Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Tehát a továbbiakban minden, nem ezzel a témával foglalkozó hozzászólást törölni fogunk, a visszaeső módon offoló elkövetőket pedig letiltjuk. A fentieknek megfelelően ebben a topicban offolásnak számít például a finnugrizmus megalapozottságának, aktuálpolitikai problémáknak, nemzetkarakterológiai fejtegetéseknek a közzététele, valamint a moderáció taglalása is.
Továbbá a magam részéről (lásd néhai provó) azonnal letiltom azt a nicket, aki bármiféle olyan hozzászólást tesz, amely rasszista megnyilvánulásként is értelmezhető (pl. "zsidó külsejű", "magyar fajta" stb.).
Végül egy megjegyzés: provokálni csak azt lehet, aki hagyja magát, illetve a provokátorokkal szembeni egyetlen igazán hatékony fegyver a semmibevétel.
"...azt sugallva, hogy a zsidó történelem és a magyar őstörténet és korai történet (!) között lényegi összefüggések lennének felfedezhetők ...A héber-magyar nyelvrokonságról természetesen már évszázadokkal ezelőtt kiderült, hogy tudományos nonszensz, manapság hirdetve szamárság."
Szerintem a korai zsidó és a magyar történelemben, sőt a két nép etnogenezisében elég jelentős az átfedés, és ez az átfedés nagyrészt ókori, elő-ázsiai eredetű.
Otrokócsi Fórisék nem jártak rossz nyomon, amikor a nyelvi rokonságot megállapították. Geleji Katona, ha jól emlékszem, még párhuzamos magyar--héber történetet is írt.
Komolyabb kutatók közül egyébként senki nem állított olyat, hogy a szumír vagy a héber, arab nyelvi atyafiság kizárná a magyarnak a lappal vagy a manysi-hantival való rokonságát (lásd pl. Révai Miklós munkásságát a XVIII. sz. végén, XIX. sz. elején).
Szerintem egyébként Makkay őstörténeti ténykedése legalább annyira felemás, mint Komoróczyé.
A finnugrista történelemhamisítás tudatos voltáról tanúskodó adatról tájékoztat bennünket Makkay János: A néger Athéna (2004) c. füzetében
Példa az 'őstörténeti igazság' sajátos magyarországi értelmezésére
Maga a kérdés bizonyára nem véletlenül került be a 90-es évek elején a tudományos érvelések tárházába. Magyarországon 1992-ben Komoróczy Géza a magyar őstörténet kapcsán fogalmazott meg olyan felfogást, amilyet Lefkowitz nem tart elfogadhatónak. Olvassuk csak, mit írt Komoróczy az őstörténet mint az ethnikai-nemzeti azonosságtudat historizálódása ürügyén:
„Az őstörténet nem ténykérdés, nem igazság, amit föl lehet tárni, még ha vannak is tényszerű elemei, amelyek tudományos módszerekkel vizsgálhatók, hanem, s hadd mondjam nyersen: elhatározás dolga. Minden nemzet olyan őstörténetet választ vagy ír magának, amilyent akar. ... Az őstörténet válflsztás és elhatározás kérdése: a lehetőségek közül mi választunk."
Érdekes módon ez az eddig még semleges - bár máris hibás! - magyar őstörténeti tétel is a zsidóság történetének elemzésével folytatódik, azt sugallva, hogy a zsidó történelem és a magyar őstörténet és korai történet (!) között lényegi összefüggések lennének felfedezhetők. Ilyeneket képviseltek volna például azok a 16-17. századi korai nyelvtudósok, akik a héber-magyar nyelvrokonság hívei voltak. (54) Mivel pedig "a legutóbbi századfordulón talán élt annyi zsidó magyar is az országban, mint ahányan a párduc kacagányos volgai lovasok lehettek, választhatnánk, mai magyarok a zsidó-magyar,őstörténetet is. ... Nem arra buzdítok, hogy írjunk új őstörténetet. Eppen ellenkezőleg: arra, hogy tudjuk, őstörténetünk nem 'volt', hanem 'készül' : mi magunk csináljuk, választásunkkal, preferenciánkkal. Hogy tudjuk, több őstörténetünk van. ,, (55)
Nincs szükség most arra, hogy bemutassam, Komoróczy elméletének egy része igen hiányos őstörténeti ismereteinek gyenge lábán áll. Világos azonban, hogy a fentebb röviden bemutatott amerikai vita két nézete közül Komoróczy azon a hamis oldalon van, amely szerint többfajta igazság létezik. Amely felfogás alkalmazása esetén a tudományos vita lehetetlenné válik. Ahol az igaz és a nonszensz akár egyenjogúvá is válhat. Sőt, ahol a nonszensz akár vélt igazsággá, akadémiai, majd jogi tétellé és gyűlölettörvénnyé is kövesedhet! Főleg akkor, ha akadnak akik nagyon hangosan érvelnek, vagy nagyon meggyőzőnek látszó módon fogalmaznak.
Tárgyunk szempontjából semleges példát szeretnék hozni a hangosságra és a meggyőzőnek látszó érvelésre: a sumer-magyar rokonság régóta vajúdó, és a köztudatból, sőt lassan-lassan a féltudományosságból egyelőre kiirthatatlan teóriáját. Mikor Komoróczy - elévülhetetlen érdemeket szerezve - a hetvenes években a sumer-magyarológiáról értekezett, saját (később kifejtett, de bizonyára már akkor meglévő) felfogásának megfelelően hinnie kellett abban, hogy ha a mai magyarok választhatják a zsidó-magyar őstörténetet, akkor el kell fogadnunk annak a tényét is, hogy más mai magyarok meg a sumer-magyar őstörténetet választják maguknak. Itt persze közbevághat Komoróczy avval, hogy zsidó vallásúak éltek az ország területén már a római kor óta, sumerek viszont sohasem a Kárpát-medencében. Erre viszont azt válaszolja majd egy sumer-magyarológus, hogy a római kori vagy az Árpád utáni magyar-zsidó együttélés már nem őstörténet, viszont a sumer-magyar 'képzeletvilág' igen, amiből mindenki olyan őstörténetet választ magának, vagy amiről mindenki olyan őstörténetet ír, amilyent akar. A sumer-magyarológusok éppen egy ilyen Komoróczy-féle érv alapján írják is a magukét. A 862 utáni árpádi történelemről viszont sokáig csak Györffy, Kristó, és alkalmasint Komoróczy írhatta azt, amit akart, mások nem annyira.
************************************************************************
54 A héber-magyar nyelvrokonságról természetesen már évszázadokkal ezelőtt kiderült, hogy tudományos nonszensz, manapság hirdetve szamárság. A kérdéshez általában Balázs János: Hermész nyomában. Budapest, 1987, 225235, 545-546. - Legutóbb adott egy rá jellemző gyengécske összefoglalást Vékony Gábor is: Magyar őstörténet - magyar honfoglalás. Budapest, 2002, 17-22.
55 Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Budapest, 1992, 327.
Meghamisított Jordanes
Korábban már szóltunk Jordanes új kiadása kapcsán arról, hogy a kötet szerkesztői egy (a szabírok, azaz magyarok történetére vonatkozó) részletet önkényesen olyan zárójeles kiegészítéssel láttak el, amely szerint az a gótokról szólna. E helyen ugyanis Jordanes azt állította, hogy a szabírok (azaz a magyarok) egyszer már jártak a Kárpát-medencében (Dáciában) s ez Jordanes nézőpontjából csak Atilla idejére vonatkozhatott. Mivel a finnugrizmus legfőbb törekvése a magyarság hun hagyományának letagadása, félremagyarázása és megsemmisítése;, kimutatható a kétségbeesett igyekezetük a történeti források meghamisítására, ha már a kiadásukat az idők változása miatt megakadályozni nem képesek.
Most egy további részletet mutatunk be Jordanes könyvéből, amely a hozzá fűzött szerkesztői megjegyzésnek köszönhetően ebbe a (finnugrista történelemhamisítást illusztráló) sorozatba illik.
Tehát ezt írja Jordanes:
"47. … Vesosis, az aegyptusiak királya, … csaknem egész Asiát uralma alá vetette, s arra kötelezte, hogy kedves barátjának, Sornusnak, a médek királyának adót fizessen. Hadseregéből akkor néhányan a győztesek közül megtekintették az alávetett, mindenben bővelkedő provinciákat, s elhagyván az övéik csapatát, önként Asia területein maradtak.48. Az ő nevüktől, illetve nemzetségüktől származtatja Pompeius Trogus a parthusok törzsét. (61) Ebből következően a mai napig is szkíta nyelven a szökevényeket parthusoknak nevezik."A
Ez egy borzasztó fordulata Jordanesnek, mert a sok "délibábos" azonnal a magyar pártos szóra asszociál s hiába Haynau és a finnugristák erőfeszítése, nem akarják komolyan venni a népek a finnugrista blöfföt. Ezért aztán tenni kellett valamit a finnugrista "tudomány" védelmében.
A szerkesztők ehhez a Jordanes-részlethez ama megjegyzést fűzték, hogy "A párthus elnevezést egyébként arról a területről kapták, ahol megtelepedtek: Parthaváról, a régi Akhaimenida tartományról". (118. oldal)
Azonban Ammianus Marcellinus (aki nem olvashatta a Getica 2005-ös kiadását, még úgy tudja, hogy Párthiát a párthusokról nevezték el: "az országot Parthiának kezdték nevezni az alacsony származású Arzakészről".
Tehát nem a földrajzi névről nevezték el a párthusokat, hanem fordítva.
Ez esetben azonban a szerkesztőknek nem sikerült megfosztani a történettudományt egy világosan meghatározott (magyar vonatkozású) párthus szó ismeretétől..
20. Egyes szám a többes szám helyet (névszóban és melléknevekben, magyar: (jó ember-ek); kaukázusiak, dravida, török nyelvek, néhány paleo-szibériai, óceániai.
21. Számnév, egyes szám használata magyar: (tíz ember, nem tíz emberek), ural-altáji nyelvek, kaukázusi nyelvek, Grúz.
22. Hangtani hasonlóság a többes ragjainál: (Szumér -e-ne, Grúz = -ni, Magyar -nyi; Szumér eš, Grúz -(e)n, es .
23. A névszó kettőzése a többes számban: (archaizmus); óceániai nyelvek.
25. A nyelvtani nemek hiánya: kaukázusiak, magyar, török, óceániai nyelvek.
26. A tárgyeset ragtalan is lehet (látom a házam); kaukázusi nyelvek, finnugorok, régi magyar, mai magyar (a névmásoknál), tibet-burmai.
27. A mondattani szórend: kaukázusiak, ural-altájiak, kínai. a/ Az alany és állítmány közé tett tárgy és határozók. Az ige a mondat végén: ural-altáji, magyar, paleo-szibériai, tibet-burmai, paleo-amerikaiak. b/ A szó helyzete meghatározza az alaktani értékét: régi finnugor és régi magyar. (Sauvageot, Mondattan, 5-6, , kínai, Maláj, közép-afrikai, bászk.
28. Jelen van múlt időbeli részesülő vonatkozó mellékmondat funkciójában: Sumér: ( a jövő ember = lú-gin-a = aki jön; a leesett alma = hashur sub-ba); kaukázusiak, finnugor, magyar, török, bászk, tibeti, dravida, sémi, akkád, hamita.
29. A szenvedő alakot kerüli: magyar, török, paleo-szibériai.
30. Előragok (igekötők) akkád, nyugat-kaukázusi, bászk, magyar, szanszkrit, indoeurópai.
31. Belragok: kaukázusi, magyar (régies), jenisszei nyelvekben, tibeti, bantu.
32. Részeset vonzása tárgyeset helyett (kivéletlenesen); kaukázusiak, magyar (népies, nem tájszólásban), "néztem neki", ehelyett: néztem öt (kivétel).
33. Kapcsolt igék kiegészítik egymást: magyar, finn-ugor, szanszkrit.
34. Óhajtó móddal is kifejezhető a "jövő idő" magyar: [haza mennék], hasonlóképen franciául is (a határozottság helyett.)
35. Óhajtó mód kötőszavai: szumér he-, ha-, (hu-), Ujgur -hai, magyar-hadd, hagy, (O magyar hug) g>gy.
36. Az ige egyedül is mondatot alkothat: sumér ba-kú-é = eszik belőle, magyar, török.
38. Mutató elemek egyezése: szumér (e, ne e-ne), magyar (-e, -ne, ne!), török, (tibeti-burma).
39. Mutató névmásokból származó igeragok; e-ne vagy e-ne-ne. magyar -e, -ne (népies), és a többes szám 3 személy ragja: (-e-)né-ne-(k), a többes szám "k" jával, egyes szám 3 személy: -e-ne, pl. kell-e-ne (feltételes mód).
40. Megfelelő jövő időrag: sumér (-de, e-de, hozzá még a rédi -ad), kaukázusiak (gyakorító, kezdő igék részére stb., lásd Dirr, Trubeckoj), magyar; -end, -and, amely egy kissé ősi.
41. Parancsoló módban az igekötőnek a gyök után való vetése (menj el!) Kaukázusiak, magyar (az összes igekötőket hátraveti), indoeurópai ez csupán az erre minősített igekötőkkel történik.
42. A személy vagy tárgy számjegy mellet, egyes számban van: szumir (mindig), UA mindig, Kaukázusian (nagy részben).
43. Összetett számnevek képzése: nagyobb+ kisebb; magyar, török, (A finnugor és indoeurópai nyelvekben csak 11-től kezdve)
44. Tagadó mondat szerkezete. -Nincs tagadó ige: Kaukázusi (Grúz), magyar, latin, finn. A tagadás -n jele a magyar, szanszkrit, indoeurópai.
45. Nyomatékszók gyakori használata: A szumérban: ám, -na-, stb., magyarban: ám, no stb., finnugorok munda-kól.
46. Igék, "álsegédigék", A szumérban "ag" és "du" igekötővel néha , előfordulnak az ige-komplexumban, mint kiegészítők, önálló jelentés nélkül. Ezek erősítik az uralkodó igét.. ag = tenni, du = építeni, elkészíteni, kiegészítik az igefogalmat. Az "ag", sőt az "ang"(ag), "us", "ul" (šu-gid) szumér igegyökök csak a magyarban fordulnak elő mint képző kiegészítők, bővítők. Így a számos igegyökkel főleg mozgást kifejező igéket alkotunk. Így az "ag" = tenni-nek megfelel a rag: "moz-og, dob-og, csep-eg igékben.. az ang = szeret, mérni-nek: szor-ong, terj-eng az "uš-nak = követni, irányt követni, űz-ni, : köt-öz, bog-oz az "ul 7"nak = irányitani, ütni: por-ol, korh-ol, unsz-ol, .. Ezek mindig kiegészítik az igegyököt és nem módképzők, mint ahogy ez a török nyelvekben megvan.. Az -ag, -eg, -og elemekkel a magyarban főneveket és mellékneveket is képezhetünk, pl. szúny-og, hany-ag, rész-eg stb.)
47. Kettős tövek mély és magas hangzókkal: Szumérban uri-eri, emen-umun, a magyarban: kever-kavar, csöbör-csupor. Ilyenek előfordulnak a török nyelvekben is.
48. Ragok és szóképzők egyezése: a szumér -ta, Finn -ta, Magyar -tól, -tó. Török -ta, Japán -ta; A szumér: -ra (részes eset), a magyar -ra (irányt kifejező részes eset), a török -ra/ru; A szumér -ra (szétválasztó), a magyar -ról, -ró (szétválasztó); a szumér -še, -eš/uš; a magyar -hez, -hoz, a török -isz; a szumér al-, a magyar el-; a szumér e, ne, e-ne, a magyar -e, ne; A szumér nu, nu-am, nam (tagadás), a magyar ne, nem, Ostjak nem. Egyébként a finnugor nunáció? nélkül: ei (ejde?, ejnye?) [ez így van a Dravidában is!]
49. Szavak képzése mondat által: szumér: gaba-nu-zu = vetélytársat nem ismer= derék; gis^-nu-zu = férfiasságot nem ismer = szűz....nimgir-he-du = igazgató által szerzett, felfogadott=napszámos....a magyarban: bor-nem-issza (tulajdonnévképpen is), hánya-veti, szél-verte, bot-csinálta.
50. Igekötők iránymutatása elhelyezése: a szumérban "mu" (mü? =), "ma", a fontosabbra, a központra; az "-e/i" pedig a kevésbé fontosra, a széleken lévőkre céloz... a magyarban "meg-" a teljesre, a bevégzettre céloz; az "el-"a távolodást... a "majd" pedig halogatást fejez ki, "íme" közvetlenséget (1. az előzőket a nyelvekről).
51. Az alany ismétlése az ige után, névmás által: (St. Langdon, Szumér irodalom , Szövegek) Kaukázusiak, Himalájai nyelvek, Munda-Kól, Magyar, (a ház meg-épül az).
52. Meghatározatlanságok. A szavak különféle jelentése a mondatban. (A szumérban pl. "du" = menni, (kivétel) a "du" (ugyanazon jellel)=tenni, és még számos eset ismeretes...a magyarban: szán- (valamire), szán- (valakit), ... kerül (valamit), sok-ba kerül; Szanszkrit, Indoeurópai.
53. A beszédrészek sokoldalúsága a mondatok szórendjében: (Jestin Rövid szumér nyelvtan, 31/32 és 51, 52). Régi magyar.
Bár, ha jobban meggondolom, az X alakú tamgák vége azért kanyarodik el, mert így kívánja meg a folyót ábrázoló "j" rovásjel.
Azaz itt a teremtett világ középpontjában lévő négy szent folyó ábrázolásával találkoztunk. Ezek együtt a kereszt alakú "d", vagy az X alakú "b" rovásjellek vethetők össze.
Nem feltétlenül írásjeleknek kell ezeket tekinteni, csupán ősvallási jelképeknek, amelyekkel azonban esetleg írni is lehetett.
Azaz egy isteni eredetű királyi család nemzetségjele is lehet ez a tamga (vagy valami hasonló jelképiség, gondolat állhat a használata mögött).
Köszönöm! Ezeknek első pillantásra valóban nincs sok közük a székely rovásjelekhez. Bár asz X alakú tamgák könnyen összevethetők a "b" rovásjellel. De nem akarlak terhelni vele, hiszen az X elég egyszerű jel s ráadásul nem is pontosan X alakúak a tamgák.
A tamgák elvileg egy családon belül egyetlen alapjel variációi.
Ha az alapjel rokona egy ősvallási szimbólumnak (mint a boszporuszi királyok Dracsuk által bemutatott nemzetségjelei és a székely "ty" esetében láttuk), akkor lehet közük egymáshoz. Mindegyik az Orion csillagkép rajzából indult ki.
Ha ezektől független, akkor nincs közük egymáshoz.
Early anepigraphic coinage of the Indo-Scythians (c. 110 - 100 BCE). Obv: Horse walking right with her head turned back. Rev: Goddess Nike walking right. Control mark, possibly for Khandahar, Afghanistan.
The Indo-Scythians are a branch of the Indo-European Sakas (Scythians), who migrated from southern Siberia into Bactria, Sogdiana, Kashmir and finally into Arachosia and then India from the middle of the 2nd century BCE to the 1st century BCE..."
Ha a szkíták IE-népek, akkor a NYUGAT-európaiak kicsodák?
Ha így lenne, akkor egész Európa IE lenne!!!, beleértve a MAGYAROKAT is !!!!!
A LOVASnomádok tehát egyáltalán nem IE-népek, bármennyire is ezt szeretné beállítani a nyugati kutatás.!!!! ( Lásd a jól elkülöníthető genetikai markerekkel jelzett népeket)
Az antropológiai és genetikai kutatások alapján az IE népek jobbára DÉLről hódították a NYugatot, így semmi összefüggés , vagy legalábbis nagyon csekély/ritka kapcsolata van a SZTYEPPEI népekkel, amelyek a SZTYEPPE teljes szélességében, nyugatra az ALPOK vonaláig birtokolták jóideig a teret.
A tamgák Olbiából kerültek elő, egy hárfán. A második melléklet (ez) egy összegző tábla. Érdemes lenne valamelyik fővárosi könyvtárban megnézned a kiadványt, egy német intézet periodikája, csak eurázsiai dolgokkal érthető (német, angol) nyelven.
szarmata: "Ha a 38. fejezet a hunokról szólna, elég problémás lenne, ui. miért nem említi Pannóniát??? És az Alföldet, legalább mint Dáciával és Moesiával határos területet?????"
provó: A kérdés jogos. Esetleg fel lehet tenni, hogy Jordanes keverte a forrásokat, vagy hogy a hunok jelenléte Dáciában nyilvánvalóbb volt valamiért (a székelyek önálló államisága miatt?).
szarmata: "Sajnos a 38. fejezet elég zavaros, sok mindent bele lehet magyarázni.
A 37. a hunok két törzsét tárgyalja. Az altziagirusokat meg is beszéli, majd pedig hirtelen átugrik egy másik népre (mert hogy a hunoknak két ága van, az alziagirusok ás a szavirok ), a hunugurusokra. Akik nem valószínű, hogy hunok, hanem (a hermelinprém miatt vsz. É-ról) egy szomszédos nép."
provó: A szavírok másik neve ebben az időben a hunugur. Ezt a Tarih-i Üngürüsz úhy adja elő, hogy a nép neve valamilyen oknál fogva Üngürüszre változott. Nyilván újra egyesült a két testvérnép.
A hermelinprém-kereskedelem Irántól az északi erdőkig a hunugurok kezében volt. Iráni típusú keleti ezüstöket adtak az uráli prémekért. Nincs ok rá, hogy a prém miatt északi népnek tekintsd őket. Ennyi erővel (hiszen ők adták az ezüstöt a prémért), inkább Irán melletti kereskedőnépre kell gondolni s nem északi vadászokra. A kereskedelem pedig a nomádok privilégiuma volt, mert ők voltak mozgékonyak. A magyarokról meg is írják a mohamedán szerzők, hogy a kereskedelem tette őket gazdaggá.
szarmata: "Veszélyes, könnyű belefutni megalapozatlan dolgokba ezzel kapcsolatban, kérlek, ne csak másban keresd a hibát, magaddal szemben is legyél kritikus és mértékletes. Ezért kell ütköztetni a kezünkben lévő forrásadatokat!"
provó: Egyetértek. Szükség van az egyeztetésekre, de ebből nem szabad kihagyni a magyar krónikákat sem. S a hiperkritika is veszélyes.
szarmata: "Pl.: azt Te is elismerheted, hogy a hunokról Priszkosz és Iordanes beszámolója sokkal autentikusabb, mint középkori krónikáink, ill. az időben még inkább nagy szakadékkal következő Tarihi Üngürusz."
provó: Inkább azt mondanám, hogy kiegészítik egymást. A saját uralkodóház krónikása bizonyos szempontból mégis csak fontosabb egy idegen, hungyűlölő krónikásnál. Más adatokat természetesen Jordanes őrzött meg jobban. Főleg azért, mert megmaradt az eredeti szövege, míg a magyar krónikákat alaposan meggyötörte az idő.
Azonban például a magyar krónikák királylistájában szerepel Kavád (Keve) és Khoszrau (Keár) is. Erről Jordanes semmit sem mond, mert túl távoli volt neki. Ez arra példa, hogy nem lehet csak Jordanesre alapozni, kell a hazai info is.
Irnik a személyneve, Csaba pedig a méltóságneve. Csaba azt jelenti: "(a) szabír(ok uralkodója)". Ezért van az, hogy Irnik a bolgár adatok szerint 108 éves kort ért meg. Mert ennyi idő telt el Atilla halála és az első avar honfoglalás között.
Mindkét forrás 5. századi előzményekre megy vissza. A középkori magyar krónikák pedig szabír rovásírásos feljegyzésekre épültek. Ezért tudhat pl. a Tarih-i Üngürüsz a szabírok perzsiai kalandjáról is.
szarmata: "A Krím félszigeten még a 17. században is voltak gótok! A krími gótoké a legkésőbbi gót nyelvű írásemlék!"
provó: Igen, igazad van. A gótok is ott voltak a Pontustól északra, meg a szabírok is, meg az onogurok is. A kérdést tehhát nem lehet eldönteni azon az alapon, hogy kik éltek a Fekete-tenger mellékén.
A döntő az, hogy Jordanes a hunokról beszélt, a hunok kettészakadásáról az idézett fejezetek elején. Ezért a hunok sorsát írta le a végén is.
A helyzetet bonyolítja, hogy még később kifejezetten gótokat emlegetve megismétli a vándorlásra utaló szavakat. Ezt azonban el kell választani az általam idézett fejezetektől, mert azokban elismerten Priszkoszt másolta, aki azonban csak a hunokról (szabírokról) beszélt, a gótokról nem. Tehát Jordanes sem érthető a gótokra, minden zavarosnak tűnő fogalmazása ellenére sem. Ezért a szerkesztők zárójeles magyarázata semmiképpen sem korrekt. Meg kellett volna hagyniuk Jordanes (esetleg félreérthető) eredeti fogalmazását.
szarmata: "Az tény, hogy a hunok 454 után keletre visszahúzódtak, de ez a Csaba királyfizás egy hipotézis! Szintúgy a szabírok párhuzamba állítása az 5. századi hunokkal!"
provó: Csaba királyfi története nem mese, hanem egy első pillanatra nehezen érthető (ugyanis Csaba túl hosszú, 108 éves, életet él), de értékes forrás. Csaba (meg Zoárd, meg Kuber, meg Zabergán) nevében ugyanis a szabír népnév rejtőzik. Arról az uralkodóról (arról a dinasztiáról) van szó, aki (amelyik) a szabírokat vezette. Ha így értékeled, akkor teljesen világossá válik a kép, amely egyezik Jordanes szövegével is.
Itt az a gond, hogy Te kevered a szezont a fazonnal!
A hungurusok a legtöbb vélemény szerint az egyik első utalás a steppe É-i részén élő, akkoriban szőrmékkel kereskedő ugorokra!
Ha a 38. fejezet a hunokról szólna, elég problémás lenne, ui. miért nem említi Pannóniát??? És az Alföldet, legalább mint Dáciával és Moesiával határos területet?????
Sajnos a 38. fejezet elég zavaros, sok mindent bele lehet magyarázni. A 37. a hunok két törzsét tárgyalja. Az altziagirusokat meg is beszéli, majd pedig hirtelen átugrik egy másik népre (mert hogy a hunoknak két ága van, az alziagirusok ás a szavirok ), a hunugurusokra. Akik nem valószínű, hogy hunok, hanem (a hermelinprém miatt vsz. É-ról) egy szomszédos nép.
Az ez után következő fejezet elképzelhető, hogy a gótokra utal, de az is lehet, hogy a másik hun törzs, a szavirok útját jelzi...
Veszélyes, könnyű belefutni megalapozatlan dolgokba ezzel kapcsolatban, kérlek, ne csak másban keresd a hibát, magaddal szemben is legyél kritikus és mértékletes. Ezért kell ütköztetni a kezünkben lévő forrásadatokat!
Pl.: azt Te is elismerheted, hogy a hunokról Priszkosz és Iordanes beszámolója sokkal autentikusabb, mint középkori krónikáink, ill. az idben még inkább nagy szakadékkal következő Tarihi Üngürusz.
Érdemes felfigyelni az idézetben a "Hunugurus" népnévre, ami – gyakran idézett "onogur" változatához hasonlóan – hun-avar keverék etnikumra vonatkoztatható.
