Az meg kimondottan szofisztikált trollkodás, hogy ilyen hsz-k miatt fordulsz a moderációhoz. :-((((
C.: "Érdekes módon maguk a finnugristák (tisztelet a kivételnek) lépnek fel leginkább a magyar hagyományoknak megfelelő szkíta-hun rokonság ellen, kétségbevonva ezek igazát, mintha az bármiben is veszélyeztetné az fu elméletet."
Érdekes, hogy te degradálod leginkább a nyelvészeket és a régészeket is "Finnugristáknak", meg idézgetsz arról, hogy milyen aljasok és sötétek. Miután a szkíta hun hagyomány egyértelműen utólagos kreálmány, a nyelvészek, meg a történészek meg nem nemzeti büszkeség, meg te preferenciáid alapján válogatnak, hanem a tudományos kritérium szerint, hát nem azt hozzák ki, mint amit szeretnél.
Mindezek ellenére te továbbra is tudományos igazságként akarod eladni a meséidet, mert nem érted mi a különbség a kettő között.
A tudományos definíció szerint aki a tényeket nem tudja megkülönböztetni a saját képzelgéseitől az hülye.
Továbbra is áll, hogy ha nem akarod, hogy hülyének nézzenek, ne beszélj hülyeségeket. (Savaz)
[1360 tn., 1536] Vitatott eredetű szó. 1. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. türk sarď ’sárga, sápadt’, oszmán-török sar¡ ’sárga, sápadt, szőke’, csuvas šura ’fehér, világos, szürke <haj>’. A magyar szó átadó alakja šarď ’sárga’ lehetett. A szóvégi > g hangváltozásra vö. felleg, keszeg. 2. Származékszó, melynek alapszava a kihalt sár ’sárga’ melléknév, végződése pedig a -g névszóképző, vö. kéreg, lovag. Mindkét feltételezés esetén valószínű, hogy a sárga másodlagos alakulat, eredeti formája a sárig [1416 u.] lehetett. Nyelvjárásokban máig él a sárig ~ sárog változat, melyből hangátvetéssel jött létre sárga szavunk. A sárga származékai a sárgul [1372 u.] és a sárgít [1585], sárgás [1585], sárgállik [1618].
Zaicz
----
5. ) A sárga csuvasosjellegű ótörök jövevényszó; a török nyelvekben jelentheti a ’sárga’ (türk, ujgur stb.), a ’sápadt’ (türk és ujgur), a ’szőke’ (altáji török, türkmén stb.) és a ’fehér’ (csuvas) színt (TESz III. 489^490). Más forrás szerint fennáll annak a lehetőség is, hogy származékszóról van szó, melynek alapszava a kihalt sár ’sárga ’ melléknév, végződése pedig a -g névszóképző. [...] valószínű, hogy a sárga másodlagos alakulat, eredeti formája a sárig [...] lehetett. Nyelvjárásokban máig él a sárig ~ sárog változat, melyből hangátvetéssel jött létre sárga szavunk (ETSz 2006; 714).
HUNGAROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR MAGYAR TANSZÉKÉNEK FOLYÓIRATA 2010. XLL évf. 3. sz. ÚJ FOLYAM XI. évf. 3. sz.
Nem egészen. Trollokodni te trollokodsz, mert teleszemeteled mindenféle avítt hülyeséggel a topickot aztán napokig kekeckedsz azon, hogy de a sárga jelentésében majdnem igaza volt.
A sárga szín mellékjelentése: világos, a fehérhez közeli szín. A sárga szavunk ótörök eredetű (?), jelentése: fehér, sápadt. Régebbi formája a sár és sárig, melyekkel csak régi szövegekben, népdalokban találkozhatunk.
És az egész ebből a hajóágyú méretű, lejárt szavatosságú (min. 100 éve) marhaságból indult.
Érdy:
"Szarkel-nek az orosz krónikákban fönmaradt neve Belaja Vesha; mellynél a' ,,vesha" hely szavunkkal szinte megegyezöleg, általában tanyát; szállást és helységet, nem pedig várat jelent szlávul; de Belgorod vagy Bielogrod is későbbi neve Szarkelnek. Világos tehát, hogy nyelvjárási változat és görög irás szerint Szürke helyből keletkezék a Szarkel, azaz Szerkehei."
Te teljesen kihagyod a magyar nyelv szófejlődését, amiről az idézett irodalom világosan fogalmaz.
Volt fehér, világos stb. jelentése a sár alapszavunknak, sőt, ez volt az alap jelentése magyarul, alaktani összefüggései pedig nem tisztázottak:
"alaktani összefüggései nem egészen tisztázottak. Valószínű, hogy a magyar sárga szó másodlagos alakulat. Eredeti változata sárog, sárig volt, és a ’fehért, sápadt’ jelentéssel bírt
(sár+oga, öszverántva sárga, mint var, varog, (varr, varrog) varga)
Igen a te színvonaladon. Ezek a szavak egymáshoz közeli jelentásűek, de nem teljes szinonimák. Lehet volt az eredetüknek köze egymáshoz de a kortársak számára is világosan elkülönült jelentéssel bírtak, vagyis nincs olyan bizonyíték, ami szerint a szár-t fehér vagy sárga értelemben használták volna, azt egyértelműen kopasz értelemben használták, a fehérre ott volt a fehér szó a sárgára meg a sárga. Az zavar össze hogy a sár egyes török nyelvekben sárgát jelent, más török nyelvekben meg fehéret, de mi sárga értelemben vettük át.
Amúgy meg bármit is hozol ki belőle, azzal továbbra sem fogod átírni a magyar őstörténetet.
