?- mit hozzak?
Feherben van:Badeni-Auxerrois Kabinet
Chevalier Montrachet-Savennieres-1985-Riesling Auslese-1990-1975-
Vörös:Lemberger Württenberg-Gauby Muntada-Clos du Val Napa Valley- vagy esetleg valami mas?
"Tavaly E. Guigal 1999s Chateauneuf du Pape-ja volt valamelyik magazin (WS vagy Decanter) szerint a világ legjobb bora" -- irja Bborkedvelo
Ez a bor a Wine Spectator szazas listajan volt az elso, ami nem jelenti azt, hogy a vilag legjobb bora, inkabb valami olyasmit, hogy abban az evben ezt tartotta a Wine Spectator a legjobb erteku bornak azok kozul a borok kozul amelyekhez az USA-ban viszonylag konnyen hozza lehet jutni. Tehat a forgalomba hozott palackozasnak el kell erni egy minimumot es hozzavetoleg a minoseg/ar hanyadossal leirhato ertek szerint a bor az elso helyre kerult. Ebbol az uvegbol meg van egy a pincemben es a 2000-est is kostoltam, ami talan meg egy piciket jobb mint az 1999-es, de biztos, hogy nem rosszabb. A WS 93 pontot adott erre a borra. Szerintem nagyon kellemes bor, de nem tartozik igazan a kedvenceim koze.
Viszont ma talaltan ennel egy sokkal izgalmasabb bort, egy 1996-os Andrew Will Cabernet Sauvignont $25-ert, ami normalisan $40-$50 kozott kaphato. Azert ilyen olcso mert az uzlet egy csodbe jutott nagykereskedotol vette, aron alul. Ez a pince talan a legjobb, de mindenkeppen az egyik legjobb pince Washington Allamban.
A világ legjobb bora??? Ez így túlzás!
A világhoz tartozok, és nem hinném hogy ez lett volna a legjobb számomra.
Amúgy leírtam az értékelésemben miért ennyi. Ha simább az utóíze gondnélkül 7 pont. Sok külhoni bort kell még kóstolnom hogy értsem valamennyire is őket, de azért nagyban valószínűsítem, ez a bor akkor sem lenne sokkal jobb, ha nagy tapasztalattal bírnék.
tehát izlett:))
6 pont nekem mint beszerzőnek megnyugtató:))
mennyibe volt?? csak árérték miatt.
egyébként bármelyikbe szivesen belekostolok:))
a pontozási vitába nem szállok be, annyiszor leirtam már.....
SZUBJEKTIV a kulcsszó
perlasca egri borturája elkeseritő, tökéletesen alátámasztja "magyarkritizálásomat".
rosti-glevi hétvégén festek, beszállhattok, munka közben jobban csuszik a bor:))
valamikor berakom az én nagybor értékelésemet, jelzem az átlegpontokhoz képest mindig 1 ponton belül voltunk, kivéve aurelt, ami nálam 6 pont lett. érdekes, mennyire más izvilággal dolgozunk:))
Tavaly E. Guigal 1999s Chateauneuf du Pape-ja volt valamelyik magazin (WS vagy Decanter) szerint a világ legjobb bora. Persze a rangsorolásban szerepet játszott az ár is, azt hiszem 20 százalékos súlyozással. Kóstoltam mind a kettőt, hát nem volt számottevő a különbség.
Miért lett nálad csak 6 pont, és nem több. Persze nem a pontozás tökéletességét vonom kétségbe, csak indoklást szeretnék.
igen, ez is igaz. Sok laikus nem tudja, hogy a borkóstolás során elhangzó illat és ízjegyek vegyészetileg pontosan megfogható illatokat és ízeket takarnak és nem halandzsa :)
Zoli, igazad van neked is. Ugyanakkor én tökéletesen tudok azonosulni az öreggel (ott volt a fényképe is :), amennyiben szerintem ugyanis a sznobizmusra gondolt elsősorban, arra, amikor az újdondász borkedvelő rögtön a "szeptemberi napsütés által aszalt farkasalma-jegy" felől próbál közelíteni... Utána persze jöhet a merülés.
Két nap alatt elkóstolgattam egy E. Guigal 2000s Chateauneuf du Pape-t.
Érdekes bor volt. Elsőre kávézaccra emlékeztető illattal nyitott, aztán olyan nagyon túlérett(kicsit erjedt) meggy, kevéske zöldbors, szilva. Színe nagyon mély barnásbordóslilás. Ízben is kicsit földízűnek tűnt, aztán itt is nyílt, és jött az illatban fellelhető meggy, a bor kicsit olyannak tűnt mint ha likőrős lenne, utóíze viszont nem volt elegáns, de hibás sem, olyan nyersen ott maradt a "zaccc íze". Ami tetszett benne az a sokrétűsége, nehezen megfejthetősége. Így nálam ez 6PONT.
Tom! Ugye nem ezt kellett volna a társaságodbn bontanom!?
"Először is, ízlik magának ez a bor, vagy sem? Igen? Na látja, ez a lényeg."
Jópofa, de én egy kissé képmutatónak tartom az ilyen megnyilatkozást.
Amikor színházba megyek akkor is végsősoron az a lényeg, hogy tetszik-e a darab avagy sem...de ha kicsit analitikusabban közelítem meg akkor már mondhatom, hogy a díszlet nagyon tetszett, de a világítás nem harmonizált a darabbal, vagy hogy a szinészek jók voltak, de a rendezés egy kissé szokatlan volt.
Én amikor bort iszom akkor mindig kóstolok is de nem mindig iszom amikor kóstolok :) A kóstolásnak van egy célja... nevezetesen az hogy megítéljem a bort és belőjem, hogy mikor milyen alkalomra mennyiért venném meg.
Udvozletemet kuldom Arubabol! Errefele nem sok szolo terem, de a borhutoben azert akad nemi vegtermek!
Csite mester: kuldd at lecci a nagybor tali vegeredmenyet! Koszi! Tovabbi jo borozast mindenkinek!
"sőt, néha már nekem ez a kostolás szó se nagyon tetszik, meg kell inni azt a bort és kész :)))"
Na ja. Idézet a Figaro bor-különszámából, ahol így mutatják be Georges Pertuiset-t, a Francia Sommelier-k Társaságának elnökét: "Nem lehet elégszer mondani: a bor azért van, hogy igyuk, nem pedig azért, hogy kóstolgassuk!" - mondja. S amikor azt kérdezik tőle, milyen jegyeket fedez fel a poharában lévő borban ő, azt feleli: "Először is, ízlik magának ez a bor, vagy sem? Igen? Na látja, ez a lényeg."
Ez a jelenség jellemző a magyar borfogyasztási szokásokra és a többi (ehhez kénytelen-kelletlen alkalmazkodó) borászatra is. Azért ne feledjük el, h. a fogyasztók többsége sajnos nem olyan mint mi.
Mi is meg akartuk látogatni a Thummerer pincét, de nem jött össze. Lehet hogy mi jártunk jól? :)
Azért a Merlot-jukat kedvelem. Az illata csodás. Bár már eléggé régen ittam.
Barátaimmal múlt héten a Thummerer pincében borkóstoltunk. (kaviatnak: ittunk :-)
2200 Ft.-ért kaptunk 6 bort, némi kajával (barna kenyér, házi krémsajt vagy mi, kemény sajt, alma, dió). a borok:
2002 Királyleányka: nagyon szép zöldalmás-mézes illat, szájba véve kezdetben ígéretes, aztán "elvágták". A harmadik-negyedik korty után nem akaródzik több lemenni - valóban, már középen vízízű, utóízről nem is beszélve. Harmatgyenge eresztés, 2 pont.
2002 Olaszrizling: ez is szépen illatozik, bár persze határozottabb; feltűnik a majoránna is, vagy valami más olasz ételekben használt fűszer (férfinép, na :-). Sajnos szénsavas, íze ugyancsak főleg elől érezhető, enyhe sárgadinnye beütés. Korrekt savak, de fajtajelleget én nem tudtam felfedezni, utóíz nulla. 3 pont.
2003 Muskotály Cuvée (50g/l maradékcukor): Iható, de örömöt nem okoz. Sav és édesség egymástól "távol", a levegőben lóg. Ez is 2-3 pont.
1999 Bertram Cuvée (Blauburger-Kékoportó). Itt kezdtünk idegesek lenni. A tétel teljesen értékelhetetlen. Szétesett, ferde ízek; az ihatóság határán szédeleg.
Szégyen, hogy ilyet az ember elé tesznek.
2000 Bikavér (KF, CS, Merlot, Blauburger): Közepes. Iható, de zavaró az érdes tannin, és főleg valami avar-szerű, vagy én nem tudom milyen kellemetlen mellékíz. Poshadt hangulat uralkodik ezen a boron. Max 3 pont.
2002 CS: Megbízható, kerek, jellegtelen, kedves, súlytalan - ezeket jegyeztem fel. Utóíz újfent nulla. El lehet iszogatni, el lehet vele lenni, ennyi és nem több. 3 pont talán.
No. Gondolom kiviláglik, hogy igencsak csalódottak voltunk, egyébként egységesen. (volt totál amatőrtől tapasztalt, kiművelt fogyasztóig mindenféle ember a társaságban). Úgyhogy tettünk egy próbát: kóstolnánk tovább. Ha lehet. Pénzért mindent: kaptunk 4 üveg rendes bort, mégpedig:
2000 Tekenőháti Pinot Noir: mély, füstös, behízelgő, édeskés, marcipános illat. Szépen összesimult alkotóelemek, nagyon kerek, szép folyású, selymes, nőies. Kár, hogy utóíze ennek sincs. Viszont egyértelműen más szint, mint a megelőzők. 4 és 5 pont között valahol.
1999 Bikavér Reserve: Eleje és közepe szép, vége, az nincs neki. "Tartalmas, de nincs egyénisége" - írtam fel. Egy fokkal férfiasabb, mint a megelőző, de összességében még mindig nőies. Ez is 4-5 pont.
1999 Tekenőháti Merlot: Intenzív, hosszú bor, diszkrét keserű csoki felhangokkal. "Arisztokratikus" - mondta valaki. Viszonylag kevés sav és tannin, de szépen egyben van. Stabil 5 pont, volt, aki adott volna rá hatot is, ha ismerné a pontozási rendszert.
1999 Vili Papa Cuvée (Merlot, CS, CF): Intenzív, meleg illatában méz, szegfűszeg és fahéj talán. Gazdag, meleg, hosszú, komplex íz. Érdekes módon mindenki elismerte e bor kvalitásait, de többen valahogy nem tudták igazán megszeretni, azt mondták rá, hogy túl extravertált, magamutogató. Valaki Sherlock Holmeshoz hasonlította, ami azt hiszem, jól eltalálja a bor egyéniségét. Én 6 pontot mindenképpen odaítélek neki.
Végül tehát egész kellemes lett az este, viszont nem tarthatom magamban, hogy szerintem disznóság, és emellett butaság 2200 Ft-ért egy olyan borsort bemutatni a szerencsétlen látogatóknak, amelynek nincs igazán élvezetes darabja. Miért nem befektetésként kezelik a pincelátogatást? Lehet, hogy egy része már helyben visszajönne a vásárlásokból, hosszabb távon pedig felbecsülhetetlen haszonnal járhatna. Vagy rendben van, keressenek, de miért nem lehet legalább egyetlen jó bort a végére berakni? Pszichológiailagosan-marketingilag, ha másért nem. Thummerer Éva azt mondta erre, hogy akik odamennek, azoknak általában mindegy, sőt nem bírják a komolyabb borokat. Hááááát...
Na bocs, hogy ilyen hosszú voltam, remélem senkinek nem tapostam kis lelkébe, üdv,
perlasca
