Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Nagyon aranyos! :-) Csak a dolgát hogy végzi a szárak miatt? Ha a Havaldához akarsz menni: akkor itt megnézheted az elérhetőségét. Mérettől függően 3-5000 forintba kerülnek. Ha egyéni méretre készítik, akkor kicsivel több. A miénk kívül vízhatlan, belül szőrmebéléses.
Valami van a képes szerverrel, egyik nap az összes kép eltűnt minden topikból, ma nekem sem sikerült képet feltennem, pedig szerettem volna a kutyasuliból. Egyébként a kutyák öltöztetését divatból ki nem állhatom, de van amikor muszáj. Ilyen a hideg elleni védekezés. Eddig minden kutyusomnak nagy bundája volt, Picur az első, aki rövid szőrű és fázós, neki kellett kabátka. Szerintem nagyon szerencsétlenül érzi magát benne, de hamar meg fogja szokni, mert rájön, hogy nem fog benne fázni. Egyébként mi a Havaldától vettük. Nem tudom, ismered-e (ha pesti vagy) több évtizedes múltú kutyás bolt. Tulajdonképpen bőrdíszműves, de zömmel kutyafelszerelést árul és kabátkákat is. Ha kell, méretre is szab és nem drágább mint a Fressnapf. Sőt a bőráruja sokkal olcsóbb.
Sziasztok! Megkönnyebbültem, hogy Picur is kabátot hord:-), ezek szerint nem ciki. Ma Béni annyira reszketett a buszmegállóban, hogy rossz volt nézni, úgyhogy beszereztünk mi is egy kabátot. Próbálok képet feltenni (nem először) , remélem most sikerül.
Amúgy minden rendben, egyre több haverja van a környéken. Idegenek ugatása az utcán nagymértékben javul, medve sajt változatlanul kedvenc.
Egyébként be kell vallanom, ez a nadrágszáras csoda a Fressnapf-ból való, a lányom azt állítja, hogy tök jól áll a Béninek. Hát...... De muszáj volt, szemmel láthatóan majd meg fagyott és végigreszkette az utat. Visszafelé viszont a város összes kisgyereke majdnem elájult a gyönyörűségtől, ő volt a király és az összes dícséretet boldogan bezsebelte.
Azért röhögtem egy kicsit :-)
De ez még a legszolidabb modell volt a rózsaszínű, kapucnis kabátkák között. És legalább kék.
Azért jó lenne egy olyan, mint a te kutyádnak. Hol lehet még ilyesmit beszerezni?
Irtó csini. Képzeld, Ügyi mintha kezdene leszokni az ugrálásról. Viszont egyre több energiát fektet a macska dögönyözésébe. Még jó, hogy a kis kandúr teljesen kutya-kompatibilis. Csak hanyatt vágja magát, és hagyja, hogy az a nagy melák az orrával görgesse végig a járdán. Drukkolok, nehogy egyszer Ügykő rátaposson, mert akkor sose fog szegény megnőni.
Maradtak még, az öregek mind megvannak, amiket leölt a dögvész, mind idei kelésű csirke volt. Tojás koruktól pátyolgattam őket. Erre most jön valami piszok dög és legyilkolja őket. Volt egy kis fekete, rózsatarajú jérce köztük. A nagylányom kedvence volt. Amikor megtudta, hogy mi történt bösszút esküdött. Kesztyűt akar csinálni a gyilkosból. Kár hogy nem tudjuk, mi volt a tettes. A lánynak meg veszek egy meleg kesztyűt. Lehet, hogy meg tudjuk oldani az ivartalanítást. Ha sikerül úgyis első leszel, aki megtudja, hidd el. (Minden fontosat megosztok veletek itt.)
Általában megértem, hogy mit ugatnak, de az ólak a ház hátulja után vannak. Mi az utcai részen alszunk, csukott ajtók, ablakok meg 10 méter választ el, ha ők a gazdasági udvar felé ugatnak. Biztosan észrevették, ha idegen állat járt bent, csak mi nem vettük észre. Most már mindegy. Ügyes ránézésre nem fér be a lukon, de a gyakorlatban képes a 15 centis kémlelőablakon is bemászni, ha muszáj. Csak azért vagyok biztos abban, hogy nem ő volt, mert már többször beugrott a baromfiudvarba, és még soha nem jutott eszébe bántani a jószágot. Nálam néhány tyúk kint is van az udvaron, mert őket bántják a többiek, és már volt hogy Ügyi hátrajött utánam a kert végére és akkor is lett volna alkalma nyakon csípni a pipiket, de nem tette. Egyszerűen eljött mellettük. A pár hónapos törpekecske sem lenne neki nagy ellenfél (hiszen alig nagyobb, mint egy kakas) de még meg se hajtja őket. Tehát az ártatlanság vélelme megilleti. A pincsiben sokkal nagyobb a csirkefogásra való hajlam, de ő meg nem tudna átmászni a sodronyon. Szóval nem vagyok sokkal okosabb, mint két napja, csak annyival, hogy az ólajtó zárva, még a művészbejáró is.
A kutyu befér egy ekkora lyukon...? Egyébként arra gondoltam, ha menyét, vagy róka, vagy bármi más idegen állat járna a kertben, a saját kutyu szerintem nagyobb lármát kellene hogy csapjon az átlagnál. Persze, ha az ember figyel...
Mi ugyan belvárosi házban lakuk, de egyszer mi is megjártuk, hogy nem hittünk az előző ebnek. Éjjel kettő körül kezdett veszettül ugatni. Tudtuk, hogy soha nem ugat ok nélkül, de hát éjjel kettő volt... én mérgemben hozzávágtam egy jó nagy könyvet és tovább aludtam. Aztán reggel, mikor hajnalban mentünk, hát láttuk ám, hogy a ház bejárati kapuja teljesen szét volt verve, a rézkilincs leszedve, még az ablakkeret is ki volt emelve...
Menyétre én is gondoltam. Azt hiszem, a róka amit megfog, azt megeszi, vagy legalábbis elviszi. Persze lehet, hogy tévedek. Ha éjszaka minden ugatásra kirohannék, bizony nem nagyon aludnám ki magam. Tudod, itt egész éjjel szól a kutyatelefon. Majdnem minden portán ugat 1-2-3 kutya. Hozzáférés: az ól ajtaja be van csukva, de alul van egy kis 'művészbejáró', ahol a pipik ki-be járhatnak. A tolvaj, legyúrta egy kicsit a kerítés sodronyát, feltehetően több menetben járta meg az ólat, és beférhetett egy 20x20 centis lukon, vagy egy kis résen, mert egy kicsit ki volt feszítve az ajtó. Mindenesetre tegnap óta becsukva éjszakára a művészbejáró is. Érdekes, hogy a nagyobb állatokra - egy kakas kivételével - nem támadt. Ennek örülök, mert a törpekecsók is csak néhány méternyire alszanak, és az ól még nyitva van. A tyúkok pedig még kint alszanak a földön. A történtek egyedüli haszonélvezői a kutyuk, mert most több napig csirkehús a menü Grétivel.
Ki tudja melyik állat öl pusztán a gyilkolás öröméért (az emberen kívül)? Ma reggelre 10 csirkémet öltel le valami dög, nem ette meg, csak egy kicsit szétszaggatta őket. Lehet, hogy a kakas megpróbálta védeni a csirkéket, mert őt is kicsinálta. A többi nagyot nem bántotta. Sír a lelkem. Apus mindjárt Ügyit gyanusította meg, de meggyőztük, hogy nem ő volt. Már vagy 10x beugrott a baromfiudvarba, de soha eszébe sem jutott bántani a baromfit. Érte tűzbe merném tenni a kezem.
Érdemes jó állatorvoshoz vinni, mert azért minden műtétnek van kockázata és nem mindegy, hogy milyen gyorsan gyógyul a seb, mennyire viseli meg az állatot a tortúra. Én azt tanácsolom, menjetek el ahhoz az állatorvoshoz, akiben jobban megbíztok és beszéljétek meg, hogy tudna-e segíteni az oda-vissza szállításban. Esetleg valaki rokont, szomszédot megkérni, hogy kocsival tudná-e hozni a kutyust. Nem tudom, a környéketeken van-e állatmentő, állat szállító. Ha nem túl drága, még ez is megoldás lehetne.
Szökés ügyben pedig szerintem tegyetek többször próbát és mindig jó alaposan visszavonszolni és leszidni. És ha nem segít, akkor legyen a zárt teraszon, ha el kell menned.
Remélem, sikerül kifigyelni, hol lép meg már megint.
A cipeléses problémára: nincs esetleg közelben lakó autós ismerős, akit meg lehet kérni, hogy benzinköltség ellenében vigyen-hozzon?
Borisz eszén teljesen el tudok képedni.
Dolgoznak most nálunk a házon, ami jövés-menéssel jár. Reggel Borisz az emeleti ablakból vette észre, hogy a hátsó kertben idegen van. (Na igen, lehet, hogy máshol nem így dolgoznak a házőrzők.. :)) )
Szóval lerohant a lépcsőn, látta, hogy a ház mindkét kapuja csukva van, erre azonnal lement a pincelejárón, ahonnan az utcafronti részbe lehet kijutni, és onnan van egy keskeny átjárás a hátsó kertbe - ez elég zűrösen hangzik így leírva.. A lényeg az, hogy erre a tök bonyolult útvonalra, amelyiken ráadásul majdnem végig a hátsó kerttel ellentétes irányba kell menni, egy pillanat alatt rájött.
A másik mai bravúrja: a mellépotyogott gabonapelyhet (valahogy mindig van ilyen.. : ) ) reggelenként a kutyák szokták "eltakarítani", ma reggel is így volt.
Ámde a fiamnak reggeli közben teendője akadt, és őrizetlenül hagyta pár percre a gabonapelyhes edényt az asztalon.
Visszatérve még a saját szemével látta, ahogy Borisz megböködi az orrával az edényt, amitől persze megint kiborult pár szem pehely - majd nagy ártatlanul üldögélt ott, várva, hogy szóljanak neki, hiszen ugye megint van takarítani való.. : )))
Kerítés megegmelve, állati jó lett. Legalábbis funkcionális szempontból. Fél napig irtó büszkék voltunk rá, hogy Ügyit itthon tartjuk. Ma reggel még sötétben indultam el itthonról bicajjal. A sarokig sem jutottam, amikor Ügyikém már boldogan loholt mellettem. Kontra. Indulj haza! Bicaj fordít, kutya bicaj mellett vigyorogva fut, mintha tanulta volna. Behajítottam a kapun, jól letoltam, megint marad a terasz. Kezdek kiakadni. Sürgetővé vált az ivartalanítás. Viszont: a közelben lakó állatorvost alkalmasnak találom a védőoltások beadására, többre nem nagyon, eddig sok rossz tapasztalatot szereztünk vele. Megbízható állatorvos (jó tapasztalatok) 20 km-re. Kocsink nincs, rendelés csak este 7-től. Ilyenkor már busz és vonatközlekedés se nagyon, illetve egy kába, vagy alvó kutyával elég nehéz több km-t gyalogolni meg vonatra szállni. Ha a pincsit kozmetikushoz viszem és buszra szállunk, még őt is nehéz hazahozni. Időnként ugyanis el kell altatni, mert nem tűri a hajvágást. Még nem tudom, hogy oldom meg, de próbálkozom.
Szia, várunk, mi lesz a kuttyal. Sok sikert a próbálásokhoz! :-) Egyébként a csont nem igazi étek a kutyának, a közhiedelemmel ellentétben csak keveset szabad nekik adni!
Köszi, akkor meg is van, hogy mit rontottam el. Én már akkor rövidre veszem, amikor még csak látótávolságban van valaki, akkor ez lehetett a baj, köszönöm Oncognito.
Nekem is gyanús volt már, mert amikor szóltam, hogy IDE! és rövidre vettem, ( pedig csak gyakorolni akartam), már bőszen nézett körül, hogy ki az és mit akar. És ha a lányommal van, nemigen csinál ilyesmit.
Béla bácsiról a vélemények hallatán csak kapkodtam a fejem, de lehet, hogy megkeressük.
Jaaaaaaj! Könnyebb lenne az életünk, ha csak szeretni kellene a kutyukat, de úgy látszik ez nagyon kevés. Már éjjelente is etológiát olvasok, meg kutyapszichológiás cikkeket, persze minél többet olvasok, annál nagyobb a bizonytalanság. Amikor kertes házban laktunk és németjuhászok voltak, az öcsém képezte őket, de azok olyanok is voltak! Hihetetlen fegyelmezettek voltak. Nem semmi látvány volt, amikor a három németjuhásszal vonult az utcán, egy pisszenésére már engedelmeskedtek neki. Sajnálom, hogy ő krónikus időhiány miatt most nem tud segíteni.
Szeretem ezt a topicot, mert mert gyakorló gazdik adnak tanácsot.
Szép,, napsütéses hétvégét mindenkinek, kutyáknak a létező legnagyobb velőscsontot!
Lehet, hogy hihetetlen, de bizony nekem engedte. Meg akkoriban másoknak is, sőt, javasolta a használatát. Igaz, az első kutya, akivel hozzá jártam, akkoriban közel egy súlyban volt velem, viszont a második, az egy kimondottan finomlelkű német juhász szuka volt, és arra is tetetett velem szögest. Na, ekkor már nem sokáig jártam oda.
De, még egyszer leírom: ha ez változott, akkor le a kalappal az öreg előtt, ilyen idős korban gyökeresen megváltoztatni az elképzeléseit, az nem kis teljesítmény. És a kutyákhoz mindig is nagyon értett, és 30 évvel ezelőtt mindenki szögessel képezte a kutyáját, még a németek is, ezért hidd el, akkoriban sem Béla bácsi, sem más nem használta a mostanában szokásos módszereket. Viszont én nagyon élvezem, az új, és teljesen offtopic kutyámmal, akinek a jellemére ezeket kitalálták, gyakorlatilag póráz és a legkisebb kényszerítő erő nélkül majdnem mindent el lehet vele érni!
Én mikor Pajtival mentem hozzá, először szöges volt rajta, mert bivalyerős kutya és igen nagyon véd engem, bizony kitámadott ha valaki a közelembe jött. Béla bácsinak első dolga volt a szögest leparancsolni róla - és azt mondta/vallotta, ez csak elrontja a kutyát. Fojtót azt igen, de szögest nem enged senkinél. És én úgy vélem, ezzel korábban sem lehetett másként.
