Hát ez a lista nagyon tetszett, már első ránézésre is, elolvasva meg végképp! :)
Élhetek némi kiegészítéssel?
Alibenkuka: nem tudta, kicsoda László Zsolt. Most már tudja. :) Fonyódi Colin-rajongó, kisgyermekkel. Kétlem, hogy jönne. Szerintem nem is olvas minket :(, csak összekapta magát a dorgálásom után (micsoda kérdés az, hogy kicsoda LZs?).
ColinCrazy (CC), alias KálidKrézi (KK): őt mindenki ismeri. Lelkes, csöndes, rendes, bolond topicgazda - tehát tiszteletre- és szeretetreméltó. Ó, köszönöm a megható szavakat! Személyesen még nem ismer mindenki! Kálid Artúr is addig válaszolt az e-mail-jeimre, amíg be nem mutatkoztam teljes valómban... Ígérem, 22-én visszafogom magam! ;) Nagyobb társaságban (4-nél több ember) úgyis inkább hallgatok-figyelek.
Credoche: Lehozzuk a leányt Pécsről, ha addig élünk is! Fel, könyörgöm, fel! ;)
(Fel? Le? Hová gondol, Mancika? Az én vonzalmam nem hullámvasút! - állandó reakcióm a Csinibabából Bajkon úrtól)
Deabhail: izgága lesz, ha megvonják tőle a színházat - El Nino csak ideig-óráig pótlék. :) Jelentem, Bűnhődni már voltunk együtt, ezzel kezdtük az évadot! :) Két legkedvesebb-leghitelesebb színészünk megegyezik: LZs és Szervét Tibor.
Demian: kiváncsi ember. Megtartjuk. :) De meg ám! :)
Ditta77: félénk, de azért a Falstaff-ról írt nekünk (ő is eltűnt). Úgy emlékszem, ő Sonrisa munkatársa, aki buzdításra nézte meg a Falstaffot. Ha már megnézte, ide is eljött (egyszer).
Rénszarvaspulcsi: keveset járt körünkben. De sejtem, hogy valami Colin Firth-rajongó hozhatta ide. :) Vállalom: én voltam. A topic alapításának napján még csak a Kérek még!-ből ismerte LZs-t, aztán rájött, hogy a hangja a kedvence évek óta... Máig nem értem, hogy nem hallhatta a nevét eddig a filmek elején a felsorolásnál?... Lehet, hogy utánamegyek művelődésszervezőnek...
Sonrisa: lelkes linkelő CC köréből. (Gyanítom, hogy tagja a Sóska-kommandónak.) Tévedés. Tény, hogy a színházas topicban megbeszéltük, hogy ketten nekilátunk ennek a topicnak, de a mai napig nem láttam személyesen, korábban pedig nem is ismertem (még ennyire sem). Kétszer beszéltünk telefonon: Falstaff után (Navarre film közben) és az utolsó ELZSÉ hozzászólás kapcsán. Sóska-élményéről nem tudok... de ha rajtam múlik, nem hagyja ki!
Tennesseewilliams: szerintem megígértük neki, hogy kölcsönkapja a Miénk a képet, osztán jól elfelejtettük. Meg aztán ő is eltűnt... Pedig az ajánlat még most is áll...
Verocsek: sóska, sültkrumpli, Shakespeare-kötet. A Sóska-kommandó oszlopos tagja. Verocsek azért nem ezzel a két dologgal =. Bizonyíték: a Sóskát szerdán látta először (utolsó pillanatban ugrott be egy felszabadult jegyre), bár tény, hogy nyáron már olvasta (meg tőlem is hallotta) a szöveget. Shakespeare-ismerő, az biztos, de ezen kívül lelkes színházbajáró is! (mindenevő) Júni 22-én találkoztunk először a Színészek Világjátékán, majd gyorsan megbeszéltük, hogy Szegeden megnézzük a III. Richardot, Gyulán a Falstaffot! (+Pula és Szentendre) Titkos kertje is van! :)
Vincere: leány a Padlásról. :) Inkább Colinos (Nick Hornby-s, Jane Austen-os, Paulo Coelho-s), mint Padlásos, azt hiszem, egyszer látta a darabot, pont az 500.-at! A Radnóti Baráti Kör friss tagja, vele elsősorban Szervét-előadásokra járunk (az Emberbarátból is megnéztük az évad elsőjét).
Nem is kell feladni a reményt! Május 5-én láttuk először az Emberbarátot és annyira belelkesedtünk, hogy azt mondtuk, ott kell lennünk a május 20-in (évad utolsója) is. Jegy már nem volt, pedig hárman is bedobták magukat értünk. Aztán csak visszavitt valaki 2 jegyet! Lehet, hogy rájött, Pünkösd hétfőről van szó (esetleg vidéken töltené a szabiját), de ez mindegy, a lényeg, hogy sikerült! :)
(csakhogy szegény CC se kapjon már agybajt). :) Agykutató a Főnököm, biztos tudna mit kezdeni az agyammal, ha rámennék a dologra. ;) Persze "eszemben sincs"! (hogy a hűséges Samut idézzem a Gyűrűk urából - "Én ígéretet tettem uram: El ne hagy őt, Csavardi Samu, és eszemben sincs!") :)
1. Részemről kivárom.
2. Nem azért gépeltem be, hogy kötelező legyen reagálni, csak hogy Ti is lássátok, amit én.
3. Meg aztán itt a helyük a róla szóló mondatoknak.
Pont olyan, mint amikor Bozsó Péter László Zsolt vállára teszi kezét a tapsrend után, és szeretetteljes tekintettel előre engedi az ajtóban. Vagy amikor LZS teszi ugyanezt Bertókkal. Kolléganőim bizonyíthatják: megtelt a szemem könnyel... :) 3 éves unokahúgom azt kérdezné: Örömödben sírsz? (nagyon megmaradt benne ez a magyarázat, korábban ezt az összeállítást nem ismerte)
Idevonatkozó szavazatok nélkül, csak a mondanivaló miatt - CC.
Egy kis távlatot kellene teremteni, hogy rálásson az ember az évad egészére, melynek estéit (javarészt) s délutánjait, éjszakáit (kampányszerűen) színházzal vagy valami hasonlóval töltötte. ...
Az évad legjobb előadásaként csak az jöhet szóba nálam, ami megrendít és fölkavar, ami nem csupán tanult énemre hat, hanem megráz, átrendez, átalakít mint embert (nembeli lényt).
Szavazata:
A legjobb rendezés kategóriában: 3. Macbeth (Alföldi Róbert)
A legjobb női mellékszereplő kategóriában: 1. Molnár Erika (Csodálatos vadállatok; Megtisztulva)
A legjobb jelmez kategóriában: 3. Bartha Andrea (Macbeth)
...
Alföldi Róbert a Sirály óta legkövetkezetesebb, leginkább végiggondolt és legszuggesztívebb előadását rendezte meg.
S akkor még nem írtam a színészi alakításokról. ... És itt sem fértek fel a listára olyan teljesítmények, mint Szegedi Dezső egész előadást maga köré szervező, magával ragadó Ámi Lajosa a Pájinkásban, Bezerédi Zoltán és Széles László lehengerlő kettőse A revizorban, Kocsis Pál formátumos Szomorovja az Erdőben, a hálátlan főszerepet ritka intenzív jelenléttel megoldó Fekete Ernő a Szent Györgyben, Horváth Virgil színészi megújulást ígérő játéka a Komédiásokban, László Zsolt és Horváth Lili felkavaró erejű párosa a Macbethben, Cserhalmi György és Kováts Adél egészen másként felkavaró kettőse a Radnóti Störr kapitányában, Kerekes Éva kiismerhetetlen, sokszínű Színésznője A testőrben.
Szavazata:
A legjobb alternatív előadás kategóriában: 3. Megtisztulva (Zsótér Sándor)
Nem irigyeltem a POSZT zsűrijét, amikor a legjobb előadás, rendezés vagy mondjuk, a férfi alakítás díjáról kellett döntenie – a versenyprogram válogatásával természetesen igyekeztem őket nehéz helyzetbe hozni. ...
A legnehezebb dolga a pécsi zsűrinek a férfi alakítás kategóriában lehetett. Nagy könnyebbség most számomra, hogy a Budapesti Kamara Bűn és bűnhődése még az előző évad végén született, miként a miskolci Tizenkét dühös ember is, így legalább az ezekben látható kitűnő alakításokkal nem kellett most számolnom.
Szavazatai:
A legjobb férfi főszereplő kategóriában: 3. László Zsolt (Macbeth)
Normális körülmények között nem is kérdés, hogy bármely ország színházi – mit színházi: összkulturális! – életében egy adott év meghatározó fontosságú eseménye (ESEMÉNYE, sőt ÜNNEPE) az új Nemzeti Színház elkészülte, ünnepélyes megnyitása (nyilván korszakhatárt jelentő, az esemény jelentőségéhez méltó előadással). Nálunk ez (sem) így van. Nálunk botrány, politika lenyúlta, szélhámosság és csalás átitatta szégyen. Mind a külső, mind a belső; külcsín, belbecs tökéletes harmóniája, hogy valami jót is mondjak Dél-Pest büszkeségéről, a Soroksári úti rémről.
De van nekünk más botrányunk is, s ez szakmai szempontból, bizony, nagyságrendekkel fontosabb, mint a dél-pesti színházé: Schilling Árpád Krétakör színházának nincs otthona, nincs játszóhelye, vagy egyszerűbben: nincs. Vannak gyönyörű, közönség és szakma által magasan jegyzett előadásaik, van sok külföldi turnéjuk, még van lendületük-elszántságuk-akaratuk, de főleg van mindenki számára, aki csak a leghalványabban is érintett kulturális ügyekben (önkormányzattól színházakon, minisztériumokon, szponzorokon át a parlamentig) a SZÉGYEN. Mert azt minden érintett tudja, hogy itt fontos érték küzd, no nem az érvényesülésért, a sikerért, a pénzért, hanem egyszerűen a létezés jogáért. Milliárdok beleölve egy használhatatlan színházba Dél-Pesten, az odaszerződő, boldogan prostituálódó szakmai elitbe (ennek megfelelő előadásokkal), próbateremből is kiebrudalás a kétségtelen tehetségnek, színvonalnak. *
Közben azért történtek jó dolgok is, Zsámbéki, Zsótér, Ascher nagyon jó előadásokat csinált most is; vannak igazán szórakoztató előadások (a Radnótin A kripli, Pécsett A revizor, stb. – és ebben ez az „stb.” a legbiztatóbb), van Szent György és a Sárkány, amely előadás – már bocsánat – sokkal jobb, mint Weöres drámaalapanyaga, van Galilei élete, Bűn és bűnhődés a rácsok mögött; és vannak új és újabb tehetségek mind a rendezők, mind a színészpalánták között.
* Az egész első bekezdést csak azért írtam be, hogy legyen értelme a másodiknak (Közben...).
Gabnai Katalin (Színház- és Filmművészeti Egyetem)
Szavazata:
A legjobb alternatív előadás kategóriában: 3. Megtisztulva (Zsótér Sándor)
Megjegyzéseim nem szavazataimat indokolják; inkább a szavazatokban nem kifejezhető, de fontos emlékeket sorjáztatom. Mindenekelőtt két előadást kell újra és újra fölemlegetnem, akkor is, ha tudomásul veszem, hogy egyiket sem számolhatjuk bele az évadba: a Bárka Színház Bérczes László által rendezett Előhívását és Sopsits Árpádék Bűn és bűnhődés a rácsok mögött-jét a Budapesti Kamarában. Az előző évad végének bemutatójaként nem kapták meg az őket megillető figyelmet, s nem kaphatták meg az esetleges szavazatokat sem, hiszen nem lehetett idejében látni őket. Nekem nagyon sokat jelentettek.* …
Rendező és színész sikeres együttműködését sokszor akkor érzékeljük igazán, amikor ugyanazt a színészt különböző „kezek között” van módunkban látni. Mint amikor elhanyagolt növény a neki megfelelő tápsó felvétele után kiteljesedik, úgy él és virágzik a színész az „igazi” társ keze nyomán. Az évadnak ezekről a kisebb-nagyobb csodáiról tennék most említést. ...
Sopsits Árpád őrző-védő, nevelő-terelő rendezői kiválósága oktávnyi magasságokat emel a bizony sokszor félmegoldásokkal előálló színészcsapat tagjain. Mellesleg, azt hiszem, egyike voltam azon keveseknek, akik Horváth Lajos Ottót először Raszkolnyikovként látták. Jelentem: lenyűgöző, nagy erejű alakítás volt. De végre tudott kire támaszkodni Dolmány Attila, Törköly Levente s a Szonyaként kitűnő Kovács Ferenc is, hogy a nagy párost, László Zsoltot és Bertók Lajost ne is említsük.
Ugyancsak a Budapesti Kamara produkciója volt Alföldi Róbert végiggondolt Macbethje, amelyből nem csupán Horváth Lili és László Zsolt kettősét őrzöm, de Szilágyi Zsuzsa több alakból egyfajta házmester-komornává összegyúrt bizarr figuráját is.
* Szombat után talán én is így, többes számban mondom majd ki a mondatot. Akkor nézem meg az Előhívást.
CC
Szavazatai:
A legjobb rendezés kategóriában: 3. Macbeth (Alföldi Róbert)
A legjobb női főszereplő kategóriában: 2. Horváth Lili (Macbeth)
A legjobb díszlet kategóriában 2. Kentaur (Macbeth)
Tény – bár erre korábban is volt példa –, hogy a legkülönbözőbb alternatív törekvések, művészek, rendezők, drámaírók, tervezők egyre szívesebben költöznek be hivatásos kőszínházak kis- vagy stúdiószínházaiba, szolgálva ezzel az alternatívság kiterjedését, a többtagozatúságot, a közszolgálatiságot, a művészszínháziságot, valamint a kht.-, a részvénytársasági, a betéti társasági forma nyűgétől való megszabadulás ügyét. Némi iróniával: alternatív színház (majdnem) az egész világ. Ezért lehetett mégis észlelni Zsótér-, Bocsárdi-, Schilling-fesztiválokat, kiemelkedő értékeket és néhány régi mágus, Zsámbéki (Szent György), Ascher (Erdő), Ruszt (Oidipusz-drámák) pályát folytató feléledését, megújulását. Az alternatívosodás következménye, eredménye a Vígszínház (A szecsuáni jóember), a Madách Kamara (A testőr, Jelenetek egy kivégzésből, A mi erdőnk alján), a Budapesti Kamaraszínház (Bűn és bűnhődés a rácsok mögött, Macbeth), a Szegedi Nemzeti Színház (Galilei élete), a debreceni Csokonai Színház (A Gézagyerek) rendezői, tervezői és írói sikere. Sem a szakma, sem a kritika nem adta könnyen ezt a sikert.
Kösz, elég pihentagyú voltam tegnap. Most inkább "fáradtagyú" vagyok - egész éjszaka virrasztottam, írtam azt a nyavalyás kritikát. :(
Nem haragszom ám, hogy tetszik az Elektra, én is szeretem. :)
Az nem hangolás volt már, hanem maga a "mű". ;)
Elég nehéz lett volna nem észrevenni riadalmamat: majdnem fél métert ugrottam hátra, székestül. :) Én is majdnem elnevettem magam - és én is frászt kapok a patronpisztolyoktól. :) Kész megkönnyebbülés volt, hogy a Falstaffban vívtak. :)
Szállást még nem fixáltam tegnap óta, de ne aggódj, ha más nem akad, megszálljuk Doriannn-nál a gardróbot. :)))
Ha könyvtárban járok, feltétlenül elolvasom (gondolom, a netre még nem rakták föl...).
Navarre: gratula a topiclakók jellemzéseihez!! :-)
Nem sokat tudtunk ma beszélni, egy kicsit fáradt is voltam, tudod, engem az Elektra eléggé megvisel, hasonlóan, ahogy Téged a Bűn. Ne érts félre, a Bűn is nagyon ütős, de az Elektrához már elég sok személyes élményem fűződik, biztosan ezért van rám még mindig ekkora hatással.
Ja, a "hangolással" kapcsolatban: azért hallottunk ám gyanús hangokat, üvöltözéseket, mielőtt beengedtek a "cellába".
Észrevettem, amikor megijedtél! :-) Én is összerezzentem egy kicsit. De majdnem el is kezdtem nevetni, különben én nagyon ijedős vagyok a színházban. Főleg a lövésekre vagyok "allergiás". Halálra tudnak rémiszteni az ilyesmivel.
A Színikritikusok Díja tényleg reális, bár a részletes jelöléseknél néhol észrevettem azt, hogy ki kihez "tartozik". Szóval nem mindenhol éreztem a szigorú pártatlanságot.
Demain: Miért botránkoznánk meg Alföldi miatt? Ő a legjobb (Horváth Lilivel párhuzamosan) a darabban. Orin szerepe tökéletesen illik rá, és úgy érzem, hogy itt őszintén önmagát adja.
Jó, jó, befejezem az elektrázást. :-) De annyira örülök, hogy láttam megint!
Van valami híretek a Trafóról? Esetleg szállásügyben?
Jó éjszakát!
U.I.: Egyébként a Színházban van egy érdekes interjúsorozat a Nemzetivel kapcsolatban a "szakma krémjével", de ezt csak offként és némi ajánlott olvasmányként említem meg.
