Reggel közvetlen busz van Igalról, ezzel indultunk. Irány észak, keleten látszik a már ismert torony, balra a Klastrom-hegy, két oldalán a térképen is jelzett mély völgy. Ideális tájékozódási lehetőség, apró szépséghiánnyal. Jelzés ui. nincs. Az út egyértelmű, jelzés később megjön. Elérjük az Öreg-hegyet, de a „csúcs” balra van egy picit, úgy, ahogy azt a térkép is mutatja. Elérjük a tisztást, tiszták a jelek. Elérünk egy szekérutat, mely egyértelműnek látszik. A tisztás másik oldalán tiszta jelek, a térképpel ellentétben északnak mutatóan. Meg lehet szokni, gondoltam. Irány észak, majd kelet. Kb. azon az úton haladtunk, mely a térképen a Marosdi-erdőn megy keresztül negyed-kört leírva. Elértünk egy pici házat (ez sincs a térképen jelölve), majd tovább keletnek. Már észak felé kellett volna fordulni, de a jelek dél-keletnek tartottak. Elértük az erdészeti műutat. Jött egy terepjáró, kérdeztük, hova visz az út. Mondták, hogy Törökkoppányba. Helyben voltunk. Jelzés semmi. Irány észak (fütyülnek a tengerészak). Jó egy km után két tiszta jel a semmiből. Majd megint szünet. Már látszott a kút környéki ház a sátrakkal, újra piros jelek a fákon. Megjött az autó. Asszony kocsiba, irány Szorosad. Én neki a dombnak. Ezt nem kellett volna!!! A jelzések elfogytak, az út is. Szántás mindenhol. Az út bevitt Törökkoppányba. Jelzés sehol. Úgy döntöttem, hogy elég. Elértem a buszt, azzal menetem egy megállót. Az erdészház sztorit már leírtam.
Az asszony ezzel a busszal ment Zicsre én gyalogoltam. Szép panoráma, jó útviszonyok. Zics bájos kis falu. Az iskolában (a templom mellett van) kaptam bélyegzőt. Ezt követően le az országúthoz. Biztos, ami biztos, megkérdeztem a kocsmában, hogy tudnak-e a túráról. A szomszéd kocsmába irányítottak. Zicsen kettő is van, egymás mellett!!! Ott ki volt téve a táblácska, de nyalóka nem volt. Adtak egy bélyegzőt (ha már ott jártam) és egy telefonszámot.
Nágocsig széles földút, párhuzamosan a műúttal. A víztoronynál elfogytak a jelek. Bementünk az első úton a faluba. Később lettek jelek is. Hogy honnan, azt nem tudom. A falu közepétől indul az aszfalt Andocsba. Nem kísérleteztem tovább, maradtunk a műúton. Mint később kiderült, a jelzés is. Egész Andocsig. A térképet el lehet hajítani. A templom kicsit kopott, de szereztem TKM-es bélyegzőt. Igalig a jó meleg buszban pihentünk, majd be a pezsgőfürdőbe. Igazi felüdülés volt.
Rendben tehát a túra Andocsig. A néhány bosszantó kavarodást leszámítva igazán szép távot tettem meg. A völgyek szépek. Különösen szép a panoráma Nágocs előtt visszatekintve. Minden egybe van szántva, dűlőút nincs. A völgyben pici tó. Szép hely Somogyország!
Hétfőn, korán reggel indultunk, a cél az ismeretlen Igal volt. Viszonylag hamar megtaláltuk a HOTEL IGAL nevű szállodát. Szemben a fürdő bejáratával.
Kipakoltunk a kocsiból és már indultam is. HEV felkészítésének hatására nem számítottam sok sikerre, volt térképem és a nap is sütött. A fürdő bejáratánál tiszta, piros jel. A térkép szerint irány észak. Az Acsai úton haladtam, de jelzést nem találtam. Felkapaszkodtam a dombra, gondoltam, a gerinc van festve. De nem volt sikerélményem. A domb másik oldalán gaz, majd egy erdősáv, mely sok jóval nem kecsegtetett. Meg aztán a jelzés a térképen a szőlő mellett halad, a „patakon” és az erdőn innen. Bátran tartottam az északi irányt. Elértem a civilizált rész északi határát. Tájékozódási pont hiányában elindultam kelet felé az első szekérúton. Pár száz méter után, ahogy a térkép jelzi az északi irányba induló szekérúton folytattam. Két favágóval futottam össze, kérdeztem: ez az út vezet Somogyacsára? Mondták, hogy igen, menjek bátran. Mentem, mendegéltem. Kicsit zavart, hogy jelzést nem láttam, de sebaj. A túra célja Somogyacsa. Már jó ideje bandukoltam, mikor a jobbról becsatlakozó út túlsó oldalán észrevettem egy szép piros jelet, egy nyíllal. Hülyét kaptam. Aki ui. Somogyacsáról jön, az tuti, hogy ezt a jelet nem veszi észre, hisz neki háttal van. Aki pedig Igalról jön, az miért menne vissza? De megjegyeztem a helyet. Később kiderült, hogy nem eléggé. Jelzés megtalálva, kedélyek lenyugodva. Elértem a temetőt és a falu közepét. Csodálatosan tiszta és kellően sűrű jelek. Nem voltam elégedett a teljesítményemmel, de egy szakaszon túl voltam. A bolt, sajnos már zárva volt, de volt tartalék vizem és kút is volt. Irány dél, az erdészeti műúton. Jelzések rendben. Elértem egy horhost, kb. azon a ponton, ahol a térkép szerint balra kell kanyarodni. Egy kis susnya (már-már hiányérzetem volt), de szerencsére nem tartott sokáig. Tiszta, jól jelzett úton fel a dombra, majd irány kelet. Ahogy a térkép is mutatta. Szívem szerint már elfordultam volna déli irányba, de a jelzések csak tovább keletnek. Egy piknikelő társaságba botlottam, kérdeztem hogy merre van a műút. Mondták, hogy egyenesen tovább a fiatalosban, ott lesznek jelzések. Igazuk volt. Hamarosan eléretem a műutat. Kezdtem bizakodni. De korainak bizonyult.
A jelzések bevittek egy felhagyott szekérútra, majd kibukkantam egy rét szélén. Apró épület, pajtaszerű (csak teteje volt) ház, hatalmas asztallal és padokkal. Tűzrakó hely, egyszóval igazi erdei pihenő. A térképen nyoma sincs az épületnek. A rét keleti oldalán a fák keleti oldala volt megfestve. A jelzés tehát átmegy a réten, gondoltam, hogy akkor bemegy az erdőbe. A térkép szerint északi az irány a műúton, de három földutat is becserkésztem jel nem volt. Délnek fordultam, mintha a jeleket követném és mit ad Isten, a kerítésen jelek, vissza, nyugatnak. Vissza a nemrég elhagyott műútig, majd délnek. A térképen észak. Ezt a cikit!!!
Már már a debilitás határán voltam, mikor a jelek bevittek egy oldalágba, hamarosan megtaláltam a műút vég-kanyarját és a dél felé kivezető jeleket. Rekonstruáltam az utat és azt a következtetést vontam le, hogy valamikor (jónéhány éve) a jelek azért fordultak déli irányba, mert a fiatalos el volt kerítve. Az erdő felcseperedett, a jeleket újrafestették és ahogy az illik, útba ejtették a kis rétet, a pihenővel. Csak a térképszerkesztők nem követték az élet változásait. Sebaj. Túl vagyunk egy szakaszon. Támpont a jelzés és irány a József-hegy. Mázlim volt. Megtaláltam az irtást a jelzett helyen, egy hatalmas tábla kukorica. Még egy kis hullámvasutazás és már látszik is a geodéziai torony. Megnyugodtam. A torony után szépen kitisztított, füves szekérút, panorámával és lefelé haladóan. Már látszott a falu, a templom, szóval közeledett a cél. Az út hatalmas kanyart leírva már-már túlfutott a falun, csak nem akart elindulni lefelé. Döntöttem. Irány a falu. Hogy hol van a jelzés, nem tudom. De elértem a falut, a postahivatalban kaptam szép bélyegzőt. Kocsma nem volt. A közlekedési lehetőség már nem tették lehetővé a túra folytatását, a kövekező buszig volt még egy óra. Kimentem a műútra (Törökkoppány – Bonnyapuszta). Stoppoltam egy autót, mázlim volt. Somogyacsáig ment. A boltig. Nyitva volt. Kaja-pia, duma. Irány Igal, gyalog. Fel akartam fedezni a jelzett utat!
Sikerült túlhaladnom (ahogy az várható volt), de visszafordultam és követtem a jeleket. Tiszta úton haladtam, a jelzések jók voltak. El is értem az erdő szélét. Irány kelet. Az út, a térképtől eltérően északnak fordult, majd egy éles kanyarral délnek, be az erdőbe, a csalitosba. Itt fedeztem fel az öreg tölgyeket és jelzéstől-jelzésig haladva bóklásztam a félelmetes erdőben. Kezdett alkonyodni. Jó darabig követtem a jeleket, bízva abban, hogy Igalig kitartanak. De nem. Az utolsó egy horhos szélén volt. Begurultam. Már hallottam a kutyák ugatását, láttam a házakat a dombon. Átverekedtem a horhoson (100 m) a száraz patakmedren is átgázoltam. Fel a dombra. Még néhány méter és már a fürdőnél voltam. Kíváncsi vagyok, hogy hol vezetnek ki a jelek az erdőből. Másnap megpróbáltam a fürdőtől délre indulni, de csak jelzésalapokat láttam, jeleket nem.
Végkövetkeztetés.
Van tehát jelzett út Igal és Somogydöröcske között, de az eleje Igalnál hiányos. Időm sajnos elfogyott, izgatottan várom, hogy merre vezetnek a jelek a valóságban.
Én tehát ennyivel tudok hozzájárulni a szakasz bejárásához. A táv mintegy 15 km volt, az oda-vissza miatt kicsit több.
Folytatás később…
Szombat-vasárnap pedig kékeztem, végre rendesen. (Két teljes napot) Putnok-Aggtelek-Bódvaszilas. Gondolom, újat nem nagyon tudok mondani...
Talán annyit, hogy a barlangi belépő elég drága (szerintem). Az Aggtelek-Jósvafő barlangtúra, ami a kék különleges szakasza lenne, 4500 Ft.
Múlt héten igazi csemege-túrán voltam: a Sokoróban túráztam, Tényő községből tettem egy rövid délutáni körtúrát. Még sosem jártam ott, de gyerekkoromban, amikor Nagymamámhoz utaztunk vonattal (Győr és Gyömöre-Tét között), mindig néztem a vonatból a hegyeket. Nagyon szép kis hegység/dombság, leginkább a Villányi hegységhez hasonlitanám, hangulatilag. Sajnos régi térképpel mentem, mivel kapkodva várásoltam, örültem, hogy kaptam, és nem vettem észre, hogy 96-os kiadás. Nem is találtam rajta a zöld+ jelzést, amin mentem a zöld helyett. Egyébként sikerült is eltévednem, még szerencse, hogy a csúcson található kilátó és torony biztos tájékozódási pont.
Olvastam a levelet is, de ha már ide is kitetted kérdésemet (a "válasszal"), akkor itt foglalnám össze mindazt, amit a "helyről" érdemes tudni.
SZOROSADERDÉSZHÁZ Szekszárdtól 241,4 km távolságra vagyon. Aki a füzetet összeállította, az lehet, hogy tudja, miért ezt a nevet adta a bélyegzőhelynek. Az illető nagy valószínűséggel Vukov Péter aranyjelvényes túravezető. A "szerkesztés lezárva 1999. július 15-én", olvasom ugyanott. Ennek később lesz jelentősége.
Hol is van tehát ez a nevezetes ház?
Szorosadon. A buszmegállótól délre, a falu szélétől a harmadik ház. Ebben lakik az erdész. Hét éve polgármester (tehát már 1999-ben is polgármester volt). 2002-ben újra megválaszották. Mindent tud a környékről, kivéve azt, hogy az Ő házában van a bélyegzőhely. Mákom volt, mert a szomszédját kérdeztem, tudja-e, hogy hol van az erdészház. Tudta. És az erdész (polgármester) otthon volt. Nála volt a pecsételője is. Még alá is írta! Sőt kaptam kétszer két decit tisztán. Vöröset. Ideit. Fenséges volt. Életmentő. A polgármester barátságos ember. Laknak vagy 150-en Szorosadon.
Azt mondta, hogy készséggel felszerelteti a ládikót a kocsma környékén, ha valaki elviszi neki a matricákkal. Nem ellensége a túrázóknak. Teljesen meg volt hatva, mikor meséltem neki az Igal környéki erdő (pagony) hatalmas, öreg fáiról. De erről majd a túrabeszámolóban.
Szóval most már mindent tudunk a helyről.
Azért kösz a segítséget.
Még egy infó. A jelzett út egy utcával odébb van:o)
Mielőtt bárki félreértene. Óriási élmény volt Szorosad. Mármint megtalálni. Jobb is így, hogy én fedezhettem fel! Bár annak is vannak előnyei, ha az ember tudja, mire vállalkozik. Ekkora mákot!!!
Terecsenyben aludtam a Zrínyi kulcsosházban. Ha a Google-ba beütöd a két szót, akkor megtalálod a paramétereket (gondnok neve és telefonszáma). Sajnos, most nem hoztam magammal a dokumentumokat, de ha végzek, akkor összeírok mindent. Az ár, mint említettem, 600 pénz, plusz 200 a lepedő párnahuzattal. Van WC és hideg víz, a meleg vízet forralással lehet előállítani. Van viszont jól felszerelt konyha és fűteni is lehet. 8-10 ágyas szobák (2) emeletes ágyakkal. Kinyitották a házat egy személynek is. A mindenes (Jani bácsi) a kulcsosházzal szembeni házban lakik. Kérésre bevásárol (kenyér, tej, stb). A kocsma üzemel.
Említeném Ófalut, ott elfogadható árért adnak ki szobát. Van telefonszám is. Sajnos, ez az infó későn jött, ezért három szakaszban nyomtam Mecsekjánosiig. Kettő is kényelmesen elég (Szekszárd-Ófalu, Ófalu-Mecsekjánosi). Mecsekjánosi vonattal kényelmesen elérhető, visszafelé is jó a közlekedés.
Pécsen is lehet aludni, Teca mama 2000-ért reggelivel ad szállást. A plusz táv mintegy 3 km a K+ jelzésen. Kaja is van.
Legutóbb Igalon aludtunk, ott nov. 30-ig van jelentős kedvezmény. Állítólag van turistaház Törökkoppányban. Andocs után már jó a közlekedés, de ez a szakasz még hiányzik.
Pont nyaron jartam arra. A jelzesek tenyleg rondak, DE: az egyik telek keritesen, a vezetek alatt FARAGOTT kek jelzes van!!! Vmi jotet lelek szolosgazda muve lehet, oriasi jol nez ki. Raadasul szabvanyos is, ami arrafele nem sok jelzesrol mondhato el. teljesen lehidaltunk rajta.
A szállásod hol is volt akkor pontosan? Terecsenyben volt ? Esetleg a szállás paramétereit is meg tudnád adni?
Vagy amerre jártál a DDP-n voltak(vannak) kulcsosházak, túristaszállások, amelyiket akár ajánlani is tudnád. (Igény: nomád->hotel ebben a sorrendben!)
Köszi
KisCsóka
Szombaton a Dobogoko Rozalia teglagyar kozti szakaszt teljesitettuk. Gyonyoru az erdo a jelzesek jol kovethetok. Termeszetesen miutan kekturarol volt szo nem siettunk el a Dobogokoi almaspite es a Psztkereszti sor mellett. (hiszen pecsetelohelyekrol volt szo!:)) Kulonosen tetszett a Kevelynyereg utani resz. Ez a szakasz szamomra nem tul kellemes emlekeket idezett, tavaly mikor bejartam a BEAC elott, 38 fok volt,keves arnyek es hamar elfogyott a vizem... Most viszont hihetetlenul szep az a resz!! Mindenkinek ajanlom ha nincs ideje messzire menni!!
Piliscsaba es Dko kozotti resz a Rozalia-HHH szakasz kivetelevel teljesitve :)
> Egy gyors kérdésem lenne!
> Szorosad erdészház messze van a falutól?
> A térképen ui. nem találok nyomokat.
Szia
Hat ez jo kerdes, ket napja nyomozok utana , de nem tud senki a "Szorosadi erdeszhazrol"
Talan ezert is nincs a terkepen, Azon a reszen Szorosad elott a piros nyomvonalon van egy kis piheno
de csak egy kis piheno hely padok stb. kunyho szeru valami es van egy ACSAI piheno hely meg kesobb, de erdeszhazrol nem tudok, aki az utat arra festette azzal is beszeltem, Ő Igalban lakik es szinten nem tud rola. Lehet, hogy regebben volt ilyen nevu hely de most allitolag nincs.
Büszkén láttam a nevemet a DDP top 8-ban. Hogy melyik vagyok azt nem árulom el.
Alföldi kék :
1996-ban volt az avatótúrája. Mi (kb. 30-an) a déli részt jártuk végig. A következő két évben az egészet végigjártuk, de akkor még nem volt jelvény róla, csak az egyes megyék adtak külön jelvényeket (már amelyik). Azóta ígéretet kaptunk arra, hogy utólag megkapjuk a teljes AKT-ra vonatkozó jelvényt is. Ezt a túravezetőnknek kéne hajtani, de elég megfontolt ember, nem kapkodja el. Ebből az egészből csak azt akartam kihozni, hogy aki az AKT teljesítőinek számát 30-ra becsülte, az nem állt messze a valóságtól.
Kutyariasztó:
Én is vettem egyet tavaly. Lehet kapni a Kecskeméti utcában lévő sportboltban is. 26500 Ft (ha jól emlékszem). Sajnos házszámot nem tudok, de ha elindulsz a Kálvin tér felöl a Fereenciek tere irányába, bal oldalt ötven méterre találod a sport boltot. A kutyariasztó ki van írva a kirakatban is.
Természetesen nekem sem tetszett. El kell azonban ismerni, hogy a bozótban anélkül val.szeg nagyon elkavartunk volna (így utána kavartunk el).
Az pontos ítéletalkotáshoz tudni kellene, hogy ki festette, "megrendelésre" csinálta-e, és ha igen, akkor az, aki "megrendelte", járt-e ott, és elmondta-e neki, hogy mit(miket) hibázott.
Csak hogy többet ne forduljon elő...
Akkor ezek szerint, aki a komplett AKT-t teljesiti, az megkapja külön-külön megyénként is a dijazásokat?
Igen, az új füzet is irja, hogy bringával is lehet menni. Persze hivatalosan. Az Alföldön amúgy sem sok olyan hely van, ahol nagy élvezet gyalogolni (saját tapasztalat - elvégre onnan származom én is). Bicóval haladva is bőven meg lehet nézni mindent amit érdekes.
Szia
Kár, hogy nem tudtam, hogy melyik nap jarsz erre, na mindegy. Koszi a reszletes utleirast es foleg a negativumokat, a Felsomocsoladi allomas sajnos nem elado t.haznak kerdeztem egyszer meg 2001-ben, talan ha jobban lepusztul... A kovetkezo szakaszod ha IGAL-ig tervezed "erdekes" lesz, itt sok a jelzetlen cikkcakk , erre tervezzuk a legnagyobb utvonalmodositast, ha megnezed a terkepet elszedulsz, tajolo ajanlott, bozotvágó kés szinte nelkulozhetetlen, altalaban a vadasz boltokban kapható. Kaposvaron most van 18.000,- Ft.-ert.
MÁS: Tippeket kérnék , hol kapható kutya riasztó SK-nal lattam egyszer és nagyon megtetszett , szeretnek egyet beszerezni.
Igen-igen, tényleg nagyon jó a füzet!
Kis büszkeséggel tölt el, hogy a mi tanszékünk munkája is alaposan bent volt. :)
Csökkenti eme érzelmemet, hogy én magam sajnos nem, talán majd legközelebb. :)))
Döbbenet. Nincs más gondolatom. Ez már olyan szint, mely ép ésszel nem minősíthető. Jártam Ausztiában turistautakon. Voltam Csehországban is. Hasonlót eleddig nem tapasztaltam.
Talán olvastál a kék lebaltázásáról. Dobogókőn én is megtapasztaltam egy jó darabon.
Nem tudom, hogy mi lesz, de elkeserítő. Lehet, hogy a helybéliek bosszúja. Ennek ellentmond, hogy olyan barátságos gazdával találkoztam, mikor arra jártam, hogy hinni sem akartam a fülemnek. Invitált borozni. Csak azért nem fogadtam el a meghívást, mert késésben voltam. Pedig akkor még nem tudtam, hogy előttem van az erdei szakasz!
Más szavakkal, elkeserítő. De talán még történik csoda.
A 18-as busszal mentem Toponárra. A hölgy emlékezett rám, kaptam „kezdő” bélyegzőt. Lehet, hogy ezen a túrán nem kell, de megszoktam a kéken. Plusz 2 km a tóig, majd folytatás ott, ahol abbahagytam.
Az út kissé rövidebb, mint a térképen jelzett. Van egy kis vashíd, melyen át lehet kelni azon a mellékágon, mely miatt akkorát kellett régen kerülni. Hangulatos az őszi erdő. A jelzések kiválóak, a tó fenséges. Kár, hogy a nap még akkor „aludt”, felhők takarták. De nem esett!!!.
A 67-es út után még hangulatosabb az ösvény, a jelzések viszont nagyon megritkultak. Sikerült is kavarnom egyet. Mikor kisütött a nap, akkor vettem észre, hogy délnek tartok. Időben sikerül kijutni az országútra. Néha nem ártana egy tájoló!!!
Magyaregres takaros kis falu, élet is van benne. Sajnos a kocsma bezárt, de szemben a házzal van az iskola. Igen szép bélyegzőlenyomatot kaptam. Meg friss vizet. Na és jót dumáltam a háziasszonnyal. Épp ebédeltetés volt.
Van 16 tanulója az iskolának. A többit „behordják” a városba. Kár, hogy a jelzett út kerül, a falu központjából (községháza, templom) is van már út. A fel-alá járó nevű gerincút létezik. Csak egy feladat van. Az árnyékot kell figyelni, hogy mindig előttünk legyen. Akkor ui. északnak tartunk. Az út egy-egy szakasza járhatatlan, de van kerülő út. Nagy élmény, mikor az ember jelzést lát. Ritka, de a fontos helyeken van. Eszeveszett dagonyák és trágyalerakó hely. Ez maradt meg emlékezetemben. Sokan nem járhatják az utat, bár utólag belegondolva nem veszélyes. Csak észnél kell lenni. Az erdők megvannak, a villanyvezeték is. A falu (Somogygeszti) is a helyén van. Ilyet még nem láttam. Földúton mentem a faluba és tábla fogadott: Somogygeszti. A másik oldalon ugyanez áthúzva. Út nincs, de tábla az van. A földút köti össze a két falut, más út nincs. Talán ezért van a tábla. Érdekes. A presszó nevű műintézményben nem tudtak a túráról, de a sör megvétele ígéretének hatására (200 pénz) kaptam egy szép pecsétet. A hölgy helyben lakik, nem is hallott a túráról.
Somogygeszti után a jelzések rapszódikusan fordulnak elő. Mikor azt hittem, hogy elkeveredtem, találtam egy piros jelet. Sőt olyan is volt, hogy visszafelé volt a jel. Egy másik völgyből jött szembe azon az úton, melyen terveztem haladni. Kiderült, hogy egy nagy S kanyart ír le. Vissza egy kicsit, majd keletre, ezt követően tovább északra. A 80.000-es térkép nem sokat ér ezen a szakaszon. A ráérzés és a jószerencse az egyetlen, melyben bízhatunk. Valahogy elértem a műútnak jelzett utat, de agyagos út volt. Volt viszont jelzés, elindultam keletnek. Belefutottam Mernyeszentmiklós közepébe. Felsóhajtottam. Még kb. 1,5 km. Sajnos, hittem Elvirának. De Felsőmocsoládon nincs szolgálat. Mállik a vakolat, az ajtók betörve. Kosz, piszok. De épül a sportpálya!
A világvégén lévő piciny Terecsenyben megoldották, hogy kiadták a nem használt épületet vállalkozónak. Felsőmocsoládon eddig nem jutottak el. Igaz, hogy akinek gazdag keresztapja van, annak nem kell spórolni. Elég sírni. Én azt hiszem, hogy előbb saját magunkat kéne rendbe raknunk, aztán panaszkodni, hogy mi nem kapunk semmit.
A kalauz bácsi beírta a vonatszámot és a dátumot, alá is írta, de jegyet nem adott. Nem bíbelődik ő a pénzzel!!! A MÁV meg forduljon fel! Ilyen hülye világot!!! Ahelyett, hogy örülnének, hogy ha lassan is, de megy a vonat!!! Öt perccel hamarabb indult a busz. Volt rajta utas. A vonaton egyedül voltam.
HEV azzal bíztatott, hogy most jön a neheze. Ez a szakasz tűrhető volt, bár Somogygeszti után lehetne egy kicsit tatarozni a jelzéseket. Vannak fák.
Kíváncsian várom a folytatást.
Ha nem unjátok még, akkor közzéteszem, de azt hiszem akkor lesz igazán érdekes, ha befejezem. Addig is várok jelentkezőt, aki kiszedi a topicból és kiszerkeszti. (A maiakat már Word-be írtam.) Jogdíjra nem tartok igényt :o)
Mennyibe kerülhet egy bozótvágókés?
És egy jó tájoló?
Több, mint 1000 km-t tettem meg a kéken segédeszköz nélkül. Ez a piros úgy látszik nehéz dió.
Ha meglesz, akkor én már Vasasos leszek ???
(Gyk.: a piros-kék a Vasas színe)
Ui.:
Mindez a jól sikerült vizsga hatása. Statisztikusok kíméljetek:o) Ne számítsátok ki, hogy hány betűt írtam le közel két óra alatt. Sokat. De jól esett. Elnézést azoktól, akik másra használják a fórumot. De talán nem felesleges a sok infó (ha ugyan van benne). A teljesítők száma eddig 10 alatt van.
Más.
Gratulálok kvte. Ugye gyalog mentél?
Reszkessenek a potenciális teljesítők, mert már készülődök:o)
Most látom, hogy "itt" vagy. Köszi az ötleteket. Ha elolvasod a beszámolóimat, akkor látod, hogy hasznosítottam.
Godoltam Rád az úton. Mestermunka a vonalvezetés. És a panoráma Terecsenyre!!!
Más.
Én is megküzdöttem azon a szakaszon. Az a baj, hogy az erdőben a helyiek levágnak és emiatt egy darab kimarad. Egy helybéli irányított vissza a helyes útra. Amikor én jártam arra, még nem volt atlasz. Lett is nagy rohanás Tapolcáig!!!
2. nap
Kisbőszénfa – Kaposvár, Deseda-tó (Toponár)
A busz reggel 6:33-kor indult, 6:15-kor rémülten kezdtem pakolni és öltözni. Még jó, hogy voltam katona:o)
A hely pánikszerű elhagyása nem volt szép tőlem, de ha arra járok, majd kárpótolom a gondnokot. E helyütt is elnézést, bár szóban már megtettem. Ő ui. a kapujában állt, figyelte, elérem-e a buszt. Lehet, hogy Ő ébresztett?
Elértem tehát, 10 perc és már a boltban vásároltam a reggelit és az ebédet.
Az előző napi előrelátás kamatait élvezve vágtam neki az aszfaltnak. Akkor még nem tudtam, hogy közel egy óráig tart ez a szakasz. Mire elértem az erdőt, már világos volt. Szerencsére széles erdei utakon haladtam, a harmatot sikerült elkerülni. A tehenészeti telep átalakult. Ládikó nincs, csak 2 méteres kerítés az út két oldalán, jó 4 km hosszban. Mögötte szarvascsordák. Hülye (azt írja a "mindentudó", hogy ilyen szó nem illik a képernyőre) érzés volt a „csőben” haladni. Tőlem védik a természetet? A dombokon fű-fű és fű. Erdő nincs. Találkoztam viszont pici apró vadmalacokkal. Nem akartak megkergetni, én sem őket :o)
Ropolyig nem sok minden történt. Szállító út és aszfalt váltogatta egymást. Néhány gondolat a ponttal kapcsolatban.
Itt nem kedves vendég a turista. A ládikó szeméttel van teli, a gondnok néni barátságos volt, aláírta a füzetemet, de nem tudott semmit a túráról. Nekem azt mondta, hogy ha megbeszélik, akkor ő szívesen tárolja a nyalókákat, kitenni nem érdemes, mert hamar eltűnik.
Megtaláltam a favágó emlékművet is. Ez a műút mellett van. „Természetesen” motoros fűrészes favágót ábrázol, a favágóversenyt ui. 2000-ben rendezték e tájon. Ennek állít emléket a faragás. Már az OKT-val kapcsolatban is sokszor szívtam, itt is. Együtt halad ui. a P- és a K- jelzés, de csak a K- van festve. Erre nincs szabály az MTSZ-ben? Szerencsére nagy gondot nem okozott, de bosszantó. A pecsételő hely sincs jelezve, a házig ui. "fel" kell menni. Aki nem Kisbőszénfa felől érkezik, az könnyen elkerüli a helyet. Az RP-DDK vonatkozásában fentiek szintén igazak.
Ropoly után széles völgyben halad az út, jók a jelzések. A problémák a kútnál kezdődtek. Itt egy picit balra elhajlik a térképen az út. A valóságban nagyon. És át kell vágni egy méteres gazzal borított réten. Az altalaj hullámos. Hosszú emberek láthatják a jelzést (hogy mikor és hogyan festették?), de nekem okozott némi gondot, míg megfejtettem a talányt. Ezt követően elérjük a hirtelen emelkedő szekérutat, de a mi utunk nem ez. Még egy vízmosás vissza és akkor van jelzett út. Könnyebben is el lehetne ide jutni, de mindezt akkor még nem tudtam. Szegény asszony! Még mindig szedegeti a bubujancsit a pulóveremből!
A szekérút egy darabig jó, majd jön az újabb megpróbáltatás. Jelzés csodás, út járhatatlan. Egészen gyenge kis csapásocska tartotta bennem a lelket. Zúztam kegyetlenül. Néhány száz méter borzalom, majd egy gyönyörű, fedett sétány. Már-már feledtem a susnyást, mikor újabb jött. Az eset többször megismétlődött. Megváltás volt, mikor a jelzés elkanyarodott, fel a hegyre. Kegyetlenül emelkedett, de legalább nem volt susnya. Végre egy kis erdő! És út. Mielőtt kiértem volna a tisztásra, a jelzés be az akácosba. Megpróbáltam követni, de feladtam. A tisztás szélén haladtam, a jelzés 200 méter után, ahogy a térkép is jelezte „kijött”. Hogy miért ment be? Mikor festhették a jeleket? A tisztástól már egyenes út vezetett Töröcskére, egy csodaszép, mély horhoson át. A fák gyökerén voltak a pici jelzések.
Töröcskén az orrom előtt zárt be a bolt (sose fogom megtudni, hogy van-e nyalóka). De a kocsma nyitva volt. És bélyegzőt is kaptam! Na és életmentő sört is. Nagy kísértés volt a busz, de nem adtam fel, jóllehet sokat kivett belőlem a susnyán átgázolás. Le a tóig, majd óvatosan keresve az utat, kicsit visszafelé a másik oldalon. A tó végétől kb. 2 km a vasútállomás, de nem vágtam le.
Megtaláltam az emlékművet. Érdekes, hogy Kaposváron még nincs útba a munkásmozgalom. Ennek állít ui. emléket a réz dombormű. Még friss virág is volt. Pedig sokan megfordulnak arrafelé! Na, de ne politizáljunk.
Kicsit nehéz megtalálni a hármas jelzést (piros, sárga, zöld), de nem lehetetlen. Egy keskeny, meredek ösvény északra. Fel a hegyre. Majd le a völgybe. A sárgán megint csak 2 km az állomás, de a piros visszafordul. Ki az országútra. Néhány száz méter aszfalt, majd be az erdőbe. Csodás völgyek. Le és fel. A turistaház előtt a jelzés elkanyarodik. Sajnos ki kellett hagynom. Nem 10 km a távolság Töröcske és a vá. között!!!
A jelzés jó 2 km után visszatér majdnem oda, ahonnan elindultam. Innen még jó 1 km a vá.
Azt hiszem, jobb lett volna kiszállni Töröcskén és külön túrát szentelni a Töröcske – Deseda-tó távolságnak. De még nem volt 2 óra!!!
Kicsit összekaptam magam, gyors bélyegzés, majd irány a tó. 16:00-kor a füzetben jelzett helyen voltam. (Előtte volt a strand, de minden bódé zárva volt. Ott jobb lett volna kiszállni!) Túráról nem tudtak, bélyegző nem volt. Kaptam egy naptárt és egy „igazolást” az edzőtől. Lemeszeltem egy kocsit, az elvitt Toponárra. Ott a takarékszövetkezetben kaptam bélyegzőt. Kaposváron voltam, de Toponár van rajta! Azért kaptam, mert elmondtam, honnan jövök!!! Azt hiszem nem beszámíthatónak minősítettek. A maradék időt torkom áztatásával töltöttem. Jött a kis csühögő és bedöcögtem Kaposvárra. 8:45-kor már áztattam rusnya testemet. Csodás nap volt!!!
HEV-nek ne mondjátok el, de a tó előtt egy öreg bácsi felvett a szekerére és finom zöldalmával is megkínált. Le akart vinni a „faluba”, de mondtam, hogy nekem a jelzésen kell mennem. Nagyon örült, hogy megtudta, miért vannak a jelzések a fán. A kis lábpihentető (a tempó nem volt gyorsabb) a gátig tartott, ott a ló ui. már nem tudott lépést tartani. A gazdája elmondta, hogy napi 800-at kap a közmunkáért és 220 a liter sör. No com.
Remélem, hogy nem diszkvalifikálnak a szervezők :o)
Elértem tehát a célt, sőt még kerültem is. A jelzett út ui. kihagyja a sétálóutcát. Én ezt nem tettem. Ismerem egy picit a várost, talán megbocsátható, hogy nem a forgalmas „alsó” úton mentem. Azt gondolom, hogy kár „elterelni” a turistautat, nem szégyen egy ilyen patinás helyen hátizsákkal bámészkodni.
A csühögő egyetlen utasaként elgondolkodtam, hogy miért is jár ez a vonat Siófok és Kaposvár között??? A menetidő közel 3 óra. Nem tévedés, három. Ez már Putnok – Szilvásvárad minőségű út lehet!
A tó is csodás, de erről majd a következő szakasznál.
igen, elég durva volt.. de még így sem találtuk meg az utat, és lenn az országútnál kiakadtunk, hogy mi a fenéért csináltak egy második kéket.. felfelé még el lehet találni az igazit, de lefelé nagyon nem..
Tegnap voltam Keszthely-Tapolca OKT-zni. Semmi különösebb nem volt, kivéve Kő-orr és környékét. Az viszont nem semmi volt!
Mikor elértem az országutat (a Kő-orr előtt, Lesencetomaj-szőlőhegynél), elkezdtek szaporodni a kék jelzések. Az országúttól is kapásból 3 irányba indult. Elindultam az országútin, és a településen belül is mindenfelé (nem szabványos) kék jelzések voltak. A végén már nem is követtem, hanem a magasfeszültségű villanyvezetéket vettem célba, amit keresztezni kellett.
A Kő-orr hegye volt az igazi botrány. Az még hagyján, hogy az atlasz szerint - helyesen - a kék-háromszög visz a csúcsra, a valóságban pedig a kék vált ismét három felé. Ahogy közelitettem a hegy csúcsához, egyre szaporodtak a kék jelzések. Pontosabban kék mázolmányok. Minden tele volt velük, volt olyan fa is, hogy három jelzés volt rajta, természetesen különböző méretű. Olyan fát is találtam, ahol az egész törzs be volt mázolva: a kék sáv szélesebb volt az atlasz magasságánál (más mérőeszköz nem volt nálam), felette és alatta ugyanekkora fehér mázolás. Botrányos volt! Ugy el lett csúfitva az egész hegy, hogy szinte már környezet-rombolásnak is minősithetném. Nem tudom, ki csinálta vagy csináltatta, de olyan volt az egész, mintha egy gyerekcsapat szállta volna meg a hegyet, és azon versenyeztek volna, hogy ki tud többet és nagyobbat festeni. Arról már inkább nem is szólok, hogy néhány helyen az avar is kék volt, mert a festék kiömlött...
A Tapolca vá.-n szerzett élményekről beszámoló a Vicinális topicban.
A két naposra tervezett túra tapasztalatai logisztikai szempontból talán mások számára is hasznosíthatók, ezért megpróbálom ebből a nézőpontból leírni az eseményeket.
Bükkösd és Kaposvár között a távolság min. 50, max. 70 (a valóságban 75) km. Kaposvárhoz tartozik ui. Töröcske is (14-es busz) és Toponár is (8-as és 18-as busz). Az 50 km egy napra sok, félúton (Terecseny, vagy Kisbőszénfa) nem gazdaságos kiszállni. Ráadásul van szállás Terecsenyben is és Bőszénfán is. Ez utóbbi (Mese szálló) kicsit drága, 3.000 Ft.
A problémát a következő szakasz okozza, értelmes kiszállási lehetőség ui. csak Felsőmocsoládon van. Ez pedig Kaposvár vá.-tól 35 km. Fentieket szem előtt tartva a cél tehát a Deseda-tó volt. Innen már csak 25 km Felsőmocsolád.
De lássuk sorrendben.
Bükkösd viszonylag könnyen megközelíthető. Át lehet szállni az IC-ről Sásdon, de aki nem siet, mehet a közvetlen sebesvonattal is. Bükkösd és Terecseny között három látnivalót érdemes figyelembe venni. Az első az ökofalu Gyűrűfűn. A második a pipamúzeum Ibafán, a harmadik a vasútmúzeum Almamelléken.
Az ökofalut a jelzés elkerüli, az igazi a dombtetőn megy (rossz a térkép). Sajnos, most ezért kimaradt. Nehéz eltévedni, jók a jelzések. Az egyedül húzós szakasz a szociális otthon után van. Hála a Papi Pipa ttúrának (két héttel ezelőtt volt) kitaposott ösvényt találtam a réten a susnyásban. Nem hosszú ez a szakasz, de érdemes figyelni. A kis ösvény ui. jó 3 km-t vág le. Dinnyeberki szegény település, boltot nem láttam. Kisibafa még él, a három házból egynek van lakója, az egyik ház már félig beomlott. Ibafáig széles agyagos „országút” van. Almamellékig ugyanez aszfalttal. A múzeumba 100 pénz a belépő, igen szép pecsétjük van. A nyalókás ládikót, sajnos, szeméttartónak használják. A falu szegény. A kocsma délig van nyitva. Hogy mikor nyit ki megint, az lényegtelen (talán 4-kor), annyit nem lehet várni. Ivóvíz van a múzeummal szemben.
Almamellék kb. 500 méter kitérő, de csak akkor érdemes odamenni, ha előtte egyeztetünk a gondokkal. Van telefonszám, de elfelejtettem felírni. A neten is megvan.
Almamellék után a régi vasút nyomvonalán halad a túra, Kisbőszénfáig. Helyenként már felveri a gaz az utat, de vannak egészen jó szakaszok is. A régi vasútállomást a terecsenyi kocsmáros bérli, szép, gondozott. Lehet, hogy ott is lehet aludni?! A pont a Zrínyi kulcsosházban van, a gondnok szemben lakik. Kiadták egy személynek is. Lepedővel és huzattal 800 pénz. Friss kenyérrel és tejjel vártak (ezt természetesen én fizettem, utólag). Na és be is fűtöttek. Igaz, éjjel még kétszer után kellett „tölteni” a kis vaskályhát. Jól felszerelt konyha van, de a meleg vizet „csinálni” kell. Apró fát kell hasogatni és eltalálni a mennyiséget. Na és idő is kell hozzá. A mosdást, szégyellem, kihagytam:o)
A távolság kényelmesen megtehető, az eltévedés lehetősége gyakorlatilag zéró. A gond a folytatás. Reggel ui. nagy a harmat és Terecseny – Kisbőszénfa között már erősen felverte a gaz az utat. Ezt előre látva, még lendületből folytattam, estig tehát Kisbőszénfáig jutottam. Másnap nagyon örültem előrelátásomnak. Nyitva volt ui. a kocsma (Kerékkötő csárda) és kaptam billogot. Reggel ui. csak 8-kor nyit. Igaz, másnap kiderült, hogy mellette van egy kis vegyesbolt is, de ezt akkor még nem tudtam. Mivel meg volt rendelve a vacsorám (ld. fenn), csak a megérdemelt sört fogyasztottam el. Van busz is, de még hiányzott egy kicsi, ezért begyalogoltam Terecsenybe. (Mire beértem, a busz is ott volt.)
"Ez az a jelvény, ami nekem soha nem lesz meg."
Larzen!
Megkopott a motivációd ? :)
Pedig milyen jól lehet futni az Alföldön.
Te lehetnél pl. az első, aki végigfutja az AKT-t, stb.
Nagyon pöpec új igazolófüzet is van már.
