Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne immár másfél évtizede. Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
Te kis édes! Mondd, tényleg úgy írtad be a linket, hogy nem nézted meg? Mert ez vagy két szinttel lejjebb van az információnál.
Nézd, drága! Én nem bánom, ha Vizi E. Szilveszter feltétlen támogatója a feleséged. Van ennek is értelme! Pl. igen gyorsan lehet előre haladni a tudományos ranglétrán. Istenem, ez egy ilyen ország! De szépen kérlek, ne próbáld már ennek a hatásait másra kenni! Ezt nem Gyurcsány, nem a komcsik csinálják! Te és a feleséged.
Bocs, bocs. Tényleg nem akartalak zavarni. Elnézést, hogy szóltam.
(Hanem, drága! A KOKI rövidítést feloldanád? Mert hülyén halok meg, ha nem. Ja! Miután megtetted, fordulj már cihológusjhoz. Mert az egy dolog, hogy én röhögök, de te meg nem.)
Ha meg nem tudod, mi az a KOKI, akkor mit tudsz? Mi köze Vizihez, ha már rá is utaltál? Ha képben lennél, tudnád, mi a KOKI és hogy került ide...
Na jó, azt hiszem, ekkora tájékozatlanságot elárulni, minek utána lebaromságozod, amiről írtam... Te tudod, érdemes-e ezt csinálnod. Én meg azt gondolom, legközelebb tényleg akkor szólok hozzád, ha érdemi tartalma lesz annak, amit írsz.
Hmmmm... amúgy hol írtam én, hogy a "legtöbb munka" (ha jól emlékszem, a "lényegi" jelzőt használtam). És hol írtam én olyat, hogy "mindig"?
És egyáltalán, valami releváns hozzászólnivalód esetleg van?
Nyugi, nem a KOKI-ról írtam, azok nem is biológusok, hanem orvosok (avagy orvoskutatók). Két külön világ... elég pontosan tudom, a feleségem együttműködik orvosi kutatócsoporttal is (nem a KOKI-ból, orvosi egyetemről). Ott a profnak mindig igaza van, vitatkozni nem lehet vele, fiatalabb munkatársnak kuss, és lehet nyalni a profnál, hogy előrejusson...
Bocs, e miről beszélsz? Avagy mégis a KOKI-ról írtál? (Megfejtenéd? MI a franc az a KOKI?) Ja! Ha a feleségedtájékoztat a biológusok belső viszonyairól, akkor elnézést! Eszemben sincs a családot ekézni. Légy nyugodt! Neked van igazad! Meg a feleségednek! A biológusoknál mindig a legtöbb munkát végző az első szerző! De most komolyan. Egyáltalán nem élcelődöm! (Most végképp komolyan. Miért kell ennyire...)
Hát, drága, te tényleg reménytelen vagy. Jó neked, hogy ilyen kis optimista álmocskáid vannak a tudományos életről. (Azért szólnék: ha a biológus ismerősödet Vizi E. Szilveszternek hívják, ne nagyon gondold, hogy objektív képed van a biológusok világáról!
Hülyének nem nézlek. Biztos pontosan tudod, miről írsz. Miről is?
Ne vedd a szívedre, nem mindenkire hat a személyeskedő retorika. Én speciel érdekesnek találtam, amit írtál, a netes zajhoz meg legtöbben úgyis hozzá vagyunk szokva. :-)
OK, látom, Veled fölösleges párbeszéddel próbálkozni. El is felejtettem, ez itt a polidili, itt nem szokás érvekkel előjönni, elég ledrágázni meg minősítgetni a másikat.
Vagy azt is gondolhatod, van biológus ismerősöm, esetleg nem is egy, köztük esetleg olyan is, akitől eléggé első kézben tájékozódom, Ezért kb. tudom, ki az első szerző. Persze nem feltétlenül technikai értelemben ő végezte a legtöbb munkát (lehet, hogy a laboráns :), vagy a doktorandusz, aki csinálta a prepiket, viszont azt ugye irányítani kellett...)
Ne nézz már hülyének, tudom, miről írok. Normális esetben az első (vagy első két) szerző az, aki a konkrét munkát, annak a központi részét átlátja. A sokadik szerzők adtak hozzá egy-egy molekulát, vagy kimérték tömegspektroval, vagy valamilyen más analitikát csináltak. Az utolsó meg a nagyfőnök, aki a csoportot vezeti.
OK, egészen pontosan ez a kísérletes molbiol/biokémia rendszere, más biológiai ágakban (pl. szupraindividuális) másképpen lehet, de az adott intézet, aminek a főmunkatársi kritériumairól írtam, pontosan ezzel foglalkozik, és ez náluk a szerzői besorolás szokásjoga is egyben.
A fizikai nagydoktori eljárást meg saját bőrömön is megtapasztaltam, más ismerőseimnél is láttam, ne akarj kioktatni róla :)
"Számukra - legalábbis azokban az intézményekben, amelyek a docensi kinevezéshez is habilitációt követelnek - még a docentúra is elérhetetlenné válhat."
Szerinted mi következik ebből a mondatból a habilitáció mint docensi követelmény általános voltára (jó, persze, 2005 márciusban)?
Jól van, drága. Körülbelül eddig is ezt gondoltam.
Végülis mit gondoljak arról, aki azt hiszi, hogy a biológusoknál az első szerző mindig az, aki a legtöbb munkát végezte? Vagy nagyon fiatal vagy, vagy megmaradtál annak.
"Drága" pedig nem vagyok, a "baromság" szót pedig légy szíves akkor alkalmazd, ha az olvasott szöveg megértésed eléri azt a szintet, amikor már érdemben tudsz választ írni.
Kb. két-három kiragadott szó alapján ugrottál nekem.
"Ezt meg, drága, vond már vissza! Nagyon hülyén néz ki. Meg aztán nem is igaz."
Dehogynem! Legalábbis minimum nem az adott tanszékről/kutatóintézeti osztályról van. Mint írtam, ezeket persze "lehetőleg" tartják be (nem mindig lehet precízen, vannak más összeférhetetlenségi kritériumok is, pl. társszerzőséggel kapcsolatban stb.). Kicsit függ a szakterülettől, mennyire szigorúan. Testközelből tudom (mint ahogy néhány problémáról is, ami meg ebből lép fel -- "intézetek közti egymásnak való betartás").
"Máshol is. Tavaly óta. Még egyszer kérdem: miért kell baromságokat állítani?"
Mi ebben a baromság? Annyi, hogy nem tudtam, hogy ezt tavaly általánossá tették, de egyébként rémlett nekem, ezt valamennyire bele is írtam, csak nem akartam határozottan kijelenteni, mert nem emlékeztem.
"Az első szerző az, akit az aktuális tudománypolitikai helyzet az első helyre sodort."
Ezt eléggé köztevtlen közelből ismerem, annál az intézetnél, aminek a főmunkatársi kritériumairól is írtam. Én most az elvről írtam, a valóságban persze van olyan, hogy ide-oda rakosgatják mindenféle egyéb alapon (pl. kell a doktorandusznak az eljárásához).
Mondj egy olyan természettudományos területet, ahol színvonalas kutatómunka mellett ez sok (földrajz talán az egyetlen, azt leszámítva). Más tudományágaknál persze jóval több olyan helyzet van, ahol nem működne (magyar nyelv/irodalom, történészek, régészek, jogászok stb.), de ott nyilván ki kell dolgozni a speciális módszereket.
És persze lehetőleg meg kell akadályozni, amit említesz, a "szakterületi specialitások" mögé bújást és ezzel a belterjesség fenntartását. Erre lehet sok helyen módszer, hogy az értékelési kritériumokat külföldi, független és elismert intézményektől vesszük át, illetve tőlük kérünk meg nemzetközileg elismert embereket arra, hogy javasoljanak megfelelő kritériumokat.
"A két publikációt egyes területeken nevetségesnek tartom, "
Egyáltalán nem nevetséges. Ez két research paper (proceedings, review, ismeretterjesztő írás nem számít). Persze vannak bizonyos esetek, amikor nem elégséges ez a mérce (pl. nagy részecskefizikai kísérletek résztvevőinél), de ezt azért lehet tudni, és vannak ott is módszerek (pl. be kell mutatni az illető által a kísérlet munkája közben előállított "technical report"-okat és azok értékeléseit).
"A klubtagsági igazolványnak" jelenleg a lényege az (amiért még mindig fennáll), hogy enélkül totál belterjesek lennének a professzori kinevezések. így viszont ezt jelentős pontszámmal lehet honorálni a professzori pályázat akkreditációs bizottság általi értekelésénél, illetve a hiányában elég nehéz összekaparni a támogatáshoz szükséges küszöbpontszámot.
Különben az összes ma magát "egyetem"-nek nevező főiskola nyakra-főre léptetné a "jómunkásember"-eket professzorrá, akinek aztán a jóval magasabb bérét ugye a köz állja...
Tehát a főmunkatársi besoroláshoz a tudományos tanács javaslata kell. Pl. egy biológiai intézetben a következő kritériumok vannak:
1. Legalább 10 cikk, ezeknek minimum 30-as impakt faktora kell legyen 2. Legalább 1 éves külföldi tanulmányút 3. A 10 cikk között valamennyi első szerzős (most nem emlékszem, hány darab)
(Bioszban az első szerző az, aki a cikk munkájának lényegét csinálta. Többedik szerzők azok, akik részfeladatokban járultak hozzá -- pl. minták tömegspektrometriás mérése-- . Utolsó szerző a nagyfőnök.)
A fentit értettem mini-habilitáción.
+ törvényi előírás legalább 6 év tudományos munkakörben eltöltött idő
Sajnos valóban sok helyen az előléptetés 6 év + PhD után automatikus, de nem ez az elvileg elképzelt mechanizmus, és ezt ki kellene kényszeríteni.
Más: az ELTE fizikusainál docens csak habilitált személy lehet. Ez legalább 25 publikációs pontot jelent (referált cikk megfelelő szintű folyóiratban 1 pont, konferencia proceedings 0.3 pont, de legalább - ha jól rémlik - 15 referált cikk PhD után.) Plusz 133 független hivatkozás (független= az adott cikkben társszerzők általi hivatkozás is kilőve), ez a nagydoktori minimum 2/3-a.
Tudtommal ezt már a TTK-n elég sok más szakterület is alkalmazza.
Persze megint az a gond, hogy ez eseti jellegű, attól függ, hogy az adott egyetem, adott kar vagy adott intézet ad-e a színvonalra.
Tanácsadót, profot nagydoktori nélkül nem neveznek ki. Itt a nagydoktori értelme az, hogy ez egy -- az adott intézetre nézve legalábbis -- nem belterjes megméretés. Fizikusoknál pl. senki nem lehet bíráló, habitusvizsgáló vagy bizottsági tag, aki az adott intézet vagy egyetem tagja (hacsak ezt esetleg nem lehet teljesen teljesíteni, mert kicsi a szakterület, de akkor is többségében fenn kell ennek az elvnek állnia). Az ELTE-s fizikus habilitációnál a bírálóknak más intézetből vagy más tanszékről kell jönnie. Mindenképpen kell legyenek ELTE-n kívüli bírálók.
Az a gond ezekkel, hogy elégg eseti, hol tartják be és hol nem... Egy részük törvényi előírás (főmunkatársi kinevezésnél intézeti tud. tanács kritériumainak teljesítése, ezeknek írásban le kell lenniük fektetve), más részük "magánszorgalom" (pl. habilitáció megkövetelése docensnél, független bírálók felkérése, nagydoktori előírása profnál).
Az idézett rendeletből az is kiderül, hogy a tanácsadói álláshoz is effektíve a nagydoktori a belépő, vagy ha ez nincs, akkor egy -- elvileg -- alapos értékelés/mérlegelés.
a) kutatóprofesszor elnevezésű tudományos munkakörbe kell besorolni az Akadémia rendes és levelező tagját;
b) tudományos tanácsadó elnevezésű munkakörbe
1. kell besorolni a Magyar Tudományos Akadémia Doktora címmel, vagy a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény (a továbbiakban: Atv.) 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az MTA Doktora címmel egyenértékűnek tekintett "tudomány(ok) doktora" tudományos fokozattal rendelkező személyt is;
2. lehet besorolni a felsőoktatási törvény alapján habilitált személyt; valamint a nem akadémiai munkáltatónál - jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján - azt a személyt, aki rendelkezik doktori fokozattal vagy a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: felsőoktatási törvény) szerint azzal egyenértékű tudományos fokozattal (a továbbiakban együtt: tudományos fokozattal), a tudományos főmunkatársi besorolási feltételek teljesítésén túl az adott tudományterület olyan nemzetközileg elismert képviselője, aki folyamatosan kiemelkedő tudományos kutatói munkásságot fejtett ki. A kutatásban szerzett tapasztalatai alapján alkalmas tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának, valamint kutatási projektek vezetésére; idegen nyelven tart előadásokat és publikál;
c) tudományos főmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal és tudományos munkatárs vagy - felsőoktatási intézményben - azzal egyenértékű oktatói munkakörben szerzett legalább hatéves kutatói gyakorlattal rendelkező személyt, ha a kutatóintézet tudományos főmunkatársi minősítő eljárását
1. akadémiai munkáltatónál az Atv. 23. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján létrehozott tudományos tanács,
2. nem akadémiai munkáltatónál jogszabály vagy belső szabályzat alapján létrehozott intézményi tudományos tanács elbírálása alapján sikerrel teljesítette, és alkalmas a tudományos segédmunkatársak tudományos munkájának irányítására, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson;
d) tudományos munkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni a tudományos fokozattal rendelkező személyt, ha az előírt alkalmazási feltételnek megfelel;
e) tudományos segédmunkatárs elnevezésű munkakörbe kell besorolni azt a közalkalmazottat, aki a kutatómunkában irányítással vesz részt, és a felsőoktatási törvény szerinti doktorandusz vagy doktorjelölt jogviszonyt létesített.
Az a)-e) pontokban meghatározott besorolási feltételektől eltérni nem lehet.
"Az már egészen biztosan elmondható, hogy ha egyszer eljutott a PhD-ig és aztán a főmunkatársi kinevezéshez, akkor onnantól kezdve nem volt produkciós nyomás."
Miért, addig volt? A főmunkatársi címhez PhD kell, amit most már a munkatársak is bírni kénytelenek. PhD után szinte automatikusan meg is adják a "fő"-t. A PhD-t meg az akadémiai intézettől függetlenül csinálja a delikvens. Az rendben van, hogy a smt. hajt, hogy doktorija legyen (ezt egyébként az egyetemen teszi, nem az intézetben, de a publikációs output két helyre könyvelhető). Tkp. azért fizetik 3-6 évig, hogy doktorál egy független intézmény keretei között. Az rendben van, hogy állják a továbbképzése költségeit. De mire kapja a fizetését, miközben többnyire mást se csinál, mint a doktoriján dolgozik? Aztán egy-két cseptert lefordít, publikálja őket Nyugaton, megvan a főmunkatársi kinevezéshez szükséges számú publikáció. Gyakorlatilag a PhD megírása után már csak az lehet motivációs tényező, hogy klubtag akar-e lenni.
"DSc (MTA doktora) szint alatt nem lenne véglegesítés."
Hurrá, még egy haszna lesz a klubtagsági igazolványnak.
"A főmunkatársi kinevezéshez pedig már elő is van írva egyfajta "habilitáció" az intézeti tudományos tanács által."
??? Ilyen létezik? Ki csinálja ezt? Habilitálni tudtommal egyetemeken lehet. Keresztkritériumokat vezetünk be, hogy az egyetemen DSc kell a profi kinevezéshez, az MTA-n meg habil. kell a főmunkatársnak? Nem lenne okosabb egységesíteni a rendszert?
Egyébként ezek után hogyan viszonyul a főmunkatárs a docenshez? Fizetési fokozat szerint azonos, de docensnek nem kell habilnia. Adjunk akkor a főmunkatársnak profi fizetést? Vagy szélesítsük a dr. habilok így is széles körét?
"Sajnos ezek effektíve nem működnek"
"Megnyugodtam", azt hittem, lemaradtam valamiről :(
"Tervbe van véve az összes akadémiai kutatóhely, valamint a magasabb beosztásban lévők (főmunkatárs, tanácsadó) 3-5 évenkénti független (részben külföldi) bírálók általi értekelése."
... A tervekről viszont igen. A két publikációt egyes területeken nevetségesnek tartom, más területeken pedig teljesíthetetlennek. A szakspecifikus kívánalmak kidolgozása viszont könnyen vezethet ahhoz, hogy teljesítménycentrikus szemlélet címszó alatt eladjuk azt, hogy a saját magunk által magunkkal szemben támasztott elvárásoknak való megfelelésünket ünnepelgetjük.
"Még tudnám sorolni, hol bűzlik a hal a fejétől, de majd esetleg később, ahogy rákerül a sor..."
Kemény dolgok, amiket írsz. Néha örülök is neki, hogy nem ismerem ezeket a részleteket.
