1945-ig Fiume volt a hivatalos neve, tehát akkori időkre anakronisztikus a Rijeka. De egyébként ugyanazt jelenti mindkettő tükörfordításban, úgyhogy nem gond.
Egyébként meg Ausztria fővárosát sem szoktam Wiennek hívni (ezért kérdeztem, bár nem vetted a lapot).
Az Istria közepén jártam egy múzeumban. A kiállítás egy helyi születésü püspöknek volt szentelve és aki a horvát függetlenségért harcolt. Az ismertetőkből az derült ki, hogy ő főként a német és az olasz befolyás ellen küzdött.
A mikulcicei horizont a Vág-völgyének morvaország felé áthúzódó IX.szd-i kultúrája. Ők a nagymorvák a szlávok szerint. A leletek szerint pedig egy masszív sztyeppei banda.
Igen, épp ezért pl. az EU odaszólhatna nekik, hogy Európában ma már nem kóser a Benes-dekrétumozás, nyelvtörvényezés, és a "Szlovákiában nem élnek magyarok, hanem szlovákok, akik magyarul beszélnek" típusú dumák.
Hát Dalmáciát nem hiszem, mert az osztrák császári tartomány volt. :)
Horvátország széleskörű autonómiát kapott 1868-ban, horvát lett a hivatalos nyelv, volt báni kormány, saját vallás-és közoktatásügyi, belügy- és igazságügyi miniszterrel, a magyar kormányban volt tárca nélküli horvát ügyekért felelős miniszter, volt saját gyűlésük, a sabor, amely egy meghatározott számú képviselőt a magyar Országgyűlés mindkét kamarájába küldhetett, a közös osztrák-magyar minisztereket beszámoltató magyar delegációban is elő volt írva, hány főnek kell horvátnak lenni...
Egyedül Fiume volt magyar igazgatás alatt, de azt meg Olaszország szerezte meg a háború után.
És az 1990-es években aztán kiderült, mennyire érdekelte a szerbeket és horvátokat az "egy nyelv"...
2. A reformkorban teret nyerő modern nemzettudat szorította háttérbe a Hungarus-tudatot.
A francia forradalom gondolatai elemi erővel söpörtek végig Európán. A reformkori magyar nemesség és polgárság „Haza és haladás” ideájával és aliberális elvekkel együttmagáévá tette a modernnek számító etnikai nemzetállam eszméjét is.
(Juhéé, ehhez képest a mai neolibsik.....:)D)
„Nyelvében él a nemzet” – mondták, maguk mögött hagyva a hungarus-tudatot. Az egynyelvű nemzetállam ideája olyan mértékben összekapcsolódott a modernitással, fejlődéssel, a fejlett Nyugat-Európával, hogy a távlatilag gondolkodó reformkori magyarság evidenciaként fogadta el azt, és teljesen érzéketlenné vált a „nemzetiséggé” degradálódott szlovák ajkú elemek hasonló igényeivel szemben. A születőfélben lévő szlovák nemzet egyébiránt ugyanolyan kizárólagosnak és evidensnek vélte a nyelv identitás-meghatározó szerepét, mint a reformkori magyarság.
Egy receptre ment itt minden, öntörvényű a történelem.
Kollai István: Szlovák-magyar kiegyezés, tizenkét pontban
Mellesleg a szlovákok közül a szabadságharcban többen voltak mellettünk, mint ellenünk.
És kevesen tudják, hogy a világháború után volt kísérlet Szlovák Köztársaság létrehozására, amit a cseh "testvéreik" annak rendje és módja szerint le is vertek.
