Ha emlékezetem nem csal (ha igen, valaki javítson ki, meg kéne néznem a kérdéses videoszalagom otthon), Peták a tévében most futó kéktúrás filmjében lehúzta Bánkútot, mivel azon csámcsogott idegesítően felháborodott és felemelt, dühtől fröcsögő hangon kb. 5 percen keresztül, hogy Bánkúton már nem szívesen látott vendég a bakancsos turista, mert nem található a pénztárcájához illő szállás. (Még néhány szerencsétlen arrajárót is kifaggatott ebben a kérdésben helyeslésükben bízva.) Pont akkortájt tervezgettem a bükki kékezésemet, s egészen elkámpicsorodtam attól, hogy nem kapok Bánkúton jó áron szállást. Aztán hála annak, hogy hitetlen gyaúr vagyok, utánaolvastam. Két helyen is találtam aztán infót arról (egyik ez a topik volt), hogy Bánkúton igenis van olcsó szállás. Petáknak azóta nem szívlelem az arcát. Kissé félrevezető néha-néha a kommentárja. :-(
Mellesleg Bánkút benne van nálam a top 5 legolcsóbb, mégis aránylag színvonalas turistaszállásban Magyarországon.
Peták filmjeit azóta megnézem a tévében, de nem rögzítem szalagra. Közelébe sem ér RP-nak. :-(
Nem vitaindítónak szántam, amit írtam, csak kikívánkozott belőlem.
Nem írtam azt, hogy bűn.
A könyv, a média részeként közvéleményt formál, gondolkodásmódot befolyásol. Azért emeltem szót, hogy a túrával kapcsolatban a túráról, a szépségekről, a nehézségekről, stb. beszéljünk. A túrákról, szerintem azért írunk, hogy másokat is „rávegyünk” arra, hogy vágjanak bele, érdemes. A Rockenbauer féle film azért volt nagyszerű, mert felkeltette a figyelmet, érződött belőle az, hogy aki „tudósít”, az átélte azt, aminek átélésére "buzdít". Áradt a filmből a természet szeretete, a hit, hogy érdemes túrázni. Peták könyve hézagpótló mű lehetne, ha a jól rendszerezett információk közzétételének szintjén megmaradna. Egy dolog a tény és másik dolog a vélemény.
Az OKT egy nagyszerű lehetőség, mindenki belevághat, viszonylag jól jelzett útvonalon eljuthat Magyarország egyik pontjáról (hegyen-völgyön keresztül) egy másik pontjára. Sőt. Ma már körbe is járhatja az országot, gyalogosan, biztonságosan. Erről szól szerintem a Kék túra. Ezért „vitatkoztam” a szerzővel.
Az atlasszal kapcsolatban a hasonlóság az utolsó fejezetben vagyon, annak is a bevezetőjében. De az is lehet, hogy az utolsó előtti összefoglalójában. Arra gondolok, amikor arról értekezik a szerző, hogy a magyarság utolsó erkölcsi „fellegvára” Zemplén falvaiban vagyon. (Nincs nálam az atlasz, de pontosan emlékszem.)
„Rasszista beköpések”
Ilyet én nem írtam.
Zavar tovább, hogy állandóan azt kell olvasnom, hogy merre kéne mennie a kéknek. Ezt már mások is szóvá tették.
A legutolsó résszel kapcsolatban is hasonlókat tapasztaltam. Magyarkút vonatkozásában kaptunk sok-sok információt. Arról, hogy mi volt és ami van, az miért nem OK. Én is jártam arra. A forrás mellett volt (remélem, hogy még mindig ott van) egy kis vendéglőszerűség. Nagyon finom, sűrű gulyásleveset ettünk, elfogadható árért. Igen kedves vendéglős fogadott. Dumáltunk, erről-arról. Nem hiszem, hogy bezárt volna. Ráadásul itt van a pecsét is.
Magyarkút után van egy kilátó féleség. Csodás panoráma. Az atlasz is említi. Tudom, oda kamerát felcipelni nem könnyű. De megérte volna! Ehhez hasonlót a Bükkben lehet látni, Szarvaskő várából. Aki egyszer megtapasztalta, biztos elmegy másodszor is!
Petőfi írta valaha (nem biztos, hogy szószerinti az "idézet", rég volt):
Váci !
Nos valahol iagazd van mindent meg lehet siratni igaz értelme nem biztos hogy van de ebbe most nem menjünk bele azt hiszem.... Egyébként pölö Sátoraljaújhelynél a Kálvária dombról lefele is szép nagyon szép régi nagy magyarországot idéző emléktáblák vannak... érdemes megnézni egyébként. de máás
rasszista beköpésekre a kicsit de azért félreérthetetlen cigányozást említettem volt.
Nagyon el vagyok keseredve, hogy ebben a topicban is eljutottunk ide.
Mivel nem olvastam a könyvet (én is túl drágának találtam), a konkrét dolgokhoz nem tudok hozzászólni, csak ahhoz, amit irtatok.
És nem értem, miért bűn az, ha valaki visszaemlékszik rá vagy akár visszasirja Nagy-Magyarországot? Miért bűn az, ha valaki túrája során Szent Istvánra vagy a Szent István vándorlásra gondol?
Azt irod, az atlaszban is hasonlókat tapasztaltál.
Én meg pont az ellenkezőjét!!! Talán emlékszel, pár hónapja itt a topicban is háborogtam amiatt, hogy pl. a Kőszegi Trianon-emlékmű alig van megemlitve.
Azon kivül - bár nyilván nem ezen jár minden túrán az eszem - de én például szinte szó szerint megkönnyeztem a Nagy-Milici határszakaszt, és hasonlóan az Aggtelek előtti "csücsköt" is.
Szombaton Kisgyón - Bodajk szakaszon voltam.
Bakonycsernyén a Túra sörözőben stempli beszerzése. Kora reggeli órákban Kisgyónban esélytelen a bélyegzés. Büfé csukva, ha a Vidi kulcsosházban nincs senki akkor csak betöréssel tudsz a pecséthez jutni :(
Jelzések Baknykútiig nagyon rendben vannak, még Isztimér határában a puszta közepén is, bár itt nem árt figyelni a csenevészebb növényeken és a kövekre/betondarabokon lévő jelekre.
Bakonykútiban hétvége lévén semmi bolt/kocsma nincs nyitva. Bakonykúti puszta határában segítség a sok fehér alapjel. Az út a puszta legdélebbi romos házai között kanyarog, majd fehagyott kőfejtők között kell menni igen barátságtalan terepen, de a kilátás kárpótol!
Utána semmi rendhagyó és különös zavaró tényező nincs, maximum a "vadaspark" nevű céllövölde kerítésén az éleslövészetre figyelmeztető felirat!
Lev
Hüm én nem is erre az oldalára gondoltam a dolgoknask de ez is figyelemremáéltó észrevétel engem inkább a kissé rasszista beköpések és a természetvédők hülyének tekintése zavar.. Hisz ami védett az védett és tény hogy már ott tartunk hogy az embertől kell védeni a természetet akkor meg ne lázadjon ellene egy komoly ember aki könyvet ír és ne úszítson arra hogy menj és keress védeett növényt területet.. nem?? vagy csak én értelmeztem rosszul.. de akkkor is nagyon jó a könyv:) Csak piszok drága..::)
Nem vagyok biztos benne... Milyen forrás van a k.pusztai verzióra? Ui. olyan embertől hallottam, hogy a Pilisben lett öngyilkos, aki személyesen ismerte. (Elnézést, nem akarok titokzatoskodni, de a történet szerintem nem volna ízléses egy ilyen fórumon, túra közben szívesen elmondom bárkinek, amit tudok.)
Én is csak második alkalommal találtam meg, mikor nem egyedül mentem. Akkor jöttem rá, hogy a figyelmet épp akkor tereli el a kerítés és a létra. Mielőtt tehát átmásznánk a kerítésen, akkor kell balra tekinteni. Tisztán látszik.
Bár az is lehet, hogy időközben elbontották a kerítést. Az atlaszban nem a legjobb helyen van feltüntetve.
Én is gondolkoztam rajta, h miért túráznak kevesen, végül arra jutottam, h ez nem is baj, mert így nagyobb a varázsa az egésznek, h csak én/mi vagyunk és a természet.
Kőszegtől pár kilométerre egy faluban egy kisfiúval beszélgettem, mondtam neki, hogy Keszthelyről jövök és Kőszegre megyek. Kiderült h ez utóbbin sem járt soha...
Kérdés:
Milyen Rockenbauer Pál emlékhelyek vannak?
A sírjánál jártam egy Szekszárd-Pécs RP emléktúrám keretében. Szendehely mellett viszont nem találtam a RP kopjafát, meg a térképen láttam, h a Gerecsében van egy RP emlékfa.
Sziasztok!
Jövő vasárnap délelőtt a "királyi" 1-esen lesz egy rövidfilm Rockenbauer Pálról.
Peták film és könyv ügyben:
Az zavar egy kissé, hogy 5 percenként megjegyzi "a Kék sajnos elkerüli...". Szép, de szubjektív, az biztos. Rockenbauerék a Másfél millió lépésben szó nélkül tettek kitérőket a Bükkben a Nagymezőre, a Börzsönyben a Mána-bércre, stb.
Az ünnepek között volt időm bele-bele olvasni a könyvbe, melyet ajándékba kaptam. Nem vettem volna meg!
Sok fontos infó van benne, látszik, hogy a szerző alapos ember. De nagyon szubjektív. Szinte szugerálja, hogy az az igazság, amit ő leír. Pedig nem tudok azonosulni érzelemvilágával. Ettől még tisztelhetem a művet!!!
A tények pedig makacs dolgok. Ez az ország akkora, amekkora, a túra pedig olyan hosszú, amilyen hosszú. Lehet menni, lehet sajnálkozni. Ez van.
Mivel a fórumban nem tudunk vitakozni, így csak "hangosan" gondolkodom az alábbiakon:
Nekem nem járt egyszer sem az eszemben mindaz, amit a történelmi vármegyékről értekezik a szerző. Valahogy az az érzésem volt, hogy ugyanott jártunk, de nem ugyanazt láttuk. Nekem a túra, az túra. Kiteljesedés, melyhez kell erőnlét és elszántság. Kell érzelmi alap 1100 km gyalogláshoz, de eszembe sem jutott, hogy Szent Istvánra gondoljak. Még az 1938-as vándorlás sem járt az eszembe. Az többször megfordult a fejemben, hogy mi lehet annak az oka, hogy kevés emberrel találkozom. Azon is törtem a fejem sokszor, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy többen legyünk. De megoldani nem tudom a problémát és én jól éreztem magam. Mindenhol barátságosan fogadtak. A legnagyobb csalódásom az volt, hogy a legtöbb helyen nem is tudtak a túráról.
Kevés olyan helyen jártam, melyet ne ismertem volna, de így saját erőmre támaszkodva eljutni az egyik ponttól a másikig, nagy élmény volt. Igazi kihívás.
A politikával meg foglalkozzon az, akinek nincs máshoz tehetsége.
Hasonló "beütések" egyébként az atlaszban is vannak. Kár. Nem járulnak hozzá ezek a megnyilvánulások a megbékéléshez. És ártanak a túrázásnak is. Nekem ez a szerény véleményem.
Mikor befejeztem, akkor az első adandó alkalommal felkerestem Rockenbauer Pál sírját.
Jártam Szekszárdon a DDP-ből kifolyólag. És nagyon remélem, hogy hamarosan újra felkereshetem a kopjafát, mikor az AK-t befejezem.
Hüm! Roppant hasznos infó:)
Mármint hogy hol lehet megvenni a videókazettákat:) Azt hiszem megveszem:) Úgyse lehet valami nagy forgalma:)
Egyébként meg ajánlok nektek egy könyvet: Peták Istvá. Szent István vándorlás az Országos Kék túra mentén:) Nagyon jóóó könyv igaz nagyon drága...:) De megéri szerintem:) Igaz néha egy egy megjegyzésen az ember felvonja aszemöldökét dehát a személyes érzelmek úgy néz ki sehonnét se maradhat ki....
Nem vagyok babonás, de ez volt a 13. túrám. Új megye, új kihívások. Még a nyár elején említette Pálmai Vencel, hogy a Bács-Kiskun megyei szakaszt ebben az évben fogják felújítani. Ha lehet, akkor ne Szekszárd felől induljak, javasolta. Tanácsát akkor megfogadtam, de eltelt a nyár, elfogytak az egynapos szakaszok, cselekedni kellett. Kunfehértó ilyentájt téli álmot alszik, meg aztán elég jónak tűnt a közlekedés. Reggel nemzetközi gyorsvonat Kelebiáig (minden állomáson és megállóhelyen megáll), vissza jó csatlakozás, egy átszállással. A vonat 9:24-kor érkezett, 10:06-kor volt busz. Végül 10:30-kor már el is indultam. A kocsma nyitva volt, kéktúrás bélyegzőről nem tudtak, de cégest adtak.
A távolságot 28-30 km közöttire becsültem, kvte szerint 30,6, de ők a faluba is bementek, én az állomást szerettem volna elérni 16:30-ig.
Az indulás viszonylag egyértelmű volt, a jel az ellenkező irányból közlekedőket nyugtatta meg, hogy megérkeztek, nekem ez implicit jel volt. Meg aztán más választás nem nagyon lett volna. Neki a fagyos földútnak. Az első bádogjel azon a villanyoszlopon volt, melyre fel tudták szögelni. A betonon tehát ezért nem volt gondoltam. Az új jelzés kicsit megnyugtatott, de az öröm korainak bizonyult. Alig melegedtem be, megállt előttem egy autó, de megköszöntem és továbbment. Nagyon az elején voltam még. Az éles visszafordulás jól van jelezve. Nincs gond a következő kanyarnál sem. Sőt. Az új jelek igen tetszetősek, nyíl formájúra vannak vágva a kanyaroknál. Praktikus. Kicsit féltem az egyenes szekérútról letéréstől, de kár volt. Teljesen egyértelműek a jelek. A tanya még áll, de már nem sokáig. A mi utunk az erdőben vezet, mindkét oldalon fák, sok a fenyő. Széles erdei homokút, jól járható. Nyáron árnyékos, de a homok miatt lehet, hogy nagyon meleg. Most kifejezetten kellemes volt. Szedtem a lábam, rendesen.
Az első meglepetés akkor ért, mikor kiértem az erdőből. A füzet szerint balra kell kanyarodni, de a jelek a jobb oldalon voltak. Két kapujel és nem sokkal később megerősítő jel is volt. Régi, festett jelek. A füzet tehát hibás. Az erdő szélén vezet az út, régi és új jelek váltakozva vannak. Itt, a réten, jó meleg lehet nyáron.
Mikor az út az erdőbe kanyarodik, akkor észnél kell lenni. Benéztem az erdőbe, de jel nem volt. Mikor megfordultam, akkor vettem észre a beton oszlopot, kb. ott, ahol a szekérút eléri a füzetben a jelzett utat. A fűben jól látszanak a keréknyomok. Picit tehát visszafelé kell menni. Az oszlopon régi jel, körkörösen. Az előttünk lévő rét jóval nagyobb, mint ami a térkép alapján elképzelhető. A távolban, picit balra ott vannak a házak. A 131,0 magassági pont irányában egy erdő van, annak a bal oldali sarkát kell belőni. A szekérút átlósan vág keresztül a réten. A második és a harmadik ház között egy nagy fán ott a jel. Még pár száz méter és elérjük az erdő sarkát. Közben az út kettéválik, de nekünk maradni kell a bal oldalin. Mikor elérjük a rét végét, akkor a mi utunkra merőlegesen indul egy szekérút a vasút felé, mellette fasor. A mi utunk az erdő mellett halad, egy öreg nyárfán van egy régi jel. Az új jelek csak később jönnek. Kár. De aggodalomra nincs ok. Az útvonal nem hosszabb, mint a füzetben lévő, csak nem arra vezet. Nem ez az első eset.
Jó darabig bandukolunk, mikor az út elkanyarodik, folytatás nincs. Jók a jelzések. A vasúti átjáróban a 1410-es kő van, Budapesttől tehát 141 kilométerre vagyunk.
Az átjáró előtt és után tanya. Kutyák. A villanyoszlopokon sajnos nincsenek jelek, de az út egyértelmű. A vasút előtt a tanya a bal oldalon van, a vasút után a jobb oldalon. Be is van kerítve.
Az országutat a 70-es táblánál érjük el. Hogy honnan 70 km, azt nem tudom, talán Kecskeméttől. Van autóbusz megálló is, de a menetrendnek csak helye van. A másik irányban csak kiálló van, már tábla sincs. Magyarországon vagyunk.
Jól van jelezve a bekanyarodás. Jó ideig nincs jel, mikor már kanyarodnánk, akkor egy implicit jel figyelmeztet, jobbra át. Az ellenkező irányból jövőknek ez a jel csodás, messziről látszik, de az általam választott irány itt hanyagolva vagyon. Az első régi jel jó idő után van, addig lehet izgulni. Volt egy olyan érzésem, hogy többet megyünk jobbra, mint ahogy a térkép szerint menni kéne, de ez csak érzés. Előbb-utóbb elérjük a házakat. A vadászok úgy látszik ismerik a környéket, ez a zug volt a leghűvösebb. Állt a jég és a nagy, komor fák ontották a hideget. Az út jól járható, hatalmas fák szegélyezik.
Mikor kiérünk az erőből, akkor bal oldalunkon megjelennek a gyümölcsösök, házak és kerítések szegélyezik az utat. Jelzés nincs. Sokáig nincs. Egy kisebb útkereszteződésnél elkezdtem vacilálni, de maradtam a széles úton. Jelzés semmi. Már-már visszafordultam, mikor megpillantottam egy régi festett jelet a kerítésen. Picit megnyugodtam. De új jel nem volt. A nap már szemből sütött, de a keresztút még váratott magára. Mikor eljött, akkor dönteni kellett. Jelzés nem volt, megérzés alapon elindultam. Valami majd csak lesz, gondoltam. Csökkent a vonat elérésének esélye, de a helyzet nem volt reménytelen. Jól járt út, nyomok is voltak a hóban és az irány tökéletes volt. Jó idő telt el jelek nélkül, mikor teljesen váratlanul feltűnt egy fiatal fán egy régi festett jel. Hamarosan a következő, majd a következő. Érthetetlen. Begyorsultam. Szélmalmot nem találtam, de tanya az volt. Vártam a kastélyt, mint a messiást. Jött helyette egy széles erdővágás. Út nem volt, valószínű, hogy a gázvezeték miatt vágták ki az erdőt. A zavaró az volt, hogy mindkét oldalon erdő volt. És akkor megtaláltam az első új jelet. Úgy látszik, eddig jutottak a másik irányból.
Már közel volt az út, mikor megállt mellettem egy autó. Nem tudtam ellenállni a csábításnak. Mikor beindult a jeges úton, a frászt hozta rám, de szerencsére nem tartott sokáig. Jött az aszfalt. Ezt a szakaszt nem terveztem gyalogosan, a terv tehát picit túlteljesült, de sokat nem vesztettem. Az öreg gyümölcsfák még megvannak. Be vannak kerítve. Lehet, hogy felújítják a gyümölcsöst?
Kunfehértóig tehát meglennénk. A tanyáig van még jó 6 km. De a következő szakasz már többnapos lesz. Van szállás (Jutka panzió) is. A reggeli vonat 9:00 körül van Kunfehértón és ha a jelzésfestők nem hagytak cserben, akkor eljutok Sükösdig. Onnan kezdődik majd a végső szakasz, Szekszárdig.
Nem áll szándékomban 35 fokban kipróbálni a homokot (vannak tapasztalataim csizmában és gázálarcban), de ez az út kifejezetten kellemes. A vasúti kereszteződést megelőző kb. 5 kilométeres szakaszt leszámítva szinte végig erdőben halad. A fiatal fáknak még kell idő, de vannak hosszú árnyas szakaszok. Ősszel például kifejezetten kellemes lehet. Egy esős hét után pl. Azért jó túl lenni ezen a szakaszon. A Gérce – Ötvös szakasszal azért nem cserélném el.
A kek tura filmek vhs-en megrendelhetok a MOKEP-tol akar neten is
http://www.mokep.hu/search_read.asp?idt={F1920000-2A01-68BD-0000-000000000000}&pos=1&count=12&lang=hu&stype=2&guid=a4ba53d899fbcd1b6242d1f163199bde
Gádorosnál nem a legjobb megszakítani a túrát, de sajnos elfogytak az egy napos szakaszok. Menni azonban kell!
Gádorosig „csak” kétszer kell átszállni, de a vonat sebessége nem XXI. századi. Mezőtúrig még csak-csak, de onnan … Szarvas előtt jó volt látni a hídon, hogy még megvannak a jelek. Orosházán találtam büfét az állomáson, finom feketét ittam. Érdekes, hogy mikor utoljára ott voltam, nem találtam meg a műintézményt. Fáradt lehettem.
Gádoroson gyorsan lehet bélyegezni, nem nagy forgalmú állomás. Az állomástól aszfalt visz a templom irányába, ez kifejezetten jó volt. A templomnál balra kell kanyarodni. Az Október 6.-a utcát már ismerősként köszöntöttem. A járdák tiszták voltak, nem csúszkáltam. Mikor elértem a Nagyszénásról jövő országutat, balra kanyarodtam és hamarosan rátaláltam a TÜNDE CSEMEGE nevű boltra. (Itt bélyegeztem az előző szakasz végén.) A másik oldalon kocsma. Már csak egy kicsi volt hátra a HATÁR-ig. Sajnos, táblát nem találtam, de jelzés volt. Elindultam. Csongrád megyében jártam. Az első 1,5 km száraz aszfalt után jött a havas út. A Judik-tanyánál kell elfordulni, ott, ahol a busz is megáll. A vonat itt egész közel van az úthoz. Egy nagyon gyenge jelet találtam a szúrágta villanyoszlopon. Az egyébként kiváló füzetünkben a tanya nincs jelölve. Kár.
Az út ideálisnak bizonyult. Szűz havon mentem, a vastagsága 2-4 cm lehetett. Jól tapadt, nem csúszott. Az út nem hosszú, már az elején látszik a keresztező út, szélén fasor-szerűség. A déli irányú út végén tiszta jel, az elfordulás után is van jel. Ez az út már rosszabb minőségű, de nem volt veszélyes. Pár száz méter után a jobbra elkanyarodó út előtti fán jelzés. A másik irányból is van. Az irány újra dél. Sok őz és nyúl. Már az út elején látszik a távvezeték, a falu még nem. Két keresztező út is van (a térképen csak egy), jelek is vannak. Az első keresztút után bal oldalon fasor indul (még fiatalok a fák, de ígéretesek). A második kereszteződés után átmegyünk alléba és így érjük el az aszfaltos utat. A buszfordulóban jobbra kanyarodtam egy keskeny kis utcába és elértem a Hunyadi utcát. Jó száz méter és ott a kocsma. Kedves hely. Nem esik útba, de nyitva volt (helyiek segítettek odatalálni).
Igen jó időt mentem, ennek fényében kicsit soknak tartom a távolságot, de nincs jelentősége.
Visszatérés után megtaláltam a jelet, irány dél. Átmentem a hídon. Az út elhalad a temető mellett, a füzetben ez sincs jelölve. A füzetben jelzett utat próbáltam követni, de a vadászházig nem találtam jeleket. Lehet, hogy az erdőben vezet az út? Nem tudom. Ahol én mentem, ott nem voltak jelzések. A vadászház (tanya) után viszont találtam jeleket, többet is. Az erdő után is van még jel. Mikor elérjük a keresztutat (fasor szerűség szegélyezi), akkor van egy jel bal oldalon. Feltételezem, hogy az ellenkező irányból jövőknek jelzi a kanyarodást. Ez volt az utolsó jel, amit ezen a túrán láttam. A füzet szerint mentem, más út nem volt. Elértem a műutat. Jel sehol. Jobbos kanyar, majd igen hosszú aszfalt a kereszteződésig. A kereszteződésben van a „helyi” busz végállomása. Itt van a „HÓBORT” büfé, itt bélyegeztem. Nem messze van a községháza, de régen nem itt volt, a távolsági busz viszont ott áll meg, ahol régen volt, a távolság 1,8 km. Ennyi lett volna még hátra, de úgy döntöttem, hogy elég volt. Épp indult a 14:10-es busz, felszálltam. Mivel a vonat csak 16:00-kor indult Szentesről, maradt még egy kis idő városnézésre. Kedves város Szentes. Két panziót is találtam a vasútállomás mellett.
A távolság nem volt nagy, de jó túl lenni ezen a szakaszon. Nem nagy durranás. Nagymágocs viszont igen nagy kiterjedésű. Kíváncsi vagyok, hogy milyen a park. Ha megenyhül egy kicsit, akkor elmegyünk pancsikálni Orosházára és onnan korán indulva megpróbálom elérni Ópusztaszert. De az is lehet, hogy csak Mindszentig megyek. Kvte szerint iszonyatos ez a szakasz, semmiképp nem hagyom nyárra.
Remélem, hogy karácsony után marad még a lendületből és ha az időjárás sem tesz nagyon keresztbe, akkor még megyek egyet.
Néhány éve jártam Kőrösnagyharsányban. A vasút vége valóban szívet szorító látvány. Én emlékszem egy kis kocka épületre, váltóház, vagy esőbeáló. Lehet hogy csak az emlékemben létezik. A világvége hangulat szerencsére a helybélieket nem temeti be: új sisakot kapott a (református) templom, amit a földön ácsoltak össze, és daruval emeltek a helyébe. Azt mesélik, hogy aznap iskolai szünet volt, mert az egész falu nézte a nagy eseményt.
Vasúttal, vagy vasút nélkül sok tengődő falut találok. Sajnos a gyalogos túrista nem fogyaszt annyit, hogy fellendítse a gazdaságot. Töröm a fejemet, hogyan lehetne segíteni ezen derék embereken. A jó szó talán erősíti a lelküket.
