Tünde! Gratulálok a szép eredményekhez, ez a te jó nevelésed hatása. Bombi alapból jó kutya és okos, csak megfelelően kell kommunikálni vele. Még biztos lesz mit tanulni, de a jó úton haladtok. Öröm ezt látni. :)
Szépen lassan elvettem Bombitól a rizst, most már kénytelen csak a tápot enni :) Olyan jó idő volt a napokban szinte egész nap kinn voltunk. Bombi nagyon ügyesen jelzi már, ha ki kell menni pisilni, pedig azt hittem nagy fejtörést okoz majd, hogy megszokja. Bár jó idő ide vagy oda, talán csak az én kutyám olyan mint a kis disznó, mert legyen hó, eső, sár, állandóan kinn dagonyázna :) Hétről hétre változik a viselkedése, egyre okosabb, nagyon érdekes de amíg beteg volt, és anyu ápolgatta, szeretgette, mintha kicserélték volna. Itton marad vele, nem ugatja, nem támad. Teljesen jó lett a viszony. A reggeli kaparásról és vinnyogásról is leszokott, megtanulta, hogy ha azt mondom neki hogy marad, akkor elvonul a kijelölt "helyére" és oda lefekszik. Eddig is imádni való volt, de csak ámulok és bámulok mennyit fejlődik... Nincs bepisilés, és egyre bújósabb. A két pulival nagyon jól el van, bár próbál ő lenni a dominánk, de valahogy kezdetektől, mindig az idősebb kutya a falkavezér. Amikor kicsit sokat enged magának akkor a nagyobbik puli szépen helyre teszi. A kicsi Törpe még mindig fél tőle, neki még szokni kell, hogy Bombi ennyire kis szeleburdi :)
Detti! Nem is kell azt a pórázt rögtön eldobni. Mi kb Cápi egy éves kora körül kezdtünk nagyobb távolságokat tenni póráz nélkül, de a kutyapajtás nagyon remek dolog! Eszméletlen sokat tanulnak egymástól, mint a gyerekek az óvodában, eltanulják a jót is,rosszat is. :D
Detti! Ez igazán remek :) Hidd el, hogy most, hogy a sétákhoz már valami nagyon pozitív dolog is társul, egész más kedvvel, megy majd az utcára. Próbáljatok meg minél több ilyen alkalmat teremteni számára!
Panni! Ebben egyetértünk. Szerintem is ez lehet az alap ok, de hogy mi okozza....hát? tippem sincs. Remélem, sikerül majd megfejtened.
Biztos vagyok benne, hogy nem volt jó érzés otthagyni a kutyust a telepen, de egy biztos. Így mégis több esélyt kapott arra, hogy életben maradjon, mert az utcán kóborolni nem egy életbiztosítás. Reméljük, hogy mégis sikerül majd kideríteni, hogy honnan szökhetett el, de ha mégsem, akkor abban bízunk, hogy új otthonra lel!
detti na látod látod? csupa jó hír:-) ez remek:-) csak így tovább:-) viccesen fog hangzani, de én már arra is gondoltam, hogy az utóbbi idők vízes, saras időjárási tényezői is rossz hatással voltak a kutyosodra:-) legalábbis ahogy leírtad a viselkedését...ehhez hasonlót nekem Dalma szokott produkálni olyankor :)
Detti ez nagyon jó hír:-) Nagyon jó hatással tudnak egymásra lenni a kutyabarátok.Biztos lesz még több kutyahaver:-) Itt a jó idő, most már bátrabban mozdulnak ki a kutyatulajdonosok is.
:) egy nem várt fantasztikus dolog történt! Ma délelőtt találtunk egy barátkutyát, lebeszéltünk egy esti közös sétát ééééés Dámát el mertük engedni egy parkban és 45 percig egyhuzamban szaladgált az új barátjával, boldogan! Néha odajött, megnézte, hogy ott vagyunk-e még és játszottak tovább. Hívásra visszajött! Mintha nem is ő lett volna! Utána hazafelé is teljesen jól viselkedett, magabiztos volt és vidám! Ezentúl gyakrabban fogunk együtt sétálni a másik kutyussal, úgy látszik nagyon jó hatással van rá. Annyira boldog lettem :D nagyon büszke vagyok rá. Olyan jó érzés volt vidámnak látni a szabadban. Viszont az utcán azért marad egyelőre a póráz, de ezek szerint lesz ez még sokkal jobb is :)
Zsazska én valami túlérzékenységre gyanakszom. Csak még nem tudom mi az ami ennyire frusztrálja. A bélműködése az nem hiszem, ha itthon vagyok vele, akkor az égvilágon semmi baja nincs.Csakhát bármennyire szeretem őt nem tudok mindig itthon lenni vele.
Angie egy érzékeny kutya, senkit nem bánt, viszont őt is hagyja békén mindenki:-)
Az Illatos út valóban nagyon kultúrált, tiszta, modern. Ettől függetlenül végigbőgtem amikor be kellett rakni kennelbe.
A hosszú madzag tényleg jó. Itt van egy szökős pincser, a kis drága tudja hol szokott szétdobálva lenni ételmaradék, és ha elengedi a gazdája, akkor nyílegyenesen odamegy. Ezért kapott egy 10 méteres madzagot. Mégis nagyobb szabadság, mint a 3 méteres flexi póráz, de így is rafinált a kiscsávó. Tegnap megcsinálta, hogy futott a többi kutyával, mintha játszana és egyszercsak becélozta a zabahelyet, utána futottam és visszafordult, mert pontosan tudja, hogy mennyi a 10 méter és látta, hogy utolértem a madzag végét. Elég gyakran kell a madzag végére taposni nála, de nagyon jó ötlet volt. Én is ezért pórázzal együtt engedtem el régen a Cápit, mert rá lehet taposni a végére, neki elég volt tanulóidőszakban a másfél méter. :D
Ez még aktuális, hátha valakinek épp jókor jön :-)
Detti nagyon helyes kis apróság :-) Örülök, hogy máris tapasztaltál javulást. Nem baj, ha épp nem volt túl nyüzsis a környék, jó ez a fokozatosság :-)
panni no commet, mert mailben megbeszéltünk mindent :)
zsazska valóban gyönyörű az idő, napról napra jobb :-) Ha tehetném,e gész nap kint lennék a levegőn, annyira feltölti az embert ez a kis tavaszi feeling :-)
Detti! Örülök, hogy máris működni látszik a módszer. A pórázzal kapcsolatban pedig annyit, hogy lehet kapni úgynevezett nyomkövető pórázt, ami több, mint 10 méteres, de elég drága, szóval ha nem akarsz ennyit beruházni, akkor egyszerűen köss a kutyára egy hosszú, erős madzagot (redőnycsineg a legjobb), amit egyszerűen le is ejthetsz a földre, és csak arra kell figyelned, hogy a madzag vége a lábad közelében legyen, hogy szükség esetén egyszerűen ráléphess a végére. Ezzel a módszerrel egyszerre adhatod meg neki a szabadság érzetét, és a nevelést is könnyebbé teszi.
Úgy látszik, hogy Angie tényleg minden elképzelésen felüli érzékenységgel bír. Lehet, hogy őt minden, a megszokottól eltérő dolog kibillenti, de az is lehet, hogy egyszerűen csak az emésztőrendszere nagyon érzékeny, s nyilván nem képes visszatartani azt, aminek ki kell jönnie. Sajnálom, és remélem, azért egyszer ez is rendeződik majd!
Ügyesek vagytok, hogy bevittétek a vizslát az illatosra. Az a telep már szerencsére nem az a rossz hírű intézmény, ami régen volt. Van most egy fiatal doki, aki szívügyének tekinti az állatok sorsát... saját kutyáját is a telepről fogadta örökbe. Remélem, hogy megkerül a vizsla gazdája!
Szép napot! Használjátok ki, mert gyönyörűen ragyog a nap!
Igen, sok jó tanácsot kaptam. Az a póráz szerintem is vacak, ilyen fonott kötél szerű pórazunk van. Ma este már úgy mentünk hosszabb sétára, hogy megrántottam ha húzott, a végén már egész szépen jött, de alig volt ember az utcán, így nem volt annyi minden, ami elerelhetné a figyelmét. Nem merem elengedni a pórázt, mert szerintem hazarohanna egyedül es féltem, nehogy elüssék. Viszont a lépcsőházban levettem róla és ott jött szépen mellettem.
Viszont ismét teljes tanácstalanságban vagyok. Eddig minden jól alakult, úgy vettem észre, hogy Angie megszokta a kutyaszitter Zoét. Már kezdtem megszokni, hogy nincs hazaérkezéskor meglepi. Zoé nagyon aranyos, szereti őket, séta után marad még játszani velük, tegnap az esti sétára is eljött. Aztán ma meg tegnap volt meglepi és erre már nem tudok értelmes magyarázatot.
Roy pedig az ivartalanitás után úgy fest, mint egy túlpörgetett búgócsiga. Az lehet, hogy kikapták a golyszlikat, de hogy duracell elemeket tettek bele az fix:-)
Szombaton tüzijáték volt a környéken, találtunk egy sokkos vizslát, akit kb 3 autó majdnem elcsapott. Sajnos késő este volt nem találtunk neki ideiglenest, így Illatos útra vittük.Nagyon rendesek voltak, megköszönték, hogy nem hagytuk magára és biztonságba helyeztük. Chip az volt benne, persze egy vidéki cimre regisztrálva. Azt valahogy nem feltételezem, hogy 50 km -t tett meg a kutya, mert ahhoz nagyon jó állapotban volt.Remélem megtalálták a gazdiját.
Már elláttak téged sok jó tanáccsal, de én még hozzátennék egy két szót.
A legfontosabb, hogy te mindig nyugodt és határozott legyél, de türelmes, ne húzd folyamatosan a kutyát, ahogy Zsazska leírta, kicsit rántasz rajta amikor előre húz és a cél, hogy minél többször laza legyen a póráz. Amikor meg visszafelé húz én a következőt csináltam, amikor a Cápi pici volt és még félt a város zajától, a sok hirtelen felbukkanó idegen dologtól, vagy csak simán nem volt kedve sétálni. Lazán eldobtam a pórázt, hívtam és mivel nem akart egyedül maradni, hát jött utánam. pár lépésnyi futás is ösztökéli, hogy ne maradjon egyhelyben. Mivel nektek valószínűleg komolyabb a problémátok, már az ajtó előtt elkezdeném, hogy véletlenül se rohanjon haza mindenen keresztül. Sokszor a póráz többet árt, mint használ, remélem nem az a futkározós pórázatok van, mert az sokmindenre jó, de a kutyát tanítani nem nagyon lehet vele.
Sziasztok! Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm a sok jó tanácsot, igyekezni fogunk :) majd írok helyzetjelentést néha, hogy változik-e a helyzet :) Mutatok is képet róla :)
Állatokból nem volt hiány a lakóhelyén, de azért a város az más. Arról van infó, hogy ebben az otthoni környezetben hogy viselkedett? Bár nem biztos, hogy mérvadó, mivel ti is azt tapasztaljátok, hogy csak kint, séták alatt fél. Zsazska sok hasznos dolgot leírt, ha tudjátok, próbáljátok ki ezeket is, mert az enyémeket már kipipáltátok:-)
Remélem sikerül átlendülni ezen a problémán, várjuk a fejleményeket és a képeket is róla:-)
Véleményem szerint ez egyedi eset, és nem fajtafüggő. Bár a Shar-pei idegenekkel szemben tartózkodó, de ez a tulajdonsága kimerül abban, hogy nem kedvelik, ha idegenek túl közel mennek, vagy netán simogatni akarják. Azonban a séták során az általad leírtak nem tartoznak a fajtára jellemző viselkedési formákhoz. Sikerült kifognod egy gyengébb idegrendszerű kutyust, de nem lehetetlen a helyzet. Molera már leírta, mit, és hogyan csinálj. Fogadd meg a tanácsait. Ha nincs autótok, akkor különösen fontos lenne, ha sikerülne a kutyust a tömegközlekedéshez hozzászoktatni, mert sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség mondjuk egy állatorvosi vizit kapcsán. A járművekhez való szoktatást nagyon fokozatosan szabad elkezdeni. Válasszatok egy olyan időpontot, és egy olyan járatot, hogy lehetőleg kevés utas legyen jelen, és szálljatok fel, majd egy megálló után szálljatok le. Ne felejtsd, ha a kutyát szavakkal, simogatással próbálod nyugtatgatni akkor, amikor ő pánikol, azzal csak tovább rontasz a helyzeten, mert ő a nyugtatgatás által megkapja azt, amire vágyik, vagyis a figyelmedet, s ezért még gyakrabban produkál majd hasonlókat. Jó lenne, ha mondjuk egy busz végállomásán próbálkoznátok, hogy felszálltok egy buszra, amikor az csak várakozik, és addig maradtok fenn, amíg a sofőr be nem indítja a motort. Akkor leszállhattok, és néhány ilyen alkalom után megtehettek egy megállót. Ezek nagyon fontos dolgok egy városi kutya életében, mert mint mondtam, sosem lehet tudni, mikor lehet rá szükség. Dícsérni a kutyát csak akkor szabad, amikor nyugodtan viselkedik. Ha nyüszít, húz, és pánikol, semmiképp ne simogasd, inkább egy hirtelen pórázrántással add tudtára, hogy ez nem helyes. Ugyan ez vonatkozik a sétákra is. Ha útközben cirkuszol, egy rövidke rántással zökkentsd ki belőle. Sose engedd, hogy húzza a pórázt. Normál esetben a póráznak mindig lazán kell lógnia. Ha megfeszül, akkor rántsd vissza. Így hamar megtanulja, hogy nem ő diktálja a tempót, hanem te. Sajnálom, hogy nincs a közeletekben kutyasuli, de ha sikerülne a közlekedéshez hozzászoktatnod, akkor oda is eljuthatnátok könnyedén. Sok szerencsét!
Köszönöm a gyors választ :) egy elég kicsi faluból hoztuk el, kertes házban volt, sokféle állattal. Malac, tyúkok, hörcsög, papagáj, a szülei és 2 másik fajta kutyus is volt és sok gyerek. Próbáltuk lent is tanítani, vittük a kedvenc játékát is, de még a finom falatok sem érdeklik lent. Behúzza a farkát és reszket. Az a baj a kutyaiskolákkal, (már kerestünk) hogy nagyon messze vannak és nincs autónk. Mivel még a szimpla sétálás is nehéz, a busszal szállítás szinte lehetetlennek tűnik. Van egy másik kutyus, amelyik szintén kölyök és nagyon játékos, vele néha összefutunk, de előle is menekül. Csak abban reménykedünk, hogy nemsoká feladja vagy megunja ezt a viselkedést, mert nekem pl már fáj a vállam :D Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző a fajtájára, vagy ez inkább személyiség probléma.
Valószínű kifogtatok egy kicsit bátortalanabb kiskutyát:-) Nem tudom, hogy mielőtt hozzátok került milyen körülmények között cseperedett, de ha nem volt túl ingergazdag, akkor ő még megijedhet ezektől a külső ingerektől. Próbáljátok pozitív élményekkel gazdagítani a sétát, ne csak a lakásban, hanem lent is tanulgassatok, játszatok vele, jutalmazzátok és a legjobb, ha megbízható játékos kutyatársaságot is tudtok neki biztosítani. lehet a felsoroltakat már csináljátok, akkor bocsi, de a hsz-ből nem derül ki.
Esetleg keressetek fel egy kutyaiskolát, ahol az ovis foglalkozás kitünő program erre a célra :-) Csak türelem és kitartás!
Majdnem 2 hónapja van egy shar pei kiskutyánk (Dáma) egy hét múlva lesz 5 hónapos. Nem tudom mikor szokja már meg a sétálást. Naponta 4x-5x visszük le és úgy viselkedik az utcán, mintha vernénk... mindentől retteg, néha úgy kell végigvonszolni. A pisilit és kakit is hipergyorsan végzi, hogy menjünk már haza. Mit csináljunk vele, hogy ne legyen ennyire félős? Sosem bántották és mi sem, nem értjük mikor szokja már meg, hogy nincs mitől félnie. Itthon teljesen máshogy viselkedik, nagyon aktív és okos is. Gyorsan tanul és szereti is mikor tanítjuk, de nagyon kimerítő, hogy minden egyes nap lefelé húzni kell, visszafelé meg ő húz. :/
Mi is élvezzük a tavaszt :) Reggelente hatalmas sétákat teszünk a réten, amit nagyon élvezzünk. Napról napra ébred a természet körülöttünk. Egyre többféle madár hangját halljuk a sétáink során, és ez nagyon jó. Egyetlen hátulütője a hatalmas sár, de gumicsizmában elviselhető.
Hát ja:-) Ha Dalma éppenhogy fityegő bőrkéjét a lábán sokallta és belém akarta dumálni a shar-pei lázt, akkor Kekszivel mit csinálna? Egyből keresné a pulzusát, hogy él-e még egyáltalán?!:-)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik nagyon jól ez az enyhe idő :-) Egyedül Kekszi miatt "sajnálom", igazán rövid és lightos volt az általa preferált hideg idő.
Cápi pózol a dombtetőn. :D
