Ezek valóban mind szláv eredetűek, de az érdeklődő figyelmeztetendő, hogy ne vonjon le hamis analógiát. Nem minden -cs végű foglalkozásnév szláv. Lehet török is, így pl. az ács vagy a szatócs. (a hosszú mgh. itt mindenütt eredeti két szótagot (VγV-t) rejt, a -cs pedig eredeti -či, -čï foglalkozásnévképzőt).
Szily Kálmán (A magyar nyelvújítás szótára, 1902) alapján az is tudható, hogy a műt ige az 1833-as Bugát-Schedel-féle Magyar-Deák és Deák-Magyar Orvosi Szókönyv műtő szavából való visszaképzés. A műtő a műtevő (opus faciens) kontrakciója, ahogy a műtét a műtétel (operis factio)-é. Bár Bugát is egy, a fűt analógiájára alkotott műt igéből magyarázta a műtő-t, de egyrészt abból a műtét nem jön ki, másrészt a műt még a Ballagi-féle 1873-as, ill. a Czuczor-Fogarasi féle 18621874-es szótárakban sincs benne. Úgyhogy maga a műt ige, mint tényleges szó, még ennél is későbbi.
A pék a szláv nyelvekben mindenfelé megtalálható pekat' 'süt' igére megy vissza. Összefügg a 'kemence' jelentésű helyneveinkkel: Pécs, Bécs, Pest - a szóvégi k - cs, k - st hangváltozások tendenciaszerűek.
a szakács az ószláv сокачь szóra vezethető vissza, a jelentés ott is 'szakács'. A délszláv nyelvekben ma is él a sokač, sokáč alak.
a kovács szó rokonai (pl. or. ковать, 'üt', 'kovácsol') minden szláv nyelvben megvannak, Vasmer levezetése szeint lényegében minden indoeurópaiban is. A magyarban egyértelműen szláv eredetű.
a takács ugyancsak szláv eredetű, pl. srb tkač. Vasmer egy ősszláv *tъkati lakot említ.
Sszerintem kicsit sok volt itt, ebben a topicban az OFF utóbbi idôben. Vigyétek máshová, ez maradjon az etimológia topikja, a fizika (?) máshol vitattasson meg.
Igazad van. A fény, sugárzási energia a forgás (saját tengely körül is) mozgási energia nagyon fontos. Még csak nem is sejti a mai tudomány, hogy ez a gravitáció magyarázata is egyúttal. Nyelő és egyúttal forrás is az anyag. Mit nyel? Habzsolja a vákumot? Az meg fotonvíz.
Gyűjtök, aztán gyújtok. Van ki tömeget, van ki csak tüzifát. :-)
"Egy bolygó a napja körül egy olyan ellipszis alakú pályán mozog, aminek az egyik gyújtópontjában a nap van." Miért is gyújtópont. Mivel ezeknek a pontoknak optikai jelentősége is van. Ha egy ellipszis alakú tükör egyik pontjában fényforrást helyezünk el, akkor a fénysugarakat a másik gyújtópontban gyűjti össze. Az ellipszisnek ezt a tulajdonságát valószinüleg előbb fedezték fel, mint Kepler a fenti bolygómozgás törvényét. Azaz ennek a különleges pontnak már akkor volt egy - az optikából származó - meghonosodott elnevezése.
"ez pedig nem eshet egybe a Nap középpontjával (még ha utóbbi irdatlan tömege miatt nincs is ettől távol), mivel tömegük - ennélfogva gravitációjuk - a bolygóknak is van."
Igen. A gond ott van, hogy a tömegarány az a mi naprendszerünkben kb. 98:2 a Nap javára. Továbbá az is, hogy volt elég idejük a bolyongó bolygóknak, hogy a megfelelő súlyarányokkal egymást is kiegyensúlyozzák a fő tömegközpont körül. Tehát nagyjából igen pontos közelítés az, hogy a forgási középpont a nap tömegközéppontjába esik. Időnkénti néhány cm-es kilengésekről kozmikus méretléptékekben szerintem nem annyira érdemes vitatkozni. Azonban tagadni sem lehet.
Minden bizonnyal igazad van, szavaidból ítélve jobban értesz hozzá, mint én (és ezzel sokan vannak így). Nekem ezt egy valamikori fizikaórán (emlékeim szerint) úgy magyarázta L. tanár úr, hogy a közös tömegközéppont két adott égitest (ha égi mechanikáról, vagy miről van szó) elliptikus pályájának egyik fókusza, más szóval gyújtópontja. Gyújtópont, geometriai értelemben, súlypont pedig abban az értelemben, hogy a két tömeg kölcsönhatása itt egyenlíti ki egymást. Ennyire emlékszem. De lehet, hogy rosszul.
Ezzel meg csak az a gondom, hogy én még nem hallottam a tömegközéppontot gyújtópontnak hívni. Tömegközéppontja a tömeggel rendelkező testeknek van, gyújtópontja meg geometriai alakzatoknak meg lencséknek meg tükröknek (ez utóbbiaknak tömegközéppontjuk is van, de nem föltétlenül a gyújtópontjukban). Az igaz, hogy egy Nap-Föld szerű, két testből álló rendszer esetén a Föld keringési pályája olyan ellipszis, aminek - a megfelelő elhanyagolások esetén - az egyik gyújtópontjában van a rendszer tömegközéppontja, de ettől még ezek egymástól független fogalmak. Szerintem.
Van az ekliptika síkja a naprendszerre, amit a Föld forgáspályályának síkja ad. Ez mindig metszi a nap középpontját. Minden más bolygóé is, hiszen kénytelenek aköröl forogni a gravitáció miatt.
Nem igazán konyítok a témához, de itt "forgáspálya" helyett talán inkább keringési pályáról beszélhetünk - az érthetőség kedvéért. A bolygók Nap körül megtett útjával kapcsolatban legalábbis ezt a kifejezést szoktam hallani. Azt is vitatnám, hogy "a bolygók a Nap középpontja körül forognak a gravitáció miatt"; Úgy tudom, a közös tömegközéppontjuk körül keringenek (gyújtópontnak hívják, azt hiszem), ez pedig nem eshet egybe a Nap középpontjával (még ha utóbbi irdatlan tömege miatt nincs is ettől távol), mivel tömegük - ennélfogva gravitációjuk - a bolygóknak is van.
Ja, és ha nyelvészkedés, akkor a Föld forgáspályájának síkja - j-vel. Ha pedig a Föld nagy kezdőbetűvel írandó (merthogy tulajdonnév, ugye) akkor a Nap is (tényleg, csak az érthetőség kedvéért).
Ami a nyelvi fantáziát illeti. Nem véletlen nevezte el a tudomány ugye egyenlítőnek. Na remélem most már mindenki érti azt, hogy pont ezért. Azaz az egyenlítő síkja, az a napéjegyenlítsítő sík. És ezen síkja kétszer metszi ezt. Van ugye őszi csllagászati kezdet is. És ha ugye ezt Dél és Észak félteke relációban is megnézzük világossá válik, hogy ez 4 eseményt jelent a világnak. (a déli földtökén ugye minden fordítva lesz az északihoz képest). Na de a lényeg Kedves Yogi, hogy ez egy roppant hasznos beszélgetés volt. Koszi!! :-))
Hopp!! Átgondoltam. Pont amiket leírtam, amiatt tényleg az van, amit leírtál. Boccs!! :-(( Ugyanis tényleg akkor halad át a síkja a nap középpontján. Szóval elnézést. Tényleg egy l'art pour l'art vita támadt köztünk. Mégegyszer elnézést. Nekem van baj a fantáziámmal sajnos. :-((
Biztos? Sohasem metszi. Van az ekliptika síkja a naprendszerre, amit a Föld forgáspályályának síkja ad. Ez mindig metszi a nap középpontját. Minden más bolygóé is, hiszen kénytelenek aköröl forogni a gravitáció miatt. (A nap tömege adja a naprendszer tömegének 96-98%-t. Az hogy pontosan mennyit, azon amióta felfedezték a Kuiper külső égővet most viták vannak) Mivel a Föld forgástengelye a naphoz képes döntött (emiatt vannak ugye évszakok, mert változnak az éjszakák és a nappalok hosszai) ezért az egyenlítő síkja, ami a Föld forgástengelye határoz meg, sosem metszi a napot. Ez akkor lehetne igaz, ha a Föld tengeje ide-oda billegne és változna. Ezt a Hold nem hagyja. Így is van minimális percepciója a tengelynek, de az nagyon csekély imbolygás és nem halad át az egyenlítő síkja soha a nap középpontján. Ezért aztán, ha tényleg ez lenne a definíció, akkor nem lennének évszakok. Szavakban ezt nehéz leírni kellenének az ábrák is, meg a mozgóképek, hogy belásd. Legfeljebb a nyelvi képzeletedre hagyatkozhatom.
ON
Etimológa itt a téma. Én csak pontosítani akartam csillagászati vita ügyekben egy kicsit. Hogy ne legyen vita.
Nem olyan bonyulult csillagászati kérdés ez. Másodpercre pontosan nem létezik olyan, hogy egy nap, amelyen tökéletesen egyezik a nappal hossza az éjszakáéval. Azaz. Egyik napon mondjuk 11.59.59 a nappal hossza, míg a következőn meg már 12.00.01. Márha ugye napról napra ez csak 2 másodpercet különbözne. A csillagászati tavasz kezdete nyilván az a nap, ahol már hosszabb a nappal, mint az éjszaka. És ugye ott van a meterológiai tavaszkezdet is.
Ha ezt tudtam volna, hogy abból a "toukokuu" meg ilyenek vannak. Meg voltam győződve arról, hogy a tó szóból. Olvad a jég, a hó, áradnak a folyók. Na szóval gyermeki egyszerűséggel azt gondoltam volna magyarul, hogy a tavasz tavaz. Na mindegy. "Tavaszi szél vízet áraszt..." Ha egyszer ez a pontos igazság, akkor ám legyen! :-((
Talán a szanszkrít ar-t kellene megnézni, amiből Vasmer a jár-t származtatja. A volgamenti jár=forróság, hév. Jár-oszlávl előtt itt a merják Pilis-dombot és Szárvárt hoztak létre. Szóval finnugor jár=nyár.
És hogy a kérdésre válaszoljak: a tavasz, az ősz és a tél finnugor eredetű, a nyár bizonytalan: talán uráli, de az is lehet, hogy korai átvétel a törökből.