Azért a "puccos" esküvő nem csak a nőkről szól, hanem (manapság) egyfajta trend, státusz szimbólum is, hogy én ezt anyagilag megtehetem. Vidéken meg pláne, ahol a fél falut meg kell hívni, mert különben megszólják a népek.
De a legutóbbi esküvőn, amire kénytelenek voltunk elmenni (6 éve), a nagyobbik lányom kapta el a csokrot. :) Ez inkább játék, nyilván nem akart 14 évesen még a közeljövőben vagy középtávon sem férjhez menni.:) Csak a csokrot akarta. :)
Én olyan vagyok, mint Klemi, nem vagyok oda az esküvőkért, mert eleve nem szeretem az ún. bulikat. Jó, nekem már régen volt, amikor még esküvőkre "jártam", de sehol nem volt csokor dobálás, szóval ezt is vicces volt hallgatni (a sajátomon sem).
De amúgy lehet egy tök egyszerű, különösebb szervezést nem igénylő esküvőt is tartani.
Most máshová kellett menni, pont oda, ahol a szülészet is van. :) Most csak egyetlen oltópont működik, ennek ellenére szinte semmit nem kellett várni. Gyorsan ment.
Tudod, e téren kissé cinikus vagyok. Egyrészt azért, mert elég sok feleség státuszú nő mesélt a férjéröl az én ágyamban- másrészt meg, mi kell egy jó váláshoz?
- ó, hát én sem vágyakozom más esküvője. De ha már ugy alakul, hogy ott vagyok.... Inkább mindig rácsodálkozom, hogy akadnak még pasiemberek, akiket oltár elé lehet cipelni....
Én más esküvőjére se vágyakozok, nem érdekel az esküvői/lakodalmas zaba, plusz nem akarom kaján vigyorokkal kifejezni, hogy mennyivel bölcsebb vagyok - igaz, hogy mondjuk lassan 23 éve élek házasságban ugyanazzal a férfival (előtte meg 6 évig házasság nélkül).
A permanens háborús készültséget tudom, viszont láttam egy szatirikus izraeli vígjátékot a női katonákról (a címe nem fog eszembe jutni), és nem tudom, hogy az a rengeteg túlzáson túl mennyiben talált bele a rendszer gyengeségeibe.