Hali.
Egy balatonfüredi építkezésről jutott a birtokomba. Akitől van a szerzeményem csak annyit tud az eredetéről, hogy egy kaposvári kocsi hozta. De majd megkérdezi az ededetét.
Béla téglájának két bécsi ikertestvére és egy , a szokásostól eltérő sasos, amelyiket kaptam egy olyan helyről , ahol nem tudták megmondani ,hogy került oda.
Catlakozom a vérző szívűekhez! Látni láttam már , igaz képen. Valamennyi bekerült a neved alá./ Magyarul bővül azon lista , amelyik hiányzik a gyűjteményemből./
Ahová szoktunk járni, ott a barátaink a falu szélén szokták a kutyát sétáltatni és a múltkor felfedeztem egy dzsindzsával benőtt romos téglafalat. Na asszem tudom a dolgomat legközelebb...
Nincsenek titkos lelőhelyeim. Egyébként ugyanaz a módszer, mint itthon. Lassan menni az autóval, legyen idő meglátni a romos épületet, vagy bontást-építkezést, és bepofátlankodni, akarom mondani, beorcátlankodni. A lassúság márcsak azért is fontos, hogy meg tudj állni, ha előtted eközben fékeznek. Megjegyzem, odaát azért valahogy kevesebb a rom.
Hát képzeld, mi történt velem. Dolgom volt a Kálvin térnél, egy kis utcában parkoltam. Az autóhoz visszafelé menet találtam egy sittes konténert és aláálltam egy SUÉV-nek:-)) Vicces lehetett: jól öltözött fazon turkál egy sittes konténerben, majd egy zsúfolt utcán végigsétál kezében a téglával.
Aztán meg hajrá IX. Bezirk! :-))
LUDLUM-hoz majd esetleg tavasszal, de akkor is úgy, hogy menek tovább Ausztriába, de a telekocsi szolgálat természetesen működik.
OK. Esetleg megemlítem neki, hogy van egy péceli gyűjtőtársa, aztán ha kell, majd elérhetőséget cserélünk.
Addig is kalandra fel! Alig várom, hogy legyen valamelyik nap egy kis időm és irány a VIII. és IX. kerület. Tavasszal már késő lesz, elkezdik a társasházak felhúzását, kipucolják a grundokat, most kell akciózni...
Jól emlékszem Téged érdekelt egy GÖD feliratú? Mert ha igen, akkor legközelebb lejmolok egyet, ha arrajárok és a melósok is engedik:-) Tavasszal szokásunk a húsvétot Kottingbrunnban tölteni, így esetleg útbaejthetünk kifelémenet majd.
Természetesen szódásüvegem is van két darab. Ismerek egy gyűjtőt Pécelen, aki kb. 2-3 évvel ezelőtt 300 db-al rendelkezett, no meg egy rakás tejesüveggel. Ha a szölősgazdát érdekli, szívesen megadom a címét. Persze az ismeretség a téglagyűjtés kapcsán alakult.
Egyik barátom felhívott hogy talált egy hírdetést a bazárban hogy címeres téglák eladóak 500db 50Ft/db áron. Felhívtam a tulajt, mondta hogy mind elkelt. Azért rákérdeztem hogy nem-e tudna egy forrást mondani, mire ő:
-Nem tudok, én elbontottam egy házat, volt benne vagy 70.000.db, én abból felépítettem egy másikat és ennyi maradt. Díszítésre egyetlen darab sem lett felhasználva. A szívem megszakad. Komolyan.
Itt nálam a hegyoldalban az egyik szőlősgazda régi szódásüvegeket gyűjt. Legutóbb ittam nála a présházban kékfrankost, oszt megmutatta a gyűjteményét. Volt egy 150 éves felújított faprés, meg vagy 100 db szódásüveg, nem beszélve a bútorzatról, a tulipános ládától elkezdve a faragott díszű tálalószekrényen keresztül volt minden. A legértékesebb szódásüvege a kis példányszámban gyártott "Nem, nem, soha" feliratú volt. Szóval majd megőrültem:-) Egyszerűen odavagyok a régi tárgyakért. Talán mert van lelkük ezeknek a tárgyaknak, mivel akik készítették, teljes szakértelmüket, lelküket beleadták minden egyes darabba. Akárcsak a téglák. Megfigyeltem a járdámat, a régi téglák nem fagynak szét, az újabbak egy tél alatt szétporlanak, pedig fejlődik a technológia (?). Ma pont arra gondoltam, hogy az eddig összegyüjtött régi dolgaimmal mi lesz. Aztán rájöttem, hogy nem érdekes, az a lényeg, hogy míg él az ember, addig ott vannak vele és a "kisugárzásuk" révén teszik teljesebbé az életet. És nem utolsósorban a szimpla gyönyörködés bennük az, ami néha rendbeteszi a lelkemet. Van egy német söröskancsóm (családi örökség), 1909-ben készítették, kupakkal persze, hát abból nagyon jó sört inni!