Több helyen megbíráltak, hogy miért offolok, amikor egy adott topikon a magyar és a szomszéd népek történelmének általános kérdéseivel foglalkozom.
Így hallgatok a bírálatra, s a jövőben itt fogom folytatni az ilyen irányú beszélgetést.
Ha rosszmájú lennék, akkor Neked és családodnak akkora biztonságot kívánnék, mint amilyenben a zsidók részesültek Magyarországon a német megszállás előtt.
Ha vidéken laknál, akkor deportálnának pl. Galíciába mint ahogy azt tették a kárpátaljai zsidókkal 1941-ben.
Ha katonaköteles férfi lennél, akkor fegyver és egyenruha nélkül kihajtanának az ukrajnai aknamezőkre, s ha ott megsebesülnél vagy megbetegednél, akkor egyszerűen rádgyújtanák a szükségkórházat, hogy ne okoz több bajt.
Ha újvidéki lennél, akkor szerb partizánakciók ürügyén Téged és kedves családodat a Dunába lőnének.
"Magyarország 1941-ben kezdte meg a zsidók deportálását, akkor semmilyen német nyomás nem volt erre."
Tényleg meggondolandó, hogy van-e értelme a veled való vitának, mert akárhányszor cáfolják a hazugságaidat, te továbbra is kitartasz mellettük.
A helyzet az, hogy amire te itt ismételten hivatkozol azt már otranto és mások is többször, adatokkal és történelmi tényekkel megcáfolták.
Az akkori magyar kormány ugyanis nem önkéntesen deportálta a zsidókat, hanem ez német kérelemre történt azzal az indokkal, hogy munkára kellenek. Amikor azonban a magyar kormány megtudta, hogy mi történik a "munkára" kiszállított zsidókkal, akik ráadásul nem magyar, hanem Magyarországra menekült zsidók voltak, azonnal leállította a további szállítmányokat. A kiszállított zsidók egy része vissza tudott térni Magyarországra és a német megszállásig biztonságban voltak.
1944 nyarán a kormányzat úgy döntött, hogy az óriási mennyiségű zsidó vagyon zárolása után felállít egy hivatalt az elkobzott javak kezelésére és ellenőrzésére. 1944. június elején hozták létre a Zsidók Anyagi és Vagyonjogi Ügyeinek Megoldására Kinevezett Kormánybiztos Hivatalát, amelynek élére vitéz Turvölgyi Albert pénzügyminisztériumi osztályfőnököt nevezték ki. Hasonló ellenőrző, kezelő funkciója volt a Zsidók Zár Alá Vett Műtárgyainak Számbavételére és Megőrzésére Kinevezett Kormánybiztos Hivatalának. Ezt Csánky Dénes festőművész, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum főigazgatója irányította. Megkezdődött az értékek kiárusítása, szétosztása és elárverezése. A háború miatt nélkülöző lakosság országszerte tömegesen igényelt zsidóktól elvett ruhát, cipőt, ágyneműt, bútort. Megindult a roham a lakásokért, üzletekért, árukészletekért. Virágzott a korrupció, mindennapossá váltak a lopások, önkényes foglalások. "A. zsidó orvost elvitték munkatáborba, ötéves gyermekét a gettó lakosaival együtt vagonban Lengyelországba, de a rendelő a helyén maradt. A. iskolatársam volt. Rendelőjét korszerűen rendezte be, röntgengéppel, elektrokardiogrammal. Mindez vidéken ritkaság. A rendelőért, a röntgengépért, felszerelésért ketten vetélkedtek: a helybeli tisztiorvos, s egy belgyógyász. A rablók nem tudtak megegyezni. A vitából lovagias ügy keletkezett, párbaj. Mert mi lovagias nép, úri emberek vagyunk, kérlekalássan" - írta naplójába 1944 nyarán Márai Sándor. A zsidók földjeinek, ingatlanjainak egy részét állami szociális intézményeknek (például társadalombiztosítás, Országos Nép- és Családvédelmi Alap) és kormányhű szervezeteknek (például Vitézi Szék) adták ingyen vagy igen alacsony áron. A kisebb házakat óvodának, orvosi rendelőnek rendezték be, a kiürült otthonokat orvosok és jegyzők kapták meg szolgálati lakásként.
"A románok és a horvátok maguk gyilkolták a zsidóságukat, a magyarok és a szlovákok csak a deportálást hajtották végre, a tömeggyilkosságot rábízták náci barátaikra."
Az az igazság, hogy ebben az összetett mondatodban ismét halmozottan hazudsz, és ismét csak a magyarság befekektítése érdekében.
Először is, a magyar politikai vezetés nem buzdította a lakosságot a zsidók kiirtására, legyilkolására és kirablására, mint ahogy azt a román politikai vezetés tette, vagy - ahogy említetted - a horvátok. Azért már ez is egy lényeges különbség a javunkra.
Másodszor, a szlovákok önként deportálták a szlovákiai zsidóságot, mi nem. Emlékeztetnélek, hogy a magyar zsidók deportálása a német megszállás alatt vette kezdetét...
"A végeredményben nem nagy a különbség."
Esetünkben nem a "végeredmény" számít, hanem a körülmények és a szándék. Itt viszont ismét csak lényeges különbségek vannak a javunkra...
"Persze a bukaresti és moldovai pogromokról készültek fényképek és riportok, míg a magyar vidéki zsidóság a média jelenléte nélkül ment a gázkamrákba."
És ez mennyiben enyhíti a román vérengzéseket és mennyiben súlyosbítja a magyarság bűnösségét?
"Az újvidéki zsidókat azért említettem, mert nekik aztán semmi közük sem volt a csetnikekhez, mégis legyilkolta őket a Honvédség..."
Persze, hogy nem! De - feltételezhetően - a szerb civil lakosság nagy részének sem, mégis, nekik is meg kellett halniuk...
A románok és a horvátok maguk gyilkolták a zsidóságukat, a magyarok és a szlovákok csak a deportálást hajtották végre, a tömeggyilkosságot rábízták náci barátaikra. A végeredményben nem nagy a különbség. Persze a bukaresti és moldovai pogromokról készültek fényképek és riportok, míg a magyar vidéki zsidóság a média jelenléte nélkül ment a gázkamrákba.
Az újvidéki zsidókat azért említettem, mert nekik aztán semmi közük sem volt a csetnikekhez, mégis legyilkolta őket a Honvédség (a legtöbb gyilkosságot a folyamőrök - Horthy kedvenc alakulata - hajtották végre).
A Kisantant lényege az volt, hogy a húszas évek domináns európai nagyhatalma, Franciaország támogatta őket.
A negyvenes évekre elbukott Franciaország, Csehszlovákiát és Jugoszláviát megszállták a németek és a magyarok, a maradék bábállamok nem folytathattak önálló külpolitikát. Románia Franciaország szövetségeséből Németország csatlósa lett erősen megcsonkítva (magyar, szovjet és bolgár területelcsatolások).
Ugyanígy értelmetlen lenne Kisantantról beszélni a Varsói Szerződés vagy a NATO idején.
Mint korábbi hsz-emben már írtam, az akció elítélendő. De én úgy tudom, hogy a már említett okok miatt a szerb lakoság közül - megfélemlítési céllal - válogatás nélkül szedték össze az ádozatokat, tehát meglehetősen képmutató magatartás részedről, hogy számodra csak a zsidó áldozatok az áldozatok, a többiek mintha nem számítanának...
Ezenkívül szeretném megkérdezni tőled - ha már ennyire érzékeny vagy a zsidó származású lakosság szenvedéseire -, mi a véleményed az akkori román vérengzésekről? Annál is inkább, mert ezek túlnyomórészt csakis a zsidó lakosság ellen irányultak. Eddig csak a mély hallgatás részedről...
Ez azért igy kissé komolytalan. A 40-es években a kisantant elsősorban nem azért nem működött mintha a kisantant országokban szemléletváltozás következett volna be.
A 40-es években a kisantant országok már nem is léteztek korábbi formájukban. A kisantant létrehozását elsőként kezdeményező Csehszlovákia már egyáltalán nem is létezett. A wilsoni elveknek megfelelően a szudétanémetek már egyesültek nématországgal, a felvidék déli sávja és kárpátalja felszabadult és visszakerült Magyarországhoz. Hasonlóképpen átrendeződtek románia határai , az etnikai arányoknak megfelelően visszakerült magyarországhoz, Beszarábia pedig a Molotov-Ribentrop paktum alapján a Szovjetunióhoz került.
És 1941-április 17-től már az SHS királyság sem létezik.
A kisantant azért nem működött a 40-es években mert az eredeti kisantant államok már meg sem voltak, Románia ugyan megvolt de egyedül nem tudott kisantantot alakitani.
A Kisantant tényleg a magyar revíziós törekvések ellen jött létre. Viszont a negyvenes években már egyáltalán nem működött, hiszen minden kis kelet-európai ország a nácik kegyét kereste, akik nem is engedték meg a külön szövetségek létrehozását a csatlósaiknak (Magyarország, Szlovákia, Románia, Horvátország, Bulgária).
"...a hideg napok alatt tömeges háborús bűncselekményekre került sor."
Ez természetesen elítélendő, de a történethez az is hozzátartozik, hogy ezeket a bűncselekményeket az ott maradt és bujkáló csetnikek gyáva "partizánakciói" váltották ki...
"Nem fogytak el teljesen a zsidók Szlovákiában, ugyanis Szlovákia leállította a deportálást..."
Igen, nem fogytak el, de azt is érdemes tudni, hogy Hitler eminens tanulója, Szlovákia volt az első, aki megkezdte a zsidók deportálását és ezeket elsősorban azért állították le, mert a Vatikán és a szlovák egyház tiltakozása erősödött, valamint jó "üzletnek" sem bizonyult a dolog: a Szlovák állam ugyanis minden deportált zsidó eltartásáért 500 márkát fizetett a németeknek...
"Nem állítottam, hogy a románok nem gyilkolták a saját zsidóságukat. Azt írtam, s ez igaz is, hogy nem küldték náci haláltáborokba őket, ahogy Magyarország tette."
Miután a románok mindenféle német nyomás nélkül saját maguk irtották ki és küldték haláltáborokba a fennhatóságuk alá került zsidó lakosságot (1940-ben kezdték), így nem is nagyon maradt már kiket deportálni a német haláltáborokba...
És csak azért, nehogy itt egyeseket félrevezess az akkori idők egyik legbrutálisabb és legvérengzőbb államának már-már példakénti állításával, álljon itt egy-két idézet Matatias Carp: „Holocaust Romániában 1940-1944” c. Könyvéből.
„A zsidók ellen elkövetett gyilkosságok sorozata Európában nem Németországban, hanem Romániában kezdődött. 1940 júniusában a szovjet ultimátum miatt Besszarábiából visszavonuló román hadsereg katonái iszonyatosan bestiális gyilkosságokat követnek el útvonalukon. Egyes román források szerint azért hajtották végre rémtetteiket, mert állítólag a zsidók kicsúfolták és megtámadták(!) őket. Erre bizonyíték nincs, de nem is hihető el. A vasgárdista zendülés idején 1940 januárjában (vasgárdisták vagy mások) 121 zsidót gyilkolnak meg bestiálisan. Ezt a tömegmészárlást követi 1941 júniusában a jasii pogrom a maga 8-12 ezer áldozatával. A németek oldalán előrenyomuló román hadsereg 1941. június 22-e és szeptember 21-e között 166 ezer zsidót gyilkolt meg. Ezezket az eseményeket követte az életben maradt zsidók deportálása, lágerekbe gyűjtése és megsemmisítése. Így tehát Antonescu marsallnak az az állítását, miszerint megmentette a romániai zsidók életét, mert nem szolgáltatta ki őket Németországnak, a következőképpen lehetne pontosítani: meghagyta ugyan az ókirályságbeli és dél-erdélyi zsidók egy részének életét, de szinte teljesen kiirtotta a besszarábiai, észak-bukovinai és transznisztriai zsidókat, összesen kb. 340 ezer embert. Ma ezek a területek nem tartoznak Romániához, mint akkor, tehát a román történészek "joggal" állíthatják, hogy Antonescu megkímélte a romániai zsidók életét. Tény, hogy már a "romániai" zsidók deportálására is kiadta a parancsot, de az ortodox egyház és Mária anyakirályné kérésére (no meg a Szövetségesek fenyegetése miatt) elállott szándékától. (...) Ma 1993-ban erről az Ion Antonescu marsallról utcát neveztek el Nagyváradon...”„Ezért egy pillanatra fel fogom lebbenteni a szemfedőt, amely a több mint 400000 halottat takarja, s félrevonom a leplet a rablásról is, amely értékében meghaladta az egymilliárd dollárt.”"Így festett a zsidók ellen irányuló terror és üldözés Romániában (...) amelyet az ország bűnös vezetői kezdeményeztek és rendeltek el,s amelyet a román nemzet egy része hajtott végre és támogatott. Ez a rész nem volt ugyan számbelileg a legnagyobb, de figyelembe véve a mentalitást és az akkori időket, a legjellemzőbb volt."
(Kiemelések tőlem.)
"Antonescu 1944-re leállította a zsidóellenes pogromokat..."
Óh, a "nagyszerű" és "emberbarát" Antonescu... ne nevezzünk el mi is utcát róla? Esetleg szobor állítás?... :)
De nézzük csak, miket is mondott anno ez a tőről metszett „humanista”:
"...nem szabad irgalmaznotok senkinek. Én nem tudom, hogy mikor, hány évszázad múlva kerülhet sor arra, hogy a román nemzetnek lehetősége nyíljék a mostani teljes cselekvési szabadságra, s az etnikai megtisztulásra. Most jött el annak az ideje, hogy urak legyünk a saját földünkön! Használjuk fel a lehetőséget! Nem törődök azzal, hogy a világ barbároknak fog tartani minket. A rómaiak is rengeteg barbárságot követtek el kortársaik ellen, s mégis ők teremtették meg a világ legnagyszerűbb birodalmát. Ha szükséges lesz, használjátok a gépfegyvert, és én mondom azt, hogy nincs törvény! Különleges törvényeket fogunk alkotni, de semmiképpen sem hátráljatok meg, gondoljatok arra, hogy ma törvényeket hozhatunk, de holnap mi lehetünk az elsők, akik megszegjük ezeket. Így tehát félre minden formalizmussal, cselekedjetek teljesen szabadon! Magamra vállalom a teljes felelősséget és kinyílvánítom nektek: Nincs törvény!"
"A bukaresti francia nagykövet a következőket jelentette 1941 novemberében: "Ma már nem lehet kétséges, hogy szisztematikusan járnak el, s népirtási tervüket már előzőleg kidolgozták."
A wikipédia tényleg pontatlan. Ha gondolod akár helyreigazitást is kérhetsz tőlük.
Valószinüleg a Marseille-i merényletre gondoltak.
Bár ez a hozzászólás szempontjából viszonylag irreleváns. A lényeg az hogy a kisantant alapvetően egy magyarellenes szervezet volt. A franciákról történő hablatty, pedig mellébeszélés.
"Először Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (később Jugoszlávia) kötött szövetséget Magyarország ellen (1920. augusztus 14.), ehhez 1921-ben csatlakozott Románia is (április 23.: cseh-román, majd június 7.: jugoszláv-román szerződés). Ezt a három szövetséget először egy magyar újságíró nevezte gúnyosan apró antantnak, amit azonban az érintettek felvállaltak: innen ered a kisantant elnevezés. A hármas szövetség felett előbb Róma, később Párizs bábáskodott, s a franciák fel is használták a kisantantot saját régióbeli érdekeik érvényesítésére.
Noha IV. Károly 1921. október 20-i második visszatérése és a trón megszerzésére irányuló kísérlete Horthy határozott ellenállásába ütközött, az október 23-i budaörsi csata pedig végül a királyhoz hű csapatok csúfos vereségével ért véget, a kisantant országai abbeli félelmükben, hogy a Habsburgok uralma visszatérhet, jegyzékek sokaságával tiltakoztak, s ultimátumot intéztek Magyarországhoz, miszerint ha IV. Károly trónhoz jut, azonnal mindhárom oldalról támadást indítanak az ország ellen.
A monarchia felbomlását követően az addig elfojtott indulatok is felszínre törtek, s hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisantant szövetségének nem a térség védelme, hanem az utódállamok magyarellenes érdekeinek kifejezésre juttatása volt a céljuk. A kisantant 1933-ra blokádot alkotott annak érdekében hogy Magyarországot gazdaságilag és politikailag egyaránt elszigetelje, sőt 1934-ben a magyar-jugoszláv határon háborús felvonulás kezdődött egy párizsi merénylet miatt, s a háborút csak a mérsékelt délszláv politikusok tudták elsimítani. 1938-ra végül sikerült elérni, hogy a kisantant országai elismerjék Magyarország fegyverkezéshez való jogát (bledi értekezlet 1938. augusztus 23.). Azonban ez sem mentette meg a kisantantot a felbomlástól – az 1938-as müncheni egyezmény, mely végül Csehszlovákia felbomlásához vezetett, egyúttal a kisantant végét is jelentette."
A múlt-kor történelmi portálon pedig ez az ábra fejezi ki legjellemzőbben a kisantant lényegét.
Talán olvasd el ezt is. Nem akarom védeni a szlovák fasiszta államot, de tény, hogy leállították a deportálást:
Soon after independence, the Slovak Republic began a series of measures aimed against the Jews in the country. The Hlinka's Guard began to attack Jews, and the "Jewish Code" was passed in September 1941. Resembling the Nuremberg Laws, the Code required that Jews wear a yellow armband, and were banned from intermarriage and many jobs. By October 1941, 15,000 Jews were expelled from Bratislava; many were sent to labor camps.
The Slovak Republic was one of the countries to agree to deport its Jews as part of the Nazi Final Solution. Originally, the Slovak government tried to make a deal with Germany in October 1941 to deport its Jews as a substitute for providing Slovak workers to help the war effort. After the Wannsee Conference, the Germans agreed to the Slovak proposal, and a deal was reached where the Slovak Republic would pay for each Jew deported, and, in return, Germany promised that the Jews would never return to the republic. The initial terms were for "20,000 young, strong Jews", but the Slovak government quickly agreed to a German proposal to deport the entire population for "evacuation to territories in the east".
The deportations of Jews from Slovakia started on 1942-03-25, but halted on 1942-10-20 after a group of Jewish citizens, led by Gisi Fleischmann and Rabbi Michael Ber Weissmandl, built a coalition of concerned officials from the Vatican and the government, and, through a mix of bribery and negotiation, was able to stop the process. By then, however, some 58,000 Jews had already been deported, mostly to Auschwitz, as forced labourers for German armament factories, at least this was what Tiso and the Slovak government presumed it to be. Slovak government officials filed complaints against Germany, when it became clear that many of the previously deported Slovakian Jews had been shot in mass executions.
Jewish deportations resumed on 1944-09-30, when the Soviet army reached the Slovak border, and the Slovak National Uprising took place. As a result of these events, Nazi Germany decided to occupy all of Slovakia and the country lost its independence. During the German occupation, another 13,500 Jews were deported and 5,000 were imprisoned. Deportations continued until 1945-03-31. In all, German and Slovak authorities deported about 70,000 Jews from Slovakia; about 65,000 of them were murdered or died in concentration camps. The overall figures are inexact, partly because many Jews did not identify themselves, but one 2006 estimate is that approximately 105,000 Slovak Jews, or 77% of their prewar population, died during the war.[1]
Magyarországon elég lett volna, ha az állami alkalmazottak és a csendőrség nem hajtotta volna végre olyan gyorsan és tökéletesen a német parancsokat. Időt lehetett volna nyerni, s majdnem félmillió embert nem küldtünk volna a német vágóhídra. Meg lehetett volna semmisíteni a nyilvántartásokat, passzív ellenállást lehetett volna kezdeni.
Ezzel szemben kevesebb, mint három hónap alatt összeírtak, kifosztottak, internáltak, majd deportáltak fél millió magyar állampolgárt a magyar állami szervek lelkes közreműködésével. A száz SS-tisztnek magukban, akik a deportálás megszervezésével voltak megbízva ez biztos nem sikerült volna.
"Kisantantnak a franciákkal szövetséges utódállamokat nevezzük."
kisantantországoknak a minket körülvevő magyarellenes nyereményországocskákat nevezzük...
"Nem fogytak el teljesen a zsidók Szlovákiában, ugyanis Szlovákia leállította a deportálást, amikor kiderült, hogy a szlovák hatóságok nem tudtak kapcsolatot teremteni a deportáltakkal."
áááááááááááá ez már lassan holocausttagadás
"Nem állítottam, hogy a románok nem gyilkolták a saját zsidóságukat. Azt írtam, s ez igaz is, hogy nem küldték náci haláltáborokba őket, ahogy Magyarország tette. Antonescu 1944-re leállította a zsidóellenes pogromokat (nem azért, mert annyira humánus lett volna, de elég nyilvánvaló volt, hogy a németek elvesztik a háborút, s a zsidóüldözéssel nem lehet nyugaton sem jó pontokat szerezni.)."
persze... ők maguk irtották német támogatás nélkül... Vaóban nem humanitárius okokból állították le az öldöklést hanem többek között azért mert a nagy ellenfél Magyarország jópontokat szerezne a "humánus zsidópolitikájával" nyugaton... (érdemes náci véleményeket olvasni ezügyben)
"A bolgár hadsereg üldözte a megszállt területeken a zsidókat, de a saját országukban nem."
kis butus...ezek szerint Magyarországnak nem volt része 44ben Kárpátalja??
"Ugyan a kormány náci biztatásra megpróbálkozott vele, de a tüntetésektől visszariadt."
hahahahaha.....képzelem ahogy Hitler Berchtesgardenben összeszarta magát arra a hírre h Szófiában 300an tüntetnek.....
"Bulgáriában a te szavaiddal élve a lakosság hős volt. "
Járt Bulgáriában valaha Eichmann, Kaltenbrunner Wisliczeny??? a hősiességük abban állt h lelkesen irtották a visszacsatolt területeken a zsidókat??
-Dániában élt 6000 zsidó....és volt szomszédos semleges országuk...Magyarországnakj hova kellett volna áthalyóztatni a 800 ezer zsiót nagyokos??
Az asszimiláció a dualizmus-korban pedig főként csak a városokba költözőket vagy a szórványt érintette, az elszakításban döntő szerepet játszó nemzetiségi tömbök jóformán változatlanul megmaradtak.
Valóban így van, de a politikai dimenziók szerves részét adják egy-egy esemény megítélésnek. Azaz önmagában nem sokat ér az a megállapítás, hogy a nemzetiségi lakosság Magyarországon belül akart maradni (ez is teljesen bizonytalan), a lényeg az, hogy a politikai akarat szintjén messze az elszakadás-pártiak domináltak '18-ban. Ebben pedig a magyar vezetőknek legalább annyi felelőssége volt, mint az Antantnak.
Igen Plijev tábornokra azért is gondoltam, mert a Magyarországon tartózkodó szovjet egységek viselkedése között jelentős különbségek voltak tapasztalhatók.
Polgári személyek legyilkolása, nők tömeges megerőszakolása különösen a Plijev tábornok egységeinél volt gyakori, az Ő egységénél volt olyan ahol a megerőszakolásokban tisztek is résztvettek. Ennekl ellenére emiatt soha nem vonták felelősségre.
A szerb terrorizmus kapcsán: Amikor a Szarajevói merénylet után megindult, mai szóhasználattal első "terrorellenes háború" akkor az Antant-hatalmak és később az Egyesült Államok is a terroristák oldalára állt, és mint ahogy a trianoni diktátum is bizonyitja a terroristák politikai céljai valósultak meg.
A faj szó használatáról: A korabeli szóhasználatra jellemző volt ennek a szónak a használata etnikai viszonyok esetében is, még József Attila és Ady esetében is.
Én sem használtam deportálás kifejezést, hiszen csak faji,származási, etnikai,nemzetiségi ( kinek milyen kifejezés tetszik ) százezreket üldöztek el és fosztottak meg tulajdonától. 1941-ig csaknem 600 000 menekült érkezett országba.
A tömeges deportálásokat a Szovjetek kezdték először, amikor a Molotov-Ribentrop paktum megkötése után közel kétmillió lengyelt deportáltak az NKVD egységei.
Németországban az I.vh utáni menekültek száma még nagyobb volt, nem csoda hogy a faji, etnikai kérdések körül kezdett forogni a világ.
Vitathatatlan, hogy mint minden többnemzetiségü országban Magyarországon is voltak etnikai feszültségek és sokszor kivülről is támogatott aspirációi egyes etnikai
politkusoknak.
A világháborús vereség és az antant támogatása nélkül ennek nem kellett volna szükségszerüen az ország felbomlásához vezetni. Mintahogy azóta is egészben van
Kanada, Spanyolország, Olaszország,Belgium stb.
Nekem nem tünik egyértelmünek a repedések tágulása, sőt volt egy folyamatos asszimilációs folyamat.
A nemzeti önrendelkezés elvének semmi köze a faji gondolathoz, pláne nem az amerikai négerkérdéshez; más, néhol jó meglátásoddal szemben ez észveszejtő hülyeség.
Az meg öncsalás, hogy a nemzetiségek foggal-körömmel ragaszkodtak a 'békés együtt éléshez'. Az Antant beavatkozása valóban a katalizátor szerepét játszotta a régi Magyarország felbomlásakor, a repedések 1848 óta viszont folyamatosan tágultak.
