Drága szennyvízkezelés környezetszennyezés?
Egyes európai országokban a városi vizet sújtó adó bevételével próbálják (bár sikertelenül) fedezni a víztisztítás hatalmas költségeit, azon egyszerű elgondolásból kiindulva, ami szerint a szennyezés mértéke a fogyasztott víz mennyiségétől függ. A kettő között természetesen semmi összefüggés nincs. Az adóval sújtott víz árának a növekedésével nő a kutakból illegálisan szivattyúzott és felhasznált víz mennyisége, ami a megfelelő adóbevétel hiányában még nagyobb mértékű áremelésre kényszeríti a vízműveket. Az így elinduló önerősítő folyamat lélektani szempontból a környezetkímélésre igen kedvezőtlen. A víztisztításra kifizetett viszonylag magas adó azt a hibás, bár nem kifejezett elképzelést kelti sokakban, ami szerint az adó kifizetésével az állampolgár a "szennyezés jogát" is megvásárolta. Miután a központosított vízkezelési rendszerek jó vagy rossz működése az egyént közvetlenül nem érinti, a szennyezés megelőzése nem tűnik egyéni érdeknek. Belgiumban a vízadóból befolyó összegek a víztisztítási költségek csak igen kis hányadát fedezik. Ha a víz árába beleszámítanák az összes költségeket, az szociális robbanásra vezetne. Így a víztisztító berendezéseket a szennyező-fizető elv mellőzésével lehet csak kifizetni és üzemben tartani.
Olyan környezetvédelmi adó, amelyik nem a vízbe bocsátott szennyező terhet sújtja, hanem a vízfogyasztást, egyáltalán nem ösztönöz környezetkímélő viselkedésre. Az ilyennemű adókkal a környezetszennyezést és rombolást nem lehet megelőzni, ami az okozott károk jóvátételére egyre súlyosabb adóterheket ró a közösségre. Ezzel szemben
a házi szennyvizek egyedi kezelésének az egyénre kiszabott költségei nemcsak az okozott környezeti károkkal fordítottan arányosak, hanem az egyén környezetvédelmi tudatának növekedésével arányosan csökkennek.
A “szennyező – fizető elv” következetes alkalmazásához nem a vizet, hanem a vízbe öntött szennyező anyagokat kell megadóztatni. Az szennyezési adót a mosóporokra, mosogató szerekre, szappanokra és más háztartási vegyi anyagokra kell kivetni. A víz, mint a levegő, létszükségleti közeg aminek a megadóztatása etikailag sem védhető. A jelenlegi jogi rendszerben, a víz adóztatásával a víz egy fizetendő árúvá válik. Ez a jogi rendszer azoknak a vállalatoknak kedvez, akiknek érdeke a vízproblémák állandósítása.
http://profigarden.hu/doc170/
