Tegnap túráztam Szálka-Grábóc-Óriáshegy-DDP-Szálka körön.
Grábócon érdemes az atlasz tanácsa szerint az apácáktól kérni pecsétet (én is ezt tettem), mert az atlaszban jelzett kocsma-bolt a faluban 11-től du. 5-ig zárva van.
Szálkán, a "tornácos" vendéglőben, ha a személyzet nem találja a túrapecsétet, segithettek neki: a konyha bejárata mellett a falon lóg egy madzagon...:-)
Sajnos a júniusi beosztást még mindig nem közölte kedvenc foglalkoztatóm, így még (kb. 1 hétig nem tudok konkrétumot mondani.
Mosolyogva jutott eszembe, hogy K100 vasárnapján mégsem lesz koncert, így egy Vasárnap-Hétfőt meg lehetne játszani......végül is elgondolkozva nem feltétlen hülyeség, kérdés, hogy tudjátok-e vállalni (ugyebár akik a K100-ra (is) aspirálnak).
Szombaton jártunk a Kedvessel a Burok-völgyben, tehát az élmények a lehető legfrissebbek.
Bakonykúti felől mentünk, onnantól a völgy kb. feléig egy dózer végighajtott a medvehagymáson, tehát könnyen járható, csak "illatos" egy kicsit.
Aztán ahonnan már a dózer sem tudott tovább menni, jön a TM áprilisi számában leírt "vadregény", bár a csalán még csak "növésben".
Itt-ott valóban megvannak a régi kékek, csak hogy ONTOPIC is legyek.
Régóta körvonalazódik bennem a terv, hogy a Szent Imre vándorutat (Felső Őrség, Szentgotthárd - Horvátnádalja) végigjárjam. Vágyom oda. Persze kéktúrázni is, de a kedvemre való többnapos túrára csak nem tudok eljutni. :-(
Előzetesen jelezte érdeklődését pavarotti, rohamcsiga és pataporc.
Úgy gondolom, hogy egy kényelmes kirándulás keretében két nap alatt megoldható. Első nap délután leutazás az egyik végpontba, ott szállás, sütögetés, főzőcskézés, sörözgetés, másnap túra és haza.
Időpontban megegyezünk, de én szeretnék minél előbb. Igazolófüzettől kezdve a szálláskeresésig minden szervezést vállalok.
Ritkán, de azért olvasom a ttúra topicot is - pl. ma is benéztem :) - de a Te hozzászólásodat nem fedeztem fel. Bár gondolom a Kéktúráról azért nagyon ritkán lehet ott szó.
A "Másfélmillió"-ban is említik, hogy "korábban" erre ment a kék. Szóval tényleg régen lehetett. Valszeg amikor a Burok-völgyet védetté nyilvánították, akkor terelhették el innen az OKT-t.
Na igen, egyelőre én is csak átlapoztam, de nem olvastam el a lapot. A bevezetőből amit idéztél, az pontosan azt mutatja, mit én is említettem - erősen felejthető/hanyagolandó.
A Retyezátról szóló cikkről annyit, hogy a képek nagyon tetszenek, jártam ezeken a helyeken. Méghozzá, egy régi, talán 96-os TM cikk! hatására, ahol két oldalon majdnem ugyanezt az utat mutatták be. Akkor még nem volt magyar kiadású (DIMAP) térkép, mint most. Egyszerűen csak követtük azt az utat, amit a cikkírók bejártak. Igazi kalandtúra volt-amihez a lap cikke nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. De manapság, amikor már sok-sok infót lehet beszerezni, egy ilyen cikk nem nyújt semmi extrát.
Annak örülök, ha minél több közeli, pl. Kárpátokbéli hegyvidékről írnak, mert még mindig vannak fehér foltok az információk/látnivalók szempontjából bőven. De ha nem közölnek korrekt, részletes infókat - sőt információforrásokat, akkor azok számára, akik tényleg el akarnak oda menni túrázni, nem sokat ér az egész.
A Kéktúrás cikk hibáira pedig abszolút nincs mentség!
1. A bevezetőhöz: Bizonyos szint felett nem tartják illendőnek (inkább cikinek), ha valaki a döglött oroszlánt rugdossa. Ha korrektséget akar tanulni valaki, olvassa el az utolsó TIMP-es szám leköszönőjét.
2. Ami a Mount Everesben sem tetszett: a külalak, a.k.a. dizájn. Áthozták a "megvettük az első színes nyomdagépünket" fílinget, az egész valahogy kellemetlenül hat, a feliratok otrombák, a képek minősége pedig igen gyenge.
Arpad u. a foutca. (bar az elejen az ellenseg megtevesztese miatt mas a neve) A szallas ha a Szajki tavak felol mentek akkor kicsivel a templom elott van. Egyebkent a tuzoltoparancsnok haza ez ki is van irva. A tulaj neve nem ugrik be Denes (a keresztneve nem biztos talan Istvan)
Van benne egy cikk a Kőszegi-hegységről. A kéktúra útvonalát 110 kilométeresre degradálják, és a Hétforrás képe is fordítva van benne (mintha a negatív rossz oldalát nagyították volna ki). Hasonló a helyzet a 32. oldal egyik fényképével is. A retyezáti fotók olyanok, mint amik kb. 20 évvel ezelőtt ORWO filmre készültek. Szerintem nem véletlenül.
A bevezetőt nem akarom minősíteni, önmagáért beszél: "Szinte megállás nélkül érkeztek az e-mailek, csörögtek a telefonok a szerkesztőségben, amelyekben biztattak, gratuláltak vagy éppen csak örömüket fejezték ki az olvasók, hogy kedvenc lapjuk a Kornétás Kiadóhoz került..." Hát, nem túl életszerű.
"Már a bevezető az első (3.) oldalon is tanulságos..."
Én is megvettem az új TM első számát. A bevezetőhöz nem kívánok hozzászólni, bár elolvastam. Ált. nem kedvelem ezeket a rovatokat, akármilyen lapról van szó, mert ritka kivételtől eltekintve szócséplés/öndicséret az egész.
A tartalom/külalak kérdése viszont annál érdekesebb. PL. a 24-25 o. "teljesítménytúrák" rovatának külalakja egy az egyben át lett véve a Mount Everest lap egy másik rovatából. Ez számomra, aki utóbbit rendszeresen olvassa, elég zavaró. Nem hinném, hogy nem lett volna más ötletük a tördelésre. A cikkek egyébként jók, de legalább is ebben a számban ugyanolyan témákkal foglalkoznak,mint a korábbi TM verzióban szokás. Változás tehát ezen a téren egyenlőre nincs. Úgy látom, meg kéne osztani a két túralap között a témafelvetéseket és információközlést. A ME pl. rendszeresen közli az MTSZ-szel kapcsolatos híreket, stb., ez talán átkerülhetne a TM-be.
Ami engem illet, néhány TM számot biztos meg fogok venni, aztán majd kiderül. Leginkább annak örülnék, ha tényleg minél több naprakész infó lenne benne, és legfőképpen, hogy a túraleírások valóban használható infókat tartalmazzanak, ne csak felvillantsanak egy momentumot az adott területről. Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan cikket, amiben leírták, hogy ez és ez a jelzés adott helyen nem követhető, mert...
Számomra ettől lenne bármelyik lap tényleg a természetjárók lapja.
"Megjelent az új TM.
Már a bevezető az első (3.) oldalon is tanulságos..."
Az bizony!!!
Nemrég értem haza, én is most kaptam kézhez, épp csak átlapoztam. Kivéve a bevezetőt. Azt végigolvastam.
Nagyon fel is háborodtam, gondoltam, ki is háborgom itt magam, aztán inkább meggondoltam magam. Inkább csak annyit irok, hogy legalább egy fél mondat szólhatott volna a sok csalódott olvasóhoz is, akik - mint pl. én is - tavaly előfizettünk egy évre, aztán most mást kapunk a pénzünkért.
Tudom, sokak szerint durva a példa, de ezen az alapon holnap reggel a Magyar Nemzet helyett lehet, hogy Népszabadság lesz a postaládánkban?
A Turista Magazin kifejezetten alkalmas lehetett volna a (sajnos) még köztünk is meglévő árok betemetésére. Erre mi történik? Az új szerkesztő még csak egy jó szót sem szól a tulajdonképpen becsapott előfizetőkhöz. Mintha mi sem történt volna.
Na, inkább abbahagyom...
Pardon!!!
Én néhány héttel ezelőtt - úgy emlékszem, itt is megirtam - Hegymagason, a Postán kaptam dátumos bélyegzőt. Hegymagasra véletlenül tévedtem, de nem nagy kitérő.
Idézek TT-s hozzászólásomból, mert a kérdés itt jogos:
"Én két rövid kirándulást tettem a hosszi hétvégén.
Egy családos a Vértesben Csákvár felett,
valamint egy magányos a Burok-völgyben,"
"Királyszállás felől veselkedtem neki a fatörzsgörgetegnek. Piros plusz, majd piros mínusz. :o)"
"- Úgy észleltem, hogy a KB résztvevői közül senki nem tett említést a Burok-völgyben sűrűn előforduló "ősi" kék jelzésekről. Lehet, hogy csak nekem sötét a dolog, ez esetben világítsatok fel. Az OKT járt erre? Mikortájt? (nem '83-ban, és nem most)"
"De tudod, nem a tömeg, a köztünk levő korkülönbség (bár ez manapság már nem akadály, ld. Dobó Kata) miatt, vagy azért, mert fájt volna a kis fejecskéje, hanem azért, mert én egy hűséges családapa vagyok. ;-) "
Mind ezt mondja.. :)
Na viccen kivul, nem vagyok nos, ezert magambol kiindulva kerdeztem. De jobb is hogy nem talalkozom ilyen lanyokkal utkozben, mert kulonben nem teljesitenem sosem..
Hazafelé még betértünk az Avanti-kúthoz is. ...egy pizzára.
Hogy kérdésedre válaszoljak:
Nem :-((((((((((
De tudod, nem a tömeg, a köztünk levő korkülönbség (bár ez manapság már nem akadály, ld. Dobó Kata) miatt, vagy azért, mert fájt volna a kis fejecskéje, hanem azért, mert én egy hűséges családapa vagyok. ;-)
Azért még muszáj nyitott szemmel járni, nem? Sőt, kirándulásokon a domborzatban is kell gyönyörködni!!! :-))
Komolyabb témára váltva:
Badacsonytördemicre a kocsmában is elhelyezhetnének egy kéktúra bélyegzőt! Tudom, hogy olyan helyeken, ahol MÁV bélyegzés van, ott ez nem minden esetben szokás, de azért ilyen esetekben indokolt lehet.
(Éppúgy, mint a vasutas kirúgása!!!!)
Megjelent az új TM.
Már a bevezető az első (3.) oldalon is tanulságos...
"...egy kedves, barátságos vasutas-hölgy volt szolgálatban..."
Akkor az én tapasztalataim alapján nagyon nagy mázlid volt :)
A Szt. György-hegyen nem volt bélyegző. Mivel semmiképpen nem akartam pecsét nélkül távozni, alternatív bélyegzőhelyet kerestem és találtam. De mivel a helyszínen megígértem, hogy nem árulom el senkinek, sajnos nem közölhetem a specifikációit. Találgatni azért lehet, persze...
Még sötét volt, amikor elkezdtem készülődni. Hosszú út volt mögöttem, de ugyanennyi előttem. Na és úgy terveztük, hogy Sükösdtől együtt megyünk.
Az ünnep ellenére hatalmas forgalom volt az országúton. Jó dumát találtam a megyei füzetben arról, hogy miért nincsenek jelek ezen a szakaszon. Egy van összesen, bár hely lenne. Érsekhalma határában szép fasor, az első fák egyikén tiszta jel. Nem kellett sokat menni, volt kocsma. Már nyitva volt. Igaz, elmúlt 6 óra. Ittam egy kávét, vizet vételeztem, majd irány a puszta.
Nem foglalkoztam azzal, ami a füzetünkben vagyon. Ott az van, hogy a csatorna túloldalán kell menni. A megyei füzetben meg az, hogy az országúton. A jelek is ott vannak. Egy mindösszesen, de az elején és a végén van. Ez tehát az „igazi”.
Az sem tudom, hogy miért kell közel 20 kilométert vándorolni a homokban, hacsak azért nem, hogy láthassuk az Ólom-hegyet. 172,4 méter magas és van a tetején geodéziai torony. De nem esik útba!
A faluban nem gond haladni, jelek is vannak. A Dohányos-telep után sátáni üvöltésre figyeltem fel, a vadászház felől jött a hang. A füzetünk szerint erre kell menni, de a valóság más. Egy erős jobbos kanyar következik, majd jó egy kilométer után balos. Ekkor már a Hild - Szentgyörgy közötti homokos országúton járunk. A házak előtt riasztó tábla, Érsekhalma, Borota. Ilyen település nincs a füzetünkben. Utólag megnéztem a térképet, tényleg oda vezet az út! Hamarason tábla, melyen már Szentgyörgy neve is rajta van. A kis vegyesbolt zárva volt, de voltak jelek. Fokoztam a tempót, izgatottan vártam a keresztező utat. Előtte egy hatalmas erdőirtás, a másik oldalán tiszta jel. A keresztező út hasonlóan jól kijárt, jelzés is van. Jó sokat kell menni a következő fordulóig!
Ezen az úton találkoztam először a kék szalagokkal. Hiánypótlás, gondoltam. Csak akkor bizonytalanodtam el, amikor egy útelágazásnál találkoztam a szalaggal, jel pedig sehol. Ráadásul Rémet láttam. (Rém település víztornyát.) A tovább mellett döntöttem és a döntés ezúttal jó volt. Jó egy kilométer után kellett csak kanyarodni a széles, Rém felé tartó „országútra”.
Nem voltam feldobva, mert a nap is kezdett kisütni és unalmas volt a széles út. Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha jönne egy autó és elvinne egy darabig. Nem könnyű az ilyen gondolatokat megzabolázni!!!
Úgy döntöttem, hogy ha jön, akkor megyek. Jött. Spóroltam jó 10 percet.
„Megmentőm” elmondta, hogy biztos a régi sükösdi úton kell menni. Jól volt jelezve az elkanyarodás. Egy közeli dombot kineveztem kajapontnak és pihentem egy kicsit.
Az előny hamar elfogyott. Eljutottam az erdészházig (már csak az alapja van meg). Itt volt egy jel, de se jobbra, se balra. Elindultam balra. Újabb elágazás, jelzés sehol. Vissza. Elő a megyei füzetet, olvasom „visszafelé”. Jobbról erdészház, éles kanyar balra, majd jobbra. Irány tehát az ellenkező, jelzés semmi. Aki arról jön, annak könnyű, mert van jelzés. De aki ellenkező irányból megy? Egy útelágazásban volt egy jel, de ez megint csak az ellenkező irányból érkezőnek volt hasznos. A bal oldali utat választottam. Még pár száz méter és kiderült, ezúttal jól döntöttem. Kellemes erdei szakasz következett, majd a már említett „hegy” látványa nyűgözött le. Két erdei munkás foglalatoskodott egy bekerített területen valamivel, megerősítették, hogy a torony az Ólom-hegyen van. Közeledett a „vég”, a nyílt terep. Ha 3 jelzés volt Sükösdig, akkor nagyot mondtam. És tűzött a nap. Az iránytű adott volt, de ez a szakasz nem tartozik a kedvencek közé. Egy pozitívum volt csupán, hogy a faluban nem kanyarodik a kék. Egyenesen neki az országútnak. A sarkon kocsma.
Nem részletezném a mennyiséget, de sok folyadékot kellett pótolni.
Szerencsésen itt is összefutottunk, a zsákot a kocsmában hagytuk és irány Ósükösd.
A csatorna túlpartján penetráns szagok, libafarm. Itt úgy látszik, hogy errefelé nem a sz**t dobják át a kerítésen, hanem a döglött libát. „Gusztusos” a sok oszlófélben lévő tetem. Megpróbáltuk lefényképezni a szerencsétlen jószágokat, de a kerítés közelében nagyon kellett vigyázni. Sok az elhullott liba.
Hamarosan elértük a kis kápolnát. Ezt követően útvonal módosulás van, jobbra kell menni a csatornáig, itt meg kell célozni Ósükösdöt a mezőgazdasági úton és már ott is vagyunk. Rövidebb tehát az út!!! Visszafelé nincs jelzés.
Ósükösd kellemes hely, terasz is van, nem voltak sokan. Üzemel a büfé, kicsit drága az üdítő. Tanyáztunk egy kicsit, bélyegeztünk, majd irány vissza. A kilométerhiány szépen elfogyott, mire Sükösdre értünk. De nem volt erőm Bajáig gyalogolni!
Busszal Bajáig, rövid séta a Baja főterének környékén. Felfedeztük a Halászcsárdát (Damjanich utca), igaz, egy utcával hamarabb elfogyott a cérnánk, de épp, mikor visszafordultunk, egy helybéli (Baja kitűzője volt) megnyugtatott, hogy nem voltunk messze!
Későn értünk haza.
Jó túl lenni a homokos szakaszon. Egyet megúsztam (Petróczi iskola – Kunfehértó), de a javát sikerült kikapnom. Még egy kis gáttúra és kész Bács-Kiskun megye is. Hogy mikor, azt nem tudom.
