Mindig érdemes megemlékeznünk Európa gnosztikus-hermetikus emlékeiről, nyomairól.
Így tesszük most is, ebben a rövid írásban, épp csak megemlítve néhány szempontot.
A középkori bogumil/katár mozgalmak - Bulgáriában, Boszniában, Olaszországban, Franciaországban és Magyarországon.
E szellemi áramlat Bulgáriával kezdődött, ám ott volt egy még régebbi gnosztikus hagyomány, a rejtélyes Trák Birodalom. A trákok nagyon fejlett, csodálatosan megmunkált aranykincseikkel, szobraikkal alkottak maradandót. Később, a híres bogumil mozgalom is innen indult, az első dunai bolgár birodalom idején, a 10. században, I. Péter cár alatt, egy Jeremiás nevű bolgár pap tanításai nyomán. Magát és közösségét egyaránt "Bogumil"-nak (Bogomil) = "Isten barátjá"-nak hívta. Tanaikat még a királyi ház is átvette.
Csakúgy, mint történt ez anno a szintén gnosztikus Máni Fény Vallásával, ahol is a perzsa udvarban a király kedvence volt, egészen addig míg a féltékeny és rosszindulatú, talpnyaló Mobéd Karder udvari főmágus intrikái nyomán kegyvesztett nem lett, majd a következő Szaszanida uralkodó kegyetlen módon 276-ban kivégeztette;
a források szerint Mánit elevenen megnyúzták, sóba mártották, felnégyelték, majd az egyes testrészeit karóba húzták és a város négy kapuja felett elrettentésül kitűzték: így jár mindenki, aki nem a birodalom hivatalos vallását követi. A gnosztikus fényküldöttek sorsa sajnos rendre így alakult.
Ezért jó tudni, hogy amikor a kora kereszténység mártír keresztényei halála felett szomorkodunk, akiket a rómaiak és más népek válogatott módon kivégeztek (amfiteátrumokban látványosan, vagy elhagyott mocsarakban "szűk körben"), nos, azok soha nem a mai keresztény államvallás(oka)t követő áldozatok voltak, - mely államvallás ugye majd magával Rómával jön létre (!), ez is egy érdekes fintora a történelemnek.
Nem, a mártír keresztények bizony még az eredeti, érintetlen, majdhogynem gnosztikus Krisztusi kereszténység követői voltak; a mártírság, önfeláldozás úgy tűnik hagyományosan egy gosztikus-belső-keresztény attitűd.
Ezt egyébként a régészeti nyomok, a mártírkereszténység sírjai, (nekropoliszok - "holtak városai" -, ókeresztény mauzóleumok) is igazolják, hisz ezek a római korban rendszerint korábbi kultuszok szentélyeire, erőhelyeire épültek, Pannonia provinciától (Sophiane, Savaria, stb.) Kis-Ázsiáig (pl. Dura-Europos).
Ez, az eddig hivatalosan még ki nem mondott összefüggés képezi e sorok írójának egyik kedvenc kutatási területét.
De vissza a bulgáriai bogumilokhoz;
szellemi gyökereiket tekintve ők a keleti paulinikánusok folytatásának tekinthetők és természetesen a már említett Máni Fény Vallásában is gyökereznek; lásd a térképet, ahol jól látszik a keleti, Perzsa eredet.
Bulgáriából aztán gyorsan elvitték a bogumilizmust Boszniába, Dalmáciába, Olaszországba és Franciaországba; itt az ország déli részein, az Ariége-völgyében egész grófságok (pl. Foix) tértek át katár hitre. A rendkívül népszerű, sugárzó katárokat külön kereszteshadjárattal lehetett csak elpusztítani;
a történelem által többrendbeli pénzhamisítóként számontartott, az országot eladósító IV. (Szép) Fülöpnek ugyanis a templomosok legendás kincsére fájt a foga; e célból képes volt nem másokkal, mint a keresztesekkel és a Vatikánnal szövetkezni - hogy elpusztítsák az egymást segítő templomosokat és katárokat.
Végül a mohóság (mammon tisztelete), és belső árulás vetett véget Európa egyik legsugárzóbb, élő gnosztikus birodalmának, a katárság dél-franciaországi Fény Birodalmának.
Ezekkel a tényekkel nem dicsekednek sem a hivatalos történelemkönyvek, sem a szellemi alapon kutató keresők sem - nem is csoda. A katárság dicsősége megér majd később egy külön jegyzetet.
Később, a Katár Tiszták, "Jóemberek" tragédiája, az utolsó katár fellegvár, Montségur 1244-es eleste után, sok katár szerzetes lelt békére Európa szívében, Magyarország barlangjaiban és szikla-szentélyeiben - a Pálosoknál. Ez a rendkívül érdekes fény-kapcsolat még alapos kutatásra szorul.
Magától értetődő lenne, hogy a katárságot örömmel fogadja be a szívet formázó Pilis és Visegrádi-hegység, hisz azelőtt maguk is Okcitánia természetes katedrálisaiban, világosságot sugárzó barlangrendszereiben éltek. Ez alapvető hasonlóság a pálosokkal, a szellemiekről nem is beszélve;
"Jó végük", a transzfigurációjuk, alkímiai transzmutációjuk, a páli "elváltozás" után fizikai testüket soha fel nem lelték; sem a katár, sem a pálos testvérekét. Bizony: nincs olyan, hogy "katár temető", sem olyan, hogy "pálos temető"...
A Fény Vallásának szellemi öröksége nagyon is valóságos, ÉLŐ, tekintve, hogy mindig is ezer szállal kötődtek a néphez, nem a hierarchikus szerveződést, vagy az egyéb anyagi kapcsolatokat építgették (homokra).
Emlékük, emlékeik máig áthatóan sugározzák ezt az Örök Világosságot; a beavató barlangok, hegyek természetes szentélyei mindmáig csodálatos erőhelyek.
Kép: Srebrenik "Grál-vára", Tuzla mellett, Bosznia."
Ezt most találtam, véletlenül, bár hasonló témában keresgéltem, ha volt már elnézést, nem tudom mikor íródott, de komoly mondanivalót és értelmet találtam benne:
(Igaz többször át kellett olvasnom néhány bekezdést, de megérte)
"Ahol van korszak, ott van módszer arra is, hogy a „Korszak Embere” kigyógyuljon a „korszak-betegségéből”. Az azonban biztos: a módszer nem az, hogy a „Korszak Embere” – akármilyen szempontból – elidegenedik attól a kortól, amelyben él és az ahhoz tartozó ingerhatásoktól. A megváltónak nem lehet idegen a megváltandó, hiszen – végső soron – önmaga az, a megváltandó megváltó."
Gratulálok , elég jó lett.Érdekes mód megtaláltam rajt pár olyan a gondolatot , ami régóta foglalkoztat.
Az egyik az , hogy a bibliát , mint emberprogramozót tervezték meg.
A másik a rejtett spirituális elitről."
-imádnak itt fűt-fát és a semmit is az égig magasztalják... de értelem, az nincsen bennük. Felette nagy hiábavalóság.
Olyan ködös fogalmakról beszélnek, amelyek semmilyen jelentéssel nem bírnak: az egyiknek ezt jelenti, a másiknak mást, a harmadiknak megint valami mást... és így alakul ki a köz-megegyezés.
Ostobaság és bábeli nyelvzavar.
Az első feladat (egy közösségen belül) a szó-tisztázás lenne... csak utána lehetne továbblépni.
"Balogh Béla előadásairól véleményt kérhetek esetleg?"
Kedves w.ullrichfun,
Több hozzá hasonló előadó is van; ezzel rögtön jelzem is, hogy majdhogynem mindegy is, kinek a tolmácsolásában halljuk-látjuk
a "kvantum-realitást".
Rám pl. Gregg Braden volt nagy hatással, az ő "Isteni mátrixát" (The Divine Matrix) 2009-ben esőként fordítottam le magyarra; ha rákeresel a neten a címre és a nickemre, több oldal is kijön, ahol átvették az általa inspirált írásomat :)
A LÉNYeg úgyis az, hogy számunkra mi a valóság. Ez pedig a tudat/lét/élet állapotunktól függ.
Pedig nem ártana - visszaolvastam néhány 2 évvel ezelőtti írást-tanítást - ahogy ez az évkezdet hozott nekem egy teljesen új irányt mindenben szinte, ami érdekel és foglalkoztat, az év folyamán egyre több ismerős-kolléga-barát jelezte hasonló gondolkodását, és változást kereső nézeteit.
Lehet, mi volnánk egy kissé "későn ébredők" .... de így két vagy több év távlatából nézve az írásaitokat még inkább megerősítőként hat.
Balogh Béla előadásairól véleményt kérhetek esetleg?
Nem is a feltámadás a cél, uralmi pozíció pedig még annyira sem - az önuralom pedig nagyon is fennáll.
Okozóság? Inkább úgy mondanám: Oka lehetünk egy változásnak, ha okosan állunk hozzá .... és nem érzem reménytelennek, pedig nekem tavaly még halvány fogalmam-érzésem-tudomásom sem volt az új korszak érkeztéről és az új törvényről.
Szinte pont az idei évkezdettől értek el, és érintettek meg - miután a 2012-es évet majdnem végig stresszeltem .... a materialista és anyagias megközelítésből idén is lenne rá okom, de már nem teszem. :)
filozófusnak tartom magamat, akit az igazság érdekel és túl akar menni a népszerű hazugságokon (=a kollektivitás =a tömeg álmain).
A tömeg: álmodó. Álmodik és kívülről vezénylik az álmait.
JVR: tudományos volt a köntös, de valójában nem haladja meg a vallásos-okkult tudatot és a hozzá tartozó tartamokat, ismereteket, képzeteket, hiteket.
Jól jegyezd meg: elitember volt ő is. (=önmagát kiválasztott)
„Nemrég egy könyvben olvastam(Julius Evola : A hatalom yogája) , hogy az üresség csak szimbólum és a dolgok legvégső lényegére utal.
Én a taoizmussal kapcsolatban másztam mindig a falra idegemben az üresség szó hallatán , de a napokban arra jörttem rá , hogy a régi tanítások ide hozzám , magyarországra 2012-re brutálisan csonkolva érkeznek el.
Ez van , ha "pasu"-ság van.”
-Magyarországra minden legutoljára és eléggé lebitítva (=manipulálva) jut csak el.
Ez egy alvó nép, az események nem itt zajlanak, ennek a népnek már nincs okozósága (=az (ön)uralmi pozícióból már rég kiesett).
Nem is lesz feltámadása soha.
Ámen: mondja a Mén. :-)
(egyedül a nyelve van, a nyelve túlélte őt)
…
László Andrásról:
én nem vagyok a rajongója, de azt el kell ismernem, hogy a metafizikai alapvetése megérdemli a tiszteletet és a vizsgálatot.
Igaza van.
Ez egy furcsa rendszer (amiben élünk), én nem hiszek „földanyának” és a Földnek sem... olyan kevesen mondtak ebben a rendszerben igazat.
A történelmi Buddhát el tudom fogadni, de az utána jövő „buddhistákat” már nem.
Pasu = állat ez a kulcsszó.
(kinek az állata? Ki a tulajdonosa? Ki tartja? Miért? Mi célból? Mire szolgál a „szaporodjatok és sokasodjatok”-elv?)
Látod: csak az upanisádok papi rendet elhagyó (ex)papjai mondtak igazat...és ők is csak nagyon elvétve... csoda, hogy ennyi is megmaradt a szavaikból.
A „nyálas hazugság” az viszont virágzik, „életnek kenyere” az az álmodóknak, a kívülről, az orruknál vezetetteknek.
Üdv: Súrya a saurida (aki a Napból jött és a Napba távozik).
UI:
Kit lehet felszabadítani? Csak azt, aki méltó rá. A többi önként szolga marad.
Asszem szó mint szó kellene itt összehasonlító-filozófia-történeti-előadást tartani... De fölösleges. Ahol tudatállapot különbség van, ott csak a csend segít...
Neeee, ne gondold, hogy a csend egy végtelen kiterjedés! Arra se gondolj, hogy ebben a végtelen kiterjedésben a nem-lét létté válik, a létéezés meg nem-létté. Mikor az embert meghaladó, totális és megrendítő csendre gondolunk, akkor úgy tünhet, hogy ez a csend félelmetes, üres, és az emberi agy képtelen hordozni, felmérni. Sejti már sok ember, hogy amikor kimondunk egy szót, az ebben a csendben, ürességben létrejön, utána elenyészik. Mint a sok sok forma.
(Létrehozzuk)Kigondoljuk, bedobjuk ötlet, gondolat, érzés stb. formájában ebben a félelmetes csendtengerbe. A cucc, a gondolat megkeletkezi magát általunk, emberek által, majd lehull és eltörik. Mint a felbukkanó személyiség is. Jön meg megy. Avilágon minden így jár.
Azért ne gondolj ezekre a gondolatokra és másokra sem, mert bár "lehet" hogy igazak, (vagy annak érzed!), mégis csak jövő meg menő gondolatok.
Na ezen a rettenet ürességen, kiterjedésen kéne átmenni... tudod, mint a tű fokán :-) Be kéne hajítani mindent ebbe mérhetetlen ürreség-óceánba. A budhizmus már úgyis sejti, hogy mennyire valótlan a valóság:-). Valótlan vagy valós, akkor is csak ötletek, szavak. Szavak. Szavak az ürességben.
Abban a rettenetes kiterjedésben, amit a dialektikus agy nem bír el... Csönd. Igen, asszem arra volna itt szükség. És akkor végre elmúlna ez a sok találgatás. Meg a tudat asztmás fuldoklása. Mert a csend beálltával megfordul a tudat és elkezd elsőkézből tapasztalni.
Ez a sok leírt szó-próbálkozás úgyis csak egyre jobban elhomályosítja az ember elméjét. A kimondott szó fárasztja a nyelvet, sőt süketséghez is vezet.
"A beszéd a legjobb esetben is csak becsületes hazugság. A csend a legrosszabb esetben is a meztelen igazság. " - mondta M Naimy és igaza volt.
Van egy jó ötletem :-)
Senki nem mondjon semmit...
Csak próbálja megérezni, hogy mi a különbség
a bűnöző és gazember rémült hallgatása
és a Föld termékeny csendje között....
... de nem kell leírni, ide, és sehova máshova sem. És nem titkolózás miatt nem kell leírni, hanem az új törvény miatt...
"A végső rejtélyek egészen egyszerű szimbólumokban is kifejezésre voltak juttatva."
"Ha most, a 21. században még mindig misztifikálni akarnánk az ősi filozófiát, azzal még mindig a sötétséget szolgáljuk, azt az ördögiséget, mely nem akarja, hogy ez a bolygó elérje fejlődésének egy újabb szakaszát."
Nem értelek.
Mit szeretnél?
Egy beavatás ABC-t?
Az a baj, hogy nem érted az egészet. És azért nem érted mert eszed a betűt és nem jut messzebb benned a lényeg, mint a (rózsakeresztes kifejezéssel élve) dialektikus tudatod. Zsákutca. A gondolkodásodban vagy hozzáállásodban millió helyen ott van az útvesztő jelleg.
Közvetlenül meríteni...
Juss el ide!
Most sincs másképp, mint régen volt.
Évek óta itt lézengsz a fórumban és (már ne is haragudj!) intellektuális farokméregetésre hívsz ki mindenkit.
Nem fog idejönni a beavatott, hogy keressen téged.
Ha el is jönne, legyintene egy idő után az érveidre, mert olyan vagy, mint az egyszeri férfi, aki áll a szoba közepén és kiabálja a feleségnek, hogy: "hol a papucsom?!, hol a papucsom?!" és neki nem indulna a lakásnak, magától megtalálni.
Már leírtam:
"És senki sem tölt új bolt régi tömlőkbe; különben az új bor a tömlőket szétszakítja, a bor is kiömlik, a tömlők is elpusztulnak..."
Érted, ez mit jelent?
Szedd össze magad és vállald miért vagy itt:
1. Magadat méltatni a rózsakeresztességgel szemben. (Nagyon gyerekes éveken keresztül erre használni egy fórumot)
2. Áttörni ahhoz, amiről a rózsakeresztes filozófia beszél. (Ha ezért, akkor keress más kiindulópontot mert egy ilyen fórum tökéletes hely a vak vezet világtalan állapot létrejöttére)
Leírtam: Jennings is elég sok mindent csak feltételezett, bár latinul jól tudott, de az ő összefoglaló könyve volt a legelső, mely végre nem latinul (vagy netán héberül), hanem angolul foglalta össze a rózsakeresztesek tanait.
De mire is ment vele, ha megnézzük a mai rózsakeresztes kiadványokat..."
Te most tényleg komolyan azt gondolod, hogy a mai és bármikori rózsakeresztesség hitelességét meg tudod állapítani a valaha megjelent "szakirodalom" alapján?
Az a gondom veled, hogy a bármilyen területen való hitelességed inog meg vészesen azzal, ahogy ehhez a témához közeledsz és ez az évek múlásával semmit nem változott.
Ha valóban valaha, bármilyen valódi rejtély közelében jártál volna, tudhatnád, hogy nem megszerezhető az által, hogy leírják, vagy elmondják és sokkal nagyobb szerénység lenne benned ami az saját ítélőképességedről való képedet illeti. A tudományos önteltséged határtalan és ettől pont azt az ajtót nem látod, ami az orrod előtt van.
ondolkodtam.... Kezedbe adtam a választás jogát, te átadtad nekem... Aztán megint gondolkodtam.... melyik könyvet kellene... nem jutottam dűlőre. Ami nekem RK az talán neked nem. Ami nekem alap, az talán neked nem...és így tovább...
Meg egyáltalán.... kinézek az ablakon, ezerrel süt a Nap... A rügyek ugrásra készen...várnak, hogy megtapasztaljam újra és újra... Várnak rám és én is vártam rájuk...
Minek a Jelen újabb vesztesége a eszmecsere, vita vagy hadakozás miatt...? Hogy elmondhassam/bebizonyíthassam/megmutathassam stb. hogy igenis nekem van igazam... Valóban ez a furcsa, kesernyés, izomizzadásos trükk tenne bennünket, embereket boldogokká?
Rekedtre kiabálhatom magamat, mégsem a szavaim lesznek, amik számítanak. Hanem ami a szavaimban rezeg. (ezek a rezgések az interneten is léteznek!) Tégedet meg amit Te magad megtapasztalsz... Általam újabb szavakba, gondolatmenetek fonalába kóstolj?
Megkövetlek! Egy rosszabb fajta állapotomban ugyan felvettem a kesztyűt, de most eldobom, mert bűnt követnék el ellened. Nem akarom egyfajta terjeszkedéshez segíteni ezt a folyton éhes természetet és a hozzá tartozó lényeket. Ezen túl nem akarok egy láncreakciót sem elindítani/folytatni, így mérgezni magamat és másokat... Táplálkozni mindezekből, hogy azok is belőlem táplálkozhassanak.
A szent harcot választom, de nem dolgok, emberek ellen, hanem a saját szívem ellen. Mert még mindíg nem igazán egy-ügyű. Ezért. Ki kell űrítenem belőle azt, amitől néha még mindig megosztottnak, börtönnek tűnik számomra ez a világ... ebbol a megosztottságból az ember persze csak kikiállt, ahogy az én tettem feléd egy pár napja... :-)))
Meg kell tanulom kormányozni... Erről van szó. Minden perc drága! Minek vesztegetni egy újabb szavacskára? Szavak áradatának csatájára? Betűk, vélemények (más emberek véleményének) az összevetésére....
Elindulok tehát e gyönyörű tavasz felé.... hivogat ... hogy lássam meg újra a királyi trónt minden egyes kődarabban, a Napban.
Gyere velem Zoroastro! Könyvek, szavak nélkül... Ha virtuálisan is :-)
Tudod hol, merre van a boldogság?
Abban az irányban, ahol nem sok a lábnyom. Csak alig-alig...
De mire is ment vele, ha megnézzük a mai rózsakeresztes kiadványokat...
Húha, Zoroastro!
Mondjam amit Te?: Állítani bárki tud bármit...
De jó volna, ha nem általánosságokkal hadakoznánk itt. Válasszunk ki egy könyvet, mondjuk az alapkönyvekből és konkrétan mondd el nekem, mi a baj vele... (a könyv választást rád bízom)
De ne feledd!: ha te megeszel egy zöld almát, lehet égi fenséget okoz számodra. Én meg a sárga színű almát szeretem és a zöldtől minden bajságom lesz...
De mire is ment vele, ha megnézzük a mai rózsakeresztes kiadványokat...
Van egy érzésem, hogy ez a mondatodat a tudatállapotod okozza...
Nem mindegy ugyanis, hogy elkezded megfőzni a krumplifőzeléket majd meg is eszed, vagy olvastál róla, hogy milyen, és ezáltal tudni véled milyen gasztronómiai élményt nyújt.
