"Kicsit" off-topic, de itt sok etterem ugyben jol tajekozott olvtars van :)
Szoval a "gyereklany" elkezdte szervezni az eskuvojuket es keresnek MacskaKecskemét kozeleben olyan vendeglatohelyet (kúria? wellness-udulo? panzio?) ahol kepesek lebonyolitani az "egesz mindenseget"
- majus vegi idopont, pentek/szombat
- kepesek az anyakonyvvezetot is oda-csabitani, hogy ott tortenjen a (polgari) szertartas
- kb 50-60 vendeg
- gyerekek is (jo lenne valamilyen lehetoseg ahol jatszanak)
- ott lehet aludni (mar aki nem akar az ejszaka kozepen autozni)
- normalis konyha van (az sem gond, ha mondjuk tudnak bogracsban csinalni valami jot "A"-menukent)
Guglival nezegetik persze a lehetosegeket, de ha van olyan hely, amit szivesen ajanlotok, akkor csak rajta!
Be akarsz állni gasztroriporternek? Szívesen megadom Huszár Krisztián telefonszámát...
Egyébként egy bármilyen pici luk csúcskategóriás főzésre alkalmassá tételeére el lehet (kell) költeni 5 millát.
A gasztromédiában szokásos viszonyokról pedig elmesélem, hogy amikor még intenzíven blogoltam, beígértem a Hejszakácsok portálnak egy interjúsort menő séfekkel (természetesen fizetni nem tudtak érte). Az első interjú Takács Lajossal (akkor: Olimpia) készült. Feltettem pár valódi kérdést, és Lajos, akivel igen jóban voltunk, válaszolt is rájuk. Ezen az ökör üzlettársa, Csongrádi Csaba úgy megsértődött, hogy amikor elküldtem nekik az elkészült szöveget, meg akarta akadályozni a cikk megjelenését, és nem volt hajlandó nekem köszönni a továbbiakban. :)
Na de ha a helyiség a barátnője bérleménye, a munkaerő meg az övé (ez a Szirom tényleg csak egy picike luk, ahol még leülni sem nagyon lehet, itt nem kellett más alkalmazott), akkor mihez kellett neki üzlettárs?
Gondolom a fagyizóból való átalakításkor kellettek gépek, tűzhely, stb., na de egy sztárséfnek nincs annyi megtakarított pénze, hogy egy ilyen pici kis hely beindítását saját erőből finanszírozni tudja? (A Zuzu beindításáért kaphatott egy csomó pénzt.)
Na meg az a duma, amit az alább linkelt cikkben lenyomott......akkor meg minek kellett ilyen szövegeket elereszteni, ha ténylegesen itt sem a saját ura volt?
Nekem az tűnik a legvalószínűbbnek a szövegek összevetéséből, hogy a Sziromban (is) üzlettársa/munkaadója volt, tehát a korábbi állítás kamu volt.
Miért nem kérdeznek rá? Mert nem szokás. A sztárséfeket és tulajdonosokat szopkodni szokás a gasztromédiában, hiszen ezekből különböző bevételeket szereznek, a drága gasztrosztárok pedig ehhez vannak szokva, mint Orbán Viktor az alákérdező riporterekhez.
Milyen szar is lenne, ha valaki feltenne 1 valódi kérdést, és választ várna rá. :)
Jó, hát ez már tényleg a röhej kategória. Csak az az érdekes, hogy erre senki nem mer rákérdezni nála és tisztázni a dolgokat?
Néztem több helyen is, korábban mindenütt azt lehetett olvasni, hogy a "Szirom eddig egyébként fagyizóként, palacsintázóként és kávézóként üzemelt, Huszár Krisztián barátnője bérli.", meg hogy ez az ő helye, nem dolgozik senkinek.
Megtaláltam a Bűvös Szakácson a tegnapi cikket is, amiből idéztél, abban van még egy olyan mondat is, hogy "Krisztiánról tudni lehet, hogy jó ideje kiszállóban van a népszerű Szirom bárból. Kérdés: nem önsorsrontás-e, ha valaki felad egy jól felépített, jövedelmező kisvállalkozást."
Na de közben meg a Szirom újra kinyitott (arról mondjuk valóban nem írnak, hogy egy korábbi pincér főz), azaz nem arról van szó, hogy Huszár ezt is megunta és bezárt (azaz feladta a kisvállalkozását), hanem valaki bérli tovább és joga van a helyet Szirom néven működtetni.
Logikusan gondolkodva tényleg nem tudok másra gondolni, mint hogy a helyiséget bérlő barátnővel mentek szét, és a barátnő Huszár távozása után is tovább akarja vinni a helyet, a másik verzió pedig, hogy Huszár hol ezt mondja, hol azt.
A Fény utcai piac érdekes, az azért még nem olyan mint a Hold utca, arrafelé nem nagyon találkozni sztárséfekkel. És vajon a piacon már fog tudni bérelni magának egy helyiséget, vagy majd arról is kiderül, hogy nem is az övé?
Tegnap cikk jelent meg a Bűvös Szakácson H.K. valamilyen lakáséttermes főzőestjéről, ebben ezt nyilatkozza:
"Nehéz volt a döntés, de széles körű egyet nem értés alakult ki, eltűnt a bizalom, nem lehetett folytatni. Én végül is ki lettem zárva a helyről. Maga a Szirom bár viszont nemrég újra kinyitott, „kukucs, megint itt vagyunk!” jelszóval. Egyáltalán nem jelezték, hogy elmentem, és most egy italbár korábbi felszolgálója főzi helyettem a „vietnámi gulyást”. Amit éveken át tökéletesítettem, most is szállítmánytól függően változtatom a technológiát. Még jobban meglepett, hogy a Szirom bekerült a minapi Díjosztó Gála egyik top ten listájába, teljesen fals árakkal – ez érthető persze, mert tesztelő nem járt nálunk. Remélem, nagyon hamar, még tavasszal megnyílik az új helyem. A Lővőház utcában lesz, a Fény utcai piac alsó részén, nagyjából Vajda József pékműhelyével (a Szerelmes Levéllel) szemben. Már a neve is alakul: Solo – Huszár Krisztián. Vagy valami ilyesmi."
Láthatóan több ponton eltér a mások és a saját korábbi verziójától is...
A Facebook oldalukon annyit látni, hogy február jelentős részében "technikai okok miatt" nem volt nyitva a Szirom, de február végén újra kinyitottak.
Arról egy büdös szó nincs (és nem találok máshol sem erről semmit), hogy már nem Huszár főzne ott.
Ha így van, ezt miért nem írják ki?
Egyébként akkor a 2. tippem törölve, talán még az lehet, hogy ezt is megunta (úgy látom Huszár mester nem az a csávó, aki 10-20 évig megmarad valahol), és eladták az egész "Szirom brand"-et, helyiségestől, éttermestől, persze ez meg nem elküldés.
"A pici helyiségben korábban Krisztián barátnője, Kriszti csinált fagyizót és palacsintázót, ezt vette át Huszár ez év elején.
Mint mondta, fogalma sem volt, mit szeretne csinálni, egy dologban volt csak biztos: a saját maga főnöke szeretne lenni.
„Untam, hogy mások mondják meg, hogyan és mit főzzek. És fine diningot sem szeretnék többet csinálni. Inkább megdöglöm vagy bankot rabolok, de többé nem dolgozom senkinek”"
Hümmm, ezt mindenki maga tudja eldönteni. Nekem pl. kb. tökmindegy.
A mainstream gasztromédiára nézve rossz a hír, mert erről a bárról leírták, hogy ez már aztán tényleg, valóban, istenbizony és egyértelműen H.K. tulajdona, valamint ő maga is nyilatkozott ilyeneket.
A Winszkidenszky András féle Diningguide nagyon jó kis, informatív oldal volt, úgy gondolom. Itthon újszerű dolgot csináltak. Csak aztán vagy ő gondolta úgy, hogy megéri túladni rajta, vagy Herczeg látott benne nagy üzletet, azt már nem tudom. Nem is nagyon olvasom azóta, beleuntam Gianni gasztro tippjeibe.
Ettől függetlenül az összes toplistával, amit most csináltak, nagyjából egyet értek.
Egyébként a Dining Guide-nak majdnem mindegy, hogy egy étterem hátulról első vagy elölről a top kitudjahányban, hanem az a lényeg, hogy lehessen velük kooperálni és idvezülten mosolyogjanak a színpadon a plecsni átvételekor.
hét végén sikerült megúszunk egy Csali csárdás ebédet és inkább kulturális gyönyörködésre pazaroltuk az időnket, nejem meg rittyentett egy gyors és olcsó és nagyon jól sikerült kis ebédet.
De azért jól elfáradva a Vár béli sétálgatástól, kivételesen ebéd előtt ugrottunk be a Martys-ba egy kávéra és egy éhségcsillapító kis harapnivalóra.
Ezt idáig emliésre sem méltó cselekvés, pláne nem az ilyen profik között, mint itt, de... A sütemények ismét csodálatosan csábítóak, a múltkori zseniális travel cake némileg más ízesítéssel még a nejemet is levette a lábáról, pedig édességgel elég nehéz őt elkápráztatni. A tortáik nagyon csábítóak voltak, de mivel volt otthon ebéd utánra, ezért most nem vittünk, bár nem a legolcsóbbak, úgy az 1300.- táján (Na de a város legdrágább terén, a Vörösmarty téren, szemben a Zserbóval minőséget és igényességet ócccón elég nehéz megoldani...
Az biztos, hogy ezek nem szétdizájnolt íz őrületek á la Mihályi meg társaik, de nem is egyszerű és nem hétköznapi szeletek. Úgy érzem, hogy a cukrászaik nem őszülnek bele az évtizedes dobos torta gyártásba, hanem talán akár hetente is váltogatják a választékot. Semmiből sincs lehengerlően ezer féle, de van bőven miből választani...
Amúgy most szürcsölgetés közben az étlapjukba is belenéztünk és el is döntöttük, hogy héten mindenképpen visszajövünk egy könnyű ebédre is, mert nagyon klassz gyors, egyszerű, de mégsem hétköznapi fogások vannak a meleg konyhán, a helyhez képest nem is elszállt vad árakon.
De ez sem volt említésre méltó, hanem viszont a kávé...
Ennek valami olyan izgatóan különleges mellék zamata volt, amit én még kávéban nem tapasztaltam. Meg is kérdeztem a nagyon kedves szolgálatkész kisasszonyt, hogy honnan ez a varázslat és ez volt az az információ, amiért most ide beírok akár egy rakás újabb mínusz jelecske fejében...
Főleg itthon végigolvasva a konkrét és adott témában fellelt site-okat, beugrott a már majdnem elfelejtett másik nagy gourmand sznobság: a kávé. Noha én is szeretem a fínom, különleges kávékat, azért a rengeteg lehetőségben nem szeretek eltévedni és pénzhajigálási versenyben sem óhajtok ész nélkül részt venni. Csak az a két cikk, amit elolvastam, úgy összekavart, hogy azt se tudom, most már merre hány méter. ÉN mindenesetre meg fogok elégedni a Marty's kávémesterével is, amit a közönség orra elé rakat, azt én a jövőben is el fogom fogadni...
A váci Mihályi Patisserie-be (korábban sok évig: Mihályi Cukrászda, de biztosan így elegánsabb, ha olyan neve van, amit az egyszeri magyar atyafi nem ért*, vagy azt hiszik, így még többet el lehet kérni a süteményeikért) minden évben elmegyünk, két fő egy jobb ebéd áráért már ehet is egy-egy szelet sütit (nem tudom, elegánsan hogyan kell mondani) egy kávéval és üdítővel....
Viszont az kétségtelen, hogy nagyon különleges, legalább egyszer mindenkinek ajánlom kipróbálásra.
*Legutóbbi ottlétünkkor egy helyi atyafi telefonon beszélt és következetesen Paciszéria-ként emlegette a cukrászdát (gondolom ez volt a leginkább érthető szó, amit a Patisserie-vel azonosítani tudott), bár nem tudom mire gondolt, hogy itt szériagyártású lovakat árulnak?:)
„Ismét a Széll Tamás és Szulló Szabina által vezetett Stand fine dining étterem kapta a Volkswagen-Dining Guide Év Étterme díjat a hétfőn Budapesten megrendezett gálán.
Az ország legjobb éttermei közé 2019-es teljesítményével a Stand után sorrendben az Onyx, a Babel, a SALT Budapest, a Borkonyha, a Costes, a Pasztell, a Costes Downtown, a St. Andrea Restaurant, a Textúra, a Stand25, és az Arany Kaviár került.”
A Stand Év Étterme díját az általad linkelt cikkben is említik, viszont utána jön egy felsorolás (Top 10 +2 étterem), amelyikben már az Arany Kaviár az első, a Stand pedig a legvégén, a 10. helyen van.
Nem szeretném ha félreértenél, senkit se szeretnék semmire rábeszélni. Az én ízlésemnek és igényeimnek tökéletesen megfelelő, de valakinek kevés valaki meg a sznobériát látja benne.
A Ghraoui-ban nyitás után jártam, illetve először be se mertem menni, mert féltem, hogy rövidnadrágban kinéznek. :) Jobban hasonlít kintről egy óra szalonra. Táblás csokiból akkor nem volt nagy választék, ellenben praliné és drazsé szinte végtelenségig.
