Sorry, de én a sokáig tervezett Sárvár-Sümeg túrára gondoltam, elvégre a "Kék túrázók" topicban vagyunk, ha jól csalódom.
Bár néha már magam sem tudom, hogy hova kattintok.
Hétvégén kékeztünk egy kicsit párommal. Péntek reggel sétáltunk egy rövidkét Galyatetőtől Kékesig. Galyán, a Nagyszállóban először a recepciós csajszi nem akart pecsétet adni, mondván, hogy „ilyen itt nincs”, aztán megeresztett egy telefont a kolleganőjéhez, aki informálta arról, hogy melyik fiókban találja a bélyegzőt. Persze az utcán pár lépéssel odébb megleltük a dobozosat is, de sebaj. Legalább megnéztük a Galya Szálló auláját. :-)
A Vörösmarty turistaház meglepetést okozott. Olyannyira megtetszett a hely, meg a környező erdő, hogy valszeg ott fogunk szilveszterezni.
Mátraházán az autóbuszállomáson egy aranypofa bácsi adott bélyegzőt. Eddig túlnyomórészt mosolytalan, fapofájú, rosszkedvű arcok pöccintették elém a kéktúrabélyegzőket, meg a bélyegzőpárnákat, itt most végre találkoztam egy olyan emberkével, aki kedvességre kedvességgel reagált.
Kékesen hatalmas köd fogadott minket. Szállásunk a Kékes Fogadóban volt, a déli sípályánál. A szállásadónő nagyon kedves volt, de ez sem tudta feledtetni a szobánk éjjeli hidegét. Az ablaknál volt egy mini hőtárolós kályha, ami max. fokozatra csavarva sem volt képes felmelegíteni a picurka szobát. Az összes polárunkat magunkra kaptuk, úgy aludtunk el.
Alvás előtt elindultunk eledelt keresni. „Kányai uram fogadójá”-nál nem láttuk a fától az erdőt, akarom mondani nem leltük meg elsőre a bejáratot, pedig majd’ kiszúrta a szemünket, így körbejártuk a vendéglő épültetét. (Pedig csak 1-1 forralt bor figyelt bennünk.) Bénaságunkért cserébe jópofa ajándékot kaptunk néhány állatka személyében.
A fogadó mögött ugyanis egy elkerített kis részen toporgott egy birka, egy kecske, valamint egy őzike. A birka csendben zabált a sarokban, míg a kecske meg az őzike kíváncsian (s talán egy kis nyalánkságra várva) odasétált hozzánk. Míg a kicsit pofátlan, de aranyos kecskét simogattunk (aki néha abbéli igyekezetében, hogy elég szeretgetést kapjon, a szarvacskáit beakasztotta a kerítés rácsai közé, aztán cibálta volna visszafelé, de nem ment a segítségünk nélkül), addig az őzike ezerrel rugózott mögötte, hatalmasakat bólintva a kis fejével, jelezvén, hogy tán őt se hagyjuk ki a sorból. Életemben először simogattam szelid, simogatásra éhes őzgidát. /Eddig az összes őz fejvesztve menekült előlem az erdőben./
Szombat délelőttre sem szűnt meg a köd, amit nem bántam, mert a bükkös + a fenyves ilyen szutyok időben is gyönyörű volt. Sirok felé indultunk tovább. A kilátás jópár helyről gyönyörű volt. Itt-ott apró csücsökként kibukkant egy-két hegytető az alacsonyan szálló fellegekből. A Kis-Sas-kő és a Markazi kapu közötti területen felriasztottunk egy őzcsapatot déli pihenőjéből. Egy szikla mögül ugrottak fel, felrohantak a gerincre, ahol megálltak egy pillanatra. Ekkor egy kíváncsi mufflon lépett melléjük, hogy bambán ránk meredjen pár másodpercig. (Mufflont most láttam szabadban először.)
A HH-erdészház előtt egy sassal találkoztunk, aki olyasfajta technikával repült, amit a műrepülők is megirigyelhetnének. Siklás közben először 180 foknyit jobbra pördült, majd vissza alapállásba, innen azonnal balra pördült 180 foknyit, majd vissza. Egy ilyen fura körzést cirka két másodpercen belül megcsinált, gyönyörűen szétfeszített szárnyakkal. Siklóernyős kedvesem is leesett állal leste a mutatványt. :-)
Kb. négy extrém körzést láttunk tőle, aztán fenségesen odébbsiklott.
Találkoztunk még a későbbiekben egy nagy csapat cinkével, egy harkállyal, valamint egy vércsével. Egyikük sem zavartatta magát túlságosan közelségünk miatt.
A térképen jelölt képesfán már csak egy keret volt kép nélkül.
Láttunk még két siralmas, friss tarvágást is Kékes és Sirok között.
A siroki vasútállomáson a jegykiadó néni kedvesen beinvitált a szénnel fűtött kályhájú „irodájába” pecsételés, meg jegykiadás céljából a hátsó ajtón keresztül. A mátrai emberek most sem tudtak rácáfolni arra a megállapításomra, hogy iszonyatosan kedvesek és vendégszeretőek.
Sirok előtt találkoztunk egy négy fős kéktúrás csoporttal.
Bocs, ha giccses volt a beszámolóm, de én így láttam. :-)
Jó kéktúrázást mindenkinek!
flottul? Nekem?
Hat en valahogy epp ugy erzem, hogy a karacsonyi hazamenetel alkalmaval mar ketszer is el kell menjek kekturazni, mert borzaszto lassan haladok.
Ha mesz, tudosits legyszives a Bakonybeli belyegzo aktualis allapotarol! Koszi szepen.
Szombaton terveztem egy Varoslod-Zirc szakaszt, aztan fel 6 helyett 6kor keltem, igy aztan elmentem a hozzam legkozelebb eso (meg hianyzo) Piliscsaba-Huvosvolgy tavra. Piliscsabarol kijovet ket jol megtermett kutya nem engedett tovabb, le kellett terjek az utrol es egy elhagyott kobanyan, meg dzsungelen at kerulni.
Zsiroshegyen a Muflon Itatonal is ket kutya orkodott, de ok baratsagosan fogadtak.
A Mariaremetei szakasz meg SZVSZ borzaszto.
Belyegzok, festesek amugy nagyjabol rendben.
Visszaa hozzászólásaidat. A hatodik oldaltól kezdődtek, de itt ezen az elsőn teljesedtek ki. Remélem hozzájárulsz, hogy a leírtakat rögzítsem.
Közben hogyan tudtál közig. szakvizsgára készülni az nekem rejtély.
Felvirradt a nagy nap, az utolsó túra napja. Kényelmes tempóban indultam a 7:25-ös gyorssal. Átszállás Siófokon, 10:15-kor érkeztem az állomásra. Volt kedves vasutas bácsi, nyomott egyet. Már csak Ali-rét hiányzott, na és Siófok.
A faluban nem találtam jelzést, a templom után egy megbarnult P- árválkodott. A kocsma a párhuzamos utcában volt, de olyan zene hallatszott ki belőle, hogy nem volt hozzá affinitásom. A falu végén a temető irányába kell menni, van egy darab árva jel. Ezt követően elágazó földutak, az egyik Torvaj irányába megy (nyugat), a másik északnak tart. Jó 100 méter után találtam egy árva jelzést, hosszú ideig ez volt az utolsó. Tudtam tájolni a vezeték alapján, gond tehát nem volt a közel 3 km-es, szántók közötti kemény agyagos földúton. Voltak fák, de jelzés nem volt. A földút végén, az erdő szélén két bíztató jelzés, abban az irányban, ahol vártam. Meg egy tábla. 15:00 után másnap 9:00-ig nem lehet az erdőben tartózkodni vadászat miatt. A kilátásba helyezett büntetés 50.000 Ft. Komoly.
Viszonylag ritka jelzés, de a kanyaroknál, elágazásoknál mindig pontos tájékoztató nyilak. Elértem a S- jelzést is. Kezdtem megnyugodni. De korainak bizonyult.
Egy NY-i irányú széles úton haladtam, egy-két jelzés is volt. Majd észak felé egy dózerút, de jelzés nem volt. Haladtam tovább, már-már déli irányba, az erdővágásban lévő széles úton. Elértem egy pici rétet. Az út háromfelé ágazott. Jel sehol. A déli irány volt a főirány. Az út megkerült egy tavacskát, de jelzés nem volt. Megnéztem az északi irányt, kivezetett egy szántáshoz. Nem volt hozzá bizodalmam. Sajnos, a térképvázlatot nem lehetett használni, mert fekete-fehér volt. Maradtam az ÉNY irányú útnál. Lesz, ami lesz. Elvben jó volt az irány, de sok hegy volt és nem láttam a Flóra-hegyen lévő tornyot. Belefutottam három erdei munkásba. Mondom, hogy mi járatban vagyok. Mire ők. A tónál kellett volna tovább menni, arra visz az út, mondják. Mutatom a térképet. Bólogatnak. Világos ui., hogy az út nem megy a hegyre. Mondják, hogy Ény irányba tovább, ott a torony, onnan kelet felé, majd egy irtásnál északi irányba és már ott is vagyok Ali-réten. Elmormoltam egy Miatyánkot. Irány a hegy. Torony van, és láss csodát. Két tiszta P- jelzés a betontornyon!!!
Áthelyezték a túra útvonalát. Hurrá! Kezdtem megnyugodni. De korai volt. Jelzés ui. nem volt azon az egyetlen úton, melyen kelet felé el lehetett hagyni a hegyet. A panoráma egyébként csodás volt. Északi irányba Balaton (jó sok), déli irányba a nevezetes Gergely-hegy a toronnyal. Helyben voltam, csak épp a térkép szerint volt egy kis balsejtelmem. Maradtam az öreg útmutatásánál. Irány a keleti út, második elágazásnál balra. Szépséghiba, hogy az első elágazás után volt egy második is, de az füves volt. Meg nem volt mellette erdőirtás. A harmadik viszont minden szempontból tökéletesnek bizonyult. Sőt. Jel is volt. Meg táblácska. Rajta minden, ami fontos. Jó irányból jöttem, észak felé kell tartani. Világos, mint a nap. Ali-rét 2,5 km. Nincs messze, valóban. Ezzel egy időre elbúcsúztam a jelektől, Ali-rétig ui. nem voltak jelek. Volt viszont útelágazás. Még jó, hogy arra motorozott az erdész és elmondta, hogy melyik a jó út. Elértem a keskeny műutat, az úton tovább, egyenesen a házakig. Szép fák, gondozott rétek, pici tavacska. Emberek is voltak. Csak matricás doboz nem volt. Az erdész aláírta a füzetet és elmesélt egy történetet. A részleteket most nem tenném közzé.
A ház után erdővágásokban fut az út két erdő-nyílás észak, egy nyugati irányba. Szépen ballagtam a parcellák mentén, elég sok volt az üres parcella. Intenzív erdőművelés. Elértem a tófűzért, pici rét, padok, tűzrakó hely. Indultam déli irányba, de elhagytak a jelek. Valahol felmehettek a hegyre. Törekinél utánuk mentem és meg is találtam a faluban a jeleket. Egy darabig követtem őket, de bevittek egy magánterületre. Megpróbáltam megkerülni a helyet, de visszajutottam ugyanoda, ahonnan elindultam. Na jó, 100 méterrel északabbra. Döntöttem. A biztos aszfaltot választottam. A Békás tót meg elképzeltem. Kimentem a Balaton partjára és élveztem a napsütést.
Meglátogattam a víztornyot is, elvégre ez a túra végpontja. Hatalmas hirdetés: tourist information. Gondoltam benyitok. De zárva volt. Maradt a biztos MÁV-os bélyegzés. Betértem a restibe is. Feltankoltam, hisz megszomjaztam útközben.
Végső soron elégedett voltam, hisz eljutottam 2,5 hónap alatt Szekszárdtól Siófokig. Majd máskor írok epilógust.
Szerintem személyesen nem, legfeljebb a geocaching fórumról.
Olvasom, h sokaknak probléma a hiányos jelzésrendszer, meg az elégtelen térképek. Ha valakinek lenne fehér folton GPS tracklogja, azt össze lehetne játszani pl. egy 1:25000-es térképpel, amiből aztán ki-ki nyomtathatna magának.
Emlékszem egyszer a Zselic és a Mecsek térképek közötti 5-6 kilométeres résen vakrepültem egyet, el is tévedtem.
A beharangozott előzmény:
„A következő szakaszod ha IGAL-ig tervezed "érdekes" lesz, itt sok a jelzetlen cikkcakk, erre tervezzük a legnagyobb útvonalmódosítást, ha megnézed a térképet elszédülsz, tájoló ajánlott, bozótvágó kés szinte nélkülözhetetlen,”
A hét vége felkészüléssel és az elmaradt házimunkák elvégzésével telt. Nagyon készültem. Még menekülési útvonalat is terveztem. Nehéz most utólag bizonygatni, de magát a teljesíthetőséget nem láttam veszélyeztetve, felkészültem arra az esetre, hogy ki kell kerülni az erdőt. De az élet változatosabb.
Szerencsére nem késett az IC, ezért elértem a 9:30-as buszt. 10:00-kor már a Mernyeszentmiklós buszmegálló melletti kocsmában szürcsöltem a kávét és csevegtem a túráról. Egy idősebb úr azt mondta, hogy egyenes földút vezet Igalra, ő csak tudja, de nem vitatkoztam. Kaptam billogot és irány a műút. Ecsenyig sok minden nem történt. Friss jelzésalapokat találtam Felsőmocsolád után, de a régi jelek, na és az országút elégnek bizonyultak. 11:00-kor már a falu határában voltam. Egy tábla vonta el a figyelmemet a panorámától (korcsma 200 m). Engedtem a kísértésnek. A táv belefért az időbe. A falu nagyon szép helyen van és műút vezet a térképen is jelzett majorig. Jó tempóban haladtam. A major bejáratánál tiszta nyíl, irány a Lápai-erdő. Az erdő előtt másik nyíl, irány észak. Az erdő mellett, a szántó szélén széles, kemény agyagos út. Pár méter után észrevettem egy S- jelet. Hogy honnan jött? Piros, Sárga, Piros, majd csak sárga jelek, a piros eltűnt. Elértem az erdő É-NY-i szegletét, a S- ment tovább északra.
Barátkoztam a szántófölddel és úgy döntöttem, hogy megyek az erdő északi oldalán, majd csak lesz valami. Nem hittem abban, hogy a hatalmas, szemmel láthatóan egybeszántott terület közepén van jelzés. Mikor elértem a Püspöki erdő szélét, egy széles út érkezett északról, de jelzés nem volt. Elindultam déli irányba. El voltam szánva, hogy akadály esetén visszamegyek és Bonnya felé indulok. De tiszta volt az út és néhány száz méter után nyugat felől megjöttek a jelzések is. Ezek szerint a cikk-cakk le lett vágva. Hogy járhatatlan-e az erdővágásban futó földút, azt nem tudom, de nekem tisztának tűnt. Az út, most már jelzésekkel támogatva haladt délnek. Hatalmas irtások a keleti oldalon. Dolgoztak a gépek, kezdtem bizakodni. A keleti irányba fordulás jól van jelezve. Az irtás másik oldalán futó úton azonban nem kellett visszafordulni, a térképpel ellentétben délnek kellett fordulni. Szemmel láthatóan nagy tisztogatás volt a környéken, mert az út teljesen tiszta volt, a fiatal akácok között át lehetett látni az árok másik oldalán futó útra. Azon voltak a visszafelé haladó jelzések. Mikor elértem a legdélebbi pontot, akkor átkeltem a patakmedren és elindultam északi irányba. Vastag avarszőnyeg, nyugati irányban az észak-dél irányú egyre mélyülő árok. Ennek az ároknak a keleti oldalán szép lassan emelkedve kúszott a széles erdei út. Pompás látvány. Tiszta jelzések, semmi akadály. A szélesedő és mélyülő árok nem keresztezhető, ezért kell tehát délről megkerülni. Kár lenne ezen változtatni!!!
A lényegre visszatérve, lehet, hogy pár hónappal ezelőtt járhatatlan volt az út, de most tökéletes. A rövidítéssel sokat nem vesztett a túra, kéne ismerni az okot, hogy a térképen is jelzett szekérút miért nem lett eredendően felfestve. Az viszont bosszantó, hogy az út után is van még jelzés. Ha nem lett volna, akkor alaposabban körülnéztem volna. De mindegy. Folytassuk.
Északi irányba haladva az erdő ritkult és egyszer csak jobbról jelzés alapok érkeztek, vagy jobbra indul egy tervezett út? Nem tudom. A P- haladt tovább. 100 méter és újabb tiszta jelzés alapok együtt a P- jelzéssel. Lehet, hogy a jelenlegi jelzéssűrűség nem elégséges és a jelzések nem szabványosak, de nem okozott gondot a tájékozódás. Az út széles és jól járható. Mikor elérjük a Ráksi felől érkező széles utat, akkor más ritkábbak a jelzések, de jól látható az erdő ritkulása és hamarosan elérjük a kereszteződést. A földút tovább Bonnya felé (ezen jöttem volna, ha ki kellett volna kerülni az erdőt, kár lett volna!!!), a mi utunk keleti irányba tovább. Elindultam egy picit észak felé, keleti irányban már látszott a forgalmas műút. Egy jelzésfestéshez előkészített lecsiszolt fa is bíztatott, na meg az, hogy más út nem ment keleti irányba. (ld. még: miért nem harangoznak...) Ény-on a tisztás megvan, délre is szántó, nincs más út. Pár száz méter és a szántó végénél a déli erdő sarkánál ott a P- jelzés. Később újabb jelzések. Már látszik az út vége, gond semmi. Gyorsan átkeltem az úton majd egy kicsi aszfalt és be az erdőbe. Erős lejtés, majd kényelmes szekérút. Keresztben egy aszfaltcsík, szemben sűrű erdő, balre elkerített telephely. Jelzés nincs. Jó érzékkel [:o)] elindultam nyugati irányba, majd a dombháton délnek. Jó idő múlva lett jelzés is. Elértem a műutat, ott a jelzés eltűnt. Elballagtam a postára bélyegezni (nem esik útba), felkerestem a Művelődési Házat (Mozi), de be van zárva. Vissza a fürdő bejáratához, közben vásárlás, bámészkodás. A busz északnak kanyarodva indult. Akkor vettem észre, hogy az eltűnt jelek a Hotel Igal északi oldalán visznek a fürdőhöz. Friss jelzésalapok árulkodtak. Az útvonal tehát egyértelmű. Bevezet a jel a belső körútra, majd a hotelek „felett” a fürdőig. Nem azon az úton tehát, amelyen a térkép alapján mennie kéne. A fürdőtől nincsenek jelek, de ez már egy másik történet (ld. Igal – Somogydöröcske).
Remélem, nem baj, hogy megállapítom, nagyon jó az út Felsőmocsolád és Igal között. Nem kell tájoló, bozótvágó. Van néhány szakmai észrevételem, de ezt majd HEV-nek közvetlenül. Jó lenne egy Igal térkép! Na és a pont helyét is el kéne dönteni! Hétfőn nincs élet a fürdő környékén. Ecsenyben érdemes megállni!!! A korcsma mindig nyitva van!!! Nagyon szép a Püspöki-erdő. Remélem, hogy az irtások helyén újra erdő lesz! És a tornyokat sem ártana a térképen feltüntetni!
Viszlát Igal!
Kaposvártól északra az "Észak-Somogy" (12) térkép segítségével lehet tájékozódni.
Kis szépséghiba, hogy 80.000-es a lépték. Csak a DDP és az RP-DDK útvonalát tartalmazza. Az eltérésekről az egyes szakaszoknál találhatsz információt.
Még három térkép kell a DDP-hez:
Szekszárdi-dombság és környéke (26)
Mecsek (15)
Zselic (17)
Mindez együtt is kevés, mert az utolsó szakasz (Tab-Siófok) már nem fért rá a térképre, csak "térképvázlat" (fekete-fehér fénykép egy általam nem ismert térkép alapján) van az igazoló füzetben.
Az RP-DDK és a DDP néhány ponton találkozik, de közös szakasz minimális van (néhány méter).
Találkoznak Szálka előtt a dombon, Szálkánál, a Mecsekben a Fehér-kúti th. környékén, Mecsekszentkúttól északra egy réten, majd még kétszer. Zobák-aknánál elválnak, majd Somogyban, Ropolynál még egyszer találkoznak. A DDP északi irányban szeli át Somogyot, az RP-DDK K-NY irányban. Ennyit hirtelen.
Olvasom. Visszamenőlegesen is az összeset. Nagyon élvezetes! :-) Térképen próbállak követni, amikor van olyanom hozzá! Kaposvár óta nincs :-( , azóta a fantáziámra hagyatkozom. Tényleg, mennyire van a DDP v. DDK lefedve kereskedelemben is kapható t. térképekkel? Ideje lenne térképboltba látogatnom, melyik szakaszához mit ajánlasz?
Egyből eltaláltam, hogy a kép Bakonykúti után készült:o) Pedig én télen jártam arra. Csodálatos felvétel! Köszönöm. Elolvasom a beszámolókat, amint végzek a DDP-vel. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha halasztom, akkor nehezebben megy.
Itt van pl. SK. Abbahagyta az RP-DDK publikálását és úgy látszik nincs motivációja folytatni.
Eredendően az Andocs – Tab közötti kényelmes szakaszt terveztem, látnivalók (Andocs templom, Zala kastély, Tab kiállítás) megtekintésével. Később kiderült, hogy a Tab – Siófok között közötti közel 40 km-es táv csak Bábonymegyerben szakítható meg, el kellett tehát jutnom Bábonymegyerig.
A táv még így is elfogadható volt, ismeretlen útviszonyok esetében azonban elég nehéz tervezni. De az Andocs – Tab szakasz minden szempontból kiváló. Jók a jelzések, könnyű tájékozódni a nyílt terepen, lehet bámulászni és nem utolsó szempontként jó időt fogtam ki. A látnivalók természetesen kimaradtak, de nem ez volt az utolsó utam Somogyban.
Két észrevétel a szakasszal kapcsolatban. Szemétlerakó van az út mentén Andocs határában. Ilyet eddig nem tapasztaltam. Sajnos, a kopjafánál is van, az út másik oldalán. Említésre méltó, hogy néhány száz méteren beszántották az utat a tó mellett. A jelek megvannak, de taposni kell a friss szántásban. Más út ui. nincs.
Kapolyban megtaláltam a pontot a szép piros táblával, de csak céges bélyegző volt. A kocsma viszont egész nap nyitva van. Ilyen hely eddig nem volt.
Zalában a múzeum 10:00 és 16:00 között van nyitva, adnak TKM-es bélyegzőt.
Ugyanez a helyzet Tab-on. Hétfő szünnap!!!
Tabig tehát nincs probléma, élménybeszámolóval nem terhelném a topicot.
Andocs a Bp-Kaposvár közötti autóbuszjárat útvonalán van, jók az elérési lehetőségek. Tab közlekedési csomópont, van vonat is.
A Tab utáni szakasszal kapcsolatban vannak emlékeim. A szőlőhegy déli pontjáig nehéz eltévedni, de ezt követően az út helyén szeméttelep van. Délebbre a jelzettnél van egy kellemes, fával szegélyezett út, mely átvág a szántóföldön (magasfeszültségű vezeték alatt), de jelzés nincs. Mikor az út eléri az erdőt, akkor már van, nagyon régi jelzés. Ritka, de van. Az úton könnyű eltéveszteni az elágazást, az észak-keleti irányba induló ösvény ui. gazos, nincs út jellege. A jelzés nehezen észrevehető, de van. Nagyon kell figyelni (sikerült túlfutnom)! Mindez azért fontos, mert a ritka jelzés elkényelmesíti az embert. Néhány száz méter hiány után azonban érdemes visszafordulni és alaposabban keresgélni, mert van jelzés, csak út nincs. Ugyanez a szituáció 1 km után megismétlődött, az elágazó út még rejtettebb. Az idő múlásának okából kifolyólag a következő keleti irányba menő földúton megindultam, a jelzést valahol elvesztettem, de már nem volt türelmem megkeresni. Pár száz méter után belefutottam egy keresztútba, azon volt a jelzés. Furcsa szituáció. Elindultam északi irányba és megtaláltam a tornyot. Közben a jelzés Phrsz-re váltott. A toronynál vissza kellett fordulnom, mert az utat kelet felől kerítés határolta. Feltételezem, hogy a fordított V betű keleti „ágán” mentem, de hogy hol kellett volna mennem, azt nem tudom.
Elértem a műutat és elindultam lefelé. Már alkonyodott, tovább nem kockáztathattam. De emlékezetes marad ez a néhány km.
Bábonymegyer előtt megtaláltam a jeleket, de a faluban nincs jelzés. Busz 16:00-kor volt, a 17:30-as vonat az orrom előtt ment el a kereszteződésben. Még jó 1 km hiányzott az állomásig. Próbáltam autót meszelni, de nem volt szerencsém. Maradt tehát az utolsó vonat (19:30). 23:00 körül értem haza.
Nem lehetetlen a távot kényelmesen teljesíteni, de őszidőben kicsit sok volt a 1,5 órás várakozás a semmiben.
Jobb logisztika hiányban ez tehát a jó megoldás. A Bábonymegyer - Siófok szakaszról később.
Még 95-ben kezdtem el az OKT-t bejárni, de ez 96-ban abbamaradt, eddigre kb. a harmadát teljesítettem a távnak. Most egy új társasággal folytatom a dolgot, hétvégén egy lightos Szarvaskő-Sirok szakasszal startoltunk.
A topicnak még csak a végét olvastam el, mégis felmerült bennem két dolog.
- Hol van még a lentieken kívül hasznos OKT-s internetes oldal? Különösen a másodikat tartom jónak, de hiányolom belőle a hasonlóan színes leírásokat, mint amelyek rendszerezés nélkül itt a fórumon olvashatók - igaz talán nem is ez a célja az oldalnak.
http://www.nexus.hu/felazso/
http://ttt.tr.hu/okt/
- Mint GPS mániákus, a kéktúra útvonalát, pecsételőhelyeit, látványosságait, kocsmáit gondoltam hogy összeszerkesztem, legalábbis azon a részen amit majd bejárok. Valahol a fórumon olvastam, h vki foglalkozott az OKT atlasztérkép szkennelésével, kalibrálásával, de bárkivel vállalom az ilyen típusú közös információgyűjtést.
Tegnap mesélte feleségem nagypapája, hogy az ő gyerekkorában (a '20-as években) az édesanyja és más asszonyok minden évben elzarándokoltak Máriagyűdre, kb. 55 km, gyalog. Egyik nap mentek, másik nap jöttek vissza.
Azért tényleg más volt akkor a világ. (Ez volt a Máriagyűd-50 teljesitmény-túra...)
Reggel közvetlen busz van Igalról, ezzel indultunk. Irány észak, keleten látszik a már ismert torony, balra a Klastrom-hegy, két oldalán a térképen is jelzett mély völgy. Ideális tájékozódási lehetőség, apró szépséghiánnyal. Jelzés ui. nincs. Az út egyértelmű, jelzés később megjön. Elérjük az Öreg-hegyet, de a „csúcs” balra van egy picit, úgy, ahogy azt a térkép is mutatja. Elérjük a tisztást, tiszták a jelek. Elérünk egy szekérutat, mely egyértelműnek látszik. A tisztás másik oldalán tiszta jelek, a térképpel ellentétben északnak mutatóan. Meg lehet szokni, gondoltam. Irány észak, majd kelet. Kb. azon az úton haladtunk, mely a térképen a Marosdi-erdőn megy keresztül negyed-kört leírva. Elértünk egy pici házat (ez sincs a térképen jelölve), majd tovább keletnek. Már észak felé kellett volna fordulni, de a jelek dél-keletnek tartottak. Elértük az erdészeti műutat. Jött egy terepjáró, kérdeztük, hova visz az út. Mondták, hogy Törökkoppányba. Helyben voltunk. Jelzés semmi. Irány észak (fütyülnek a tengerészak). Jó egy km után két tiszta jel a semmiből. Majd megint szünet. Már látszott a kút környéki ház a sátrakkal, újra piros jelek a fákon. Megjött az autó. Asszony kocsiba, irány Szorosad. Én neki a dombnak. Ezt nem kellett volna!!! A jelzések elfogytak, az út is. Szántás mindenhol. Az út bevitt Törökkoppányba. Jelzés sehol. Úgy döntöttem, hogy elég. Elértem a buszt, azzal menetem egy megállót. Az erdészház sztorit már leírtam.
Az asszony ezzel a busszal ment Zicsre én gyalogoltam. Szép panoráma, jó útviszonyok. Zics bájos kis falu. Az iskolában (a templom mellett van) kaptam bélyegzőt. Ezt követően le az országúthoz. Biztos, ami biztos, megkérdeztem a kocsmában, hogy tudnak-e a túráról. A szomszéd kocsmába irányítottak. Zicsen kettő is van, egymás mellett!!! Ott ki volt téve a táblácska, de nyalóka nem volt. Adtak egy bélyegzőt (ha már ott jártam) és egy telefonszámot.
Nágocsig széles földút, párhuzamosan a műúttal. A víztoronynál elfogytak a jelek. Bementünk az első úton a faluba. Később lettek jelek is. Hogy honnan, azt nem tudom. A falu közepétől indul az aszfalt Andocsba. Nem kísérleteztem tovább, maradtunk a műúton. Mint később kiderült, a jelzés is. Egész Andocsig. A térképet el lehet hajítani. A templom kicsit kopott, de szereztem TKM-es bélyegzőt. Igalig a jó meleg buszban pihentünk, majd be a pezsgőfürdőbe. Igazi felüdülés volt.
Rendben tehát a túra Andocsig. A néhány bosszantó kavarodást leszámítva igazán szép távot tettem meg. A völgyek szépek. Különösen szép a panoráma Nágocs előtt visszatekintve. Minden egybe van szántva, dűlőút nincs. A völgyben pici tó. Szép hely Somogyország!
Hétfőn, korán reggel indultunk, a cél az ismeretlen Igal volt. Viszonylag hamar megtaláltuk a HOTEL IGAL nevű szállodát. Szemben a fürdő bejáratával.
Kipakoltunk a kocsiból és már indultam is. HEV felkészítésének hatására nem számítottam sok sikerre, volt térképem és a nap is sütött. A fürdő bejáratánál tiszta, piros jel. A térkép szerint irány észak. Az Acsai úton haladtam, de jelzést nem találtam. Felkapaszkodtam a dombra, gondoltam, a gerinc van festve. De nem volt sikerélményem. A domb másik oldalán gaz, majd egy erdősáv, mely sok jóval nem kecsegtetett. Meg aztán a jelzés a térképen a szőlő mellett halad, a „patakon” és az erdőn innen. Bátran tartottam az északi irányt. Elértem a civilizált rész északi határát. Tájékozódási pont hiányában elindultam kelet felé az első szekérúton. Pár száz méter után, ahogy a térkép jelzi az északi irányba induló szekérúton folytattam. Két favágóval futottam össze, kérdeztem: ez az út vezet Somogyacsára? Mondták, hogy igen, menjek bátran. Mentem, mendegéltem. Kicsit zavart, hogy jelzést nem láttam, de sebaj. A túra célja Somogyacsa. Már jó ideje bandukoltam, mikor a jobbról becsatlakozó út túlsó oldalán észrevettem egy szép piros jelet, egy nyíllal. Hülyét kaptam. Aki ui. Somogyacsáról jön, az tuti, hogy ezt a jelet nem veszi észre, hisz neki háttal van. Aki pedig Igalról jön, az miért menne vissza? De megjegyeztem a helyet. Később kiderült, hogy nem eléggé. Jelzés megtalálva, kedélyek lenyugodva. Elértem a temetőt és a falu közepét. Csodálatosan tiszta és kellően sűrű jelek. Nem voltam elégedett a teljesítményemmel, de egy szakaszon túl voltam. A bolt, sajnos már zárva volt, de volt tartalék vizem és kút is volt. Irány dél, az erdészeti műúton. Jelzések rendben. Elértem egy horhost, kb. azon a ponton, ahol a térkép szerint balra kell kanyarodni. Egy kis susnya (már-már hiányérzetem volt), de szerencsére nem tartott sokáig. Tiszta, jól jelzett úton fel a dombra, majd irány kelet. Ahogy a térkép is mutatta. Szívem szerint már elfordultam volna déli irányba, de a jelzések csak tovább keletnek. Egy piknikelő társaságba botlottam, kérdeztem hogy merre van a műút. Mondták, hogy egyenesen tovább a fiatalosban, ott lesznek jelzések. Igazuk volt. Hamarosan eléretem a műutat. Kezdtem bizakodni. De korainak bizonyult.
A jelzések bevittek egy felhagyott szekérútra, majd kibukkantam egy rét szélén. Apró épület, pajtaszerű (csak teteje volt) ház, hatalmas asztallal és padokkal. Tűzrakó hely, egyszóval igazi erdei pihenő. A térképen nyoma sincs az épületnek. A rét keleti oldalán a fák keleti oldala volt megfestve. A jelzés tehát átmegy a réten, gondoltam, hogy akkor bemegy az erdőbe. A térkép szerint északi az irány a műúton, de három földutat is becserkésztem jel nem volt. Délnek fordultam, mintha a jeleket követném és mit ad Isten, a kerítésen jelek, vissza, nyugatnak. Vissza a nemrég elhagyott műútig, majd délnek. A térképen észak. Ezt a cikit!!!
Már már a debilitás határán voltam, mikor a jelek bevittek egy oldalágba, hamarosan megtaláltam a műút vég-kanyarját és a dél felé kivezető jeleket. Rekonstruáltam az utat és azt a következtetést vontam le, hogy valamikor (jónéhány éve) a jelek azért fordultak déli irányba, mert a fiatalos el volt kerítve. Az erdő felcseperedett, a jeleket újrafestették és ahogy az illik, útba ejtették a kis rétet, a pihenővel. Csak a térképszerkesztők nem követték az élet változásait. Sebaj. Túl vagyunk egy szakaszon. Támpont a jelzés és irány a József-hegy. Mázlim volt. Megtaláltam az irtást a jelzett helyen, egy hatalmas tábla kukorica. Még egy kis hullámvasutazás és már látszik is a geodéziai torony. Megnyugodtam. A torony után szépen kitisztított, füves szekérút, panorámával és lefelé haladóan. Már látszott a falu, a templom, szóval közeledett a cél. Az út hatalmas kanyart leírva már-már túlfutott a falun, csak nem akart elindulni lefelé. Döntöttem. Irány a falu. Hogy hol van a jelzés, nem tudom. De elértem a falut, a postahivatalban kaptam szép bélyegzőt. Kocsma nem volt. A közlekedési lehetőség már nem tették lehetővé a túra folytatását, a kövekező buszig volt még egy óra. Kimentem a műútra (Törökkoppány – Bonnyapuszta). Stoppoltam egy autót, mázlim volt. Somogyacsáig ment. A boltig. Nyitva volt. Kaja-pia, duma. Irány Igal, gyalog. Fel akartam fedezni a jelzett utat!
Sikerült túlhaladnom (ahogy az várható volt), de visszafordultam és követtem a jeleket. Tiszta úton haladtam, a jelzések jók voltak. El is értem az erdő szélét. Irány kelet. Az út, a térképtől eltérően északnak fordult, majd egy éles kanyarral délnek, be az erdőbe, a csalitosba. Itt fedeztem fel az öreg tölgyeket és jelzéstől-jelzésig haladva bóklásztam a félelmetes erdőben. Kezdett alkonyodni. Jó darabig követtem a jeleket, bízva abban, hogy Igalig kitartanak. De nem. Az utolsó egy horhos szélén volt. Begurultam. Már hallottam a kutyák ugatását, láttam a házakat a dombon. Átverekedtem a horhoson (100 m) a száraz patakmedren is átgázoltam. Fel a dombra. Még néhány méter és már a fürdőnél voltam. Kíváncsi vagyok, hogy hol vezetnek ki a jelek az erdőből. Másnap megpróbáltam a fürdőtől délre indulni, de csak jelzésalapokat láttam, jeleket nem.
Végkövetkeztetés.
Van tehát jelzett út Igal és Somogydöröcske között, de az eleje Igalnál hiányos. Időm sajnos elfogyott, izgatottan várom, hogy merre vezetnek a jelek a valóságban.
Én tehát ennyivel tudok hozzájárulni a szakasz bejárásához. A táv mintegy 15 km volt, az oda-vissza miatt kicsit több.
Folytatás később…
Szombat-vasárnap pedig kékeztem, végre rendesen. (Két teljes napot) Putnok-Aggtelek-Bódvaszilas. Gondolom, újat nem nagyon tudok mondani...
Talán annyit, hogy a barlangi belépő elég drága (szerintem). Az Aggtelek-Jósvafő barlangtúra, ami a kék különleges szakasza lenne, 4500 Ft.
